Somogyi Néplap, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-18 / 298. szám
Karácsonyi muzsika ÚJ MINŐSÉG Hamlet — Máté Gábor Gondosan és ízlésesem feldíszített hatalmas fenyőfa alatt hamisítatlan karácsonyi hangulatban telt a péntek este a kaposvári Munkácsy gimnáziumán. Ezúttal is itt, a kiváló akusztikájú aulában rendezte meg a Somogy megye Művelődési Központ a hagyományos karácsonyi koncertet. A műsor gerincét a megye- székhely jórészt kiemelkedő gyermek- és felnőtt énekkarai által előadott művek alkották, de a rendezők gondoltak a hangszeres zene kedvelőire is. Az est indításaiként a régi falusi karácsonyok hangulatába élhette bele magát a közönség: a Kijvesdi Tiborné által betanított mesztegnyői gyermekegyüttes tréfás betlehe- mes játékot mutatott be. A Tinctoris Régi zene-együttes reneszánsz táncokat játszott részben korabeli hangszereken. A műsor első részében lépett föl a II. Rákóczi Ferenc es a Tóth Lajos általános iskola kórusa. Az ünneppel és a téllel kapcsolatos dalokat adott elő Kardos Kálmánná, illetve Zákányi Zsolt irányításával, az ismerten magas színvonalon. A tanítóképző főiskola női kara és a Táncsics gimnázium vegyeskara után a Somogy megyei Pedagógus-férfikar — neisz Karoly vezényletével — ezúttal is lelkes tapsra késztette a közönséget. A szünetben két, országosan is ismert karvezetőt faggattunk arról, szívesen énekelnek-e a mai diákok régi korok hangulatát idéző, számukra szokatlan témájú műveket. Zákányt Zsolt, a Tóth Lajos iskola énekkarának vezetője: — A gyerekek számára nem ismeretlen a vallástörténet, hiszen az iskolákban is kapnak ilyen jellegű ismereteket ; irodalomórákon meglehetősen sokat foglalkoznak a pogány hitvilággal, a keresztény mítoszokkal. Számukra csak az a fontos, hogy a zenemű igényes, hangulatos legyen; ezt mindig megérzik. Dorogi István, a Munkácsy gimnázium tanára: — Műsorunkon szerepéi a reneszánsztól a huszadik századig mindenfajta zene, Vecchi és Schumann, Kodály és Britten. Számunkra nem az a fontos, hogy milyen műfajt énekelünk, lehet az motetta, madrigál vagy bármi más. Az énekkart a dalol ás öröme fogja össze. A műsor második részében, * Kaposvári Szimfonikus Zenekar játéka után, nagy sikert aratott a Munkácsy gimnázium kórusa. Britten- nek Te rózsaág című kórusművében betegség miatt másnak kellett a szólót énekelni, a produkció mégis kitünően sikerült. Az énekkart a Barokk Együttes üde, önfeledt aauísikája követte: Vivaldi D-dúr concertóját adták elő Csupor László fuvólaszó- lójával. Ök működtek közre abban is, hogy a tanítóképző főiskola Cantus Pannonicus vegyeskarának műsora során igazán magasztossá válit a hangulat. Ezt végezetül a Vikar Béla Vegyeskar telt hangzású, érett éneklése tetőzte be. Bruckner Ave Maria című kompozócióját, Kodály Adventi énekét és Bárdos Lajos Karácsonyi bölcsődalát lelkesen fogadta a közönség. Befejezésként grandiózus feladatra vállalkozott Zákányi Zsolt nemzetközi hírű együttese: Liszt Krisztus-oratóriumának nyitó tételét adta élő, a mű által megkövetelt sodró lendülettel, négy gyermekszólista közreműködésével. A karácsony hangulata két évezrede elképzelhetetlen zene nélkül. A kaposvári zenés karácsonyok sikerét azzal lehetne még inkább növelni, ha az együtteseket kizárólag a produkciók esztótikai minősége alapján hívnák meg 9 ha nem kerülnének a „tartalékok padjára” olyan kórusok, mint például a kaposvári Hámán Kató Általános Iskola országos hírű énekkara. Tersztyánszky Krisztina Tisztában vagyok azzal, hogy van olyan ápolónő, aki odalöki az ételt, nem törődik vele, tud-e a beteg egymaga enni vagy sem. Van, aki azt a fáradságot sem veszi magának, hogy — tiszteletben tartva emberi méltóságát — nevén szólítja a betegét: „Egyeske!!” süvíti végig a kórtermen. S még abban sem kételkedem, hogy akad, akinél az ágytálnak vagy egy pohár víznek szabott ára van; akad olyan is aki felületesen hajtja végre az orvos utasításait, idejéből bőségesen jut trécselésre, kávézásra, csak épp a gondjaira bízott betegre nem. De bár statisztika nem készült róla, mégis meggyőződésem: ők vannak kevesebben. Ebbéli hitemben és tapasztalataimban csak megerősítettek azok a nővérek, akikkel nemrég beszélgettem. Évente két-két és fél millió beteget gyógykezelnek a kórházakban. Ez a tömeges ellátás olykor az elszemélytelenedéshez vezet az orvoslásban. Képes-e az ápolónő ezt valamiképpen ellensúlyozni ? Erzsébet nővér szerint ez függ az ápolónő személyiségétől, idejétől, szemléletétől. Az ápoláslélektan tantárgy a képzőkben, de még kevéssé valósult meg a gyakorlatban. A hétköznapok során előtérbe kerülnek a halaszthatatlan szakmai teendők: a gyógyszerosztás, az injekcióHa a gépbe olyan csavar kerül, amely nem illik sehová, az elóbb-utóbb akadá- lyozni kezdi a mechanizmus működését, idővel pedig a szerkezet romlását, darabokra törését okozhatja. Hamlet ilyen csavar a dán államgépezetben. Mindnyájunk őriz valamilyen Hajmlet-képet, hála, hogy két-háxom évenként színre kerül valahol, vagy vásznon, vagy képernyőn jelentkezik mindig más színész arcával. Belém a hajdani kaposvári előadás égette Hamletét, és semmiféle Nak- sol nem hagesztheti az élményt: tizenhét évesen legfogékonyabb az ember az érzelmi hő és hideg ingadozására. Pedig — mint annyian mások — én is láttam Lawrence Oliviert, Szmoktu- novszkijt vásznon, színházban Gábor Miklóst, képernyőn Maximillian Schellt, Gassmant, Derek Jacobit, néhány részletben Viszocidjt. A nagy kérdés számomra az volt, mire használja fel Ascher Tamás a Hamletet. Most, amikor egy pécsi előadás Claudiust teszi főszereplővé vagy egy nem régi szolnoki bemutatón a Jan Kott-i Nagy Mechanizmus- eiimélet érvényesült következetesen. Ascher nem bűvész- mutatványra vállalkozott, igazi és mégis más Hamletet csinált. S ezt hangsúlyozom akikor is, ha természetesnek tartom, hogy négy-öt hét próbával — ennyi jut egy csacsika operettre is — vannak az előadásnak még kiforratlan részed, és a színészek kis hányada nem egészen kész a szerepével; négyöt előadás kihozhatja belőlük a legjobbakat. Itt egy olyan előadás zajlik, amelynek abszolút főszereplője Hamlet. Mindenki más csak annak a szürke közegnek része, melyet Claudius tudatosan sematizált maga köré; boldog nyáj, s ha birkami voltáról egy pillanatra sem feledkezik meg, nem 'kell tartania az őrző kutyáktól. A dán trón környezete kedélyes, sőt egy- egy tagjában egyenesen felhőtlen, jó kedélyű emberi közeg. (Laertes!) A nézőnek fel sem tűnik kezdetben, hogy Podónius időnként kör- bevizslat, s érdeklődése nem pusztán udvariassági formula. Ö kulcsfigura ebben az előadásban, ilyen Polóniust még nem láttunk, és ez a>z zás, a vérvétel, a bajmegállapításhoz szükséges orvosi vizsgálatok előkészítése; a betegek pszichés gondozására már alig jut idő. De arra van gondjuk, hogy megmagyarázzák egy-egy vizsgálat értelmét, lefolyását, csökkentve a szorongást. S föl kell figyelnünk arra is — fűzte hozzá —, ha valaki szótlanul ül az ágy szélén, idegesen gyűrögeti a zsebkendőjét vagy könnjfcn sírva fakad. Ilyenkor a tapintatos érdeklődés többet ér a nyug tatónál. Ágnes nővérnek nem lehet annyi dolga, hogy ne válaszoljon türelmesen, ha kell, napjában többször is arra, ami a beteg számára a legfontosabb; mikor tud lábra állni, hogyan alakul a sorsa ... Megragadóak Katalin nővér szavai: „Amikor reggel belépek a kórterembe, körülnézek, s azonnal látom nyugodt volt-e az éjszaka vagy sem. Ezernyi apró jelből lemérem, hogy a hangulat gyógyulást segítő vagy épp hátráltató . .. Érzem: ők az én betegeim, felelős vagyok értük .. A televízió pályaválasztási tanácsadója néhány esztendeje úgy akart kedvet csinálni az ápolónői munkához, hogy bemutatta: milyen bonyolult vizsgálatoknál segédkeznek a nővérek. Továbbá szó volt a cseppinfúzióról, a vérátömlesztésről, a gépi altatásról, az injekciózásról. „ilyent még nem láttunk” több tkairaikterre is érvényes. Koltai Róbert fantasztikusain nagyszerű alakításában ugyanis látszólag rendkívül mulatságos figurával találkozunk; olykor adja az ostobáit is, csakhogy minél ártalmatlanabbnak tűnjék feL De egyszereseik gyanakodni kezdünk : talán akikor, amikor fia után is kémet küld, és rendkívül szakszerűen oktatja ki Rajnáldot a felderítés legoptimálisabb módozataira. Megsejtjük, hogy udvari szaktanácsadói, közgazdász! diplomáioiaviezetői státusa csak fedőfoglalkozása az igazinak: ő a titkosrendőrség feje. E hivatalát majd Osrick örökli méltó utódként. (Gut- tin András.) Ami döntően fontos az ascheri Hamletiben, az az, hogy tudatosam beépíti koncepciójába a címszereplő, Máté Gábor eddigi Legjobb alakításaiból leszűrhetően azt a felismerést, hogy a színész a derű színeinek egyik legmesteribb keveróje. Következésképpen olyan, minden eddiginél masabb Hamletet ismerünk meg, aki Helsingőnbe hazahozza magáiban a kusrafit, a vidám cimboráit, a — ne féljünk kimondani ! — bohócot. . . Aki Láttuk, ahogy az ápolónő vérnyomást mér, pulzust számlál, gyógyszert oszt. Mindez jól illusztrálta, hogy korunkban az ápolás alaposan megváltozott. Viszont a képsor adós maradt az ápolás klasszikus, lényegbeli feladataival: a betegek körüli teendőkké. Nem láttuk, ahogyan ágyaznak, mosdatnak, etetik a betegeket; ahogyan jó szóval nyugtatják őket. Mindez kevésbé látványos, de a nővéri teendőknek . a leghálásabb és talán a leghumánusabb része. „Az ápolás önmagában nem ad egészséget — mondta egy alkalommal Friderike Dittrich, az Európai Ápolónők Egyesületének elnöke —, ám nélkülözhetetlen az orvos munkájához. Hivatásunk szép, nehéz és igényes. Aki ennek eléget akar tenni, naponta tudjon ajándékozni. Ajándékozni a gyengének, élniaka- rást a kétségbeesőnek.” De hogy ez a forrás el ne apadjon, s mindig tisztán áradjon, nemcsak a nővértől függ, hanem munkájának megbecsülésétől is. A nővérek bizonyos tennivalókat gyakran nem az orvostól, hanem a takarítónőktől kénytelenek átvenni. Egyik nagy kórházunkban kerestem az osztályvezető nővért, nem találtam sem a szobájában, sem a kórteremben. Végül ráakadtam a tálaló-konyhában, ahol két szakképzett ápolónővel kalábeTi cimborák, ivászátok társhősei látogatják meg. Ö ugyanolyan play boy lehetett, mint ezeik a bérencekké züllött fiatalemberek: Ro- senorantz és Guildestem — Spindler Béla, Dunai Károly. Horatio — Gyuricza István — „lelke másik fele”, aki valószín űlieg ingyen tanulóként filozofálásban volt társa. Ascher- és Máté fölfedeztek: az „őrült” Hamlet abszurdba szikrázó szöveghu- mora ugyanaz, mint a Shakespeare-művek bohócaié, s ez jelenetek sorának alaphangú Laláit határozza meg. Eörsi István szerencsés órákban fogant fordításkorszerű- sítése — amely Arany János szlogenné vált mondatait kapaszkodóul érintetlenül hagyta — még tovább élesíti a poénokat Az az érzésünk, mintha Örkén y -egy pe r oesek füzérét látnánk ezekben a jelenetekben. Az sem véletlen — ő is csak Shakespeare köpenyéből bújt ki — becketti véglénypár a sírásókettős; Lukács Andor és Csákányi Eszter jutalma, és ők főszereppé emelik, frenetikus hatású játékot produkálnak, óriásiak ... (Lulcáts a szellem és a színésztársulat direktoraként is az előadás legjobbjai között van.) Az a fiatalember, aki legszívesebben Ophéliája saofckában mosogatták a betegek edényeit, mert nem volt takarítónő. Ezzel nem a tekin- télyükön, hanem a betegek ellátásán esett csorba. Egy ápolónőt hallottam: „Nem a jövedelmünk okoz elsősorban gondot, hanem az asszonynak, anyának alig elfogadható munkabeosztás. Az osztályunkon tizenhat nővérállás van, de kettő betöltetlen, hárman szülési, ketten gyermekgondozási szabadságon vannak. Ezenkívül egy ápolónő mindig távol van, mert vagy ő vagy a gyermeke beteg. Szinte fél létszámmal látjuk el a munkát És ez az állapot nem tekinthető átmenetinek. Az állandó, rendszeres helyettesítés kifizetődő, viszont aki huzamos ideig végzi, testi- leg-lelkileg belefárad." Sokat hallani az ápolónők elvándorlásáról, de lényegesen kevesebbet azokról, akik évtizedekig hűségesen kitartanak a kórházakban, szociális otthonokban és a többi gyógyintézetben. Pedig az egészségügyi dolgozóknak több mint ötven százaléka törzsgárdatag. ők az orvosok nélkülözhetetlen segítőtár sai, akik szakmai érdeklődésből, humánumból egy életre eljegyezték magukat az orvostudomány vívmányait nap nap után alkalmazó, izgalmas és szép hivatással, a gyógyítással. Róluk — értük szóltam. Sz. K. K. nyáját emelgetné — miután alaposan körülkémlelt, nem figyelik-e most is —, néha kinéz ránk, elveszetten, elárulva, hogy idegei szakadásiig rojrtosuitafc. Vidám kura- fi, az átlagosnál sokszorosan nagyobb erkölcsi érzékkel, a katasztrófa eredője ez. Másfelől: tipikus enteHektüeU, aki a tervkovácsoUas'oan zseniális, viszont képtelen a végrehajtásra (PolórJus ie- szúrásaikor maga is ájultan rogy a földre.) Az egykori romantikus, érzelmileg í ütött kaposvári előadás és e között a legnagyobb különbség az, hogy a mostani élmény érzelmi, de mindkettő a njaga korának tartott tükröt. Mate Gáibor alakítása pedig nyilván még újságcikkeik témája lesz, hisizen nemcsak a színész pályájának eddigi Legfontosabb állomása, hanem minden- Hamletiek sorában is hatalmas teljesítmény, imaőségében új Hamlet. Ugyanezt lehet elmondani Básti Juli Ophéliájárói is: nem a szokásos naiva-Ophélia, ez egy vihari eoló, gond taten étetme készülő, erősen szexuális karakterű fiatal nő, akire egyszer csak rászakad az égbolt; képtelen felismerni, hogy Hamletje nem akarja magával rántani őt is, és beleörtil a félreértésbe, s atyja halálálba Alakításának nagyszerűsége abban is rejlik, hogy Ophélia őrülésében képes felmutatni az egykori, minden szabadossága ellenére erősen korlátozott Ophélia rejtett énjét Bezerédy Zoltánnak Laertessel hasonló utat kell bejárnia. Ismét nagyon jó, a párbaj jelenetük pedig ugyanolyan kitűnő, mimt Zeffirelli Rómeó és Júliájának Tybalt—Rómeó ösz- szecsapása: nem nélkülözi a humort, s éppen ezért válhat hirtelen tragikussá. Bár bevallom, én pazarlónak tartom Shakespeare-t abban, hogy az egérfogó-jelenetet megkétszerezi, egyszer pantomimmai, aztán színjátékkal adatja elő ugyanazt a történést, mégis le kell írnom, hogy Gőz István. Serf Egyed és Vizsnyiczai Erzsébet pompás triója hatalmas tapsot kapott a pantomim- betét után. Elemi humorú! Claudius itt maga is szürke egyéniség, jellemző, hogy asszonyi gyilofckail — méreggel — öl. S ez egyúttal azt is jelzi, hogy veszélyesebb a nyíltan zsarnoknál. Jordán Tamás most küzd a szerepért: az idei évadban ez a harmadik főszerepe, még nem készült el teljesen a figurával. Gertrud — Lázár Kati — tragédiája, hogy bár az egyik pillanatban felismeri fia morális igazságát, tetteivel képtelen támogatná. A puritán díszlet Donáth Péter, a történelmi kor divatját a maival szerencsésen elegyítő kosztümök Szakács Györgyi munkája. Leskő László akkor van elemében, ha wittenbergi egyetemi-bordélyÁPOLÓNŐK „Gyógyítás nincs ápolás nélkül, s a meg nem felelő ápolás semmivé teheti a legjobb orvosi munkát is.” (Hetényi Géza protesszo*
