Somogyi Néplap, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-05 / 262. szám
Kitüntetések november 7-e alkalmából A Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetésben részesült Farkas Béla, a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat igazgatója, dr. Iliev Ilia, a Somogy megyei Kórház-Rendelőintézet osztályvezető főorvosa, Kerekes Andrásné dr. főtanácsos, a megyei tanács osztályvezető-helyettese, dr. Kovács János igali körzeti orvos, Kozma Géza, a ber- zencei Március IS. Tsz elnöke, Mohácsi András, a Sefag erdészetvezetője; Szabó István, a nagyatádi járasd párt- bizottság titkára. Vörös Csillag Érdemrendet kapott Rapósa Lajos honvéd ezredes, a marcali helyőrség pairancsnóka. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát adományozták Ba- nelli Árpád kaposvári szoba- festő kisiparosnak, a Kiasz megyei elnökének; Bencze t Józsefnek, az OTP megyei igazgatójának, Bozsókx Já- nosnénak, a böhönyei Szabadság Tsz növénytermesztőjének, Elek Sándornak, a Balatonszárszó és Vidéke Áfész elnökének, Farkas Istvánnak, a Kaposvári Városi Tanács V. B. osztályvezetőjének, Farkas Kálmánnak, a so- mogysárdi községi pártvezetőség titkárának, Klencsár Gábornak, a Kaposvári Járási Hivatal elnökének, Lábas Elemérnek, a Böhönyei ÁG személyzeti vezetőjének, Magyar Gyulának, a Mészöv osztályvezetőjének, Molnár Ferencnek, a Volán 18. sz. Vállalat siófoki üzemegysége raktárosának, dr. Nagy Gyulának, a Somogy Kereskedelmi Vállalat igazgatóhelyettesének, Nyárádi Györgynek, a hada tanszárszói tsz ágazatve- zotójének, Rumszauer Jánosnak. a kaposvári erdőfeliigye- iőség osztályvezetőjének, Sebők Józsefnek, a megyei népi ellenőrzési bizottság elnökhelyettesének, dr. Solti Gyulának, a Siófoki városi—járási vezető ügyészének, Tóth Zoltánnak, a vízvári pártvezetőség titkárának, Vétek Józsefnek, a göllei Béke Tsz elnökének, Zákányt Zsoltnak, a kaposvári Tóth Lajos Általános Iskola tanárának, Zá- vodi Györgynek, a Pécsi Közúti Igazgatóság kaposvári üzemmérnökségének volt vezetőjének. Mándoki Imrének, a Balaton Fűszért bog- lárlellei fiók igazgatójának. A Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntették ki Ágoston Jánost, a toponári Kapos táj Tsz gépkocsiveze- jét, Baranyai Istvánt, a Somogy megyei Tanácsi Magas - és Mélyépítő Vállalat építésvezetőjét, Bencsik Annát, a fővárosi tanács zamárdi nevelőotthonának vezető óvó nőjét, Béres Gyulát, a DRW darus gépkocsivezetőjét, Bézsényi Józsefnét, a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola főszakácsnőjét, Cseresnyés Istvánt, a kaposvári városi pártbizottság munkatársat, dr. Fenyő Istvánt, az Oktatási Igazgatóság igazgatóhelyettesét, Frankber- ger Ferencnét, a SZOT balatonföldvári November 7. üdülőjének vezetőjét, Gampli Károlyt, a Nagyatádi Cérnagyár szocdalista- brigád-vezetőjét, Götz Lajost, a somogyszili tsz gépkocsivezetőjét, Gyuricza Józsefet, a Balatonnagybereki ÁG száritógépészét, Huszár Lászlót, a Somogy megyei Tervező Vállalat műteremvezető-helyettesét, Jäger Jánost, a Kaposvári Cukorgyár esztergályosát, Kalafatics Jánost, a sző lősgy örökl Béke Tsz brigádvezetőjét, Kovács Oszkámét, a Mechanikai Művek marcali gyárának betanított munkását, Kozma Istvánt, a Sefag fakitermelőjét, Kustos Józsefet, a Kutasd ÁG mezőőrét, Lénárt Imrét, a Siófoki ÁG telepvezetőjét, Liess Istvánt, a Délviép anyagbeszerzőjét, Lőczi Jánosnét, a csurgód áfész boltvezetőjét, Mészáros Ferencnét, a Somogy Keres- kedelmá Vállalat gondnokát, Prekáczka Pétert, a Somogy megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat kőművesét, Schwarcz Dezsőt, a Sefag osztályvezetőjét, Szekér Istvánnét, a kaposvári Delta szövetkezet labdavarrónőjét. Tavalyi Bélát, a KPVDSZ megyei bizottságának szervezőtitkárát, Tóth Lászlónét, a Somogy megyei Növényvédő és Agrokémiai Állomás laborvezetőjét, Tóth Jánost, az Erdei Termékeket Értékesítő Vállalat művezetőjét, Varga Lajosné megyei vezető védőnőt, Vida Ferencet, a so- mogysámsoni Községi Közös Tanács elnökét, Witzl Jánost, a kaposvári Kapos Ruhaipari Szövetkezet részlegvezetőjét, Zátonyi Lászlót, a megyei pártbizottság munkatársát, Zentai Károlynét, a gyéké- nyesi óvoda vezető óvónőjét. A Magyar Népköztársaság Sportérdemérem arany fokozatával tüntették ki Haupt- man Lászlót, a megyei párt- bizottság osztályvezető-helyettesét, e kitüntetés ezüst fokozatával Kerékgyártó István rendőr alezredest, a kaposvári Dózsa Sportegyesület elnökét. A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát kapta Szabó József munkás- őr, a megyei pártbizottság munkatársa. Ezüst fokozatát Gyenes József kaposvári, Kuli László siófoki, Nagy Géza marcali és Csák György nagyatádi munkásőr. Az SZMT által adományozott közművelődési dijat az idén első alkalommal kapta munkahelyén végzett kiemelkedő tevékenységéért és társadalmi munkájáért a Sefag csurgói gyárának dr. Dohány Jenő nevét viselő szocialista brigádja. KISZ-érdemérmet kapott Dobos Gyöngyi, a Kaposvári Ruhagyár adminisztrátora, Fodor Zoltán, a siófoki járási KISZ-bizottság titkára, Hamar Árpád, a siófoki KW lakatosa, Kalocsa Jó- zsefné, a Pamutfonó-ipari Vállalat fonónője, Nádai Tamás, a Kutasi ÁG szerelője és Tamásfalvi Jánosné, a kisgyaláni Petőfi Tsz előadója. Üttörővezető Érdemérmet adtak át Farkas József nagyberki csapatvezetőnek, Gombon Olga karádi kisdobosvezetőnek és Markos Máriának, a kaposvári II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola igazgatóhelyettesének. Tizenket- 1en kaptak Kiváló Űttöróve- zető kitüntetést. Az MSZBT aranykoszorús jelvényét kapta Szabó Lajos. a Balaton Fűszért pár tulkára, Merényi György, a zeneiskola igazgatója. Légrádi Ferenc, a somogysárdi ménes kovácsa, Szabó Lajos, a GOV személyzeti osztályvezetője. Ifjúságért Érdemérmet vett át Gelencsér István Árpád, a Kaposvári Járási Hivatal osztályvezetője, Sípos Béla nyugdíjas siófoki iskolaigazgató és Varga Dezső, a Medicor iharosberényi üzemének vezetője. Szovjet filmek Somogybán A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója alkalmából országszerte megkezdődtek a szovjet filmek hetének bemutatói. Somogybán negyvenhat filmszínházban vetítik a testvéri szocialista ország filmjeit. Az eseménysorozat első előadására a kaposvári Vörös Csillag moziban került sor, csütörtökön délután a Röpke éjszaka című ifjúsági filmet látták a Tóth Lajos Általános Iskola diákjai. Méltán vetítették Mihail Bjelikov filmjét elsőként. 1947-et írtak a film cselekményének kezdetekor, A kamasz Iván gyerekfejjel élte át a háború borzalmait, anyja a bombázások áldozata lett, édesapját pedig a fronton veszhette el. Apja katonatársa és nagynénje azonban kegyes csatlóssal tovább táplálják hitét; apja él, haza fog térni. Az az érzésünk, mintha Bjelikov összegező filmre készült volna. A diák kalandjai, kamaszszerelme, az edső csókolózás számos filmalkotást idéz a Kamaszkorom legszebb nyarától a Cha-cha- cháig. Nagyszerűen elevenedik föl a filmben a háború után talpra álló szovjet emberek sorsa. Néhol kissé patetikusan — a győzelem napjának megünneplésekor — néhol új utakat keresve. S minden kockájával meggyőz bennünket: a békét meg kell őrizni. Kettős szereposztásban a gyerek szereplők remekül megoldották feladatukat, a diák Iván azonban már adósunk maradt. A főszerepeket játszó Szerpej Kanyisev, Igor Clu- pin és Tatjana Kaplin nevét érdemes megjegyeznünk; bizonyára hallunk még róluk. A szovjet filmek vetítése november tizedikéig folytatódik — olyan nemzetközileg elismert alkotásokkal, mint a Mozi-múzeumban az Iván gyermekkora, a Szabad Ifjúságban és Gyékényesen a Bon dar csuk rendezte Emberi Sors, a Böhönyén és Balatonimárián bemutatásra kerülő Csapajev. Láthatjuk a régebbi alkotások közül ismét a Szállnak a darva- kat Boglárlellón, a Ballada a kator.áról-t Barcson, a Timur és csapatát Balatonszárszón. B. J. Megemlékezés az évfordulón Elismerő oklevél a gyermekvédő intézetnek A Somogy megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Inté- zetben tegnap ünnepélyesen megemlékeztek az intézmény fennállásának húszadik évfordulójáról. Az ünnepséget dr. Orbán István igazgató nyitotta meg, s beszédében megemlékezett arról, milyen változást hozott az állami gondozott gyermekek nevelésében ennek az intézménynek a megalakulása. 1963-ban 21 fős létszámmal kezdték meg működésüket. Ebben az évben már több mint 6700 kiskorú részesült állami gondozásban, 1150 gyermeket pedig rendszeres nevelési segélyben részesítettek. Az igazgató beszédében kitért a nevelőszülői hálózatra is. Somogybán az országos átlagnál 12 százalékkal több a nevelőszülőknél élő állami gondozottak száma. Ugyancsak sikeresen működik az üzemi patronálási rendszer, ez megkönnyíti az intézetekből kikerülő fiatalok pályakezdését, beilleszkedését. Az intézet gazdálkodásának mutatója a kezdeti 406 ezer forintról 20 millió forintra emelkedett. Jelenleg a dolgozók létszáma 74. Az utóbbi időszakban az intézet 15 alkalmazottja szerzett diplomát, illetve érettségizett. A közösség a húszadik évforduló alkalmából a Somogy megyei Tanács V. B. „Tegyünk többet Somogy- ért!” kitüntetését is megkapta. Dr. Orbán István végül külön is köszönetét mondott munkájukért azoknak, akik húsa év óta helytálltak. Dr. Kassai Jánojsné igazgatóhelyettes, Rippi Jánosné raktáros Csima Istvánná mosónő és Fehér Istvánná hivatalsegéd részesült jutalomban. Ezt követően Pordány H. László, a Somogy megyei Tanács művelődési osztályának helyettes vezetője köszöntötte a dolgozókat, akik a nevelésnek ezt a nehéz oldalát választották hivatásukul. Az intézet igazgatójának átnyújtotta a megyei tanács oklevelét. Ugyancsak elismerő okle- velet_adományozott a megyei Rendőr-fökapitányság vezetősége. Majd Szállási Istvánná, a Pedagógus-szakszervezet kaposvári városi titkára szólalt föl, és jókí- vánatok kíséretében ajándékot adott át az intézetnek. Somogyi Márta a megyei KISZ-bizottság részéről kívánt további sikeres munkát, felajánlva a tömegszervezet további hozzájárulását. Végül Péntek Károly, a Zó- ja Nevelőotthon igazgatója fejezte ki elismerését. Bronzkori miihely Sárospatakon Késő bronzkori — az időszámítás előtti XII. századból ránk maradt — műhelyre bukkantak Sárospatakon. A Csepel Művek dorkói úti telephelyén gázvezetéknek ástak árkot, s a kotrógép emelt ki több bronztárgyat mintegy másfél méter mélységből. A közelben tartózkodó Mezei Tamás fafaragó iparművész értesítette a miskolci Herman Ottó Múzeumot, ahonnan Helle b- randt Magdolna régész érkezett a helyszínre, hogy azonosítsa a leletet. Lószerszámok, nyergek fémrészei, használati tárgyak — például borotva, bőrmegmunkáló eszközök — és különböző dísztárgyak kerültek felszínre. A régészek kezére egy csaknem negyven darab — egy egész bronzöntő műhely — jutott; Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén ebből a korból Ilyen gazdag lelet még nem került elő. M feladat választott engem — Érdem es-e hűségesnek lenni egy munkahelyhez? Ezt a kérdést nem szabad így föltenni. Az, hogy ki megy el a legkisebb előny reményében és ki marad egész életén át, jórészt emberi alkat dolga. A hűség véigülis önmagában nem érdem, mégis értékes becsülendő vonás. Pár éve gyakran használt kifejezés volt a „vándormadár”, most viszont mintha a másik véglethez közelítenénk. Valahogy leértékelődött a hűség. Egy-két éve nálunk, a gazdaságban is — s ez csak a mellékesnek vélt dolgokkal szokott megesni — megfeledkeztek a törzsgárda - tagok elismeréséréi Most pótlólag a pártszervezet és az szb föllépésére kiadták a jelvényeket és jutalmakat, s ezzel a dolog formai szempontból rendeződött Pedig hát az egészben nem ez a legfontosabb: az emiber a születésnapon is gyakran jobban örül a figyelemnek, mint az ajándéknak. Párttitkári tanfolyamon hallottam, hogy az egyik vállalatnál úgy vélekedtek: csak az hűséges évtizedekig, akinek nincs hová elmenni. Talán vannak ilyen esetek is, mégsem hiszem. hogy ez igaz. Engem például az évek során nem egyszer hívtak, mégsem tudtam soha cserbenhagyni a barátaimat, elvtársaimat, hiszen mindig éreztem, hogy számítanak rám. 11967 óta vagyok pártalap- szervezeti titkár itt, Felsőbo- gáton. E hosszú idő alatt nem egyszer éreztem úgy, hogy feladom. Néha torlódtak a gondok, s azt mondtam, elegem van, azután aludtam rá egyet, s mindig új bizakodással ébredtem. Annyi év után most már valóban eiszakít- hatatlanok a szálak, amelyek ide kötnek. Ma én vagyok a kutasi gazdaság legrégebbi dolgozója. Szüleim itt voltak cselédek, az egykori uradalomban. A felszabadulás után nyolc hold földet kaptunk, engem mégis vonzott a közösség. Tartozni akartam valahová, így 1946 februárjában jóformán még gyerekként, az akkori felsőbogát i gazdaságiba jöttem; később katonaként ismerkedtem meg a mozgalommal. Azóta mindig a feladat választott engem. Nem csupán a pártban, hanem a napi munkában is. Tizenöt évig dolgoztam traktorosként, nagyrészt még fülke nélküli gépeken. Szerettem azt a munkát. Elismertek. Azután egy napon jött az igazgató, s azt mondta, vállaljam el a mezőőrséget. „Régi munkásőr vagy, van fegyverviselési engedélyed, és hozzá felelősség- tudatod. Értsd meg, ide feddhetetlen, köztiszteletben álló ember kell! Nagy gondot vennél le a vál- lamróJ, ha segítenél.” Tudtam én akkor is, hogy ez hálátlan, s olykor népszerűtlen munka, mégis igent mond lám. Pedig még hónapok múltán is sóvárogva néztem a határt járó gépeket. Közben rájöttem, hogy a mezőőri munka sokrétűbb annál, mint ahogy legtöbben gondolják, s ahogy korábban magam is véltem. S arra is. hogy a® ember itt is megóri-dieti mások és önmaga beceuieset Sohasem törekedtem bárkit ts „elkapni”. Fontosabbnak éreztem a közös vagyont károsító esetek megelőzését. A hatósá- gosdinál mindig többre tartottam a meggyőző szót. Hogy ez az út járható, bizonyítja: az idén már nem is fordult elő említésre érdemes károkozás vagy vétség. Sok ezer kilométert megtettem már kerékpárommal, a határt járva. Szerencsére az egészségemre nem lehet panaszom, még bírom. Pedig hát közben megsokasodtak a társadalmi feladataim is. A pártvezetőségi ülésekre vagy taggyűlésekre például sokkal alaposabban föl kell készülni mint korábban; meggyőzően érvelni, érdemben vitatkozni ma komoly tájékozottságot kíván. Az emberek többet kérdeznek, közben pedig kevesebb a kész, csalhatatlan válasz. A gazdasági vezetők szintén hathatósabb segítséget várnak a pártszervezettől. Legutóbb például az új szarvasmnrha- telepünkön tartottunk kihelyezett vezetőségi ülést; azt vizsgáltuk, hogyan válhatnának a párttagok méginkább a közösség kovászává, hogyan segíthetnék még jobban az eredményes munkát. Igaz, néha az ember úgy érzi, a tisztségében magára marad. ..Csináld, hiszen te vagy a titkár, ennek mennie kell.. ” Hát persze, hogy csinálom, a közösség dolgainak valóban „mennie kell”. Kustos József, a Kutasi Állami Gazdaság mezőőre november 7-e alkalmából a héten vette át a Munka Érdemrend bronz fokozatát. B. F. SOMOGYI NÉPLAP
