Somogyi Néplap, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-18 / 298. szám
.O' Uj % 7X3 THÄG PROLETÁRJAI, EGYE SÜLJÉT EX? 'Cipű j'i'»' Kft?: T.U w SOMOGYI NÉPLAP AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIX. évfolyam, 298, sióm T983. december T8., vasárnap leveiezősök versenye Az ünnepélyes hangulatban ezúttal nem ránetalan arcú kamaszlányok, hirtelen hosz- •züra nőtt ifjak hajoltak az iskolapad fölé, hanem érett felnőttek: két-három műszakban doigozo munkásemberek, akiknek az esztergapad, a véső, a kalapács kezelése jóval kevesebb gondot okoz, mint a toll vagy a körző helyes forgatása, l iatalasz- üzanyok. akik a társadalmi szempontból közvetlenül j hasznos munka és a,z otthoni i főzés, mosás, peienkázas mellett vállaltak néhány éve harmadik műszakot. Nem voltak sokan a két kaposvári gimnázium és a gépészeti szakközépiskola termeiben: mindössze nyolcvanan vették föl az Országos Pedagógiai Intézet javaslatára, a megyei tanacs művelődési osztályának kezdeményezésével odadobott kesztyűt. Leveiezősök. Tanulmányi versenyen mérték össze tudásukat matematikából, magyar nyelvből és irodalomból. Somogybán először. A megkérdezett oktatási szakemberek nem tudnak arról, hogy más megyében már korábban sor került volna hasonló önbizalomkcltő, ösztönző és az érettségire való felkészülést segítő próbatételre. Nem volt hát csekély a kockázat, hiszen a levelező tagozatokra egyébként. is gyakran Sütik rá a bélyeget: papírgyártó intézmények, sőt, a pedagógusok egy — kisebb —‘része is némi előzetes kárörömmé), jobb esetben gyanakvó kíváncsisággal figyelte * kezdeményezést. Természetes, bogy a szervezésben részt vállalt tanárok és tanügyi tisztségviselők sem vártak csodákat. A levelező oktatás színvonala az ő véleményük szerint is sokat romlott az utóbbi években, a gimnázium rohamosan veszített népszerűségéből — Fonyódon, Marcaliban, Nagyatádon az idén már nem indítottak első osztályt a jelentkezők hiánya miatt! — s • legtöbb tanulni szándékozó felnőtt a hároméves szakközépiskolai tanulmányokat részesíti előnyben. Nem is történt csoda. A versenydolgozatok átlagos színvonala nem érte el a nappali tagozatos diákokéit, egy-két intézményről kiderült, hogy a levelező oktatást afféle kötelező kiegészítő sportágnak tekintik, néhányról pedig — elsősorban a négy .dobogós” helyezést elért Munkácsy gimnáziumról, ezenkívül marcali és fonyódi testvéreiről, s a kaposvári gépészeti és közgazdasági szakközépiskoláról —, az, hogy az osztályzatokat nem ingjen osztogatják. tljabb — sokadik — tanulsága a levelező tagozatos diákok tanulmányi versenyének: az írásbeli kifejező- készség, illetve fcladatmcg- oldasi készség javítása mellett érdemes volna szóbeli vetélkedést is rendezni: a szakemberek egyöntetű véleménye szerint a felnőtt tanulók elszoktak a folyamatos beszédtől, többségük fellépése, önbizalma — az órák, a vizsgák tanúsága szerint — meglehetősen gyenge. Egyszóval több vonatkozásban is kiviláglott: a tizenévesek szamara alkalmas metodikát nem lehet szolgai módon alkalmazni a levelező tagozaton, Elsősorban ezért a meg bizonyosoclasért er te meg e tanulmányi versenyt megrendezni, s nyilván ennek jegyében lesz érdemes folytatni az ígéretes kezdeménye- mti. A rakétatelepítés kezdete után Tiltakozni kell, — mieden alkalmat megragadva — Most, hogy az Amerikai Egyesült Államok megkezdte a középhatótávolságú rakéták nyugat-európai telepítését, megsokasodtak a nemzetközi békemozgalom jövője körüli kérdőjelek. Egyes körökben visszhangra találtak s további küzdelem kilátásla- lanságát hirdető eszmék, nézetek, veszélyeztetve a közelmúltban kialakulni látszó egységet. Sarkadi Nagy Barna, az Országos Béketanács főtitkára e kérdések kapcsán a következőket mondotta: A nemzetközi békemozgalom egy csatája kétségkívül elveszett, de úgy gondolom, hogy a harc végső kimenetele még korántsem dőlt el. A feladat továbbra is: akadályozzuk meg egy nukleáris konfliktus kirobbanását. Az utóbbi hetek eseményei ugyan valamelyest visszavetették a békemozgalmakat, ám nap nap után látjuk és halljuk, hogy megújult erővel ismét százezrek tiltakoznak az emberiséget fenyegető „utolsó járvány”, az atomháború elkerüléséért. Nyu- gat-Európában mindennaposak a tüntetések, ezreket tartóztatnak le amiatt, mert vállalni merik legjobb meggyőződésüket, azt, hogy ezt a világot, a civilizáció vívmányát meg kell menteni. A telepítések megkezdődtek, s ez olyan objektív tény, amellyel szembe kell néznünk. Igaz, korábban sem voltak, nem lehettek illúzióink. Tudtuk, hogy az imperialista körök a kialakult tényleges erőegyensúly megbontására törekednek. Ahogy fokozták erőfeszítéseiket céljuk elérésére és soraink megosztására, tapasztalniuk kellett, hogy az emberek merőben másként vélekednek a világról, a gondok megoldási lehetőségeiről. A józanul gondolkodó politikusok számtalanszor leszögezték, hogy a tárgyalásoknak nincs ésszerű alternatívája, a nézeteltéréseket nyíit, őszinte, a kölcsönös érdekeket egyeztető vitákban kel! rendezni. Mi, a magyar békemozga- lőm aktivistái a magunk erejéhez, lehetőségeinkhez mérten eddig is támogattuk az imperializmus ellen, a társadalmi haladásért küzdő mozgalmakat, s szorgalmaztuk az együttműködést velük. Szándékaink jórészt valóra váltak: olyan szervezetekkel találtuk meg a közeledés platformját, amelyekkel azelőtt — ilyen-olyan okok miatt — nem sikerült. Itthon is téma, mit tehet az egyén, most, ebben az új helyzetben? A válasz: ugyanazt mint eddig. Tiltakozni kell, minden alkalmat megragadva, s tudatosítani, hogy nem akarunk háborút, készek vagyunk eredményeink megvédésére. Az elmúlt napokban országszerte megrendezett gyűléseinken fórumainkon fiatalok és idősebbek, férfiak és nők, munkások és értelmiségiek sokasága tett hitet a béke ügye mellett. Ugyanakkor szükségesnek és elkerülhetetlennek tartották a Varsói Szerződés tagállamainak ellenlépéseit, egyetértettek a tervezett intézkedésekkel. A KISZ-szel közösen kibocsátott felhívásunkat már eddig százezrek írták alá, ily módon is bizonyítva, hogy a magyar bákepolitika, béke- mozgklom milliók bizalmat élvezi. Éppen ezért a közeljövőben is számos alkalmat teremtünk arra, hogy népünk kifejezhesse töretlen békeakaratát, tiltakozzék a fenyegető veszélyek ellen, s szót emeljen a vitás kérdések tárgyalások útján történő rendezéséért. A Szovjetunió látja e! nyersanyaggal a lenfaivárosl Tiszai Vegyi Kombinát új polipropilén II. üzemét, amelyet a tervezett 36 hónappal szemben 38 hónap alatt készítettek el az építők, a magyar—szovjet olefinegyczmény keretében. A tsz-ek idei gazdálkodásának métlege Az összefogás enyhítene a kárt Kosárlabda NB I Kikapott a SÁÉV Alba Rcgia Építők — SÁÉV SC 75:69 (38:40) Székesfehérvár, V.j Pajor, Prenker. SÁÉV SC: Kostenezki (20), Frolow (—), Tóth (6), Monok (8), Magyar (8). Csere: Gosz- tonyi (25), Magyarfi (—1, Edző: Simon Károly. Elsősorban Gosztonyi remek játékával, a félidő befejezése előtt három perccel 6 ponttal vezetett a kaposvári csapat. Ez a játékrész végére kettőre csökkent. A második félidő ugyanúgy indult mint az előző: idegesség, felváltva vezettek az együttesek. Majd 47:42-re elment az Alba Regia. A kaposvári csapatból a játék ezen szakaszában Tóth Zoltán védőmunkája emelkedett ki. Majd Magyar dobott fontos és pontos kosarakat, de így is hét ponttal vezettek a hazaiak. A félidő közepén 61:54 volt a javukra az eredmény. Gosztonyi ziccere adta vissza a reményt, de utána ismét sorozatos hibák következtek, s 63:56-ra módosult az állás. Három és fél perc volt a hátralevő játékidő, mikor már kilenc ponttal vezetett az Alba Regia. A 381 percben 73:63 volt az állás. s ezzel nyilvánvalóvá vált a hazaiak győzelme, mely végü,l 75:69-re sikeredett. A második félidőben a SAÉV nagyon gyenge teljesítményt nyújtott, megérdemelten győztek a hazaiak. Bosszantó a vereség, mert jobb játékkal, kellő összpontosítással meg lehetett, meg kellett volna nysrai * mérkőzést A csapatból senkit sem lehet kiemelni, csak fellángolásai voltak a játékosoknak. Az ellenfél legjobb dobói: Kiss J. (23), Fekete (22). Beraeviezy Zsolt A termelőszövetkezetek készülnek a zárszámadásra. Az adatok még nem véglegesek, az előzetes összesítések azonban aat mutatják: az óv közi kilátások túlságosan borúlátóak voltak, az eredmények végül is a vártnál valamivel kedvezőbben alakultak. A nagyüzemi mezőgazdaság végül is kéipes volt arra, hogy a súlyos természeti csapás, az aszály okozta kiesés nagy részét ellensúlyozza. A közös gazdaságok termelési értéke — folyóáron számolva — 1— 2 százalékkal haladja meg az elmúlt évit. Az eredmény azonban 20—25 százalékkal elmarad a tavalyitól, miután a ráfordítás a hozamoknál lényegesén nagyobb arányban nőtt. A termelők év közben eddig soha nem tapasztalt mértékben támogatták egymást, és az állami vállalatok is hozzájárultak ahhoz, hogy a tsz-ek gazdálkodásához szükséges anyagok — például a takarmány — a rosszabbul ellátott területeken is rendelkezésre ál jón. A gabonatermelő üzemeket hátrányosan érintette a szárazság, a hozamok elmaradtak a tervezettől. Az állatte____________2__________________ n yésztés magas színvonala az idén örvendetesen stabilizálódott, ami nagy eredmény, hiszen a takarmánypozíció romlott. Az, hogy a szűkösebb készletek miatt a termelésben nem következett be visszaesés, az előrelátó és gondos takarmány- felhasználásnak, -elosztásnak is köszönhető. Várható volt, hogy megtorpan a mezőgazdaságon kívüli termelés fejlődése, a felvevő piac ugyanis egy idő óta telítődőben van. Ez be is következett mindenekelőtt az építés és a szolgáltatás területén. Az ipari termekak előállítása viszont egy év alatt nehány százalékkal nőtt, és ez javította a gazdaságok anyagi helyzetét Mindent egybevéve azonban a kiegészítő tevékenység rendelésállománya szűkült, kevesebb volt a munkaalkalom is és így — a korábbi évektől eltérően — a tsz-ekben dolgozók száma kis mértékben csökkent. Emiatt nem lehetett: szó a teljesítmények extenzív módon való fokozásáról, a többletteljesítményeket a kiegészítő tevékenységnél a termelékenység javítása adta. Az aszály a megyéket neai egyforma mértékben érintette. összesen mintegy ötmil- liárd forint feletti összeget vesztettek a közös gazdaságok. Az aszály után a tsz-ek csak úgy tudtak törésmentesen gazdálkodni, hogy minden eddiginél nagyobb mértékben mozgósították pénzügyi, anyagi tartalékaikat. Forgóvagyonuk egy része szolgálta ezt a célt. Az elveszett vagyon visz- szapótlása nem látszik kony- nyű feladatnak, sok helyén több év is eltelhet, amíg helyreáll a belső egyensúly. Az áüa/mi intézkedések év közben a gondokkal küzdő tsz-ekben, elsősorban a folyamatos pénzellátást tettek lehetővé, ezek a hitelek az év végén lejárnak. A fedezet híján maradt szövetkezetek állami segítségre is szorulnak. A veszteséges tsz-ek száma az idén nőtt. Előzetes jelzések szerint 165—180 közös gazdaságbein lesz majd veszteség vagy alaphiány. A pénzügyi hiányok kétharmad része az aszály által sújtott megyében jelentkezik. ■ ■ Önbecsülés A mai tizenéveseket éppúgy szokás elítélni, mint felmagasztalni. A pesszimista felnőtté az előbbi, az optimistáé az utóbbi vélemény. De akad „középutas” is, aki azt mondja: „nem jobbak, nem rosszabbak, mint mi voltunk ennyi idős korunkban ...” Az elmarasztaló általánosítás, amely csupán a rosszra, a károsra, az egyedi esetekre hivatkozik s nincsen szeme arra, hogy a jót is észrevegye, hamis és veszélyes. Nemkülönben a szónoklatok túlzó, ugyancsak általánosító dicshimnusza, amely azt sugallja: minden rendben van, a fiatalok szocialista nevelése a legjobb úton halad. Ez esetekben az álta- . lánosítás nem helyénvaló, il- I letve nem minden fiatal Közömbös a társadalmi-politikai kérdések iránt, másrészt: kétségtelen, szép számmal vannak a fiatalok között olyanok. akik a legcsekélyebb érdeklődést sem mutatják a közösség ügye iránt, Az igazság mégsem 9 középutas rélemenui w&*.oüa. amely se» tesz különbséget a mai tizenévesek és a 20—50 évvel ezelőtti teneagerek között, s bár álláspontja bölcsnek, lojálisnak hat, magasabb szempontból nézvést, végeredményben pesszimista. Ez a magasabb szempont pedig nem más, mint a szocialista társadalom szempontja, amely nevelési céllal tűzte ki a közösségi embertípus kialakítását, s ha az előbbi véleménynek adnánk igazat, azt is elismernék, hogy a felszabadulás óta eltelt évtizedekben hiábavaló erőfeszítéseket tettünk ezért, s kudarcot vallottunk a nevelésben. Csakhogy ilyet állítani képtelenség, tehát logikusan következik, hogy « mai fiatalok lényeges tulajdonságaikat tekintve fejlettebbek, ka úgy tetszik, jobbak, mint az 50, 20, sőt a 10 évvel ezelőtti tizenévesek voltak. Hogy melyek ezek a lényegesnek mondott tulajdonságok, azt nehéz volna néhány mondatban kifejteni. Mindenekelőtt a valóságét- zekúií tsiiettehh. Sokszor hallani marxista felnőttek szájából is: „Ezek a gyerekek valahogy túlságosan racionálisak, nem egyköny- nyen lobbantja őket lángra a hit. Mindennek az okát keresik, nem tudnak úgy igazán, önfeledten lelkesedni.” Valóban. Ezek a lányok, fiúk a jelenségek, dolgok mögé néznek, s ezen nincs mit csodálkozni. Hiszen nevelésük alapja nem a középkori skolasztika, sem valamiféle modern idealizmus, hanem a dialektikus és a történelmi materializmus. Hát hogyne ügyelnének az okokra és az okozatokra, miért ne keresnék meg a lelkesítő jelszavak miértjeinek válaszát, mielőtt lelkesedné nek? S ha megtalálják, s megértik ezeket a válaszokat, az 6 lelkesedésük sem lanyhább, mint a régieké volt. Más kérdés (külön írást érdemelne), hogy mindig elegendő-e és kellő színvonalon kommentált-e az az információ, amelyhez hozzájutnak? A fejlett valésigérzék ma- atts fokú igazságérzékkel párosult, s étiből következik, hogy a vizet prédikáló borissza-mentalitást észreveszik s nyersen leleplezik (etikai kérdésekben ők még radikálisak!), s az érdemtelen kivételezést nemcsak elitélik hanem egyszerűen elviselhetetlennek tartják. Ezt n\i sem bizonyítja jobban, hogy néha maguk a kivételezettek is (tehát ha valamelyik fiatalt befolyásos apja, nagybátyja stb. protezsálni akarja) fanyalogva fogadják vagy visszautasítják a meg nem érdemelt előnyt. Nem egyszer előfordul, hogy a szülei által konoknak, hálátlannak minősített ifjú azért dacol „öregjei”-vel, mert azok arra hivatkozva, hogy a javát akarják, összeköttetéseik révén próbálják öt „bedugni” egy-egy iskolába, munkahelyre. A szülő ilyenkor dühöng, s nem gondol arra, hogy szándéka esetleg bántóan ellentétes fentien hirdetett életfelfogásával; hogy benne a kispolgár dühöng, míg lánya, fia »konok ellenkezésében ha ösztönösen is — egy magasabb szinté önbecsülés n&íi.vórml meg... is. a
