Somogyi Néplap, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-23 / 302. szám
N éhány virágüzletben már december első napjaiban megjelentek az élő, cserepes fenyőfák. A legszebb példányt négyszáz forintért árulták. Formás, dús ezüstfenyő ►olt, hosszan kacérkodtam a gondolattal, hogy megveszem, de cseppet sem bánkódtam, amikor gazdán lelt. Fiatal pár cipelte egy koros Esigulihoz, óvatos mozdulatokkal helyezték el a hátsó ülésen és elhajtottak vele. Jókívánságaim kísérték őket. Elképzeltem, amint hazaérve kiteszik az erkélyre vagy a kamrába dugják pl, hogy a gyerekek ne lássák. Huszonnegyedikén pedig a nagyszülők elviszik a kicsiket szán- kázni vagy moziba, hogy ők ketten kellő gonddal bevigyék az ezüstfenyőt a nagy szobába, felagassák rá a díszeket, ágaira rácsippentsék a gyertyatartókat, s aztán este, mire együtt van az egész család, a szikrázó csiliagszó- rók fényében élvezzék a gyerekek visongó örömét, ki-ki felbontsa a neki szánt ajándék-meglepetést, köszönöm anyuka, köszönöm kisfiam, köszönöm kislányom, köszönöm nagypapa. Tiszta szívből kívánom, hogy ilyen legyen az öreg Zsiguli fiatal tulajdonosainál az ünnep. Mert nem mindig és nem mindenkinek szép a karácsonyfája, nem mindenkinek és nem mindenkor békés a szeretet ünnepe. Hat éves voltam, amikor a szüleim elváltak. Abban az évben különösen tetszett nekem december 24-e. Két fám is volt. Az egyik kis fa Újpesten állt, ott kaptam meg anyám ajándékát, egy kau- csuk babát, csinos, rácsos babaággyal, aztán értem jött apám és az ő albérleti szobájában is állt egy kis, alig díszített fácska, alatta síléc és egy pár bakancs. Vízkereszt előtt azonban már visz- sza kellett térnem az intézetbe. Ott égig érő fa foga dott, pontosabban a mennyezetig érő. Amikor minden gyerek befutott, az igazgatónőtől kis csomagokat kaptunk, csokoládé és cukorka volt benne, majd itt is meggyújtották a gyertyákat, örülni illett volna, de nem tudtam örülni, olyannyira nem, hogy már-már elsírtam magam. De nem volt időm sírni. A z óriás fa egyik ága lángra lobbant, egy pillanat múlva sikí- tozva menekültünk a nagy ebédlőből, a tűzoltók igen gyorsan megérkeztek, csak a plafon faburkoltában esett kár. Meg bennünk. Mert sok évtized múltán is előfordul velem — kiváltképp, ha beteg vagyok vagy valami bánat ér —, hogy álmomban újra ég az intézet karácsonyfája és ebben a tűzben be- kormozódik maga az ünnep, az addigi vidám karácsonyok, amikor még egyetlen család voltunk, egyetlen kis fával, s még nagyanyám is bevonatozott hozzánk Isa- szegről. Tiszta szívből kívánom, hogy az élő ezüstfenyő tulajdonosai mindig együtt ünnepeljék a karácsonyt és mindig békében ünnepeljék. Mert van egy másik karácsonyfa, amely — noha álmodni nem szoktam róla — fel-felbukkan az emlékezetemben. 1944. december 25- én átgyalogoltam Budáról Pestre. A barátnőmmel baktattunk a Lánchídon, a propellerek már nem jártak, távolról ágyúszó hallatszott. A szentestén kezdődött el Budapest ostroma. Már a hídról megláttuk az idegen karácsonyfát. Egy 'szobában állt, kissé megdőlve, arany és ezüst larnéta helyett por és mait« díszítette, A szobának, amelyben állt, nem volt falá. Az alatta lévőnek sem, csak abban karácsonyfa sem volt látható, csvpún széttört bútorok, semmibe néző képek az épen maradt közfalakon. S a ház előtt, a rakparton barna csomagolópapírral letakarva egy halott feküdt, hóciizmája kandikált ki a szemérmes takarásból. Az ell. .vetkező tietekben már sehol nem fedték le az ostrom áldozatait, a budai járókelőt, a katonát, a civilt, a kalauzt sem, akit éppen szemünk láttára ért egy re- peszdarab a Csalogány utcában, amikor a sütöde előtt álltunk sorban. Az az idegen, por és malter lepte karácsonyfa jutott eszembe Vietnamban is, Hanoiban, a ka- tedrális éjféli miséjén, amelyet zsúfolásig megtöltöttek azok az asszonyok, öregek, akik férjüket, gyermekeiket vesztették el az igazi békét máig sem nyújtó hosszú háború alatt. Néhány héttel karácsony előtt Európában megkezdték a rakétatelepítést. Távoli országokban ágyúk szólnak, bomba robban, működik a légvédelem. Szeretném, ha az ezüstfenyő körül ünneplő idegen család soha nem látna bedőlt falu házat, csomagolópapírral letakart háborús halottat, soha nem hallana ágyúszót... Meglehet, még én is vásárolok élő fát ezidén, nem olyan szépet, nem olyan drágát, mint a rokonszenves fiatal házaspár. De az is lehet, hogy nem veszek. Az erkélyemen ugyanis a múló idővel, a belvárosi szmoggal, a kánikulával és a hirtelen beköszöntő hideggel dacolva, itt-ott kissé megkopaszodv-i áll egy élő fa, immár tizenkét éve. Mindeddig eltűrte, hogy december végén beköltöztessük a szobába, gyertyát már nem mertem rácsíptetni, csak néhány kedves, apró gömböt, ezüstszálból font csillagot. Elitüri-e még ezidén is ? Remélem. Hiszen „új” korában még mi is egész «családként álltuk körül. A nagy családból egészen kicsi család lettünk, szörnyű rendet vágott köztünk a természetesnek nevezett, természetesnek soha nem érezhető halál. D e az ünnepen mintha ellátogatnának az elárvult szobába hiányzó kedveseink is. Jönnek, körülnéznek, én meg próbálok nekik számot adni, hogyan és mint élünk megfogyatkozva, nélkülük. Igen, én is köpök, akárcsak az élő fánk, ritkuló ágaival, a könyvespolcokat már kinőtte a könyvállomány, az írógépemen ki kellett cseréltetni a betűket, de ha változó sikerrel is, rendületlenül kopogok a billentyűkön, rendületlenül hiszem azt, amit fiatalon együtt hittünk, hogy egy or- szágnyi családnak vagyok tagja, s mindaddig, amíg nem követem őket, szép, szeretett hiányzóimat, az a sorsom, hogy szóval és írással és nemcsak karácsonykor tegyem a dolgom: vigyázzak rá, hogy a zsigulisék gyerekei egészségben és szeretet- ben nőj jenek fel; legyen ol- talmazójuk a kis család és a nagy: a békés Magyar- ország. Máriássy Judit Megkezdődő!!- a téli szünet A tanév további,,menetrendje” Az iskolákban megkezdődött a téli szünet, s 1984. január 2-ig tart. 3-áin folytatódik a tanítás. A Művelődési Minisztériumnak az 1983/84-es tanév muník alrend jére vonatkozó utasítása szerint az első félév 1984. január 29-ig tart, s az utolsó tanítási nap január 27-e. A diákok és szüleik február 3-án 'kapják meg a végzett munka minősítését tartalmazó értesítést. A tavaszi szünet első napja április 2-a, az utolsó pedig áprilin 6-a lesz. A tanév további „menetrendje” szerint az utolsó tanítási nap az aüapfokú oktatási intézményekben és a középiskolák I—III. osztályában 1984. június 15-én lesz. A szakmunkásképző intézetekben — az utolsó évfolyam 'kivételével — június 8-ig tart a tanítás. A végzős középiskolások, illetve egészségügyi szakiskolásak 1984. május ü-íg, a szakmunkás- képző intézetek végzős növendékei május 25-ig járnak iskolába. Az érettségi vizsgák a gimnáziumokban és szakközépiskolákban május 14-én, az esti és levelező tagozaton pedig május 28-án kezdődnek. A szakmunkásvizsgára június 14-től, illetve — középiskolát végzettek számára indított másfél éves tanfolyamok zárásaiként — február 16-tól kerül sor. HÉTVÉGI Nincs még egy ilyen kedves, örömteli hétvége. Kulturális program lesz szombat este minden családnál. Gyermekek rejtik a / karácsonyfa alá maguk készítette kincseiket, s mi, szülők ajándékainkért „egész évben erről álmodtam”-féle köszöneteket kapunk. A művelődési házak legtöbbje is fenyőünnepi vigalomra várja most a gyermekeket és a felnőtteket. Marcaliban szombaton egy óráig még látható a Téli népszokások kamarakiállítás, amely föleleveníti á karácsonyi néphagyomár.yo- kat. Tabon a Mezőgép K iSZ- alapszervezete hívja r nagyközség fiataljait vasárnap ette a művelődési házba, rvct- rácsonyi bálra. A zeneszoi- gáltató a Blokk együttes: Ma és holnap még ugyanott megtekinthető a kézműves kisiparosok kiállítása. A terBarcson a fiatalokat vasárnap hét órára a Móricz Zslgmosjd művelődési házba hívták karácsonyi bálra. A művelődési ház saját zenekara gondoskodik a muzsikáról. A Dráva múzeumban a Somogyi Képtár kortárs festőinek alkotásai láthatók. Nagyatádon a konzervgyár ifjúsági klubjában lesz szombaton és vasárnap táncest. mékbemutató anyaga a helyszínen megvásárolható. Siófokon a Dél-balatoni Kulturális Központban a héten volt a Perczei-napok rendezvénysorozata; a záró nap ma lesz, a programban táncház és a diákszólisták bemutatói szerepelnek. Ugyancsak diákok — a nagy bajomi általános iskolások — rajzaiból nyílt kiállítás a művészetpártolásáról ismert mosdósi tüdőgyógyintézetben. Családias hangulat hanem közösen nézünk filmet, felolvasást tartunk, megbeszélünk egy-egy írást — újságolja Németh Mária. Néhányan szobájukban pihennek, mások a társalgóban vagy a folyosókon, a kényelmes fotelekben pihenve beszélgetnek. Várják, hogy bekapcsolhassák a televíziót. Van színes, feketefehér meg hordozható is. A magnó, a rádió, a lemezjátszó sem hiányzik. — Más szórakozás? — Volt itt az otthonban Solti Károly és Németh Marika, nagy sikert arattak. Kéthetenként filmet vetítünk. Jó kapcsolatunk van a magyaratádi Barátság Tszszel, Kovács Lajos elnök rengeteget segít. Ingyen megkapjuk az autóbuszukat. Jártunk Pécsen kirándulni, voltunk Kaposváron ma- gyarnótaesten. Magyaratád- ról az iskolások, az óvodások jönnek műsorral. Kul-, túrái is bizottság dönt arról, hogy hova szeretnének menni, mit akarnak látni — vá laszol Hidegné. Az egyik szobában kette í olvasgatnak: a 92 éves Meiszner Ferencné és a törékeny Baumgartner Lajos- né. Az utóbbi arról nevezetes, hogy minden névnapon maga költötte versikével köszönti az ünnepeiteket. Meiszner néninek a szemüvegén kívül nagyító is kell... Távol a társaktól, könyvbe merülve találjuk Margit nénit, Kovács Györgynét, az otthon legidősebb lakóját. Kilencvennyolc éves. — Szeretek olvasni, mindenem a könyv, mert leköt, szórakoztat. Kiolvastam szinte az egész könyvtárat. Elköszönünk Hideg Zoltán- nétól; éppen akkor érkezik egy új lakó. Az idős férfi bátortalan, egy kicsit tartózkodó. A kedves üdvözlő szavak azonban hamar megnyugtatják. Igazi otthonba érkezett Szalai László legalább annyira várják, minit a gyerekek... Igazi otthont, családias légkört teremtenek. Tisztaság, rend van mindenütt, s a sok virág barátságos hangulatot áraszt. Kellemes muzsika szűrődik ki a patalomi szociális otthon emeleti társalgójából. Benn minden fotel és szék foglalt; nők, férfiak hallgatják a zenét, néhányan dúdolnak. — Tartsanak velünk, szórakozzanak maguk is ... — Ciliké — Horváth Cecília — gondozza őket. Mást nem is enged hozzájuk nyúlni — mondja Sebők József né főnővér, akinek szakmai tudásáról, végtelen türelméről szeretettel beszélnek a lakók. — Minden reggel tornával kezdjük a napot, amióta Ba- gyari Dénesite foglalkoztató nővér itt dolgozik. Szívesen mozgunk, ha nem is olyan fiatalosan, mint régen. Nemcsak tornára visz bennünket, — Azt mondják: rendesek, szeretnek az ápolónők bennünket. Mindenünk megvan, bőséges és kitűnő az ellátás. — Kár, hogy nem voltak itt az öregek napján; késő estig tartott a bál, táncoltunk, énekeltünk — mondja Bárdost Károly. Hideg Zoltánná, az otthon igazgatója mutatja be, hogyan élnek itt az idős emberek. — Száztíz lakónk van, köztük négy házaspár. Az átlagéletkor 80 év. Ebben a korban sok türelmet, törődést igényelnek az emberek. Negyvenhármán dolgozunk az otthonban, tizenhét szakképzett ápolónőnk van. Valamennyien boldogok, ha egy-egy névnapon, az öregek napján örömet szerezhetnek az idős embereknek. Minden nővér sütött otthon valamilyen süteményt, azzal kínálták őket. Hetek ót* készülünk a fenyőfaünnep- re, A4 ilyen eseményeket Kaposváron a János vitéz előadására most vasárnap este hétkor kerül sor a Csi- ky Gergely Színházban. E heti fotónk is a népszerű daljáték előadásának egyik mozzanatát ábrázolja. A Killián ifjúsági házban e héttől téli szünidei diákközpont lesz. A kicsiknek tervezett szánkótúra, sajnos, hó híján elmarad, megtartják viszont az ünnepi diákkarácsonyt. Érdekessége, hogy a kaposvári iskolások lépnek föl énekes, zenés, táncos, verses számokkal. Kezdési ideje délután öt óra. A Latinka művelődési központban ma a nyugdíjas pedagógusok találkoznak fél ötkor karácsonyi klubesten. A cseri fiókkönyvtár ifjúsági klubjában hat órakor fenyőünnep lesz, előtte rövidfilmet láthatnak a gyerekek. A szabadidőklub programja: ma újra a Fakanálklubban találkoznak a férfiak:, este hetikor. Karácsonyi népi étel: lencse készül. Vértes Elemér, a Fonómunkás Kisszínpad vezetője főz. A Fonómunkás nevével és természetesen az előadásával ma ugyancsak találkozhatunk még: a városi sport- csarnokban délután kettőkor nagyszabású fenyőünnepélyre kerül sor. Dal, tánc, vers követi egymást, és egytől egyig általános iskolások lépnek föl. A kulturális programban ezenkívül szerepel még az említett Fonómunkás és Kerékkötő együttes. Legvégül a filmek kedvelőinek a Mozimúzeum ajánlata: ma egy francia film, a Piros pulóver megy fél hatkor. Szombaton a kicsikre gondoltak, hiszen délután négykor a színes magyar rajzfilmet, a Vukot tűzték műsorra. Vasárnap fél négykor a Csillagszemű című magyar mesefilmet, este fél hatkor a Jegesmedve a po- rondon-t (román alkotás) láthatják. ÉLŐ FÁK
