Somogyi Néplap, 1983. október (39. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-29 / 256. szám

Tégla vagy idegnyugtató Balázs Dezső október 23- án, vasárnap este az ég felé tárta karját: — Legalább november kö­zepéig jó idő legyen: ne es­sen havas eső, hó, ne kö­szöntsön be a hideg idő. Balázsék kálváriájának igen egyszerű oka van. A fiatalember tavasszal a ro­konok segítségével elbontot­ta régi, már szűkösnek bi­zonyult házát, és egy új, tá­gasabb családi otthon építé­sébe kezdett A maga sze­rény anyagi erejével és OTP-kölcsönnel — 280 ezer forintot kapott — kezdett Szegerdőn a nagy munká­hoz. Az építkezés és az anyagbeszerzés jól haladt, április közepén a falazáshoz kezdtek volna Ekkor Balázs Dezső nyakába véve a me­gyét tégla után nézett — Először a Baktton-par­ton vittem végig a pénze­met Fonyód, Boglárlelle, BaOafonmária, Keresztúr, Ba- latonszentgyörgy. Ezeket a tüzépeket kerestem föl, s mindenhonnan csak elutasító válasszal térhettem haza: nincs diszpozíció. Hogy tégla van-e, azt nem mondták, csak a bűvös diszpozíció szót emlegették mindenütt: nincs és nincs. Azután Nagyatád­ra, Kanizsára, Kaposvárra, Zalaegerszegre mentünk. Semmi! — Lehetetlennek hangzik, hogy Magyarországon a nyár elején egy darab téglát ne kapott volna! — Elképzelhető, hogy Deb­recenben vagy Mátészalkán kaptam volna tízezer forint szállítási költségért, de én a megyében vagy a közeli Za­lában akartam megvásárol­ni, érthető okok miatt. — Mikor jutott téglához? — Október közepén. De az ügy bonyolultabb egy kissé. Július 26-án és augusztus Sí­én befizethettem a balaton- máriai áfész-nál háromezer­nyolcszáz B 30-as téglára. A feleségem és a két gyerek közben hol a rokonoknál, hol a felvonulási épületben aludt Innen jártak iskolába és dolgozni. A július végén befizetett tégla c&r.knem há­rom hónap múlva érkezett meg. Nincs diszpozíció! Ahogy megérkezett a tég­la, Balázsék ú.ira összehívták a mesterembereket, a rokon­ságot és a következő hát vé­gén, október huszonharma- dikán már álltak a falak. Ottj ártunk kor is ezt láttuk. Balázs Dezső 1981-ben a me­zőgazdasági minisztertől Ki­váló Munkáért kitüntetést kapott. Pénztárcájából, ahon­nan a kitüntetést igazoló igazolványt előveszi, Elem­űm esik az asztalra. —* A feleségem meg én is ezen élünk. Alig látom a gyerekeket, keveset találko­zunk. Közben az is retten­tően idegesített, ha valahol láttam, hogy teherautón tég­lát szállítanak. Hogyan van az. hogy én nem kapok, má­soknak pedig mégis jut? Mi­lyen úton szereztek be ők? Vagy éppen ők is három hó­napot vártaik rá? Hány év alatt kell egy házat megépí­teni? Balázsoknál most minden perc fontos. Ahogy lehet, a tetőt kezdik ácsolni, felrak­ni a friss falakra. Hogy mi­ért kellett ennyit várniuk, arról a bala-tcmmáriái élesz­tői kértem véleményt. Boda József, az áfész el­nöke: — Valóban nálunk fizetett be téglára Balázs Dezső jú­liusban és augusztusban, de az a téglagyártól függ, hogy mennyit gyárt, mikor szál­lít Mi csak szorgalmazni tudjuk a minél előbbi szál­lítást Németh Rezső, a téglagyár igazgatója már tényeket mond: — Balázs Dezső esete nem egyedi. Az ő befizetését csak negyedik negyedévi szállí­tásra — október 1-től az év végéig — tudtuk elfogadni. Jelenleg a magyar téglaipar kétmilliárd téglát gyárt, és a belkereskedelemnek fél- milliárddal többre van igé­nye. Mindenki téglát keres: én több tucat olyan vásárló­ról tudok, aki a jövő évben építkezne, de már most meg­vásárolta a téglát. Mi szom­bat-vasárnap is dolgozunk, kapacitásunk végleges, a tüzépnek megadott tégla­diszpozíciónk, amely egy-egy negyedévre szód, két nap alatt elfogy. Balázsék éppen ezért — mert kedvezőtlen helyzetbe kerültek — már a negyedévi szállítás megkez­dése után két héttel meg­kapták a téglájukat. Mi nem tudunk utána nyomozni an­nak, hogy vajon ki a tény­leges építkező, és ki az, aki üzérkedik a téglával. Ez pe­dig mérhetetlen feszültsége­ket okoz. Lassan tarthatat­lanná kezd válni ez a hely­zet, s ebbe az ördögi körbe kerültek bele Balázsék is. Balázséknak tehát már van téglájuk, s ha az időjá­rás kegyes lesz, ő talán már az idén eldobhatja az ideg­nyugtató tablettákat. Békés József Emléklap a kórusnak Sékenagygyűlés Siófokon Matatok; felnőttek gyűltek össze tegnap délután Siófo­kon, a városi tanács nagyter­mében, hogy kifejezzék; béke- akaratukat és szolidaritásu­kat mindazokkal, akik széles e világban a háború réme ellen harcolnak. A nagygyű­lés résztvevőit a rendezők — három siófoki nagyvállalat a DRW, a GOV és a KW ifjúsága — nevében Juhász Attila, a Köolajvezeték-épitó Vállalat KISZ-bizottságának titkára köszöntötte. Hangsú­lyozta: békében alkotni, ba­rátságiban élni: ez minden haladó gondolkodású, tisz­tességes emiber óhaja, törek­vése itthon és mindenütt a világban. A béke és barát­ság védelmének és erősíté­sének feltétele a szocialista építőmunlka, mely által só a szocialista . világpolitika vonzereje, befolyása, tekinté­lye. Giay László, a városi párt­bizottság politikai munkatár­sa rövid, de tényekben gaz­dag tájékoztatót tartott a nemzetközi helyzetről, az enyhülést, a népek közötti megértést veszélyeztető mes­terkedésekről, rámutatott a világ tűzfészkeire, az impe­rializmus emberellenes, gát­lástalan, erófitogtató maga­tartására. A gyűlésen részt vevők tiltakoztak az új ra­kéták Európába telepítése ellen. Az Országos Béketa- nácsnak küldött táviratuk­ban is kifejezték seolidaritá­Tárolókban a zöldség és a gyümölcs Lesz-e elegendő burgonya, gyümölcs és zöldség télire? Bah Gyulának, a megyei Zöldért igazgatójának sza­vai megnyugtatóak: a nagy­atádi, a barcsi és a kapos­vári tárolókban már ott van a megye 2500 tonnás igényét is meghaladó készlet, tehát lesz burgonya télire. Ám míg tavaly öt forintot kértek kilójáért, most hathúszért mérik. A központilag meg­határozott ötnegyvenes ár­tól ugyanis a kereskedők tizenöt százalékkal eltérhet­nek, A hathúszas maximált ár a kiskereskedőkre is kö­telező érvényű, ettől egyedül az ős lennel ők térhetnek el a szabadpiacon. Petrezselyemgyökérből saj­nos gyér a kínálat, sárgaré­pa viszont bőven van. Ká­posztából és vöröshagymából sem lesz hiány. Az alma ugyancsak ele­gendő, ám a minőséggel baj van. A télire szükséges hal­százötven vagonnyi tárolt alma még ehető lesz febru­árban is, de a most beszál­lított termést a lehető leg­gyorsabban értékesíteni kell. Korábban még karácsonykor is vásárolhattunk szőlőt, must ne számítsunk rá. A hútöházba ugyan beraktak nyolc-tíz vagonnyit, ám a minőség olyan gyorsan rom­lott, hogy el kellett adni a készletet. Az eddig felvásá­rolt körtéről sem lehet sok jót elmondani. A Zöldért­nél végezetül elmondták, hogy semmiből sem lesz hi­ány, de ne számítsunk olcsó­ságra. Ez hát a helyzet a válla­latnál, de milyen a kép más­hol? — kérdeztük Baloghné Molnár Idát, a megyei tanács kereskedelmi osztályának munkatársát — A megyei összkép ha­sonló ehhez. Márcsak azért is, mert a megye téli szük­ségletének nyolcvan százalé­kát a Zöldért tárolja. A fennmaradó húsz százalékon a boglárlellei, a csurgói, a barcsi, a marcali és a len­gyeltóti áfész, illetve a ceg­lédi Tszker siófoki tárháza osztozik. Gondjaik megegyez­nek. Mi a tárolást folyama­tosan ellenőrizzük, így meg­erősíthetjük, hogy Somogy­bán valóban lesz elegendő zöldség és gyümölcs a téli és a kora tavaszi hónapok­ban. | N. J. | sufcat • békéért küzdő em­beriséggel. A nagygyűlés második ré­szében a siófoki Bányász női kar adott az alkalomhoz illő műsort. Előtte Suhajda Im­réivé, a Hazafias Népfront városi tátikára átadta a kó­rusnak az Országos Béketa­nács em lékplakettjá t, ame­lyet az együttes nívós pro­dukcióiért és a békeniozga- I ómban végzett áldozatos munkájáért kapott. A Bá­nyász női kar rendszeresen fellép a GOV és a KW ün­nepségein, Siófokon és az ország más részeiben, a fo- épótésvezetőség munkásszál­lásain. Részt vesznek a kü­lönböző doiosfalálkozókon, nagy sikert éltek el a Ván­dor Sándor munkáskórusok fesztiválján, Nagyatádon és Budapesten. A Magyar Rá­dió többször készített előadá­sukra! hangfelvételt Természetvédő természetátalakitók Kétszázötven kilométer alagcső Amikor a közelmúltban hazalátogatott egy, a köz­ségből elszármazott idősebb néni a szorosadi szövetke­zetbe, kezét összecsapva ál­lította meg az elnököt, Ma­tesz Pált. — Mi történt itt; mit csi­náltatok? Ez a határ nem az a határ, amit én itthagy­tam! Olyan földben van ku­korica, ahol emlékezetem szerint csak sás, meg nád, meg béka „termett” csak. — Bizony, ez a határ nem az a hatái-. Igen nagy mun­kát fejeztünk be; átalakítot­tuk a természetet. A néni hitetlenkedve csó­válta fejét Ha úgy meséli valaki, bizony, kétkedik igaz­mondásában. A Nagy-Koppány völgye eddig nem ismert, új arcát mutatja. Egy több mint fél évtizedes, nagyszabású mun­ka ért véget Az elnökkel meg Mészáros József gyep- gazdálkodási és meliorációs ágazatvezetővél, a kezdetet idézzük. Vaskos dossziéban lapozunk, levelek, dokumen­tációk, megállapodások kö­zött — Lépnünk kellett, mert a meredek dombokon nem lehetett biztonsággal termel­ni. A lezúduló víz lehordta a völgyekbe a termőréteget, a völgyek elzsombékosod- tak, a domboldalon pedig kínlódott a kultúrnövény. — Kisebb, sajáterős pró­bálkozásaink voltak — la­pozza az iratokat Mészáros József — ,de valójában tá­mogatással, komplett módon 1978-ban kezdődött a mun­ka. Vízrendezés, tó b! ásítás, alagcsövezés, altalajlazítás. Lépésről lépésre hódították vissza a természettől a te­rületet, változott a völgy képe. Adatokat jegyzek: az első évben huszonhárom, aztán újabb harminchárom hektár vált termővé — vég- sősöron összesen csaknem tizenkilenc és fél milliót költöttek meliorációra. öt év alatt — kimondani is sok — több mint kétszázötven kilométer alagcsövet fektet­tek le, megépítettek vagy harminc kilométer hosszú övárkot, az áldásos, de zabo- látlanságában mégis pusztító vizet az emberi akaratnak megfelelő utakra terelték. — Nemcsak a természettel, az elvadult bozótokkal, ele­inte az emberekkel is bir­kózni kellett — idézi Matesz Pál. — Mert mi tagadás, sok volt az ellenző: „miért kell nekünk beavatkozni a ter­mészet rendjébe?!” Aztán mikor a zsombék helyén ki­lencven mázsa kukorica ter­mett vagy mint az idén, az egykori halastó helyén, öt­venkét mázsa búza, változ­tak a vélemények. Most in­kább olyanokat hallok, a mi Közelebb a külpiachoz Beváltak a vegyes vállalatok az állami gazdaságoknál Eredményese* működnek a mezőgazdasági nagyüze­mek és a külföldi cégek ál­tal alapított vegyes vállala­tok. Az Állami Gazdaságok Központjának értékelése sze­rint az ilyen együttműködés­sel a szűkös beruházási le­hetőségek között is — rész­ben külföldi tőkével — meg­valósulnak olyan fejlesztések, amelyekkel bővíthetik az ex­ports lapokat, s növelhetik a kivitelt. Eddig három külföl­di érdekeltségű vegyes válla­lat alakult már a mezőgaz­daságban, s szó van újabbak életre hívásáról is. Hazai szakemberek dolgoz­tak ki eljárást a sitózásra szánt széna, kukoricaszálázs tartósítására, ám a vegyszer nagyüzemi gyártásához hi­ányoztak a pénzügyi felté­telek. A Monori Állami Gaz­daság és a Medimpex, svéd vállalattal fogott össze, s megalapították a Monoíarm Kft. közös vállalatot. A tar­tósítószer gyártására üzemet rendeztek be, amelyhez a svédek .szállították a gépe­ket. * a beruházási költsé­gek egy részét is fedezték. Nemcsak a gyártást indíthat­tak meg. hanem könnyebbé vált a külföldi értékesítés is; a svéd táncpartner ugyanis érdekelt a mind nagyobb ex- portfocgalmazásban. Hasonló megfontolásból hozta létre a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát egyesült államok­beli partnerével a DCR-mű- vet különféle takarmányada- lékok, premixek gyártására. E nyomelemek az állat bio­lógiai adottságainak figye­lembevételével a termelés fo­kozását és a gazdaságosabb állattartást segítik elő. Az adalékokhoz azonban impor­tálni kellett az alapanyagot. A vegyes vállalat amerikai tagja a közös gyártáshoz biz­tosítja az alapanyagot, és a külföldi értékesítésben is részt vállal. A közelmúltban alakú It meg a Kecskemét—szikrai Állami Gazdaság, az Ágker Kft., további három magyar és a görög Arvanitis S. A. cég közreműködésével az Olympos Kft. nevű közös vállalat. A tagok közős anyagi ráfordításijai bővítik a kecskeméti gyümölcssűrit­mény-gyartó üzemet, ezáltal fokozhatják a termelést. E készítményeket a, görög cég közfitl-keleti országokba ex­portálja, ami évente 4-5 mil­lió dollár többletbevételt je­lent a magyar félnek. Agyü- mölcsmennyiség fejében a görög vállalat fokozza a cit­rom- és a nara ncssű rí tm én y szállításait Magyarországra, amelynek nyomán javul a hazai ellátás e készítmé­nyekből. A közös vállalatok előnye az is, hogy a külföldi part­nerek révén felgyorsul a pá­cai információ. Rugalmasab­ban alkalmazkodhatnak a pillanatnyi kereslet-kínálat változásiadhoz s a külföldön leginkább eladható termékek előállítására rendezkedhetnek be. Az előnyök kiaknázásá­ra újabb megállapodásokhoz keresnek partnereket az ál­lami gazdaságok. Egyebek között osztrák céggel tár­gyainak arról, hogy Zala­egerszeg környékén vegyes vállalati formában almasű- ri tmény-gyártó Üzemet léte­sítenek. gazdaságunknak ez a munka a megmentője volt. Mondják ezt kivált az idén, amikor mindenünnen aszály okozta kiesésekről hallani. Itt pedig — ahogy az elnök mondta — minden növény a tervezett fölött fizetett. — Persze ezzel nemcsak a termelés biztonsága érdeké­ben tettünk nagy lépést — jegyzi meg Mészáros József —, hanem több mint négy­száz hektárral nőtt is a szán­tóterületünk. Ebben benne van csaknem kilenchektáros rekultiváció is. Eltűnt a valóságban és a térképről az elvadult Jutom- puszta. Mär csak néhány öreg emlékezetében él, hogy a szépen művelt szántó he­lyén valamikor mi is volt. A meredek dombokon, ahol annyi kárt, veszteséget okozott a lerohanó víz, az őszies szürkeségben üde zöld gyep díszlik. — Ott termeljük meg a szarvasmarha-állomány szá­las takarmányát. —■ Sőt az idén — tette hozzá Mészáros József — legalább hatszázezer forint bevételt is hozott az a terü­let. Fűmagokat fogtunk, és ér tékesítettü nk. Szépen elvetett táblák, zörgő levelű kukoricaföldek között kanyarog az út. Az elnök és az ágazatvezető le­tör egy csövet — az idén te­rem először ez a völgy. Eles határvonal, a kukorica szomszédságában ott van a régi kép: fűzfák, nád, sás. — Azért nagyon vigyáz­tunk, hogy ne csak átalakít­sunk, hanem óvjuk is a ter­mészetet. Vannak olyan ki­sebb részek, ahol nem lett volna gazdaságos elvégezni a meliorációt. No, meg azért a lészkelő madarakra, az élővilág egyensúlyára is gon­dolni kell. Egy nagy munka befeje­ződött S hogy augusztus utolsó napján egy bizottság minősítette: példásan oldot­ták meg a feladatokat So­kaknak van része benne, de kiemelkedő érdeme van a Dél-balatoni Vízgazdálkodási és Talajvédő Társulatnak. A Koppány völgye Tsz törté­neteben hosszú időt megha­tározó szakasz zárult le. — Mi lesz tovább? — Ezt az állapotot meg kell őrizni — mindja Mé­száros József. — Négy főál­lású meliorációs őrt foglal­koztatunk, ők a karbantar- tásókra ügyelnek. A karban­tartás legalább annyira fon­tos, mint maga a természet- átalakítás. — Aztán van egy távlati terv is — fűzi tovább a szót Matesz Pál. — Jó volna, ha a Koppány vize nem folyna el. Tizenöt kilométer hosz- szan lehetne itt öntözni. Az újabb nagy terv — egyelőre még a beszélgetés szintjén — egy korszerű öntözőrend­szer. Ezek a völgyek akkor még nagyobb biztonsággal teremhetnének. A csatornákban halkan csobog a víz. Üj térkép ké­szül a szorosadi tsz határá­ról. Vörös Márta

Next

/
Thumbnails
Contents