Somogyi Néplap, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-21 / 17. szám
R eggel beállított »kályhás. Arcát, kezét pi- ' rosra marta a fagy. — Hideg van? — kérdezte Miklós az ágyból. Két paplan és két pokróc alatt feküdt a fütetlen szobában. Kémlelte a mester borostás képét, nem pálinkától vörösük-e. — Csekélység — bohóckodott a kályhás; toporogva, kezét a combjához csapdos- va. — Mínusz tízben érzem magam igazán jól. — Meg tudja csinálni ilyen hidegben? — Gyereket is csináltam már ilyen időben — vigyorgott a mester. — Azt könnyebb — moso- lyodott el Miklós. Kikászálódott az ágyból, zöld sport- , melegítőjére, amelyben aludt, télikabátot vett. Kimentek a ház elé, és szemügyre vették a fölhalmozott építőanyagot: téglát, tetőfedőcserepet, kályhacsempét, samott-téglát. — Elég lesz — bólintott a kályhás: — Már csak agyagot kell szereznem, jó sárga agyagot. Nem lesz könnyű, messziről kell hozpi. Bécsi fehéret is venni kéne. Jó volna egy kis előleg, mondjuk kétszáz ... Miklós odaadta a pénzt, és yisszafeküdt az ágyba, — Mindig éjszakás? — kérdezte a kályhás. — Igen. Így jobb a kereset. Deltáiban Miklós halk fütyörészésre ébredt. Szeme sarkából figyelte a mestert, amint a szoba sarkában tüsténkedik. Jócskán benne járt az ötvenben; rövid, tüskés hajában több volt az ősz szál, mint a fekete. V.ékony pulóverben dolgozott, kő- nyékig felgyűrte az ujját. A kályha már térdmagasságig ért. > — Jó reggelt! — köszönt a kályhás, anélkül, hogy odafordult volna. — Jó délt! — mondta Miklós. — Látom, szépen halad. — Holnapra kész lesz. Most felrakom eddig — mutatta a mester —, és holnap délutánra befejezem. — Végre meleg lesz. — Négy-öt napig csak fával szabad fűteni, és nem erősen, hogy jól kiszáradjon. Addig füstöl, gőzölög, ne ijedjen meg. Látja, mennyi sarat teszek bele? Nagy fateknőben dagasztotta a sarat. Közben íütyö- részett. Miklós felcíhelődött, bedugta a konnektorba a vízmelegítő dugóját. Emiatt a villany hősugárzó áram nélkül maradt. Nem sokat ért, az ajtó egyébként is félig nyitva állt, mert a mester ki-kiment tégláért. Miklós bezárta az ajtót, megmosakodott a lavórban; felöltözött. A kályhás odasandított, milyen gyorsan kapkodja magára ruhadarabjait a fiatalember. — A kedves felesége dolgozik? —■ kérdezte váratlanul. — Igen. — Nem láttam mostanában. Nem bírja a hideget? — Nem. Egyáltalán nem. — Egyébként nagyon kedves asszony. Nyáron, amikor á vendéglőben találkoztunk és szóba került ez a kályha is, nagyon kedves volt. Igazi feleségtípus. Vagy nem? — De — hagyta rá bosszúban Miklós. T- Látszott rajta, hogy olyan ragaszkodó. Igaz, piás voltam egy kicsit, de a memóriám kiváló. Most is le tudnám kottázni Beethoven és Mozart összes műveit — Ez talán túlzás. — 'Lehet El sem hiszi, hogy valamikor zeneiskolába jártam. De még most is nagy zenebolond vagyok, és a memóriám kiváló. Azt nem tudom elinni. — Nagyon boldogtalan lehet, ha mindenre így emlékszik. — Van, amit igyekszem elfelejteni. Nekem is volt feleségem. Elváltunk. Pontosabban otthagyott.. Gyerek van? — Nincs. — így könnyebb. Nekem két fiam van; tiz’ éve nem is láttam őket. Én se mentem, ők se jöttek. Majd megszokja maga is .,, Paládi fózsef Családi tűzhely — Mrt? — fordult az ablak felé Miklós. A kon- zervnyitóval bajlódott. — öreg róka vagyok. Miért kell novemberben kályhát raknom, ha nincs itt az a kedves, szép felesége?! • — Ne törődjék vele! Amint kész a kályha, megkapja a pénzét Másnap reggel újra megjelent a kályhás. Miklós nem zárta kulcsra az ajtót, s föl sem ébredt a neszezésre. Álmában a fal felé fordult, és a fejére húzta a takarót. Déltájban, közeledve az ébredésnez, feltűnt álmainak színes vetítővásznán egy lány. Akiről azt mondta Miklósnak a legjobb barátja: ő az, akire szükséged van. Nősülj meg, vedd el! Meleg családi tűzhely, az kell neked. Es Miklós kétszer fölment a lányhoz, aki kettesben élt az anyjával, és hármasban társalogtak. Többé nem találkoztak. Megmaradt magánzónak. Irtózott a nősülés gondolatától, bár titkon meghitt családi életre vágyott. Évek múltán házasságot kötött valakivel, akitől sokat remélt, akivel el tudta képzelni a boldogságot. Éva kozmetikus egy jó nevű üzletben. Vajon érdekli-e a pénzen kívül valami? Rávette, hogy állandó éjszakai műszakot vállaljon a tejüzemben. Futottak a forintok után, s mire elkészült ez a ház, eljutottak a kenyértörésig. — Jó délt! — köszönt fektében. — Elkészült? — Mindjárt befejezem — mondta a kályhás, és tovább fütyörészett. Elmélyül- ten, nagy műgonddal rakta a sarat a teknőből a csempék közé. Most nem lehetett zavarni. Mozart-dallamok szálltak a fagyos levegőben. Miklós tovább tűnődött. Vajon azzal a lánnyal is úgy járt volna, mint Évával? Nagyon ragaszkodott az anyjához, akárcsak Éva. Együtt kellett volna élniük Váczi Kovács Mária ÁKVÁRELL gémek valamely elbilangolt gesák gyöngyházkimonós fehér csontvázai bolyonganak egy dallam kacaton csobogásában s hallani zuhanásuk a kivasalt folyó tükrébe vér és betöri a vízen elterülő sima és néma hártyát s áttetsző üvegfátylai megpendülnek a csöndnek s éles szilánkjai a partokon szétfröccsénnek és cseppenkent gyűlik fel a neszek hullama visszaütni am „édes hármasban*. Itt ketten lehetnének, nyugalomban, ha Éva is akarná. Itt, ahol életében először érzi magát otthon, mert benne van • kezemunkája, lesz egy igazi kályha. Persze Éva kandallóról ábrándozott... — Egy pillanat — szólt a mester. — Kevés ugyan a sár, de a tetejére ennyi is elég lesz. Nekem elhiheti. Ismeri Az ember tragédiáját? — Hallottam róla. — A polgári iskolában, ahová koránál fogva nem járhatott, betéve kellett tudni egyes részleteit. Azt ismeri, hogy „elkészült a mű, az alkotó pihen”? — Igen. Ezt az Űr mondta. — Nem. Ezt én mondom. Közeleg az áldomás ideje. — Ott egy üveg cseresznye. — Már megkóstoltam. Nem haragszik? — Magának vettem. — Akkor kész a kályha. Megmoshatom a kezem a lavórban ? — Persze. A mester dermedt, agyagcsomókat r.ikált le a tenyeréről. Magára kapta zakóját, kiöntött egy decinyi pálinkát, felhajtotta, — Ez jólesett — sóhajtott, deres haját hátra simítva. — Munka után édes az itai, ahogy mondani szoktam . . . Jó kis ház ez, higgye el! Ideális. — Ezt hogy érti? — Ide mindennap hozhatja a lányokat, tetszik majd nékik ... Persze, ha a felesége ... Mi van vele? — Visszament az anyjához. — Helyes ... Jobb lesz így, meglátja. Mind ilyenek ... Csak arra vigyázzon, hogy négy-öt napig fával tüzeljen! A kályhás újra töltött, s azt is bedöntötte. Vénülő fejjel az anyjánál lakott a vendéglő közelében; régi, dohos épületben, ahová télire beszorultak a tyúkók és a macskák is. — öt-hat nap után tehet rá brikettet, de fokozatosan Olyan meleg lesz itt, mint a mennyországban. Miklós fölkelt, és odaadta a pénzt meg a pálinkát. — Sok szerencsét! — mondta a mester, aztán ösz- szeszedegette szerszámait, és továbbáll t. A kályha öt napig bőven ontotta a füstöt és a gőzt; alsó és felső ajtaján, és minden csempe között. A szoba ablakai bepárásodtak a kályha bűzös leheletétől, amely éjszakánként jégvirággá változott az üvegen. Az örökös szellőztetéstől, hidegebb volt benn, mint délben a szabadban. Hetednapra kifújta mérges gőzét a kályha. A szoba kezdett fölmelegedni. Estére megtelt forrósággal. Meleg volt, mint a pokolban. Simon Ottó Fényeskedö jégpiramisok szárny-suhogás siklik a csend, vizében egy fönt maradt levél fényeskednek még a jégpiramisok de apró roppanásaik már az ,engedelmesség zsoltárai most a déli szél az úr vonatrobogás labdázik át a tavon Egry ablakairól verődik vissza Badacsony tavaszán szivárványuk a fény rianások tógáiban szárcsahad pacskol fürdik akár vásári nép rikoltoz zajong ideidézi a nyár strandzsivttját aranybika szarvai közt a napot sóhajok föllobbanó sóvárgások Tebenned föloldódni a mindenségben érett terek görögdinnyét, megpaskolni a földet lovak sma bársonyos farát mezítelen fürdeni szűzhóban hideg apró tűszúrásaitól fölforrósodni fenyőillat karácsonyestet s föltépett nur ácsuké itt az orrunkban már egymásbaoldódásunk illata Szépen magyarul — szépen emberül Munkabizottság a beszéd és magatartáskultúráért Hosszú évek óta halljuk a rádióban Lőrincze Lajost édes anyanyelvűnkről beszélni, mégis újra és újra rá kell döbbennünk: egyetlen ember nem sokat téhet, változatlanul terjed a csúnya, a magyartalan beszéd. A Hazafias Népfront is fölfigyelt rá, ezért alakította meg három esztendeje az olvasó népért mozgalmon belül a beszéd- és magatartás- kultúrával foglalkozó munkacsoportot, amelynek jelmondata: „Szépen magyarul — szépen emberül”. Kazinczy Ferenc írta egyik epigrammájában: „Szólj, ki vagy, elmondom. — Ne to-, vább! Ismerlek egészen...” Vagyis beszédéről ismerjük meg az embert. Aki szépen szól magyarul, emberként szól; a beszéd, a nyelvhasználata magatartásunkra is fényt vet. A tiszta és helyes beszéd, a világos fogalmazás csak tiszta és ápolt gondolatnak lehet az eredménye. A munkacsoport azt a feladatot vállalta magára, hogy anyanyelvűnk tudatos használatára és művelésére serkentse a magyar társadalmat; figyelmeztessen a kulturált emberi érintkezés kívánatos formáira. E cél érdekében együttdolgozik az olvasó népért mozgalom munkacsoportjaival, amelyek minden megyében működnek, a sajtó, a rádió, a televízió adta lehetőségeket is kihasználják. Külön megyei munkacsoportok is alakultak vagy alakulóban vannak a beszéd- és magatartáskultúra dajkálására. A mozgalom arra törekszik, hogy minden megyében, minden városban, minden faluban legyen munkatársa. Ha em szervezetten, akkor önként, őszintén, belülről vállalva céljait. A beszéd- és magatartás- kultúrával foglalkozó munka- csoport fennállásának három éve alatt két feladatot tekintett különösen fontosnak. Az egyik: a hivatali-hivatalos nyelv megtisztítása. Vagyis az, hogy a hivatal úgy írjon, úgy beszéljen, hogy mindenki megérthesse. A munkacsoport azt ajánlotta például a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemnek, az Eötvös ■ Loránd Tudományegyetem állami és jogtudományi karának, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolának, hogy vezessék be náluk az anyanyelvi képzést vagy indítsanak kötelező szaknyelvi kollégiumot. (Bátran ajánlhatták volna valamennyi hasonló egyetemnek, főiskolának.) A televízió, a rádió, a különböző sajtóorgánumokat is árra kérik, hogy foglalkozzanak a hivatalos nyelvvel. Csak annyit megjegyzésül: a hivatalos nyelv Jcöz- érthetősége, egyértelműsége a demokratizmus egyik tartozéka, s ezt elóbb-utóbb föl kell ismernie minden rendű és rangú hivatalnak. A munkacsoport másik kiemelt feladata az anyanyelvi táborok, klubok és versenyek szervezése. Az első anyanyelvi tábort lí)82 nyarán rendezték meg Győrött neves nyelvészek vezetésével, közreműködésével. A kísérlet fényes eredménnyel zárult. Sajnos, azóta újabb város nem csatlakozott,- tavaly ismét egyedül Győrben volt anyanyelvi tábor. Anyanyelvi klubok is egyelőre csak Győr-Sop- ron megyében működnek: Győrben, Mosonmagyaróváron és Pannonhalmán. Kérem, nekem eleinte sem* mi bajom nem volt a butikokkal. Még az sem zavart, hogy az Értelmező szótár szerint ezen elhanyagolt, piszkos, rendszerint sötét kis bolt, italmérés vagy falatozó értendő. Jöttek, láttak, győztek ... Olyannyira, hogy nem győztem a fejemet kapkodni. Este megyek haza, még semmi, reggel jövök dolgozni, már ott pompázik a járda szélén (a park közevén, egyi kapu alatt stb. — a nem kívánt rész törlendő) az újabb butik. Mézesmadzagtól, akarom mondani mézeskalácstól a hot dogon keresztül az University of California feliratú trikókig minden kapható volt a butikokban. Ma már van cipőbutik, gyermekbutik (a tévében zenebutik), továbbá Erzsi, Piri, Sári, Mariska, Rozália, Ella, Bella, Juci, Karolina butik. Először akkor gyanakodtam, hogy kissé túlzásba visszük ezt a butikügyét, ámikor egy este a kerékpárt fel kellett vinnem a fürdőszobába, mert a kerékpártárolóban megnyitott butikBUTIK ban zenélő japán alsónadrágokat árultak. Kissé ugyan kényelmetlen volt — Zuhanyozás közben mindig csengettem egy picit — de beletörődtem, mondván: a lakosság jobb ellátása előbb- revaló az én személyes kényelmemnél. Amikor azonban összetörtem a képem egy butikon, már kissé bosz- szús voltam. Nem, nem ittam többet a szokásosnál, csak amikor befordultam a sarkon, nem vettem észre, hogy a járdára időközben egy sültkolbászt árusító bódét építettek. Szerencsére a tulaj jószívű volt, s egy ku mustárral bekente vérző orrom. Bár ebből egy kis bonyodalom származott, ugyanis a feleségemet nehezen tudtam meggyőzni, hogy csak egy butikba ütöttem bele az orromat. Akkor akadtam ki végleg, amikor a gyerek, azzal jöit haza a suliból, hogy nyissunk mi is butikot, mert az osztályban csak nekünk és a Prepacsek szüleinek nincs butikja, s ezért a többiek - kinézik maguk. közül. (A Prepacseket nem, mert az ő apja engedélyezi a butikok megnyitását, így afféle kebelbélinek számít.) Ezen annyira fölidegesítettem magam, hogy leszaladtam a sarki gyógyszeresbutikba néhány szem nyugtatóért. Sajnos, csak Tabletta of Histie- land feliratú pirulák voltak 600 százalékos felárral, s ezen dühöngeni kezdtem. Erre föl kihívtak egy „Mentő- butik” feliratú autót, s az ide hozott. Mondták, majd itt megnyugszom. Bár nehezen megy a dolog, ugyanis idegesít egy kissé, hogy a kezelőben tegnap egy butik nyílt, bár igaz, ami igaz, gyönyörű, Souvenir of Dili- house feliratú kényszerzubbonyokat lehet kapni, igen jutányos áron. Ui.: Tisztelt Szerkesztő Űr! Elnézést, hogy a feleségemmel küldtem be ezt a kis levelet, s nem postán adtam föl, de a sarki postaládában ma reggel egy be- lyeggyűjteményeket árusttó butik nyílt. ' D. Kis« Csaba A beszéd- és magatartás- kultúrával foglalkozó munkacsoport már néhány füzetet is megjelentetett Legérdekesebb közülük Bâchât László nyíregyházi tanáré az ifjúság nyelvhasználatáról. A munkacsoport tagjai közt van többek közt Péchy Blanka, Deme László, Gré- tsy László, Lőrincze Lajos, Huffy Péter, Szathmári István, Szende Aladár, Szilágyi Ferenc; a munkacsoport vezetője Z. Szabó László győri tanár, irodalomtörténész ... J ó kezekben van tehát e legújabb, mindössze hároméves mozgalom. A munkacsoport nemrég kiadott összefoglalójából idézünk: „A szépen magyarul célkitűzése a szépen emberül elv megvalósításához vezethet. Erre a munkára hívunk és várunk mindenkit. Mindazokat, akiknek anyanyelvűnk őrzése, ápolása és tisztasága fontos emberi ügyük.” Győri László
