Somogyi Néplap, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-31 / 25. szám
ideológiai egyetértés és elkülönülés ben ment végbe, melyek az enyhülési folyamatot megszüntették, és e folyamat megszüntetése egyúttal a nemzetközi feszültség újabb kiélezését jelentette. A békésebb, az enyhülési periódus egyik ideológiai tünete volt az, hogy a polgári ideológia mind a maga számára, mind pedig a szocialista társadalomban élők számára megfogalmazta a két társadalom egy irányba fejlődésének, konvergenciájának elméletét. A feszültségnek más gondolatkör felel meg: a konvergencia helyére a divergencia elmélete lépett. Nem fejlődik össze a két társadalom, nem lehetséges a szocializmusban a fejlődést olyan értelemben fokozni, hogy a szocializmus valaha is megközelíthesse azt a konzum-szintet, melyet a kapitalizmus már elért. Ez a polgári elmélet új variációja. Ha tehát az enyhülés időszaka annyit jelentett ideológiailag a polgárság számára, hogy azért jöhetett létre egyáltalán a politikai közeledés, mert a két társadalmi rendszer a maga alapjait tekintve és fejlődési tendenciáiban hasonló, addig a feszültség korszakában ennek pontosan az ellenkezőjét hirdetik. A feszültség azért feszültség, mert létezik egy fejlődés- képtelen, önmagát alapjaiban meghaladni nem tudó szocialista társadalmi rend. Ez az álláspont, mely napjainkban a divergenciát hangsúlyozza, egyfelől persze reálisabb, mint az egy- irányba fejlődés elmélete. Valóban, mindig lesz különbség polgári és szocialista fejlődés között. A különbség lényege azonban nem az, hogy a polgári fejlődés képes egy modern ipari bázis kiépítésére, s a szocializmus pedig elvileg nem. A különbség abban áll, hogy az utóbbi más úton jár, de ugyancsak eléri minden emberileg fontos tekintetben a legmagasabb fejlettséget, anélkül, hogy a konzumtár- sadalmak negatívumait kénytelen lenne vállalni és elszenvedni. Vagyis a divergencia fennáll. De nem ott, ahol a polgári ideológusok hiszik. Hermann István Alig egy évtizede szinte divat volt nálunk a konvergencia-elmélet megcáfolása. Konvergenciát hirdetett a maga részéről Zbigniew Brzezinski éppen úgy, mint ahogy Galbraith, tehát ennek híve volt mind a politológus, mint pedig a közgazdász. Mit jelent a konvergencia fogalma? Lényegileg azt, hogy a szocializmus és a kapitalizmus ugyan ténylegesen különböző társadalmi rendszerek, de szükségképpen egy irányba fejlődnek, össze fognak nőni, s a jövőben úgy hasonlítanak majd egymásra, hogy a lényeges különbségek csaknem, vagy teljesen eltűnnek köztük. Tehát nem arról van szó, hogy a szocialista publicisztikában tíz évvel ezelőtt divat volt fellépni a konvergencia-elmélet ellen, majd pedig kiment a divatból. Tudniillik maga az elmélet nem aktuális immár, hiszen mindenki látja azt, hogy a két társadalmi rendszer egy irányba fejlődése semmiképpen nem történhet meg, sőt a különbsége« bizonyos értelemben élesebbek, mint bármikor voltak. Nem létezett — és nem is létezhet — olyan időpont, ahol a két rendszer közötti differenciák a minimumra csökkennének. A konvergencia-elmélet legfeljebb polgári tudósok fejében hozta létre a két társadalom lényegi közeledését, és egyáltalán nem valószínű, hogy ez az elmélet valaha is többet fog jelenteni, mint egyfajta érdekes ideológiai képződményt. Azóta azonban nagyot változott a világ. Részben azért, mert többé-kevésbé átfogó mértékben lezajlott a kapitalizmusban — s az egész világon is — egy válságos korszak, részben azért, mert ennek a válságos korszaknak az eredménye a legfejlettebb tőkés államok technikai és technológiai megerősödése volt. De azért is. mert ez a technikai megerősödés egyúttal olyan kísérőjelenségek összefüggéséutóbb például a Magyarországon szilveszterező nyugatnémet és olasz vendégek látogattak el hozzánk szép számmal. A közeli jégpályán korcsolyázók közül is sokan be-bejönnek, és megnézik a múzeum érdekességeit. Mintha szavait igazolnák: valamelyik fővárosi általános iskola alsó tagozatosai vonulnak be, fegyelmezetten hallgatják a tanítónők magyarázatát. Nem először járnak a tárlók között, ismerősként üdvözlik az elejtett vadat cipelő ősembert, a kitömött pulit és a többi múzeumi nevezetességet. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum egyik érdekessége az erőgép történetét bemutató állandó kiállítás. Milyen volt az a lóvontatású gőzlo- komobil, melyet 1812-ben használtak először kezdetleges cséplőgép meghajtására, és milyen a mostani „mindentudó” traktor, s milyen erőgépek dolgoztak a közbeeső több mint másfél száz évben a földeken — erre nem csak a szakemberek kíváncsiak, hanem mindenki, akit érdekel a fejlődés, a műszaki haladás. A földszinten tábla hívja fel a múzeumlátogatók figyelmét a Hazánk mezőgazdasága diákszemmel pályázat 1983. évi legjobb munkáinak kiállítására, s az emeleten mindjárt ezek az alkotások fogadják az érkezőt. Több mint száz rajz, festmény, agyagkészítmény között örömmel fedezi fel a kíváncsi nézelődő a nagybajom* gyerekek nagy gonddá' készített és jó megtigv ' " készségéről tanúskodó festményeit. A 13 éves Soltra Csaba halászokat, a 11 éves Borbás László gabonabetakarítást örökített meg, s itt látható a Soltra testvérek — Csaba és Csilla — traktorszántást, Büki Péter ugyancsak gépi szántást és Nagy Lajos kombájnolást ábrázoló képe is. Ezeken a munkákon a falusi gyerekek üzennek a városiaknak, s a városlakó apróságok értik ezt az üzenetet: láttam, amint a pesti iskolások csoportja hosszan időzött a képek előtt; a pályamunkák készítőivel azonos korú fiúk és lányok gyönyörködtek a mai mező- gazdasági tevékenységek képi megjelenítésében ... Aki a Magyar Mezőgazda- sági Múzeumban megfordul, sok hasznos ismeretet szerezhet, az intézmény ugyanis gazdag választékot kír.ál látnivalóikból — de arról is tájékozódhat, hogy az ország különböző pontjain hasonló vagy rokon témákban mit érdemes megnézni. Fölhívják a figyelmet a somogyi érdekességekre is: a Bala- tonboglári Állami Gazdaság szőlőskislaki üzemi múzeumában szőlészeti és borászati kiállítás, a barcsi Dráva múzeumban a helyi Vörös Csillag Termelőszövetkezet üzemtörténeti kiállítása várja a vendégeket, Szántód- pusztán pedig a puszta agrártörténetét mutatják be. Hernesz Ferenc Rajz szakkollégium a tanítóképző főiskolán Jean Goussebairc Dupin (Franciaország); Hamburg Somogyi színekkel Múzeum a Liget szigetén A címet egy. a Magyar Mezőgazdasági Múzeum januári programjában vetítendő filmből kölcsönöztem; ez a film és még több tucat a múzeumba látogatók ismeretkörét bővíti a téli hónapokban. S érdeklődőben nincs hiány: a budapesti Vajdahu- nyad-várbam működő intézményt, a Városliget nevezetességét sokan keresik fel ezekben a napokban. Mint arról dr. Sárosdi Jenóné, a múzeum pénztárosa tájékoztatott : — Naponta ezerötszáz— kétezer látogatónk van, s előfordul, hogy egy-egy napon ezer gyerek Is jön, szervezetten, iskolai csoportokban és tanári felügyelettel. Azon túl, hogy megnézik mindazt, amire kíváncsiak, előadásokat, filmvetítéseket tartanak nekik: Szabadidős programokat biztosítunk az óvodáknak, a napközi otthonoknak; itt tartják foglalkozásaikat az általános iskolások szakkörei — például a környezet- és természetvédők, a természetbarát-kör tagjai —, és környezetismereti óráknak is otthont ad a múzeum. Külön pedagógusunk van, aki a gyerekeket végigvezeti az intézményben. A külföldi turisták, ha Budapesten tartózkodnak, rendre programjukba iktatják a múzeumlátogatást — kegA Kaposvári Tanítóképző Főiskola hét szakkollégiumának hallgatói közül a leg- irigyeltebbek kétségtelenül a rajz szakoktatásban résztvevők. Az alkotás öröme nagyszerű még akkor is, ha a hallgató nem rendelkezik Leonardo da Vinci képességeivel. Mœt, a vizsgaidőszak végeztével — intézményi támogatással — a rajz szak- kollégium olyan körülmények között kezdi meg működését, amely országosan is figyelemre méltó. A bővített szaktantermék megfelelnek a képzés minden követelményének. Sokszorosító és alkalmazógrafikai műhelyeket hoztak létre, s olyan egyedi művészeti ág oktatására is tehetőség nyílik, mint például a kerámiakészítés. — A rajzolás-festés, a betűírás, a népművészet, a művészettörténet oktatása eszköz- és anyagigényes. A képzés technikai alapismereteket ad. Ezek megfelelő színvonalú elsajátíttatásához elengedhetetlen a fejlesztés — mondta Lettner Sándor tanszék- vezető. — A három évfolyamon száz fiatal szakmai képzésére van lehetőség, pedig többre lenne szükség. Somogybán kevés az alsófokú oktatási intézményekben tanító rajztanár, ezért is fokozott igény volna a szakoktatás bővítésére. — Az alkotáshoz, a képző- művészeti munkához képesség, készség, sőt tehetség szükséges. Az ide jelentkezők azonban sokszor hadilábon állnak a készségtárgyakkal ... — A hallgatókat szaktan- tárgyak szerint teszteltetjük, így tudjuk megállapítani, hogy ki mire a legalkalmasabb. Valami képesség mindenkiben rejlik. A foglalkoztató iskolák dicsérik a felkészült, szakmájukat értő pedagógusokat. — A rajz szakkollégiumot végzetteknek is kell éneket, testnevelést tanítaniuk. S igaz ez fordítva is. — A készségtárgyak oktatásán belül még mindig hiányzik a komplexitás, a tantervi keretek sem biztosítják az együttműködést. Arra azonban van lehetőség, hogy a pedagógiai alkalmazhatóság szintjén a pedagógus jártas legyen más szakterületeken. Gondoljunk csak a művészetek kölcsönhatására. A festészet, a zene, az irodalom, a színház- és filmmű-, vészét több ponton is találkozik. A hallgatók ez irányú képzésére egyébként országos kísérletek is folynak. — Milyen kísérletekkel járul hozzá a tanítóképző főiskola rajz szakoktatása az Wzágos kutatásokhoz? » Tartszekünk kosos munkát végez annak földerítésére, hogy mennyire és milyen színvonalra fejleszthető a hallgatók alkotóképessége. Abból a feltevésből indultunk ki, hogy akinek a kezén egészségesek az ujjak, aki nem szín- és formatévesztő, annak a valóságábrázoló képessége is fejleszthető. Az eredmények minket igazolnak. Az általános iskolában gyakran rámondjuk a gyerekre, hogy ügyetlen, s „kegyelemosztályzatot” kap, pedig jó irányítással már az alsó osztályokban meg tud- námk szerettetni vele a rajzolást, a festést. — Támogatja-e a főiskola a tehetséges fiatalok továbbtanulását a képző- vagy az iparművészeti főiskolán? — Feltétlenül, bár a továbbtanulók nem az általános iskolák alsó tagozatán tanítanak majd, s így elvesztjük a gyakorló pedagógusokat, a tanítás folyamatában részt vevő, alkotó szakembereket. A. A. ra tette lehetővé, hogy mind • egyikük egy számára idegen fővárosban, maga által választott témájú riportot készítsen. Ez a lehetőség, amely az azonos témára a legkülönbözőbb eredetű és civilizá- ciójú fiatalokat gyűjti ösz- sze, már önmagában is Az Air France és Párizs városa által 1982-ben közösen alapított fotóművészeti díj harminckét fiatal hivatásos fotóművész számáCarlos Freire (Franciaország): Budapest (Hauer Lajos reprodukciói — KS) egészséges versengésre sarkalló tényező. Minden résztvevő tanulmányozhatja, hogyan látnak a többiek és a látottakat hogyan fejezik ki. A fotográfia és az utazás ugyanannak az élménynek két aspektusa, és segíti a különböző kultúrájú nepek közeledését. A kiállítás januárban volt látható Budapesten, az V. kér. Szabadsajtó u. 5. szám alatti Galériában. SOMOGYI NÉPLAP FOIQMÜYÉSZEII KISLLÚRS A BUDAPESI GALÉRIÁBAN
