Somogyi Néplap, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-07 / 288. szám
Megkezdődött a gyermek könyvhét „HOGYAN ÍR AZ ÍRÓ BÁCSI?” kacsalábért című regényéből, melyet Pogány Judit, a Csi- ky Gergely Színház művésznője adott elő fanyar humorral, nagy átéléssel. örsi Ferenc, Barcs szülötte, remek történelmi drámák és tévé-íorgatókönyvek szerzője, a már világszerte ismert ifjúsági regény, A Tenkes kapitánya írója a humor mellett e nemes pátoszt hozta. Szenvedélyesen szólt nemzettudatunk hiányosságairól, a történelemoktatás fogyatékosságairól, a televízió vitatható szerepéről az azonosságtudat formálásában, végül Szabadegyetem című, a gyermekkori emlékeket felidéző, „pikareszkes” novellájának felolvasásával zárta szereplését a — mint a kedves történetekből kiderült — Vietnamban és Mongóliában is népszerű, a Szovjetunióban pedig szellemesen „tovaris Tenkes”-ként emlegetett örsi Ferenc. A zene barátai is megtalálhatták számításaikat a hangulatos rendezvényen. Drahos Béla, az egykori csodagyerek, a huszonéves korára világhírűvé vált fuvola- művész és egykori mestere, Csupor László, megyeszékhelyünk zeneiskolájának több kötetével szintén nemzetközi hírnévre szert tett tanára — túl a kaposvári, illetve kötcsei és fonyódi gyermekkorról, valamint a kibontakozást nem ritkán akadályozó társadalmi tényezőkről folytatott megható beszélgetésen — Bartók- darabok kétfuvolás átiratainak, majd egy Cimarosa-ket- tősverseny-tétel kiváló előadásával késztették vas- tapsra a közönséget: ez utóbbi mű előadásában Ba" lázs István működött közre zongorakísérőként. A múlt század második felének díszmagyaros-verbunkos hangulatát varázsolta a terembe néhány percre Doppler Ferenc egy látványos kétfuvolás szerzeményének makulátlan interpretálásával Drahos Béta és felesége, Hegyest Gabriella. A Balatonmária és Vidéke Áfész által fenntartott vörsi pávakör — Tóth Pálné irányításával — a népzene tiszta forrásából nyújtott át néhány ízletes kortyot: az emelkedettség és az intellektuális humor után — és közben — valósággal felüdülésként hatott egyszerűségük, kellemes megjelenésük a népviseletben és egy — szerkesztőségünk iránt tett — kedves gesztusuk ... ' A legbensőségesebb, leg- nyugtatóbb színt — a sorozathoz készített fotók kiállítása mellett — Bencze Ilona, a Madách Színháznak egykor Kaposvárról indult művésznője adta a spektrumhoz. Természetesen nem egyszerűen azért, mert szépsége erős kontrasztként hatott a pódiumon őt körülülő komoly férfiúk között. Ö nem racionális gondolkodásunkra, inkább érzelmeinkre hatott egy Petőfi- és egy Gábor Andor-vers, valamint egy Bums-költeményre íródott, Balázs Árpád zeneszerző nevével is jelzett skót dal előadásával. Mindenekelőtt pedig emlékezéseivel a szerény karácsonyokra és húsvétokra, melyek a vasúti pályaőr leányának es négy testvérének jutottak osztályrészül, a segédmunkás-sorsra, a nehezen legyőzött kisebbrendűségi érzésre. Bencze Hona életsorsa azt példázza: az úgynevezett hátrányos helyzet következményei is leküzdhetők. A hétfői est pedig — ha a közönség viselkedése nyomán helyesen ítélünk — azt: az újságíró cselekvése sem fölösleges. E felismerésnél szebb ajándékot a Somogyi tájak, emberek című sorozat szerzői és kollégáik aligha kaphattak volna éppen ma, a magyar sajtó napján. Lengyei András Somogyi emberek — ismét somogyi tájon Est „riportalanyainkkal” a megyei könyvtárban Gyermekzsivajtól volt hangos a kaposvári Palmiro Togliatti megyei könyvtár nagyterme. Nem mindennapi eseményre gyűltek össze hétfőn az általános iskolások: a gyermekkönyvhét alkalmából Tar bay Ede író találkozott ifjú olvasóival. Bevallom, kissé szorongva ültem le az izgatottan fészkelődé lurkók közé. Beszélgetésünkből kiderült, hogy még sohasem láttak közelről írót. .. S megjelent a nagy- bajuszú író bácsi, és remek érzékkel, pillanatok alatt, kedves anekdotával feloldotta az apróságok elfogódottságát. Az sem volt rossz indulás, hogy a Tóth Lajos iskola néhány tanulója előadta az író egyik művének rövid jelenetét. Az első nehézkes kérdések után hamar megindult az aprónép kérdéssorozata. Faggatták az írót életéről, hétköznapjairól. „Hogyan ír az író bácsi? Szeret-e írni? ... Először milyen szakmát választott ?” A kérdésekből kiderült, hogy a gyerekek „készültek”: jól ismerik Tarbay Ede könyveit, olvasták verseit, meséit. Gyermeki fantáziájuk az után kutatott, hogyan született egy-egy mesefigura, van-e köze a valósághoz, a személyes tapasztalatokhoz. Például kire hasonlít a három slugamanó a Meleghozókban ... Az őszinte kérdésekre, őszinte volt a válasz is: az író bevallotta, hogy saját lustaságáról mintázta meg a semmirekellő manókat. A nagy derültség közepette azonban azt is elmondta: azáltal, hogy meg- miutázta a naplopó figurákat, maga is elszégyelte magát és azóta jobban igyekszik — hogy ne lustálkodjon annyit. .. Egyre kötetlenebbé vált a Üjabb érdekes régészeti leletek kerültek napvilágra Felső-Egyiptomban, a Királyok völgyében, ahol az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem és a Magyar Média reklámvállalat közös tudományos expedíciója a háromezer-kétszáz évvel ezelőtt élt Dzsehudi Messz írnok sírját tárta föl. Kákosy László professzor, a feltárások vezetője, a Luxor melletti Gurna faluból telefonálva mondotta el kedden az MTI kairói irodájának, hogy a sírban az első. termet kitakarították; a törmelék eltávolítása után kiderült, hogy a zúzalék csodálatos frissességben megőrizte a terem falán végigfutó domborműsorozatot, az ábrázolások színeit. Szaporodnak a későbbi feldolgozásra félretett régészeti beszélgetés, a fiatal olvasók szemmel láthatóan oldódtak, ki merték mondani, amit gondoltak. Egy kislány még azt is bevallotta: egyik ismerőse író szeretne lenni . .. Nem irigyeltem az írót, mert a naívul kigondolt kérdések olykor elég „rázósak” voltak. „Miért ír verset is meg mesét is?... Állat-vagy emberverset szeret-e írni?” Az írónak nem ez az első találkozása a gyerekekkel, így még az a kérdés sem döbbentette meg, hogy „írógéppel vagy tiszta ceruzával szeret-e írni” Vagy: Hány nap alatt ír meg egy könyvet?” Az ügyetlenül megfogalmazott kérdések igen értékesek. S rá a válaszok szinte észrevétlenül megoldottak egy ta'án igen nehéz pedagógiai feladatot: a kisiskolások. kezdő olvasók megismertek az alkotás folyamatát, a gondolkodás, az anyag- gyűjtés, a kidolgozás menetét. „A kéziratot eltettem, elővettem, újra javítottam . . .” — magyarázta türelmesen az író. S elmondta, hogyan öntött mesés formába egy-egy élményt. Sőt még azt is elmesélte, hogy saját gyerekei hogyan fogadják írásait. Több mint egy óra elteltével a közönséget alig lehet leállítani — még mindig záporoztak volna kérdéseik. S búcsúzóul megrohamozták az írót autogramokért. Most már tudom, hogy igaza volt Tarbay Edének, amikor azt mondta; azért szeret ilyen találkozókra járni, mert úgy érzi, segíthet abban, hogy a gyerekek egy kicsik megváltozzanak. Ez a kellemes délután bizonyára sok diáknak lesz maradandó élménye. És egy kicsit talán meg is változtatta őket — előnyükre. Tersztyánszky Krisztina leletek a magyar expedíciónál, amely november elején látott munkához és az első szakaszt december első harmadáig igyekszik befejezni. Fából készült, Ptolemaiosz- kori táblát találtak Kákosy- ék, színes képekkel és hieroglifákkal. Az isteneket, bárkákat ábrázoló képek mellett az egyik felirat azt mondja el. hogyan rendelik el Ö-egyiptom istenei, hogy az egyik — a sír eredeti tulajdonosa után ugyanitt eltemetett — halott lelke bejusson a túlvilágba. A sziklasír feltáratlanul maradt részeinek titkaiba a magyar expedíció a következő ásatási idényben próbál behatolni. Csak akkor derül ki, hogy az alagutak, aknák hová vezetnek. Megjelent a Somogy Haza, ifjúság, honismeret Nem véletlenül" idézzük címünkkel a Somogy új számából arcak az interjúnak a címét, melyet Pozsgay Imrével, a Hazafias Népfront főtitkárával készített a folyóirat. (Nagy kár. hogy a kérdező névtelen maradt, mivel a beszélgetés sikere a lényegbe . vágó kérdéseken is múlt!) Fozsgay Imre a nyári honismereti akadémián állt a Somogy rendelkezésére, hogy kifejtse gondolatiét a címben megjelölt kérdésekről. A beszélgetésből az ifjúságról és a hazafiságról mondottakat idézzük: ..Az ifjúság látja az előtte járó nemzedék magatartását, látja azt a nyüglő- dést, ahogyan éppen a nacionalizmus és a valódi ha- zaf'ság között hánykódnak a felnőtt nemzedékek. Tájékozódási zavarok vannak, mert hatástalanítottuk a kérdéseket, mert viharmentes zónákat akartunk létrehozni. Csakhogy ezzel szőnyeg alá söpörtünk jó néhány problémát ahelyett, hogy megoldottuk volna, fin azt hiszem, ha a megoldásra való készséget látja a fiatalság, akkor nem a nacional’zmust, hanem a hazafiságot fogja választani". Örömmel fedezi föl az olvasó, hogy a folyóirat szerkesztő) Illyés Gyula. Csorba Győző, Berták László versei között is válogathattak, amikor az új számot összeállították. Horgas Béla A Piros Vadász című hangjátékóval pedig ezúttal az irodalom ínyenceinek kínálnak csemegét. Megemlékezik a Somogy Weöres Sándor születésnapjáról is, több publikációval. Takáts Gyula irodalomtörténeti értékű levelezéséből teszi közzé Jékely Zoltán több levelét, s folytatást ígér. Imre László 1980-ban beszélgetett megyénk szülöttével, a ' debreceni Kossuth egyetem azóta elhunyt professzorával a rádió Iroda- lomtudósok fóruma című adásában. Ennek' szövegét most olvashatjuk a Somogybán; vallomás az indulásról, a meghatározó évekről, de a pályáról is. Sok egyéb, figyelemre méltó írás közül kiemeljük , Laczkó András Svájci naplóját, melynek első részét olvashatjuk. Végül egy megjegyzés: színházi kritikát közöl a folyóirat Müller Péter Búcsúelőadás című bohóctragédiájának kaposvári előadásáról, az írás rendkívül jól reprezentálja a szerző kvalitásait, de hiába kerestük benne az előadás létrehozóinak nevét, Garas Dezső kurziválás nélküli nevét kivéve. Feltárják az írnok sírját Magyarok a Királyok völgyében Ha igaz az a gyakran hangoztatott vélemény, mely szerint az olvasónak a „riportalany” iránti kíváncsisága az újságíró munkájának egyik leghitelesebb mércéje, úgy nincs oka szégyenkezésre annak a féltucatnyi munkatársunknak, aki az elmúlt öt és fél esztendő során csaknem száznegyven anyagot írt lapunknak a Somogyi tájak, emberek című sorozatába. Az itt megörökített kiemelkedő személyiségekkel való személyes találkozás — bizonyíték rá a közönség, mely hétfőn este zsúfolásig töltötte meg a rendezésben is oroszlánrészt vállaló megyei könyvtár előadótermét — sokaknak volt szívügye, immár harmadszor e cikksorozat történetében. A találkozót a neves somogyiakkal Szita Ferenc, a vendéglátó intézmény igazgatója nyitotta meg. A közeledő sajtónap alkalmából üdvözölte lapunk munkatársait, s mindenekelőtt a meghívottakat, a tudomány, az 'oktatás, az alkotó- és előadóiművészet megyénkből jórészt már elszármazott ismert személyiségeit, majd — műsorvezetőként — Ilkei Csaba, a Magyar Televízió szerkesztője vette át a szót. Szólott Somogy szellemi kisugárzó hatásáról, mely országos vagy nemzetközi hírű alkotók tevékenységében is megnyilvánul, de utalt szőkébb pátriánk megkésett fejlődésére is, melynek jeleit olykor még tapasztaljuk: Ezután a kaposvári külvárosban töltött gyermekkorára emlékezett az amerikai ta- nulmányútjáról nemrég hazaérkezett szerkesztő, majd megkezdődött a kerekasz- tal-beszélgetés. Savát-borsát elsősorban a résztvevők személyisegének sokfélesége adta. Balázs József, a Magyar Külügyi Intézetnek Szabáson született és nevelkedett tudományos osztályvezetője az intellektuális show-ról gondoskodott: megnyilatkozásait hol csípős gúny, hol könnyed és kellemes „szalonhumor” jellemezte: a közönség többször jutalmazta nagy tapssal az európai biztonság kérdéseivel és Franciaországgal foglalkozó kutató „gegjeit”. Ugyancsak az igazán jelentős személyiségeknél oly gyakran tapasztalt könnyedség jellemezte a Lórincz L. Lászlóval folytatott beszélgetést. Egy sokfelé tájékozódó, a tudományban és a művészetben egyaránt kiválót alkotni képes reneszánsz személyiség — ’ az ELTE docense, az MTA főmunkatársa, a mongol és a tibeti nyelv magas árfolyamon jegyzett kutatója, egyszersmind színvonalas ifjúsági regények, elbeszélések, szociográfiai munkák elismert szerzője — „sztorizott” kedvesen egyetemi élményeiről, távol-keleti tartózkodásairól. Hogy Lőrincz nem csupán a tudományos „mélyfúrások” technikájában jártas kutató, hanem a politikum világában is otthonosai) mozgó huszadik századi ember is. bizonyította egy kitűnő résziét Bekvicm a Készült: társadalmi összefogásból Óvodát avattak Kaposmórien Kaposmérőben fölavatták az új óvodát. Három foglalkoztató helyiségből áll. A felújított régi épületben pedig többek között konyha, az ebédlő és a szociális helyiségek kaptak helyet. A tegnap délutáni megnyitón Szabó Sándor, a községi pártbizottság titkára köszöntötte a megjelenteket, s Tódor György, a községi közös tanács elnöke mondott ünnepi beszédet. Utalt a település növekvő lélekszámúra, az óvodai elhelyezés gondjaira. Ezért jelent nagy könnyét)beéget — mint mondta — az új, társadalmi összefogással épült és száz gyereket befogadó óvoda átadása. A tanácselnök köszönetét fejezte ki a megyei vezetőknek, ugyanis a község kérésére es év elején hárommillió forintot kaptak erre a beruházásra a fejlesztési alapból. 1983 áprilisában kezdték meg az építkezést, és hét hónap alatt elkészültek. A kivitelezésben részt vett a Latinka Tsz, illetve a kisiparosok és a kaposmérői építőipari szövetkezet. A lakosság negyedmillió forintnál is nagyobb értékű társadalmi munkával járult hozzá a megvalósításhoz. Az ünnepség után vidám esemény tanúi voltunk: az iskola előtti futballpályán a gyereksereg üdvrivalgása közepette helikopteren érkezett meg a Télapó, ö nyújtotta át az óvoda kulcsát Farkas Vilmosné vezető óvónőnek. SOMOGYI NÉPLAP
