Somogyi Néplap, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-17 / 297. szám
AZ 1FEJÜSAG*1KI0SAG !FüüSAG*IFüUSAGjIRJDSáG 1iejüsäg«elet Fiatalok egészségünkért Emberi érettségre van szükség A kaposvári megyei kórházban 570 harmincöt éven aluli fiatal dolgozik. Ez a kórház teljes állományának fele. Többségében fiatalokat találunk az ápolónők, a laboránsok vagy a műtősök között. A fiataloktól is függ tehát a kórház gyógyító munkájának színvonala. A fiataloktól, akiket bizony nem minden esetben a pálya választ. A pályaalkalmasság, emberi érettség szigorú elbírálására nincs minden esetben mód, hiszen a felsorolt munkakörök is előkelő helyen állnak az úgynevezett hiányszakmák listáján. Lesz-e az egészségügyi dolgozók idősebb nemzedékének megfelelő utánpótlása? Milyen módon volna növelhető e pályák vonzereje? Hogy ítélik meg a kórházban dolgozó fiatalok helyzetüket, lehetőségeiket? — Külkereskedelmi pályára készültem, s csupán a véletlen hozta úgy, hogy hat évvel ezelőtt segédnővérként a kórházba jöttem dolgozni. Azóta elvégeztem több iskolát, s ma már el sem tudnám képzelni, hogy mást csináljak. Azok közé tartozom, akik fölismerték: ezt a munkát nem a pénzért érdemes, s nem is szabad csak ezért csinálni. Szántó Györgyi az idegosztályon dolgozik. 23 évesen ma 6 a kórház legfiatalabb részlegvezető főnővére. — Fizikai és szellemi szempontból rendkívül megterhelő munka ez. A figyelmetlenségnek itt nem egy selejtes munkadarab a tétje. „Gyönge nő” létünkre 70—80 kilós beteget is föl kell emelni. Mindennél nehezebbek azonban a munkával járó pszihikai terhelések. Naponta látunk súlyos eseteket, szenvedő embereket és a folyosón síró családtagokat. Nem igaz az, hogy ezt meg lehet szokni. Egyszerűen csak kialakul egyfajta belső fegyelem, lelki önvédelem, amely lehetővé teszi, hogy a legsúlyosabb eseteknél se essünk pánikba. Képtelen volna segíteni az olyan nővér, aki minden beteggel együtt szenved. Ez a szenvedésekkel szembeni tolerancia mérsékli, de nem szünteti meg az állandó idegi terhelést. Végül is nehéz, felelősségteljes munkáról van szó, mellyel sem az anyagi, sérti az erkölcsi megbecsülés nincs arányban. Az egészségügyben dolgozókat ma, úgy érzem, egyfajta negatív társadalmi előítélet övezi. Elsősorban ez csökkenti a pálya vonzerejét. — Alaptalanok ezek az előítéletek? — Sajnos, nem. Nem mindenki csinálja ezt a munkát szívvel-lélekkel. A létszámhiány okozta kényszerűségek mellett ennek az is oka, hogy az iskolából kikerülő tizenéves fiatalokra még megfelelő emberi érettség nélkül szakadnak rá az említett lelki-idegi terhek. Ilyen emberi érettségre van szükség ahhoz is, hogy valaki belássa: a hálapénz mennyire megalázó, s összeegyeztethetetlen a hivatástudattal. Vannak, akik az első hónapok után megfutamodnak, s olyanok is, akik csak szemléleti torzulásokkal vészelik át a próbatételt. Ez azonban csupán kisebbség, a közvélemény mégis általánosít. — Sajnos, a sajtó vagy épp a filmek is a negatív példákat veszik nagyító alá — mondta dr. Kocsis Tibor, az 1-es számú sebészeti szakvizsga előtt álló fiatal orvosa. — Alig olvashatunk viszont a helytállás sokkal nagyobb számban található példáiról. Ez természetesen sérti a becsületesen dolgozókat, például azokat is, akik, bár nem fogadnak el hálapénzt, mégis lépten-nyomon föltételezik róluk. — Sokan épp valakinek a jó példáját látva választják az egészségügyi pályát, másokat a rossz példák vagy épp hibásan általánosító mendemondák tartanak visz- sza attól, hogy idejöjjenek — állította dr. Egyed Miklós, a belosztály segédorvosa. — Ezért volna különösen fontos, hogy több vonzó példát tudjunk fölmutatni, s hogy egyre kevesebben maradjanak a pályán a nem idevalók közül. Tapasztalatom szerint a kezdő nővérek nagy odaadással, szorgalommal látnak munkához. Még nincsenek családi kötöttségeik, még őszintén hisznek a pálya szépségeiben, s rengeteget dolgoznak. Eközben pedig az erkölcsi és anyagi megbecsülés minimumát kapják. Később a lelkesedés és a tehervállalás olykor csökken, a fizetés pedig lassan emelkedik. Gyakran elhangzik, hogy egy ápolónő lényegében egészségügyi szakmunkás. Legalább annyi fizikai és szellemi terhet visel, mint bármely termelőágazatban dolgozó szakmunkás, a bére mégis alacsonyabb. Néha már-már úgy látszik, mintha az egészségügyi bérek hallgatólagosan — hasonlóan például a benzinkutasokéhoz — eleve számolnának a „mellékessel”. Én orvosként 3200 forinttal kezdtem, most három év után 3600 forintot keresek. Sokan ezt egyszerűen nem hiszik el. — Szeretem a munkámat és jól érzem itt magam — mondta Cserjési Erika aneszteziológus-asszisztens. — Most nem okoz különösebb gondot, hogy például a hétvégi ügyelet szombat reggeltől hétfő délutánig tart. Nem tudom azonban, hogy oldom meg ugyanezt, ho majd férj- hezmegyek, s gyermekeim lesznek. — A háromműszakos munkakör a családosoknak rendkívüli nehézségeket okoz — mondta Jobbanné Pécsi Rózsa, a kórház KISZ-titkára, aki a fizikoterápián dolgozik. — A férjek közül csak kevesen hajlandók megosztani ezeket a terheket, liszteletet érdemelnek, akik család mellett is vállalják az éjszakázást. Ha nincs nagymama, bizony nemegyszer előfordul, hogy a hétvégi ügyeletet a gyerek is a kórházban tölti. Ez nem jó megoldás, de hát olykor nincs más. — Tanfolyamos nővér vagyok a gyerekosztályon — A Dél-dunántúli Vízügyi Építő Vállalat siófoki építésvezetősége fölvesz EGY MUNKAVEZETŐT, ÉGI FÖGÉPÉSZT megfelelő szakmai, végzettséggel. Jelentkezni lehet: DÉLVIÉP, Siófok, Ipartelep, az építésvezetőnél. így Kovács Veronika. — Csak most kezdtem a pályát, s mégis annyi minden köt már ide. Mindennapos sikerélmény egy-egy gyógyultan, jókedvűen távozó beteg. — Milyen módon lehetne növelni e pályák vonzását? — Elsősorban bizonyos béraránytalanságok megszüntetésével — mondta Szántó Györgyi. — Ma egy beteg- szállító többet keres, mint számos orvos, aki 18 éven át tanult a diplomáért, s aki sokszoros felelősséget visel. Az egészségügyi munka minősége nehezen mérhető. Nincs „pontos normája” a türelemnek, a kedvességnek a szolgálatkészségnek vagy az emberségnek. Objektívabbá tenné a megítélést, ha a betegek véleménye többet nyomna a latban a jutalmak differenciálásakor. — Ugyancsak érdemes volna meghallgatni az osztályokon gyakorlaton levő orvos- egyetemi hallgatók vagy ápolónőképzősök tapasztalatait, ök tudják legjobban, kitől kaptak legtöbb segítséget, kitől tanulhattak, s azt is, hogy ki adott jó példát számukra. Mindez jól segíthetné a tényleges szakmai és emberi értékek alapján történő kiválasztódást is, mindannyiunk hitele érdekében. Bíró Ferenc (235323) BEZÁRT AN Számítógépek a középiskolákban (Tóth Bva rajza) ' A szakemberek szerint e számítógépek nemsokára épp úgy hozzátartoznak életünkhöz, mint például most a karóra. Ezért minden középfokú tanintézet számítógépet kapott, s a diákok alkalmat arra, hogy megismerkedjenek az eddig csak hírből ismert „szerkentyűkkel”. Megyénkben a kaposvári Táncsics gimnázium valamivel megelőzte a többi iskolát. Tavaly a megyei számítógéptechnikai versenyt Varga Károly nyerte, a második helyet Hegedűs Péter szerezte meg; mindketten most negyedikesek a gimnáziumban. Az országos számítástechnikai versenyen párosban dicséretet kaptak. Velük, s tanáraikkal beszélgettünk a számítógépekről. Mindkét diák másodikos kora óta foglalkozik számítástechnikával, az ELTE programozó matematikus szakára jelentkeznek. Hegedűs Péter: — Szeretem a matematikát, a fizikát, a műszaki tárgyakat és a velük foglalkozó tudományágakat. Ügy gondolom, hogy a számítástechnikának nagy jövője van, érdemes megismerkedni, foglalkozni vele. — Milyen matematikai alapokra van hozzá szükség? — Matematikai logikára elsősorban, s persze némi konkrét tudásra, hiszen minden műveletet számokkal végzünk. A matematikai tárgyú programok megírásához természetesen rengeteg ismeret kell. — Mennyi idő alatt lehet elsajátítani a legkönnyebb programnyelvet? — Aki már foglalkozott számítástechnikával, tudja az alapvető dolgokat, annak egy hétre van szüksége hozzá. — Hol lehet gyakorolni? — Az iskola számítógépén, valamint a Neumann János Számítógéptudományi Társaság segítségével a SZÜV- nél. — Mennyi időt vesz el ez egy nap? — Körülbelül két órát. — Varga Károlyról tudom, hogy szorgalmasan tanulja az angol nyelvet. — Ez később nagy segítségemre lehet, mert a szak- irodalmat angolul írták, és nincsenek fordítások. — Milyen programokat írt már? — Elemző programokat, játékprogramokat, matematikai példákra megoldásokat és hasonlókat. — Milyen tervei vannak? — Szeretnék jó eredményeket elérni a versenyeken, a Számítástechnikai Országos Középiskolai Tanulmányi versenyen pedig Péterrel párosban a legjobbak között akarunk végezni. Gál József tanár az iskolában működő egyik számítástechnikai szakkör vezetője. — Fél évvel korábban kezdtem el foglalkozni a számítástechnikával, mint a szakköröseim. A kíváncsiság vezérelt. Ügy vélem, hogy a középiskolai matematika tanterv által nyújtott tananyag bőven elegendő az induláshoz. Algoritmikus gondolkodás és egy magas szintű programozási nyelv ismerete kell hozzá, mi ezt várjuk el a szakkör tagjaitól. — Mi a szakkör célja? — Nem szakemberek képzésé, nem fölkészítés egyetemi fölvételire, hanem az, hogy majdan saját szakterületén mindenki ismerje fel, hogy milyen problémákat tud megoldani gyorsan, könnyen számítógép segítségével. — A gimnáziumban is lehetne hasznosítani a gépeket? — Természetesen. Nyelvórákon oktatóprogramot, fs- leltetőprogramot tudna bemutatni a tanár, természet- tudományos órákon pedig bizonyos jelenségeket lehetne szimulálni vele. Ez a lehetőség egyelőre még kiaknázatlan, keressük a megoldást Kiss Zoltán tanár szintén számítástechnikai szakkörvezető. — Milyen igény van a gimnáziumban a számítógépek iránt? — Nagyon keresettek a diákság körében. Hétköznaponként este hétig foglalt a gép. Sajnos, csak egy személyi számítógépünk van, így a géphez nehéz hozzájutni. Idővel szeretnénk kialakítani egy gépszobát 6—8 géppel. Persze ehhez nagy anyagi ráfordítás szükséges, ezt csak fokozatosan tudják előteremteni nekünk. S ez az igény csak nőni fog, mert az idei tanévben minden diák tizenkét órás alapképzésben vesz részt, s bizonyára sokuknak megtetszik a számítástechnika. Jövőre számukra is indítunk szakkört. Reméljük, hogy legalább olyan sikerrel tudunk működni, mint eddig, s föltételeink javulni fognak. Berzeviezy Zsolt Fontos változások Ifjúsági parlamenteket rendeznek jövőre Az Állami Ifjúsági Bizottság a közelmúltban határozott arról, hogy a soron következő ifjúsági parlamenteket 1984. márciusa és decembere között (az oktatási intézményekben az 1984/85- ös tanév első felében) kell megtartani. A fórumoknak változatlanul az az alapvető feladatuk — hangsúlyozza a határozat —, hogy a fiatalok közéleti tevékenységének kibontakoztatásával, a kötelességek és a jogok kölcsönös érvényesítésével szolgálják a szocialista demokrácia fejlesztését. Ennek jegyében a parlamentek alkalmat adnak arra, hogy a fiatalok — az állami-gazdasági vezetőség beszámolója és a tételes írásbeli elszámolás alapján — értékeljék az ifjúsági törvény és az annak végrehajtását szolgáló helyi intézkedési tervek megvalósítását, a vállalati, intézményi pénzeszközök ifjúságpolitikai célú felhasználásának tapasztalatait. A parlamenten részt vevő fiatalok megvitatják a következő munkahelyi-oktatási intézményi parlamentekig — 1986 végéig — érvényes intézkedési tervek tervezetét. Az ÁIB határozata az ifjúsági parlamentek feladatává teszi, hogy mozgósítsanak a munkahelyek előtt álló tennivalókra, a jól szervezett munkára, a munkafegyelem erősítésére, a munkaerő gazdaságosabb felhasználására, az ésszerű energia, és anyagtakarékosságra, az oktatási intézményekben pedig az oktatás reformjának meggyorsítására, a tanulmányi fegyelem erősítésére. Az ÁIB — a KISZ KB- val és a SZOT-tál egyetértésben — időszerűnek tartotta az előírások korszerűsítését. Már az eddigi jogszabályok is lehetőséget adtak arra, hogy soron kívül is összehívják az ifjúsági parlamenteket. A most hozott AlBhatározat a korábbinál nagyobb önállóságot teremt a munkahelyi, intézményi tanácskozások összehívásához, jobban ösztönöz arra, hogy a fiatalok nagyobb csoportját érintő, lényeges kérdéseket rendkívüli ifjúsági parlamenten vitassák meg. A parlament ülései nyilvánosak, de tanácskozási joga csak a szavazati jogú fiataloknak, valamint a hivatalosan meghívottaknak van. Valamennyi szavazati jogú fiatalnak az ülés előtt legalább két héttel értesülnie kell a parlament időpontjáról, a helyi körülmények alapján legcélszerűbb módon biztosítani kell, hogy áttanulmányozhassák az írásbeli dokumentumok tervezetét. Továbbra sem kötelező a vezetői beszámoló írásbeli előterjesztése, újdonság azonban, hogy az előző parlamenten elfogadott intézke: dési terv egyes pontjairól írásban be kell számolni. Ugyancsak írásban szükséges értékelni a gazdálkodást az ifjúságpolitikai célú pénzeszközökkel, elkészíteni a következő időszakról szóló intézkedési terveket, valamint az ifjúságpolitikai célú pénzeszközök felhasználásának tervezetét. Jelentős változás, hogy szervezett lehetőséget kell teremteni a tanácskozáson elfogadott határozatok, az intézkedési terv időarányos végrehajtásának ellenőrzésére, a fiatalok tájékoztatására, s ezeket magában az intézkedési tervben is meg kell határozni. A fiatalok két parlament közötti időszakos, de folyamatos tájékoztatását a határozat az állami-gazdasági vezetőség feladatává teszi. Hogy a jövő évi parlamenteken elfogadott állásfoglalások végrehajtását hatékonyabban lehessen ellenőrizni; néhány olyan munkahelynél, intézménynél, ahol ifjúsági bizottság működik, ezek tagjainak egy részét az ifjúsági parlamenten választják majd. SOMOGYI R| NÉPLAP KI