Somogyi Néplap, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-29 / 24. szám

V ! l A G PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ''VL'oS'' Ära; 1,40 « SOMOGYINÉPUP AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁN^. XL. évfolyam, 24. szóm * 1984. január 29., vasárnap Havas helytállás Háromszor is ruhát váltot­tak naponta a tél okozta ká­rok elhárításán dolgozó vil­lanj szerelők : a vizes hó gyor­san áztatta át a bakancsot is, az öltözéket is. Szerelvények­kel a hátukon akkor is neki­vágtak a metsző szélben a bomezőnek, amikor a jármü­vek már nem tudtak megbir­kózni az úítalan utakkal. A hét elején, a hirtelen lezú­dult nagy mennyiségű hó nemcsak az utakat tette jár­hatatlanná, hanem zavarokat okozott az áramellátásban is. Az első becslések szerint ?5 ezer fogyasztó maradt árara nélkül. A villany hiánya sú­lyos gondokat okozott szerte a megyében az állattenyészíí- telepeken is. Nem működtek a technológiai berendezések, és nem lehetett például gép­pel fejni a teheneket. Az áramellátás zavarainak megszüntetése ezért is na­gyon fontos volt. Akik vál­lalkoztak rá — a Dédász ka­posvári üzemigazgatóságának dolgozói —, nem sokat pi­hentek az elmúlt napokban. Derekasan helytálltak a ve­szélyhelyzetben. Erőfeszítése­ik eredményeképpen a hét végére mindenütt helyreállt az áramszolgáltatás: világo­sak ismét az utcák szerte a megyében, a televízió kékes fénye átszűrődik az ablako­kon, és a technológiának megfelelően folyik a munka az állattenyésztő telepeken. A héten embert próbáló volt a munka mindenütt, ahol az ellátásért, a forga­lom fenntartásáért dolgoztak az emberek. A szakadó hó­esésben — mielőtt útnak in­dult — azt mondta az egyik tejesauló gépkocsivezetője: „Tudom, hogy hová kell mennem, de arról fogalmam sincs, hogy mikor érek visz- sza.” A bizonytalanra mégis elindult, mint ahogy útnak eredt a kenyereskocsi, a húst szállító autó is. A legtöbb jármű — ha nem is idejé­ben — eljutott a céljához. Volt, ameiyiknek nem sike­rült: a kiskorpád! országúton például egy egész éjszakát töltött kint a kenyeresautó, s a hómaró kormánykerekénél verítékezve tevékenykedett a gépkocsivezető: nem azt szá­molta, hogy hány órát dolgo­zott egyfolytában, hanem azt nétfie, hogy mennyi munka van még hátra. A hó, a rendkívüli időjárás megváltoztatta a kapcsolatot az emberek között: türelme­sebbek, segítőkészebbek let­tünk. A helyi járatú autóbu­szok félreálltak, amikor a hóval és csúszásveszéllyel küszködő személykocsik kö­zeledtek feléjük. Pedig a bu­szokat sem volt könnyű meg­tartani az úttesten. A hírköz­lő hálózat hó okozta hibái­nak kijavításáig alkalmi hír­közlő láncok továbbították az információkat. Beálltak a sorba a CB-rádiósok, a tsz-ek; a termelési rendsze­rek üzemi hírhálózatát is fel­használták arra, hogy mentőt kérjenek, kenyeret, tejet ren­deljenek. Találékonysággal pótolták a technika hiányos­ságait. és figyelmcscggcl tet­ték könnyebbé a könnyűnek ilyen körülmények között semmiképp sem nevezhető munkát. Akikre az a feladat vá«t — több százan voltak oh—, hogy biztosítsák a for­galom folyamatosságát, az el­látást, és hárítsák el a vizes hó okozta károkat, nemcsak azt tapasztalták, hogy figye­lik és számon tartják a mun­kájukat, hanem azt is, hogy amennyire lehet, segítik őket, Összefogással a helytállás » feSBüjebb,.. Városavató Szeghalmon Városavató ünnepi tanács­ülést tartottak tegnap Szegr halmon. Az utána tartott nagygyűlésen Maróthy Lász­ló, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a párt budapesti bizottságának első titkára mondott beszédet, s átadta a várossá nyilvání­tásról szóló okmányt Kozák Sándornak, a várpsi tanács «ínőkének. Az ünnepi szónok tolmá­csolta az MSZMP Központi Bizottsága és az Elnöki Ta­nács üdvözletét, majd arról szólt, hogy a várossá válás minőségi változást hoz Szeg­halom életében, amelynek most még inkább tényleges munkahelyi, kereskedelmi, egészségügyi, oktatási és kulturális központként kell működnie. Felelőssége meg­nőtt, mert a városkörnyék fejlesztése, gazdagodása nem­csak előnyöket, hanem köte­lezettségeket is jelent a von­záskörzet lakóival szemben. Elmondta: a Viharsarok né­pe sohasem egyezkedésekre, félmegoldásokra, hanem tör­ténelmi fordulatokra vágyott, s a nagy sorsfordulót Szeg­halom életében is a felsza­badulás hozta meg. Az el­múlt, közel négy évtizedben végbement fejlődés eredmé­nyeként itt is kialakult a lakosság többségét alkotó munkásosztály. Szeghalom mai ip.-rosodott jellegét mu­tatja, hogy ezer lakosra csaknem ugyanannyi ipari foglalkoztatott jut, mint Bé­kés megye többi városában. Több ielentős létesítmény üzembe Helyezésével, a Cse­pel Autógyár, a Fővárosi Ruhaipari Vállalat, a Buda­pesti Harisnyagyár és a Sár­réti Te; Közös Vállalat mű­ködésével vált e telepi''és ipari jellegűvé — állapította meg Maróthy László. * * * Szeghalom lélekszáma je­lenleg meghaladja a 11 ez­ret. Vonzáskörzetében mint­egy 50 ezer ember él. A vá­ros termelő ágazatainak fej­lesztésével párhuzamosan alakultak ki, illetve javultak az infrastrukturális feltéte­lek is. Kifejlődtek az alap­os középfokú szociális, egész­ségügyi, oktatási intézmé­nyek, új lakótelepek jöttek létre. A városnak százágyas kórháza, rendelőintézete, szülőotthona, gimnáziuma és szakközépiskolája, kollégiu­mai vannak. Az elmúlt 15 évben 700 többszintes és 500 családiház épült a Sárrét központjában. Magyar ifjúsági küldöttség tárgyalt Belgrádban Hazaérkezett Belgrádból a Magyar Kommunista Ifjú­sági Szövetség delegációja, amely Fejti Györgynek, a KISZ KB első titkárának vezetésével a Jugoszláv Szo­cialista Ifjúsági Szövetség elnöksége meghívásának tett eleget. A küldöttség megbe­széléseket folytatott a JSZISZ Goran Radman el­nök vezette tárgyalódelegá­ciójával. A két ifjúsági szö­vetség vezetői tájékoztatták egymást szervezeteik tevé­kenységének időszerű kérdé­seiről, áttekintették a nem­zetközi helyzet és a nem­zetközi ifjúsági mozgalom aktuális kérdéseit, valamint a kétoldalú kapcsolatok to­vábbfejlesztésének lehetősé­geit. Fejti Györgyöt fogadta Dobrivoje Vidics, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága elnök­ségének tagja. A Proletár jelöltje Andropov Moszkva „Proletár” kerü­letének választási bizottsága szombaton Jurij Andropo- vot, az SZKP KB főtitkárát, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnö­két jegyezte be képviselője­löltként a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsába. Számos választókerületben az SZKP és a szovjet állam más vezetőit jelölték képvi­selőnek. A szovjet törvé­nyeknek megfelelően egy képviselőjelölt csak egy vá­lasztási körzetben jelöltethe­ti magát, ezért a szovjet ve­zetők nyűt levélben közöl­ték, hogy melyik választási kerületben kívánnak indul­ni. A legfelsőbb tanácsi vá­lasztásokat március 4-én, va­sárnap tartják. Fafe'do»gOZaS — saját célü*a> Szőlőkarókat, osz­lopokat, támberendezést készítenek ezekben a napokban » kőröshegyi termelőszövetkezet fafeldolgozó üzemében. A gaz­daság 370 hektáros erdőterületéből a korábbi öt-hatszáz he­lyett több mint kétezer köbméter fát termelnek ki. Összefügg ez a munka a folyamatban levő huszonkétmilliós beruházás­sal, a hatvankét hektár szőlő telepítésével. Az új ültetvény létesítését hároméves program során va­lósítják meg, tavaly huszonegy hektárral végeztek, az idén újabb huszonnégy hektárt telepítenek. A fafeldolgozónak eh­hez a munkához hatvanezer karót kell készíteni, de úgy ter­vezik, hogy a hagyományos szőlőtermelő vidék háztáji gaz­dálkodóit is igény szerint ellátják. Javuló minőség, gazdaságos termelés A tejipar tervei A feltart ős tej gyártásának növelésével az ipar nemcsak a választékot bővíti, minősé­get javítja, hanem a veszte­ségeket is jelentősem csök­kenti. Az iparban széles körben hasznait polietilén tasakok. minőségét gyakpan kifogásol­ják a vásárlók. Ám a tejüze­meknek sem ez a legjobb megoldás, hiszen, egyetlen év alatt 21 millió liter tejet kel­lett a hazai üzemeknek visz- sza venniük azért, mert zárás- hibásaik voltak a tasakok. To­vábbi nagy tételt a lejárt szavatosság miatt féláron kellett visszavásárolniok. Ezért a féltartós tej gyártása az üzesmek számára is elő­nyös. A Tejipari Tröszt a gyártás bevezetésére országos programot dolgozott ki. Az élőárán y zait szerint a forgalomba hozott tej csak­nem egynegyede lesz majd féltartós termék. Á gyártás­hoz szükséges berendezése­ket, legalábbis azok jórészét a mezőgazdasági üzemekbe akarják telepíteni, oda. ahol nagyobb tehenészeti telepeik . vannak. Emellett az is szól, hogy a helyben! átvétel, tU létve feldolgozás kiküszöböli a szállítás és az úgynevezett előíárolás alatt bekövetkező minőségromlást. (A meghatá­rozott csíraszámú tej ugyan­is előfeltétele a féltartós ter­mék gyártásának.) A tröszt szakemberei több mezőgaz­dasági nagyüzemmel vették fel a kapcsolatot és előreha­ladott tárgyalásokat folytat­nak az újabb gépi berende­zések eühel ye zésérői!. Minde­nekelőtt olyan területeken akarnak újabb üzemegysége­ket létrehozni, ahoä közel van a felvevőpiac is; nagyobb városok és ipari központok környékén. A minőség javítására és a takarékosabb alapanyag-fel­használásra is lehetőséget ad a korszerű ultraszűréses tech_ noáógia. A módszert a legfon­tosabb exporttermék, a krém- fehérsajt gyártásánál mar eredményesen alkalmazzák. így nemcsak jobb minőséi gű terméket gyárthatnak, ha­nem az előállításhoz szüksé­ges alapanyag mennyiséget ís — 20 százalékkal — csök­kenthetik. A gyártási telje­sítményt máris kétszeresére bővítették; a régebben műkö­dő kisteleki üzem mellett munkába álht a makói rész­leg is. Az ulénaszűnés széle­sebb körű aiisaimazasà val — erre lehetőség van a túró mi­di. a krémtúróik és a lágy saj­tok gyártásánál egyaránt — további, közel 40 miíMó Éter­rel kevesebb úgynevezett! alapanyag-tejre iesz szüksé­gé az iparnak azonos meny- nyiségű, ám jobb minőségű termékek gyártásához. BEGUBÓZVA, KÉNYELMESEN Van-e a hónak társadalom­politikai vonzatú? Ez a kép­telennek látszó gondolat fog­lalkoztatott a héten, amikor végre leesett a nagy hó, s bár temérdek gondot okozott, örömforrásként is fel lehetett volna fogni. Elárulom: a hó­esés következményeinek so­rozatos taglalását magam is untam már, s a kérdés nem véletlenül merült fel bennem. Vajon van-e a hónak társa­dalompolitikai vonzata? A tanulságokra még visszaté­rünk, most csak egyetlen ész­revételt vetek papírra, s ta­lán nem túlzás, hogy az utód­lás. a jövő szempontjából... Közeli emlékek és hang- foszlányok keltek életre ben­nem. Visszahallottam a téli szünet idején oly gyakran felhangzó panaszt, amely rendszerint így kezdődött: „Szegény gyerekek...” A folytatásban nem a partot, a kormányt, a helyi vezetőket szidták, hanem „azt a magas- ságost!’’, aki miatt Télapó nem rázta meg hófehér sza- kállát, s nem hullatott sok milliárdnyi hópelyhet az ut­cák kövére, a domboldalak hajlatara, nem teremtett fa­gyot, hogy valamiképp hasz­nálni lehessen a sokszor pult alól beszerzett korcsolyát, szánkót, silécet. A felnőttek sajnálták csemetéiket. S amilior kedden iszonyú mennyiségben árasztotta el megyénket, kiváltképp Ka­posvár környékét a hó, mint­ha megdermedt volna a „népség, katonaság". Munkatársam „jött, I pi­he gve szólt’: — Hát ez borzasztó! Ki­mentem a Hangár-dombra. Gyerekeknek se híre, se ham­va ... Negyvenen felüliek síeltek, szánkóztak, hólab­dáztak. Hol volt az ifjúság...? — A jó meleg szobában: a magnó és lemezjátszó mel­lett, a képernyő előtt. .. Be- gubózva. Kényelmesen — mondta a társa. Van-c a hónak társadalom­politikai vonzata? — ismétlő­dött bennem a kérdés. Jól tudom: gyakran veszélyes az általánosítás. Közöltünk fo­tót hóembert formáló gyere­kekről: hallottuk n panaszt, hogy, a kislány repedt- nád- raggal, vtzc&en. eias-m tért haza, mert nem a szánkón, hanem „nadrágféken” csúsz­kált önfeledt örömében; lát­tunk hólabdázó, síelő, kirán­duló és hógolyózó gyerekeket is. És didergő, begubózó, reszkető, a latyakos hóban bizonytalan léptekkel csúsz­káló, kétségbeesett fiatalokat, akik szinte összeomlottak „lelkileg”, mert az iskolából haza kellett érniük, s ez leg­alább háromszáz méteres kínlódást jelentett „sanyarú” életükben . .. Láttunk fiatalo­kat, akik lapátot ragadtak „közmunkát” vállalva a kö­zösségért, és láttunk olyano­kat, akik fanyalogva húzták el a szájukat mo-ndván: „Csak nem képzelik ... ? Az általánosítás veszélyes, mégis gyanítom: az utóbbiak vannak többen. Néztem a ‘statisztikákat, összegeztem személyes tapasztalataimat és információimat. A futballpá- lyákon csetlő-botló fiataloké­nál is jobban lerobbant az ifjúság állóképessége. Bizo­nyítsak? Kérdezzék meg a sorozóbizottságot... De mondhatom tovább. Tizen- és huszonéves fiatalokat mefrlúj s szel, tettrjű os vos, betegek. Három hétig nyomják az ágyat, s ha nem nyomják is, „szabadságot” kaptak az embert nemesítő tanulás, a munka alól. Ideg- kimerülésről, összeomlásról panaszkodnak a fiatalok, pe­dig néhol fele annyit sem tet­tek, mint negyvenen felüli társaik; s a stressz-hatások- ból sem jut számukra annyi, mint azoknak, akik valaha kilométereket gyalogoltak vagy kerékpároztak azért, hogy a háború alatt időnként tej, túró, esetleg tojás is jus­son a család asztalára. Elké- nyelmesedett volna az ifjú­ság? Igaz! De őket nem hi­báztatom! Csak azokat, aki­ket ugyan keményebb élet kényszeritett állóképességük fokozására, de most .,megkí­mélik” fiaikat, lányaikat az erőpróbáktól a mozgástól, a természettel való szövetség­től. Ezzel elsilányítják szer­vezetüket, tönkreteszik csírá­jában meglevő és fejleszthe­tő ellenáttóképességüket. Mert hiába tud tízszer any- nyit a világról mai fiatalsá­gunk, mint amennyit nagyap­juk tudott, ha az első szélfú- vas. *z első , megpróbáltatás közeledtén begubóznak vagy tehetetlenül összeomlanak. Hallottam: a nagypapa máé hajnalban készült, kilenc óra körül be is kopogtatott uno­kájához: „Gyere, kislányom, elmegyünk szánkózni, gyö­nyörű nagy hó van odakint...” Veronikának elcsempült a szája: „Nem megyek, inkább megnézem a televíziót... ” É$ elfeküdt a kényelmes fotel­ben. Szülei „megértették”! S a nagypapa csolódva indult útnak, húzta maga után az öreg szánkót, s eszébe jutott, hogy a Mustos-dombon, ahol gyerekkorában síelt, szánkó­zott órák hosszat, még akitor, sem törött el a bokája, amiéj kor sílécével nekiment a hol, talmas diófának; nem fázott soha, pedig igencsak hidegebi, bek voltak az alckori teleki s egész életében nem volt be­teg, pedig hetven körül jár, és még most is szívesen oda­ülne a szánkóra kisunökája mögé, hogy legalább megt nvtsa kor mányozni... A gyerekek akkor gubás* nak be, akkor kényelmese,dl nek el, ha szüleik megenge­dik, vagy így akarják, hogy más életük legyen, mint az övé volt. És nem veszik észre, hogy az utódlás, a jövő forog kockán. Van a hónak társa­dalompolitikai vonzata? Ki­ki eldöntheti saját belátása szerint. Jávori Bság

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents