Somogyi Néplap, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-21 / 17. szám

AZ

Lányok és a főzőkanál

Hasán keresztül lehet megfogni a férfit — mondják à lânÿos anyák elmaradhatatlan tanácsként nővé való csemetéjüknek. Húszévesen még csak mosolygónk az előrelátó figyelmeztetésen, ám azonnal eszünkbe jüt, amikor az első rántottét készítjük újdonsült férjünknek, tîahÿ kézdó háziasszony ajkát elhagyja a sóhaj: bárcsak anyám megtanított volna főzni!

Modern Világunkban igyekszünk lerázni magunkról a régi idők „ósdi szökését”. Ma már a láhykéréáhél szóba sem kerül, hogy házias-e, sütni-főzm tud-é a menyasszony. Mi, nők, emancipálták lettünk : a középiskolában fémmegmunkálást tanulunk, autót vezetünk, hangoztatjuk äz Otthoni munkamegosztást, de vájóh félké- szülünk-e a nő hagyományos szerepére. Bízva nemem önkritikájában, â legilletékesebbeket, 18 és 3Ő év közötti nőket kérdeztem még erről.

Vera egyetlen gyerek, 21 éves, csinos, megfordulnak utána az utcán. Gyakran hallhatja anyja pánászkodá- sát az ismerősöknek: a lányom semmit nem segít, elnézi, hogy mindent én esi- nálják.

— Mit válaszolsz flyen- kör? — kérdem tőle, miután mosolyogva fölidézi az anyai feddést

— Általában semmit Kezdjem elmesélni mindenkinek, hogy csak az utóbbi egy-két évben találja ezt hibának. Korábban soha nem fogott be dolgozni Otthon. Ha kitakarítottam, akkor utána ellenőrizte, milyen munkát végeztem, és soha sem völt jő, amit csináltam. Nem magyarázott, nem mutatott meg semmit, azt mondta, gyorsabb ha maga végzi, he lábatlankod- jäk körülötte. Az első szava dicséret volt, ám a szeme azt kereste, maradt-e por a szekrényen, fölt áz ingert Neked lenne kedved így szorgoskodni?

— Hogy állsz a főzéssel?

— Szívásért kotyvasztok, de nem a hagyományos ételekét. Szakácskönyvből, vagy á Nők Lapjából kinézek egy- egy receptet, és ha rtihcs mellettem az anyu, akkor örömmel megcsinálom. Ez sem vájt ki elismerést. Azt mondja, túl költséges, fölösleges különlegességekkel próbálkoznom. À konyhában csak amolyan teddide-tedd- oda kuktának akar használni. Ahhoz persze nincs kedvem. Remélem, ha férjhez megyek, majd hódolhatok az ilyen kedvtelésemnek.

— Nem lesz késő akkor tanulni a főzést?

— Remélem, türelmes férjem lesz ...

Kezdődik a FIN

Színes programok

Három tavaszi évfordulót fog át a minden évben megrendezett forradalmi ifjúsági napok rendezvénysorozata. Az idei programot már ösz- szeállítóttá a megyei KISZ- bizottság, márciusban és áprilisban bő választékot nyújtanak a fiataloknak. A tervezésnél fő céljuk volt, hogy nemzeti sorsfordulóinkat a történelmi helyszíneken vagy az események emlékét megörökítő emlékműveknél ünnepeljék, s az ifjúság mind szélesebb rétegeit ezekre mozgósítsák.

Márciusban tartják a hagyományos Ki tud többet a Szovjetunióról vetélkedő megyéi döntőjét, melynek eddig szép eredményéi voltak. A tapasztalatcserére jó lehetőséget, és érdekes vitákat ígér a megyei kollégiumi konferencia, amelynek a kollégiumok történetét bemutató kiállítás ad keretet. A középfokú tanintézetekben már javában készülnek a diákok a „Hazám polgára vagyok” elnevezésű vetélkedőre: a középdöntők a FIN idején lesznek.

Az ifjúgárdisták szintén összemérik tudásukat, erejüket. Kaposváron megyei lövész versenyen, Nagyatádon tűzoltó- és munkásőr szakalegységi versenyen bizonyítják f ötkészültségüket. A megyei könyvtárban a forradalmak könyveit mutatják be, a Somogyi Képtárban pedig tavaszi tárlat nyílik.

Mindkét kaposvári főiskola kulturális napokat szervez, reméljük a tőlük megszokott humorral, vidámsággal is találkozunk majd. Az Édosz-napók az élelmiszer- ipari szakmák fiataljait hivatott ismerkedésre, szórakozásra csalogatni, s a szervezők szeretnék, ha ez hagyományteremtő lenne egyben.

Újdonság lesz az idén az a tanácskozás, melyre a fiatal történelemtanárokat és történészkutatókat várják, s érdekesnek ígérkezik a programban ÉS-est címen jelölt rendezvény, míg a mozi szerelmeseit a filmhetek vetítései csábítják.

Áprilisra szintén jut a vetélkedőkből, kiállításokból. Akkor lesz a klubok politikai vetélkedése és láthatunk amatőr művészeti tárlatot. A zenekedvelőknek az Éneklő Ifjúság megyei kórustalálkozója és díszhangversenye nyújt majd szép élményt.

ÁRAMSZÜNET!

szór, hogy anyám ezt nem így főzte, otthon más Volt a főzelék íze. Néhány szóváltás után megértette, néki is alkalmazkodnia kell, hisz láthatta mennyire igyekszem. Most már kezd kialakulni a „stílusom”, egyénibbek az ízek, a férjemtől egyre többször kapok elisrtierést. Már nem emlegeti az anyja főztjét. Azt hiszem, egy feleségnek ez a sikerélmény.

— Hogyan fogadtad a szülői tanácsokat serdülő lányként?

— Meghallgattam, de nem törődtem Velük. Érdekeltek is engem a házimunka apró fogásai! Csodálatos, mennyit változik az ember, ma én kérdezek, érdeklődöm, és örülök, ha eszembe jut egy- egy régi intelem. Amint látóin, a férfiak is szeretnek büszkélkedni a feleségükkel.

Margit tanárnő, két éve van férjnél. Kolléganői gyakran ugratják sovány párja miatt.

— Hát főzőtéhetségem számára nem jó reklám a férjem, pedig imád enni. Főiskolásként kollégiumban laktam, nem volt lehetőségem anyám mellett tapasztalatot gyűjteni. Lacit eléggé elkényeztették otthon, a kedvenc ételeit főzték, válogathatott. Házasságunk első hónapjaiban hallgattam is párAz Áramszolgáltató Vállalat értesíti Kaposvár lakosságát és kőziileteit, hogy 1984. január 23-án 7 órától 15.30-ig a f-ankei L. u.-ban, a Stromfeld A, u.-ban, az Esze Tamás u.-ban, a Badacsony u.-ban, a Szigligeti u.-ban, a Fonyód u.-ban, a Balaton u.-ban, a Sag vari E. u.-ban a Jutai úttól az orvosi rendelőig, valamint a Jutai úton a sorompótól a 35-ös számig, 1984. január 24-én 7 órától 15.30-ig a Kaposfüredi

úton az 1—137., illetve a 2—142. házszámig

Áramszünet lesz.

(78497)

Két gimnazista fürkészi a divatüzlet kirakatát, az egyikét, Editet kiskora óta ismerem. Szüléi mindig büszkén mesélnek róla: sportol, zenét tanul, jó képességű „gyerek”, illetve már felnőtt lány, jövőre érettségizik.

A konyhában is úgy csillogsz, mint a matekórákon?

Furcsa mosollyal néz rám, érzem, szokatlant kérdeztem.

— Miért, amikor te jártál gimibe, akkor talán a konyhacicák voltak a menő lányok?! Egyébként is mikor lenne időm főzőcskézni, és minek? Ott van anyu, a nagymamám, ők már tapasztaltak ebben. Képzeld milyen vicces lenne a család tagjainak arcát látni, amikor az általam készített ebédet tálalják fel nekik.

, — Édesanyád ennyi idős korában már tudott valami keveset a konyhaművészetről ...

— Ne kezdj el példálózni, az akkor volt, őket másként nevelték. Tőlem nem azt várják 61, hogy tortát süssek, hanem hogy induljak az országos tanulmányi versenyen, készüljek az egyetemi felvételire, s az lehetőleg sikerüljön is. Hétvégén pedig inkább olvasok, szórakozom, és nem az ételgőzben párolom magam. De itt van a barátnőm, ő igazi házitündér, ha akarod, még receptet is mond neked.

A barátnőnek, Beának nem tetszik ez a kissé incselkedő bemutatás.

— Edit nevet rajtam, nekem van otthon elég dolgom. Viszonylag szigorúan fognak, vasárnap délélőtt mindig anyu mellett vagyok a konyhában. Sok tennivalója van, s számomra nem teher a segítés, az öcséimnek úgysem veszi sok hasznát. Ha az osztálytársaim eljönnek hozzánk, akkor én készítem a szendvicset, egyszerűbb süteményt sütök, és bevallom, jólesik a csodálkozásuk. Olyankor Edit sem csúfolódik.

Ilyenek a mai lányok? Ilyenek is. Ha a főzőkanál sutén áll a kezükben, az nem csak az ő hibájuk, hanem a kislányukat mindentől megkímélő mamáké is.

Izményi Éva

Szakmunkásból diplomás

Nézem a jegyzetfüzet megsárgult lapjait. Emlékek közt kutátva akad meg a szemem egy három évvel ezelőtti írásom kéziratán. Akkor a tabi Videoton egyik szakmunkásáról írtam, aki a munkapad mellől ment a főiskola nappali tagozatára.

Egy tíz évvel ezelőtt hozott kormányhatározat segíti a kiemelkedő képességű szakmunkások főiskolai,

egyetemi tanulmányait. A Videoton vállalatot szintén kijelölték, hogy az 1979/80- as tanévben induló szakmunkások előkészítő tanfolyamára, a SZET-re, küldhet jól fölkészült dolgozót. Így került a dunaújvárosi műszaki tanfolyamra Soltész Albert, a Videoton tabi gyáregységének szerszámkészítő szakmunkása is, aki 1974 áprilisában helyezkedett el a számítógépgyártás somogyi fellegvárába. A megfohtolt és szorgalmas fiatalember l!tf5 és 1977- ben kiváló ifjú szakmunkás,

1978-ban a szakma ifjú mestere címet szerzett. Tevékenysége alapján 1977-ben megkapta a kiváló dolgozó címet is. Jelenleg ő az egyetlen a tabi vállalatoknál, gyáregységeknél, aki a munkapad mellől a SZET-tanfo- lyamon át jutott el a diplomáig.

Augusztus 1-én a barátságos. mindig komoly fiatalember ismét munkába állt. Abba az üzembe, műhelybe került diplomával, ahonnét négy évvel ezelőtt elköszönt munkatársaitól. Arra voltam kíváncsi: elvégezte-e a főiskolát, sikerült-e a visszatérés, hogyan fogadták a munkatársai?

— A főiskolát eredményesen elvégeztem, úgy érzem, nem kell szégyenkeztfem. Bár nehéz volt — különösen a családtól való távoliét —, amire azonban vállalkoztam, amit a munkahelyem vért tőlem, annak eleget tettem. Igaz, voltak nehéz Vizsgaha- pok, a diplomát nem adták ingyen. Sok hétvégén hoztam haza „munkát”, s ilyenkor a gyerek helyett a könyvvel foglalkoztam. Hogy a főiskolát jó eredménnyel sikerült elvégeznem, abban nagy szerepe volt feleségemnek, aki vállalta a családnevelés nem könnyű éveit. Tulajdonképpen csak a tanulással kellett foglalkoznom, s több mint harmincévesen — felnőtt fejjel — nálamnál jóval fiatalabb hallgatókkal együtt koptattam a Bánki Dohát Gépészeti Műszaki Főiskola padjait.

KÖZÜLETEK ÉS MAGANÉP1TKEZÖK !

Épületek felújítását, karbantartását, átalakítását, valamint új épületek építését

rövid határidővel vállaljuk

Vállaljuk továbbá az összes szakipari munkák elvégzését. (Tervező csoportunk vállal rövid határidőre

építéstervezést.)

— Visszagondolva a négy kemény évre, megbánta-e, hogy belevágott?

— Nem! Sőt, most is örülök a lehetőségnek, amelyet a Videoton számomra teremtett. Koromnál fogva ez volt az utolsó lehetőség a továbbtanulásra, s ezt megragadtam.

— Megszakadt-e a kapcsolata munkahely év él a tanulóévek alatt?

— Nem. Elég rendszeresen találkoztunk. A SZET- tanfolyam alatt, illetve főiskolásként gyakran megfordultam a gyáregységben. A kőtelező nyári termelési gyakorlatot szlhtén a volt munkahelyemen töltöttem, így a szaktársakkal sokszor beszéltem a hétköznapok nehéz perceiről, óráiról. A

diploma témáját is a gyáregység adta.

— Hogyan fogadták diplomásként?

— A szémításairtnnak megfelelően. A személyzeti csoportban dolgozókkal rendszeres volt a kapcsolatom, ők egyengették az utómat. Különösen jó érzés vált, hogy az igazgató is szánt rám időt... A fizetésemmel is elégedett vagyok, s a végzettségemnek megfelelő komoly műszáki ismereteket föltételező münkát bíztak rám.

Gárás Emil megbízóit üzemvezető számít szörgal- mára, példamutató, precíz és pontos műszaki munkájára, jó emberi tulajdonságaira. S nyitva az Üt az előrelépéshez is.

Krutek József

Nagyatádi diák hétköznapok

Cím: Kaposvár, Berzsenyi n. 34. Telefon:

13-459.

(235435)

A csendes, hideg utcákon alig van járókelő, nyugodt a kisvárosi délelőtt. A hó sáros latyakká olvad, metsző szél csap az arcunkba. A park szökőkútja úgy köpködi a vizet a magasba,1 mintha nem is tél lenne.

A Nagyatádon élők nagy változás, a várossá válás tanúi lehettek az utóbbi tíz évben: számon tartják a

fejlődés minden állomását. Vajon milyennek látja lakóhelyét az ifjabb korosztály, mit ad neki Nagyatád?

Már csak fél évig élvezheti a diákéletet Balogh Edit, a Kereskedelmi és Ipari Szakmunkásképző Intézet tanulója. A nyáron szakmunkásvizsgát tesz. Nem lesz számára idegen a munka, hiszen minden második héten eddig is üzletben töltötte a gyakorlati időt.

— Délután kettőig vagyunk iskolában, majd otthon nekilátok a tanulásnak, gyakran a bátyám segítségével, aki vendéglátó szakon végzett, s a szakmai tárgyaink hasonlóak. Este olvasok, esetleg a barátnőmet látogatom meg, ritkán mozdulok ki otthonról. A szüleim nem szeretik, ha csavargók, de az az igazság, hogy a mozin kívül nincs is hova menni délután.

— A művelődési házba?

— A nagyobb rendezvényekre, hangversenyre, színházi előadásra elmegyünk az

iskolával. Hét közben pedig alig van programjuk. Szívesen elmennék néha diszkóba, de egyedül nem engednek, a bátyám pedig nemigen akar magával vinni. Persze nincs is olyan igazán fiataloknak való szórakozóhely: a presszó füstös, nem nevezhető kellemesnek. Az utcánkban gyakran összegyűlik egy kis csapat, beszélgetünk, vitatkozunk, megtárgyaljuk a könyveket, filmeket.

Kiss Attila még csak elsőéves gázvezeték-szerelő, de már talált magának egy jó közösséget.

— A konzervgyárnak van egy nagyon szép Ifjúsági klubja, annak a tagja vagyok, ez hetente négy estémet leköti. Vetélkedőket szervezünk, kirándulunk, játszónk, kedden aerobik van, ott segédkezünk. A Radnóti klubban van a város legjobb diszkója, tehát nem lehet unatkozni. Örülök, hogy összejött éz à társaság, s bár fiatalabb vagyok a többieknél, mégis befogadtak. Az ottaniakon kívül Is sok barátom Van, velük pedig néha motorrá ülünk, bejárjuk a Várost.

A két érettségi előtt álló barátnő, Landi Anikó és Fedor Agnès Ugyanarra a pályára készül : matematikafizika szakos tanár szeretne lenni. Ha mindkettőjüknek sikerül a felvételi, akkor a következő négy évben sem kell elszakadniuk egymástól.

— Szeretem Nagyatádot — Valija Anikó —, szép, hangulatos. Hogy igazén város legyen, ahhoz mozgalmasabb élet, több program kellene. Jó lenne egy modern zeneklub. Persze azért nem unatkozunk. Ügy érzem, fontos, hogy áz ember olyan légkört teremtsen maga körül, amelyben jól érzi magát, s nekem van ilyen társaságom. A diszkóban ösz- szejön a baráti kör.

Barátnője bólogatva helyesel.

— Ügy érzem, mi minden

lehetőséget kihasználtunk, amit a város adott, de érezzük a hiányosságokat is. Nem szívesen lézengünk például az utcán, s mivel nincs más hely, egymás lakásán jövünk össze. Általában este tanulunk, amikor a há* elcsendesedik, s így kora délután élünk „társasági életet”. Átmegyünk egymáshoz, lemezeket hallgatunk, beszélgetünk, olvasunk. A hét végén gyakran tanácstalanok vagyunk, ekkorra marad a könyvtár és a mozi.

Ilyenek a diák hétköznapok-Nagyatádon. I. &