Somogyi Néplap, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-28 / 23. szám

Éjszaka a vadászlesen Andris hallotta, hogy egyik vadásztársammal arról beszélgettünk, milyen kel­lemes időtöltést ígér a „té­liesített” magasles. A „té- liesítés” úgy történt, hogy az egyik fedett magaslest bedeszkáztuk és hungarocel­lel kibéleltük, most aztán olyan meleg van benn, mint­ha fűtenénk. Megígértem a vadásztársamnak, hogy egyik holdfényes éjjelt a lesen töltöm. Amikor elment a barátom, elém állt Andris és kért, hogy vigyem magammal. Határozottan kijelentette, hogy ő még sohasem aludt el a magaslesen. Fölkapasz­kodtunk szerencsésen, de probléma volt, hogy a kis emberkém egyik ablakon sem látott ki. Nem az ő mé­retéhez alakítottuk az ülő­két ... Szerencsére magam­mal hoztam a háromlábú lesszékemet, és ezzel megol­dottuk, hogy a kis emberke kiláthasson, az alkonyati ho­mály borította vadföldre, melynek egy részén meg­hagytuk a kukoricatermést. A vadföldön és környékén nem helyes a vadászat, ezért szereném előrebocsátani, hogy a vadásztársam javas­latára jöttünk ide, hogy egy öreg szarvasbikát megfigyel­hessünk. 0 már kétszer lát­ta, de nem tudta pontosan megállapítani, hogy az agancsa páratlan tizenha­tos-e, vagy csak tizennégyes. Amíg én a gondolataimmal bajlódtam, Andris szorgal­masan „guggerezte” a hótól fehér vetést. — Egy, kettő, három, négy őz ballag a kukorica felé — súgta halkan, aztán a másik ablak felé fordult. — Ott meg egy bak közeledik — mutatott kifelé. Közben föltámadt a szél és egy ág a les tetejét si­mogatta. Ügy tűnt, mintha az ajtót nyitanák. — Nagy, fekete állat kö­zeledik — súgta Andris és mutatta is. Szemem elé emeltem a látcsövet, mely közel hozta az öreg bikát. Az agancsá­nak ágai szinte fénylettek. A bal száron tisztán látszottak a négyes koronaágak. A jobb oldali koronaágak kö­zött viszont valami sötétlett és hátrafelé lógott egy görbe szár. — Iszalag csomó akadt a jobb koronaágak közé — mondtam hangosan. Andris oldalba is bökött. A kezével figyelmeztetett, hogy csen­Föntről lefelé 1 9 2. • ú i <1 4 f 6 íí ' 7 S 9 » Ha helyesen fejtitek meg a tíz vízszintes sorra adandó vá­laszt, akkor a vastag kockák betűit függőlegesen össze­olvasva kapjátok meg a beküldendő megfejtést, amelyről annyit edárulunk: nagyon kedvelt csapatjátékuk a gyerekek­nek. Beküldési határidő: 1984. február 8., szerda. A nyer­tesek névsorát február 15-én közöljük. 1. Nem gyors, 2. Szárítással tartósít, 3. Magas tetejű, el- lenzős katonai föveg, 4. Nincs jókedve, 5. Mulatságos cir­kuszi artista, 6. Orosz módra készített tea, 7. Zenekar tagja, 8. Hivatásos versenylovas, 9. Madár „körme”, 10. Sportoló­kat masszírozza. A BALATON FÜSZÉRT KAPOSVÁRI RAKTÁRHÁZA (Kaposvár, Raktár u. 2.) ÜZLETSZERZŐ MUNKAKÖRBE 30—45 év közötti, gépkocsival rendelkező dolgozót. Alkalmazási feltételek: — élelmiszer- és vegyiáru-ismeret, — 10 éves kereskedelmi gyakorlat, — szakközépiskolai végzettség, — jó megjelenés, — tárgyaló- és kapcsolatteremtő készség. Jelentkezés: a raktárház igazgatójánál. desebben beszéljenek. A nyugati ablak felé mutoga­tott. — Jönnek a disznók, azt a nagyot lődd meg, papa... — Az a koca, Andriskám, azt már nem szabad, mert... — No, nézd csak az öt idei malacait és a négy tavalyi süldőit vezeti az öreg koca. Szép kis konda. Elérték a disznók a kuko­ricát. Hangosan tördelték. El is menekültek az őzek, a disznókat nem zavarta mél­tatlankodásuk, lakmároztak tovább. Nem tetszett a bi­kának a lisznók viselkedése, nagyokat fújt és a fejét moz­gatta. Fújt a koca is. A bi­ka lassan leballagott a völgybe, a disznók meg tör­ték a kukoricát és csám­csogtak. Egy ideig néztük a lakmározásukat, aztán va­dász lett a szemlélőből és rálőttem az egyikre. A szél elkapta a lövés hangját, meg sem mozdult a konda, ezért rálőttem egy másikra is. Ezt már meghallották és el Is csörtettek a két süldő nélkül azonnal. Leereszkedtünk ml Is, hogy zsigereléshez lássunk, de már ott volt az egyik sül­dő mellett a vadásztársam. Azt hitem, elfelejtettél töltényt hozni, azért nem lőttél rájuk, de most már jól van, mert fekszenek. Ni­ni, Itt az Andris is. Menje­tek nyugodtan haza, majd én rendbe teszem és be is szállítom őket. Elköszöntünk. Beszélget­tünk hazafelé, de otthon úgy kellett kivenni a kocsi­ból Andrist, mert elaludt.. Tóth Ferenc Szorzás gyorsan, szóban Patald Ferenc fejszámoló­mű vésztől tanultuk: Kétjegyű számot 11-gyel úgy lehet gyorsan megszo­rozni, hogy a két számjegy közé írjuk a két számjegy összegét. Például : 18X11 = 10+8)8 = 198 24X11 = 2(2+4)4 = 264 Ha a két szám összege na­gyobb, mint tíz, akkor az elől álló számot eggyel nö­veljük. Például: 39X11 = 3 (3+9)9 = 429 78X11 = 7 (7+8)8 = 858 {Téli ! Balaton Csodálattal nézlek Gyönyörű Balaton, Eljöttem tehozzád, Mert szeretlek nagyon! Jégbe merevedtél, Mozdulatlan maradsz, így lesz ez mindaddig, Míg felébreszt a Tavasz. A hó betakart, — Legyen nyugodt álmod! - Aztán majd jő a Nyár, Tudom, te is várod. Szarka Zoltán ötödik osztályos tanuló, Kaposvár Keresgélő Fenti ábrák közül kettő egyforma. Melyik ez a kettő? (A választ ellenőrizhetitek a 10. oldalon.) A nagy pele Kertes házak, erdők es gyümölcsösök közelében ál­ló épületek tulajdonosai éj­szakánként néha különös zajokat hallanak a padlás­ról. Az esetek többségében a játékos kedvű nyest a „bűnös”, amely gyakran te­lepszik meg épületek pad­lásterén, de néha az ugyan­csak oda költözött nagy pe­le okozza a zajt. Ez a pat­kánynál kisebb rágcsáló lompos farkával a mókusra emlékeztet, de bundája nem vörhelyes, hanem felül szép hamuszürke, alul fehéres. Sötét szemei az éjjeli élet­mód biztos jeleként viszony­lag nagyok és kidomborodo- ak. A nagy pele hazánkban a középhegységek erdeiben, különösen a melegebb, déli oldalak tölgyeseiben, ker­tekben, parkokban sokfelé előfordul. Életmódja a fák­hoz kötött és bár táplálé­kért az avarba is lemerész­kedik, elsősorban mégis az ágak között érzi jól magát. A társas életmódot kedvei:, gyakran él egymás közelé­ben több példány. Kedveli azokat a helyeket, ahol a fák között sziklák is vannak, ilyenkor ezek repedéseiben húzódik meg. Éjszakai állat, rejtekét csak a teljes sötétség beáll­ta után hagyja el. Végigsza­lad a sziklapárkányon, át­veti magát a legközelebbi fa ágára és mókus módjára mo­zogva indul táplálék után. Elsősorban különböző gyü­mölcsöket és magokat ke­resgél, de ahol madárfé­szekre bukkan, a tojásokat és a fiókákat sem kíméli. Mesterséges odútelepeken, ahol cinegéket, légykapókat és más madárfajokat telepí­tenek, bizony gyakran okoz­nak bosszúságot a fészkelő­helyeket előszeretettel el­foglaló nagy pelék. Külföl­dön végzett megfigyelések szerint a cinegék és légy­kapók száma erősen csök­kent azokon a területeken, ahol a nagy pelék elszapo­rodtak. Ilyen helyeken a szürkebundás rágcsálók né­ha a kifüggesztett odúk nagyrészét elfoglalták. A nagy pelét a német nyelv nagyon találóan hét­alvónak (Siebenschläfer) ne­vezi. Ezek az állatok ugyan­is a mi szélességi fokaink, a mi éghajlatunk alatt az év 12 hónapjából 7—8-at al­vással töltenek, ősszel az állandósuló hűvösebb hő­mérséklet hatáséra fokoza­tosan elfoglalják rejtekeiket, és megkezdik hosszú téli ál­mukat. Harkályoduk mélyen, sziklarepedésekben, épüle­tek alkalmas zugaiban fel­halmozott száraz levelek kö­zött térnek nyugovóra, álta­lában egyedül, de néha több állat választja ugyanazt a rejtekhelyét. A téli pihenő előtt a nyárvégi és kot a őszi táplálékbőség idején a pelék erősen meghíznak és a későbbiekben ezt a zsír­tartalékot élik fçj. Életmű­ködésük lelassul és a súly­veszteség mértéke elsősor­ban attól függ, mennyire süllyed a környező levegő hőmérséklete. így például a 10 Celsius-fok mellett alvó ál­lat többet veszít a súlyából, mint az 5 Celsius-fok mel­lett pihenő példány. Vizsgá­latok szerint az alvó nagy pelék naponta átlagosan 0,2 grammot veszítenek a sú­lyukból, a teljes téli súly­veszteség az öregebb pél­dányoknál 22—41, a fiata­loknál akár 55 százalék is lehet. A tavaszi ébredés után néhány héttel, többnyire jú­niusban történik a párzás. A nőstény 25—30 napig ter­hes, évente egyszer 1—3, többnyire 3—6 kölyköt ellik. A fiatalok 10—11 hónapos korukban, tehát a rákövet­kező tavaszon ivarérettek, általában 4 évig élnek. A rómaiak idején a nagy pele húsát rendszeresen fo­gyasztották, hizlalták őket. Diocletianus császár például tíz hizlalt peléért 400 dénárt fizetett. Ránk maradt szá­mos, akkoriban használt el­készítésmód is. így például a pelehúst egyesek mézzel és mákkal keverve fogyasz­tották. Hazánkban ez a szép kis rágcsáló védett, értéke 500 forint. Schmidt Egon AZ IRIGY HENTES L_ (7*504) Az egyik faluban élt egy nagyon gazdag hentes. Rak­tára elképzelhetetlenül sok áruval volt tele. A rengeteg ennivaló ellenére maga csak üres kenyeret evett. Segítsé­gért nem is fordult hozzá senki, eredménytelen lett volna. Ezért hívták öt irigy hentesnek. Egy napon aprócska kis­lány állt meg az üzlet előtt. Arca, ruhája maszatosak, ha­ja fésületlen volt. Sóvárogva nézett az üzletbe, végül be­ment. — Csókolom, hentes bácsi! — köszönt illedelmesen. — Tessék nekem adni valamit reggelire, már két napja semmit sem ettem, mert el­vesztek a szüleim. — Pénzed van? — mordult rá a hentes? — Pénzem, az nincs. — Akkor takarodj Innen mihaszna koldusa! Ha nem tűnsz el azonnal rád uszí­-f nvn n 7/-1 / +* i Kétszer meg is ütötte a kislányt, úgy lökte ki az aj­tón. Szegény gyerek zokogva ment a sarokig és ott leült. Épp arra járt Fifi Felügyelő, a falu rendjének őre. A Fel­ügyelőben forrt a méreg, és gyűlt a harag, ahogy a kis­lány elmesélte, mi történt vele. Az épp ott őgyelgő ku­tyákat elküldte, hogy a falu valamennyi kutyáját azonnal hívják oda. Maga az őrsre ment, hogy a kárókatonával rádión köröztesse a kislány szüleit. Mire visszatért, az egész utca tarkállott a ren­geteg kutyától. Így szólt hoz­zájuk: — Ez a kislány két napja nem evett, mert elvesztek a szülei. Ide tévedt az irigy henteshez, aki kidobta és még meg is ütötte őt, sőt a kutyáival fenyegette szegény­két. — Felháborító, disznó ság! — vakkantották mtndenün­— Most pedig — fejezte be Fifi — bemegyünk a hen­teshez — és mindenét ki­hordjuk a kislánynak, hadd lakjék jól végre! Megindult a sok kutya, be az üzletbe. A hentes botot ragadott, azzal csapkodott fe­léjük, de hiába. Ha balra csapott, jobbról kapták el a nadrágját, ha meg jobbra, akkor balról martak a láb­ikrájába. Végül bemenekült a sarokba, ott jajgatott, mi lesz az ő sok drága kincsé­vel! Mikor F ifi látta, hogy minden üres, odaszólt a hen­tesnek: — Legszívesebben az egyik zsírosbödönbe fojtottalak volna, csak sajánlom a zsírt, nehogy megbüdösödjck tőled. Künn az utcán a kislány boldogan turkált a sok fi­nomság között. Valamicskét meg is evett belőle, de az igazán semmi sem volt. A ká­nyáját, még finom cipó is került bele. A Felügyelő megengedte, hogy a maradé­kot ki-ki hazaviheti. Akadt olyan kutya, amelyik ötször i3 fordult, amíg elfogyott a hús­hegy. Otthon mindegyik ka­part, ásott, még hetek múl­va sem fogadtak el ételt gaz­dáiktól. Fifi bevitte ' a kislányt az őrsre. Az ügyeletes káróka­tona jelentette, megtalálták a kislány szüleit, délután jön­nek is érte. A Kislány öröm­től repesve ugrott Fifi nya­kába: — Drága, aranyoos Fifi, köszönöm, amit értem tettél! Soha sem fogom elfelejteni! Azzal két cuppanós puszit nyomott a Felügyelő szőrös képére, aki csak zavartan mosolygott a boldog gyerek arcába. A hentes meg eladta a há­zát és még a faluból is el­költözött. Csernavölgyi Anted

Next

/
Thumbnails
Contents