Somogyi Néplap, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-25 / 278. szám

Jurij Andropov nyilatkozata A Szovjetunió változatlanul kész a megegyezésre Jurij Andropovnak, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnöksége elnökéneK nyilatkozata: A Szovjetunió vezetése a szovjet embereknek és más népeknek tudomására hozta, hogyan értékeli a jelenlegi amerikai kormány militaris­ta irányvonalát és óva intet­te az Egyesült Államok, va­lamint a mellette fellépő nyugati országok kormánya­it a veszélyes irányvonal ' következményeit illetően. Washington, Bonn, London és Róma azonban nem hall­gatott az ész“ szavára — az NSZK, Nagy-Britannia és Olaszország területén rrieg- kezdődik a közép-hatótávol­ságú amerikai rakéták tele­pítése, az amerikai Pershin- gek és manőverező robotre- pülőgépek megjelenése az európai kontinensen ténnyé . válik, Európa közel negyven éve — azaz hosszabb ideje, mint bármikor legújabbkori törté­nelmében — békében él. Ez a szocialista közösség or­szágainak következetesen : békeszerető politikája, a kon­tinens békeszerető erőinek erőfeszítéséi, s józanul gon­dolkodó nyugati politikusok realista állásfoglalásának eredményekén1: vált lehetsé­gessé. , A?. Európában a NATO és a Varsói Szerződés között kialakult hozzávetőle­ges katonai erőegyensúly — ' ezen belül a nukleáris erő- egyénsúly — Objektíve az európai biztonság és stabili­tás ügyét szolgálta. Most az Egyesült Államok és a NATO egészében olyan, lépést tett, amelynek célja saját oldalukra billenteni a mérlpg r nyelvét. A Szovjet­unió és szövetségesei határai közelében telepítendő nuk­leáris . rakéták egyáltalán nem Nyugat-Európa védel­mét szolgálják — Nyugat- Európát senki nem 'fenyegeti. Az amerikai rakéták európai elhelyezésével nem Európa biztonsága szilárdul, hanem •annak, veszélye prősödik, hogy az Egyesült Államok, katasztrófát zúdít Európa népeire. A két világháború folya­mán ' az Amerikai Egyesült Államok területét nem érte el g pusztító tűzvész. Wa­shingtonban most is. szeret­nék azt hinni, hogy a közép- 'Rátőtávelságú amerikai ra­kéták európai elhelyezésével, s ezzel a szocialista országok ellen irányuló nukleáris fe­nyegetés fokozásával sikerül elhárítani a válaszcsapást. Ami az Egyesült Államok nyugat-európai szövetsége­seinek biztonságát illeti, az a jelek szerint csupán any- nyiban érdekli az amerikai vezetőket^ amennyire a nyu­gat-európaiak életükkel, vá­rosaikkal csökkenthetik a magát az Egyesült Államokat érő megtorlást abban az esetben, ha Washington en­gedne a kisértésnek, s nuk­leáris háborút robbantana la abban az illuzórikus re­ményben, hogy megnyerheti 'azt. Az amerikai nukleáris ra­kéták nyugat-európai telepí­tése távolról sem válaszlé­pés, amelyet a jelenlegi európai erőviszonyokkal kap­csolatban Nyugaton állítólag meglévő aggodalom váltott ki. Sokszor, konkrét adatok segítségével bizonyítást nyert, hogy jelenleg Európá­ban a NATO és a Varsói Szerződés között a közép-ha­tótávolságú nukleáris eszkö­zök terén hozzávetőleges erőegyensúly van, az atom­robbanótöltetek tekinteté­ben pedig a NATO lényeges fölénnyel rendelkezik. Ez­zel egyetért sok nyugati po­litikus és szakember is. Így hát, ha bárkinek egyáltalán aggódnia kellene, ezek a Varsói Szerződés országai, amelyeket a NATO-tagálla- mok katonai gépezete fenye­get. Mindert értékelve a Szov­jetunió és a szocialista kö­zösség országai nem huny­hatnak szeirhet afölött, hogy Washington „hadjáratot hir­detett a szocializmus, mint társadalmi rendszer ellen. Vajon a Szovjetunió s a többi szocialista országok megtehetik-e, hogy ne szá­moljanak ezzel a veszéllyel? Nem, nem tehetik meg: ezért nyilvánították ki hét szocia­lista ország legmagasabb szintű párt- és állami veze­tői U983. június 28-i moszk­vai találkozó jukon: semmi­lyen körülmények között neon engedik meg, hogy a NATO tömbje a Varsói Szer­ződés tagállamaival szemben katonai fölényhez jusson. A Német Szövetségi Köz­társaság, Anglia és Olaszor­szág kormányának — amikor egyetértésüket adták az ame­rikai rakéták országuk terü­letén történő elhelyezéséhez — tudniuk kellett, hogy az Egyesült Államok eleve nem kívánt kölcsönösen elfogad­ható megállapodást elérni az európai nukleáris fegyverze­tet illetően a genfi tárgyalá­sokon, sót azokon kívül ;s mindent elkövetett, hogy ilyen megállapodás ne jöjjön létre. Tudniuk kellett art is, hogy a Szovjetunió és szö­vetségesei feltétlenül megte­szik a szükséges lépéseket, hogy meg védelmezzék biz­tonságukat, s nem engedik meg az Egyesült Államoknak és a NATO-nak, egészben véve a meglévő hozzávetőle­ges európai erőegyensúly megbontását. A Szovjetunió világosan kijelentette art is, hogyz az új amerikai rakéták nyugat- európai megjelenése lehetet­lené teszi az európai nukle­áris fegyverzetről tartott genfi tárgyalások folytatását. Az NSZK, Anglia és Olasz­ország kormányai által az utóbbi napokiban hozott ha­tározatok azt mutatják, hogy ezek a kormányok saját né­peik akarata ellenére, saját országaik bizottsági érdekei­nek ellenére, valamint az európai és az egyetemes bé­ke,, érdé kei elé helyezve „zöld utat” biztosítanak az ameri­kai rakéták felállításához. Az Egyesült Államok kormányá­val közösen vállalták egy rövidlátó politika összes kö­vetkezményeit, amelyekre már korábban figyelmeztetett a Szovjetunió. A szovjet vezetés a kiala­kult helyzet minden oldalát gondosan mérlegelve a kö­vetkező döntéséket hozta: Először: Minthogy az Egyesült Államok tevékeny­ségével aláásta a kölcsönösen elfogadható megállapodás el­érésének lehetőségét az euró­pai közép-hatótávolságú nuk­leáris fegyverek korlátozásá­ról folyó tárgyalásokon, s e tárgyalások folytatása e kö­rülmények között kizárólag az Egyesült Államoknak és egy sor NATO-tagállamnak az európai és a nemzetközi biztonság aláásását célzó lé­pései leplezését szolgálná, a Szovjetunió lehetetlennek tartja további részvételét ezeken a tárgyalásokon. Másodszor. A Szovjet­unió hatályon kívül helyezi egyoldalúan vállalt kötele­zettségeit, amelyeknek céljuk az volt, hogy kedvezőbb kö­rülményeiket teremtsenek a tárgyalások sikeréhez. Ezzel hatályon kívül kerül az a moratórium, amit a Szovjet­unió jelentett be közép-ható­távolságú nukleáris fegyve­reinek az ország európai ré­szén való telepítésére. Harmadszor. Az ND& és Csehszlovákia kormányai­val egyeztetve meggyorsítják a megnövelt hatótávolságú harcászati-hadműveleti ra­kéták ezen országok terüle­tén történő elhelyezésének előlkészítő munkálatait, amelyeket — mint ezt annak idejen bejelentettek — nem­régiben kezdtek meg. Negyedszer: Mivel az Egyesült Államok saját ra­kéták európai elhelyezésével fokozza a Szovjetunió ellen irányuló nukleáris fenyege­tett, a Szovjetunió e körül­mény figyelem bevételével megfelelő szovjet eszKözöket helyez el óceáni terségökben és tengereken. Ezek a szov­jet eszközök paramétereiket illetően megfelelnek majd annak a fenyegetésnek, amit az Európában elhelyezett amerikai rakéták jelentenek a Szovjetunióra és szövetsé­geseire nézve.. Természetesen további in­tézkedéseket is teszünk a Szovjetunió és a szocialista közösség többi országai biz­tonságának szavatolása ér­dekében. Hozzálátva döntéseink vég­rehajtásához kijelentjük, hogy a szovjet fél válaszlé­pései szigorúan azok között a határok között maradnak, amelyeket a NATO-országok lépései diktálnak. A Szov­jetunió — s ezt újból hang­súlyozzuk — nem törekszik .katonai fölényre, s csupán annyit tesz, amennyi vég­képp elkerülhetetlen a kato­nai egyensúly megbontásá­nak megakadályozásához. Amennyiben az Egyesült Államok és a NATO többi tagállama készséget .mutat arra, 'hogy visszatérjen a közép-hatótávolságú ameri­kai rakéták európai elhelye­zésének megkezdése előtt fennálló helyzethez, a Szov­jetunió ugyancsak készen áll arra, hogy megtegye ezt. Ebben az esetben újból érvényessé válnának a Szov­jetunió azon javaslatai is, amelyeket korábban terjesz­tett elő. A Szovjetunió teljes hatá­rozottsággal és eltökéltséggel jelenti ki, hogy* továbbra is kitart a fegyverkezési, min­denekelőtt a nukleáris fegy­verkezési hajsza megfékezé­sére, a nukleáris háború ve­szélyének csökkentésére és végső soron telje® elhárítá­sára irányuló elvi politikája mellett Továbbra is min­den erőfeszítést megtesz e nemes célok érdekében. A Szovjetunió a további­akban is sikraszáil az euró­pai nukleáris fegyverzet kérdésének lehető legradi­kálisabb megoldása mellett. ' Megismétli javaslatát, hogy Európa váljék teljességgel mentessé a nukleáris fegy­verektől — mind a közép­hatótávolságú, mind a har­cászati nukleáris fegyverek­től. A szovjet kormány felhí­vással fordul az Egyesült Államok és a nyugat-európai országok vezetőihez: mérle­geljék mégegyszer mindazo­kat a következményeket, amelyekkel saját népeiket, az egész emberiséget fenye­geti az új amerikai' rakéták európai elhelyezésére irányu­ló tervek megvalósulása. Már ma is meglehetősen törékeny békében élünk. Ezért az államok vezetőinek kötelessége hogy értékeljék mindazt, ami történt, és ész­szerű döntéseket hozzanak. Kizárólag az emberi értelem menti meg, s annak kell megmentenie az emberisége* a fenyegető veszélyektől. Felszólítjuk azokat, akik az egyre veszélyesebb fegyver­kezési hajszába taszítják a világot: mondjanak le arról a megvalósíthatatlan szá­mításukról, hogy ilyen úton katonai fölényre tehetnek szert, s rákényszeríthetik akaratukat más népekre és államokra. A Szovjetunió meg van győződve arról, hogy lehető­ség van a béke megszilárdí­tására, s a népek biztonsá­gának szavatolására. A szovjet vezetés kijelen­ti, hogy a szovjet nép aka­ratát teljesítve továbbra is mindent megtesz annak ér­dekében, hogy elhárítsa a háború veszélyét, s meg­őrizze a békét a jelen és az elkövetkező nemzedékek szá­mára — fejeződik be Jurij Andropov nyilatkozata. Fogolycsere-megállapodás jött létre Izrael és a PFSZ között. Képünkön: palesztin foglyok egy csoportja a győzelem jelét mutatja Tel Aviv repülőterén, távozásuk előtt. A PFSZ hat izraeli fogságba ejtett katonát bocsátott szabadon. (Telefoto — AP—MTI—K.S) AZ UTAS ELLÁTÓ VÁLLALAT Fejér—Somogy— Veszprém megyei Területi Igazgatósága, Székesfehérvár, Béke tér 5­(elvételt hirdet azonnali belépéssel siófoki telephelyű üzemeibe az alábbi munkakörökbe: — üzemvezetők — üzletvezető-helyettesek — raktárosok — konyhafőnök. Jelentkezni lehet a fenti címen. (2353201 | Nicaragua — veszélyben A következő áldozat? Nemrég levelet kaptam nicafaguai barátnőmtől. Azt írja, decemberre gyermeket vár. Másfél éve, amikor Ma- nagúában megismerkedtünk, már gyülekeztek a viharfel­hők a kis karibi ország fe­lett: megszaporodtak az el­lenforradalmi szabotázsakci­ók, a provokációk. Marilena akkor bátyjáért és vőlegé­nyéért szorongott, akik a hondurasi határvidéken tel­jesítettek szolgálatot.’ Aggasztó je'ek Meglehet, olcsó szentímen- talizmus, de nekem egyre e születendő gyermek sorsa jár a fejemben, amikor az Egye­sült Államok grenadai invá­ziója után felforrósodott kö­zép-ameri kai helyzetről, a Nicaraguát körülvevő fenye­getés nyomasztó légköréről, a is. A puskaporos hordó ’fel- robbantásához, Nicaragua megtámadásához most már bármilyen olcsó ürügy; ko­holt provokáció, vagy akár — s többek között ennek de­monstrálására szolgált a gze- nadai példa — a „biztonsá­gukért aggódó szomszéda 11a- mok felkérése” is elegendő lehet. Minden jel szerint ezt az ürügyet igyekeztek megte­remteni a CONDECA, a Kö­zép-amerikai Védelmi Tanács felélesztésével. (Az USA tér­ségbeli érdekeit szolgáló ka­tonai szövetség 1063-ban ala­kult, ám I960, a^hírjiedt hon­durasi—salvadori „futballhá- ború " óta nem működött.) Az elmúlt hónapban újra össze­ültek a tagállamok — Salva • dór. Guatemala. Honduras, és Panama — hadügyminiszte­rei. Az ülésen a kiszivárgott Bevetésre induló ellenforradalmárok egysége a hondurasi ha­tár közelében. mesterségesen felszított há­borús pszichózisról . érkező híreket hallgatóm. Amikor látom a hírügynökségek fo-, tóit a milicisták kiképzésé­ről, a managuai utcán futó­árkot ásó, óvóhelyet építő asszonyokról. Amikor lolva­som a világsajtó szenvtelen •találgatásait: vajon Nicara­gua lesz-e a következő áldo­zat? Vajon megkockázitat-e a harciasságából politikai tőkét felhalmozni kívánó amerikai elnök egy újabb karibi in­váziót? Beigazolódnak-e a legpesszimistább jóslatok ar­ról, hogy talán napokon-he- teken belül megindul a tá­madás Nicaragua ellen? Vagy azoknak lesz igazuk, akik szerint Reagait — leg­alábbis egyelőre, az 1984-es elnökválasztásig •— meg­elégszik azzal, hogy Nicara­guának és Kubának szóló „példát statuált” Granadán? Az aggasztó jelek minden­esetre szaporodnak. Ma már a közép-amerikai válság tár­gyalásos megoldásán fárado­zó Contadora-csoport tagjai is kénytelenek elismerni, hgy Grenada után nagymér­tékben csökkentek a béke­kezdeményezések.. Nicaragua és a szomszéd államok, kö­zötti viszony rendezésének esélyei. S hiába szavaztak nemaég a washingtoni hon­atyák immár második alka­lommal az ellen, hogy az Egyesült Államok anyagilag támogassa a Nicaragua ha­tárainál készülődő ellenfor- radal marok a t, a CIA és kü­lönböző fedőszeirvéi közvetett úton továbbra is hathatós se­gítséget nyújtanak a „cont- ráknak” egyre vakmerőbbé ’váló akcióihoz. (E támogatás nélkül az ellenforradalmá­rok nemhajthattak volna vég­re tökéletesen szervezett sza­botázsakciókat Corinto olaj- kikötője, vagy a főváros re­pülőtere ellen.) Ürügyteremtés A Fehér Ház is tisztában van persze azzal, hogy a „contrák” önmagukban leg­feljebb lassan rombolni, gaz­daságilag me,ggyengíteni ké­pesek a sandinista kormány­zatot, megdönteni aligha. Ni­caragua határai mentén azonban nemcsak ők állnak készenlétben. Az USA és Honduras immár szerződés­sel is megpecsételt katonai szövetségének első aktusa­ként a Nagy Fenyő közös hadgyakorlatra már 11 ezer amerikai tengerészgyalogos érkezett Hondurasba, ahol nagy erőkkel folyik egy tá- maszpontre ndszer kiépítése értesülések szerint egy nica- raguai katonai beavatkozás eshetőségét vitatták meg, 'akár oly módon, hogy az el­lenforradalmárok bábkor­mánya kérné a szövetség se­gítségét, akár úgy, hogy „vég­ső válsághelyzetben” maga a szövetség kérné Washington közvetlen beavatkozását. \ Egy ország — készültségben Megvannak hát az eszkö­zök, ' s bármikor megteremt­hető az ürügy Nicaragua le- rohanására. Csakhogy a san­dinisták országa nem Grena­da! S miközben a térség fő veszélyforrásának kikiáltott managuai kormányzat még e pattanásig feszült helyzetben is erőfeszítéseket tesz a tár­gyalásos rendezésre, egyben folyamatosan növeli védelmi képességét. A súlyos gazda­sági gondok ellenére rákény­szerültek a kötelező katonai szolgálat bevezetésére, a tar­talékosok behívására. ■ fegy­vervásárlásra, üzemanyag- takarékosságra, az élelmi- sze nkészle: e k f elha kmozásá ­ra. Az USA vitathatatlan haditechnikai fölényével Ni­caragua hosszú évek gerilla­harcaiban megedződött, ösz- szekovácsolódött hadserege s a lakosság jórészének moz­gósítására képes népi milíci­ája áll szemben. A baljós, feszültséget su­galló hírek hallatán újra és újra eltűnődöm: politikai és katonai érdekek, nyereségek és áldozatok szövevényének hidegvérű mérlegélése vajon milyen eredményre .vezet? Megindul-e az invázió Nica­ragua ellen? Nem tudom. Folyton csiak az jut eszeim­be, hógy amikor hamarosan megszületik egy csecsemő Managuában, nem géppuska­ropogás lesz-e az első zaj, ami a külvilágból behallat­szik a szülőszobába ... E. É. a harmonikus szexuá’is élet és a nevelés címmel DR. VERES PÁL SZEXOLÓGUS, TART ELŐADÁST 1983. NOVEMBER 29-ÉN 19.30-KOR Kaposváron, az ifjúsági házban. Jegyek 20 Ft-ért a rendezvényirodában és a helyszínen válthatók. (78069)

Next

/
Thumbnails
Contents