Somogyi Néplap, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-24 / 19. szám
LENGYELORSZÁG Háborúra készül a libanoni jobbszárny A libanoni jobboldal az Egyesült Államok ösztönzésére és támogatásával katonai kezdeményezéssel szándékozik módosítani az országban kialakult erőegyensúlyt. Pierre Dzsemajel, a falangista párt elnöke nyíltan felszólította a kormányt, hogy erőszakos úton valósítsa meg a Bejrut és a drúz hegyvidék „pacifikálását” célzó biztonsági tervét. Az An-Nahar című bejrúti lap értesülése szerint Washington is azt tanácsolta a falangista rezsimnek, hogy kezdeményezzen katonai akciót az ellenzéki erők ellen és ily módon terjessze ki fennhatóságát mindazokra a területekre, amelyek nincsenek izraeli megszállás vagy szíriéi ellenőrzés alatt. Az Egyesült Államok — az idézett források szerint — kész szárazföldi, tengeri és légi támogatást adni a libanoni hadseregnek, amennyiben a kormány ilyen kéréssel fordul hozzá. Egybehangzó bejrúti és damaszkuszi értékelések szerint az amerikai hadiflottát fenyegető állítólagos kamikaze-akciók szolgáltatják az ürügyet az újabb amerikai katonai beavatkozásra, a Shultz külügyminiszter által hivatalosan is kilátásba helyezett „megelőző” támadás végrehajtására. Valid Dzsumblatt, a haladó szocialista párt elnöke a hét végén Safik el-Vazzan kormányának a lemondását követelte. Vazzan válasznyilatkozatában közölte, hogy már több ízben benyújtotta lemondását Amin Dzsemajel elnöknek, ő azonban minden alkalommal elutasította ezt a kezdeményezést. Dzsumblatt bírálta az Egyesült Államokat azért, hogy katonai támogatást nyújt a libanoni hadseregnek. A haladó szocialista párt közleménye azzal vádolta Pierre Dzsemajelt, hogy a polgárháború felújítására szólított fel az úgynevezett biztonsági terv erőszakos alkalmazását sürgetve. Födi Frem, a falangista vezetésű jobboldali milíciák parancsnoka jelezte, hogy a jobboldali fegyveres erőknek készen kell állniuk a közeljövőben bekövetkező fejleményekre. Stansfield Turner, az amerikai központi h írszerző iroda, a CIA volt igazgatója egy bejrúti lapnak nyilatkozva rámutatott, hogy az amerikai és -más nyugati csapatok jelenléte inkább késlelteti, semmint elősegíti a libanoni válság rendezérsét, mert csökkent: a libanoni hatóságok készségét a szükséges engedmények megtételére. A fejlődő világért Alid néhány évtizeddel a gyarmatbirodalmak széthullása, a független fejlődő világ tömbjének létrejötte után Ázsia, Afrika és Latin-Amerika helyzete ismét a nemzetközi politika reflektorfényébe került. Akkor pozitív, most negatív előjellel. A függetlenség elnyerése utáni első évek magasra csapó reményei, hogy a történelmi lemaradást viszonylag hamar sikerült ledolgozni, s hogy a gyarmati uralom katasztrofális következményeit dinamikusan sikerül majd lenyesegetni; a realitásoktól elszakadt elképzelésnek bizonyult. Az elmúlt évek immár megállíthatatlannak tetsző tendenciája: egyfelől a fejlődő világ polarizálódása, másfelől együttes, folyamatos térvesztése a világgazdaságban, s — kevés kivétellel — a társadalmi és szociális ellentmondások éleződése. Problémájuk világpolitikai jelentőségű, mert a nemzetközi gazdasági és pénzügyi élet összefüggései, kölcsönhatásai miatt érzékenyen befolyásolják egymás és valamennyi más országcsoport életét, s földünk stabilitását általában. A svéd Olof Palme és a nyugatnémet Willy Brandt vezette — hosszú évek óta tevékenykedő és egymástól független — két nemzetközi bizottság az elmúlt héten együttes ülésen vizsgálta meg a legsürgősebb tennivalókat. Tanácskozásukon 25 európai, ázsiai, afrikai és amerikai SOMOGYI NÉPLAP Palme és Brandt a sajtóértekezleten. ország személyiségei vettek részt. Javaslatot tettek arra, hogy rendeljenek el egyéves moratóriumot az atomfegyverek fejlesztésére, s hívjanak össze gazdasági világértekezletet a fejlődő országok eladósodása ügyében. Annak megítélésében, hogy melyek is a lényeges ok-okozati összefüggések a fejlődő világ mai helyzetének alakulásában, kétségkívül vannak eltérések a két bizottság és a szocialista országok álláspontja között. Legfrissebb indítványaik azonban azt jelzik, hogy mind a nemzetközi biztonság, mind a gazdasági fejlődés alapkérdéseiben reális megközelítés vezérli őket. Napnál világosabb, hogy a fegyverkezési verseny megfékezése, mindenekelőtt a nukleáris arzenál bővítésének megállitása olyan anyagi erőforrásokat szabadíthat fel, amelyek óriási jelentőségűek lehetnének a fejlődő országok megsegítésében. Ezzel logikailag szorosan összefügg az eladósodás problémája ugyanis fejlődésük lelassulásából fakad, ez viszont nagyrészt visszavezethető belső erőforrásaik történelmi okokból kővetkező szűkösségére. Kicsit elkoptatott fordulattal, bűvös körnek szoktuk ezt nevezni, amely azonban egyáltalán nem az, ha a fejlődő világ sorskérdéseit építően, tárgyszerűen, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének, a nemzetközi biztonság szélesebb összefüggéseinek optikáján át szemléljük. Of. 8. Argentínában nem félnek többé Tanácsválasztások előtt Lengyelországban 1984 első negyedévben lejár a néptanácsok megbízatási időszaka. A LEMP és a szövetséges pártok együttműködési közös bizottsága határozatot hozott az új helyi (községi, városi, városi kerületi) és vajdasági tanácsválasztások megtartására. A bizottságban résztvevő politikai pártok képviselői megállapították, hogy megfelelő előrehaladás történt az ország politikai életének stabilizálódásában, ezért a társadalom széles rétegeinek a bevonásával megtarthatják a tanácsválasztásokat. Ez újabb lépest jelent majd a szocialista megújulás és az állami szervek demokratizálása útján. A választásokkal kapcsolatos előkészületek tulajdonképpen már 1982 júliusában megkezdődtek, amikor a szejm törvényt hozott a népi tanácsok és a területi ön- igazgatási szervek rendszeréről. A népi tanácsokat igen széles hatáskörrel felruházó törvény képezi majd az alapját az újonnan megválasztandó népképviseleti szervek tevékenységének. Most újabb lépésekre került sor. A sajtóban közzétették és társadalmi vitára bocsátották a választási törvénytervezetet. A tervezet tulajdonképpen a választások lefolytatásának kétféle változatát tartalmazza. Az első változat alapfokú és a vajdasági népi tanácsok választásában egyaránt a közvetlen választási elvre épül. míg a második változat szerint az alapfokú tanácsok megválasztásánál a közvetlen, a vajdasági szintű tanácsok megválasztásánál pedig a közvetett választási elv érvényesülne. Más szóval: a vajdasági tanácstagokat az alapfokú tanácsok tagjai választanák meg azzal, hogy a tanácstagok egy részét az említetteken kívül jelöltek közül választanák. A tanácstagok sorában ugyanis helyet kell adni a különböző szakterületek képviselőinek, hogy ezzel biztosítható legyen a vajdasági tanácsok magasabb színvonalú szakértelme. A második változatban bevezetendő további újítás a választások ellenőrzésére vonatkozik. Meghatározott határidőn belül minden egyes választónak joga lenne tiltakozást bejelenteni az egyes tanácstagok megválasztása, vagy a választások érvényessége ellen. Ennek a kérdésnek az eldöntése a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe tartozna. A következő kérdés a jelöltek javaslása a választási listára. Ezt a funkciót/a választási törvénytervezetben meghatározott választási bizottságokra bíznák, amelyek a felső szinttől lefelé egészen a községi választásokig bezárólag működnének. A PRON védnökségével bonyolítják le az egész választási kampányt. Hét évig, nyolc hónapig és tizenegy napig tartott Argentínában a katonai diktatúra. Amikor véget ért a lidércnyomás, ragyogott a déli félteke napja. Ez a napsütés valószínűleg emlékezetes marad az argentinok számára. S még emlékezetesebb marad 1983. december 10-e, a köztársaság 42. elnöke beiktatásának napja. Raúl Al- fonsín, a Polgári Radikális Unió vezetője világszerte meglepetést keltett október végén választási győzelmével, hiszen nagyon sokan azt hitték — Argentínában is —, hogy a katonák általános csődje után ismét peronista korszak következik. Pedig Alfonsín győzelme csak az első meglepetés volt, folytatása napjainkban is zajlik Buenos Airesben. Ma már mindenki elismeri, hogy a katonák majdnem nyolc évi kormányzásukkal gazdasági, politikai, kulturális és erkölcsi romhalmazt hagytak maguk után. Az 1976 márciusában végrehajtott puccsot követő „nemzeti újjáépítési folyamat” végén mintegy harmincezer „eltűnt”, azaz bírósági ítélet nélkül fogva tartott,., majd ,meggyilkolt személy, legalább 400 százalékos infláció, mintegy 45 milliárd dolláros külföldi adósság, nagyarányú munkanélküliség éss nyomor, félelmetes mértékű isKoiázat- lanság terheli a tábornokok és a tengernagyok lelkiismeretét. Ök és a lelki ismeret? Ezek az elegáns egyenruhát viselő urak habozás nélkül elfogattak és meggyilkoltattak mindenkit, aki szerintük fölforgató volt. Az sem éppen a lelkiismeretűket bizonyítja, hogy — miközben az állampolgárok milliói majdnem reménytelen küzdelmet folytattak a megélhetésért, — titkokat őrző bankokban gyűjtötték a dollárokat a későbbi szűk esztendőkre. És nem vall lelkiismeretességre a Falkland (Malvin)- szigetekért vívott esztelen háború sem. Nem volt egészen véletlen, hogy az új elnök beiktatását éppen az emberi jogok világnapján tartották. Amint az sem véletlen, hogy a polgári kormány egyik első teendője a szörnyű bűnöket elkövető katonai vezetők bíróság elé állítása, a kisebb felelősséggel tartozók esetében pedig a nyugdíjazás volt. Azok, akik az előző években — némelyek pedig még a hatalomváltás előtti napokban is — élet és halál urai voltak, most arra kénytelenek várni, hogy a törvények szellemében mondjanak fölöttük ítéletet a katonai bíróságok. Hiábavaló volt a visszavonulást megelőzően kihirdetett „ön- amnesztia”, amellyel a saját büntetlenségüket akarták törvényessé tenni. Argentínában ma alig van ember, aki azzal merne dicsekedni, hogy családjában katonatiszt is van. Soha nem volt még az egyenruhának olyan cse- • kély becsülete, mint ezen a nyáron. Persze, az örömmámor hamar elmúlik. A fölszabadulás extázisa szükségképpen rövid ideig tart. A gazdasági és erkölcsi- újjáépítés nagyon nagy erőfeszítéseket kíván mindenkitől. Hiszen a „minden argentin a testvérünk, csak a katona az ellenségünk” tipúsú egységhangulat csupán ideig-óráig takarhatja el az óriási nehézségeket és a felszín alatti politikai ellentéteket. A peron isták egy része még ma sem akarja elhinni, hogy a választásokat a vetélytárs nyerte meg. A peronista szakszervezetek — a demagógia és az erőszak sokszor alkalmazott módszerével — újra megpróbálják megtorpedózni a szociáldemokrata színezetű elnöx gazdaságpolitikáját. BizoEzek a tiltakozó asszonyok eltűnt hozzátartozóikról szeretnének megtudni valamit. Raúl Alfonsín — a remény embere. nyos, hogy az ipari és a banktőke emberei is fontosabbnak tartják a saját profitjuk növekedését, mint a nemzeti érdekeket szolgám gazdaságpolitika végrehajtását. És nem várható az Egyesült Államok jelenlegi kormányától sem, hogy ke- zét-lábát törve siessen Argentína megsegítésére, hiszen a legutóbbi három junta aligha tehette volna, amit tett, ha nem tudja maga mögött Washington támogatását. A Buenos Aires-i híreket mostanában nagyon figyelmesen olvassák Latin-Ame- rikaban, valószinűjeg leginkább Uruguayban és Chilében. E két országban már majdnem tíz éve „kormányoznak" hasonló módszerekkel a katonák, és az események azt bizonyítják, hogy az uruguayiak meg a hcileiek sem félnek többé, s már a napfelkeltében bíznak. T. F. Az utolsó katonaelnök, Reynaldo Rignone (az őszhajú középen) kihallgatása után őrizetben maradt. Marokkói zavargások Marokkóban az elmúlt napokban az ország északi területein nagyarányú tüntetések és megmozdulások voltak. II, Hasszán király rövid televíziós beszédeben elismerte a megmozdulások tényét. Hírügynökségi jelentések szerint a megmozdulások az észak-marokikói Nádor, Te- tuan és El-Hoszeima városokban kezdődtek: diákok vonultak az utcákra, tiltakozva a vizsgadijak és a tanulmányi költségek emelése miatt. A tüntetőkhöz hamarosan csatlakoztak a munkanélküliek. Legújabb jelentések szerint Észak-Marokkó városaiban gyakorlatilag rendkívüli állapot van
