Somogyi Néplap, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-17 / 297. szám
A portás unottan nézett el J. feje fölött: — A személyi igazolványát kérem. Ezt tessék kitölteni ... Kicsit várt, majd amikor J. visszaadta, könnyedén bólintott, nem is nyitotta ki a személyi igazolványt, nem egyeztette az adatokat. — 273-as szoba. — Köszönöm — mondta J.; aztán odafordult a mellette álló lányhoz. — A hallban találkozunk? — Nem. Majd bekopogok hozzád. — Várjalak? — Nem, Menj nyugodtan! J. fogta a bőröndjét, s elindult a lifthez, de a portás utánaszólt: — Gyalog tessék szíves, rossz a liftünk. J. sóhajtott egyet, és nekivágott. A szokvány szállodai szobában az ágyra dobta a bőröndöt, kinyitotta, de nem rámolt ki. Leült mellé, majd hátradőlt, tarkójára kulcsolta a kezét. A plafont nézte, s arra gondolt, amire mindig, minden helyzetben, otthon és másutt, kórházban és hivatalban: „Mit keresek én itt? Mi dolgom van itt?.. S egyáltalán ... itt kell nekem lenni?” Aztán fennhangon megnyugtatta magát: „Biztosan itt, mert hiszen itt vagyok.” Sokáig, talán egy óráig is feküdt így, megder- medten, felvillanó gondolatfoszlányok között, amikor halk kaparászásszerű kopogás hallatszott. — Gyere! — kiáltotta, és nem mozdult. A lány tiszta barnában, mogyorószín fejkendővel, világosbarna pulóverben, sö- tétebb harangszoknyában libbent elé, rámosolygott, megfordult, nevetett a szeme, barna, mindig fénylő, csodálatos mély kút. De utána mindjárt felhő jelent meg az arcán. — Már megint? — suttogta. — Már megint mi baj van? Ne csináld ezt velem! Alig vártam már, hogy itt legyünk, hogy ketten legyünk. És nyúlt le érte, a kezéért, meleg, puha, száraz kis keze volt, J. odahúzta a szája elé, bal tenyerével arcára szorította, jobbjával lelökte a bőröndöt az ágyról, és gáncsolva-húzvá emelte magára a lányt, átfogva tarkóját, hozzászorítva arcát arcához oly görcsös erővel, mintha soha nem akarná elengedni. Igézet volt, lassú, nyugodt szerelemigézet, amely nem tartozik bele az idő és tér szabta életfolyamba, hanem kívül van azon. Nem is tudták hát, hogy meddig feküdtek ott. J. legalábbis nem tudta, ezért a törött jég élének hideg karcolásával hatolt tudatába a lány valóságot odarángató mondata: — Éhes vagyok. Azonnal, szinte szolgálat- készen eltolta magától a lányt, azoknak a készségével, akik rendkívül gondosan ügyelnek arra, hogy cselekedeteikben ne korlátozzák a másikat. — Menjünk enni — bólintott még fektében; tovább mozdult, hogy felálljon, amikor legalsó bordái alól irtózatos erejű, éles nyilallást érzett, mintha a mellkasából egy kés pengéje akart volna előjönni, keresve azt a keskeny utat, amire egy kés hegyének szüksége van. Megállt egy pillanatra. A szúrás ahogy jött, elment. Újra tudott már mozdulni; felállt, ment ki egy pohár vízért a fürdőszobába. A tükörbe nézve ijedten látta a fáradt, öreg arcot, a reménytelenül semmit nem tükröző szemeket, és azonnal keresni kezdte újra a fájdalmat, de csak a fájdalomtól való üres félelemre talált rá, már csak ez jelezte, hogy ami volt, az volt. A lány rendbe tette magát. Megint meg! ebben a barna harangszoknya, s ő nézhette a rózsa-húsú, gömbölyű arcot. A portás megint unottan nézett el a feje fölött, de amikor a lépcső kanyarulata mögül előbukkant a lány, és szorosan mögéje állt, valami furcsa érdeklődést vélt látni a portás szemében. Az étterem teljesen üres volt Bécsi szeletet kértek, s vörös bort hozzá. J.-nek ízlett a bor, a lány nem szerette. Ez új volt J. számára. Azt hitte, a vörös bort mindenki szereli. Hozatni akart még egy gint, de a lány megfogta a kezét: te a szobába lépett örök némaságot — Rosszul vagy? Az ágy végén a cipőfűzés utolsó mozdulatába beledermedt J. már nem felelhetett. A lány ezt nagyon sokáig sem értette meg. Feltérdelt az ágyra, átölelte J. vállát, kemény, meleg, erős, válaszra váró, élő szorítással. De a mozdulatra gém felelt a test Ettől a lány szorítása is megdermedt. — Mi bajod? Ezt már sikította. Kicsit maga felé húzva J. testét még idegenebbül nézte, amikor az megdermedt pózából kicsit balra dőlve, az előbbinél még természetellenesebben maradt mozdulatlanul az ágyon. Fölkapta a telefont, de nem tárcsázott; a Szalontay Mihály Holtszezon — Ne! Majd a szobában fönt a whiskyt. J. bólintott, gyorsan elindultak föl. A porta üres volt, de szobáik kulcsa ott volt a pulton; elvették, fölgyalogoltak. J. mintha újra érezte volna a lépcső után a bordái alól kitörő késpengét; meg is állt, szuszogva figyelte magát, de nem volt semmi. A lány aggódó-kérdő arcára csak sóhajtott egyet — Ügy látszik, hirtelen ettem. A szobában gyorsan összetapadtak. Kibírhatatlan forróság keringett J. feje körül, pedig a lány csak nyakába csimpaszkodva forgott körben a nála nagyobb testen, és ahol elérte, szájával súrolta J. állát, nyakát, tarkóját ... M ost határozottan, és Reményen ütött az a kés a bordák alatt, dg mintha valaki megfordította volna, nem nyilalló szúrás, nem a penge hegye fájt, hanem tompa szorító nyomás terjedt mellkasában, és ki is szabadította volna magát rögtön a fájdalom ijedtségében, ha a lány elengedte volna. De az mohón tapadt a szájára. Nyelvhegye J. felső ajkát simogatta, és J. boldogan érzékelte volna az ismerős puhaságot, ha terjengő szorongása engedte volna. Kis idő múlva, mikor a lány elengedte, bal kezét a falnak feszítve lökte el magát az ágytól, fölállt, kihúzta magát, nagyokat lélegzett, orrán, száján át egyszerre szedte a levegőt, és hallotta, hogy mérhetetlen távolságból, onnan lentről, valahol, ahol a lány fekszik, hallatszik erős suhogása valami szélnek. — Vetkőzz ... Engedelmesen leült az ágy végére, még érezte, hogy a lány meztelen lábujjai derekára futnak, előrehajolt, hogy kifűzze cipőjét. De ahogy hajolt... a bordák alól jövő tompa szorításból agyába ért a fájdalom. Egy pillanat alatt föl is ért a tudatába, hogy ■ ez a vég, de aztán nem volt már tudata. Aztán nem volt már semmi. Ott ült, beledermedve az utolsó mozdulatba, görcsösen előréhajolva. < A lány lába még egy darabig sikálta a férfi derekát a zakó alatt, de hogy az nem mozdult, visszahúzta, felült a csendben, és kérdezett, mert még nem érzékelBencze József Mellén a tű Mellén a tűz kútja kiszáradt,.. Mit énekeljen szívem, ha fáradt? Elfoszlok, elfogyok, bogár lesz belőlem, elvarázsolt feleségek mindig hófehérek. Elaludt a vágyad a boglya tövében km es megszállottság eg a királyli szemében. Megállj, megállj, csodatévő szerelem, viola-éjben szarvas száguld veled, tü A GÖRNYEDT HOLD BAGOLY HANGÚ DENfiVÉFv kagylóban azonnal megszólalt a portás hangja. Mintha csak várta volna ezt a hívást. — Tessék parancsolni, uram. A lány ezt nem értette, csak a hangot hallotta. — Én vagyok, kérem; azt hiszem orvost kellene hívni... Akivel vagyok ... tudja, akivel jöttem ... azt hiszem, rosszul lett. — Rögtön ott leszek ... — 273-as ... — Tudom ... A portás pillanatokon belül ott volt. A lánynak még mindig kezében volt a kagyló; már nem a fülénél, csak lógott a kezében, s úgy nézte az ágyon heverő jelenséget. A portás gyorsan felfogta a történteket. Hozzányúlt a férfi szeméhez, lehúzta a szemöldökhéjakat szinte gyakorlottan, mint aki sokszor .csinált már ilyet. ' — Hát ez kész ... Sajnos. — Orvost? — Már fölösleges. Ide rendőrség kell, meg hulla- szállító ... — Meg ... A portás bólintott, majd: — Benne volt a korban... Egy helyen dolgoztak? — Igen — bólintott a lány, mint aki tudja, hogy a portás gondosan megnézte a bejelentkező cetlit, és ebből értesülhetett az azonos munkahelyről. A portás közben már fölvette az éjjeli lámpa mellől a kis whiskys üveget, kivette a lány kezéből a kagylót, helyére tette, s beleerőszakolta az üveget. — Mihdenesetre igyon egyet! Van itt valami holmija? A lány nemet intett, a portás elkezdte a kezébe adogatni a bugyiját, melltartóját, s mintha egy üvegfalon át nézné vagy mint egy képet, olyan tárgyiasan figyelte, hogyan öltözik a lány. Az éppúgy nem fogta fel saját groteszk kapkodását, mint előbbi meztelenségét. Amikor már teljesen felöltözött, a portás még egyszer körülnézett, aztán a lány harisnyanadrágját belegyömöszölte az egyik cipőbe, megfogta a lány szobájának a kulcsát, s bal kezében a pár női cipővel, jobb kezében a kulccsal, szólt: — Na, jöjjön gyorsan! A lány elindult, a portás maga elé engedte. A folyosón nem találkoztak senkivel. A lány szobája elölt megálltak, a portás kinyitolla az ajtót, felgyújtotta a villanyt, leültette a lányt az ágyra. — Vetkőzzön le, és feküdjön le — parancsolta. — De előbb igyon! A lány engedelmesen követte az utasítást, meghúzta az üveget, kibújt pulóveréből, s megint nem érzékelve a szenvtelen szemek nézését levetkőzött, s befeküdt az ágyba. A levetett ruhadarabok szerte szét hevertek a földön. A portás még egy kicsit szétrúgdosta őket, majd megigazította a lányon a takarót. — Ha mindent elintéztem, visszajövök. Aludjon! Muszáj aludnia. A lány fektében bólintott. — Hagyjam égve a villanyt, vagy eloltsam? A fekvő lány az állólámpa íénykörébe zárva nézte a szemközti falat. A zöld-ezüst tapétákon szürke beázáscsíkok húzódtak, s ezek most lomha táncot jártak a maradék, ezüst szikrázó fénycsillogás mögött. Hogy mennyi idő telhetett el, percek, órák. azt nem érzékelte. Már haj- nalodhatott, mert a magas neonlámpák kék fénye fehérre váltott az ablakon, amikor újra nyílt a korom- puhaságú ajtó. A portás állt fölötte, s nézte. Talán már régebben ott állt, talán mindig ott állt, talán el sem ment egy pillanatra sem. A lány megmozdította a fejét, kicsit fölfelé nézett, most először nézett bele a portás szemébe. A portás szeme most is-üvegesen Csillogott, s ettől a lány felkiáltott. — Ne! De a portás keze már az állán volt, majd felemelkedett, és iszonyú pofont adott a lánynak. — Te ... — sziszegte —; te! Bal keze lerántotta a lány takaróját, majd könnyeden rátérdelt a lány combjára, kigombolta a nadrágját. A lány egy darabig zihált, keze nekifeszült a portás gyomrának, de aztán elgyengült, s megadta magát. Talán egy óra múlva a portás fölrángatta az ágyról, meztelenül maga elé állította, s elkezdte csókolgatni. A lány elborzadva, de kívülről nézte magát, meg a piíises őszes-fekete fejtetőt. Lassan szivárogni kezdtek könnyei, s egyre erősödő csukló zokogással megállíthatatlanul sírt. Bényi László vázlatfüzetéből. Szirmay Endre Ne vedd e Akt távol vagy tőlem oly sokszor, föl tudod-e merni a hallgatásból a csöndet reménységem foltozott csöbreibe, hogy sejthessem, majd mikor jössz el; mert nincs senki, aki mögötted járna s előtted felseperné a villódzást, a fényt, ne meztslenítsd le sebhelyes árvaságom, ne. vedd el tőlem a sápadó reményt! Andrej Kucsajev Féltékeny feleség — Hol kószáltál? Ha jól tudom, már egy órája lejárt a munkaidőd! Az esti lapért álltam sorban. Ezért késtem el. — Ne lódíts! Áruld el, merre kószáltál! — Ne dühöngj annyira! Hát Baraskinnál voltam; megnéztem, hogyan meszelte ki a plafont. Ezért késtem el. — Látom, nem akarod megmondani az igazat. így is jó! , — Megmondom, jól van, no. De csakis azért, hogy ne zsörtölődj. Elcsevegtem az időt. a kollégáimmal. Ezért késtem el. — Hazudsz! — Látom, előtted nincs titok. Hát elárulom: Viszlono- szovéknál voltam, fiuk született. Kiköpött az apja! Hál ezért késtem el. — Ez már valószínűbbe* hangzik. De még csak valószínűbben . .. Érted? Mindent mondj el! Kezdd már! — Hát... az úgy volt, hogy Viszlonoszovék szomszéd- asszonya is átjött, hogy megnézze a kis lurkót. Együtt néztük. Ezért késtem el. — Valóban? Engem ugyan nem versz át! Folytasd! Mi volt még? Rajta, ki vele! — A szomszédasszony elmesélte, hogy Bergyanszkban voltak üdülni... — Folytasd! — Remek ott az éghajlat... különösen a gyerekeknek ... — Mondj el mindent! Én erős vagyok, sokat kibírok. Az igazság többet ér nekem, mint a bizonytalanság vagy a hazugság. — Együtt mentünk el... — Tovább! — Még mit mondjak? — Tőlem kérdezed? — Bocsáss meg ... Szóval: a szomszédasszony meghívott ... — Beszélj, csak beszélj! Én erős vagyok! — Teáztunk, néztük a tévét .... — Tovább! — Hm ... szóval, teáztunk, tévéztünk... A heverőn ültünk. Elszórakoztunk egy órát... — Elég! Nem kérdezem, mi történt azután. Hadd nyomja a te .lelkiismeretedet. Nekem csak egyvalami fontos: hogy mindig igazat mondj. Akkor sohasem lesz baj! A férfi megkönnyebbült sóhajjal ment be a szobába. Halkan mondta: — Mitévő legyek? En valóban az esti lapért álltam sorban ... Fordította: Gellert György Győztesek. Balogh Péter (Románia) saobra. |A művén budapesti kiállításának anyagából.)
