Somogyi Néplap, 1984. február (40. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-02 / 27. szám

íichy-kiállítás Budapesten Il grúz mesevilág illusztrátora Budapesten, a Szovjet Kul­túr'. és Tudomány Házában kedden kiállítás nyílt Zichy Mihálynak, Somogy nagy szülöttének alkotásaiból. A mostani tárlat egyedülálló a művész munkásságát bemu­tató kiállítások sorában, ugyanis ez az első alkalom, hogy az itthoni képanyagon kívül a tbiliszi Grúz Állami Művészeti Múzeumban őrzött műveket is láthatja a hazai közönség. A megnyitón Bagyul Iván Ivánovics, a Szovjetunió Nagykövetségének tanácso­sa, a Szovjet Baráti Társa­ságok Szövetségének ma­gyarországi képviselője kö­szöntötte a megjelenteket. El­mondta, hogy a kiállítás ren­dezésének ötlete a magyar- országi grúz hét szervezése­kor adódott. A Grúziából és a hazai múzeumoktól kapott anyagokból három hét alatt állt össze a tárlat. Majd Be- reczki Lórind, a Magyar Összefogás az üdülőkért A pusztítás Géniuszának diadala nyelvű kiadásai, köztük az illusztráló litográfiák első, 1887-es nyomdai levonata. Ima A tárlat másik nagy je­lentőségű darabja A pusztí­tás géniuszának diadala cí­mű 25 négyzetméteres akva- rell. A kép a Galéria tulaj­dona, de utoljára harminc évvel ezelőtt állították ki. A hatalmas kompozíció bemu­tatására most az adott al­kalmat, hogy Tbilisziből megküldték a kép számunk­ra eddig ismeretlen akvarell- vázlatát. Két másik tanul­mányt is megismerhetünk: egy tollrajzot a Galériából, és egy olajvázlatot a zalai Zichy Mihály Emlékmúze­umból. Így — az egymás mellé került tanulmányokon — kísérhetjük végig a nagy mű alakulásának útját. A monumentális pusztulásvíziót Zichy 1878-ban alkotta a pá­rizsi világkiállításra. A ké­sőromantikus, festői akva- rell döbbenetes hatással pro­testál minden háború bor­zalmas ellen. Még egy érdekességgel szol­gál a kiállítás: a Tamara tánca című akvarell Moson­magyaróvárról került a ké­pek közé. A festő világába enged bepillantást a tárlók­ban elhelyezett anyag : a mű­vész személyes tárgyai, leve­lei, gíjúz barátoktól kapott ajándékai. Ezek nagyrészt a zalai emlékmúzeumból szár­maznak. A három múzeum által, nemzetközi összefogással lét­rehozott Zichy Mihály-kiállí- tás március 18-ig tart nyit­va. T. K. Nyáron, amikor beutaltak­tól zsúfoltak a balatoni üdülők, ritkábban tartanak taggyűlést. Akkor vala­nt ennyiüknek legfontosabb feladata az üdülők nyugal­mának a biztosítása. Ezekben a hónapokban legtöbbük­nek kora reggeltől késő es­tig talpon kell lenni. Bog­dán lstvánné, a siófoki EZOT-üdülők pártszerveze­tének a titkára mondta ezt. A siófoki Csepel üdülőben most hiányoznak a vendé­gek. Matracokat, ágyneműt, különböző berendezési tár­gyakat cipelnek az ott dol­gozók. Zsombori József igazgató mondja: — Megkezdődik a télie­sített szállodaépület korsze­rűsítése; nagy munka lesz, de a szezonra elkészülünk. Az itteni pártcsoportban harminckét kommunista dol­gozik. Szibele Ágostonná ne­gyedik éve vezeti a pártcso­portot. — Arra törekedtünk, hogy kommunistáink legyenek azok, akik szívügyüknek te­kintik a beutaltak pihenésé­hez a feltételek biztosítását. Ezért fordítunk vaiameny- nyi itt dolgozó politikai, szakmai 'képzésére nagy gon­dot. A párt-, a szakszerve­zeti és a KISZ-oktatásban szinte mindenki részt vesz. Évek óta rendszeresen egyé­ni beszélgetéseket folytatunk kommunistáinkkal, a mun­kájukról, arról hogy hogyan érzik magukat, miként te­hetnénk munkánkat az üdü­lők érdekében jobbá. A ta­pasztalatokat pedig a párt- csoportértekezleten közösen megbeszéljük. Évente 16 ezer beutalt, köztük 5000 külföldi pihen náluk. Az elmúlt években voltak létszámgondok. Fótról és Kaposvárról kaptak fiatal állami gondozottakat. A pártcsoport kommunistáinak és a KISZ-szervezet nevelő­munkájának eredménye, hogy ma már ezek a fiata­lok is beilleszkedtek a Cse­pel dolgozóinak közösségé­be, s nincs baj a munká­jukkal. A létszámgond meg­előzése érdekében egyik épü­letüket munkásszállásnak alakítják át még a nyáron. Házaspároknak vagy egye­dülálló nőknek, férfiaknak is olcsó, kulturált szállást tudnak itt biztosítani. A pártcsoportoknak a ta­nulásra a szakmai képzésre való ösztönzése is eredmé­nyes. Ferenczi János kerté­szeti segédmunkásból fő­kertész, társai bizalmából szb-titkár lett. Szabó Magaa pedig, aki évekig KISZ-tit- kárként dolgozott, főiskolai tanulmányait elvégezve ma már gyermeküdülő-vezető. Tucatnyi alkalommal kap­ta meg a siófoki Csepel üdü­lő a kiváló címet, s elsőként a SZOT-üdülők közül a vö­rös vándorzászlót. Három egymást követő évben pedig az SZMT-től azt az elisme­rést, amit a tisztasági moz­galomban az üdülő környe­zetének szépítésével érde­meltek ki. Ez az év az itt levő kmiW, munisták és valamennyi dol­gozó számára nehezebb lesi a korábbinál. Folyik az épít­kezés, s amikor befejeződik, kezdődik az üdültetési sze­zon, egyúttal pedig a mun­kásszállás kialakítása. Zsombori József, aki több mint két évtizede áll az üdülő élén, bizakodó: — Számíthatok kommu­nistáinkra és minden dolgo­zóra. Tudom azt is, hogy vendégeink ebből a sok gondból semmit sem vesz­nek majd észre; éppen olyan zavartalanul pihenhetnek, mint a korábbi években. Sz. L. Sántító sántaságok és egyebek Tölib a táp^éiiiss mp Megyénkben minden har­madik aktív dolgozó mező- gazdasági termelőszövetke­zetben vagy állami gazda­ságban keresi a kenyeret. Ebből következik, hogy nem mindegy, az év hány nap­ját töltik munkában, s hány nap esik ki üzemi bal­eset okozta táppénz miatt. A kiesést „megérzi” a mun­kahely, hiszen a távol levő­re eső termelési feladatot másnak kell megoldani, de megsínyli a családi kassza is. A társadalmi es az egyé­ni érdek egybeeséséből kö­vetkeztetve azt hihetnénk, hogy fokozatosan csökken a balesetek, az ezek miatt ki­esett munkanapok száma a mezőgazdasági nagyüzemek­ben. A valós helyzet azon­ban emelkedést mutat A megye állami gazdasá­gaiban 1981-ben 166, két éve 180, tavaly pedig 156 há­rom napon túl gyógyuló üzemi baleset fordult elő, vagyis a múlt évi adatok jó­val alacsonyabbak a három év átlagánál. Mindez bizta­tónak, megnyugtatónak látszhat, ha nem tudnánk, hogy tavaly tizen haltak meg üzemi baleset követ­keztében, a táppénzes nau pok száma pedig az egy év­vel korábbihoz képest más­fél ezerrel, az 1981. évihez viszonyítva több mint két­ezerrel nőtt, s megközelítet­te a 8800-at. A megye termelőszövetke­Nemzetl Galéria főigazgatója mondott rövid üdvözlő sza­vakat, megköszönve a rende­ző szervek munkáját. Remé­nyét fejezte ki, hogy a ná­lunk eddig ismeretlen alko­tások közelebb hozzák Zichy Mihályt a hazai közönség­hez. A kiállítás a művész 1878 és 1888 között készült mun­káiból ad válogatást. Az ösz- szeállítás egyik nagy egysé­gét Sota Rusztaveli A tigris- bőrös lovag című eposzának illusztrációi adják. Zichy 1881- ben érkezett először Grúziá­ba, s ekkor ismerkedett meg a grúzok bibliájának számí­tó, erkölcsi és politikai sza­bályok forrásául szolgáló vi­lághírű eposszal. Mielőtt a történet illusztrálásához hoz­záfogott volna, először egy életkép rendezésére kérték fel. Az akkoriban divatos színpadi feldolgozás szerint száz figurát állított színre nagy sfkerrel. A mostani ki­állításon láthatók azok a színpadképek, fegyver- és kosztümtanulmányok, ame­lyeket a művész az élőkép­hez tervezett. Ezek a tus- rajzok a Grúz Állami Mű­vészeti Múzeum tulajdoná­ban vannak, s most első íz­ben kerülnek magyar közön­ség elé, bemutatva azokat a lépéseket, melyek az eposz illusztrálása felé vezették a művészt. A grúziai vázlato­kat a Magyar Nemzeti Ga­lériában őrzött munkák egé­szítik ki. Az egyik tárlóban láthatók az eposz különböző Löriticz L. László — Mlinarik bácsi . . . Azért jöttünk, hogy ezt átadjuk a fiának. — Mi a csoda akar ez lenni, tanár úr? — kérdez­te apám rosszat sejtve. — Csak egy kis munká­ra szóló behívó, Mlinarik bácsi. Most minden igaz magyar emberre szüksége van a hazának. Ha meg akarjuk állítani a bolsevis­tákat, mindenkinek ki kell vennie a részét a küzde­lemből! — De hiszen Zoltán még gyerek — mondta az apám. — Ugyan, ugyan. Mlina­rik bácsi... Dugovics Ti­tusz sem volt még öreg ... De kár izgulnia, Mlinarik bácsi, lapát kerül a gyerek kezébe, nem fegyver. Kü­lönben holnap reggel hat­kor gyülekező az iskolaud­varon. Három napi hideg élelmet és fehérneműt hoz­zon magával. És ugye, meg­értett Mlinarik bácsi? — Megértettem, tanár úr... — Manapság nagyon szi­gorúan vesznek bizonyos dolgokat, Mlinarik bácsi. S aki nem tesz eleget haza­fiúi kötelességének, az szö­kevénynek számít. Apám hangja megcsuk- lott. — Ott lesz a fiam, tanár úr... Aztán átadta a behívó­mat anyámnak, hogy adja nekem, maga pedig el­ment a kocsmába, és életé­ben először úgy berúgott, hogv cimborái hozták haza. Anyám pedig sírva pakolta bátyám használt hátizsák­jába a három napi hideg élelmet. Nem mondhatnám, hogy rettenetesen szenvedtem a háborútól, annál is inkább, mivel az egész osztály meg­kapta a behívóját és így a háborús munka inkább megkésett tanulmányi ki­rándulásnak tűnt, mint a haza védelmének. B. alatt állomásoztunk, és erődítményeket építettünk. Legalábbis hivatalosan. Az általunk készített erődítmé­nyek azonban a valóságban szegényes, földbe vájt bun­kerok voltak, s aligha ké­pesek arra, hogy megállít­sák az előre törő szovjet páncélosokat. Két álló hétig lapátoltuk a sarat és ástuk a bunke­rokat, amikor egy délelőtt a táborparancsnok, Sán- dorfi alezredes úr, magához hívatott. Remegő lábakkal bújtam be a sátrába, hiszen az alezredes úr rettegett hírnévre tett szert az elmúlt két hét során. Most, ahogy visszagondo­lok rá, végül is fogalmam sincs, hogy miért. Csakhát akkor úgy szállongtak a kó­sza es ellenőrizhetetlen hí­rek, mint a varjak a me­zők felett. Sándorfi alezredes megtö­rölte a száját, amikor ret­tenetes bokacsattogással beléptem a sátrába, és vi- _,yázba merevedtem, mint a cövek. Letette a kezében tartott kávéscsészét, és elégedetten nézett végig rajtam. — Nocsak — mondta vé­gül és cigarettára gyújtott. Kifújta a füstöt, aztán el- komorodva rám bámult. — Mondd csak, Mlinarik fiam, istenfélő ember vagy te? — kérdezte szemét ösz- szehúzva. Villámgyorsan végigfutott a fejemben az elmúlt né­hány nap minden esemé­nye, de semmi olyat nem láttam benne, ami miatt szorulnom kellene. — Igenis, alezredes ár! — kiáltottam, és összevág­tam a bakám. Még egyszer megtörölbe a száját, és leverte cigaret­tájáról a hamut a kávés­csésze aljára. — Hát akkor, minden rendben, Mlinarik fiam — mondta. — Fried tanár úr­tól kedvező információkat kaptam rólad. Fried tanár úr szerint tökéletesen bírod a tót nyelvet. Igaz ez? Fogalmam sem volt, hogy mire megy ki a dolog, de nem tehettem mást, enge­delmesen bólintottam. — Igenis. — Az oroszt is érted, édes fiam? Erre már nehezebben tudtam válaszolni. Öreg­apám szerint, aki tud tó­tul, megérti az oroszt is, ahogy ő is kitűnően megér­tette magát az első világ­háborúban. Csakhogy én akkor még nemcsak, hogy nem beszéltem eleven orosszal, de még csak nem is láttam olyat. Egy-két má­sodpercig hallgattam, aztán kiböktem: — öregapám szerint minden tót megérti az oroszt, ö ugyanis ... Sándorfi alezredes úr tü­relmetlenül közbevágott. — Én is így gondoltam, édes fiam. Figyelj hát ak­kor rám, Mlinarik ... Nagyot szívott a cigaret­tájából, és ha lehet, még gondterheltebbé vált az ar­ca, mint eddig volt. — Tudod, édes fiam, hogy nehéz időket élünk. Nya­kunkon vannak a bolsevis­ták, bár egy pillanatig sem kétséges, hogy miénk és szövetségeseinké a végső győzelem ... Szavaival ellentétben azonban nyoma sem volt az arcán szikrányi bizako­dásnak sem. — Csakhát »okát kell rnég tennünk a győzelemért. S ez a heroikus munka, amit ti is végeztek, gyere­keim, szép, magyar jövőnk záloga. zeteiben a három napon túl gyógyuló üzemi balesetek száma évenként ingadozott, tavaly 1216-an szenvedtek ilyen sérülést. Az ezer főre jutó baleset itt jóval több, mint az állami gazdaságok­ban. A kiesett munkanapok száma a téeszekben tavaly igencsak túlszárnyalta a ko­rábbi évekét, s meghaladta a 39 5G0-at. Ha figyelembe vesszük, hogy 1383-ban a somogyi ál­lami gazdaságok és mező­gazdasági termelőszövetke­zetek dolgozói együttvéve több mint 48 300 napot vol­tak távol a munkahelyükről vzemi balesetek miatt, el­gondolkodhatunk a magas számon. Igaz, „enyhítő kö­rülményként” tekintettel lehetünk arra, hogy az utóbbi években már üzemi balesetnek számít a mun­kába menet, illetve onnan jövet elszenvedett sérülés is — s ez rontja a statisztikai képet —, ám éttől még. ko­rántsem megnyugtató a, helyzet. Nincs minden rendben a termelőszövetkezetek üze­mi baleseti állapotát, a ki­esett munkanapokat tükröző statisztika körül sem. A va­lóság nem mindig fedi a számokat. A hivatalos érté­kelésben ez így olvasható: „A táppénzes állomány nem- kívánatos növekedésének egyik fő okát az egészség­ügyi szolgálatban, egyes körzeti orvosok elfogad ha­tatlanul laza táppénzelési gyakorlatában látjuk.” Ebből arra a következtetésre lehet jutni, hogy minden üzemi balesetet szenvedett beteg táppénzes, de nem minden táppénzes beteg. Talán eny­hítene a gondon, ha me­gyénk mezőgazdasági nagy­üzemei — ha csak részfog­lalkoztatásban is — több üzemi orvost alkalmaznának. Eddig ugyanis mindössze két téesz és ugyanennyi ál­lami gazdaság szánta rá ma­gát erre a lépésre. FÖLVESZÜNK 2 autószerelőt, 2 karosszérialakat őst Jelentkezés: Szövetkezeti Szállítási és Szolgáltató Vállalat Kaposvár, Május 1. u. 63. szám alatt az üzemegység vezetőnél. (78486) Irhavásár! karcsúsított irhabundák és egyéb szőrmeáruk minden méretben és fazonban megrendelhetők és nagy választékban kaphatók GARAI LÄSZLÖ arany­díjjal kitüntetett a február ötödikéi tótkomlósi szűcsmesternél kaposvári havi vásáron. Minden érdeklődőt szeretettel várok. (157147)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents