Somogyi Néplap, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-27 / 280. szám

Tanulmányozzuk, az európai módszereket Kubai szakvezetők sportágukról A Sápi ana-’knips legtávolab­bi résztvevője az amerikai konjtmens legjobb járnak tar­tott kubai válogatott E ran­gos tornán, nem kísérte sze­rencse a szereplésüket, de hogy „van valami” ebben a csapatban, azt éippen az NDK elleni kaposvári mérkőzés második félidejében bizonyí­totta. Játéka értékét növeli, ha figyelembe vesszük, hegy honnan indultak és milyen alapokon nyugszik náluk ez * sportág. A csapat két szak­vezetőjét, Manuel Quila Acostát és Jose Lorenzo Pi- nont kértük: beszéljen a ku­bai kézilabda múltjáról és " jelenéről. * — Az egyik legfiatalabb sportágunk a kézilabda. A forradalom előtt nem is űz­ték nálunk, csak később a Berlinben tanuló kubai diá­kok hozták be, 1967 táján. Ettől számítjuk a sportág honi történetét. így NDK-s barátainkat első tamtómesite- reihknek tekintjük. — Hol áll pillanatnyilag a kubai népszerűségi listán a kézilabda? — Egyelőre elég hátul. Ná­lunk nem a foci az első, ha- rfem a baseball, s csak utá­na jön a labdarúgás; a har­madik helyen az ökölvívás áH, s ez a kosárlabda követi. Valahol ezek után követke­zik a mi sportágunk. — Nemzetközi kapcsola-t taik? — Szánté az egész világgal — értve ez alatt a kézilabdá­zók világát — jó kapcsola­tot teremtettünk. Számunkra a világversenyek mellett leg­fontosabbak a pánamerikai játékok. 1979-ben Mexikóban. 1982-ben pedig Argentínában lettünk elsők kézilabdában. — Vannak-e központjai a sportágnak és milyen a baj­noki rendszer? — Már az iákolákíban el­kezdik tanítani a kézilabdát. Testnevelési órákon tantervi anyag az oktatása. A leg­jobbakat azonban sportezak- iskolákba gyűjtik össze, és továbbképzik. Ami a bajno­ki rendszert illeti: vannak helyi, tartományi és országos bajnokságok. Nyolc-nyolc csapat szerepel az első és a második ligában, a két cso­port között a kiesés^ a felju­tás rendje alap­ján cserélődnek a csapatok. A sport­ág központja Ha­vanna. — Vannak-e női együttesek is? — Nem, azok egyelőre nincsenek nálunk. — Hányadik olimpiára készül­nek? — Ez lesÄ ha si­kerül odajutnunk, a második. Moszk­vában voltunk elő­ször, s ott éppen az önök váloga­tottja vert meg bennünket. ■ — Tehát még nem tartják biztosnak a Los Angeles-» részvételt? — Nem, előtte még január 10-e és 20-a között Colorado Springsben részt kell ven­nünk egy tornán, ahol a pán­amerikai csapatok indulnak. Ott az első vagy a második helyet kell elcsípnünk, hogy utazhassunk az olimpiára. — Melyik csapat ennek a tornának az esélyese? — Jobb lenne ezt mástól megkérdezni, mi nem akar­juk elkiabáleii. — Miért vállalkoztak most erre a hosszú útra? — Épp a minél jobb felké­szülés érdekében. A kézilab- dasport az európai kontinen­sen a legerősebb, hát hol ta­nulhatnánk a legtöbbet, ha nem itt. Most tartunk az ál­talános előkészületi szakasz­nál. Jelenleg dolgozzuk ki a technikai adottságainkhoz legmegfelelőbb taktikát. Itt újabb alkalmunk nyílik ta­nú imáinycKzná az európai mód­szereket. — Miben rejlik csapatuk ereje? ~ — Elsősorban a támadójá­tékban és az erős álövések­ben, viszont a védekezésünk még fejlesztésre szorul. — Mi a véleményük a ma­gyar válogatottról? — Jobbak, mint tavaly. Bár mi tudnánk hasonlóan védekezni! — Befejezésül: kívánhat­nánk az olimpián egy ma­gyar—kubai döntőt? — Ó, igen! Még azt sem bánnánk, ha ott alulmarad­nánk. J. R. Kosárlabda NB I Hatalmas küzdelem BSE—SÁÉV SC 91:90 (80:80 38:34) Ha csapatuk nyer, rögvest valóságos hősökké lépnek elő, ha veszítenek, bűnbakká nyilváníthatják őket; érthető hát, hogy idegesen járnak- kelnek a folyosón vagy osz­togatják az utasításokat az öltözőben, a nyilatkozatra azonban készségesen vállal­koznak a vezető edzők. Min­denekelőtt Nicolae Nedefr a román válogatott kapitánya. Negyedszázados edzői pálya­futása során csapata négy­szer lett világbajnok, a nagy nemzetközi versenyeken el­ért második és harmadik he­lyezéseknek pedig se szeri, se száma. Először a forró hangulatú magyar—román mérkőzésről kérdeztem. „A döntetlen ajándék volt...” — Természetesen minden edzőnek a saját együtteséért dobog a szíve, ám ez nem indokolhatja az elfogultsá­got. Be kell vallanom őszin­tén: fiaim gyengén játszot­tak, a döntetlen ajándék volt számunkra, melyet az idegesen és gyenge formá­ban „fütyülő” játékvezetők­től kaptunk. Gratulálok a magyar csapat tetszetős és rokonszenves játékához! — Mit tippel ön az olim­piai kézilabdatórnára? — Gyűlölöm az álszerény­sége^ tehát elárulom: a ro­mán 'válogatottat is esélyes­nek tartom, annak ellenére, hogy a legkiemelkedőbb tu­dású csapat szerintem a Szovjetunióé. Dobogós helyezésért Kovács Lászlónak, a. ma­gyar csapat vezető edzőjének nyugtalansága csak lassan csillapul a románokkal ví­SÁÉV SC: Kostencki (20), Fralow (6), Monok (22), Gosatanyi (17), Tóth (2). Cse­re: Magyar (15), Gálos; (8). Edző: Simon Károly. Frotow látványos betörésé­vel indult a mérkőzés és ve­zetést szerzett a SÁÉV. Gyorsan megjött rá a válasz, áim Kostencki ismét előny­höz juttatta a kaposváriakat. Ezután két eladott labda a SÁÉV részéről, és máris 6:0 a BSE javára. 14:14-ig együit haladt a két együttes, Ti­nái került vissza az előny a kaposváriakhoz. Aztán két gyönyörű kosár következett: előbb Frolow talált be távol­ról, majd Gosztonyi és Tóth vezette rá a labdát az árván maradt védőre és az utóbbi nem hibázott. Ezután Monok dobott távolról pontot, s 24:18-ra módosult az ered­mény. Kiválóan védekezett, magabiztosan játszott a SÁÉV a mérkőzés ezen sza­kaszában, érződött mozdula­taikon a begyakorlottság. Sajnos, pillanatnyi rövidzár­lat következett, Tóth Zoltán két ziccert is kihagyott, már­is 24:24 lett az eredmény Monoik, majd a csereként be­álló Magyar ( kosarai révén újított az együttes és 34—28; as vezetésit szerzett. A 15 percben a SÁÉV összegyűj­tötte a nyolcadik személyi hi­báját. Ez láthatólag megza­varta a csapatot, mert eb­ben a játékrészben már nem tudott több pontot dobni, ugyanakkor a BSE tízet és 38:34-re vezetett a félidőben. A második félidő elején ♦0:40- re alakult az ered­mény, sőt 48:47 -es vezetést szerzett a SÁÉV. Ezután pár pont előnnyel felváltva ve­zettek a csapatok. A 10. percben 58—59 volt a mérkő­zés állása. Négy perc múlva újból vezetést szerzett a SÁÉV 66:65-re, majd Magyar büntetőkhöz jutott és ki­hagyta őket. A 15. percben kipontozódott az ellenfél leg­jobb játékosa, Somogyi. A kaposvári csapatba beállt Gátosii és jó cserének bizo­nyult: rövid időn belül nyolc pontot szerzett. 71:70-es ve­zetéshez juttatta a csapatot, majd Monoknak sem reme­gett a keze, és 73:71 lett az állás. Ezután felváltva vezet­tek a csapatok. 19 perc 33 másodpercet mutatott az óra, mikor 80:80 voflt az ál­lás és a SÁÉV támadott. Monok1 passzát Magyar And­rás kiengedte és 8 másod­perccel a befejezés előtt a BSE támadhatott. Nem tud­ták kihasználni azonban a lehetőséget. A hosszabbítás­ban fej fej mellett haladt a két együttes 90; :90-ig, ekkor büntetőhöz jutott a pesti csa­pat, s ebből egyet értékesí­tett. Az ellentámadásnál Mo­nok kiejtette a labdáit, így a BSE-nek sikerült már kihúz­nia a hátralevő időt. A mind­végig jól játszó SÁÉV bal- szerencsés körülmények kö­zött szenvedte el egypontos vereségét idegenben. Kétszer is kezében volt a nyerés le­hetősége, de ezt nem tudta kihascanélnd. A SÁÉV-ből Gosztonyi, Monok és Gálosi játszott jól. A BSE legjobb dobói: So­mogyi és Márton 24—24, Gzina 12. Ha valakinek tíz évvel ez­előtt azt mondták volna, hogy a Grand Hotel Hungá­riában olyan nyomasztó le­het a légkör, akár a börtön­ben, nyilván kinevették vol­na. De a hotel most valójá­ban börtönné vált. Amelybe ugyan önként mennek be a rabok, de kijönni csak né­ha — egy kis délelőtti tűz­szünet alatt vagy két légitá­madás kijzött — lehet. A szálló menedék is, lakás is, mégis afféle rács nélküli börtön. Fogalmaim megvál­tozóban vannak. Amit az első nap életmentő szabály­talanságnak tartottam, az most számomra természetes törvény. Hazudni kell. Min­denki hazudik. Talán csak a naptár nem, amelyen az utolsó lap árválkodik: 1944. december 31. lemegyek a portára. Sem­mi okom nincs rá, de már nem találom a helyemet. A porta is veszített fényéből. Az előcsarnok eleganciájá­nak a törött üvegajtó pók­hálóra emlékeztető csillogá­sa sem használ, ám végképp nem a magas, széles vállú, pisztolytáskás, nyilas-kar­szalagos katona, aki most tápá6zkodlk fel az egyik bőr­fotelből és kiballag az ajtó elé. — Hát ez meg micsoda — kérdem a portást. <— Állan­dó őreéget kaptunk? — Ez kérem speciális eset — mondja széttárt karral, mintegy mentegetőzve. — A Feri itt volt londiner, úgy látszik, visszahúzza a szíve. S tetejébe most azt hiszi, hogy ő mindent ismer itt. hát ő vigyázhat a legjobban. Tetszik érteni.... A kapu előtt motorkerék­pár fékez. Nagy NSU-motor. terepszínűre festették. Aki leszáll róla, bőrkabátos, piló­tasapkás, termetes fiatalem­ber, géppisztoly hintázik a jobb vállán. S jön be a hall­ba, mintha világéletében itt lakott volna, sőt: mintha övé lenne az egész szálloda. S ekkor eléje áll az egykori londiner és rákiabáL — Kicsoda maga?! De a nagy darab motoros nem szívbajos. — Ahhoz magának semmi köze — válaszol nagy han­gon. Hősök — és bűnbakok vott mérkőzés után. Közmon­dásos józansága azonban ez­úttal sem hagyja el. — Mii a véleménye a já­tékvezetésről ? — Egy edzőnek nem lehet véleménye ... — És a hazai sportdiplo­máciáról kézilabdaügyben? — Nem rossz, de némelyik ellenfelünké összehasonlít­hatatlanul jobb. — Nem lehetett volna egy­értelműbb a siker olyan ma­gas játékosok szerepelteté­sével, mint Tóth Géza, Ma­rosi vagy Gyurka ? — Az olimpiai előkészüle­tek jegyében sokmozgásos védekezésre törekszünk/s ezt a felfogást nehéz összeegyez­tetni az 5 stílusukkal. — Mit vár a Dos Angeles-i szerepléstől? — Esélyesnek a szovjet csapatot fartőm, mi szeret­nénk küzdeni a dobogós he­lyezésért. Remé'em. az ered­mény csak a játéktól függ majd. és nem a sportdiplo­máciától. A cél: a bronzérem Zygfryd Kuchtáró I, az olimpiai és világbajnoki bronzérmes lengyel váloga­tott fiatal kapitányáról a nyugalom szobrát lehetne megmintázni. » — Sajnálom, hogy három kulcsjátékosunkat sérülés miatt • nélkülöznünk kell ezen a nagyszerű tornán, ám így is kiderült, melyik csapat hol tart az olimpiai fölkészülésben. Úgy gondo­lom, a kézilabda világvi­szonylatban gyorsabbá, ke­ményebbé, helyenként dur­vábbá vált, a játékvezetők nem ítélik meg egységesen a szabálytalanságokat; egyszó­val vesztett szépségéből ez a gyönyörű sportág. Magam a Szovjetunió csapatát tar­tom a legnagyobb esélyesnek az olimpiai aranyéremre. Mi 'szeretnénk a hronzérmet megszerezni. „Tanulni jöttünk A bolgár válogatott nem lesz ott Los Angelesben, ro­konszenves vezető edzője, Veszelin Pelcsev azonban már messzebbre tekint. — A mi országunkban -a kézilabda még korántsem olyan népszerű, mint a röp­labda vagy a kosárlabda (harmincötezer igazolt játé­kosunk van), ily módon ta­nulni jöttünk. Ha állóképes­ségünk növekedne, s ha szert tehetnénk egy-két olyan te­hetséges óriásra, mint az önök együttesében Kovács Péter, néhány év múlva ta­lán a világ élvonalába ke­rülhetnénk. Ámi az olimpiai esélyeket illeti: a mezőny nagyon kiegyenlített; úgy vé­lem, a szovjet, a román, az NDK-beli, a lengyel és a magyar válogatott egyaránt megszerezheti az aranyér­met. Én, becsületszavamra, nem a vendéglátók iránti udvariasságból mondom, de a magyarnak szurkolok majd. Reméljük, nem fölöslege­sen. Lengyel András — Igazolja magát! Ámíg finom vagyok — kapcsol rá erőteljesebben a nyilas. — Eszem ágában sincs — mondja a jövevény, és még- •lódítja a géppisztolyát Uj­ja a ravaszon. Olyan csend van a hall­ban, hogy ha volna légy, bi­zonyára hallani lehetne a zümmögését Az egyetlen zörejt az egyik bőrfotel fe­lől észlelem. Mihalkovics ül benne, s olyan apróra ösz- szehúzza magát hogy telje­sen eltűnik a támla mögött. A nyilas is élővette piszto­lyát, de a lövöldözés elma­rad. Sőt, Feri, az exlondiner megjuhászodva kérdi: — No, most már igazán kíváncsi vagyok, hogy ki vagy? — Hát ha annyira érde­kel ... A bőrkabátos a zsebébe nyúl. Igazolványt húz elő és a nyilas orra alá nyomja. Az nézi a papírost aztán a tás­kájába csúsztatja a pisztolyt, és nagyon csendesen azt mondja: — Az más .. És már ott sincs. Csak ak­kor sétál elő újra, amikor a bőrkabátos vendég már föl­robogott a lépcsőn. A nyilastól senki sem kér­dez semmit De a portás kérdő tekintetére úgy érzi, hogy mégiscsak meg kell in­dokolnia, miért lett egysze­riben olyan kisfiú. — Mi az úristen*: csináljak vele? Gestapo-papírja van! A portás hirtelen kinyitja a száját mintha mondani akarna valamit, de csak krá- kog kettőt Túlzott sietség­gel valami nagy könyv fölé hajlik. Csak akkor lesz be­szédesebb, amikor Feri odébbáll. — Gestapo — mondja ne­kem a portásfülke mögül. — Látta, hogy majdnem vi- gyázzba állt a végén a mi londinerünk? Pedig lehet hogy ennek a gestapósnak már tarkón lőtték valahol a mamáját! ' — Ismeri? — Kérem, mi mindenkit ismerünk és senkit sem. Ez a fiatalember sokat kocká­zott itt, a bárban. A tét né­ha egy üveg Dry Gin, néha egy szép versenyló volt. Né­ha csak ezer pengő. Arany- ifjú. Egyébként Aranynak is hívják. De hogy ehhez a pa­pírhoz hogyan jutott? Fo­galmam sincs róla. Az ajtómon cédulát talá­lok: .Estére szívesen látunk, Tomi“. A társaság tehát szilvesz­terre készül. Gondolataim egy régi olvasmány körül keringenek. Kisfiú koromban érdeklődéssel olvastam a Titanic nevű_ hajó katasztró­fájának történetét. Emlék­szem még, a hajó óriási tes­tébe már ömlött a víz, (de a szalonban még játszott ' a zenekar. Mielőtt eljönne az este, Tamás áttelefonál: én Bessy- vel délután átköltözöm a Gellért-szállóba. De te csak menj a 145-ösbe, ott lesz az egész társaság. (Folytatjuk.) SOMOGYIIG NÉPLAP t*J I Intermezzo a hallban

Next

/
Thumbnails
Contents