Somogyi Néplap, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-04 / 286. szám

Politikai kultúra, közéleti aktivitás Értékelték a közművelődési munkát SZÁNTÓDI FÜZET Beszédes leletek Emberek, medvék, farkasoK A fontosabb közművelődé­si feladatok végrehajtásának tapasztalatairól, a tovább­képzés helyzetéről és a jövő évi főbb tennivalókról ta­nácskoztak a közelmúltban Budapesten a megyei taná­csok művelődésügyi osztá­lyainak munkatársai és a megyei művelődési közpon­tok igazgatói. Az évadértékelő munkaér­tekezleten a Művelődési Mi­nisztérium illetékesei beszá­moltak arról: a tárca ho­gyan segítette idén a köz- művelődési törvényben meg­határozott célok valóra vál­tását. Ezzel kapcsolatban Kormos Sándor, a Művelő­dési Minisztérium közműve­lődési főosztályának vezető­je az MTI munkatársának elmondta: az idén megkü­lönböztetett figyelemmel fog­lalkoztak a minisztérium munkatársai az egyes társa­dalmi rétegek — elsősorban a kis településeken és a la­kótelepeken élők — hátrá­nyos művelődési helyzeté­nek javításával; a legszéle­sebb tömegeket érintő szó­rakoztató. a felfrissülést, a szabad idő hasznos eltöltését szolgáló tevékenységek fej­lesztésével; a mindennapi élethez kapcsolódó közhasz­nú ismeretek erőteljesebb fejlesztésével. A minisztéri­um szorgalmazta az irányí­tás demokratizmusának szé­lesítését. s megkezdte a köz­művelődési munka gazdasá­gi szabályozó rendszerének korszerűsítését.. A közművelődési tevé­kenység demokratizmusának szélesedését szolgálta a gaz- dasáígi szabályozórendszer változásának széles körű vi­tája, az amatőr művészeti tanácsok és az e területen működő egyesületek megala­kulása és munkája. A kü­lönböző társadalmi rétegek művelődési feltételeinek ja­vítására a minisztérium megvizsgálta a munkahelyi művelődés helyzetét BorSod­Abaúj-Zemplén, illetve He­ves és Zala megyében. Anyagiakkal, szakmai ér jo­gi tanácsadással, kiadvá­nyokkal támogatta a lakóte­lepi klubpályázat kapcsán szerveződő spontán közössé­gek törekvéseit. Az Állami Ifjúsági Bizottság titkársá­gával közösen meghirdette és gondozta a kis települé­seken élő fiatalok színház­ba járását segítő pályázatot. Ennek nyertesei — megyei művelődési központok — több százezer forintos anya­gi hozzájárulást kaptak pél­dául színházi buszok indítá­sához. A megyei tanácsok köz-re- működésével a minisztérium áttekintette a közművelődési szakemberképzés és tovább­képzés helyzetét, s a korsze­rűsítési tevékenység része­ként az 1983 84-es tanévben Pécsen megkezdődött a nép­művelőképzés levelező tago­zaton. A fontosabb jövő évi fel­adatokról szólva Kormos Sándor kiemelte: a minisz­térium figyelemmel kíséri, milyen hatással van a közi­gazgatás átrendeződése a művelődési otthonokra. A tárca tájékoztató kiadásával segíti az érintett kultúrhá- zakat. A közoktatás és a közművelődés tartalmasabb együttműködése céljából a minisztérium szervezeti egy­ségei módszertani füzetsoro­zatot jelentetnek meg — pe­dagógusoknak. népművelők­nek, szülőknek — a közmű­velődésre, szórakoztatásra, testedzésre lehetőséget adó intézményekről, programok­ról. Folyamatosan figyelem­mel kísérik és elemzik a művelődési otthonokban fo­lyó — a mindennapi élethez kapcsolódó — szakmai mun­kát, különös tekintettel a politikai kultúra, a közéleti aktivitás, a közhasznú isme­retek és a családi élet fej­lesztését szolgáló művelődési formákra. Ismét egy Szántódi füzet, a sorozatban a negyedik. Sági Károly: Szántód puszta tör­ténete a magyar á’Uunalapí­tásig című murikaja a heiy- ség,, illetve a környezet ’Vgé- szeti lele*anyaganak m a In­nivalóját „szembesíti ’ az ál­talános történeti események ismeretanyagával nagy szak­értelemmel, tudományos hi telességgel, tisztességgel, ugyanakkor ismere; terjesztő módon, tehát közérthetően, olvasmányos, élvezetes stí­lusban. Mindenekelőtt átte­kinti az elődök eredményeit, így a többi között Römer Flórisnait, a korszerű magyar régészet megalapítójának munkásságáról tájékoztat, s Hivatkozik Győrök György. Kuzsinszky Bálint, Graf András, Hunyady Ilona, Pil­lér Dezső és mások k itató- mur.'kájára. Nyolc fejezetben közli mondanivalóját, s min­denekelőtt a földrajzi kör­nyezet településfejlesztő ha­tását szemlélteti, majd a kő-, a réz-, a bronz-, a Korai és késői vaskor, valamint a ró­maiak, a népvándorlás, a honfoglalók korának emberé­ről, környezetalakító szere­péről ad igen sok ismeretet. A Baiaton-part a régmúlt­ban is vonzotta az embert (a tihanyi—szántódi átkelőhely­nek mindig nagy jelentősége volt): a tó közvetlen közelé­ben sokkal sűrűbben helyez­kedtek el az őskori, római, népvándorláskori települé­sek:, mint a víztől távolabbi tájakon. Szántódpusztán és környékén időszámításunk előtt 5500 körül telepedett meg az ember. A vonzalom érthető, hiszen a Balaton megfelelő ivóvizet adott, a hal és a környék gazdag vad­állománya pedig táplálékául szolgált. A somogyi lelőhe­lyek azt bizonyítják, hogy a tihanyi—szántódi átkelőt már az újkőkor elején használták. A középső kőkor végére vált fokozatosan a maihoz hason­lóvá az éghajlat, ez lehetővé tette a lényegében ma is is­mert növény- és állatvilág kialakulását. Persze a mosta­ni kép már nem azonos a múltbélivel, sőt hozzátehet­jük, a közelmúltbelivel sem. A Balatonnak és környéké­nek az állatvilága ugyancsak megváltozott — évezredek, évszázadok során — főként a földművelő, állattenyésztő, halászó-vadászó ember tevé­kenysége következtében. Mivel érdekes adatokat idézhetünk, időzzünk el egy kicsit ennél a témakörnél! Nos, időszámításunk első szá­zadában a pannőniai medve és bölény gyakran lépett Ró­mában az amfiteátrumok po­rondjára. Medve a népván­dorlás korában is élt a bala­toni tájon, hiszen a gyenes- diási temető egyik sírjában barnamedve szemfogat talál­tak nyakláncra fűzve. 1736- ban Schlenggi Gergely ben­cés perjel azt írta, hogy a zalavári monostor romjai kö­zött „medvek és hasonló fe­nevadak” tanyáznak. A XVIII. századra megritkult ugyan vidékünkön a medve, de Mernye 1772. évi urbáriu­mában (a jobbágyok jogát és kötelességét szabályozó ok­iratban) még olvasható, hogy „mivel medvék és más ártal­mas fenevadak” nagy szám­ban élnek, a jobbágyok köte­lesek ezekre vadászni. 1715- ben Zichy Imre egy forint öt­ven garast fizetett jobbá­gyainak minden elejtett hiú- zért. A XVIII. században, de a XIX. század elején gyakori még a farkas: számos határ­név őrzi emlékét. (Például Kőröshegy határában a Far­kas-rét.) A kéthelyi pásztort 1772-ben veszett farkas mar­ta meg, s szörnyű halálát a helybeli plébános írta le szí­nes tollal. (Az utolsó farkast 1880-ban lőtték a vadászok.) A rőtszínű, kisebb testű rádi- farkas üvöltését még Choino- ky Jenő professzor is hall­hatta 1890-ben, amikor a földvári csárdában éjszaká­zott. A Balaton kipusztult emlőseinek sorában említhet­jük a hódot is, és Vaj kai Aurél néprajztudós szerint a XVIII. században még szá­mottevő vad volt a Bakony­ban meg a Balaíon-felvidé- ken a jávorszarvas. Sági Károly munkája az említetteken kívül még sok érdekességet közöl a balato­ni tájról, a különböző korok emberéről, aki érdekeinek megfelelően alakította — gondozta és pusztította — a természeti adottságokat; ki­használta a lehetőségeket: gazdálkodott, csatázott, egy­szóval históriát csinált, nyo­mokat hagyott maga után és szerszámokat, ékszereket, edényeket, pénzdarabokat, amelyek néha véletlenül, máskor tudatos kutatás ered­ményeként kerülnek a föld­ből napvilágra. Hogy mi min­dent mondanak ezek a lele­tek, a többi között erről szól ez a kitűnő helytörténeti kiadvány, amely a hagyomá­nyoknak megfelelően a Sio- tour költségén és a Panorá­ma gondozásában jelent meg. Szapudi András Nagy,fehér csönd — Lucia, kérem, nyissa ki az ablakot, megfulla­dok. Lucia engedelmeskedett, örült, hogy hátat fordítha­tott, így legalább zavartala­nul vághatott grimaszokat az öregasszony szeszélyei miatt. Betegek valamennyien, s a család messze van. Ki tudja, mi történik otthon? Miért köteles ő állandóan alkal­mazkodni a másikhoz? Igaz, Erzsi néni súlyos beteg, csa­ládi gondjai is vannak, de ki­nek nincsenek... Az ablakon át csípős leve­gő áradt a szobába. Lucia megszokott mozdu­lattal nyúlt a drága krémet tartalmazó tégelyért, és hoz­zálátott az esti szépségápo­láshoz. Hiába, el kell tüntet­ni a kezdődő szarkalábakat. A szanatóriumban már az el­ső napon is akadtak bámulói, még huszonéves fiatalemberek is. A korát nem titkolja, de ha nem kérdezik, nem mond­ja. Nem titok, hogy húszéves fia és tizenhét éves lánya van. Fölösleges volna dicse­kednie azzal is, hogy elvált. Hogy szép-e? Évek óta ugyanaz az arc néz vissza rá a tükörből: egy negyvenhá­rom éves nő arca. A férfiak bolondulnak érte. De pár he­tes kapcsolatra nincs szüksé­ge. — Lucia, kérem, ne itt krémezze magát: nem bírom elviselni a szagokat. Az orvos is megmondta, hogy egy cso­kor virág az életembe kerül­het. Levegőt vehetek ebben a rohadt szobában? — kérdsz, te önmagától. — S ez így megy ma jd hetekig . . . Men­jen máshova a vénasszony, ha nem tetszik neki. Én is beteg vagyok. Szívizomgyul­ladás, kikészült ízületek. Ügy látszik, képtelen ez a nő al­kalmazkodni. — Lucia, kérem, ne értsen félre. Nem akai ,'c akadékos­kodni, de tudja, félek. Olt vannak az unokák. A lá­nyomnak rengeteg a dolga: a vöm is reggeltől éjszakáig dolgozik, hogy befejezhessek a budai házat. Meg ott a pá­rom is. Maga még nem tudja, hiszen szép és fiatal, de bi­zony az élet produkál olyan dolgokat, hogy az ember azt hiszi: ezt nem éli túl. Mint a volt férjem. Beutalták Hé­vízre, ott összeállt egy asz- szonnyal. Harmincévi házas­ság után hagyott el. Akkor volt a legsúlyosabb az aszt­mám . . . Azt is túléltem. A mostani párom nagyon ren­des ember. Nem mentem hoz­zá, de jól megvagyunk. Imádja a gyerekeket. Egy szúnyog, két szúnyog. Hány van belőletek? Pedig hűvös a levegő. Jönnek a me­leg szobába. Itt döngicsélnek az ember füle mellett, nem hagyják aludni. Van idő gon­dolkodni. Nem kell te altató, se nyugtató. Talán örök len­ne az álom,. így viszont arra gondol az ember, hogy má­sok milyen tragédiákat éltek át. Mindjárt egyszerűbbnek látja a saját sorsát. Erzsi né­ni zsörtölődik, kellemetlenke­dik. Tegye! Elhagyta a férje, súlyos szívbeteg, az asztmá­ját egyre nehezebben viseli, nehezen lélegzik alvás köz­ben is. Mi közös elhatározással váltunk el. Pedig a férjemért hagytam ott a rokonaimat, a testvéreimet, a szüléimét. A hazámat. De nem vagyok egyedül. Már nem .. . Az altatók által kicsikart álmot a villany égése szakí­totta félbe. Erzsi néni az ágyán ül, ar­ca szederjes, kapkodva szedi a levegőt. — Lucia, kérem, szóljon a nővérnek! Nagyon rosszul ér­zem magam. fiz ország lepapsai színésze Gőz István joggal lehet­ne címszó a leg-lexikonban: nincs sudárabb magyar szí­nész nála széles e hazában, hiszen magassága csaknem eléri a két métert. Ö a Gőz- pista, így vált a neve foga­lommá, s ez nemcsak egy kü­lönleges egyéniséget jelez, hanem magában foglalja, hogy társai között is kedvelt személyiség. Színházi alap­ember, akinek már az alka­ta is jelentéssel bír egy-egy előadáson. — Bicskei Gábor most megjelent, Amatőrök színjá­téka című könyvéből tudom: Miskolcon, a Manézs Szín­paddal kezdődött pályája. — Pontosabban úgy indult, hogy én középiskolásként a Csortos Gyula Színpad tagja voltam, így találkoztam Len­gyel Pállal, s többen elhatá­roztuk a Manézst. Azt a színpadot, mely szin­te legendás hírnévre tett szert fennállásának idején, pro- i dukcióik — melyekben Gőz Istvánnak jelentős szerepe volt — országos sikert arat­tak. A Négerek imájára, a Végtisztességre, a Sámán­énekre azóta is hivatkoznak amatőrszínházi berkekben. — Hogyan került Kapos­várra? — Bereményi Géza egy operettjét, az Ollálát mutat­tuk be, az író hívta fel rám Ascher Tamás figyelmét, aki egyébként Zsámbéki Gábor­ral látott is bennünket né­hányszor. Szerződtek velem. Ha nem is egyszerre, de töb­ben jöttünk Miskolcról: Cse- lényi Nóra, a Lengyel test­vérek, Imre István, Simány Andrea. Gőzpista végigjárta a szí­nésszé válás lépcsősorát, most áll az utolsó előtt. Nyolc év alatt afféle életfőiskolát végzett el; szerepek hosszú sorával bizonyítva, hogy je­Hurrá! Így megy ez három hétig. Erzsi néni rosszul van. Erzsi néninek orvoshiánya van. Erzsi néni elmegy a francba! Végre csend. Egy szúnyog, két szúnyog ... Talán imád­kozni kellene, mint gyerek­koromban. Istenem, add, hogy ne legyek beteg, hogy a fiam­nak sikerüljön a felvételi, hogy a lányom meggyógyul­jon, hogy együtt élhessek valakivel, aki szeret. .., hogy éljek. Ügy éljek, mint az egészséges emberek. — Jó reggelt! — köszön rá az ápolónő. — Lucia, tegnap volt hőemelkedése? Erzsi né­ni, ébresztő! Volt hőemelke­dése? Erzsi néni, térjen már magához! Erzsi néni... Jé- zusmária! Doktor úr, jöjjön azonnal! Erzsi néni tüdeje már nem sípol, a szívével sincs már probléma. Lucia fehér arccal botorkál az ágyához. Erzsi néni szájaszögletében apró mosoly. Örökre ott marad . .. Ambrus Ágnes les karakterszínésszé érett. Már úgynevezett csoportos színészként is kapott fontos szerepeket. A gyerekközön­ség sokszor tapsolhatott ne­ki. Ö volt az Öz, a csodák csodája című Baum-mese észért vágyakozó Szalmaem­bere; valóságos csoda volt, ahogy — mintha csontja sem volna — csetlett-csuklott tes­tével a színen. A Piinokkió- ban a gaz Macskát, a Sir Gawain és a Zöld lovagban három állatot is játszhatott, és Holló úr lehetett a Hólci- rálynőben. De megkeresték a felada­tok a felnőttelőadásokon is. A Candide-ban, a Képzelt betegben, a Mesél a bécsi er­dőben, a Mágnás Miskában, a Kabaréban, a Bíbor sziget­ben, a Szentivánéji álom­ban, a Víg özvegyben, a Ma­rat halálában, a III. Richárd- ban, Ács János kísérleti szín­házában, és legutoljára a Liliomban. — Melyek voltak a leg­fontosabbak? — A gyerekdarabokból úgy érzem, a pinókkióbeli szere­ljem. A felnőttszínházi elő­adásokból fordulópont volt a Mesél a bécsi erdő konferan- sziéja. A Kabaré Schultz bá­csija ugyanilyen fontos volt. Az természetes, hogy a Ma­rat halála utcai énekese a legkedvesebb feladataim kö­zé tartozik. És a Liliom Hu­gója ... _ Hugó hordár, aki kicsit fel­szeg, de a gátlásosokra jel­lemző nagy akarás is él ben­ne: lesz még belőle kávéhá*- tulajdonos! Életideálja — * ezzel szinte Liliom nem vál­lalt életmódját reprezentálja ellenpólusként — a kispol­gári lét. Gőz alakítása em­lékezetes remeklés. — Űj oldaláról mutatkozott be a napokban: Etűdök cí­mű pantomimestjét láttok. A közönségnek is nagyon tet­szett. — A mozgásművészsettel Karsai Jánosnál ismerked­tem. Néhány színházi szere­pemben jó hasznát vettem a mimes mesterségnek, a moz­gástechnikának. Ennek a mű­sornak elemei már tíz éve születtek, estté most »Itt ösz- sze Kardos Tibor és Fusck László baráti közreműködé­sével. Beszélgetünk még filmsze­repeiről — Gazdag Gyula, Sándor Pál alkotásaiban ját­szott fontos epizódokat —, a szabadtéri játékokról, ked­venc időtöltéséről, a szörfö­zésről, a dzsesszzenérőL, a prágai Cvoei együttesről, és egy amerikai pantomimes­ről, akit Nancyban ismert meg. Gőzipista azt hiszem még sok kellemes pillanatot taiv tógát nekünk, nézőknek. I- U SOMOGYI NÉPLAP Filmplakátokból nyílt kiállítás Barcson, a művelődési házban. A város kisiskolásai rend- | szeres látogatói az érdekes bemutatónak 1 Gőzpista

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents