Somogyi Néplap, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-21 / 300. szám
1400 fénykép Siófokról II szőlőhegy somogyi volt csak megromlott egészsége nem kényszeríti rá, nem szívesen húzódik félre. Kenedy Ferenc jó egészségnek örvend, s tettvágyát sem lo- hasztotta le az idő. Elhatározta, hogy tüzetesen megismerkedik pedagóguspályája színhelyének, az egykori halászfaluból várossá nőtt tele-, pülésnek a történetével. Mindenekelőtt gyűjteni kezdett. — Mit? — Siófokot ábrázoló fényképeket. Nagy halom fotóm összegyűlt, amikor rájöttem, hogy ezt így nem érdemes folytatni. A képeket azonosítanom kell, különben semmit sem érnek. A keszthelyi múzeumban kezdtem a keresgélést, majd folytattam más múzeumokban, levéltárakban. Megállapítottam például, hogy 1945-ig huszonnyolcán adtak ki képes levelezőlapot Siófokról. Az anyag egyre nőtt, most már témák szerint csoportosítottam a képeket, s a legszükségesebb információkat is feljegyeztem a felvételekkel kapcsolatban. Például itt van a Sió-zsilip, egy téma a nyolc közül. Az első épületet 293- ban létesítették, a másodikat 1863-ban (erről már van képem), a harmadikat pedig 1891-ben. Az utóbbiról 29 fotó van a birtokomban. Természetesen elolvastam, kijegyzeteltem a fellelhető forrásmunkákat is. A negyedik zsilip 1941 és 1947 között épült fel, erről 38 képet, köztük roppant érdekeseket tudok mutatni. A másik téma a siófoki fürdőtelep története. Kétszáztíz kép illusztrálja. Csak a Glatz Henrik-féle telepet bemutató tabló 26 századvégi fotót tartalmaz (Glatz Henrik fia volt Glatz Oszkár, a neves festőművész.) A balatoni hajózás történetét megírtam, a városi tanács kiadta a Siófoki füzetek sorozatban. Ehhez a témához 210 képet gyűjtöttem A település történetével kapcsolatban 220 felvételt őrzök, ezek között van egy 1790-ben épült nádfedeles ház képe is. véleményem szerint az utol só házé azok közül, amelyek az egykori halászfalura jellemzőek voltak. A törökök kiűzése után, 1780-ban jelentette be igényét Fok falura a veszprémi káptalan. A Siófok nevet 1790 óta ismerjük. összesen 1400 fényképet őriz szekrényében, s a gyűjtemény egyéb siófoki vonatkozású dokumentumokkal gazdagodott az utóbbi években. — Érdekes térképeim Is vannak — mondja, és elém tesz egy terítőnyi fénymásolatot. — Ez a siófoki szőlőhegy, a XIX. században. Mint ismeretes, a község 1950-ig Veszprém megyéhez tartozott, de a szőlőhegy mindig somogyi volt. Itt olvasható a 141 tulajdonos neve. Az egykori foki lóváltó állomás 40 hold föld hasznából tartotta az állatokat, egy másik térképem szerint. Ez a váltóállomás (posta) a mostani Borharapó — egykor beszálló vendéglő — mellett volt (A régi boltíveket a nem éppen impozáns bazársor takarja el szemünk elől.) — Nagyon megszerettem ezt a munkát * igyekszem jól csinálni — mondja. — Persze én nem vagyok történész, csakis a helytörténet néhány kevésbé ismert vagy feledésbe merült mozzanatára szeretném felhívni a mai siófokiak, főként a fiatalok figyelmét. A kutatás csakis szakszerűen végezhető. Ebben készségesen segítettek nekem a veszprémi egyházi levéltár nagy tudású szakemberei és mások is. Szeretném, ha gyűjteményem a jövő kutatói számára is hasznosnak bizonyulna. — Most mi a soron következő feladat? — Űj térkép készül Siófokról, s magam is segítek a munkában. Helytörténeti ismertetőt írok, ez a térkép hátsó lapján fog megjelenni. Az ide látogató üdülők tehát nemcsak Siófok jelenében, hanem a múltjában is tájékozódhatnak majd e kiadvány segítségével. Ss. A. | Húszéves a Kaposvári Járási Pedagógus-vegyeskar Jubileumi koncert öt kórus énekelte együtt, hogy Széles a Balaton vize... Henkey Zoltán, a Kaposvári Járási Pedagógus-vegyeskar egykori karnagya pedig egy könnycseppel a szeme sarkában lendületesen vezényelte a jubileumi koncerten fellépő kórusok egyesített karát. Hétfőn este ünnepelte megalakulásának két évtizedes jubileumát a Kaposvári Járási Pedagógus-vegyeskar. a kiváló akusztikai adottságú nagyberki általános iskolában. A hangversenyen föllépett a Nagybajomi Pedagógus-vegyeskar, a Szentbalá- zsi Férfikar, a Kadarkúti Pedagógus-vegyeskar és a kisgyaláni tsz férfikara is. — Iskolánkban hagyománya van a kórustalálkozóknak — mondta Berta Endre igazgató. — Voltak már itt művészeti szemlék, körzeti és járási bemutatók. Különösen nagy öröm számunkra, hogy a megalakulásának huszadik évfordulját ünneplő járási pedagóguskar is a mi intézményünket választotta e rangos esemény színhelyéül. A mai vegyeskar 1963-ban alakult, 14 taggal, Henkey Zoltán vezetésével. Akkor még férfikarként működött. A tagok 20—30 kilométerről jártak be Kaposvárra, a kéthetenként tartott próbákra. Népdalokkal, népdalfeldolgozásokkal, többszólamú művekkel népszerűsítették a helyi énekkarok munkáját. Az énekkar vezetését 1973- ban Zimre József vette át. A kórus 1977-ben tudatformáló és zenei ismeretterjesztő tevékenységéért a Szocialista Kultúráért kitüntetésben részesült. A további fejlődésben halálozás, betegség miatt törés állt be, a létszám nyolcra csökkent. Ekkor a Kaposvári Járási Hivatal művelődési osztálya megkezdte a vegyeskar szervezését. Két évvel ezelőtt a kórust ismételten minősítették; az eredmény: aranyko- szorú. A vegyeskar férfi énekesei a Somogy megyei Pedagógus-férfikarnak is aktív tagjai. A kórus tulajdonképpen karnagyi klub is. Több tagnak saját lakóhelyén van gyermek-, illetve felnőttkórusa, s a próbákon módszertani továbbképzés is folyik. Zimre József kórusvezető: — Jubileumi hangversenyünk amolyan búcsúelőadás is. Januárban megszűnnek a járások, így egyelőre nem tudjuk, hogy hová tartozunk majd. Ez azonban szervezeti kérdés; ennél sokkal fontosabb számunkra az együtténeklés öröme. A vegyeskar most forrt ki igazán, az alapító tagok mellett itt vannak a fiatalok. Számunkra kedvezőtlen, hogy épp most törhetjük a fejünket, mi lesz velünk. » A koncerten fölcsendülő Ave Maria, Wagner Békekövetek kara, vagy a Révészek, révészek című dal bizonyította: a kórus munkája tel-, jessé vált. A kezdetre, az első próbálkozásokra Sebestyén Károly és felesége pontosan emlékszik: — 1962-ben végeztünk a kaposvári tanítóképzőben. Henkey Zoli bácsi hívta a fiatal pedagógusokat énekelni, s mi jöttünk. Most Ka- posmérőben tanítunk, s büszkék vagyunk rá, hogy a mi tantestületünkből már hatan vesznek részt a pedagóguskar munkájában. Sőt, szervezzük a mérői pedagóguskórust is. Jelenleg a községben nincs énekszakos kolléga, így a nagybajomi Pap Jenő vállalta a vezénylést. i ' — Az éneklés nagyon erős közösségösszetartó erő. Ezt csak szívvel-lélekkel lehet csinálni. Íme, a bizonyíték; hogy erre az eseményre mennyien összejöttünk! „Minek a fegyver, minek háború! Népeket irtó vaksötét bosszú. Ragyogjon a fény! Munkadiadal! Ajkainkon dal! Nem kell a fegyver! Nem kell háború! Népeket irtó vaksötét bosszú...” Négy fiatal énekli tisztán, csengő hangon • Karbuczky Lajosnak, a kórus egyik legidősebb alapító tagjának jubileumi meglepetését: saját művét, melyet erre az alkalomra komponált. Egy perc meghatott csend, majd lelkes taps köszöni meg az ajándékot. Szívükön viselik a közös éneklés ügyét... Ambrus Ágnes A tanítói oklevél megszerzésének 50. évfordulóján találkoztak a szegedi prepák. Már aki megérte közülük a jubileumot. Az egykori osztálytársak valamennyien rövid pályarajzot készítettek erre az alkalomra, s felolvasták a banketten. Kenedy Ferenc így kezdte beszámolóját: „Tanítóm hétköznapi ember volt, de vasárnap, amikor fölvette a tűzoltóegyenruhát (Tapolcán ő volt a parancsnok), az aranytaréjú csákót (akkor még nem tudtam, hogy nem minden arany, ami fénylik), elkápráztatott bennünket Tanító akartam lenni, hogy tűzoltó lehessek. Vágyam teljesült. Valóban tanító lett belőlem, s tűzoltó is: Fűzfőn, első állomáshelye, men parancsnok, Siófokon parancsnokhelyettes. Itt 212 helybeli és 366 vidéki tűzhöz vonultunk ki. Egyébként a Tűzrendészeti Érdemérem arany fokozatának tulajdonosa vagyok.” Az ötvenes évek végén a Somogyi Néplapban megjelent egy írás a pedagógusok túlterheléséről, s a cikkíró az ő társadalmi funkcióit sorolta elrettentő példaként. Méltán. Elképesztő, mi mindent vállalt oktató-nevelő munkája mellett. Az 1. számú iskolában tanított (egyben az új, emeletes intézmény építési felelőse, ügyvivője volt), mellesleg igazgatta az ipari szakmunkásképzőt, megszervezte a kereskedelmi és vendéglátószakmunkásiskolát (ennek is igazgatója volt 6 évig), szakfelügyelt (45 után matematika—fizika szakos tanári diplomát szerzett), és más felsorolhatatlanul sokféle gyakorlati szervező- munkát végzett Siófokért, a Balatonért. (Megkapta a „Tegyünk többet Somogyért!” emlékérmet, a Kiváló Tanár kitüntetést és a Siófoki emlékérmet is.) 1977-ben nyugdíjazták, ám ő nem vonult nyugalomba. Aki világéletében közéleti ember volt, ha Klubélet a tejüzemben Együttműködés az Unióval A Tejipari Vállalat ifjúsági klubja múlt évi munkájáért megkapta a városi klubtanács dicsérő oklevelét. A Zalka Máté utcai helyiség falán sorakozó díjak azit mutatják: a társaság az idén is jól dolgozott. A tagság rendszeresen részt vesz találkozókon, politikai es sportvetélkedőkön, s eredményesen. Az Unió klubbal közösen rendezett, vidám estjük után Szabó Jánossal, a vállalat termelési csoportvezetőjével beszélgettünk. — Hogyan lesz valakiből klubvezető? — Sokáig voltam tagja a kaposvári Fiatal Utazok Klubjának, sok jó programban vettem részt. Akkor kaptam kedvet hozzá, hogy munkatársaim számára lehé-‘ tővé tegyem: minél több hasznos élményben legyen részük, közösen szórakozhassanak, anélkül, hogy ezért sokat kellene fizetniük. 1980-ban vettem át elődömtől a klub vezetését, egy évvel később klubvezetői tanfolyamot végeztem. Ez igen sokat segített: nemcsak a lehetőségek, a szervezési feladatok elméletével foglal koztunk, hanem szituációjátékok során olyan helyzeteket, problémákat kellett megoldanunk, amelyek a gyakorlatban is adódhatnak. — Mi áll a klub tevékenységének középpontjában? — Hetente két alkalommal találkozik a tagság: ilyenkor beszélgetünk, játszunk, gyakran pedig szervezett programokon veszünk részt. Rendszeresen tartunk meghívott előadókkal társadalmi, politikai témájú beszélgetéseket, vetítettképes útibeszámolókat. sportvetélkedőket. Sokat túrázunk is, a Kinizsi Természetjáró-egyesülettel. Jó a kapcsolatunk a vállalat társadalmi szervezeteivel, a párttal, a szakszervezettel, a vöröskereszttel, no és természetesen a KISZ-szel, hiszen a tagság zöme |ÍISZ-tag. Kölcsönösen bizalommal fordulunk egymáshoz, ha problémánk van. Mi rendezzük például az ünnepségeket, kulturális programokat, ezért cserébe anyagi és tárgyi feltételek biztosításához kapunk segítséget. — Gyakran szerveznek közös programokat az Unió klubtel? — Igen, velük két-három hetenként rendszeresen. Májusban például közösen utaztunk Budapestre, a nagyabb rendezvényeket, kirándulásokat együtt tartjuk. Ez nagyon hasznos dolog, mert így a szervezési munka megoszlik a két klubvezető között, ugyanakkor a tagság több program között válogathat. Az sem elhanyagolható szempont, hogv ily módon nemcsak a vállalat dolgozói vannak együtt, akik a munka* helyen úgyis egész nap látják egymást. Az ismerkedési, kapcsolatteremtési lehetőséget szeretnénk növelni azzal is, hogy bár a klub zártkörű, ki-ki elhozhatja Ide ismerősét, s ha úgy látjuk, hogy beilleszkedik a társaságba, őt is fölvesszük a tagok sorába. — Mik a klub tervei? — Legközelebb áprilisra tervezünk nagyobb közös programot: az Unió klubbal együtt kirándulni megyünk Veszprémbe, s többek között üzemlátogatást teszünk az ottani tejüzemnél. Tavasszal pedig „házon belüli” munka vár ránk: társadalmi munkával rend betesszük Zalka Máté utcai klubhelyiségünket. SOMOGYI NÉPLAP Régi ismerős a képernyőn Fekete fülű fehér Bim Karácsony első napján ismét műsorra tűzi a televízió a Fekete fülű fehér Bim című filmsorozat felújított változatát. A filmet nem sokkal a Csendesek a hajnalok befejezése után forgatta Szta- nyiszlav Rosztocki j, Gavriil Trojepolszkij könyve nyomán. Vjacseszlav Tyihonov a filmben Ivan Ivanovicsot, a magányosan élő író-termé- szettudós-vadászt játssza. Barátja Bim, a hűséges, okos kutya. Amíg Bim gazdája kórházban van, jó és rossz emberekkel találkozik, végül egy nappal az annyira várt viszpntlátás előtt elpusztul. Ivan Ivanovics azonban talál egy kis fehér kutyaköly- két, amelynek fekete a füle. Bim lesz a neve ... A forgatócsoport tagjai sokáig keresték a Bimet „alakító” kutyát. Az állatfilmek készítése általában nehéz. Rosztockijnak azonban különös érzéke volt a szokatlan témához. Bimet mindvégig szoros kapcsolat fűzi partneréhez, ezért nem érezzük, hogy idomított állat. Trojepolszkij könyve és a belőle készült film egyaránt hat az érzelmekre, de nem hatásvadász. A rendező így nyilatkozott: „Meg akartam mutatni, milyen fontos életünkben a szeretet. Óvjuk meg, amit a természet nyújt nekünk! Én harcolni akartam a lelketlenség ellen. Az emberek között is vannak Bimek; gyakran csak akkor ismerjük föl egy ember értékeit, amikor már halott. Még életükben legyen hozzájuk egy jó szavunk!” Ivan Ivanovics alakítóját, Vjacseszlav Tyihonovot a Háború és béke Bolkonszkij hercegét, A. tavasz 17 pillanata Stirlitzét nálunk is sokan ismerik. Az idén 55 éves művész 1948-ban állt először a kamerák előtt, azóta nemzetközi hírű művész lett. Ivan Ivanovicsról mondta a többi között: „A hős hasonlít apámra, aki munkás volt, rendkívül finom érzésű, türelmes és aranykezű, ahogy nálunk mondják. Ha elfogadok egy új szerepet, legelőször .végiggondolom, kire is emlékeztet a figura ismerőseim közül. Minden szerepben összeolvad saját énem a megfigyellekkel és megta- láltakkal.”
