Somogyi Néplap, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-23 / 276. szám
NapiójegyzefeR Békéscsabáról Az unokák tanulópénze A hatórás autóút egyhangúsága csak lassan oldódott. Pedig nem akárhol kezdtük az ismerkedést: a Munkácsy Mihály Múzeumban. A megyei igazgatóság vezetője. Szabó Ferenc először arról a kevés szálról beszélt, amelyek összekötik a két megyét. A múlt század közepéről egyetlen adatot tudott említeni, ami azonhan már- már anekdotikus jellegű. Az 1850-es években bújdosása során Noszlopy Gáspár elvetődött arra a tájra is. Valami módon alkalma adódott azután arra,, hogy megszöktesse az egyik földbirtokos feleségét... Igaz ez vagy legenda? A kérdés megválaszolásánál fontosabb számunkra, hogy Békésben így őrizte meg az emlékezet a szabadsághős alakját. Olyan embernek, aki bármilyen helyzetben képes volt férfias cselekedetre. Hamar kiderült, hogy a békésiek tisztelettel viseltetnek minden ilyes cselekedet iránt... Azt persze nem hagyhattam szó nélkül, hogy ennél konkrétabb, dokumentálható kapcsolódási pontok is vannak. Például Bródy Sándor személyében. Amikor ezt elmondtam, akkor Szabó Ferenc feltette a koronát a kapcsolatok ügyére. Kiderült, hogy több mint másfél évtizeden át volt a megyei levéltár igazgatója, s ilyen beosztásában sokat foglalkozott a Kner- család történetével Hagyatékukban Rif>pl-R6nai-leve- leket talált! Megjegyeztem, hogy erről keveset tud a szakirodalom. A húszas évek elején Kner Imre és a festőművész több levelet váltott. A nyomda ugyanis azt tervezte, hogy a képzőművészeti sorozatához megnyeri Rippl-Rónait. Rajzokat, illusztrációs anyagokat kértek tőle. Az erről szóló sorok személyes kapcsolatuk melegségére is figyelmeztetnek. A múzeumtól az épülő, már szerkezetében is grandiózus megyei könyvtár elé mentünk. Ljpták Pál Kos- suth-díjas igazgató várt ránk. Szakrendszer, százezres állomány, olvasóte- rem, kutalószobák, zenei részleg, automatizálás — és egyéb szavak, fogalmak szinte berendezték, láthatóvá tették a majdani intézményt. Észrevehető volt persze a rezignáció is Lipták arcán és hangjában. Mert az építési határidők egyre tolódnak és mindennap adódik valami ok az izgalomra (nem jó méretű vagy kevés az anyag, a munkásokat máshová irányítják). Az épület készültségi foka hetvenöt százalékos, de az igazgató még nem bízik abban, hogy 1984- ben látogathatják majd az olvasók ... Lipták Pál úgy beszélt a könyvtárról, mint a fiatal házasok a lakásról, az elrendezés ember (olvasó) központúságát emelte ki. Szinte ' láttuk a kölcsönzőpult mögött a huszonöt fiatal nőt, s leültünk egy pillanatra zenét hallgatni a második szinten, noha éppen csak befejezték a terem betonozását... A könyvtárigazgató nem említette, rá kellett kérdezni a jelenlegi megyei könyvtár kiadói tevékenységére. Poesis Hungari- ca és egyéb sorozataikban ismerős nevekre is bukkanunk: Tafcáts Gyula, Fodor András, Somlyó György, Horgas Béla, Czipri Éva, Würtz Ádám munkáit jelentették meg sok más neves egyéniséggel együtt. Lipták Pál kincsként mutatja meg az előkészítő levelezést. Ennek olyan unikális darabjai vannak, mint Nagy Lászlóé, aki a levél hátoldalán egyik versének változatát is eä- küldte, sót még megtoldotta egy rajzzal is ,.. Az épülő könyvtártól pár perces gyalogút vezetett a szlovák tájház tisztaszobájába. Ott a 81 éves Kovács Pál gondnok szavai a nemzetiségi együttélés lehetséges útját jelezték. „Kéhem, ezen a tájon a XVIII. század elején szinte csak szlovákok éltek. Nagyon sok volt közöttük a szökött jobbágy, akiket a csendőrök a felvidéki urak kérésére visszavittek. Megismerték őket a szlovák nevekről. Ezért art találták ki, hogy magyart , választottak. Ezért vagyok én is Kovács. Tíz éves koromig egy szót sem tudtam magyarul. Az unokáim viszont már egy szót sem tudnak szlovákul. Ez a természetes.” Az Ízes beszéd szinte részévé vált a praktikusan berendezett tisztaszobának, a ház eredeti gazdája nyilván hasonlóképpen mutatta volna meg vendégeinek. Laezkó András író—olvasó találkozók gyermekeknek Könyvbarátokat nevelnek Az olvasni még nem tudó kisgyermek számára a könyv a világgal való ismerkedés forrása. A színes képekhez maga fűz történeteket. Az iskolás boldog kis ember, mikor először tapasztalja, hogy a képek alatti szöveg nem valami ismeretlen kriksz- kraksz. Megtanult olvasni! S ahogy cseperedj k, úgy gyűlnek körülötte a könyvek. Már eLjár a könyvtárba, ő keres magának olvasnivalót. .. A megyei könyvtár adatai szerint a zsenge korú olvasók száma évről évre nő. Igényesebbek is, számukra a könyv, az olvasás mindennapos dolog. (Sajnos, nem mindenütt van ez így.) Az olvasóvá nevelés programjában ma már a könyvtárosok is pedagógusként vesznek részt; játékokkal mesedélutánokkal fejlesztik a nebulók olvasás iránti igényét Milyen nagy élmény, ha a gyermek találkozhat kedvenc mesekönyve Írójával ! A most kezdődő országos gyermekkönyvhét alkalmával lesz erre lehetőség. A somogyi aprónépnek három szerzőt hívott meg a gyermekkönyvtár az eseménysorozatra. D. Hagy Éva, a Móra kiadó szerkesztője vetítettképes előadásokkal jön megyénkbe. December első napján a balatonszentgyörgyi, a marcali és a lengyeltóti gyermekekkel találkozik. Másnap Igáiba, majd Kaposvárra látogat, a megyei könyvtárba. Tarbay Ede a gyermekek körében olyan népiszerű kötetek szerzője mint A kis róka, a Vadgesztenyék vagy a Varjú-dombi mesék. Aki személyesen is szeretne vele megismerkedni, azokat december 5-én délelőtt az Édosz művelődési házba, délután 3-kor pedig a megyei könyvtárba várják. Az író ellátogat Somogy sárdra, Mer- nyére és Siófokra is. Vidor Miklós elsősorban ifjúsági regényeket ír. ö a szerzője a Ketten a hegyen, az önkéntes hajótöröttek, a Kék korlát című könyvnek. December 8-án Nagyatádon és Csurgón vesz részt író— olvasó-találkozón, 9-én pe- dig Barcson és Kadarkútoo. Program tehált lesz bőven. Sajnálatos azonban, hogy a kisebb községekben élő gyermekek kimaradnak a gyer- mekkönyvhét rendezvényeiből. Pedig épp számukra lett vodna hasznos egy-egy találkozás az íróval. Érdemes lett voi- na több szerzőt is meghívni megyénkbe, több találkozót szervezni. Figyelemre méltó azonban a december 7-d esemény: a megyei könyvtárban rendihagyó szülői értekezletet tartanak. Ezúttal nem a jegyekről, hanem az olvasóvá nevelésről lesz szó. . i Mfkértf Csata Egy festmény színeváltozásai A pártbizottság ajtaja tárva-nyitva volt, és a zászlótartóba egy kivágott közepű nemzeti zászló volt tűzve. Az épület előtt gépelt papírokat hordott a szél. Az egyik ablakon recsegés, törés-zúzás hangjai szűrődtek ki. Később sem tudta megmagyarázni, mi indította arra, hogy bemenjen. Az előtérben egy lefejezett Lenin-szobor melletti lépcsőn elindult fölfelé, ahonnan a zajt hallotta. Az ülésterem ajtaja tárva volt, és bent páran azzal foglalatoskodtak, hogy a falon lévő képeket leszedték és a padok támláihoz vagdosva összezúzták.-a- Egy magas, bőrkabátos fiatalember, Drill Arnold fia, atki eddig a fővárosban élte napjait, épp a hatalmas Rá- kosi-képet emelte le a falról félreérthetetlen megjegyzések közepette. — Megállj! — kiáltott rá Gönczy Mózes. A fiatalember hátranézett, és félúton megállt a lesújtani készülő ökle. — Maga az,. Mózes bátyám? — Amint látod. — Aztán miért álljak meg? Sajnálja tán? ( — A vásznat meg a keretet igen. Adjátok nekem azt a képet! — Minek az magának? — Meg akarom nyitni újra a kereskedésemet, s. ilyen jó vásznat és keretet manapság már nem lehet kapni. Ha összezúzod ami rajta van, tönkreteszed az egészet. Okoztak nekem úgyis elég kárt, hadd kapják visz- sza valamit — kacsintott hamiskásan Gönczy Mózes. A fiatalemberek összenéztek, röviden tanakodtak, majd az ifjú Drill megszólalt: — I-egyen a magáé. Vigye! De előbb csomagolja be, mert ha az utcán meglátják az emberek, hogy kit szállít, hát biztosan a hátán verik szét. Gönczy Mózes a felforgatott irodákban talált spárgát, csomagolópapírt is. Gondosan betakargatta a kép elejét, majd megkérte a fiatalembereket, segítsék a hátára. Nyögve indult lefelé a lépcsőn, minden lépésére vigyázva. Meg is jegyezte. — Matyi, Matyi, de meg- hizlalt a demokrácia. Szán- káztál eleget a hátamon, de hogy még most is nyögjek alattad... A kapuban elfogott két su- haneot, azok vállalták, hogy a képet egy-egy doboz Sport cigarettáért a lakására viszik. Másnapi, ahogy a posta sarkára ért, azt hitte, nem jól lát. Ott állt előtte vihar- kabátban, nemzetiszínű kar- szalaggal, bal kezében kam- pósbotjáira támaszkodva, jobb vállán puskáit tartva, Roibozy Eugen. — Hát maga? — nyitotta kerekre szemét Gönczy. \ — Tisztel tetem, nagyságos uram! — felélte az csendesen. — Ne mondja, már nem a szabadság járja? Keil-e nekünk a Xántus-emlék ház 7 Xántus János stílustalanul felújított szülőháza Csokonyavisontán. Kideríthetetlen ma már, hogy melyik utazása tájolási prospektus tévesztette el Cso- konyavison tárói írva a|Xán- tus-emléktábia szót, emlékházat említve. Azóta azonban a Somogybán barangoló hazai és külföldi csoportok, lelkes egyetemisták, néprajzosok és Xanitus-tisztelők keresik a nagy magyar etnográfus, világutazó, szabadság- harcos és több közintézmény alapítójának szülőhelyén a nem létező műemléket Jekl Józsefné, a Xámtusról elnevezett általános iskola igazgatónője, amint meghallja jövetelem célját, lemondóan mosolyog: — Beletöirött a bicskánk — mondja. — Szinte szegyeijük magunkat, amikor az érkező csoportok bekopogtatnak az iskolába. Hallgatnunk kell a csoportvezetők barátságos, de mégis bíráló oktatgatását, hogyan lehet, hogy Ilyen világhírű magyar természettudós szülőházában asztalosok dolgoznak. Mintha mi, somogyiak nem tudnánk kJ volt Xántus János... Valóban tudjuk? Sokan csak egy kicsit ismerjük. Pedig már apja, Xántus Ignác is — a Széchenyi család birtokainak jogi intézője — a reformkor jelentős somogyi alakja volt Egy császári kémjeientes szerint „Széchenyi Xántus útján a Somogy megyei Kaposvárt is kaszinót létesített” Az olvasóegyesület létrehozása akkoriban a legrebellisebb cselekedetek közé számított Ebben a miliőben nevelkedik a fiatal Xántus János is szülőhelyén, Gsokonyán. Onnan került Győrbe, majd a pécsi akadémiára, s vissza Kaposvárra megyei aljégyzőnek. Tüzérként részt vett a szabadságharc küzdelmeiben, míg 1849 februárjában fogságiba — Ugyan már, kérem tisztelettel hál istennek vége azoknak az időknek. — Aztán maga mit keres itt? — Nemzetőr vagyok, kérem — húzta ki magát Ro- bazy. — Igen? És mit artrázsál itt? — Őrzöm a postát — Az szép. Aztán minek.? — Jönnek az oroszok. — És maga védd ellenük a postát ezzel a rossz raondály- lyal? — Hát, kérem .. — Ide figyeljen, Robozy, mondóik én magának valamit hagyja a fenébe már végre ezeket a dolgokat A bot illik magához, nem a puska, mit nevetteti itt magát ősz fejére. Van magának tisztes foglalkozása, mit politizál maga, ha ráadásul nem is ért a politikához. Vigye vissza azt a puskát annak akitől kapta, aztán jöjjön el hozzám, mert van egy kis munkám a maga számára. Robozy Eugennek felcsillant a szeme. — A kép! — kiáltott örömmel — Igen , az. — Tudtam, mert a méltóságos úr csak akkor ad nenem került. Életútja kaland - filmbe illő. Besorozták az osztrák hadseregbe, onnan megszökött, Londonba ment, kapcsolatba került Marxszal; később Amerikáiba hajózott, s belecsöppent az Észak és Dél háborújába . .. Gyűjtő- szenvedélyének köszönhetően bebarangolja a fél világot. Mexikó, Ceylon, Bomeó, Szingapúr, a kelet-ázsiai szi- > getviiág életével ismerkedik. Egy kimutatás szerint Magyarország közgyűjteményeibe Xántus munkájával 172 ezer tárgy került. Egy ugrás vissza, a jelenbe. — őriznek-e Csokonyavisontán valamilyen Xántushoz fűződő tárgyi emléket? — kérdezem Németh hajosnét. A földrajz—biológia szakos tanárnő a Xántus-ügy leg- oöaadóbb pártfogója: — Sajnos, ránk már sem; mi nem maradt, csak a szülőház. Néhány, éve meg kiterjedt levelezést folytattunk a család leszármazottaival A faluban is szerveztünk gyűjtést, hogy a kúria tárgyait, bútorait felleljük, de eredménytelen volt. Tegyünk egy nagy lépést vissza a múltba! Xántus a bécsi világkiállításra készülődve 1872—73-ban Somogybán a paraszti élet tárgyait, eszközeit, szerszámait gyűjtötte. „ ... Somogybán lévén a legtöbb ismerősöm, minthogy szülőföldem, a gyűjteményt beszereztem.” „... ezen Somogyi gyűjtemény a legszebbek egyike, ment az eredeti magyar ornamentika leggazdagabb a sótartókon, zsebtükrökön, fokos- és os- tonnyeleken, kondás- és ju- háseibotokon...” A 224 darabos kollekció elóbb az iparművészeti, majd a XIX. század végén — Xántus halála kém megbízatásit, ha át kell festeni — aztán eakomoro- dott a tekintete. — De tessék mondani, kit kell hogy rápingáljak legújabban? — Gönczy Mózes megrázta ősz üstökét — Nem barátom, ennek vége. Remélem, hogy ennyi idő után már fejlődött any- nyit a művészete, hogy tájképet is tud festem. — Hát rám bízná? — Magára. Ismeri a fölömet a Zselicben? — Már hogyne. — Na látja. .. Azt kell megfestenie. Robozy Búgén nem sokat morfondírozott, hanem szaporán dezertált, és még aznap este némi savanyú bor szopogatáisa közben, melyet előlegként kapott, nekikezdett a vázlatnak. Gönczy Mózes szobájának egyik falát majdnem teljesen betöltötte a kép. Öreg hintaszékében, pipáagatva szemlélgette téli estéken a kedves tájat. S ha valaki megkérdezte, hogy; került a kép birtokába, csak mosolyogva legyintett, hosszú sora van annak. (Vége) után — a néprajzi múzeumba kerül. Vajon nekünk, az utókornak szégyenkeznünk kellene, ha a Néprajzi Múzeumba egy helyreállított, *de még üres Xántus-ház tervével bekopogtatnánk? A leszármazottakat - közadakozásra megkeresnénk? A megyei műemléki albizottság titkárát, L. Szabó Tündét a reális lehetőségekről kérdezem.— Ma egy építőipari szövetkezeté a ház ■=- mondja. — Ők, igaz, egy kissé a saját arcukra szabták; új ablakokat -raktak, belső átalakításokat végeztek, a XVIIL században készült barokk épület azonban masszívan áiLL Meg lehet tehát menteni Csokonyavisontán egyébként a két templom és a szintén ezerhétszázas években épült magtár műemlékvédelmi felügyelet alatt áll; ezeket helyrehozva a község idegenforgalmi vonzereje jelentősen nőne. A fürdőhellyé előlépett Csokonyavisontanak kétségkívül szüksége volna ezekre a látnivalókra. S hogy bővelkednek lehetősegekben: itt született Gyura János, a Tanácsköztársaság mártírja a megyében, levő néhány Kos- suth-szobor közül egy itt található, láthatunk - a Gépjavító Társulás szintén több- százéves irodaépülete falán egy sárkányt legyőző Szent Györgyöt ábrázoló ritka fél- damborművet, barangolhatunk a szép. régi parkban. Az idegenforgalmi csoportok ezután is bizonyára keresni fogják a Xánit us-emlékházat. Tanulságul, egy kicsit bőrünkön is tapasztalva az összefogás hiányát, idézhetik Xántus szavait: „Lehetetlen, hogy elfeledhessen engem, ki azt oly hévvel oly ragaszkodással s olv fiúi kegyelettel imádom, kinek szíve a reá nehezült csapósok alatt vérzett: lehetetlen, hogy a Haza elfeledhesse hű fiát.” Lehetetlen? Somogybán — és szülőhelyén, Csokonyavisontán — mégis mély hallgatás van Xántus körül. \ Békés József SOMOGYI NÉPLAP \
