Somogyi Néplap, 1984. február (40. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-22 / 44. szám

Debrecenben átadták a Nagyerdőn épült nj gyógytermálfürdőt, ahol fő- ■ ként a reumatikus és mozgásszervi megbetegedésekben szenvedők talál­hatnak enyhülést fájdalmaikra. A szabadtéri és fedett medencékben — amelyek területe mintegy ötezer négyzetméter — naponta háromezer vendéget fogadhatnak. Az új fürdő­ben a reumatikus betegségekben szenvedők mellett a felüdülni vágyók is jól érzik ma­gukat. Sajtótörténet dióhéjban Rikkancsok kínállak a naoi híreket Reggeli kávénk elmarad - hatatlan tartozéka az újiság. Még a munkába indulás előtt tájékozódunk a napi eserné- nyelaről. Este újbói elővesz- szük a sajtótermékeket, hogy betűről betűre átolvassuk azt, amire reggel nem jutott idő. Az újság tehát hozzátar­tozik mindennapjainkhoz. Nem véletlenül, hiszen a hírközlés szándéka emberi. Eredete az őskorba nyúlik vissza. A bar lan 3 rajzok is üzenetet közvetítettek. Az évezredek során a sajtó, a hírközlés sok változáson ment keresztül, míg elérte mai for­máját. A hírközlés alakulása az átlagember számára majd­nem ismeretlen, ám sokakat érdeklő terület. Kaposváron, a Latinca Művelődési Köz­pont pedagógus nyugdíjas- klubjának legutóbbi találko­zóján megtelt a terem Kell­ner Bern álnak, a megyei könyvtár nyugdíjas igazgató­jának sajtótörténettel foglal­kozó előadására. Nem köny- nyü rövid idő alatt össze­foglalni azt, ami évszázadok során történt. Egy óra múl­tán azon ban a résztvevők egységes képet kaptak erről a hatalmas, szerteágazó terü­letről. Melyek a sajtó történeté­nek legfontosabb állomásai? Az első nyomtatott újság a XV. század második feléből származik, Kaffa várának bevételéről tudósít. A napi­lapok hazája Anglia. A ke­reskedelem és a tájékoztatás édes test vérei lettek egymás­nak, így virágzott fel a sajtó, mint a hírközlés legfontosabb eszköze. Hazánkban a XVIIX. század végén indult meg a „nagyüzemi” újságkészítés. A lapoknak kezdetben mito­lógia» eredetű neveket vá­lasztottak, mint például a Magyar Múzsa, Klió vagy az Athenaeum. A Pesti Hírlap Kossuth Lajos nevéhez fűző­dik. A lap 66 évig élt, hang­vétele azonban megszűnéséig, 1944-ig jelentősen változott. (Utoljára, a Légrády testvé­rek szerkesztették.) Az első magyar bulvárlap, az Esti Újság megjelenését követte Az Est, a Friss Újság, A rik­kancs, A Nyugat, A Hét... Az idősebbek még emlékez­nek rájuk. Az első sajtóbibliográfiát az országban Kéllner Bernât állította össze. Gazdag és ér­dekes anyagól hozott előadá­sára a somogyi sajtó történe­téről. A szálak. 1830-ig nyúl­nak vissza, amikor a megye­gyűlés követelte a helyi saj­tó létrehozását. Csaknem húsz évnek kellett eltelnie, míg megjelenít a Somogy me­gyei Hivatalos Tudósítások. Azóta több, mint kétszáz idő­szaki kiadvány látott nap­világot. A legjelentősebb a két Somogy vármegye A má­sodik 1945. januárjában in­dult. Ebből jött létre a So­mogyi Hírek, később a So­mogyi Napló, majd 1951 márciusától a Somogyi Nép­lap. Érdemes böngészni a régi újságok között, hiszen szá­mos történelmi dokumen­tummal találkozhatunk az elmúlt évtizedek, évszázadok napi tudósításaiban. A me­gyei könyvtárban fellelhető a felszabadulás előtti és utá­ni sajtótörténeti irodalom. Gazdag gyűjtemény várja itt az olvasókat a már rég meg­szűnt újságokból is. A teljes somogyi sajtóanyagot mikro­filmeken őrzik. Lapunk ma megjelent számából is egy­szer majd történelem lesz ... Az óvodások szókincsének gyarapítása Mese, vers, barkochba A versek megkedveltetése is hasonlóan történik. A rin- gatókkal kezdjük. Megismer­tetjük Donászy Magda és Weöres Sándor legszebb ver­seit. A verbális be­vésés nagyon fontœ a gyermekek szókincsének gyarapításában. Kifejezéseik akkor lesznek szépek, ha mindennapi beszédükből is használják a játékdsáh még­ismert szavakat, hasonlato­kat. Kérdéseikét, kérdéskültúrá- jukat szintén nagyon játé­kosan fejlesztjük óvodáskor­ban. Ennek a célnak szólgá- latában játsszuk kédvértc szellemi társasjátékunkat: a barkochbát! Először csak ap­ró csoportban kezdjük, miu­tán megismerkedtek a házi­állatokkal. Ez az „állat-bar- kochba”. Én gondolok egy állatra, a csoport kérdez. Először csak a környezetére, mozgására, hangjára, külső jegyeire stb. Végül — ha szűkül a kör — rákérdezitek. A kitaláló tapsot kap, a kér­dezők egy-egy korongot. így lemérhető, hogy ki, hányat tudott kérdezni. Később bő­vül a kör: az erdei, a vad- és a vízben élő állatokkal. Nem unják meg, sokszor már óvónői irányítás nélkül is játsszák, szerepjátékban. De játszanak a szülők, a gyere­kek otthon is. Néha nevetve panaszkodnak, hogy » gyerek lefoglalja minden szabad idejüket. Maguk is megle­pődnek gyermekük ismere­tein. Például mikor így kér­deznek: elevenszülő? gondos­kodik róla az ember? szop­tatja a kicsinyeit?... flz állat-barkochbi «tán játsszuk az élő—élette­lent. Először csak a közvet­len környezetünkben találha­tó dolgokra gondolunk, de hamarosan bővíthető a kör. Szellemi tornának nem rossz módszer. Nagyim kedvelik a gyere­kek a találós kérdéseket is. Van olyan gyermek, aki 15 —18 kérdést is elmond egy­más után. Szívesen tanulnak egymástól. S akkor igazi a boldogság, ha nem sikerül kitalálni a választ a föltett kérdésre, és az óvónéni sem tud rá válaszolni. Ekkor „szabad a gazda” követke­zik. Itt ismét a szülők siet­nek kicsinyeik segítségére. Előkerülnek a régen hallott kérdések, a rég tanultak, s miközben ezek újra köz­kinccsé válnak, beszélni ta­nulnak gyermekeink. Báli Györgyné óvónő Mind gyakrabban hallani tanítónőktől, szülőktől, hogy a kisgyermekek, óvodások, kisiskolások nem tudnak be­szélni folyamatosan, értelme­sen. A kérdéseikről pedig ne is beszéljünk ... Hol van hát a hiba? Fogadjuk el tény­ként, hogy a gyermekeinket a gyakori televíziónézés né­mi tóttá él? A gyerekek szó­kincsét inkább gyarapítja a televízió! De csak a pasz- szív szókincsét. Ezért elsősorban az óvónőké, a szülőké a feladat, hogy a passzív szókincsből aktív vál­jék. A gyermek használja is a megtanult, könnyen elsajátí­tott szavakat! Mit tehetünk ennek érdekében? A három­hatéves gyermek imádja a mesét, életkori sajátosságá­ból fakad. Meséljünk hát ne­ki! Óvodában és otthon egy­aránt. A kicsi gyerek szíve­sen hallgatja az állatmesé- ket. Gyermekirodalmunk na­gyon gazdag. Később áttér­hetünk a bonyolultabb, cse­lekményes mesékre. Mindig történjen valami: győzzön az ügyesebb, a legkisebb, a leg­erősebb ... Egy-egy mesét mondjunk el többször is! Ha szépen mondjuk el, kiemelve a párbeszédeket, a gyermek hamar megtanulja. S egy- szercsak azt vesszük észre, hogy a gyermek maga is mesél... Kérhetjük is rá. Jól bevált módszerként ajánlha­tom a mesemondó-versenyt az óvoda nagycsoportjában. Ha hároméves korában elkez­dünk mesélni a gyermeknek, tudatosan vissza-visszatérve mindig a kedvenc mesékre: azt vesszük észre, hogy öté­ves korára a repertoárunk­ban szereplő mesék javát már ismeri és maga is me­séli. Ezek a mesék bővül­nek aztán a hazulról hozott mesékkel. Szívesen meg is hallgatják egymást, lázasan készülnek egy-egy ilyen ese­ményre. Ebben a nemes ver­sengésben aktív részesek a szülők is: senki sem akar le­maradni, s a kicsik számon tartják egymás eredményeit. Mi egy-egy kis képecskét tű­zünk a mesét mondó gyer­mek jele mellé. Lehetőleg úgy irányítjuk, hogy minden­ki a képességeihez mérten szerepeljen. Lézershow A SPORTCSARNOKBAN géket, akik ott küzdenek a szabadságért, a menekülé­sért. Szaggatott ütemű kompu­terzenére robotok érkeznek a színre. Elembertelenített világot igyekeznek em­berségessé alakítani, de a technikai fogyatékosság ki­kiütközik rajtuk. A beprog­ramozott mozdulatokból azonban ők is szeretnének kitörni. Végül egyiküknek sikerül: letépi szorító pán­célját, és szabadon, boldo­gan szalad el... A Krüftwert együttes gép­embereket idéző zenéje, vagy a Queen F'alsh Gordon című fantasztikus film alá­festő muzsikája éppúgy nem ismeretlen, mint a többi elektronikus dallam. A Mon­tage Balett Stúdió viszont a fények játékával és a tán­cosok produkciójával olyan élménylöbblethez juttatott, amelyet nehéz lenne elfelej­teni. Hogy az előadás vé­gén néhányan mégis csa­lódva keltek föl a helyük­ről? Kétségtelen, hogy le­hetne hibákat találni a mű­sorban; túl hangos volt a zene, a tanckar nem volt mindig egységes, s a várt másfél, kétórás időtartam .helyett csak alig több mint egyórásra sikerült a prog­ram. A teljesítmény azon­ban mindenképpen megérte a figyelmet ! Gyarmati László A csarnokban kihunynak a fé­nyek, a lelátó kö­zönsége elcsitul, s fesizült figyelem­mel várja a kellő­képpen beharan­gozott előadást. Hétfőn este a kaposvári sport- csarnok két elő­adásán több, mint kétezren nézték végig a Montage BaJettstűdió új­szerű fantasztikus környezetbe he­lyezett produkció­ját, a Lézer ba­lett 2000-et. A cím magában hordoz­za a fantasztiku­mot, az elképzelt jövőt, a megfelelő körítésről pedig a technikai appará­tus gondosko­dott. F ül tép rien erŐ6 volt az elekt­ronikus rockzene üteme, s a hatal­mas vetítővásznon először a szerep­lők, a rendező — Darabos János —, és a műsort ösz- szeállítók neve jelent meg, majd elkezdődött az igazi előadás. Sejtelmes jövőt sugárzó képzőművészeti alkotások, ábrák, képek, fényrajzok a háttérben, a színpadon pe­dig térdig érő füst, tánco­sokkal. Kezdődik az imp­resszionista utazás az el­képzelt térben és időben. A sötétséget nyílegyenes lé­zersugarak döfik át meg át, színes fénynyalábok kísérik az előtáncosokat. Az összbe­nyomás kétségtelenül szo­katlan, s a befogadó a sok­féle hatás alól képtelen ki­térni — ha egyáltalán van valaki, aki „hideg fejű szemlélője” kívánna marad­ni az eseményeknek. A szín­padon emberek vannak. Érzésekkel, vágyakkal, két­ségbeeséssel, szerelemmel, dühösen és kiégetten. A ba­lett hullámzik: hol az egész kar, hol csak szólótáncosok, majd párok próbálják érzé- keltotni mondandójukat. A férfi és a nő viszonya, sze­relem és erotika kavarog a színpadon korántsem meg- botrankoztatóan, inkán b müveszien-lírain, Majd vált a színpadkép, s fekete kö­penyes férfiak érkeznek. A hangulathoz idomul a zene la, kétségbeesve dübörög a teremben az ütem és a dal­lam, Az Erőszak hatalmas hálója fogta tartja a gyen­Lörincz L* László Jég hátán — Sok választá­som különben sincs — mondta, és gyanítani kezdtem, hogy tulajdonképpen nem is ne­kem beszél, hanem egysze­rűen csak kimondja, amit már ki tudja, mióta rej­teget magában. — Ki kér­dezi meg tőlem, hogy mi akarok lenni, örüljek, hogy egyáltalán meghagyták az életemet. Ha nem tudná, olyan társadalmi osztály képviselője mellett gyalo­gol, amely mostantól kezdve örök időkre kizárta magát a magyar nép törté­netéből. Örökre eljátszotta minden jogát, hogy részt vegyen a magyarság sorsá­nak alakításában. Remélem, igazat ad nekem. Megrántottam a rállam. A fenét sem érdekli, hogy az a bizonyos osztály, amely minden bizonnyal az övé, mi mindenből zárta ki magát — Nekem Darvas! atya tanította a történelmet. És bár elhiheti, hogy nem akárkik voltunk ott, Ha én is oda jártam, mégis, nem hiszem, hogy kapott volna valaki is ebben az ország­ban tökéletesebb történeti képzést. Éh már akkor előre láttam mindent, ami­kor az az állat Hitler ha­talomra jutott Németor­szágban. Már gyerekfejjel tudtam, hogy ez a dégéné­rait, szellemileg prostitulá- lódott uralkodó osztály, ha hozzá köti a szekerét, vég­érvényesen elveszett. Hogy beteljesül, aminek már év­százada be kellett volna teljesülnie ... Úgy eltűnünk a történelem színpadáról, mintha itt sem lettünk vol­na. Ezer holdjainkkal, ku­tyabőreinkkel együtt. Még a krónikák lapjairól is kiva­karják a nevünket. És így \{an ez rendjén. őszintén megmondom, a negyedét ha értettem annak amit beszélt. — Tudja, hogyan visel­kedtünk mi ebben az or­szágban? Mintha sosem lett volna francia forradalom, és sohasem találták volna fel a polgári demokráciát. Prostituáltuk magunkat hl és az országot is. Legalább­is elméletben. Hát én majd a gyakorlatban is átülte­tem. Más perspektíva úgy­sem áll előttem ... A lábam ujját bámultam, mintha róla akarnám leol­vasni azt a bölcsességet, amely hiányzott ahhoz, hogy válaszoljak neki. ö azonban csak folytatta, nem sokat törődve vele, hogy értem-e amit mond, vagy hogy egyetértek-e vele. — Tudtam, éreztem, hogy el kell jönnie a nagy törté­nelmi leszámolásnak. És mindegy, hogy kik csinál­ják. Ha nem a kommunis­ták, akkor mások. Az arisz­tokrácia uralmát felváltja a nép uralma. Amerikában soha nem is uralkodott az arisztokrácia, mégis egé­szen jól funkcionál az az ország. Olyannyira, hogy a háborút is megnyerték ... , — Meg az oroszok — mondtam, mert errefelé amerikait egy szálat sem lehetett látni, orosz katonát viszont annál többet — No igen. Ezzel aztán az a lehetőség is a semmi­be foszlott, hogy az arisz­tokrácia megtalálja helyét az elkövetkező uj társada­lomban. Érti? — Hát.:: — Nézze — mondta tü­relmesen és szembefordult velem. ■— A nyugat-európai demokráciákban az arisz­tokrácia sokat veszített az előjogaiból. Kutyabőr és oklevelek helyett dollárt kezdett gyűjteni aládafiába. S kitűnően megfért azokkal, akiknek soha nem is volt kutyabőrük, dollárjuk vi­szont annál több. A nyuga­ti arisztokrácia igyekezett levetkőzni származási gőg­jét és asszimilálódott az új körülmények között. De ná­lunk? Az utolsó, rongyos mezei gróf is különbnek érezte magát a milliomos gyárosnál, ha az története­sen nem volt nemesi szár­mazású. S az a legnevetsé­gesebb, ha ez egy kialakult és megcsontosodott társa­dalmi morált tükrözött. Ér­ti ? Egyszerűen mindenki természetesnek vette, ée kész... Ez volt a mi tra­gédiánk, higgye el... Aztán most meg az oroszok... Ha itt is kommunizmus lesz, már pedig miért ne lenne, akkor aztán vége az arisz­tokráciának. Nem lesz ho­va beolvadnia. Legföljebb balalajkán játszhatna, mint az orosz hercegek tizenhét után Párizsban, csak attól tartok, hogy a magyar nemesség zenei kvalitásaira nem lehet mulatókat bazi- rozni, nemhogy Párizsban de még Angyalföldön sem... A magyar nemes­ségnek mindörökre vége ! Ráhúzták a vécét és kész! (Folytatjuk,)

Next

/
Thumbnails
Contents