Somogyi Néplap, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-03 / 260. szám

Egészségügyi ellátás a Balatonnál A bársony makacs Lazacúton Az . idei Balaton-par ti egészségügyi ellátás tapasz­talatairól, továbbfejleszté­séről tárgyalt a napokban a Szakszervezetek Somogy me­gyei Tanácsának elnöksége. Az ott elhangzottakról kér­deztük dr. Balogh Márta megyei főorvoshelyettest, — Melyek voltak az egész­ségügyi ellátás szervezettsé­gére vonatkozó tapasztala­tok? rt A hálózat az állandó lakosság ellátására elegendő. A nyári szezonban az egész­ségügyi szakdolgozók több­letterhelése azonban jelen­tősen emelkedik. Ezért mind a marcali, mind a siófoki partszakaszon megyén kívüli üdülőorvosokat alkalmaz­nak. Létszámuk nem ele­gendő, részvételük a gyógyí­tó-megelőző munkában csak korlátozott. — Javult-e az érintett te­rületen a gyógyítást szol­gáló technikai föteaerettseg 7 — Siófokon és Boglárt el­len az idén aQami gépkocsi­val és URH-vaä ellátott köz­ponti ügyelet működött Ál­landó telephelyű, a hét min­den napján üzemelő, össze­Az operai óvad első szen­zációjaként négyes szereposz­tásban újították fel az Erkel Színházban Giacomo Puccini remekművét, s a közönség úgy áll sorba a jegyekért mintha ingyen osztogatnák — holott a helyárakat fölemel­ték ... Láma, a naiv kis japán gésa és a szívdöglesztő ame­rikai yangereszti&zt tragikus szerelmének olykor a giccs határát súroló históriája könnyet csal ma is a sze­mekbe, idősebbekébe és fia­talokéba egyaránt, éppúgy, mint hetven esztendeje, ami­kor Szamosi Elza és Környey Béla vitte sikerre a darabot Budapesten a zeneszerző je­lenlétében. Ám csak a hatás ugyanaz. A produkciót — legalábbis az e sorok szerző­je által látott, hallóit októ­ber 31,-i előadás alapján — aligha jegyzik majd a ma­gyar operaművészei arany­könyvébe. Elsősorban a rendezés — Békés András munkája — kelthet ellenérzéseket a kor­szerű színjátszás normáihoz ragaszkodó szemlélőben. Az érzelmi elmélyültséget né­hány konvencionális gesztus — széttárt kar, égnek emelt vagy rimánkodásra összekul­csolt kéz, szoborszerűvé me­revített nyak — hivatott pó­tolni ebben a felfogásban, újalbb érvekkel szolgálva azoknak, akik szerint — lásd Pierre Boulez kinyilatkozta­tását — az operaházakat ko n­zervativizmusuk miatt föl kellene gyújtani. Késő roman­tikusan prűd is ez a szcená- rium. Az első felvonást záró szerelmi kettős szövege pél­dául telistele van az érzéki­ség megnyilvánulásaival. Bé­kés azonban oly égi légyot­tot szervezett a két fiatal­nak az operai színpadké- peiiniklben immár állandó kel- I lékké vált lépcső előtt a fen­tebb említett gesztusok segít­ségévei, amely talán a Vik­tóriám» Angliában is vissza­tetszést ébresztett volna. Vegyese bb érzelmeiket kel­tett a zenei interpretáció. A •zenekar — Pál Tamás irá­nyításával — fáradtnak tet­szett, a hangszerelés millió­nyi finomsága, a visszatetsző vezérmotivumok nagyszerűsé­ge gyakran elsikkadt, a pro­dukciót jószeiével — a har­madik felvonást indító gyö­nyörű intermezzo kivételével — tompa, „matt” hangzás CB sok rrtrniikai pontatlanság vont orvosi ügyelet volt Ba­laton földvár on, Balaton­szárszón, Fonyódon és Bala- tonberényben. Ezzel az ügye­leti láncolattal átfogtuk az egész partot. A rendelők fölszerelése korszerű. A sa­ját gépkocsi-használat olyan mértékben növekedett, hogy fuvarátalányuk nem fedezi a benzinköltséget. A marcali részen a munkát segítő és gyorsító CB-hálózat kiépíté­sét kezdték meg. Ezen a te­rületen többször előfordult, hogy a vihar miatt megsza­kadt telef omosszekottebés t CB-vel helyettesítették. Fon­tos tehát a hálózat teljessé tétele. — Hogyan alakult a nyári betegforgalom ? — A belső-somogyi kör­zetekben nyárt» a napi át­lagos betegforgalom jelen­tősen kisebb a télinél, ez­zel szemben a Balaton-par­ton nagyobb. Az idegenfor­galmi idényből ugyancsak megnő a tizenkét gyógyszer- tár forgalma, ezért; nyáron növehk a dolgozók létszá­mát. A nyátvzáartási időt, az ügyeletet az igényekhez igazítják. — Az «taráit években jellemezte. Ugyanezt mond­hatjuk el a Cső Cső-szón szerepét éneklő Kincses Ve­ronika teljesítményéről. Bár a figurát — amennyire a rendezés lehetővé tette — sok érzelemmel, változatos eszközökkel varázsolta elénk, bár zenei szempontból is akadtak szép mozzanatai, há­la tiszta és telt középhang­jainak, sokat ront alakításá­nak színvonalán, hogy hang­ja a magasabb regiszterekben fátyolossá válik, gyakran fél­recsúszik, gyanífeatón az utóbbi évek „rablógazdálko­dása” következtében. Ismét felmerül a kérdés; szabad-e egy pórját ritSdtóan szép lí­rai szopránhangot — bármi­lyen okból — olyan szerepek­kel terhelni és tönkretenni, mint Norma, Elvira, Amelia A Szociáldemokrata Párt fontos eseményre készült.. Az év utolsó negyedére össze­hívták a XXVII. kongresz- szust. A szervezett és a szer­vezeten kívüli munkások egyaránt kíváncsian várták a párt legfelsőbb fórumának tanácskozásait. Remélték, hogy a kongresszus határo­zottan fellép és követeli majd a kormányzat intézkedéseit a munkanélküliség felszámolá­sa érdekében, követelni fog­ja a munkanélküli segély fi­zetését, a lakbérmoratóriu­mot és kilakoltatások meg­szüntetését. A kongresszust megelőző hetekben, hónapokban to­vább romlott a gazdasági helyzet A mi üzemünkben is új munkarendet vezettek be. Megkezdődtek a „kizec- cölések”. (A munlkássok ezzel a jelzővel illették azt az 'in­tézkedést, amikor megrende­léshiányra hivatkozva, hetek­re fizetetten „pihenőre” kükWÄ őket) Az én mun­kahelyemen, a szerszáma- és nuTrtaiakaőos üzesnrészie^ee sok gondot okozott a kem­pingek közegészségügyi­járványügyi helyzete, külö­nösen az ivóvíz-ellátás. Ho­gyan alakult ez az idén? — Nem is a víz minőségé­vel, hanem a mennyiségével volt baj. Nyáron az igény meghaladta az ezredforduló­ra tervezettet. Sajnos jelen­leg is vannak olyan tábo­rok, amelyekben a legalap­vetőbb közegészségügyi fel­tételeket sem tudják bizto­sítaná. Nagyon rossz a helyzet több SZOT-gyermeküdülő- nél. Ezek üzemeléséhez az idén utolsó alkalommal já­rultak hozzá a közegészség­ügyi-járványügyi szolgála­tok. A legnagyobb gondot a vándortáborok okozzák. En­nek oka, hogy nincs ele­sendő anyagi fedezet fey az előírásoknak csak fokozato­san tudnak eleget tenni. Bár a hiányosságok nem mindig anyagi eredetűek. Az idei tapasztalatokat fi­gyelembe véve a következő szezonra tovább korszerűsí­tik a Baaltan-part egészség­ügyi ellátását Grimaldi. De ez már az úgy­nevezett tehetségápolás téma­köréhez tartozik... Pinkerton íengjeneszhad- nagy szex-epében Molnár Andrást láttok -ha Llottu k, nagy élvezettel. Igaz, ének­lésmódja kissé distanciáit, olykor rideg, „németes” is, nyilván a korábbi Wagner- aiaSdtások hatására, fénylő, érces tenorja és hibátlan énektechnikája mégis nagy élményt adott, amint a Sharpless konzult tömör bari­tonjával megelevenítő Só- lyom-Nagy Sándor alakítása is. A kisebb szerepekben. Jász Klára, Barta Alfonz, Rozsos István és Szalma Fe­renc járult hozzá a kellemes, de könnyen feledhető pro­a dolgozók fele az egyik hó­napiban munka nélkül lézen­gett, míg a következő négy héten heti három napot dol­gozhatott. Majd váltás követ­kezett. A „kizeccüléses” heteket éti 1800. április elsejével kezdtem. Az év hátralevő ré­szében dolgozhattam heti há­rom napot. Ilyen módon egy fél esztendő alatt összkerese- tem 57 pengő 60 fillérre rú­gott, amelyből — a Bede úr­nak fizetendő 16 pengő levo­nása után — létfenntartásra összesen 41 pengő 60 fillér megmaradt. Tehát alighogy hozzáigazítottam családom életvitelét a heti háromnapos munka révén felére olvadt keresetemhez, máris újabb katasztrófa fenyegetett. Min­den eddigi elképzelésem és számításom felborult. Alkal­mi munkához nem lehetői t hozzájutni. Egyetlen lehető­ség maradt. A lobbi szflköl- ködővél együtt be kellett sorolnom a Cséri-tetepá *se- inethegyek turkálói kőzé. A soeméibsgysk bányassai Tett egy ltts kitérőt a Ke­repesi úti szülőháztól idáig, a marcali villasorig, mely­nek pupáUatágító épületei előtt bordós zínű, bánsonyle- velű fák állnak. Az a kis kitérő kerek harmincöt évig tartott, milyenségéről bő terjedelemben számoltak be az angol lapok, melyek festőként dicsérik Morta­ls vanky Held néven. — Ispánkynénatk szólítsa­nak, csak semmi „néni”! A figyelmeztetés komoly. Egyéniségé. Hiszek a más embereknek, s főként azok­nak, akik másságukat mes­ter kéltség nélkül, a termé­szetesség szintjén képesek viselni. Ö fest. Magyaror­szágon szinte egyedüli, amit csinál — Angliában ez ter­mészetes volt —, állatokat portrézik. Lovakat, ebeket, macskákat stb. Hogy élőben is kedvencei, három angol kandúr igazolja, melyek „magyarul nem is értene;.’', és a vendéghez sem köze­lednek hízelkedve. — A macska adoptálja a gazdát, s nem fordítva. Most volt kiállítása egy nemzetközi kutyabemutató alkalmából Pesten. So-kan álltak meg képei előtt. Még­kokszhoz hasonló tüzelő­anyag után. kutattak, amely­re — mivél olcsóbb volt a kereskedelmi forgalomban kapható tüzelőanyagoknál — mindig akadtak vevők. A bá- r.yászás tárgyát képező és tüzelésre alkalmas kvagyi — r.ítogy a néjaiyelv elkeresztel­te — a tökéletesen el nem égett szén maradványa *volt, amely a kokszhoz hasonló halmazáliapoíát azáltal nyer­te él, hogy évtizedeken át hatalmas nyomás nehezedett rá és a levegőtől tökélete­sen el volt zárva. A Pest környéki helységek­ből, így Kispestről, Pestlő- rincről és Pesterzsébetről százával és százával jöttek a munkanélküliek, hogy poros, piszkos, egészségtelen körül­mények között, megerőltető munkával kicsikarják néhány pengő értékű eladható termé­keiket. A Csért-telep környékére tévedt és a körülményeket nem ismerő emberek ugyan­csak csodálkoztak az eléjük táruló látványon. Nem tud­ták elképzelni, hogy a ron­gyos, portól és szennytől né­ger-barna arcú emberek tö­megei miért túrják olyan dü­hös igyekezettel a szeméthe­gyeket. A dühöse« turkálók hadá­ba azonban nem volt egy­szerű bejutni. A szeméthegy minden talpalatnyi területé­nek csoportgazdái voltak, és csak valamely ik „bányarész­tulajdonos banda” jóvoltából lehetett besorolni. Én is egy régi szaktársam és barátom, Eckert József segítségével sem a festőhöz jöttem; an­nak megítélése, mennyit ér­nek munkái ott, ahol a di­csőséget porciózzák, nem az én tisztem. Az érdekes sze­mélyiséget jöttem megláto­gatni. — Hogyan került íőhos­ba? — Hosszú ... Tizennyolc éves koromban saját lábam­ra kellett állnom apám ha­lála miatt. Az ének-, zene-, festészeti tanulmányokat abbahagytam; az már vilá­gos volt, hogy Held Mária nem lesz operaénekes. Har­mincnyolcban kimentem Angliába nyelvet tanulni. Ügy volt ez, hogy az ember kvártélyért, kosztért dolgo­zott, s közben elsajátította a nyelvet. Az önbizalmam rög­tön elpárolgott, amikor oda­kint azt mondja a hostess; milyen érdekes, hogy hason­lít a magyar az angolra! A Kerepesi úti tájangol, úgy látszik, nem volt az igazin. Negyvenben jöttem haza, a csatornán hadihajón keltem át, a sötét hajófenéken kuk­soltunk, ketten civilek. Élhetett volna szabályos, kényelmes életet itthon is. így gondolom. állhattam közéjük. <3 már hónapok óta kvagyizott tízta­gú csoportjával, és a többiek az ó ajánlatára fogadtak be. Barátom felkészített az új „munkakörre”. Elmondta, hogy kemény munka vár rám, de némi pénzt kereshe­tek, sőt a család téli tüzelő­jét is biztosíthatom. Számomra nem volt más- vásasrtás. Hivatalosan nem szá-uútottam munkanélküli­nek, hiszen ha keveset is, de dolgoztaim a gyárbeli munka- > helyemen, nem voltam tehát jogosult aura a néhány he­tes segélyre, amelyet a szak­szervezetek fizették tagjaik­nak munkanélküliség esetén. Sikerült gyorsan belerá­zódnom a szeméthegyeket turkálóik mindennapjaiba. Itt megismerhettem, hogy milyen emberhez méltatlan helyzetbe kényszert tó a munkásembert; a kapitalizmus embertelen­sége. Több köbméternyi szemetet kellett eltávolítani, hogy kvagyihoz jussunk. Ezt a ne­héz, lapáttal, csákánnyal vég­zett, hihetetlen erőfeszítést igénylő robotmunkát csak csoportba szerveződve, ' jól összehangoltan lehetett vé­gezni. A szeméthegyek átforgastá- pa életveszéllyel is járt. A kutatás során fellazított sze­mét gyakran lavinaként zú­dult vissza, s betemette 3 nyolc-tíz méter mélységbe:, dolgozókat- Az ilyen balese ték gyakran emberéletet kö­veteltek. Egy alkalommal ■pesterzsébeti munkanélkü­Pillangókisasszony az Erkel Színházban dufccáóihaz. Lengyel András Harmati Sándor MUNKflSEMLÉKEK Gyilkos szeméthegyek —- Férjhez mentem, edifig igen. Könyvelő voltam egy magánvállalatnál. Aztán a cég felszámolt, munka nél­kül maradtam. Gondoltam, egy-két évre kimegyeik is­mét. Harmincöt lett belőle. Teázunk, angol szokás sze­rint. Ispánkyné Held Mária könyvtárát nézegetem köz­ben. Fő helyen Illyés Gyula Puszták népe című alapszo­ciográfiájának angol kiadása áll. — Főként Lón «tanban él­tünk, de volt egy három­éves bermudai tartózkodá­sunk is, ahol klubot vezet­tünk. Majdnem huszonnégy órán át sütött a nap, mégis kedvesebb volt a ködös brit főváros. A legutolsó házunk Sussexben, egy hegyoldal­ban állt. Angliában is ve­zettünk klubot, ott koronás fő is megfordult... Hetven óta a képekből élt; az angolok bolondultak az állatokért. Több kiállítá­sa volt. Hetvenhétben meg­halt a férje, ő rögtön haza akart jönni. Miért? — Maga ezt nem érti, túl fiatal. Miért töri niagát se­kély vízben, köveken a la­zac azon a hosszú úton? Nyolcvanegyben sikerült visszatelepülnöm. Festeget, nyelvet oktat Idegeneknek csak csütörtö­kön van otthon. Nekem sze­rencsém volt, csütörtökön kopogtattam a fenyőktől övezett ház ajtaján. — A fiatalokat szeretem tanítani. Azt hiszem, az or­szág lesz gazdagabb attól, ha valaki megtanul egy ide­gen nyelvet. , Kétségkívül. Faggatom életmódjáról. Kiderül, „éj­szakai ember”. Hajnali há­romig fest vagy olvas. Ha lehetne — volna csak a nap­nak 26 órája — azt is sze­retné tevékenységgel tölte­ni. A falon a festmények égős zínű délszaki tájakról, ma már csak emlékek; szí­nes álmok. Az a Sussex- közeii ház is a múlté. Itt ék — A Daily Mirror körkér­désére adott válaszától so­kan elcsodálkoztak: bár­sonyra festi adatport rent. Miért? — Én szeretem megkeres­ni mindig azt, ami a legne­hezebb. Ez az anyag áll el­lent legjobbnak az ecsetnek. Ez kívánja a legtöbb apró­munkát. Mi következik eb­ből? Ez a nekem való anyag! Ennek saját akarata van. sokáig haragban is volt ve­lem. Aztán barátok lettünk — A neve, Ispánky nem ismeretlen a képzőművé­szetben. — Igen. A sógorom neves szobrász. Csakhogy én «• vagyok! Magam mintázó«*» magam.... Leskó Láivifé liekból álló csoport öt tag­ját temette el a fellazult sze­méthalom. Ahány an csak hir- telenében összeverődtek, ásókkal, lapátokkal és puszta kézzel is dobálták az undorí­tó masszát, hogy megmentsék sorstársaik életét. A szeren­csétlenül jártak közül négyen még élve kerültek felszínre, de ötödik társuk a szemét- halom alatt lelte halálát. A haláleset híire percek alatt elterjedt. A rongyos, raga­csos., portól maszatos arcú kvagyisoík tömege nőttön nőtt, és döbbenten bámulták a halálgödör szélén heverő, újságpapírral letakart áldozat tetemét. Valaki felordított. Később — amikor a rendőr- pribékek is megjelentek — már mindenki kiabált Hor­thy fekete ruhás vitézei ha­ladék nélkül rávetették ma­gukat p.z elkeseredett embe­rekre. Suhogó hangot keltve szelték a levegőt a rendőr­kardok és tompán huppantak a szétszakadok rongyokba, burkolt hátán. Nem sok idő telt el, és az erőtől duzzadó vitézek elégedetten csúsztat­ták vissza fegyvereiket a kardhuvelyek.be. Győztek. Aznap már nem kezdőd he-’ tett újra a szemétdombok forgatása. Rendőr-szemek vi­gyázták késő éjszakáig a Cserit. (Folytatjuk.) SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents