Somogyi Néplap, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-05 / 262. szám

Kitüntetések november 7-e alkalmából A Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetésben része­sült Farkas Béla, a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat igazgatója, dr. Iliev Ilia, a Somogy megyei Kórház-Ren­delőintézet osztályvezető fő­orvosa, Kerekes Andrásné dr. főtanácsos, a megyei tanács osztályvezető-helyettese, dr. Kovács János igali körzeti orvos, Kozma Géza, a ber- zencei Március IS. Tsz elnö­ke, Mohácsi András, a Sefag erdészetvezetője; Szabó Ist­ván, a nagyatádi járasd párt- bizottság titkára. Vörös Csillag Érdemrendet kapott Rapósa Lajos honvéd ezredes, a marcali helyőrség pairancsnóka. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát adományozták Ba- nelli Árpád kaposvári szoba- festő kisiparosnak, a Kiasz megyei elnökének; Bencze t Józsefnek, az OTP megyei igazgatójának, Bozsókx Já- nosnénak, a böhönyei Sza­badság Tsz növénytermesztő­jének, Elek Sándornak, a Ba­latonszárszó és Vidéke Áfész elnökének, Farkas Istvánnak, a Kaposvári Városi Tanács V. B. osztályvezetőjének, Farkas Kálmánnak, a so- mogysárdi községi pártveze­tőség titkárának, Klencsár Gábornak, a Kaposvári Já­rási Hivatal elnökének, Lá­bas Elemérnek, a Böhönyei ÁG személyzeti vezetőjének, Magyar Gyulának, a Mészöv osztályvezetőjének, Molnár Ferencnek, a Volán 18. sz. Vállalat siófoki üzemegysége raktárosának, dr. Nagy Gyu­lának, a Somogy Kereskedel­mi Vállalat igazgatóhelyette­sének, Nyárádi Györgynek, a hada tanszárszói tsz ágazatve- zotójének, Rumszauer János­nak. a kaposvári erdőfeliigye- iőség osztályvezetőjének, Se­bők Józsefnek, a megyei népi ellenőrzési bizottság elnök­helyettesének, dr. Solti Gyu­lának, a Siófoki városi—já­rási vezető ügyészének, Tóth Zoltánnak, a vízvári pártve­zetőség titkárának, Vétek Jó­zsefnek, a göllei Béke Tsz elnökének, Zákányt Zsoltnak, a kaposvári Tóth Lajos Álta­lános Iskola tanárának, Zá- vodi Györgynek, a Pécsi Közúti Igazgatóság kaposvá­ri üzemmérnökségének volt vezetőjének. Mándoki Imré­nek, a Balaton Fűszért bog- lárlellei fiók igazgatójának. A Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntették ki Ágoston Jánost, a toponári Kapos táj Tsz gépkocsiveze- jét, Baranyai Istvánt, a So­mogy megyei Tanácsi Magas - és Mélyépítő Vállalat építés­vezetőjét, Bencsik Annát, a fővárosi tanács zamárdi ne­velőotthonának vezető óvó nőjét, Béres Gyulát, a DRW darus gépkocsivezetőjét, Bézsényi Józsefnét, a Ka­posvári Mezőgazdasági Fő­iskola főszakácsnőjét, Cse­resnyés Istvánt, a kaposvári városi pártbizottság munka­társat, dr. Fenyő Istvánt, az Oktatási Igazgatóság igaz­gatóhelyettesét, Frankber- ger Ferencnét, a SZOT balatonföldvári November 7. üdülőjének vezetőjét, Gampli Károlyt, a Nagy­atádi Cérnagyár szocdalista- brigád-vezetőjét, Götz La­jost, a somogyszili tsz gép­kocsivezetőjét, Gyuricza Jó­zsefet, a Balatonnagybereki ÁG száritógépészét, Huszár Lászlót, a Somogy megyei Tervező Vállalat műteremve­zető-helyettesét, Jäger Já­nost, a Kaposvári Cukorgyár esztergályosát, Kalafatics Já­nost, a sző lősgy örökl Béke Tsz brigádvezetőjét, Kovács Oszkámét, a Mechanikai Mű­vek marcali gyárának beta­nított munkását, Kozma Ist­vánt, a Sefag fakitermelőjét, Kustos Józsefet, a Kutasd ÁG mezőőrét, Lénárt Im­rét, a Siófoki ÁG te­lepvezetőjét, Liess Istvánt, a Délviép anyagbeszerzőjét, Lőczi Jánosnét, a csurgód áfész boltvezetőjét, Mészáros Ferencnét, a Somogy Keres- kedelmá Vállalat gondnokát, Prekáczka Pétert, a Somogy megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat kőműve­sét, Schwarcz Dezsőt, a Se­fag osztályvezetőjét, Szekér Istvánnét, a kaposvári Delta szövetkezet labdavarrónőjét. Tavalyi Bélát, a KPVDSZ megyei bizottságának szerve­zőtitkárát, Tóth Lászlónét, a Somogy megyei Növényvédő és Agrokémiai Állomás la­borvezetőjét, Tóth Jánost, az Erdei Termékeket Értékesítő Vállalat művezetőjét, Varga Lajosné megyei vezető védő­nőt, Vida Ferencet, a so- mogysámsoni Községi Közös Tanács elnökét, Witzl Jánost, a kaposvári Kapos Ruhaipari Szövetkezet részlegvezetőjét, Zátonyi Lászlót, a megyei pártbizottság munkatársát, Zentai Károlynét, a gyéké- nyesi óvoda vezető óvónőjét. A Magyar Népköztársaság Sportérdemérem arany foko­zatával tüntették ki Haupt- man Lászlót, a megyei párt- bizottság osztályvezető-he­lyettesét, e kitüntetés ezüst fokozatával Kerékgyártó Ist­ván rendőr alezredest, a ka­posvári Dózsa Sportegyesület elnökét. A Haza Szolgálatáért Ér­demérem arany fokozatát kapta Szabó József munkás- őr, a megyei pártbizottság munkatársa. Ezüst fokozatát Gyenes József kaposvári, Kuli László siófoki, Nagy Gé­za marcali és Csák György nagyatádi munkásőr. Az SZMT által adományo­zott közművelődési dijat az idén első alkalommal kapta munkahelyén végzett kiemel­kedő tevékenységéért és tár­sadalmi munkájáért a Sefag csurgói gyárának dr. Dohány Jenő nevét viselő szocialista brigádja. KISZ-érdemérmet kapott Dobos Gyöngyi, a Kaposvári Ruhagyár adminisztrátora, Fodor Zoltán, a siófoki já­rási KISZ-bizottság titkára, Hamar Árpád, a siófoki KW lakatosa, Kalocsa Jó- zsefné, a Pamutfonó-ipari Vállalat fonónője, Nádai Ta­más, a Kutasi ÁG szerelője és Tamásfalvi Jánosné, a kisgyaláni Petőfi Tsz elő­adója. Üttörővezető Érdemérmet adtak át Farkas József nagy­berki csapatvezetőnek, Gom­bon Olga karádi kisdobosve­zetőnek és Markos Máriának, a kaposvári II. Rákóczi Fe­renc Általános Iskola igaz­gatóhelyettesének. Tizenket- 1en kaptak Kiváló Űttöróve- zető kitüntetést. Az MSZBT aranykoszorús jelvényét kapta Szabó Lajos. a Balaton Fűszért pár tulká­ra, Merényi György, a zene­iskola igazgatója. Légrádi Fe­renc, a somogysárdi ménes kovácsa, Szabó Lajos, a GOV személyzeti osztályvezetője. Ifjúságért Érdemérmet vett át Gelencsér István Árpád, a Kaposvári Járási Hivatal osztályvezetője, Sípos Béla nyugdíjas siófoki iskolaigaz­gató és Varga Dezső, a Me­dicor iharosberényi üzemé­nek vezetője. Szovjet filmek Somogybán A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom évfordulója alkalmából országszerte megkezdődtek a szovjet fil­mek hetének bemutatói. So­mogybán negyvenhat film­színházban vetítik a testvéri szocialista ország filmjeit. Az eseménysorozat első elő­adására a kaposvári Vörös Csillag moziban került sor, csütörtökön délután a Röp­ke éjszaka című ifjúsági fil­met látták a Tóth Lajos Ál­talános Iskola diákjai. Méltán vetítették Mihail Bjelikov filmjét elsőként. 1947-et írtak a film cselek­ményének kezdetekor, A kamasz Iván gyerekfejjel élte át a háború borzalmait, anyja a bombázások áldoza­ta lett, édesapját pedig a fronton veszhette el. Apja katonatársa és nagynénje azonban kegyes csatlóssal tovább táplálják hitét; apja él, haza fog térni. Az az ér­zésünk, mintha Bjelikov összegező filmre készült volna. A diák kalandjai, kamaszszerelme, az edső csókolózás számos filmal­kotást idéz a Kamaszkorom legszebb nyarától a Cha-cha- cháig. Nagyszerűen elevenedik föl a filmben a háború után talpra álló szovjet emberek sorsa. Néhol kissé patetiku­san — a győzelem napjának megünneplésekor — néhol új utakat keresve. S minden kockájával meggyőz ben­nünket: a békét meg kell őrizni. Kettős szereposztás­ban a gyerek szereplők re­mekül megoldották felada­tukat, a diák Iván azonban már adósunk maradt. A főszerepeket játszó Szerpej Kanyisev, Igor Clu- pin és Tatjana Kaplin ne­vét érdemes megjegyez­nünk; bizonyára hallunk még róluk. A szovjet filmek vetítése november tizedikéig folyta­tódik — olyan nemzetközi­leg elismert alkotásokkal, mint a Mozi-múzeumban az Iván gyermekkora, a Szabad Ifjúságban és Gyékényesen a Bon dar csuk rendezte Em­beri Sors, a Böhönyén és Balatonimárián bemutatásra kerülő Csapajev. Láthatjuk a régebbi alkotások közül ismét a Szállnak a darva- kat Boglárlellón, a Ballada a kator.áról-t Barcson, a Timur és csapatát Balaton­szárszón. B. J. Megemlékezés az évfordulón Elismerő oklevél a gyermekvédő intézetnek A Somogy megyei Gyer­mek- és Ifjúságvédő Inté- zetben tegnap ünnepélyesen megemlékeztek az intéz­mény fennállásának húsza­dik évfordulójáról. Az ün­nepséget dr. Orbán István igazgató nyitotta meg, s beszédében megemlékezett arról, milyen változást ho­zott az állami gondozott gyermekek nevelésében en­nek az intézménynek a megalakulása. 1963-ban 21 fős létszámmal kezdték meg működésüket. Ebben az év­ben már több mint 6700 kis­korú részesült állami gon­dozásban, 1150 gyermeket pedig rendszeres nevelési se­gélyben részesítettek. Az igazgató beszédében ki­tért a nevelőszülői hálózatra is. Somogybán az országos átlagnál 12 százalékkal több a nevelőszülőknél élő álla­mi gondozottak száma. Ugyancsak sikeresen műkö­dik az üzemi patronálási rendszer, ez megkönnyíti az intézetekből kikerülő fiata­lok pályakezdését, beillesz­kedését. Az intézet gazdálkodásá­nak mutatója a kezdeti 406 ezer forintról 20 millió fo­rintra emelkedett. Jelenleg a dolgozók létszáma 74. Az utóbbi időszakban az inté­zet 15 alkalmazottja szerzett diplomát, illetve érettségi­zett. A közösség a húszadik évforduló alkalmából a So­mogy megyei Tanács V. B. „Tegyünk többet Somogy- ért!” kitüntetését is meg­kapta. Dr. Orbán István végül külön is köszönetét mondott munkájukért azoknak, akik húsa év óta helytálltak. Dr. Kassai Jánojsné igazgatóhe­lyettes, Rippi Jánosné rak­táros Csima Istvánná mosó­nő és Fehér Istvánná hiva­talsegéd részesült jutalom­ban. Ezt követően Pordány H. László, a Somogy megyei Tanács művelődési osztá­lyának helyettes vezetője köszöntötte a dolgozókat, akik a nevelésnek ezt a ne­héz oldalát választották hi­vatásukul. Az intézet igaz­gatójának átnyújtotta a me­gyei tanács oklevelét. Ugyancsak elismerő okle- velet_adományozott a megyei Rendőr-fökapitányság veze­tősége. Majd Szállási Ist­vánná, a Pedagógus-szak­szervezet kaposvári városi titkára szólalt föl, és jókí- vánatok kíséretében ajándé­kot adott át az intézetnek. Somogyi Márta a megyei KISZ-bizottság részéről kí­vánt további sikeres mun­kát, felajánlva a tömegszer­vezet további hozzájárulását. Végül Péntek Károly, a Zó- ja Nevelőotthon igazgatója fejezte ki elismerését. Bronzkori miihely Sárospatakon Késő bronzkori — az idő­számítás előtti XII. század­ból ránk maradt — műhely­re bukkantak Sárospatakon. A Csepel Művek dorkói úti telephelyén gázvezetéknek ástak árkot, s a kotrógép emelt ki több bronztárgyat mintegy másfél méter mély­ségből. A közelben tartóz­kodó Mezei Tamás fafara­gó iparművész értesítette a miskolci Herman Ottó Mú­zeumot, ahonnan Helle b- randt Magdolna régész ér­kezett a helyszínre, hogy azonosítsa a leletet. Lószerszámok, nyergek fémrészei, használati tár­gyak — például borotva, bőrmegmunkáló eszközök — és különböző dísztárgyak kerültek felszínre. A régé­szek kezére egy csaknem negyven darab — egy egész bronzöntő műhely — jutott; Borsod-Abaúj-Zemplén me­gye területén ebből a kor­ból Ilyen gazdag lelet még nem került elő. M feladat választott engem — Érdem es-e hűségesnek lenni egy munkahelyhez? Ezt a kérdést nem szabad így föltenni. Az, hogy ki megy el a legkisebb előny reményében és ki marad egész életén át, jórészt em­beri alkat dolga. A hűség véigülis önmagában nem ér­dem, mégis értékes becsülen­dő vonás. Pár éve gyakran használt kifejezés volt a „vándorma­dár”, most viszont mintha a másik véglethez közelíte­nénk. Valahogy leértékelő­dött a hűség. Egy-két éve nálunk, a gazdaságban is — s ez csak a mellékesnek vélt dolgokkal szokott megesni — megfeledkeztek a törzsgárda - tagok elismeréséréi Most pótlólag a pártszervezet és az szb föllépésére kiadták a jel­vényeket és jutalmakat, s ez­zel a dolog formai szempont­ból rendeződött Pedig hát az egészben nem ez a leg­fontosabb: az emiber a szüle­tésnapon is gyakran jobban örül a figyelemnek, mint az ajándéknak. Párttitkári tanfolyamon hallottam, hogy az egyik vál­lalatnál úgy vélekedtek: csak az hűséges évtizedekig, akinek nincs hová elmenni. Talán vannak ilyen esetek is, mégsem hiszem. hogy ez igaz. Engem például az évek során nem egyszer hívtak, mégsem tudtam soha cser­benhagyni a barátaimat, elv­társaimat, hiszen mindig éreztem, hogy számítanak rám. 11967 óta vagyok pártalap- szervezeti titkár itt, Felsőbo- gáton. E hosszú idő alatt nem egyszer éreztem úgy, hogy feladom. Néha torlódtak a gondok, s azt mondtam, ele­gem van, azután aludtam rá egyet, s mindig új bizakodás­sal ébredtem. Annyi év után most már valóban eiszakít- hatatlanok a szálak, amelyek ide kötnek. Ma én vagyok a kutasi gazdaság legrégebbi dolgozó­ja. Szüleim itt voltak cselé­dek, az egykori uradalom­ban. A felszabadulás után nyolc hold földet kaptunk, engem mégis vonzott a kö­zösség. Tartozni akartam va­lahová, így 1946 februárjá­ban jóformán még gyerek­ként, az akkori felsőbogát i gazdaságiba jöttem; később katonaként ismerkedtem meg a mozgalommal. Azóta mindig a feladat választott engem. Nem csupán a pártban, ha­nem a napi munkában is. Tizenöt évig dolgoztam traktorosként, nagyrészt még fülke nélküli gé­peken. Szerettem azt a munkát. El­ismertek. Azután egy napon jött az igazgató, s azt mondta, vállal­jam el a mezőőr­séget. „Régi mun­kásőr vagy, van fegyverviselési engedélyed, és hozzá felelősség- tudatod. Értsd meg, ide feddhe­tetlen, köztiszte­letben álló ember kell! Nagy gondot vennél le a vál- lamróJ, ha se­gítenél.” Tudtam én akkor is, hogy ez hálátlan, s oly­kor népszerűtlen munka, mégis igent mond lám. Pedig még hónapok múltán is só­várogva néztem a határt já­ró gépeket. Közben rájöttem, hogy a mezőőri munka sok­rétűbb annál, mint ahogy legtöbben gondolják, s ahogy korábban magam is véltem. S arra is. hogy a® ember itt is megóri-dieti mások és önmaga beceuieset Sohasem törekedtem bárkit ts „elkap­ni”. Fontosabbnak éreztem a közös vagyont károsító ese­tek megelőzését. A hatósá- gosdinál mindig többre tar­tottam a meggyőző szót. Hogy ez az út járható, bizo­nyítja: az idén már nem is fordult elő említésre érdemes károkozás vagy vétség. Sok ezer kilométert meg­tettem már kerékpárommal, a határt járva. Szerencsére az egészségemre nem lehet panaszom, még bírom. Pedig hát közben megsokasodtak a társadalmi feladataim is. A pártvezetőségi ülésekre vagy taggyűlésekre például sokkal alaposabban föl kell készülni mint korábban; meggyőzően érvelni, érdem­ben vitatkozni ma komoly tájékozottságot kíván. Az emberek többet kérdeznek, közben pedig kevesebb a kész, csalhatatlan válasz. A gazdasági vezetők szintén hathatósabb segítséget várnak a pártszervezettől. Legutóbb például az új szarvasmnrha- telepünkön tartottunk kihe­lyezett vezetőségi ülést; azt vizsgáltuk, hogyan válhatná­nak a párttagok méginkább a közösség kovászává, hogyan segíthetnék még jobban az eredményes munkát. Igaz, néha az ember úgy érzi, a tisztségében magára marad. ..Csináld, hiszen te vagy a titkár, ennek mennie kell.. ” Hát persze, hogy csi­nálom, a közösség dolgainak valóban „mennie kell”. Kustos József, a Kutasi Ál­lami Gazdaság mezőőre no­vember 7-e alkalmából a hé­ten vette át a Munka Ér­demrend bronz fokozatát. B. F. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Thumbnails
Contents