Somogyi Néplap, 1983. október (39. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-29 / 256. szám
A " rKot áslak, valahol a közelben, t a kotró elvágott egy vezetéket Onnan tudtuk meg. mert leállt a mosógép. Nézem az automatát — rendben. Kicsavarom a dugós biztosítékokat, semmi bajuk. Akkor jutott eszembe az árok, mert kis hazánkban ritkán fordul elő, hogy ha valahol árkot ásnak, el ne vágjanak valamit. Ügy is van. — Tudunk róla — mondja az áramszolgáltató vállalat a telefonba. Elindultunk megjavítani. Alkonyoclik. Egy ilyen javítás nem egy-két óra. Elő kell venni a lámpát. Szép barna porcelán lámpa, valamikor a mennyezeten függött, és súlyzó ellenében lehetett lehúzni, ha meg akartuk gyújtani. Télen korán sötétedett, mire a tyúkok elültek, mi is előkerültünk a szánkózásból, csavargásból, s leültünk a tűzhely elé, hogy megmelegedjünk. A tűz pattogott, fénye kivilágított a két lyukon, ami olyan volt, mint két villogó szem. (Orra is volt a tűzhely ajtajának: a nagy, fehér zománcos gombja, amellyel kinyitottuk.) Nagyapám az asztalnál ült, előtte fél üveg kadarka, nagyanyám a fásládán bóbiskolt, s időnként fölneszeit, .hogy tegyen a tűzre. — Hát a Toldit tudjátok-e, suhancok? Megmelegedtünk már, s lángot leső szemünk körül ott felhozott az álom, amikor elkezdte mondani nagyapám: „Mintha pásztort űz ég őszi éjszakákon. Messziről lobogva tenger pusztaságon ..S lobogott valóban. Ott táncoltak a fény karikák a padlón és a meszelt fagerendás mennyezeten. Nagyapám végig tudta a Toldit. A nagyszalontai . iskolában, hajdan ahova járt, csak az első éneket kellett kívülről megtanulni, de ő annyiszor elolvasta, hogy megtanulta végig és mondta nekünk esténként. Így ismertem meg Arany János balladáit is, lámpagyújtás előtt. Máig fülembe cseng a „hű cseppet, hű esehem” meg a „Kont, a kemény vitéz”. '^Leveszem hát a lámpát a szekrény tetejéről, a múltkor sikerült ötös belet szereznem. bele, petróleum is van itthon, motormosáshoz. Meggyújtom a kis lángot, lehúzom, óvatosan ráteszem az üveget, s valami régen, nagyon régen látott meleg fény önti el a szobát — Büdös — mondja kisfiam, tts duzzogva kotorászik a játékai között. Tudom, hogy a Petrocellire gondol, amit ma nem tudunk megnézni, ezért röpködnek a várvédó katonák a padlón szanaszét, akik voltaképpen semmiről sem tehetnek. Feleségem a mosógép miatt zsörtölődik, hogy ott a sok ruha a vízben, s még jobban beléjük ázik a piszok. — Hej — te cseh vitéz, te cseh .vitéz, aki Toldi vas- markába adtad a kezed! Hova tűntél az időben? Zalán Tibor Szulamit a fény kristályrácsai között szorítom számba a bódulat felfeslett arany-liliomait nyugodj kőpárnádon Szalámit Századok cizellált billogai égetik mellemre tisztaságod tajtékzó csikó nyerít fülembe — szememig ágaskodsz nyugodj kópárnádon Szulamit lelt tókék tógyei között érik édesre a szégyen ágyékom vadonábán elcsitulnak az éjszaka lobbanásai nyugodj kőpárnádon Szulamit öröklét-repkémy futja be a fájdalom kék útjait leiragyogsz lányok arca mögül kik ferdén megállnak az időben mtugeéj képámádom — Szulamit Faiura mentőnk a a^SMk kor, féleségem #zűleö»ez, mint a kirándtiiók. Két napja állt el az eső, ■ a Tiszaártéri önkfstalaj minden lépésnél leszedte gyermekeim lábáról a divatos félcipőt s a fűzött sarut Gumicsizma kell ilyenkor ide, de ki tart ma már városi lakásában gumicsizmát? Legföljebb a horgászok. Az öregek, nem voltak otthon, elmentek valamelyik asszonylányukhoz Szőlősre, Szalókra, ki tudja. Fáradtak voltunk az utazástól és a korán keléstől. Hol lehet a kulcs? Valamikor itt nem zárták kulcsra az ajtót akkor sem, ha hosz- szabb időre mentek. Bözsi néni nézett át napjában többször is a szomszédból, krumplit főzött a malacnak, répalevelet vágott a kacsáknak, s ha végzett, behajtotta a pitvarajtót. Bözsi néni Mester Attila ÁRAMSZÜNEr már nem lakik a faluban, fölment a fiához Pestre, s most valahol a lágymányosi lakótelepen ül egy hatodik emeleti erkélyen, s a kacsákra gondol, melyeket az öreg kotló költött ki a kiskonyhában, s mire kitavaszodott, úgy gurultak az árokpart füvén, mint meg- annvi sárga pihés kis göröngy. De hol lehet a kulcs? Mert el nem vitték, az biztos. Feltanogatunk a gerendára, nincs. A góré ajtaja nyitva, s belül van egy nagy szeg. Azon sincs. Végül apósom rég használt gulyástarisznyájában leljük meg a tengeridaráló felett. — Akkor hát, mintha itthon lennénk — mondja a feleségem. — Apríts fát, gyújtást is csinálj, én meg valami újságot keresek. ( — Olvasni akarunk? — kérdi a kisfiam. — Nem, begyújtani. aadt eezflnk mbí A . tűz ropog, száraz akácfát tettünk rá, s fiam, míg majsaolja a szalonnás kenyeret, csöndesen megjegyzi: — Anyu, de jó hogy paraszt voltál valamikor. Most mihez kezdenénk ebben a házban? Pedig már ez a ház sem a régi. A kemencét lebontották, palára cserélték a régi nádtetőt, s az istálló is ’.ires. A Piros, a hajdanvolt kezes tehén jászla előtt most régi szerszámok rozsdásodnak s egy lóhoz való ekekapa. A faluban korszerű tejkombinát van, gumitömlőkön megy a fejőgéptől a tej, s fölül, a mestergerenda alatt karvastag üvegcsőben bugyorog tovább. Gyerekeim ámulva nézik. — így készül a tej? — Készült — gondolom én, mert még emlékszem a Pirosra, „akire” itt egyetlen tehén sem hasonlít. Egyformán szomorúak — majdnem azt írtam szótla- nok. Fülükben műanyag lap libeg s rajta számok. — Evőgépek — mondja a kisfiam —, és közben adják a tejet. Kiscsirkék kelnek a tojásból. Mozog, billeg a szalmán a tojás, majd egy belülről jövő csőrütéstől hálósán megrepedezik. Állunk a születés nagy misztériuma előtt, már egy másik is mozog, s nincs egy szavunk se. Most fiam szájára teszi ujját, s leguggol a meleg kosár fölé. Valahol lökhajtásós repülőgépek zúgnak, atomreaktor épül, olaj buzog a tengerekbe, Itt most a harmadik tojás is megreped, s billeg, mozog a negyedik is. A legelőször kikelt kis nedves pe- helygubanc sután mozgatja szárnyait. — Repülni akar, látod? Pedig még meg sem száradt. A paradicsomot már elpa- lántálták, s a tormának akkora levele van, mint két tenyér. A sárgarépának, petrezselyemnek még cérnavékony a gyökere, .„tehát szalonnát sütünk és zöldhagyVégre megjön az áram. Fel búg a bekapcsolva hagyott mosógép, s a tévé elkezd hunyorogni. A Petro- ceinnek már vége, ma sem tudtuk meg: felépült-e házuk a sivatagban, vagy a lakókocsiban élnek még mindig. Elfújom a lámpát és mintha a múltat fújnám el vele. Valami fontosat, ami többé már nem jön vissza. Vagy csak egy kormos Ins láng volt? Ni, hogy befeketítette a lámpaüveget. Talán a petró nem olyan már, mint valaha volt. — Vagy má hagytuk túl magasra lobogni? VARGA IMRE SZOBRAI Szent Erzsébet és Lajos Nő tükörrel I. Schelenschmidt Váratlan látogató Hétfőn reggel tíz óra. A város környéki villában egy fürdőköpenyt viselő férfi áll a kandalló előtt, s jó étvággyal eszik. Időnként bort tölt magának. Abban a pillanatban, mikor a lemez felé nyúl, hogy föltegye a lemezjátszóra egy ismeretlen lép be az ajtón. — Bocsánat, de az ajtó nyitva volt — mondja és meghajol. — A Smith Testvérek cég képviselője vagyok. Ön Gray igazgató? A kandalló előtt álló férfi kelletlenül megfordul — Igen, az vagyok, miről van szó? — Van nálam egy kis számla tavalyról, igazgató úr. Mindössze száz dollárról szól... — Rendben van, holnap az irodából elküldöm a pénzt. — ön már többször is megígérte ezt —» jegyzi meg szerényen, de határozotton az ügynök, és ezért határoztam el, hogy közvetlenül önhöz fordulok. Azonkívül így lehetőségem van arra, hogy személyesen is megismerkedjem ügyfelünkkel. BRAHMS ÉS BÉCS Az európai zenetörténetnek azt a részét, amely megközelítően a XIX. század második felére esik, a romantika korának szokták nevezni. És ha a zenetörténeti határok nem is húzhatók meg élesen, a 160 évvel ezelőtt született Johannes Brahms')1, néhányan a romantika nagy összefoglaló mesterének, művészetét e korszak zárókövének tekintik. Brahms úgy volt kora egyik legnagyobb zeneköltője, hogy közben óvta, őrizte az egyre felbomlóban levő klasszikus zenei formákat. Talán ezért volt a maga korában sokak számára érthetetlen, talán ezért is szakadt két pártra megítélésében, illetve az új zenei törekvések — egyebek között a Lisztféle szimfonikus költemény — elfogadásában a zenei közvélemény. A Hamburgiban született Brahms természetese« nem vett reszt mrmch** csinált ellentétekre épülő harcokban, azoknak sokká 1 inkább szenvedő alanya volt. Mert Brahms a saját hazájában csak igein kevés megbecsülést élvezett, legalább is ahhoz képest, amit Ausztriában, Bécsben megkapott. Az idén százötven éve született Brahmsról a világ sok táján, így hazánkban is, megemlékeztek. És természetesen Bécsben is, ahol élete nagyobb részét töltötte. Egyebek kozott a „Brahms Bécsben” című kiállítással a Gesellschaft der Musikfreunde épületében, amelynek Brahms egy ideig művészeti vezetője volt. Bécs szinte megérkezése napjától nagy elismeréssel és megbecsüléssel fogadta az akkor huszonkilenc esztendős német zeneszerzőt és zongoraművészt. A század közepén a gyorsan fejlődő, növekedő osztrák főváros valóságos gyűjtőhelye volt a környező népek zeneművészeinek, s talán ezért értette meg jobban a brahmsi muzsika hagyományőrző, de egyszersmind előremutató hangját. Ennek a fogadtatásnak köszönhető, hogy Brahms végül is új, választott hazájának tekintette Bécset. Itt telepedett le, itt volt a legtöbb barátja, itt hunyta le a szemét, és műveinek nagyobb részét is a bécsi évek idején alkotta. Legenda» m étHéfc*« gyűjteményét : könyveket, leveleket, kéziratokat a Musik veremnek. adományozta, s ebből a gyűjteményből állította össze az örökséget gondosan őrző, ápoló intézmény a kiállításit. A válogatás nyomon követte Bécs zenei életének alakulását, Brahms hangversenyeinek fogadtatását, a ze- nekölítő magánéletét és közéleti szereplését. Megismerhettük polgári és művészbarátod, többek között az akkor már neves magyar hegedű- művészt, Joachim Józsefet és honfitársait. A zeneszerző Goldmark Károlyt, valamint Richter Jánost, Brahms több művének dirigensét. Jó néhány kéziratos és első kiadá- sú, illetve Brahms által másolt kotta is van a gyűjteményben. És természetesen fotók a zeneszerzőről, barátairól, a Károly utcaii lakásáról, szüleiről, Clara Schu- mannról, akihez időben nemes barátsággá alakuló szenvedélyes szerelemmel vonzódott, .. Az ünneplést sohasem kedvelő Brahmsról talán minden más megemlékezésnél hívebben szólt a bécsi kiállítás. Ez a hangos, hírverést nélkülöző tisztelgés, elsősorban a nagy műveltségű, bölcs ember előtt, aki haláláig hű maradit választott hazájához. É' akinek Bécs is hűségesen őrzi emlékét és tárgyi, szellemi örökségét. •a, — És nem találja úgy, hogy ez meglehetősen arcátlan mód az ismerkedésre? — Lehet, mi azonban gyakran találkozunk olyan ügyfelekkel, akik megrendeléseik gyors teljesítését követelik, azután pedig a fizetéssel nem sietnek, önnek ez az adóssága is már nemsokára egy év óta szerepel a könyveinkben ... — Kérem, távozzék. A számlát küldje el az irodába. Nincs nálam pénz. — Nem tesz semmit — válaszol udvariasan a cég képviselője. — Ezt a lehetőséget is előre láttam. Bár azt reméltem, hogy sikerül négyszemközt elintéznünk az ügyet a bírósági végrehajtó beavatkozása nélkül, aki személyesen ismeri önt és az ajtó előtt várakozik. A fürdőköpenyes férfi olyan gyorsan felugrott, hogy a borosüveg a szőnyegre pottyant. — Hát ez aztán már szemtelenség! — kiáltotta. — Itt van a pénze. Hordja el magát, és soha többé ne kerüljön a szemem elé! .,. Nem mindenki hagyja el azért a 'várost, hogy pihenjen, a napsütést és a csendet élvezze. Olyanok is akadnak, akik egészen más ok miatt utaznak kis fürdőhelyekre vagy nyaralóhelyekre. Joy Stock éppen ezekhez tartozott Szívesen tett váratlan látogatást üres házakban, hogy megnézze, mi van ott. Az így talált tárgyakat könnyen értékesíteni lehetett, s ez busásan megtérítette az utazás költségeit. Joy pénztárcájában négy százas volt. Az olyan ember, akinek teli a bugyellárisa, ha elkapják, könnyebben állíthatja azt, hogy ő csak tévedésből ment be a házba, vagy az egész csupán tréfa volt. Saját tapasztalatából tudta: a rendőrség sokkal rosszabbul bánik a? olyan alakokkal, akiknek egyetlen fi ty ingj ük sincs. Gray igazgató házába bejut»! gyerekjáték volt, Nem kellett hozzá más, mint egy nagyszerű tolvajkulcs. Mivel a villa üres volt, nem kellett sietnie. Legelőször — a jó modornak a társaságba* szokásos szabályai szerint — megfürdött, majd fürdőköpenybe bújt — ez nyilván a házigazdáé lehetett —, én átkutatta a lakást. A hűtőszekrényben talált egy kevés szárazkolbászt, kenyeret, vajat és még egy üveg egészen ji) burgundi is akadt. Minthogy a reggel hideg és szeles volt, tüzet rakott a kandallóban, elhelyezkedett egy k ’-osszékben, sőt már azt is elhatározta, hogy föltesz egy lemezt. — És éppen ebben a pillanatban — mesélte később cimboráinak — megjelenik az ajtóban ez a tökíiikő, és pénzt követel, valamilyen adósságot. Az igazat megvallva, alaposan megszeppentem. Már egy héttel ezelőtt kiszemeltem ezt a magányosan állő kis házat, állandóan ügyeltem és tudtom, hogy senki sem mutat-, kozik ott. Teljesen nyugodtan bemegyek, nem sietek, és ekkor egyszerre csak beállít ez a mamlasz a pénzért. Mitévő legyek? Szerencsére a házigazdának tartott, odakint az ajtó előtt pedig ott állt a végrehajtó, aki személyesen ismeri a házigazdát. Még jó, hogy tömött pénztárca volt a zsebemben.. Mihelyt elment ez az alalej azonnal olajra léptem. Nos, mint mondani szokás, üzemköltség mindig előfordulhat. ... Mint a kedves olvasó bizonyára már kitalálta, a2 az ember, akinek az álháztulajdonos odaadta a pénzt) egyáltalán nem a Smith Testvérek cég képviselője volt, hanem valójában a ház igazi tulajdonosa! — Ugyan mi mást tehettem volna? — mesélte az-, után az alkalmazottainak Gray igazgató. — Lenyomom a kilincset. Az ajtó nyitva. Belépek a szobába — és a kandalló előtt egy betörő ül az én fürdőköpenyemben. Markos legény. Ráadásul még pisztoly is lapulhatott a zsebében. Elmenni már késő volt, úgy kellett tennem, mintha a háztulajdonosnak tartanám őt. Legjobban pedig ez g végrehajtótréfa sikerült. Az az alak megijedt, hogy a végrehajtó felismeri. És végeredményben még kerestem is ezen az ügyön! Fordította; Gellért György
