Somogyi Néplap, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-27 / 280. szám
Tanulmányozzuk, az európai módszereket Kubai szakvezetők sportágukról A Sápi ana-’knips legtávolabbi résztvevője az amerikai konjtmens legjobb járnak tartott kubai válogatott E rangos tornán, nem kísérte szerencse a szereplésüket, de hogy „van valami” ebben a csapatban, azt éippen az NDK elleni kaposvári mérkőzés második félidejében bizonyította. Játéka értékét növeli, ha figyelembe vesszük, hegy honnan indultak és milyen alapokon nyugszik náluk ez * sportág. A csapat két szakvezetőjét, Manuel Quila Acostát és Jose Lorenzo Pi- nont kértük: beszéljen a kubai kézilabda múltjáról és " jelenéről. * — Az egyik legfiatalabb sportágunk a kézilabda. A forradalom előtt nem is űzték nálunk, csak később a Berlinben tanuló kubai diákok hozták be, 1967 táján. Ettől számítjuk a sportág honi történetét. így NDK-s barátainkat első tamtómesite- reihknek tekintjük. — Hol áll pillanatnyilag a kubai népszerűségi listán a kézilabda? — Egyelőre elég hátul. Nálunk nem a foci az első, ha- rfem a baseball, s csak utána jön a labdarúgás; a harmadik helyen az ökölvívás áH, s ez a kosárlabda követi. Valahol ezek után következik a mi sportágunk. — Nemzetközi kapcsola-t taik? — Szánté az egész világgal — értve ez alatt a kézilabdázók világát — jó kapcsolatot teremtettünk. Számunkra a világversenyek mellett legfontosabbak a pánamerikai játékok. 1979-ben Mexikóban. 1982-ben pedig Argentínában lettünk elsők kézilabdában. — Vannak-e központjai a sportágnak és milyen a bajnoki rendszer? — Már az iákolákíban elkezdik tanítani a kézilabdát. Testnevelési órákon tantervi anyag az oktatása. A legjobbakat azonban sportezak- iskolákba gyűjtik össze, és továbbképzik. Ami a bajnoki rendszert illeti: vannak helyi, tartományi és országos bajnokságok. Nyolc-nyolc csapat szerepel az első és a második ligában, a két csoport között a kiesés^ a feljutás rendje alapján cserélődnek a csapatok. A sportág központja Havanna. — Vannak-e női együttesek is? — Nem, azok egyelőre nincsenek nálunk. — Hányadik olimpiára készülnek? — Ez lesÄ ha sikerül odajutnunk, a második. Moszkvában voltunk először, s ott éppen az önök válogatottja vert meg bennünket. ■ — Tehát még nem tartják biztosnak a Los Angeles-» részvételt? — Nem, előtte még január 10-e és 20-a között Colorado Springsben részt kell vennünk egy tornán, ahol a pánamerikai csapatok indulnak. Ott az első vagy a második helyet kell elcsípnünk, hogy utazhassunk az olimpiára. — Melyik csapat ennek a tornának az esélyese? — Jobb lenne ezt mástól megkérdezni, mi nem akarjuk elkiabáleii. — Miért vállalkoztak most erre a hosszú útra? — Épp a minél jobb felkészülés érdekében. A kézilab- dasport az európai kontinensen a legerősebb, hát hol tanulhatnánk a legtöbbet, ha nem itt. Most tartunk az általános előkészületi szakasznál. Jelenleg dolgozzuk ki a technikai adottságainkhoz legmegfelelőbb taktikát. Itt újabb alkalmunk nyílik tanú imáinycKzná az európai módszereket. — Miben rejlik csapatuk ereje? ~ — Elsősorban a támadójátékban és az erős álövésekben, viszont a védekezésünk még fejlesztésre szorul. — Mi a véleményük a magyar válogatottról? — Jobbak, mint tavaly. Bár mi tudnánk hasonlóan védekezni! — Befejezésül: kívánhatnánk az olimpián egy magyar—kubai döntőt? — Ó, igen! Még azt sem bánnánk, ha ott alulmaradnánk. J. R. Kosárlabda NB I Hatalmas küzdelem BSE—SÁÉV SC 91:90 (80:80 38:34) Ha csapatuk nyer, rögvest valóságos hősökké lépnek elő, ha veszítenek, bűnbakká nyilváníthatják őket; érthető hát, hogy idegesen járnak- kelnek a folyosón vagy osztogatják az utasításokat az öltözőben, a nyilatkozatra azonban készségesen vállalkoznak a vezető edzők. Mindenekelőtt Nicolae Nedefr a román válogatott kapitánya. Negyedszázados edzői pályafutása során csapata négyszer lett világbajnok, a nagy nemzetközi versenyeken elért második és harmadik helyezéseknek pedig se szeri, se száma. Először a forró hangulatú magyar—román mérkőzésről kérdeztem. „A döntetlen ajándék volt...” — Természetesen minden edzőnek a saját együtteséért dobog a szíve, ám ez nem indokolhatja az elfogultságot. Be kell vallanom őszintén: fiaim gyengén játszottak, a döntetlen ajándék volt számunkra, melyet az idegesen és gyenge formában „fütyülő” játékvezetőktől kaptunk. Gratulálok a magyar csapat tetszetős és rokonszenves játékához! — Mit tippel ön az olimpiai kézilabdatórnára? — Gyűlölöm az álszerénysége^ tehát elárulom: a román 'válogatottat is esélyesnek tartom, annak ellenére, hogy a legkiemelkedőbb tudású csapat szerintem a Szovjetunióé. Dobogós helyezésért Kovács Lászlónak, a. magyar csapat vezető edzőjének nyugtalansága csak lassan csillapul a románokkal víSÁÉV SC: Kostencki (20), Fralow (6), Monok (22), Gosatanyi (17), Tóth (2). Csere: Magyar (15), Gálos; (8). Edző: Simon Károly. Frotow látványos betörésével indult a mérkőzés és vezetést szerzett a SÁÉV. Gyorsan megjött rá a válasz, áim Kostencki ismét előnyhöz juttatta a kaposváriakat. Ezután két eladott labda a SÁÉV részéről, és máris 6:0 a BSE javára. 14:14-ig együit haladt a két együttes, Tinái került vissza az előny a kaposváriakhoz. Aztán két gyönyörű kosár következett: előbb Frolow talált be távolról, majd Gosztonyi és Tóth vezette rá a labdát az árván maradt védőre és az utóbbi nem hibázott. Ezután Monok dobott távolról pontot, s 24:18-ra módosult az eredmény. Kiválóan védekezett, magabiztosan játszott a SÁÉV a mérkőzés ezen szakaszában, érződött mozdulataikon a begyakorlottság. Sajnos, pillanatnyi rövidzárlat következett, Tóth Zoltán két ziccert is kihagyott, máris 24:24 lett az eredmény Monoik, majd a csereként beálló Magyar ( kosarai révén újított az együttes és 34—28; as vezetésit szerzett. A 15 percben a SÁÉV összegyűjtötte a nyolcadik személyi hibáját. Ez láthatólag megzavarta a csapatot, mert ebben a játékrészben már nem tudott több pontot dobni, ugyanakkor a BSE tízet és 38:34-re vezetett a félidőben. A második félidő elején ♦0:40- re alakult az eredmény, sőt 48:47 -es vezetést szerzett a SÁÉV. Ezután pár pont előnnyel felváltva vezettek a csapatok. A 10. percben 58—59 volt a mérkőzés állása. Négy perc múlva újból vezetést szerzett a SÁÉV 66:65-re, majd Magyar büntetőkhöz jutott és kihagyta őket. A 15. percben kipontozódott az ellenfél legjobb játékosa, Somogyi. A kaposvári csapatba beállt Gátosii és jó cserének bizonyult: rövid időn belül nyolc pontot szerzett. 71:70-es vezetéshez juttatta a csapatot, majd Monoknak sem remegett a keze, és 73:71 lett az állás. Ezután felváltva vezettek a csapatok. 19 perc 33 másodpercet mutatott az óra, mikor 80:80 voflt az állás és a SÁÉV támadott. Monok1 passzát Magyar András kiengedte és 8 másodperccel a befejezés előtt a BSE támadhatott. Nem tudták kihasználni azonban a lehetőséget. A hosszabbításban fej fej mellett haladt a két együttes 90; :90-ig, ekkor büntetőhöz jutott a pesti csapat, s ebből egyet értékesített. Az ellentámadásnál Monok kiejtette a labdáit, így a BSE-nek sikerült már kihúznia a hátralevő időt. A mindvégig jól játszó SÁÉV bal- szerencsés körülmények között szenvedte el egypontos vereségét idegenben. Kétszer is kezében volt a nyerés lehetősége, de ezt nem tudta kihascanélnd. A SÁÉV-ből Gosztonyi, Monok és Gálosi játszott jól. A BSE legjobb dobói: Somogyi és Márton 24—24, Gzina 12. Ha valakinek tíz évvel ezelőtt azt mondták volna, hogy a Grand Hotel Hungáriában olyan nyomasztó lehet a légkör, akár a börtönben, nyilván kinevették volna. De a hotel most valójában börtönné vált. Amelybe ugyan önként mennek be a rabok, de kijönni csak néha — egy kis délelőtti tűzszünet alatt vagy két légitámadás kijzött — lehet. A szálló menedék is, lakás is, mégis afféle rács nélküli börtön. Fogalmaim megváltozóban vannak. Amit az első nap életmentő szabálytalanságnak tartottam, az most számomra természetes törvény. Hazudni kell. Mindenki hazudik. Talán csak a naptár nem, amelyen az utolsó lap árválkodik: 1944. december 31. lemegyek a portára. Semmi okom nincs rá, de már nem találom a helyemet. A porta is veszített fényéből. Az előcsarnok eleganciájának a törött üvegajtó pókhálóra emlékeztető csillogása sem használ, ám végképp nem a magas, széles vállú, pisztolytáskás, nyilas-karszalagos katona, aki most tápá6zkodlk fel az egyik bőrfotelből és kiballag az ajtó elé. — Hát ez meg micsoda — kérdem a portást. <— Állandó őreéget kaptunk? — Ez kérem speciális eset — mondja széttárt karral, mintegy mentegetőzve. — A Feri itt volt londiner, úgy látszik, visszahúzza a szíve. S tetejébe most azt hiszi, hogy ő mindent ismer itt. hát ő vigyázhat a legjobban. Tetszik érteni.... A kapu előtt motorkerékpár fékez. Nagy NSU-motor. terepszínűre festették. Aki leszáll róla, bőrkabátos, pilótasapkás, termetes fiatalember, géppisztoly hintázik a jobb vállán. S jön be a hallba, mintha világéletében itt lakott volna, sőt: mintha övé lenne az egész szálloda. S ekkor eléje áll az egykori londiner és rákiabáL — Kicsoda maga?! De a nagy darab motoros nem szívbajos. — Ahhoz magának semmi köze — válaszol nagy hangon. Hősök — és bűnbakok vott mérkőzés után. Közmondásos józansága azonban ezúttal sem hagyja el. — Mii a véleménye a játékvezetésről ? — Egy edzőnek nem lehet véleménye ... — És a hazai sportdiplomáciáról kézilabdaügyben? — Nem rossz, de némelyik ellenfelünké összehasonlíthatatlanul jobb. — Nem lehetett volna egyértelműbb a siker olyan magas játékosok szerepeltetésével, mint Tóth Géza, Marosi vagy Gyurka ? — Az olimpiai előkészületek jegyében sokmozgásos védekezésre törekszünk/s ezt a felfogást nehéz összeegyeztetni az 5 stílusukkal. — Mit vár a Dos Angeles-i szerepléstől? — Esélyesnek a szovjet csapatot fartőm, mi szeretnénk küzdeni a dobogós helyezésért. Remé'em. az eredmény csak a játéktól függ majd. és nem a sportdiplomáciától. A cél: a bronzérem Zygfryd Kuchtáró I, az olimpiai és világbajnoki bronzérmes lengyel válogatott fiatal kapitányáról a nyugalom szobrát lehetne megmintázni. » — Sajnálom, hogy három kulcsjátékosunkat sérülés miatt • nélkülöznünk kell ezen a nagyszerű tornán, ám így is kiderült, melyik csapat hol tart az olimpiai fölkészülésben. Úgy gondolom, a kézilabda világviszonylatban gyorsabbá, keményebbé, helyenként durvábbá vált, a játékvezetők nem ítélik meg egységesen a szabálytalanságokat; egyszóval vesztett szépségéből ez a gyönyörű sportág. Magam a Szovjetunió csapatát tartom a legnagyobb esélyesnek az olimpiai aranyéremre. Mi 'szeretnénk a hronzérmet megszerezni. „Tanulni jöttünk A bolgár válogatott nem lesz ott Los Angelesben, rokonszenves vezető edzője, Veszelin Pelcsev azonban már messzebbre tekint. — A mi országunkban -a kézilabda még korántsem olyan népszerű, mint a röplabda vagy a kosárlabda (harmincötezer igazolt játékosunk van), ily módon tanulni jöttünk. Ha állóképességünk növekedne, s ha szert tehetnénk egy-két olyan tehetséges óriásra, mint az önök együttesében Kovács Péter, néhány év múlva talán a világ élvonalába kerülhetnénk. Ámi az olimpiai esélyeket illeti: a mezőny nagyon kiegyenlített; úgy vélem, a szovjet, a román, az NDK-beli, a lengyel és a magyar válogatott egyaránt megszerezheti az aranyérmet. Én, becsületszavamra, nem a vendéglátók iránti udvariasságból mondom, de a magyarnak szurkolok majd. Reméljük, nem fölöslegesen. Lengyel András — Igazolja magát! Ámíg finom vagyok — kapcsol rá erőteljesebben a nyilas. — Eszem ágában sincs — mondja a jövevény, és még- •lódítja a géppisztolyát Ujja a ravaszon. Olyan csend van a hallban, hogy ha volna légy, bizonyára hallani lehetne a zümmögését Az egyetlen zörejt az egyik bőrfotel felől észlelem. Mihalkovics ül benne, s olyan apróra ösz- szehúzza magát hogy teljesen eltűnik a támla mögött. A nyilas is élővette pisztolyát, de a lövöldözés elmarad. Sőt, Feri, az exlondiner megjuhászodva kérdi: — No, most már igazán kíváncsi vagyok, hogy ki vagy? — Hát ha annyira érdekel ... A bőrkabátos a zsebébe nyúl. Igazolványt húz elő és a nyilas orra alá nyomja. Az nézi a papírost aztán a táskájába csúsztatja a pisztolyt, és nagyon csendesen azt mondja: — Az más .. És már ott sincs. Csak akkor sétál elő újra, amikor a bőrkabátos vendég már fölrobogott a lépcsőn. A nyilastól senki sem kérdez semmit De a portás kérdő tekintetére úgy érzi, hogy mégiscsak meg kell indokolnia, miért lett egyszeriben olyan kisfiú. — Mi az úristen*: csináljak vele? Gestapo-papírja van! A portás hirtelen kinyitja a száját mintha mondani akarna valamit, de csak krá- kog kettőt Túlzott sietséggel valami nagy könyv fölé hajlik. Csak akkor lesz beszédesebb, amikor Feri odébbáll. — Gestapo — mondja nekem a portásfülke mögül. — Látta, hogy majdnem vi- gyázzba állt a végén a mi londinerünk? Pedig lehet hogy ennek a gestapósnak már tarkón lőtték valahol a mamáját! ' — Ismeri? — Kérem, mi mindenkit ismerünk és senkit sem. Ez a fiatalember sokat kockázott itt, a bárban. A tét néha egy üveg Dry Gin, néha egy szép versenyló volt. Néha csak ezer pengő. Arany- ifjú. Egyébként Aranynak is hívják. De hogy ehhez a papírhoz hogyan jutott? Fogalmam sincs róla. Az ajtómon cédulát találok: .Estére szívesen látunk, Tomi“. A társaság tehát szilveszterre készül. Gondolataim egy régi olvasmány körül keringenek. Kisfiú koromban érdeklődéssel olvastam a Titanic nevű_ hajó katasztrófájának történetét. Emlékszem még, a hajó óriási testébe már ömlött a víz, (de a szalonban még játszott ' a zenekar. Mielőtt eljönne az este, Tamás áttelefonál: én Bessy- vel délután átköltözöm a Gellért-szállóba. De te csak menj a 145-ösbe, ott lesz az egész társaság. (Folytatjuk.) SOMOGYIIG NÉPLAP t*J I Intermezzo a hallban
