Somogyi Néplap, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-08 / 6. szám

IgónyfelkoHóB Közművelődés a gyárban A VBKM Kaposvári Villa­mossági Gyárában majdnem másfél ezer ember dolgozik. Körtéssiné Tomcsák Máriát, az üzem közművelődési elő­adóját és könyvtárosát arra kértük, összegezze a múlt év kulturális eredményeit, is­mertesse a terveket. — Minden évben a kilenc­fős közművelődési bizottság dolgozza ki a következő idő­- szak programját. Ennek egyik alapvető tényezője a dolgo­zók szakmai műveltségének fejlesztése. Tavaly a betaní­tott nődolgozóinak számára szakmunkásvizsgára előké­szítő tanfolyamot indítot­tunk, ez az idén is folytató­dik. Szeretnénk ezenkívül tanfolyamot szervezni a szo­cialista brigádok vezetőinek is. — Milyen rendezvényekre tzámíthatnak a dolgozók? — Vannak olyan program­jaink, melyeket évről évre megrendezünk, mivel a kö­zönség megkedvelte, és vár­ja ezeknek a sorozatoknak a folytatását. Ilyen például a külpolitikai fórum. Ugyanígy rendszeresek az író—olvasó­találkozók. Évente többször rendezünk kiállításokat, elő­adásokat. — Működik-e valamilyen klub az üzemben? — Vaui egy fotóklubunk, ennek tagjai főleg rendez­vényeken fényképeznek. A nívósabb fotózást a laborató­rium felszerelése nemigen te. szí lehetővé. A 2. gyáregy­ség területén működik az if­júsági klub, amelynek prog­ramját önálló vezető szerve­zi. Állandó zenekarunk is van, mely a klubban próbál, és ezért cserébe minden má­sodik hét végén játszik az üzem fiataljainak. — Kulturális rendezvények iránt van-e érdeklődés? — Az utóbbi időben négy­szeresére emelkedett a szín­házbérletesek száma. Most már nyolcvan ember látogat­ja rendszeresen, az elődáso- kat. Előfordul, hogy a dol­gozók plakátról értesülnek fiimvetítésről, koncertről, ilyenkor hoznám jönnek je­gyért. Én vezetem az üzem 5600 kötetes könyvtárát is, jelenleg majdnem háromszáz beiratkozott olvasónk van. Minden délután kölcsönöz­hetnek könyvet, s a tagok többé-kevésbé kis is hasz­nálják ezt a lehetőséget. Az irodalom iránti érdeklődésre vall, hogy tavaly szeptember­ben színpadot alakítottunk, már ez a „társulat” lépett föl a november 7-i ünnepségen. — Az idei közművelődési programot most állítják ösz- sze. Milyen nehézségek me­rülnek fel? — A dolgozók érdeklődé­sével nincs baj, szívesen jön­nek el a rendezvényekre. Egyedüli problémánk az, hogy igen szűkösek az anya­gi lehetőségeink. Tavaly pél­dául a szakszervezeti költ­ségvetésből csupán húszezer forint jutott a közművelődés­re. Ebből kellett gazdálkod­nunk, klubokat támogatni, előadókat meghívni. Neve­sebb politikusokat, művésze­ket ritkán tudunk meghívni. Jó lenne elérni, hogy a jö­vőben a közművelődési elő­adó is ott lehessen az anya­gi hozzájárulások elosztásá­nál. T. K. Filmek a Vöröskeresztről A legszerényebb becslések szerint is 200 millió néző tekintette meg a világ min­den táján azokat a filmeket, amelyek a magyar és a bol­gár Vöröskereszt, valamint a genfi székhelyű nemzetkö­zi szervezet koprodukciójá­ban születtek az utóbbi években. A Nemzetközi Vöröske­reszt célkitűzéseit és tevé­kenységét propagáló film­sorozat első darabja 1973- han készült. A magyar és a bolgár filmesek ekkor kap­tak egy filmsorozatra szóló megbízást a szervezet köz­pontjától. Olyan filmeket kellett alkotniuk, melyek áz egész világon érthetőek, s meggyőzően érveinek a Vö­röskereszt munkájának hu­manitása mellett. A közért­hetőség» miatt a filmek szö­veg nélküliek voltak, csak a képek és a kísérőzene su­gallta a mondanivalóit, ösz- sziesen több mint ezer kó­pia készült a véradás fon­tosságáról, a vöröskeresztes ifjúsági mozgalomról és a gyermekekről történő gon­doskodásról. Feldolgozták a szervezet meg alapító járnak, Henri Dunán Inak az életét, és filmet forgattak a Vörös­keresztnek a béke megvédé­séért tett erőfeszatseiről. A filmeknek magyar rendező­jük volt Kárpáti György személyében. A koprodukcdós munka két évvel ezelőtt új állomá­sához érkezett. Akkor a Vö­röskereszt központja azzal a feladattal bízta meg a for­gatócsoportot, hogy a fiata­loknak készítsenek olyan filmet, ■ mely a földkerekség bármely országában vonzóvá teszi a Vöröskereszt tevé­kenységét. Ez a produkció már szöveggel, angol, fran­cia, spanyol, arab, német magyar és bolgár nyelven készült el. Jelenleg újabb filmen dolgozik a stáb: ezúttal a véradás etikai problémáit dolgozzák fel. R^StSUfátOroIc dolgoznak a Nau medrésze helyre­állításán Üzbegisztánban. Társadalmi küldöttség utazott Kambodzsába Az Országos Béketanács kez­deményezésére, a Magyar Szolidaritási Bizottság és a Magyar Kommunista Ifjúsá­gi Szövetség közreműködésé­vel a vállalt határidőre, • a Kambodzsai Népköztársaság megalakulásának ötödik év­fordulójára befejeződött az ezerszemélyes Magyar— Kambodzsai Barátság gyer­mekváros építkezése. Az ün­nepélyes átadásra, melyre január 13-án kerül sor, teg­nap elutazott az Országos Béketanács, a Magyar Szoli­daritási Bizottság és a Ma­gyar Kommunista Ifjúsági Szövetség küldöttsége : Sütő Gyula, a Magyar Szolidari­tási Bizottság titkára, az Or­szágos Béketanács elnökségé­nek tagja, Tolnai László, az Országos Béketan ács alelnö- ke és Szórádi Sándor, a KISZ KB titkára. A búcsúz­tatáson jelen volt Kao Sam- reth, a Kambodzsai Népköz- társaság budapesti nagykö­vetségének ideiglenes ügyvi­vője. A lendületes, kacskaringós vonalak, a furcsa jelek épp olyan megfejthetetlen titok­ként állnak .a laikus előtt, mint az egyiptomi hierog­lifák. Pedig ez is egy szak­ma: a gyorsírás. Vannak ügyes művelői, kiváló mes­terei, a legjobbak számára évente rendeznek versenye­ket. A tavalyi vetélkedőn Somogynak is jutott a dicső­ségből, egy országos első he­lyezést mondhat a magáénak István Mária Anikó, a Ka­posvári Városi Tanács gya­kornoka. Bár ifjúsági kate-. góriában indult, mégis fel­nőttben nyerte el a rangos címet, ami tizenkilenc éve­sen szép eredmény. — Ez volt az első ver­seny, amelyen részt vett? — Tanulóként többször in­dultam — a közgazdasági szakközépiskolában végez­tem igazgatás szakon —, de akkor csak oklevelet, emlék­lapokat nyertem. Dolgozóként most jelentkeztem először, s mivel első lettem a megyei verse­nyen, a dolgoza­tomat elküldték az országos dön­tőre. Karácsony előtt kaptam az értesítést az ered­ményről: a 200-as fokom a legjobb­nak bizonyultam. Egyébként nagyon kevés volt a vidé­ki helyezett, ma­gasabb fokon pe­dig csak főváro­siak nyertek. — Mit jelent a 200-as fok? — Öt perc alatt ezer szó­tagot diktáltak, majd ezt kellett áttenni 45 perc alatt. En csak a felét használtam fel a megadott időnek. A gyorsaságot is pontozták. — Meg tudná fogalmazni, hogy mi a gyorsírás? — Vastag és vékony vona­lakból álló jelölés. Aki nem ismeri, talán kuszának és Fonyódi tervek II főszezonra készülnek Nyáron, az üdülőszezon­ban majdnem kétszeresére emelkedik Fonyód lakossága. Ilyenkor egymást érik itt a kulturális rendezvények, koncertek, kiállítások. Ilyen­kor vajon min dolgoznak a művelődési házban — erről érdeklődtünk Zsinkai Gá­bortól, a területi klubtanács vezetőtől. — Az év elejétől közmű­velődési regionális alközpont lettünk. Ez azt jelenti, hogy a környék tíz településének módszertani felügyeletét lát­juk el. Pillanatnyilag az a legfontosabb tevékenysé­günk, hogy a területünkön működő tizenhét ifjúsági klub munkáját összehangol­juk. — Miből áll ez a munka? — Sok helyen új klubot kellett szervezni, máshol a régebben meglevőket kellett újjáalakítani. Segítünk a programok rendezésében, TIT-előadók meghívásában. Sokszor elmegyek én is a rendezvényekre. — A klubvezetőkkel ho­gyan tartják a kapcsolatot? — Havonta egyszer meg­beszélés van itt, Fonyódon. Most kihelyezett klubvezetői tanfolyamot indítunk szá­mukra, ott C-kategóriás igazolványt szerezhetnek. — Mindig felmerül ben­nem a kérdés az ifjúsági klubokkal kapcsolátosan. Egy ember hogyan tudja kezében tartani a vezetést ? — A tagság maga választ­ja a vezetőt, általában olyan embert, akire hallgatnak a fiatalok. Kedvelik, de egy­ben tekintélye is van a töb­biek előtt. Néha azért akad rendbontás ; olyankor radi­kális eszközökhöz kell folya­modni, azokat, akik maga­tartásukkal nem illeszked­nek be a közösségbe, kizár­juk a tagság soraiból. Erre nemrégiben került sor, ami­kor a fonyódi központ ifjú­sági klubból hat személynek elvettük a tagsági igazolvá­nyát botrányos viselkedés miatt. A klubok munkájának ösz- szehangolása, irányítása mel­lett milyen munka adódik télen a Balaton-parti műve­lődési központban? — Azért ilyenkor sem áll meg a közművelődési mun­ka, hiszen a nagyközségnek hétezer állandó lakosa van, s ők igénylik a programo­kat. Ebben az idényben kö­rülbelül két-három hetente vannak koncertek, előadói esték Fonyódon és a bala- tonfenyvesi művelődési ház­ban. Ezenkívül minden má­sodik szombaton a kicsiknek rendezünk játszóházat, gyer­mekdiszkót. — Készülnek már a fősze­zonra? — Természetesen meg­kezdtük a nyári programok szervezését, a szabadtéri színpadon rendezendő műso­rokat, előadásokat és a kiál­lításokat már ilyenkor le kell kötni. Ezenkívül építkezünk is: várhatóan a szezonra el­készül két teniszpálya a sza­badidőközpontnál. érthetetlennek tartja, pedig logikus és egyszerű. Azért szeretem jobban a gépírás­nál, mert nem olyan mecha­nikus, lehet egyénien rövidí­teni. Érdekes, akad olyan szó, melynek két jelölése van. Meglepődne, ha fonetikusan elolvasnám az általam leírt jeleket, nem sokat értene be­lőle. — Milyen képességeket kí­ván ez a tudomány? — Ügyes kezet, gyorsasá­got, jó megfigyelőképességet, koncentrálást, no és a leg­fontosabb talán: hibátlan, pontos helyesírást. Sokan ázt mondják, ez a munka rontja a helyesírást. Nem értek egyet vele, mert bár mi nem használunk központozást, az áttételnél minden írásjelnek a helyén kell lennie. — A tanács titkárságszer­vezési osztályán gyakornok. Mit takar a beosztás? — Érettségi után fölvé- teliztem az államigazgatási főiskolára, de nem sikerült, ezért most a következő fel­vételiig a gyakorlatban is­merkedem a tanácsi munká­val. Remélem, felvételim a most szerzett tapasztalatok után már sikeres lesz. A kö­zépiskolában egy darabig gondolkodtam azon, hogy me­lyik szakmát válasszam, a tanácsit vagy a gép. és gyorsíró tanárit. Ügy érzem, nem lenne jó pedagógus be­lőlem, így a tanácsi munka mellett döntöttem. A gyors­írást ezután is tudom majd hasznosítani, nem kell elsza­kadnom tőle. — Hogy tetszik az első munkahely? —• Nem tettem magasra a mércét, nem vártam túlzot­tan sokat és csalódás sem ért. Szívesen csinálom, szá­momra izgalmas, hogy amit az iskolában könyvből meg­tanultam, azt most a való­ságban is megismerhetem. L £. Családalapítók y T ökéletesen indult min­den. Huszonéves fia­tal párok, emlékeze­tükben még gyakran éled föl a lagzi forgataga. És boldog lakástulajdonosok a vado­natúj lakótelep épp hogy el­készült egyik épületében. Ifiába, vannak még rendes szülök és nagyszülők, akik nem sajnálják az áldozatot azért, hogy a gyerek ne anyagi gondokkal küszködve, kuporgatva kezdje el- a csa­ládalapít ást. A kétszobás la­kásokba egyelőre csak a gu­mimatrac, néhány szék és a nászajándékba kapott álló- lámpa került, de már útban volt a legmodernebb garni­túra, a szekrénysor, a kony­habútor. Az ismeretséget pillanatok alatt megkötötték. Egyazon lépcsőházban hasonló korú fiatalok, hasonló körülmé­nyek között — kell ennél több? Ügy jártak át egy­máshoz, mintha a lépcsőház maga lenne egy hatalmas la­kás, az ide nyíló ajtók pedig a szobák. Esetenként hol itt, hol ott jöttek össze, s haj­nalig vitatkoztak, politizál­tak, tréfálkoztak. Ülőhelyet természetesen mindenki vitt magával. Először Erzsébeték bútora érkezett meg. A legszebb, amit csak kapni lehetett a Domusban. A rendezkedésnél ott voltak mindannyian. Ci- pekedtek, szereltek, takarí­tottak. Az immár tökéletes lakást este több üveg pezsgő társaságában ünnepelték. Az­tán Jutkáékhoz jött a teher­autó a méregdrága, olasz bú­torral. (Na persze, a nőgtyó- gyász papa, így könnyül) Beáék csináltatott kolóniái szekrénysora már „övön alu­li ütés” volt. (Maszekolunk, maszekolunk, a havernak meg nem szólunk?!) Végül is helyreállt a rend. Név- és születésnapokat csak közösen ünnepeltek, együtt jártak kirándulni. Ha vala­mi éppen elfogyott otthon, nem kellett az építkezéseken keresztül gázolva az áruház­ba menni, csupán egy aprót koppintani a szomszédos la­kás ajtaján. Persze, a bevá­sárlást is jórészt közösen vé­gezték, a háztartási eszközök pedig naponta vándoroltak az egyik lakásból a másikba. Először Bea állt elő a nagy hírrel, hogy trónörö­köst vár. Együtt örültek, s tervezgették, hogy mire is lesz szüksége a babának. Vé­gül is Bea bejelentette, hogy itt nem, lehet semmilyen „normális” gyerekholmit kapni, úgyhogy „átlépnek” Jugoszláviába. Legalább nyolc bőröndre való holmival jöttek haza. Aztán megérkezett az auto­mata mosógép, a háztartási robotgép, mert a kismamá­nak kímélő életmódra van szüksége. A többiek kezdet­ben csak egymás között tár­gyalták meg, hogy de jól megy egyeseknek, majd a Beáékkal való nagy barát­ság köszönőviszonnyá sat- nyult. Hamarosan Jutka is anyai örömök elé nézett. Elhatá­rozta: ő bizony nem fog ak­kora cirkuszt csinálni egy gyerek körül. A megszületett kisfiút kitörő örömmel fo­gadták a többiek. Ügy tet­szett, ennek a gyereknek egyszerre még két anyja és apja van, hiszen a babusga- tásnak nem volt se vége, se hossza. Nemsokára Erzsébe­teknél is világra jött a ki­csi. A szülők nem titkolt büszkeséggel állapították meg, hogy csaknem húsz de­kával nagyobb súllyal szüle­tett, mint Jutkáéké. Es előbb fordult hasra, előbb kezdett el gügyögni, előbb ült fel, és előbb kezdett el járni. Es egyáltalán, összehasonlítha­tatlanul szebb és értelme­sebb, mint bármelyik gyerek a házban. A lépcsőház fiatal anyái persze megorroltak, s elhatározták, hogy többé nem lépik át Erzsébeték kü­szöbét. (Mit van úgy eltelve attól a vízfejű kölyöktőí?) Nem telt el sok idő, s láb­ra kelt a pletyka: a gyes en levő Erzsébethez Bea férje gyakrabban kopogtat be, mint ahogy illenék. (— Ki­kezdett ez már a fél házzal, mert unatkozik otthon a nagyságos asszony. Hogy mit esznek rajta, az rejtély. Ak­kora a hátsó fele, hogy két összetolt konyhaszéken sem fér el. S mondanom sem kell, hogy az egész lakás ra­gad a kosztól, napokig ott áll az elmosatlan edény. A gyerek is örökké mosdailan! Naná, kocsi van, színes tévé van, nyaraló van, csak ép­pen a munka büdös!) Egy hónap múlva Bea be­adta a válóperes keresetet. Jutkáék meghirdették a la­kást, mert „ilyen alakokkal" nem hajlandók egy házban élni. Erzsébet és a férje es­ténként azon töprengtek, hogy ha akkor, a kezdet kez­detén, mindenféle szülői tá­mogatás, egyetlen fillér nél­kül kezdik el a családi éle­tet, akkor nem alakult volna jobban közös életük?.,, ' Ambrus Ágnes vonalak „mestere"

Next

/
Thumbnails
Contents