Somogyi Néplap, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-27 / 22. szám
% Pályázat A kutatások A nemzeti opera megszületése Kedv«s szavak, üdvözletek hangzanak el. Versek, dalok; mind neki, az ünne- peltnek szól. Ezután a város tanácselnöke, dr. Ress Zoltán, a város lakói nevében köszönti a legidősebb állampolgárt, s egy terjedelmes kosarat, benne száz szál vörös szegfűvel — ad át. Egy apró kislány, Szabó Emese lép az ünnepelt elé, s köszönti. Elmondja, hogy ő is ezen a napon ünnepli születésnapját! Kovács Lászlónak, a Hazafias Népfront titkárának üdvözlő szavai hangzanak el, majd meggyújtják a százast formáló tortán a 100 szál apró gyertyát. S azután a jelenlévő déd- és ükunokák, köztük a legfiatalabb, a kétéves Antalközi Évike „fújta el", majd a rokonok, családtagok szeletelik, s fogyasztják el a hatalmas tortát. Közben a felnőttek, KaTizenéves koromban jó ideig Burns volt a kedvenc költőm. Amint először tanultunk róla az iskolában, ifjúi fantáziámat rögtön megragadta vagánysága, ka- maszos lázadása, szertelensége. Rokonszenveztem a tekintélyt semmibe vevő pimaszságával, elérzékenyül- ve olvastam gyermekien naiv szerelmi vallomásait. Ezek az emlékek ötlöttek fel bennem, amikor most, születésének két és negyed- százados jubileumán újra kezembe vettem a skót poéta kötetét. Meglepett, hogy érettebb fejjel olvasva is megkapó a soraiból áradó őszinteség, természetes hang. Ki is volt Burns? Rab nép szülötte, az angolokkal örökös függetlenségi harcban álló, elnyomott skótoké. S mint a bilincseit lerázni vá gyó magyar népért a mi Petőfink, úgy küzdött 6 a hegyvidéki szép tájak, a vad- regényes Felföld lakói sorsának jobbrafordulásáért. „Felföldön a szívem, akárhol időz” — vallja egyik versében, de a hazaszeretet nem csak a honi tájhoz vonzza: azok mellett áll ki, akik anyagi javakban ugyan nem bővelkednek, de birtokolják a legfőbb kincset, a tisztességet. „Azért is, azért is, / bármi, cifrák, azért is, / igaz ember lehet szegény, / kuály köztük azért is. /” Mi sem bosszantja jobban, mint a gazdagok, az egyházi emberek képmutatása. Kegyetlen iróniával kel ki a szenteskedők ellen. Burns, a földműves család gyermeke igazán a skót nép mindennapjaiban érzi magát otthon. Népdalra emlékeztető életképeiből, helyzetdalaiból a korabeli falu egész kavalkádja vonul elénk: az iszákos Malmos Marcsa, a tragikus sorsú, szép feiföjdi Mary, a huncutul alkudozó Findlay, a draba nemoer, aranyhajú Anna — kár is tovább sorolni, szinte mindig nők! Burns meglehetősen féktelenül lelkesedik a szép- nemért, s a lányok balszerencséjét, a férjek pipogya- ságát nemegyszer kaján vi- gyorral dalolja el. Az ironizálás mellett azonban némelyik szerelmes versében szentimentális hangon vallja meg érzéseit. A fékezhetetlen ifjonc ódát ír Árpa Jankóról, kiből a bút-bajt feledtető itóka készül. Megverseli azt a tetőt, mely tekintélyt nem ismerve a templomban egy előkelő hölgy kalapján mászott ... Mindent észrevesz, mindenről véleményt mond. Bor, sör és szerelem mámorát dalolja el, s ezekkel az örömökkel szemben kegyetlenül kigúnyolja az álszentséget, a képmutatást. S ami számomra Burnsben igazán rokonszenves, a pikáns utalásokat, a néha már a jó ízlés határát súroló egyérV. K. László értékének, annak ellenére, hogy a bemutatón „Pecz úr, a pozsonyi színháztól, mint vendég, a címszerepben lesz szerencsés fellépni”, s hogy Erzsébet, Hunyadi János özvegye szerepében Schodelné Rozália, a kor ünnepelt operaprimadonnája énekelt, akiről az 1910-ben kiadott Erkel-évkönyvben ezt olvashatjuk: „Szilágyi Erzsébeté mindenkinek, aki őt hallotta, felejthetetlen alakítás”. A bemutató további szereplői között találjuk Füredi Mihályt, Molnár Leopol- dinát, Havi Mihályt, Udvarhelyi Miklóst, s az opera szövegkönyvének szerzőjét, Eg- ressy Bénit. Ám, ha az alakítást illetően a kritikák egy része feltehetően rosszindulatú volt is, a mû igazi értékeire némelyik kritikus felhívta a figyelmet. A Honderű hangsúlyozta, hogy Erkel európai rangú zenévé emelte „a csárdák gyönyörű melódiáit”, s hogy művével olyan alapkövet rakott le, „melyre épülend egykor a magyar zenedicsőség valhal- lája”, továbbá hogy „ha van a magyar zenének jövője ..., úgy annak megalapítását Hunyadi László szerzőjének fogja köszönni nemzetünk”. Erkel Ferencnek a Bánk bánt is megelőző első jelentős operáját 1856 augusztusában Bécsben, a Theater an der Wienben is bemutatta egy aradi társulat, ezúttal valóban rangjához méltatlan színvonalon, de a bécsiek így is fölismerték a mű rendkívüliségét (a bécsi bemutatót a neves operettszerző, Franz von Suppé dirigálta), mert az egyik lap megjegyezte: „Erkel úr e szerzeménye olly jeles, hogy ha Párizs, Milan, vagy Bécs- ből indul valaki, csakhamar körüljárná Európát”. A Hunyadi László a bemutató óta szinte a legnépszerűbb opera hazánkban, akárcsak a Bánk bán. Az Operaház megnyitásáig az egykori Nemzeti Színházban 238 alkalommal került előadásra, címszerepében, de a többi szerepben is a legkiválóbb hazai s külföldi énekművészekkel. Ismeretes, hogy Erkel bravúráriát komponált az 1850-ben hazánkban vendégszereplő francia Anne de La Grange énekesnőnek. Az ária nehézségével sok hazai énekesnő nem tudott megbirkózni, a francia vendégművész azonban olyan bril- liánsan szólaltatta meg, hogy azóta La Grange-áriának nevezik az operának ezt az énekszámát. A mű címszerepében az utóbbi évtizedekben elsősorban Simándi József alakítása maradt emlékezetes, de joggal tekinthetjük a fiatal Molnár Andrást, az ezredikhez közeledő budapesti előadások egyik jelenkori Hunyadi Lászlójának megformálóját is Erkel és a történelmi alak szelleméhez méltó művésznek. Sz. Gy. 1884. január 26-án *iü- letett Csömend községben özvegr Fehér Istvánná Vuncs Karolina, akit 100. születésnapján bensőséges ünnepségen köszöntöttek tegnap Marcaliban. Gyermekei ölelő karjai között megy be a szépen földíszített terembe, ahol minden e nevezetes eseményre, az ő ünneplésére vár. A falon virágcsokor, fölötte a 100-as szám. Itt vannak a hozzátartozók, a családtagok, de a város, a társadalmi szervezetek vezetői is eljöttek, hogy köszöntsék Marcali legidősebb lakóját. Itt ülnek gyermekei: a 74 esztendős György, a legidősebb, azután Anna, Mária, Sándor, s a legfiatalabb, a 60 éves József. Itt van öcs- cse, a 87 éves Sándor, s 12 unokája, 20 dédunokája és ükunokája közül is többen. Mennyi mindent mondhatna, mesélhetne az ünnepelt! Arról, hogy uradalmi kőműves édesapja mellett miként kezdett tizenegy testvérével együtt már hatéves korában maltert hordani, s egész életében mennyit dolgozott, fáradozott. Mesélhetne Jutkának, legkedvesebb unokájának, aki két dédunokáját, Krisztiánt és Csillát is elhozta, de most erre nincs alkalom. Igaz, Kaposvárra majd csak hétfőn érkezik meg Karnevál Hercege és Csokonai örök Dorottyája népes hadával, de a megye programjai között tallózva úgy tűnik, a farsang bolondos hercege több helyen járt már, mulatozásra szólítva az embereket. Tabon például, a művelődési központban sváb bált szervez a miklósi nemzetiségi együttes. A szombat esti mulatságon rajtuk kívül fellép a komlói fúvószenekar, Sváb Antal vezetésével, Za- márdiban a nyugdíjasklub tagjai hívják a vendégeket szombat este hétre a zamár- di művelődési házba műsorral egybekötött farsangi bálra. Az egyórás szórakoztató programban fellép többek között a klub asszonykórusa, citerán Köröshegyi József és Nagy József, köcsögdudán Kőröshegyi Józsefné kíséri az énekeseket. A műsor után Tóth Lajos zamárdi zenész és együttese húzza majd a talpalávalót. A barcsi gyerekeknek szombaton kilenc órától nyílt MHSZ-napot rendez a művelődési központ. A felső tagozatos tanulók a következő programok közül válogathatnak: repülő- és hajómodel- lek készítése, játékos kresz- vetélkedő, filmvetítés, légpuskalövészet az udvaron. Vasárnap este a diszkóban bemutatót tart a Randori kaszkadőrcsoport. A judo, karate, kendo és aikido mutatványok mellett ezek paródiáin is szórakozhatnak a fiatalok. A művelődési központban még megtekinthető a Ludas Matyi karikaturistáinak kiállítása. telmű jeleneteket olyan természetességgel, gyermeki ártatlansággal mondja el, hogy nem lehet haragudni rá. Kétszázhuszonöt éve, hogy ez a bohókás, kedves kópé meglátta Skócia egét. Küzdelmes, nélkülözésekkel teli élete nem tartott sokáig, harminchét éves korában végzett vele a betegség. Sokat alkothatott volna még. Így azonban megmaradt örök fiatalnak. Jó humorral, életvidámsággal megírt költeményei kétszáz év múltán is közel állnak hozzánk. Hadd álljon itt befejezésül az az epigrammája, mely — bár a rá jellemző enyhe szabadossággal — ma is érvényes gondolatot hordoz: „Legfőbb üdvöm, ha béke van, / s bőségben él a nemzet. / Húszat öljek le egymagám? / Dicsőbb, ha egyet nemzek /”. Csurgón, a Csokonai Vitéz Mihály Művelődési Központban megkezdődtek a Borsod- Abaúj-Zemplén megyei napok. A termékbemutatón szá- > mos üzem és vállalat trän-, kásságát ismerhetik meg a csurgóiak. Bemutatkozik többek között a Borsodi Vegyi Kombinát, a szerencsi Cukor- és Csokoládégyár, Sátoraljaújhelyről a HERUKON Hegyaljai Ruházati Szövetkezet, a Tokajhegyaljai Borkombinát, Borsodnádasdról az Állami Pénzverő Ötvös Üzeme, valamint a sajószent- péteri Üveggyár. A kiállítások mellett előre bejelentett csoportoknak filmeket vetítenek a megye életéről. Hétfőtől kezdve vetélkedőkre is sor kerül. Marcaliban ma este hétkor, az Ifjúsági Házban, az indiai selyemfestményeket bemutató teremben Hortobágyi László szitáron, Szalai Péter pedig táblán az ízelítőt az ország számunkra különös zenéjéből, Ugyanott a Helytörténeti és Munkásmozgalmi Múzeumban Péter Jánosnak, a Somogyi Fotóklub tagjának képei láthatók Erdélyi tájak, képek címmel. A művész, aki sok nemzetközi kiállításon nyert díjat, ezúttal az erdélyi sziklás tájakról, meghitt városkákról, s az ott élő emberek mindennapjairól mesél fényképeivel. Képünk azt illusztrálja: így látja a művész a gép lencséjén át a fény és árnyék játékát egy erdélyi városban. Kaposváron a Somogyi Képtárban továbbra is Adolphe Appia Színész — tér — fény című kiállítása látható. A Kiílián György ifjúsági házban ma délután öt órai kezdettel dr. Czeizel Endre genetikus tart előadást Infarktus és genetika címmel. Fél ötkor ugyanitt a természetvédelmi társadalmi aktívák üléseznek. Szombaton négykor tini-diszkó, vasárnap ötkor pedig a színházbarát kör tagjai találkoznak. Hétfőn a megyeszékhely- két rangos zenei eseménynek is helyet ad. A szegedi Molnár Dixieland együttes ad koncertet öt és hét órai kezdettel az ifjúsági házban. Fél nyolckor a Latinca Sándor Művelődési Központban Gabos Gábor zongorázik. Műsorán Beethoven és Chopin művel szerepelnek. A kaposvári Csiky Gergely Színházban ma délután hétkor a Hamletét tűzik műsorra, szombaton este pedig Molnár Ferenc Liliomát. A Mozimúzeumban a hét végén a filmmúzeumi hetek keretében a A Manderley ház asszonya című amerikai alkotást vetítik. A gyerekek vasárnap délután fél négykor a Flep, a róka címmel színes japán filmet nézhetnek meg. BENSŐSÉGES SZÜLETÉSNAP Száz szál vörös szegfű... „Az emberirtást gyűlölöm” 22S éve sx illetett Robert Burns eredményeinek összegyűjtésére A közművelődés elméleti és gyakorlati fejlesztésében hasznosítható, a társadalomtudományi kutatások „melléktermékeként” keletkező szakinfomnációk összegyűjtésére a Magyar Népművelők Egyesülete pályázatot hirdet az értelmiségi szakmai egyesületek tagjai, a kulturális intézmények dolgozói, a kutatók számára. Pályázatok készíthetők például a következő témakörökhöz kapcsolódva: a közművelődés szerepe a társadalom jövő képének alakulásában, a népművelők Személyisége és szerepe a kulturális demokrácia fejlesztésében, a településfejlesztés, a közigazgatás és a közművelődés térbeli szervezése, a közoktatás és a felsőoktatás távlati 'fejlesztésének haitása az iskolán kívüli művelődés fejlődésére, a közművelődés szakmai, módszertani irányításának lehetséges fejlesztési irányai. A pályázóknak legfeljebb két gépelt oldalon kell benyújtaniuk a feldolgozandó téma tartalmi kivonatát. Ezt szakértői bizottság értékeli, s kedvező döntés esetén egykét szerzői ív terjedelmű dolgozat megírására kéri fel a pályázóikat. A pályamunkáikért a Magyar Népművelők Egyesülete szerzői tiszteletdíjat ad, a bírálóik által javasolt mértékben. Operakultúránk alighanem legjelentősebb mozzanata volt Erkel Ferenc operájának, a Hunyadi Lászlónak a bemutatója száznegyven évvel ezelőtt, 1844. január 27-én a Nemzeti Színházban. Nem kevesebbnek, mint a magyar nemzeti operaköltészet megteremtése ünnepi pillanatának tekinthetjük ezt a napot, amelyet természetesen megelőzött az az érdeklődési folyamat, sőt harc, amely a hazai irodalmi, zenei és színházi életben zajlott akkoriban a magyar nyelv és kultúra uralkodóvá tétele, a német .hatás háttérbe szorítása érdekében. A század negyvenes éveiben, mialatt sokan lelkendezve szemlélik Pest-Buda mind jobban kibontakozó világvárosi kontúrjait, költőink, Íróink, zeneművészeink egyaránt a sajátos nemzeti kifejezési eszközöket kutatják. A zenei éleitben akkor már Erkel Ferencé a vezető szerep, akinek új, készülő operájáról az egész hazai muzsikus társadalom tud, s amelynek bemutatóját hazafias lelkesedéssel, türelmetlenséggel várják. Az első híradás az operáról 1843 februárjában jelenik meg a Honderű hasábjain, de feltehetőleg a zeneszerző már 1840 végén hozzákezd a komponálásához. A felfokozódott érdeklődés után érthető, ha a várva várt mű a bemutatón kirobbanó sikert aratott, hiszen — miként az egyik kritika írta — „a dalSimándi József — Hunyadi László szerepében. , (MTI-fotó: Keleti Éva felv. — KS) művet eleitől végig magyar szellem lengi át, és zenésze- szeti tekintetben igen sok jelenséggel bír”. Pedig a kritikákból az is kiderül, hogy az előadás színvonala jóval alatta maradt a Hunyadi rolina nénivel együtt egy- egy pohár pezsgőt ürítenek az ünnepelt egészségére. A virágcsokrokat alig győzi átvenni Karolina néni, aki sajnos ma már gyengén lát és hallása is megromlott. A nehéz, küzdelmes, munkával teli élet bizony megviselte. Ám szavai, ahogyan az ünnepségről beszél, azt jelzik, örül a jókívánságoknak. — Boldog vagyok, jól érzem magam, csák már hamar elfáradok ... így mond köszönetét, azután hazatér Marcali, Bizei úti otthonába, ahol Sándor fiával él együtt. Sz. L. HÉTVÉGI Á TAJOLO
