Somogyi Néplap, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-10 / 265. szám
Mesterségünk címere Az öreg Juhász néhány éve Stuttgartban járt, és egy üzlet kirakatában ott látta a magyar kolbászt. „Megálltam a kirakat előtt, néztem a gyulait, és arra gondoltam, hogy ezt biztosam a Leiszt Feri csontozta, a Franciska töltötte, a szalagot pedig a Cseresznyésné tette rá — Gyulauer Dauerwurst” ... Az idős Juhász György, akinek csigolyako- pása van és valamikor kerékpárszerelő akart lenni, ma a gyulai húsipar nyugdíjas mészárosa. Ügy mondja], „belepottyant” a szakmába: eleinte nem szerette a „pancsolást”, de később rátalált a hentesmunka szépségére. Juhász György ma már nem vág otthon disznót. Vesz a boltban húsz kiló húst, abból csinál kolbászt magárnak. Borsot, erős paprikái nem tesz bele, mert nem bírja a gyomra. A kolbász készítése az öröm neki — nem az elfogyasztása. Emlékezni a régi fortélyokra. A gyártás számára nem profil, termékszerkezet, nem is száraz közgazdasági mutató, hanem életének egy darabja. Titkai az 6 titkai, cseppet övé a. világhír is, hiszen csak ő látja maga előtt Leiszt Ferit, Franciskát és Cseresznyésnét, ahogy csontoznak, töltenek, szalagoznak. „Mesterségünk címere”. Emlékszem még gyermekkorom játékára. Ketten jöttünk be a többi gyerek elé, egyikünk utánozni kezdett egy jellegzetes munkamozdulatot, másikunk belevágott a mondókába: „Amerikából jöttünk, mesterségünk címere. ,.” S elhangzott a két kezdőbetű — a mozdulatokban és a betűkben bújt meg a szakma. Ezt a játékot ma már mind nehezebb játszani. A ruhagyári gyorsvarrógépek korszakában nevetségesnek tetszik az öltögetés, akár a kenyérdagasztás örökölt mozdulatai a modern kenyérgyárak életében. A technika zömmel kiűzte mindennapjainkból a derékgör- bitő fizikai munkát, s kiűzte vele a hagyománnyá gyökeresedett mozdulatokat is, melyekről pedig azt hittünk — elválaszthatatlanok a mesterségektől. Korunkban megnőtt a mechanikusan ismétlődő, beidegzett mozdulatok értéke. Ezeket utánozva azonban már nem jövünk rá a szakma nevére, s alig megformálható az a kapcsolat is, amely a terméket és készítőjét valamikor egy anyaggá gyúrta, A gyári főmérnök bemutatja a szalagszerű termelést és azt mondja: üzemünkben társadalmivá vált a munka, ipari kultúrával nein rendelkező asszonyok, fiatalok kereshetik meg itt a kenyerüket. Honnan ismerik a motorkészítés fortélyait? — kérdem. A főmérnök legyint: a termelés előkészítése a nehéz, nem pedig a ■munka a gépeken. A műsza- .kía'k kidolgozzák a technológiát, megszabják a műveletek sorrendjét, a beállító beállít, a betanító betanít, megy minden, mint a karikacsapás. Odahajolok az egyik asszonyhoz, s megkérdezem — mit készít? Fölnéz — keze egy pillanatra sem áll meg, úgy válaszol: — motorokat. S mit hajtanak majd ezek a motorok? Hangja bizonytalanná válik: — talán porszívókat... A kézművesség korszakában a munkás szakmai jártasságát fokról fokra szerezte meg, apránként sajátította el a megmunkálandó anyag természetét, egymás után barátkozott meg a .szerszámokkal. A munka felap- rózódása csökkentette a termelési költséget és a termékre fordított emberi energiát, de megfosztotta a „gyártót” az anyaggal való kapcsolattól: az emberek cserélhetők, a műveletek változtathatók lettek. Ez nemcsak a készítő, hanem a fogyasztó viszonyát is megváltoztatta a termékhez. Fogyott azoknak a cikkeknek a skálája, amelyek magukon viselték mesterségük keze nyomát Megjelent a garancia a maga pecsétjeivel, s ha a szalagnál ülők valamelyike elmulasztott egy mozdulatot, azért már a gyár vállalta a felelősséget — nemcsak a javítás költségéit, hanem esetenként termékeinek rossz hírét is. Nemcsak a termék keresi gazdáját, a gazda is keresd a maga készítette terméket. Egy cipőgyári munkás (kitüntetett cipőgyárról van szó) hosszan ecsetelte, hogyan készül a lábbeli, s hozzátette: brigádjuk minőségi ellenőrei a legszigorúbb meósok. Amikor szalagukra kerül a cipő, megnézik, lehet-e belőle minőségi munkát készíteni vagy sem. Ha nem, viszaadják oda, ahonnan kapták. „Egyszerűen arról van szó, hogy jó érzés jól dolgozni...” — mondja, pedig ebben a gyárban is föl- cserélhetők a műveletek, válthatók az emberek, csak a szalag megy monoton ki- számítottsággal. Szociológusok magyarázzák, miiként fosztja meg a fejtett technika a munkást „a befejezettség tudatától”. Pszichológusok írnak tanulmányokat a megcsappant alkotásvágyról. A szalagok melett ülőket pedig nem segíti eléggé a halkan szóló zene, az óránkénti torna, vagy a kékre festett műhelyfal. A hasznosság tudata azonban kárpótolhat az egyhangúságért. Ahol jó a munkahelyi légkör és demokratikus a vezetés, ott ez a hasznosságtudat is meglelhető.. Az együvé tartozás, a közösség ragasztott címkét az öreg Juhász szemében a hírneves gyulaira is. Erich Fromm, a neves szociálpszichológus a kapitalista társadalom humanizálásának problémáit így jellemzi: „Az emberi viszonyokról beszélnek, de embertelen viszonyokra gondolnak — még egymás közt is boldogságról beszélnek és teljes sablonizálásra gondolnak ...” A technika elgépie- sítá az embert, s a tárgyak uralmát hozza magával? Fu- kász György filozófus könyvének címében nekünk szegezi a kérdést: áldás vagy átok a technikai haladás? Ez a kérdést sem lehet elválasztani a társadalomtól, igy felelete egyértelmű: a szocialista társadalom humánus voltából adódóan alkalmas arr, hogy technikát humanizálja, az ember szolgálatába állítsa. A termelési viszonyok teremtenek megfelelő kereteket az ember törekvéséhez, hogy a technika vívmányait kiaknázza és áldássá tegye életében. Mind több munkás akarja megismerni, hogy mit gyárt, s azt is, hogyan lehetne jobban, korszerűbben ... Pontos statisztikák készülnek a felnőttoktatásról, állandó gondunk a szakmunkásképzés. Az üzemek kedvezményeket biztosítanak, de nem mindenütt teremtenek kedvet a tanuláshoz. Hiszen senki sem azért ül iskolapadba, hogy megtérítsék az útiköltségét vagy ingyen jusson tankönyvhöz, jegyzethez, hanem azért, hogy értsen valamihez. A szocialista brigádmozgalom hármas jelszavának tartalmat adni — szocialista módon élni, dolgozni, tanulni — egyenlő a technika humanizálásával. Automata gépeket állítunk üzembe, új, másfajta mozdulatokat sajátítunk el... Ezeknek a másfajta mozdulatoknak kell mielőbb új címereket keresni. Tamás Ervin Teljesítette idei tea-vét a MÉM Repülőgépes Szolgálata. A légi növényvédelmet mindinkább igénylik a mezőgazdasági üzemek. A repülők jóval előbb végeznek a munkával mint a hagyományos földi gépek és — bár üzemeltetési költségeik nagyok — a hatékony munka miatt mégis kifizetődő a használatuk. Egyre gyakoribb, hogy a szomszédos gazdaságok közösen bérel - nek repülőt és így egyszeri felszállással több gazdaság tábláján végeztethetik el a munkát, s megoszlanak a költségek is. A repülőgépek és a helikopterek egy része most is naponta felszáll. Bár a száraz ősz miatt a földi gépek munkáját sem akadályozza a vendégmarasztaló sár, néhány helyen mégis indokoltabb a légi védelem. Csongrád és Bács-Kiskun megyében például a már kikelt gabonát támadja erőteljesen a csócsároló rovar, a gyorsan dolgozó repülőgépes növényvédelem azonban rövid idő alatt megtisztítja a táblákat. December végéig még dolgoznak a növényvédő repülők majd jövő év februárjában állnak ismét munkába. A szolgálat kaposvári üzemegységének harmincöt gépe van. Az idén egymillió ötvenezer hektár műtrágyázása, illetve növényvédelme volt a tervük, értnél többet; egymillió százhetvenezer hektárnyi területet permeteztek és trágyáztál«: be Somogybán, Tolnában, Baranyában és Bács megyében. Jelenleg kilenc gépük dolgozik még, elsősorban műtrágyázás a feladatuk. Tart a nagyjavítás, és itt a kisebb javítómunkák ideje is. 105 repülőgép karbantartását végzik el évente a ka- posújlaki bázison és 13 AN- 2 típusú gép nagyjavítása is az itteniek feladata. Dolgoznak még a repülők Több külföldi, mint hazai vendége volt a Siotournak mm Ősszel is van Balaton CB-rádió segítette a kempinghelyek elosztását A napokban, tartotta a szezon tapasztalatait összegező, elemző hagyományos őszi munkaértekezletét a Siotour. Az idegenforgalmi szakemberek a többi között megállapították, hogy a minőségi turizmus fejlesztése, az elc- es utószezon forgalmának növelése, valamint a föidóny zsúfoltságának csökkentése végett történt erőfeszítések eredménnyel jártak. A Siotour az idén 346 ezer turistát fogadott szálláshelyeim, 3 millió 3CJ0 ezer vendégnapra. Bár ez nem volt épp célja a megyei idegenforgalmi hivatalnak, a balatoni idényt mennyiségi rekorddal is zárta. Ennek ellenére a főszezon zsúfoltsága nem fokozódott, mert a forgalomnövekedést elsősorban az elő- és utószezonban érték el. Az idén májusban 16, szeptemberben pedig 21 százalékkal fogadtak több turistát, miatt a múlt év azonos hónapjaiban. Kevés az autóbusz — Épp az elő- és utósze- zoni forgalommal kapcsolatban kell megjegyeznünk, hogy ellátás, szolgáltatás szempontjából a Balatonpart még mindig, mondhatnánk mereven főszezoncent- rikus — mondta Magyarosi György, a Siotour igazgatóhelyettese. — Különösen szeptemberben kellett rádöbbennünk, hogy a balatoni idényt előkészítő koordinációs értekezleteken megfogalmazott kívánalmakat nem mindenütt veszik komolyan. Augusztus után például indokolatlanul csökken a közlekedési lehetőség a parton: alig jár néhány autóbusz, s ráadásul a szerződéses éttermek is sebbel-lobbal bezárnak. Ilyen szempontból a legkritikusabb terület Sóstó környéke, Szépiáik és Fonyód- Bélatelep... — Érdemes a forgalom összetételéről is szólni — folytatta az igazgatóhelyettes. — Az elmúlt években a -Siotour szálláshely etnek több mint 56 százalékát belföldi turisták vették igénybe. Ez a hagyomány elsősorban a közlekedésben történt áremelkedések és a Baliaton- parti drágaság miatt az idén megdőlt; most forgalmunk nagyobb részét a külföldiek révén értük el. Az idén 168 ezer hazai turista erkezett hozzánk (hat százalékkal kevesebb, mint tavaly) egymillió 540 ezer vendégnapra (ez 2 százalékos csökkenést jelent a tavalyi forgalomhoz képest) és a szokásosnál kevesebben érkeztek hétvégi kirándulók is. A külföldi forgalom viszont 16 százalékkal nőtt. Szocialista országokból 100 ezer turistát fogadtunk egymillió 21.2 ezer vendégnapra. Némileg visszaesett ugyan az NDK-, de jelentősen nőtt a csehszlovák és a lengyel forgalom. Csehszlovákiából 53 ezren érkeztek, 460 ezer vendégnapra, Lengyel- országból ívedig 22 ezren jöttek, 260 százalékkal többen, mint a múlt években. Tőkés országokból 59 ezer turistát fogadtunk, ezek 376 ezer vendégnapot töltöttek nálunk, tíz százalékkal többet, mint tavaly. A legtöbben NSZK-ból és Ausztriából érkeztek. *■ Számlázás, valutabeváltás Az idén a Siotour 870 millió forint forgalmat ért el tíz százalékkal többet, mint a múlt évben, A kempingekben 167 ezer, a fizetöven- dég-szolgáiat révén pedig 160 ezer turistát üdül tettek. A fizetővendég-szolgálatban a tavalyi forgalomhoz képest 7,3 százalékkal nőtt a vendégéjszakák száma. A kempingekben CB-rádiót szereltek föl, úgy irányították a vendégeket a szabad szálláshelyekre. A szárazság miatt sok üzemeltetési problémával bajlódtak, különösen a vízhiány okozott gondot egyik-másik parti községben, például Szemesen. Könnyítették a munkát viszont a keayjüi^eaben, a számlázást és a valutabeváltást segítő gépek. A géppel történő elszámolásra a fizetövendég- szolgálatban is áttérnek a következő években. November a z ßranyparlon — Jelentős minőségi változást hozott az idén a szervezett forgalom, mely 34 százalékkal nőtt, s az ebből származó bevétel 80 százaléka a hivatal összes bevételének — mondta Magyarosi György. — A vendégeik • költési képessége csökkent az idén, következésképpen a különböző szórakoztató programúk szervezése, „eladása” nem volt könnyű feladat. Ennek ellenére nem panaszkodhatunk: rendezvényeinket sokan látogatták Szántódpusz- tán, a siófoki és a földvári üdülőhelyi klubban egyaránt. Csaknem 14 ezer embert kísértünk országjárásra, kirándulásra. Az idén belföldiek, főként somogyiak számára is szerveztünk utazásokat, és szervezünk Ausztriába, Jugoszláviába is. Ezt a tevékenységet a Baiaton-tourist Nord- dal és a Zalatourral együtt végezzük- A Balaton partján a téli időszakban látványos forgalomra az idén sem számíthatunk; novemberben főként az aranyparti vállalati üdülőkben fogadunk csoportokat, például Lengyelországból. Több országos rendezvény, szakmai tanfolyam lebonyolítását is vállaltuk, részben a 43-as Állami Építőipari Vállalat, részben az OKGT üdülőjében. A jövő évre vonatkozó árkalkulációt és a nyitási ütemtervet is elkészítettük már. Lényeges árváltozásit nem tervezünk a szálláshelyeken, kivételek csupán a vízparti kempingek: ezek átlag 5 százalékkal lesznek drágábbak a nyáron. E hetekben a jövő szezonra vonatkozó szerződéseket kötjük meg a partner utazási irodákkal. Is- A, Az évtized legjobb borai Az évtized legjobb borait érlelik a dél-dunántúli pincékben, A, szakemberek szerint az „aranyérmes esztendő” — 1973 — boraihoz hasonló minőségű az ioei évjárat. Kiváltképpen jól sikerültek a vörös borok Villány és Szekszárd történelmi borvidékén, s ez a rendkívül gazdag színanyagnak köszönhető. Igazi rubinvorös ital lesz 'belőle, amikor megérik. Egész, Dél-Dunántúlon befejeződött a szüret. Utoljára azok a gazdák szedték le a fürtöket, akik — kihasználva a hosszú, meleg őszt — aszúsí tolták a kései fajták termését. Jellemző a kitűnő minőségre, hogy az átlagos évjárathoz képest két-három fokkal nagyobb volt a szőlő cukortartalma, s a várakozással ellentétben a termés is jónak mondható. Baranya, Somogy, Tolna és Zala 26 ezer hektárnyi szőlőterületén a hozamok megközelítették a tavalyi rekordot, helyenként — például a baranyai és a ■zalai domobokon — ed is érték. Dél-Dunántúl legnagyobb szőlősgazdája és borkereskedője, a Villány—mecsekalji Borgazdasági Kombinát befejezte a szerződött termés átvételét. Az előző évihez képest mindössze négy százalékkal került kevesebb szőlő és must az állami pincészetekbe. A szakemberek azzal magyarázzák az aszályos időjárásihoz képest gazdag termést, hogy ismét megnőtt a szőlő becsülete Dél-Dunántú- lon, s a kistermelők — a nagyüzemekhez hasonlóan — gondosabban kezelték ültetvényeiket. Az idén a pincékben is gondosabb munkára von szükség, mivel a szárazság miatt lágyabbak, azaz saviban szegényebbek, a borok, mint más években. A bortörvény rendelkezéseinek megszigorítása — a tapasztalatok szerint — már az idén kedvezően befolyásolta a minőséget. A dél-dunántúli termelők mindadddig vártak a szürettel, amíg optimális érettségű fürtöket nem szedhették le. SOMOGYI NÉPLAP Légi műtrágyázás és növényvédelem
