Somogyi Néplap, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-22 / 18. szám

I Aképrablás története Ma utaznak Athénba a szakértők A Szépművészeti Múzeumból elrabolt festmények sorsa iránt érzett aggodalom, a nyomozásban részt vevők munká­jába vetett bizalom és a segítő szándék - ez jellemezte köz­véleményünket az elmúlt 76 nap során. A két és fél hónap történetét végigkövetve rendkívül széles körű, kiterjedt, apró­lékos nyomozómunka vázlata rajzolódik ki. Ez egy veszélyes nemzetközi bűnszövetkezet leleplezésének izgalmas fordulatai­val szolgál, ám tétje miatt számunkra jóval több, mint ér­dekfeszítő bűnügy. A következő összeállítás időrendben idézi fel az ügy fontosabb eseményeit. Október 14-én a bűnözők­ből álló olasz banda tagjai közül ketten érkeztek Ma­gyarországra, néhány nap múlva további három tár­suk követte őket. Tudták, melyik festményeket kell megszerezniük. Tervük meg­valósításához magyar segítő­ket kerestek — és találtak : Jónás Katalint, majd az ola­szul tanuló lány két ismerő­sét: Kovács Gusztávot és Raff ai Józsefet. November 5-e, szombat. Este 8 óra után Kovács Gusztáv és Giacomo Morini gépkocsijával hatan érkez­tek a helyszínre. Kovács, Graziano lóri és Carmine Palmese az építkezési állvá­nyokon fölmászva behatolt a múzeumi épület második emeleti ablakán. Közben a másik három olasz bűnöző „falazott”. A múzeum állan­dó kiállításának 7 műtár­gyát lopták el: Raffaello Esterházy madonna és Ifjú képmása, Tiepolo Mária hat szenttel és A pihenő szent család Egyiptomba menekü­lés közben, Tintoretto Női mellkép és Férfimellkép, va­lamint egy ismeretlen festő Giorgione képmása című művét. Zsákmányukat a Labanc utcában bérelt lakásra vit­ték, ott eltávolították a ké­pek vakkeretét; ezeket egy jutazsákba csomagolva a Lánchíd közelében a Duná­ba dobták. Morini kocsiján hárman azonnal útnak in­dultak hat festménnyel, s vasárnap Letenyénél átlép­ték a határt. Másik két tár­suk vonaton, Hegyeshalom­nál távozott az országból. Az Ifjú képmása című fest­ményt Kovács és Raffai ma­gánál tartotta; abban álla­podtak meg, hogy az ola­szok később visszatérnek érte, s akkor fizetik ki a magyar közreműködőknek az ígért 10—10 ezer dollárt. November 6., vasárnap, 00 óra. A betörés felfedezése után 10 perccel a helyszín­re érkezett a rendőrség, s a szükséges tájékozódást kö­vetően értesítette valameny- nyi rendőri és határőrizeti szervet. Igen kevés nyomot találtak a múzeumban: a tettesek otthagytak egy csa­varhúzót, egy műanyag zsi­nórt és egy műanyag zsá­kot. A szakértők fölfedeztek továbbá az állványzaton, il­letve az épület ablakpárká­nyán három lábnyomot, s a kiállítóteremben egy meg­lehetősen elmosódott ujjle­nyomatot. A bűncselekmény súlyos­ságának megfelelően az azonnal meginduló nyomo­zás az ország egész terüle­tére kiterjedt. A vizsgálat irányítására, összehangolá­sára külön stáb alakult Mérges István rendőrezre­des vezetésével. A nyomo­zásba már kezdettől bekap­csolódott az Interpol, és több, a műkincslopási ügyek­ben jártas külföldi szakértő konzultált a magyar rend­őrséggel. November 10., csütörtök. Százhalombattán, a Dunába torkolló ipari csatornából egy olasz emblémás jutazsá­kot fogtak ki. A zsákban megtalálták azokat a vak­kereteket, amelyekre a fest­mények vászonanyaga voit feszítve, továbbá az Ester­házy madonna belső díszke­retét. Az olasz bűnözők sze­repére utaló nyomot meg­erősítette a múzeumban ta­lált csavarhúzó alapos vizs­gálata is: a szerszámot, bár felirata egyesült államok­beli eredetet jelzett, valójá­ban Olaszországban szere­lik össze és ott is árusítják. A nyomozás felgyorsult. Az Interpol útján a múze­umban talált ujjlenyomatot eljuttatták Olaszországba, s ott azonosították az egyik bűnözőt. Az ebben az idő­szakban hazánkban járt, s gyanúsítottként számba jö­Gőrög rendőrtisztek ujjlenyomatokat vesznek arról a bő­röndről. hető más olasz személyek szálláshelyeiről vett ujjle­nyomatok közül kettő ugyan­csak „forró nyomnak” bizo­nyult, így mind közelebb jutottak az egyébként álné­ven, hamis okmányokkal beutazó tettesék kilétének tisztázásához. A banda itt­honi tagjainak elfogásához az is hozzásegített, hogy Jó­nás Katalin édesapja no­vember 13-án bejelentette a rendőrségnek : lánya eltávo­zott otthonról, s ismeretlen helyen tartózkodik. A rend­őrségi rutinmunka során fény derült olasz állampol­gárok iránti érdeklődésére, s e bejelentés így vált az ezernyi beérkező adat közül különösen fontossá. December 6., kedd. őri­zetbe vették Jónás Katalint. A lány részletes beismerő vallomást tett. December 15, csütörtök. A görög rendőrség megtalálta a budapesti Szépművészeti Múzeumból ellopott hat világhírű festményt Athéntól nem messze, l’atre község mellett, egy kolostorban. Az olasz hatóságok is sze­reztek olyan értesüléseket, amelyek arra utaltak, hogy a hat kép Görögországba ke­rült. Január 16., hétfő. A gö­rög kormány szóvivője kö­zölte, hogy Athénban ki­hallgatták azt a görög mil­liomost, aki ellen fölmerült a gyanú, hogy megbízást adott a képek elrablására. Efthimiosz Moszkoklaidesz étolajgyáros tagadott. Január 18., szerda. Az olasz rendőrség őrizetbe vet­te Giordano Incentit, akit már korábban köröztek a képrablásban való részvéte­le miatt. Épp Nápoly felé tartott gépkocsiján, s hamis okmányokkal próbálta iga­zolni magát, amikor feltar­tóztatták. Január 20., péntek. Elfog­ták Carmine Palmesét is. így az öt olasz gyanúsított közül már hármat letartóz­tattak. Január 20., péntek, 17 óra: az Interpol athéni iro­dájának vezetője közölte a Magyar Belügyminiszté­riummal, hogy a hat képet a görög rendőrség megtalál­ta. Az irodavezető az MTI- nek adott telefoninterjújá­ban azt is elmondotta: a képeket Ejion helységben, Patre közelében találták meg. egy elhagyott kolostor templomkertjében egy bő­röndben. A festményeket Athénba szállították, s a rendőrségi vizsgálatot köve­tően a Görög Nemzeti Galé­ria igazgatója is megtekin­tette a műkincseket. Véle­ménye: a képek azonosak az ellopottakkal. A rendőrség két vezető munkatársa és a Szépművé­szeti Múzeum főigazgatója. Garas Klára ma Athénbe utazik, hogy azonosítsák a képeket. őrizetbe vették Kovács Gusztávot és Raffai Józse­fet, s még aznap, törökbá­linti lakásuk közelében a földbe ásva megtalálták az Ifjú képmása című Raífael- lo-képet. Január 5., csütörtök. A magyar nyomozás során fel­tárt személyi és tárgyi bi­zonyítékok alapján őrizetbe vették Giacomo Morinit; ó eleinte makacsul tagadott, ám miután a rendőrség kép­viselői Rómában jártak s további adatokat bocsátottak olasz kollégáik rendelkezé­sére, beismerő vallomást tett. További részletek tisztá­zódtak, amikor Kovács Gusztáv is megtört, s beval­lotta részvételét a betörés­ben. így megtudták azt is, hogy olasz társaik említet­ték: egy görög megrendelő kívánságára „dolgoznak”. Orvosok az igazság szolgálatában Egy fiatal lány súlyosan megsérült, emiatt nem tudja ellátni korábbi munkáját, a vállalat pedig nem tud (vagy nem akar) könnyebb munka­kört kijelölni számára. A sérült követeli a régebbi és a mostani keresete közti kü­lönbséget, meg még egy na­gyobb összeget is, mert a bal­eset miatt egész életére moz­gáskorlátozott marad, meg­változott és beszűkült élet­formája. Ezúttal azonban — és még nagyon-nagyon sok esetben — nem lehet arra várni, amíg a nézők megírják együttérző, vagy haragos le­veleiket. Még csak nem is a jogászoké a szó — az övék, pontosabban a bíróságé ké­sőbb lesz. Mielőtt döntésre kerülne a sor, megkérdezik az Igazságügyi Orvosszakér­tői Intézet véleményét. Az intézet orvosainak kell meg­állapítaniuk: milyen súlyos a sérülés, mennyiben befolyá­solja a' munkaképességet és a rehabilitációt. — Ez ma a legnagyobb gond — mondja ár. Szabó Árpád, a budapesti Igazság­ügyi Orvosszakértői Intézet vezetője- — A társadalomban még korántsem vált általá­nos gyakorlattá a rehabilitá­ciós szemlélet. Mi minden tőlünk telhetőt megteszünk, de arra már nincs lehetősé­günk, hogy a vállalatokat, intézményeket rábírjuk az orvosilag rehabilitáltak társa­dalmi, munkahelyi rehabili­tálására. Pedig ez csupán az egyik részfeladata az igazságügyi orvosszakértői munkának. S hogy mi a többi, azt aligha lehetne felsorolni, mert az életnek szinte nincs olyan területe, amely valamilyen vonatkozásban ne tartoznék ide. Az sem ritka, hogy la­kásügyben, szülő- vagy asz- szonytartásban kérik ki az igazságügyi orvosszakértők véleményét. S a sort még va­lóban hosszan lehetne foly­tatni. Nagy társadalmi gond pél­dául: az alkoholizmus. Gyak­ran visszatérő témája azok­nak az ügyeknek, amelyek­ben orvosszakértői vélemény­re van szükség. S nem csu­pán akkor, ha alkoholelvo­nó kúrára köteleznek vala­kit. Orvosszakértő kell ahhoz is, hogy eldőljön: mennyire volt alkoholos befolyásoltság állapotában a gépkocsivezető, amikor gázolt. Vagy rablás­nál. más erőszakos cselekmé­nyeknél. Hagyományos ága az or­vosszakértői munkának az elmeállapot megvizsgálása. Csakhogy a módszerek — csakúgy, mint az orvostudo­Halált okozott a felgyülemlő indulat — A vádlott bűnös: külö­nös kegyetlenséggel elköve­tet emberölés bűntettében — állapította meg a megyei bí­róságon dr. Mózes Gábor ta­nácsa. Az I. fokú ítélet el­len Tóth Gyula és védője a minősítés változtatásáért, il­letve ényhítésért, az ügyész súlyosbításért fellebbezett. Így a kiszabott 11 év fegy­ház, valamint a közügyektől való öt évi eltiltás egyelőre nem jogerős. Mi is történt, hogy ilyen súlyos ítélet született? Olyan családi tragédia, amelyben mindenki veszített. Méghozzá nemcsak egyszer, hanem már évek óta, sorozatosan. A siófoki Tóth Gyula az általános iskola elvégzése után gépjármű-villamossági műszerészi képesítést szer­zett, majd dolgozott a Ma- hart-nál, később a tűzoltó­ságnál is — ahonnan 1981- ben italozás miatt fegyelmi úton leszerelték. Egy évig tüdőtályoggal kezelték; állan­dó munkahelye ezek után már nem volt, alkalmi mun­kákból élt, többnyire kőmű­vesek mellett dolgozott. Csa­ládi körülményeit is meg kell említeni; 1972-ben nő­sült, s olyan lányt vett el, akit gyerekkora óta ismert. A harmonikus családi életbe azonban közbeszólt a sors: Tóthné ikerterhességéból az egyik gyermek halva jött a világra, a másik pedig agy- és mozgássérült lett. Évekig reménykedtek benne, hogy felgyógyul, majd a tabi szo­ciális otthonba adták- Rend­szeresen látogatták, s lassan ráébredtek arra. hogy hiába bíznak gyermekük fölépülé­sében. 1983 tavaszán meg is halt. Bánatában, főként az asszony kezdett inni, s ez fo­kozatosan egyre súlyosabb gondokat okozott. Rokoni és baráti körben köztudottá vált, hogy Tóthné gyakran lerészegedik. Idővel egyre gyakrabban tört ki a férj és a feleség között nézetelté­rés, elsősorban anyagiak mi­att. Tóth jó párszor elköltö­zött, aztán mindig vissza­tért az asszonyhoz. 1983 jú­niusára kettőjük között annyira megromlott a vi­szony, hogy a férfi végleg otthagyta feleségét. Törvé­nyesen azonban nem váltak el. Tóth többször is meglá­togatta felesegét. Augusztus 24-én is együtt voltak. Délután Tóth elment focimérkőzésre, előtte azon­ban a „Gyilkos” nevezetű kocsmában megivott 4-5 kis- fröccsöt. A labdarúgó-mérkő­zés után hazament, s fele­ségével együtt a Taverna bo­rozót kereste föl, ahová Tóth rendszeresen járt kuglizni. Míg ő a barátaival játszott, a felesége lerészegedett. A borozó vezetője hajnali két óra körül rendelte el a zár­órát; Tóth hiába hívta ma­gával a feleségét, az nem akart vele menni. Már min­denki eltávozott a borozóból, csak a nő maradt- A férfi az utcán beszélgetett társai­val, majd meghallották, hogy bentről nyöszörgés szűrődik ki. A többiek eltávoztak, Tóth újra visszament, hdgy feleségét hazatámogassa. A nőt erősen hiányos öltözék­ben találta. „Azt hittem, hogy megcsalt valakivel”, vallotta később. Szidalmazni és ütni kezdte a magatehetetlen, ré­szeg asszonyt, majd kérlelte, hogy menjen vele. Miután a nő nem volt hajlandó tá­vozni, Tóth újabb erőszak­hoz folyamodott. Több mint egy óra hosszat biztatta szó­val, ütlegeléssel, rugdalással. Ennek következtében a nő testén 39 külsérelmi nyom ke­letkezett, többek között be­vérzések, májátszakadás, orr­csonttörés, bordatörések. Utána Tóth feleségét ott­hagyva hazament, s lefeküdt aludni. Tóthné körülbelül két óra múlva belehalt sérülései­be. A vádlott beismerte tettét, de azt bizonygatta, hogy csak megverni akarta, megölni nem. A bíróság úgy értékel­te a helyzetet, hogy szándé­ka kifejezetten nem halál okozására irányult, ennek le­hetőségével azonban tisztá­ban kellett lennie, hiszen nem volt annyira részeg, hogy ítélőképességét teljesen el­veszthette volna. Az erős fel­indulásban történt bántalma­zást mint védekezést azért nem fogadták el, mivel a nő az est folyamán semmi alapot nem szolgáltatott ar­ra, hogy Tóth féltékeny le­hessen. Az erős felindulás különben sem tarthat több mint egy óra hosszat! Eny­hítő körülményként értékel­ték a vádlott büntetlen elő­életét, betegségét, megbáná­sát. Súlyosbító körülmény voit az alkoholizáló életvitel és az asszony különösen hosszú ideig való bántalma­zása. Gy. L. mány más területein — itl is sokat fejlődtek. Ma már nincs az a dörzsölt bűnöző, aki az orvosszakértő előtt meg tudná játszani az elme­beteget. És fordítva: az is kiderül, ha valakit azért akarnának rokonai elmebe­tegnek nyilvánítani, hogy va­gyonára rátehessék a kezü­ket. A mindenkori feladat: az igazság kiderítésének segíté­se a legkorszerűbb orvostu­domány és orvosi eszközök alkalmazásával- Köztudomá­sú például, hogy egyik-má­sik laza erkölcsű leány azt vallja születendő vagy már megszületett gyermeke apjá­nak, akitől nagyobb összegű gyermektartást remél. Csak­hogy az újabban alkalmazott vizsgálati módszerek már nemcsak 99 százalékos biz­tonsággal kizárják az apa­ságból azt, aki nem lehet a gyermek atyja, de pozitívan is tudnak bizonyítani. Tehát azt, hogy kitől származik a gyermek. Igaz viszont, hogy ehhez nagyon drága, csak devizáért beszerezhető eszkö­zökre van szükség, s hogy bizony az orvosszakértőknek is mondják ilyenkor a mos­tanában szinte közhellyé vált szavakat: a mai nehéz gaz­dasági helyzetben ... Oly­annyira, hogy emiatt már hónapokig szüneteltetni kel­lett a vizsgálatokat. Talán még ennél is több gondott okoz azonban, hogy nincs utánpótlás. Az orvos­szakértőknek ma mindern tudnia kell, ami megkövetel­hető egy gyakorló általános orvostól, sőt annál is többet Az anyig és erkölcsi megbe­csülés viszont sokkal ki­sebb. Vagy mondjuk úgy: az erkölcsiek terén nincs ok kü­lönösebb panaszra, hiszen mindenféle szintű hatóságok kérik és elfogadják vélemé­nyüket. Ami viszont az anya­giakat illeti: minden kezdő orvos tudja, hogy itt sokat *» kell tudni és dolgozni, vi­szont csak a fizetésre szá- aö míthat. Ebből adódik, hogy az or­vosszakértői pálya —: bátran mondhatjuk: hivatást — utánpótlási gondokkal küzd. A budapesti Igazságügyi Or­vosszakértői Intézet jelenle­gi, sokévi gyakorlatban ki­próbált. kitűnő gárdája né­hány év múlva (ki előbb, ki valamivel később) eléri a nyugdíjaskort, és nincs, aki­nek átadja a stafétabotot. Pedig fiatal orvosokra már­is nagy szükség lenne, hiszen a munka sok és nehéz, állan­dó továbbképzés szükségelte­tik hozzá. Annál is inkább, mert az orvosszakértők nemcsak a hatóságok, hanem magánsze­mélyek kérésére is végez­nek vizsgálatokat. Például olyankor, amikor valaki bi­zonyítani akarja, hogy rászo­rul az eltartásra, vagy hogy egészségileg káros számára az a cserelakás, amit kiutal­tak neki. És még felsorolha- tatlanul sok esetben. A szakértők legjobb lelki­ismeretük és tudásuk sze­rint véleményeznek — ez olykor meg is hosszabbítja a jogi eljárás lefolytatását —, de csalhatatlannak nem tart­ják magukat. A budapesti, * miskolci, szolnoki, győri és veszprémi igazságügyi orvos­szakértői intézet, valamint a négy orvostudományi egyete­men működő hasonló inté­zetek másodszakértői tevé­kenységet is folytatnak, pél­dául, ha az első fokú rend­őrorvosi vélemény ellen je­lentenek be föllebbezést. Az intézetek véleményét pedig — ha nagyritkán előfordul — az Egészségügyi Tudományos Tanács igazságügyi bizottsá­ga bírálja felül. így mindenki számára megvannak a biztosítékok, hogy orvosi tekintetben is érvényesül az igazság. Az igazságügyi orvosszakértői irodák minden tőlük telhetőt megtesznek ennek érdekében, de a bíróságok ítéletét nem befolyásolhatják- Ott az ő véleményük csak az egyik bizonyíték a sok közül. V. B.

Next

/
Thumbnails
Contents