Somogyi Néplap, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-03 / 1. szám

Arafat-nyilatkozat Folytatjuk a harcot Véres szilveszter Franciaországban A rendőrség tehetetlen Nigéria — újra egyenruhában A fegyveres harc és a füg­getlen palesztin államért ví­vott küzdelem folytatását, az ezzel összegyeztethetetlen Reagan-terv. elutasítását hangsúlyozta idei első nyilat­kozatában Jasszer Arafat, a RFSZ VB elnöke. A WAFA palesztin hírügy­nökség által hétfőn közölt üzenetben Arafat hangsúlyoz­ta. hogy a palesztinok foly­tatják erőfeszítéseiket a füg­getlen államért, azért, hogy minden palesztin ennek az 1 államnak a polgára legyen. A , megszállt területeken a pa-í lesztin ellenállók minden esz-1 közzel fokozni fogják harca-1 kát, beleértve annak fegy -t veres formáját is. Arafat palesztin ellenfeleié egyebek között azzal indo-1 kolták ellene való fellépésű-« két, hogy a PFSZ vezetője! hajlik a fegyveres ellenállási háttérbe szorítására és az| amerikai rendezési elképzelé- í sek elfogadására. A palesztin vezető jelen­leg Tuniszban van. Franciaországban nagy é megdöbbenést keltett a szil­veszter éjszakáján elkövetett i~ kettős menenylet : előbb a 'Marseille és Párizs között közlekedő f expresszvonatban robbant eigy bomba, majd pedig a imaraeille-i pályaud­varon. A két merényletnek négy halálos áldozata volt, s 46-an megsebesültek. Az ál­dozatok iszáma jóval na­gyobb ite lehetett volna, szerencsére az expresszvo­nat — amelyen kevés utas volt— nem siklott ki. A kétí merénylet után megerősítettek a biztonsági intézkedéseket a vonatokon és a pályaudvarokon, de a rendőrség elismeri, gyakor­latilag tehetetlen az ilyen jellegű merényletekkel szemben, mert nem ellen­őrizhetnek ^minden utast és poggyászt. Még nem tudni, milyen terrorista csoport követte el a merényleteket. Több fran­cia lap emlékeztet arra, hogy az „Iszlám szent hábo­Újévi beszélgetés Havannában és Varsóban Az Egyesült Államok a több mint két évtizedes blo­káddal sem volt képes meg­akadályozni, hogy a nyugati félteke egy országában kon­szolidálódjék a szocialista forradalom — jelentette ki vasárnap Fidel Castro a Ku­bai Kommunista Párt KB fő­titkára, az államtanács elnö­ke a forradalom győzelmé­nek 25. évfordulója alkalmá­ból Santiago de Cubában megrendezett ünnepségen. Castro Reagan elnököt tet­te felelőssé a világban kiala­kult feszült helyzetért, elítél­te Washingtonnak azt a tö­rekvését, hogy az európai ra­kétatelepítések révén meg­bontsa a katonai erőegyen­súlyt. Fidel Castro részletesen be­szélt az elmúlt negyedszázad­ban Kubában végbement fej­lődésről is. Megállapította: annak ellenére, hogy jelen­tős anyagi eszközöket kell fordítani az ország védelmé­re, évről évre egyre többet szánnak az oktatás, az egész­ségügy, a sport, a kultúra, es a technika fejlesztésére. Washingtonnak bele kell törődnie, hogy más társadal­mi-gazdasági rendszerű or­szágokkal is együtt kell él­nie a nyugati féltekén. Kuba soha nem fog elzárkózni at­tól, hogy a békeért munkál­kodjál, és hogy a nézetelté- I réseket (tárgyalások útján ren­dezzék — hangsúlyozta a Ku­bai vezető. * * * Fontos beí- és külpolitikai kérdésekről nyilatkozott WojciecJi Jaruzelski hadse­regtábornok az elmúlt év utolsó napján. A Lengyel Egyesült Munkáspárt KB el­ső titkára, a Lengyel Nép- köztársaság Minisztertaná­csának elnöke a lengyel te­levízió munkatársait fogad­ta. Beszélgetésük szövegét vasárnap este hozták nyil­vánosságra. Jaruzelski a szükségállapot bevezetése előtt kialakult helyzetről szólva megállapí­totta: meg kellett állítani az események veszélyes, lavina- gyorsaságú rohanását. A szükségállapot elrendelése elkerülíbetetlenül szükségessé vált a belső zűrzavar to­vábbterjedésének megaka­dályozása, az európai dessta- bilizálódás elhárítása érdeké­ben. Az azóta eltelt időszak igazolta a döntés helyességét. Lengyelország ma már előre halad, igaz, lassan és óvato­san, de következetesen, össz­hangban a LEMP IX. kong­resszusának elveivel, a szo­cialista építés érdekeivel. A KB első titkára, a mi­nisztertanács elnöke leszö­gezte: „Mindent megteszünk, hogy kevesebb legyen a hi­ányosság, következetesen küzdünk a negatív jelensé­gek kiküszöböléséért. Ennek a célnak az érdekében már eddig is számos határozatot hoztunk. Feladataink megol­dása közben nyílt, őszinte, bíráló és önbíráló hangvételt alkalmazunk. Nincs olyan tár­sadalmi erő, amely oly kri­tikusan tárta volna fel a hi­bákat és gyengeségeket, mint tette és teszi azt mind a mai napig a LEMP, a népi hata­lom. Brunei független Vasárnap kikiáltották Brunei függetlenségét, ezzel hivatalosan is véget ért a csaknem évszázados brit ura­lom. Hasszánéin Bolkiah, Brunei szultánja kinevgzte országa első, családi alapokon nyugvó kormányát. Brunei Ázsia leggazdagabb országa. Lakóinak száma mindössze 200 ezer, területe kevesebb mint 6 ezer négy­zetkilométer, Borneo észak- nyugati partjainál fekszik. Gazdagságát elsősorban a kőolajnak és földgáznak kö­szönheti. A függetlenség kikiáltása alkalmából a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának el­nöksége táviratban üvözölte Brunei szultánját, aki egyben az ország miniszterelnöke, pénzügy-, valamint belügy­minisztere is. A táviratban a szovjet vezetés készségét fe­jezi ki Brunéivel a diplomá­ciai kapcsolatok felvételére. rú” nevű libanoni szervezet éppen tíz nappal ezelőtt je­lentette be: amennyiben a francia csapatok tíz' napon belül nem hagyják el Liba­non területét, „ismét vér fog folyni’' és „valóságos földrengés rázza majd meg lábuk alatt a talajt”. A Les Echos azt írja: Franciaor­szágnak ezekkel a merény­letekkel kell fizetnie libano­ni politikájáért. Több kom­mentátor rámutat: a me­rényleteket éppen akkor kö­vették el, amikor a televí­zióban elhangzott Mitterrand elnök újévi üzenete, amely­ben az elnök leszögezte, a francia csapatok csak akkor hagyják el Libanont, ha ott „küldetésüket már teljesítet­ték”. Egy névtelen telefonáló bejelentette, hogy a merény­leteket a „Nyugat” nevű szervezet követte el. Ezt a szélsőjobboldali terrorista szervezetet még 1968-ban 1 feloszlatták, azóta nem hal­latott magáról. A l’Humanité hangsúlyoz­za: még nem tudni, hogy kik e gyáva merényletek j tettesei, de céljuk nyilván­valóan az, hogy a bizonyta­lanság és félelem légkörét teremtsék meg az országban. Egyesek semmitől sem riad­nak vissza, s a faji gyűlöl­ködés szításától az antikom- munizmusig minden eszközt megragadnak arra, hogy des­tabilizálják a kormányt. 1983 utolsó napján kato­nai hatalomátvétel zajlott le abban a Nigériában, amelynek „megszilárdult” polgári kormányzatát a fél évvel ezelőtti választások után annyira magasztalta a világsajtó. A hírek szerint Nigériában nem volt olyan nagy a meglepetés, mert ott sokan sejtették már, hogy a rohamos gazdasági hanyat­lás közepette — az ismert fekete-afrikai recept szerint — a hadsereg, az ország megmentőjének szerepében, előbb-utóbb visszatér a po­litikai porondra. A hadsereg — a jelek sze­rint — úgy értékelte, hogy a tavaly nyáron újraválasz­Shagari volt elnök tott Shagari elnök kormány­zata képtelen megbirkózni az ország gazdasági válsá­gával, amely a legsúlyosabb a függetlenség elnyerésé óta. A hatalomra jutott ka­tonák — ugyancsak a szo­kásos recept szerint — ki­váltképpen a korrupciót os­torozzák és kereszteshadjá­ratot hirdettek meg a visz- szaélések ellen. Valószínűnek tűnik, hogy a legnépesebb — becslések szerint csaknem százmilliós — fekete-afrikai ország gaz­daságának tőkés jellegében, a nyugathoz kötöttségében nem lesz lényeges változás. A hazánknál tízszer nagyobb ország új vezetője, Moha­med Buhari dandártábornok, aki Angliában járt tisztiis­kolára, tagja volt mind a hetvenes évek katonai kor­mányainak, mind Shagari első kabinetjének. Megfigye­lők szerint a független Ni­géria történetének ötödik államcsínyével hatalomra jutott katonai vezetés profil­ját leginkább annak alapján ítélik majd meg, hogy mi­lyen lépéseket fog tenni a gazdasági válság enyhítésé­re. Számos gazdasági szakértő hangsúlyozza: az olajeladás vészes csökkenése miatt az el­múlt két évben kibontakozott válság olyan súlyos, hogy a hadsereg sem tehet sokat. Legfeljebb annyit, hogy az egyenruha tekintélyével né­Á stockholmi konferencia nem helyettesítheti Genfet Kommentárban foglalko­zott a TASZSZ hírügynökség az amerikai külügyminiszté­riumnak azzal a bejelentésé­vel, hogy Gromiko szovjet és Schultz amerikai külügymi­niszter találkozik egymással az európai bizalom, és biz­tonságerősítő intézkedésekkel és a leszereléssel foglalkozó, Stockholmban januárban kezdődő konferencia idején. Tökéletesen nyilvánvaló — mutat rá a szovjet hírügy­nökség —, hogy sem a stock­holmi konferencia, sem a két­oldalú érintkezések nem he­lyettesíthetik a genfi tárgya­lásokat, amelyek az Egyesült Államok hibájából szakadtak meg. Washington ugyanis kezdettől fogva arra töreke­dett, hogy ne szülessen köl­csönösen elfogadható megál­lapodás az európai nukleáris fegyverzetről. Az Egyesült Államok által létrehozott helyzetből való kijutás módját legutóbb épp a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának határozata mutatta meg. Ez hangsúlyozta, hogy ha az Egyesült Államok és a NATO más országai kész­nek mutatkoznak visszatérni a közepes hatótávolságú ame­rikai rakéták európai telepí­tésének megkezdése előtti helyzethez, akkor a Szovjet­unió is kész lesz ezt meg­tenni. A NATO részéről egyelőre semmiféle jele sincs az ilyen­fajta készségnek. Sőt, még azt is bejelentették, hogy 1984 első napjára az NSZK- ban és Angliában lévő új amerikai nukleáris eszközö­ket harci készültségbe helye­zik. A TASZSZ végezetül em­lékeztet rá, hogy a stockhol­mi konferencia első szaka­szának napirendjén csupán a bizalomerősítő intézkedések áttekintése szerepel. A Gro­miko—Shultz találkozóról, s a fegyverzetkorlátozási kér­dések áttekintéséről szólva tehát Washington olyasmiről beszél, ami valójában nem is létezik. Ezeknek a nyilat­kozatoknak nyilvánvaló cél­ja a nyugat-európai és az amerikai közvéleménynek a megnyugtatása, annak elhite- tése, hogy a békére nézve rendkívül veszélyes amerikai rakétatelepítés lényegében mit sem változtatott a nem­zetközi helyzeten — mutat rá a szovjet hírügynökség. Chilében egymást érik a junt&etlenes megmozdulások. A képen a santiagói színházban asszonyok tiltakoznak a Pinochet-rezsim terroruralma ellen (Telefotó — AP _MTI_KS B uhori, az új vezető mileg „ráncba szedik” a korrupt, a bürokráciától, a nemtörődömségtől megbé­nult állami gépezetet. Nigéria, hála olajkincsé­nek, Fekete-Afrika leggaz­dagabb országa. De éppen azért került válságba, mert az ország gazdasága túlságo­san függővé vált az olajtól. Nigéria export jövedelmének 90 százaléka a nyersolaj el­adásából származik. Az olaj iránti kereslet csökkenése miatt Nigéria devizajövedel­me az utóbbi években roha­mosan apadt. Az életkörülmények rom­lása közepette a lakosság egy része abban reményke­dik, hogy a katonák hata­lomra jutása valamiféle ja­vulást hozhat helyzetében. Megfigyelők emlékeztetnek arra, hogy az 1966 és 1979 közötti időszakban, amikor katonai kormányok váltották egymást, Nigériában gazda­sági felvirágzás volt — per­sze elsősorban az olajárak emelkedésének köszönhető­en. A polgári kormányzásra ■ való visszatérés 1979-ben I pontosan egybeesett az olaj világpiaci árának esésével, és így Nigéria gazdasági ba­jainak kezdetével — mutat rá a londoni The Guaardian első kommentárja. De a nigériaiak nyilván arra is emlékeznek, hogy a katonai kormányzat idején az egyenruhás politikusok közül is sokan korrupttá váltak, és az államgépezet ugyanolyan tehetetlen volt, mint a polgári kormányok idején. 1979-ben a hadsereg nem utolsósorban azért adta vissza a hatalmat a%>olgári politikusoknak, mert felis­merte lehetőségeinek korlá­táit. Most a polgári kor­mányzás négy évének ku­darcára hivatkozva térnek vissza a katonák az ország élére — a siker erősen meg­csappant esélyével. J apán felderítő műhold Katonai hírszerző képessé­gének javítása céljából ja­pán felderítő műholdat kí­ván kifejleszteni. Magas ran­gú, tokiói hadügyminiszté- riumi források tegnap ennek kapcsán azt hangoztatták, hogy az ország számára — úgymond — létfontosságú megfelelő katonai informáci­ók gyűjtése, s ez megköve­teli az állítólagos távol-kele­ti szovjet fegyverkezés „szo­ros figyelését” az űrből. Értesülések szerint a had­ügyminisztériumban ' az el­múlt hónapokban fokozato- san erősödtek a saját felde- . rítő műhold kifejlesztését követelő hangok, s a hatal­mon levő liberális demokra­ta párt, illetve a kormány is foglalkozik a tervvel. A „szovjet veszély” hangozta­tása ehhez szolgáltat ürü­gyet. A műhold gyártásának szószólói azt állítják továb­bá, hogy japán — noha mind elkötelezettebb szövetséges — nem jut hozzá az amerikai műholdak által gyűjtött in­formációkhoz, amelyeket az Egyesült Államok „szigorú katonai titokként” kezel. Megfigyelők emlékeztetnek rá, hogy 1969 óta érvényben ' van egy parlamenti határo­zat, amely Japán számára a világűr használatát csakis békés célokra engedélyezi. t

Next

/
Thumbnails
Contents