Somogyi Néplap, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-28 / 23. szám

Éjszaka a vadászlesen

Andris hallotta, hogy egyik vadásztársammal arról beszélgettünk, milyen kellemes időtöltést ígér a „téliesített” magasles. A „té- liesítés” úgy történt, hogy az egyik fedett magaslest bedeszkáztuk és hungarocellel kibéleltük, most aztán olyan meleg van benn, mintha fűtenénk. Megígértem a vadásztársamnak, hogy egyik holdfényes éjjelt a lesen töltöm.

Amikor elment a barátom, elém állt Andris és kért, hogy vigyem magammal. Határozottan kijelentette, hogy ő még sohasem aludt el a magaslesen. Fölkapaszkodtunk szerencsésen, de probléma volt, hogy a kis emberkém egyik ablakon sem látott ki. Nem az ő méretéhez alakítottuk az ülőkét ... Szerencsére magammal hoztam a háromlábú lesszékemet, és ezzel megoldottuk, hogy a kis emberke kiláthasson, az alkonyati homály borította vadföldre, melynek egy részén meghagytuk a kukoricatermést.

A vadföldön és környékén nem helyes a vadászat, ezért szereném előrebocsátani, hogy a vadásztársam javaslatára jöttünk ide, hogy egy

öreg szarvasbikát megfigyelhessünk. 0 már kétszer látta, de nem tudta pontosan megállapítani, hogy az agancsa páratlan tizenhatos-e, vagy csak tizennégyes.

Amíg én a gondolataimmal bajlódtam, Andris szorgalmasan „guggerezte” a hótól fehér vetést.

— Egy, kettő, három, négy őz ballag a kukorica felé — súgta halkan, aztán a másik ablak felé fordult. — Ott meg egy bak közeledik — mutatott kifelé.

Közben föltámadt a szél és egy ág a les tetejét simogatta. Ügy tűnt, mintha az ajtót nyitanák.

— Nagy, fekete állat közeledik — súgta Andris és mutatta is.

Szemem elé emeltem a látcsövet, mely közel hozta az öreg bikát. Az agancsának ágai szinte fénylettek. A bal száron tisztán látszottak a négyes koronaágak. A jobb oldali koronaágak között viszont valami sötétlett és hátrafelé lógott egy görbe szár.

— Iszalag csomó akadt a jobb koronaágak közé — mondtam hangosan. Andris oldalba is bökött. A kezével figyelmeztetett, hogy csenFöntről

lefelé

1

9

2.

•

ú

i

<1

4

f

6

íí '

7

S

9

»

Ha helyesen fejtitek meg a tíz vízszintes sorra adandó választ, akkor a vastag kockák betűit függőlegesen összeolvasva kapjátok meg a beküldendő megfejtést, amelyről annyit edárulunk: nagyon kedvelt csapatjátékuk a gyerekeknek. Beküldési határidő: 1984. február 8., szerda. A nyertesek névsorát február 15-én közöljük.

1. Nem gyors, 2. Szárítással tartósít, 3. Magas tetejű, el- lenzős katonai föveg, 4. Nincs jókedve, 5. Mulatságos cirkuszi artista, 6. Orosz módra készített tea, 7. Zenekar tagja, 8. Hivatásos versenylovas, 9. Madár „körme”, 10. Sportolókat masszírozza.

A BALATON FÜSZÉRT KAPOSVÁRI

RAKTÁRHÁZA

(Kaposvár, Raktár u. 2.)

ÜZLETSZERZŐ MUNKAKÖRBE

30—45 év közötti, gépkocsival rendelkező dolgozót.

Alkalmazási feltételek:

— élelmiszer- és vegyiáru-ismeret,

— 10 éves kereskedelmi gyakorlat,

— szakközépiskolai végzettség,

— jó megjelenés,

— tárgyaló- és kapcsolatteremtő készség. Jelentkezés:

a raktárház igazgatójánál.

desebben beszéljenek. A nyugati ablak felé mutogatott.

— Jönnek a disznók, azt a nagyot lődd meg, papa...

— Az a koca, Andriskám, azt már nem szabad, mert... — No, nézd csak az öt idei malacait és a négy tavalyi süldőit vezeti az öreg koca. Szép kis konda.

Elérték a disznók a kukoricát. Hangosan tördelték. El is menekültek az őzek, a disznókat nem zavarta méltatlankodásuk, lakmároztak tovább. Nem tetszett a bikának a lisznók viselkedése, nagyokat fújt és a fejét mozgatta. Fújt a koca is. A bika lassan leballagott a völgybe, a disznók meg törték a kukoricát és csámcsogtak. Egy ideig néztük a lakmározásukat, aztán vadász lett a szemlélőből és rálőttem az egyikre. A szél elkapta a lövés hangját, meg sem mozdult a konda, ezért rálőttem egy másikra is. Ezt már meghallották és el Is csörtettek a két süldő nélkül azonnal.

Leereszkedtünk ml Is, hogy zsigereléshez lássunk, de már ott volt az egyik süldő mellett a vadásztársam.

Azt hitem, elfelejtettél töltényt hozni, azért nem lőttél rájuk, de most már jól van, mert fekszenek. Nini, Itt az Andris is. Menjetek nyugodtan haza, majd én rendbe teszem és be is szállítom őket.

Elköszöntünk. Beszélgettünk hazafelé, de otthon úgy kellett kivenni a kocsiból Andrist, mert elaludt..

Tóth Ferenc

Szorzás

gyorsan,

szóban

Patald Ferenc fejszámolómű vésztől tanultuk:

Kétjegyű számot 11-gyel úgy lehet gyorsan megszorozni, hogy a két számjegy közé írjuk a két számjegy összegét.

Például :

18X11 = 10+8)8 = 198

24X11 = 2(2+4)4 = 264

Ha a két szám összege nagyobb, mint tíz, akkor az elől álló számot eggyel növeljük. Például:

39X11 = 3 (3+9)9 = 429

78X11 = 7 (7+8)8 = 858

{Téli

! Balaton

Csodálattal nézlek

Gyönyörű Balaton,

Eljöttem tehozzád,

Mert szeretlek nagyon!

Jégbe merevedtél, Mozdulatlan maradsz, így lesz ez mindaddig,

Míg felébreszt a Tavasz.

A hó betakart,

— Legyen nyugodt álmod! - Aztán majd jő a Nyár, Tudom, te is várod.

Szarka Zoltán

ötödik osztályos tanuló, Kaposvár

Keresgélő Fenti ábrák közül kettő egyforma. Melyik ez a kettő? (A választ ellenőrizhetitek a 10. oldalon.)

A nagy pele

Kertes házak, erdők es gyümölcsösök közelében álló épületek tulajdonosai éjszakánként néha különös zajokat hallanak a padlásról. Az esetek többségében a játékos kedvű nyest a „bűnös”, amely gyakran telepszik meg épületek padlásterén, de néha az ugyancsak oda költözött nagy pele okozza a zajt. Ez a patkánynál kisebb rágcsáló lompos farkával a mókusra emlékeztet, de bundája nem vörhelyes, hanem felül szép hamuszürke, alul fehéres. Sötét szemei az éjjeli életmód biztos jeleként viszonylag nagyok és kidomborodo- ak.

A nagy pele hazánkban a középhegységek erdeiben, különösen a melegebb, déli oldalak tölgyeseiben, kertekben, parkokban sokfelé előfordul. Életmódja a fákhoz kötött és bár táplálékért az avarba is lemerészkedik, elsősorban mégis az ágak között érzi jól magát. A társas életmódot kedvei:, gyakran él egymás közelében több példány. Kedveli azokat a helyeket, ahol a fák között sziklák is vannak,

ilyenkor ezek repedéseiben húzódik meg.

Éjszakai állat, rejtekét csak a teljes sötétség beállta után hagyja el. Végigszalad a sziklapárkányon, átveti magát a legközelebbi fa ágára és mókus módjára mozogva indul táplálék után. Elsősorban különböző gyümölcsöket és magokat keresgél, de ahol madárfészekre bukkan, a tojásokat és a fiókákat sem kíméli. Mesterséges odútelepeken, ahol cinegéket, légykapókat és más madárfajokat telepítenek, bizony gyakran okoznak bosszúságot a fészkelőhelyeket előszeretettel elfoglaló nagy pelék. Külföldön végzett megfigyelések szerint a cinegék és légykapók száma erősen csökkent azokon a területeken, ahol a nagy pelék elszaporodtak. Ilyen helyeken a szürkebundás rágcsálók néha a kifüggesztett odúk nagyrészét elfoglalták.

A nagy pelét a német nyelv nagyon találóan hétalvónak (Siebenschläfer) nevezi. Ezek az állatok ugyanis a mi szélességi fokaink, a mi éghajlatunk alatt az év

12 hónapjából 7—8-at alvással töltenek, ősszel az állandósuló hűvösebb hőmérséklet hatáséra fokozatosan elfoglalják rejtekeiket, és megkezdik hosszú téli álmukat. Harkályoduk mélyen, sziklarepedésekben, épületek alkalmas zugaiban felhalmozott száraz levelek között térnek nyugovóra, általában egyedül, de néha több állat választja ugyanazt a rejtekhelyét. A téli pihenő előtt a nyárvégi és kot a őszi táplálékbőség idején a pelék erősen meghíznak és a későbbiekben ezt a zsírtartalékot élik fçj. Életműködésük lelassul és a súlyveszteség mértéke elsősorban attól függ, mennyire süllyed a környező levegő hőmérséklete. így például a 10 Celsius-fok mellett alvó állat többet veszít a súlyából, mint az 5 Celsius-fok mellett pihenő példány. Vizsgálatok szerint az alvó nagy pelék naponta átlagosan 0,2 grammot veszítenek a súlyukból, a teljes téli súlyveszteség az öregebb példányoknál 22—41, a fiataloknál akár 55 százalék is lehet.

A tavaszi ébredés után néhány héttel, többnyire júniusban történik a párzás. A nőstény 25—30 napig terhes, évente egyszer 1—3, többnyire 3—6 kölyköt ellik. A fiatalok 10—11 hónapos korukban, tehát a rákövetkező tavaszon ivarérettek, általában 4 évig élnek.

A rómaiak idején a nagy pele húsát rendszeresen fogyasztották, hizlalták őket. Diocletianus császár például tíz hizlalt peléért 400 dénárt fizetett. Ránk maradt számos, akkoriban használt elkészítésmód is. így például a pelehúst egyesek mézzel és mákkal keverve fogyasztották. Hazánkban ez a szép kis rágcsáló védett, értéke 500 forint.

Schmidt Egon

AZ IRIGY HENTES

L_

(7*504)

Az egyik faluban élt egy nagyon gazdag hentes. Raktára elképzelhetetlenül sok áruval volt tele. A rengeteg ennivaló ellenére maga csak üres kenyeret evett. Segítségért nem is fordult hozzá senki, eredménytelen lett volna. Ezért hívták öt irigy hentesnek.

Egy napon aprócska kislány állt meg az üzlet előtt. Arca, ruhája maszatosak, haja fésületlen volt. Sóvárogva nézett az üzletbe, végül bement.

— Csókolom, hentes bácsi! — köszönt illedelmesen. — Tessék nekem adni valamit

reggelire, már két napja semmit sem ettem, mert elvesztek a szüleim.

— Pénzed van? — mordult rá a hentes?

— Pénzem, az nincs.

— Akkor takarodj Innen mihaszna koldusa! Ha nem tűnsz el azonnal rád uszí-f nvn n 7/-1 / +* i

Kétszer meg is ütötte a kislányt, úgy lökte ki az ajtón. Szegény gyerek zokogva ment a sarokig és ott leült. Épp arra járt Fifi Felügyelő, a falu rendjének őre. A Felügyelőben forrt a méreg, és gyűlt a harag, ahogy a kislány elmesélte, mi történt vele. Az épp ott őgyelgő kutyákat elküldte, hogy a falu valamennyi kutyáját azonnal hívják oda. Maga az őrsre ment, hogy a kárókatonával rádión köröztesse a kislány szüleit. Mire visszatért, az egész utca tarkállott a rengeteg kutyától. Így szólt hozzájuk:

— Ez a kislány két napja

nem evett, mert elvesztek a szülei. Ide tévedt az irigy henteshez, aki kidobta és még meg is ütötte őt, sőt a kutyáival fenyegette szegénykét.

— Felháborító, disznó ság! — vakkantották mtndenün— Most pedig — fejezte be Fifi — bemegyünk a henteshez — és mindenét kihordjuk a kislánynak, hadd lakjék jól végre!

Megindult a sok kutya, be az üzletbe. A hentes botot ragadott, azzal csapkodott feléjük, de hiába. Ha balra csapott, jobbról kapták el a nadrágját, ha meg jobbra, akkor balról martak a lábikrájába. Végül bemenekült a sarokba, ott jajgatott, mi lesz az ő sok drága kincsével!

Mikor F ifi látta, hogy minden üres, odaszólt a hentesnek:

— Legszívesebben az egyik zsírosbödönbe fojtottalak volna, csak sajánlom a zsírt, nehogy megbüdösödjck tőled.

Künn az utcán a kislány boldogan turkált a sok finomság között. Valamicskét meg is evett belőle, de az igazán semmi sem volt. A kányáját, még finom cipó is került bele. A Felügyelő megengedte, hogy a maradékot ki-ki hazaviheti. Akadt olyan kutya, amelyik ötször i3 fordult, amíg elfogyott a húshegy. Otthon mindegyik kapart, ásott, még hetek múlva sem fogadtak el ételt gazdáiktól.

Fifi bevitte ' a kislányt az őrsre. Az ügyeletes kárókatona jelentette, megtalálták a kislány szüleit, délután jönnek is érte. A Kislány örömtől repesve ugrott Fifi nyakába:

— Drága, aranyoos Fifi, köszönöm, amit értem tettél! Soha sem fogom elfelejteni!

Azzal két cuppanós puszit nyomott a Felügyelő szőrös képére, aki csak zavartan mosolygott a boldog gyerek arcába.

A hentes meg eladta a házát és még a faluból is elköltözött.

Csernavölgyi Anted