Somogyi Néplap, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-08 / 6. szám
IgónyfelkoHóB Közművelődés a gyárban A VBKM Kaposvári Villamossági Gyárában majdnem másfél ezer ember dolgozik. Körtéssiné Tomcsák Máriát, az üzem közművelődési előadóját és könyvtárosát arra kértük, összegezze a múlt év kulturális eredményeit, ismertesse a terveket. — Minden évben a kilencfős közművelődési bizottság dolgozza ki a következő idő- szak programját. Ennek egyik alapvető tényezője a dolgozók szakmai műveltségének fejlesztése. Tavaly a betanított nődolgozóinak számára szakmunkásvizsgára előkészítő tanfolyamot indítottunk, ez az idén is folytatódik. Szeretnénk ezenkívül tanfolyamot szervezni a szocialista brigádok vezetőinek is. — Milyen rendezvényekre tzámíthatnak a dolgozók? — Vannak olyan programjaink, melyeket évről évre megrendezünk, mivel a közönség megkedvelte, és várja ezeknek a sorozatoknak a folytatását. Ilyen például a külpolitikai fórum. Ugyanígy rendszeresek az író—olvasótalálkozók. Évente többször rendezünk kiállításokat, előadásokat. — Működik-e valamilyen klub az üzemben? — Vaui egy fotóklubunk, ennek tagjai főleg rendezvényeken fényképeznek. A nívósabb fotózást a laboratórium felszerelése nemigen te. szí lehetővé. A 2. gyáregység területén működik az ifjúsági klub, amelynek programját önálló vezető szervezi. Állandó zenekarunk is van, mely a klubban próbál, és ezért cserébe minden második hét végén játszik az üzem fiataljainak. — Kulturális rendezvények iránt van-e érdeklődés? — Az utóbbi időben négyszeresére emelkedett a színházbérletesek száma. Most már nyolcvan ember látogatja rendszeresen, az elődáso- kat. Előfordul, hogy a dolgozók plakátról értesülnek fiimvetítésről, koncertről, ilyenkor hoznám jönnek jegyért. Én vezetem az üzem 5600 kötetes könyvtárát is, jelenleg majdnem háromszáz beiratkozott olvasónk van. Minden délután kölcsönözhetnek könyvet, s a tagok többé-kevésbé kis is használják ezt a lehetőséget. Az irodalom iránti érdeklődésre vall, hogy tavaly szeptemberben színpadot alakítottunk, már ez a „társulat” lépett föl a november 7-i ünnepségen. — Az idei közművelődési programot most állítják ösz- sze. Milyen nehézségek merülnek fel? — A dolgozók érdeklődésével nincs baj, szívesen jönnek el a rendezvényekre. Egyedüli problémánk az, hogy igen szűkösek az anyagi lehetőségeink. Tavaly például a szakszervezeti költségvetésből csupán húszezer forint jutott a közművelődésre. Ebből kellett gazdálkodnunk, klubokat támogatni, előadókat meghívni. Nevesebb politikusokat, művészeket ritkán tudunk meghívni. Jó lenne elérni, hogy a jövőben a közművelődési előadó is ott lehessen az anyagi hozzájárulások elosztásánál. T. K. Filmek a Vöröskeresztről A legszerényebb becslések szerint is 200 millió néző tekintette meg a világ minden táján azokat a filmeket, amelyek a magyar és a bolgár Vöröskereszt, valamint a genfi székhelyű nemzetközi szervezet koprodukciójában születtek az utóbbi években. A Nemzetközi Vöröskereszt célkitűzéseit és tevékenységét propagáló filmsorozat első darabja 1973- han készült. A magyar és a bolgár filmesek ekkor kaptak egy filmsorozatra szóló megbízást a szervezet központjától. Olyan filmeket kellett alkotniuk, melyek áz egész világon érthetőek, s meggyőzően érveinek a Vöröskereszt munkájának humanitása mellett. A közérthetőség» miatt a filmek szöveg nélküliek voltak, csak a képek és a kísérőzene sugallta a mondanivalóit, ösz- sziesen több mint ezer kópia készült a véradás fontosságáról, a vöröskeresztes ifjúsági mozgalomról és a gyermekekről történő gondoskodásról. Feldolgozták a szervezet meg alapító járnak, Henri Dunán Inak az életét, és filmet forgattak a Vöröskeresztnek a béke megvédéséért tett erőfeszatseiről. A filmeknek magyar rendezőjük volt Kárpáti György személyében. A koprodukcdós munka két évvel ezelőtt új állomásához érkezett. Akkor a Vöröskereszt központja azzal a feladattal bízta meg a forgatócsoportot, hogy a fiataloknak készítsenek olyan filmet, ■ mely a földkerekség bármely országában vonzóvá teszi a Vöröskereszt tevékenységét. Ez a produkció már szöveggel, angol, francia, spanyol, arab, német magyar és bolgár nyelven készült el. Jelenleg újabb filmen dolgozik a stáb: ezúttal a véradás etikai problémáit dolgozzák fel. R^StSUfátOroIc dolgoznak a Nau medrésze helyreállításán Üzbegisztánban. Társadalmi küldöttség utazott Kambodzsába Az Országos Béketanács kezdeményezésére, a Magyar Szolidaritási Bizottság és a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség közreműködésével a vállalt határidőre, • a Kambodzsai Népköztársaság megalakulásának ötödik évfordulójára befejeződött az ezerszemélyes Magyar— Kambodzsai Barátság gyermekváros építkezése. Az ünnepélyes átadásra, melyre január 13-án kerül sor, tegnap elutazott az Országos Béketanács, a Magyar Szolidaritási Bizottság és a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség küldöttsége : Sütő Gyula, a Magyar Szolidaritási Bizottság titkára, az Országos Béketanács elnökségének tagja, Tolnai László, az Országos Béketan ács alelnö- ke és Szórádi Sándor, a KISZ KB titkára. A búcsúztatáson jelen volt Kao Sam- reth, a Kambodzsai Népköz- társaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. A lendületes, kacskaringós vonalak, a furcsa jelek épp olyan megfejthetetlen titokként állnak .a laikus előtt, mint az egyiptomi hieroglifák. Pedig ez is egy szakma: a gyorsírás. Vannak ügyes művelői, kiváló mesterei, a legjobbak számára évente rendeznek versenyeket. A tavalyi vetélkedőn Somogynak is jutott a dicsőségből, egy országos első helyezést mondhat a magáénak István Mária Anikó, a Kaposvári Városi Tanács gyakornoka. Bár ifjúsági kate-. góriában indult, mégis felnőttben nyerte el a rangos címet, ami tizenkilenc évesen szép eredmény. — Ez volt az első verseny, amelyen részt vett? — Tanulóként többször indultam — a közgazdasági szakközépiskolában végeztem igazgatás szakon —, de akkor csak oklevelet, emléklapokat nyertem. Dolgozóként most jelentkeztem először, s mivel első lettem a megyei versenyen, a dolgozatomat elküldték az országos döntőre. Karácsony előtt kaptam az értesítést az eredményről: a 200-as fokom a legjobbnak bizonyultam. Egyébként nagyon kevés volt a vidéki helyezett, magasabb fokon pedig csak fővárosiak nyertek. — Mit jelent a 200-as fok? — Öt perc alatt ezer szótagot diktáltak, majd ezt kellett áttenni 45 perc alatt. En csak a felét használtam fel a megadott időnek. A gyorsaságot is pontozták. — Meg tudná fogalmazni, hogy mi a gyorsírás? — Vastag és vékony vonalakból álló jelölés. Aki nem ismeri, talán kuszának és Fonyódi tervek II főszezonra készülnek Nyáron, az üdülőszezonban majdnem kétszeresére emelkedik Fonyód lakossága. Ilyenkor egymást érik itt a kulturális rendezvények, koncertek, kiállítások. Ilyenkor vajon min dolgoznak a művelődési házban — erről érdeklődtünk Zsinkai Gábortól, a területi klubtanács vezetőtől. — Az év elejétől közművelődési regionális alközpont lettünk. Ez azt jelenti, hogy a környék tíz településének módszertani felügyeletét látjuk el. Pillanatnyilag az a legfontosabb tevékenységünk, hogy a területünkön működő tizenhét ifjúsági klub munkáját összehangoljuk. — Miből áll ez a munka? — Sok helyen új klubot kellett szervezni, máshol a régebben meglevőket kellett újjáalakítani. Segítünk a programok rendezésében, TIT-előadók meghívásában. Sokszor elmegyek én is a rendezvényekre. — A klubvezetőkkel hogyan tartják a kapcsolatot? — Havonta egyszer megbeszélés van itt, Fonyódon. Most kihelyezett klubvezetői tanfolyamot indítunk számukra, ott C-kategóriás igazolványt szerezhetnek. — Mindig felmerül bennem a kérdés az ifjúsági klubokkal kapcsolátosan. Egy ember hogyan tudja kezében tartani a vezetést ? — A tagság maga választja a vezetőt, általában olyan embert, akire hallgatnak a fiatalok. Kedvelik, de egyben tekintélye is van a többiek előtt. Néha azért akad rendbontás ; olyankor radikális eszközökhöz kell folyamodni, azokat, akik magatartásukkal nem illeszkednek be a közösségbe, kizárjuk a tagság soraiból. Erre nemrégiben került sor, amikor a fonyódi központ ifjúsági klubból hat személynek elvettük a tagsági igazolványát botrányos viselkedés miatt. A klubok munkájának ösz- szehangolása, irányítása mellett milyen munka adódik télen a Balaton-parti művelődési központban? — Azért ilyenkor sem áll meg a közművelődési munka, hiszen a nagyközségnek hétezer állandó lakosa van, s ők igénylik a programokat. Ebben az idényben körülbelül két-három hetente vannak koncertek, előadói esték Fonyódon és a bala- tonfenyvesi művelődési házban. Ezenkívül minden második szombaton a kicsiknek rendezünk játszóházat, gyermekdiszkót. — Készülnek már a főszezonra? — Természetesen megkezdtük a nyári programok szervezését, a szabadtéri színpadon rendezendő műsorokat, előadásokat és a kiállításokat már ilyenkor le kell kötni. Ezenkívül építkezünk is: várhatóan a szezonra elkészül két teniszpálya a szabadidőközpontnál. érthetetlennek tartja, pedig logikus és egyszerű. Azért szeretem jobban a gépírásnál, mert nem olyan mechanikus, lehet egyénien rövidíteni. Érdekes, akad olyan szó, melynek két jelölése van. Meglepődne, ha fonetikusan elolvasnám az általam leírt jeleket, nem sokat értene belőle. — Milyen képességeket kíván ez a tudomány? — Ügyes kezet, gyorsaságot, jó megfigyelőképességet, koncentrálást, no és a legfontosabb talán: hibátlan, pontos helyesírást. Sokan ázt mondják, ez a munka rontja a helyesírást. Nem értek egyet vele, mert bár mi nem használunk központozást, az áttételnél minden írásjelnek a helyén kell lennie. — A tanács titkárságszervezési osztályán gyakornok. Mit takar a beosztás? — Érettségi után fölvé- teliztem az államigazgatási főiskolára, de nem sikerült, ezért most a következő felvételiig a gyakorlatban ismerkedem a tanácsi munkával. Remélem, felvételim a most szerzett tapasztalatok után már sikeres lesz. A középiskolában egy darabig gondolkodtam azon, hogy melyik szakmát válasszam, a tanácsit vagy a gép. és gyorsíró tanárit. Ügy érzem, nem lenne jó pedagógus belőlem, így a tanácsi munka mellett döntöttem. A gyorsírást ezután is tudom majd hasznosítani, nem kell elszakadnom tőle. — Hogy tetszik az első munkahely? —• Nem tettem magasra a mércét, nem vártam túlzottan sokat és csalódás sem ért. Szívesen csinálom, számomra izgalmas, hogy amit az iskolában könyvből megtanultam, azt most a valóságban is megismerhetem. L £. Családalapítók y T ökéletesen indult minden. Huszonéves fiatal párok, emlékezetükben még gyakran éled föl a lagzi forgataga. És boldog lakástulajdonosok a vadonatúj lakótelep épp hogy elkészült egyik épületében. Ifiába, vannak még rendes szülök és nagyszülők, akik nem sajnálják az áldozatot azért, hogy a gyerek ne anyagi gondokkal küszködve, kuporgatva kezdje el- a családalapít ást. A kétszobás lakásokba egyelőre csak a gumimatrac, néhány szék és a nászajándékba kapott álló- lámpa került, de már útban volt a legmodernebb garnitúra, a szekrénysor, a konyhabútor. Az ismeretséget pillanatok alatt megkötötték. Egyazon lépcsőházban hasonló korú fiatalok, hasonló körülmények között — kell ennél több? Ügy jártak át egymáshoz, mintha a lépcsőház maga lenne egy hatalmas lakás, az ide nyíló ajtók pedig a szobák. Esetenként hol itt, hol ott jöttek össze, s hajnalig vitatkoztak, politizáltak, tréfálkoztak. Ülőhelyet természetesen mindenki vitt magával. Először Erzsébeték bútora érkezett meg. A legszebb, amit csak kapni lehetett a Domusban. A rendezkedésnél ott voltak mindannyian. Ci- pekedtek, szereltek, takarítottak. Az immár tökéletes lakást este több üveg pezsgő társaságában ünnepelték. Aztán Jutkáékhoz jött a teherautó a méregdrága, olasz bútorral. (Na persze, a nőgtyó- gyász papa, így könnyül) Beáék csináltatott kolóniái szekrénysora már „övön aluli ütés” volt. (Maszekolunk, maszekolunk, a havernak meg nem szólunk?!) Végül is helyreállt a rend. Név- és születésnapokat csak közösen ünnepeltek, együtt jártak kirándulni. Ha valami éppen elfogyott otthon, nem kellett az építkezéseken keresztül gázolva az áruházba menni, csupán egy aprót koppintani a szomszédos lakás ajtaján. Persze, a bevásárlást is jórészt közösen végezték, a háztartási eszközök pedig naponta vándoroltak az egyik lakásból a másikba. Először Bea állt elő a nagy hírrel, hogy trónörököst vár. Együtt örültek, s tervezgették, hogy mire is lesz szüksége a babának. Végül is Bea bejelentette, hogy itt nem, lehet semmilyen „normális” gyerekholmit kapni, úgyhogy „átlépnek” Jugoszláviába. Legalább nyolc bőröndre való holmival jöttek haza. Aztán megérkezett az automata mosógép, a háztartási robotgép, mert a kismamának kímélő életmódra van szüksége. A többiek kezdetben csak egymás között tárgyalták meg, hogy de jól megy egyeseknek, majd a Beáékkal való nagy barátság köszönőviszonnyá sat- nyult. Hamarosan Jutka is anyai örömök elé nézett. Elhatározta: ő bizony nem fog akkora cirkuszt csinálni egy gyerek körül. A megszületett kisfiút kitörő örömmel fogadták a többiek. Ügy tetszett, ennek a gyereknek egyszerre még két anyja és apja van, hiszen a babusga- tásnak nem volt se vége, se hossza. Nemsokára Erzsébeteknél is világra jött a kicsi. A szülők nem titkolt büszkeséggel állapították meg, hogy csaknem húsz dekával nagyobb súllyal született, mint Jutkáéké. Es előbb fordult hasra, előbb kezdett el gügyögni, előbb ült fel, és előbb kezdett el járni. Es egyáltalán, összehasonlíthatatlanul szebb és értelmesebb, mint bármelyik gyerek a házban. A lépcsőház fiatal anyái persze megorroltak, s elhatározták, hogy többé nem lépik át Erzsébeték küszöbét. (Mit van úgy eltelve attól a vízfejű kölyöktőí?) Nem telt el sok idő, s lábra kelt a pletyka: a gyes en levő Erzsébethez Bea férje gyakrabban kopogtat be, mint ahogy illenék. (— Kikezdett ez már a fél házzal, mert unatkozik otthon a nagyságos asszony. Hogy mit esznek rajta, az rejtély. Akkora a hátsó fele, hogy két összetolt konyhaszéken sem fér el. S mondanom sem kell, hogy az egész lakás ragad a kosztól, napokig ott áll az elmosatlan edény. A gyerek is örökké mosdailan! Naná, kocsi van, színes tévé van, nyaraló van, csak éppen a munka büdös!) Egy hónap múlva Bea beadta a válóperes keresetet. Jutkáék meghirdették a lakást, mert „ilyen alakokkal" nem hajlandók egy házban élni. Erzsébet és a férje esténként azon töprengtek, hogy ha akkor, a kezdet kezdetén, mindenféle szülői támogatás, egyetlen fillér nélkül kezdik el a családi életet, akkor nem alakult volna jobban közös életük?.,, ' Ambrus Ágnes vonalak „mestere"
