Somogyi Néplap, 1983. október (39. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-23 / 251. szám
Őszi Zselic-járás KOSZORÚ K i hozza át a túlpartról a szerelmet? — sóhajtotta Ézsiás pontatlanul az idézetet. Ült a zöld lombú diófa alatt, és el- fogódottan nézte a táj szépséges domborulatait. Lágyan hullámzott a földvonulat, hátán aprócska fehér házakat, gesztenyefákat, virágzó cseresznye-, barackfát, és ki tudja hányféle és fajta gyönyörűségeket hordozva. A szőlősorok úgy barázdálták a a zöld domboldalt, mint eke vasa a szántóföldet. Csak ült, és tüdejében érezte a fűszeres kikeletet. Őszülő fejét öklével feltámasztotta, és elmerengett a horizont arany színű messzeségén. A hírek nem hagyták nyugodni. Mindennap tartogattak valami újat, megdöbbentőt. Múlik, devalválódik minden, az idö< és benne ő maga is. Saját lábnyomát tapossa naponta, és a nyom egyre vésik ... így volt ez az idők végtelenje óla — állapodott meg magával, és felhörpintette borát. Felállt, nagyot nyújtózott, azán lassan elindult. Sárga lepke rebbent elé, lejei süllyedt, egy pillanatra megtelepedett egy nyíló bimbón, Korai madár, kakukk szólt a távolban. Egy, kettő, három..,, kevés, nagyon kevés. Babona- ság. Ki figyel rá? A zöldártól megduzzadt kis folyó sárgásán hömpöly- gött. Lépései békákat riasztottak- Toccsanva ugrottak, és forogva sodródtak kiterpesztett lábakkal. A megáradt patakparton a gólyahírek kis sárga fejei, épphogy' kilátszódva bólogattak a sodrásban. A kék nefelejcsek fuldokoltak. Arrébb gólya állt a vizes rétben, csőre kutatva merült a fúcsómók aljára. A magas, kék égen madarak szálltak. Ézsiás úgy vizsgálta röptűket, mint a harus- pexek. Könnybe lábadt szemmel nézett utánuk. Megszédült, meg kellett kapaszkodnia a közeli égerfa vékony törzseben. A folyó kanyarulatából egy tutaj bukkant elő. Hevenyészve összeerősitelt rönkjein az aprócska hullámok átcsaplak, megmosva a kék selyemruhás, virágkoszo- rús, szőke lány mezítelen lábait. Mosolyogva állt, és i kezében levő rúddal egyenesen feléje kormányozta a tutajt. Ézsiás azonnal megértette, a lány a túlpartról jön. Az áttetsző kék selyem megmutatta feszülő fiatalságát, nevető arca lélektükör-tisztasá- gát. A tutaj széle megakadt a selymes fövenyen, a lány feléjé lépett. Ézsiás megbabo- názottan állt. Lépni akart, de nem mozdult a lába. A lány türelmetlenül intett. Ézsiás szólni akart, de rémülten tapasztalta: meghémult, nyelve bénultan remeg szájpadlása alatt. Kezét akarta legalább feléje nyújtani, de az sem mozdult. A lány levette tavaszi virágokból font koszorúját, és egy könnyű mozdulattal feléje dobta. Mosolyogva intett, és a rudat a fövenynek feszítette. A tutaj eltávolodott a parttól; és pörögve, sebesen iramodott tova az árral. Csak a kék selyem lebegése, suhogása maradt utána, míg egészen el nem tűnt a távoli kanyarulatban. Ézsiás tekintete a lába előtt heverő virágkoszorúra esett, és érezte, engedelmeskedik keze, lába, ahogy mozdul feléje. A fohász is érthető volt, ami elhagyta az ajkát. Lehajolt, fölemelte a koszorút. Balzsamos illat áradt belőle. Arcához szorította. Valami fölemelte. Piro» légörvényben kavargóit, aztán kellemes langyos levegőben úszott, mint a vízben. Egyenletes csapásokkal köny- nyedén és gyorsan haladt. Alatta falvak, városok, erdők, tavak tűntek tova. Látta amint aprócska emberek egymáshoz fordulnak és szaporán gesztikulálva mutogatnak feléje. De ő csak repült, repült. Édes, soha nem érzeti érzés töltötte el a levegő lágy hullámai között... s Iám, ott kanyargóit alatta a folyó, s rajta a tutaj — üresen. Meg kell találni a lányt1. — gondolta Ézsiás. De hiába körözött a tutaj fölött, az üresen, kormányosavesztet- ten rohant alatta. (S ekkor, megzendült a levegő; a lány úszott feléje, mosolyogva, karjait nyújtva. Kék ruhája lágy habkent ölelte testét, ami, a légáramlatban ' bomlott, oldódott. Lassan lecsúszott róla, kék Didergető napkeltére ébredünk szállásunkon. A hőmérő higanyszála csak néhány fokkal emelkedett a nulla fölé, pedig a naptál szerint éppen ma kezdődik az ősz. Mesebeli látványt nyújt a lipótfai völgy: mozgó, ezüstszínű falként gomolyog félénk a sűrű, embermagas köd. A fáknak nmcs törzsük, a domboknak nincs lábuk. A reggel már másik, messzi völgyben talál bennünket. Minden csupa harmat. A vízcsöppökkel megrakodott pókhálók finom üvegszálként rajzolódnak ki a bokrokon. A völgyfenék combig érő, sűrű növényzetében uralkodó az átható illatú varádics aranyvirág, a régiek gilisztaűző varádicsa. Kiterjedt társulásai messzire aránylanak a csupa zöld gyomok között. Itt-ott merev, szaraz takácsmácsonyák, héjakutak barnállanak. Széles leveleik tövében sokáig megmarad az összegyűlt eső- és harmatvíz, amelyből nem a héják, hanem az apró madarak enyhíthetik szobijukat. Pazar színfoltok a domboldalon a rózsapiros terméssel dúsan megrakott kecskerágócserjék. A reggeli nap lassan fölmelegíti az éjszakai fagyos- kodókait: megszólalnak a madarak. Elsőnek egy szemfüles szajkó hallatja kellemetlenül recsegő „réts-réts” riasztását. Jelenlétünk ellen tiltakozik. Csendesen kopáfelhővé vált, szabadon hagyta (L kreol csodát. A lány melléje úszott, öle bolyha tompán remegett, s arcát az övéhez szorította. Lágy kar ölelte, s erezte, hogy zuhanni kezd. A koszorút fejére illesztette, s a zavaros folyóvif, partjára térdelt. A sárga hullámok megnyugodtak. A víz kitisztult, rohanása megállt. A kék nefelejcsek föllélegezve emelték föl fejecskéiket, s a gólyahírek belenevettek a napsugárba. A víz tükrében meglátta Ézsiás az arcát, ősz haján hervadton pihentek a virágok. Olyan volt, mint egy öreg faun, aki több bacchanáliát nem keres már. Uram, ez így nem igazság — szakadt föl melléből a vádló sóhajtás, aztán fejét megadóan lehajtotta Levette a virágkoszorút és lassú, kimért mozdulattal a vízbe hajította. S a virágocskák fölemelték fejüket. Üdén kinyíltak elhervadt szirmaik, s a lassú áramlás ban békésén úsztak tova. Ujkcry Csaba Ruisz György tárlatán nézelődve az embernek az az első benyomása: ez a festő szerelmese a tengernek. Képeinek nagy részén az olaj, az akvarell ezernyi árnyalatával idézi elénk a nagy vizek világát. A Myko- noszi-öböl meghitt hangulatával, a Costa Brava sziklái épp ellenkezőleg, plasztikusan festett, hideg tarajos hullámzásával hívja föl magára a figyelmet. Néhány kép a művész hollandiai élményeit örökíti meg. Egy- egy téma különösen foglalkoztatja. A Kilátás a mólóra és a Kilátótorony ugyanazt a magányos épületet ábrázolja, más megvilágításban. A tengerpart Ruisznál azonban sosem kihalt: az emberi élet a kompozíció szerves részeként, apró figurák képében szinte minden tájban benne van. Különös jelentőséget kap ez a Háború vagy béke? című olajfestményen. A kérdés- feltevés jogosságát a kép az előtér és a háttér éles kontrasztjával támasztja alá. A nyugalmat sugárzó, meghitt tengerparti házikók, a békáén sétálgató nyaralók mögött komor bunkerek körvonalai sejtenek. Az Északi-tenger sokarcúságát érzékelteli a Sirályok az Északi-tengeren merész, változatos szinkezelése. Ruisz azonban a hazai vizek világában is otthonos. A Balaton az ö festményein egyéni módon, komorabb színekkel jelenik meg, A vizet é.s a környező hegyeket türkizbe hajlóit, a vihar csőit eddig egy fán a nagy tarkaharkály. Most ez is riaszt éles „tsikk” hangján. Íves repüléssel telepszik át egy messzebb álló tölgyre. Piros mellű madár tűnik elő a bokrosból. Még egy, és még egy. Vörösbegyek. Már megkezdték őszi vonulásukat. Az út mentén kisebb csapatokban tovaröp- penő hosszú farkú, kis szürke madaraié, a barázdabillegetők is az őszi vándorcsapatokhoz tartoznak. A fejünk fölött cikázó néhány villásfarkú fecskét pedig már a főcsapatoktól lekésett utóvonulóknak tarthatjuk. Sok itt az apró énekesmadár. Nekik való a hely. A domboldalon elszórtan álló vadkörtebokrok menedéket, az érett fekete bogyóterméstől roskadozó bodza terített asztalt biztosítanak számukra. Csöndes röptű feketerigók, nevüket hajtogató csilp-csalp fűzil^ék, szőlőrigók, léprigók sürgölődnek a még zöld, de néhol már barna foltos levelű bokrok között. A háttérben emelkedő hatalmas tölgyek sötét lombkoronájában, a magas fekete diófák világoszöld levéltömegében három cinkefaj képviselői is röpködnek. Csúszka, fakűsz kúszik a fatörzseken. Kiemelkedő, száraz ágon jókora dolmányos varjú leselkedik. A felhőtlen, kék égboltról életvidám „ktjőő-kijőő” kiáltás hangzik; három egerészölyv jelent meg a színen. Pompás légimutatványuk: az emelkedő termfk légáramlást kihasználva, szinte mozdulatlan számnyál köröznek a magasban fölfelé. Kerestük a vízi élőhelyeket. Nem sokat találtunk, bár korántsem észleltük itt a nyári aszálynak olyan pusztító nyomait, mint az Alföldön. Örömmel fedeztük föl az egyik kis szivárgó vízállásban a sárgahasű unkákat. E hasoldalukon hivalkodóan élénk sárga foltokat viselő kis békák már a párásabb, nedvesebb éghajlatú dombvidékek és a hegyvidék jellemző állatai. Száraz dombtetőt borító, laza állományú erdő alján megcsodáltuk a ritka, védett növényt, a szúrós csodabogyót. Levelei nincsenek, csak lapos, szűrős ágai, ezeken hordja piros termését Állunk nappali félhomályban — a természet szépségétől meghatottan —, a Mátyás király-kút fölé boruló csodálatos, több emelet magas, eleven tölgykupola alatt Nem tudunk betelni a napfényben fürdő Zselic panorámájával: az egyforma magasra szabott, erdő borította dombhátakkal, az évtízezrek alatt mélyen bevágódott, titokzatosnak látszó völgyekkel. így jártuk napokig a Zse- licet A következő évek biológiai kutatómunkáját készítettük elő. Terveztük tavaszi Utunkat, amikor újra visszatérhetünk e kedves tájna. Dr. Marián Miklós 11 szülőkre is számit a mozgalom Megtartották a megyei úttör5vezet5i konferenciát A megye úttoróvezetőinek legmagasabb fóruma, az úttörővezetői konferencia ülét sezett tegnap Kaposváron, a megyei KlSZ-bizottság képzési központjában. A korábbi járási és városi konferenciák több mint 3000 úttörő-, vezetőjét 113-an képviselték, ennyien vitatták meg a legutóbbi, 1979-es konferencia óta eltelt időszakban végzett munkát és a feladatokat A konferencián részt vett dr. Horváth Sándor, a megyei pártbizottság osztályvezetője, dr. Balassa Tibor megyei tanácselnökhelyettes, Sárdi Árpád, a megyei KlSZ-bizott- ság első titkára, s ott volt az úttörőszövetség országos tanácsának titkára, Molnárné Kozma Erzsébet is. Először a megyei úttörőelnökség, írásos beszámolójának szóbeli kiegészítését hallgatták meg a résztvevők. Kraliczki Zoltán, az úttörő- elnökség elnöke többek között elmondta, hogy a mostani összejövetelnek nemcsak a múlt mérlegét kell elkészítenie, hanem a továbblépéshez szükséges utat is ki kell jelölnie. Mindezt úgy, hogy segítse a központi törekvéseket, ^ugyanakkor tartsa tiszteletben a csapatönállóságot. Az 1979-es konferencia óta a gazdasági helyzet változásai és a gyermeklétszám növekedése miatt nehezedtek a nevelés és oktatás körülményei. Jó néhány családban előtérbe került az anyagias szemlélet, igy egyre kevesebb idő marad a gyermek- nevelésre otthon, s egyre nagyobb teher hárul az iskolára, az úttörőmozgalomra. A társadalmi és tömegszervezetekkel való kapcsolat további javítását is szorgalmazni kell, nyitottabbá szükséges tenni az úttörőcsapatokat a jó szándékú, segíteni akaró szülők és fiatalok előtt. A családhoz egy kulcs van: a gyermek. Rajta keresztül lehet közelebb hozni a szülőket az úttörőmozgalomhoz. Ebben a munkában fokozottan szükséges építeni a Kl.SZ-es fiatal szülök aktivitására. A KISZ-tagságra az úttörőmozgalom készíti fel tagjait. E téren is tapasztalhatók azonban hiányosságok. Sok helyen nem fordítanak kellő gondot a tudatos felkészítésre, s így értékes, közösségi magatartásé gyerekek is elkallódhatnak. A vitában volt, aki a tehetséggondozásról, a tárgyi és személyi feltételekről, a hátrányos helyzetű tanulók segítéséről szólt, külön kiemelve a cigánytanulókkal való fokozott törődés fontosságát. Más a szülői ház és az úttörőmozgalom kapcsolatéról, a szülői munkaközösségek aktivizálásának lehetőségedről említett gyakorlati példákat. Az egyik pedagógus az iskola és az úttörőélet közötti kapcsolat elemzésénél kiemelte, hogy nem az a jó együttműködés, ha mindenben egyetértenek, hanem ha az iskola és az úttörővezetés között alkotó vita alakul kd. Szó volt a rajösszejövetelek „felnőttesítéséről” is, amely elszakad a gyermekek életkori sajátosságaitól, s így elidegeníti a tanulókat a mozgalomtól. Figyelemre méltó volt az a megállapítás, miszerint a fiatal, pályakezdő pedagógusoknak a mozgalomban való járatlanságát nem elsősorban az oktatási intézményeken kell számon kérni, hanem a tantestületekben kell őket segíteni, bevezetni a munkába. A sok értékes hozzászólás délelőtti zárásaként dr. Horváth Sándor beszélt az úttörőmozgalom súlyáról, szerepéről, a nagyobb önállóságot es kezdeményezőkészséget, ennek fontosságát hangsúlyozva. Kiemelte: a mozgalomnak is óriási feladata van a szülőföld, a lakóhely megszerettetésében, enélkül nem alakulhat ki a hazafias érzés és nem lehet hatásos a nemzetköziségre, internacionalizmusra való nevelés sem. A résztvevők öt szekcióülésen beszélték meg az egyes témaköröket, majd ebéd után újra együtt vitatkoztak az előbbrelépés lehetőségeiről. Ekkor kért szót Sárdi Árpád, s a KISZ-be való átmenet problémáiról, a hazafias és honvédelmi nevelés kérdéseiről szóit, s a jelen levőket arra kérte, hogy a végrehajtásban iá' legyenek legalább olyan aktívak, mint a konferencián. Ezután megválasztották a 15 tagú megyei úttörőelnökséget Elnöke ismét Kraliczki Zoltán, titkára Kertészne Nezdei Valéria lett. Az országos konferenciára nyolc somogyi küldött utazik. Gy. L. Ruisz György világa Kiállítás Nagyatádon közeledtét jelző homályban látjuk. Az egymásba mosódó árnyalatokat néhány képen virágban álló tavaszi fák üde színfoltba töri meg. A Bodrog- parti tájakat különleges festési technikával örökíti meg a művész: az akvarell, pasztell finom ár- nyalatái fölé éle- " sen megrajzolt, hangsúlyozott körvonalakat visz föl. „Szeretem a természetet” — vallja magáról Ruisiz György. — „Azokon a helyeken keresem nyugalmas szépségét, ahol a civilizáció fájdalmas sebei még nem jelentkeznek.” Költői megfogalmazása ez művészi hitvallásának. De nemeseik ebben a mondatban, hanem . Ruisz összes tájképén ott látom ezt a líraiságot. Minden képe az élmény, egy- egy személyes benyomás emlékképszerű, költői átfogalmazása. A nagyatádi kiállításon Ruisz György legújabb festményei mellett korábbi alkotásai is láthatók. A művész 1953 óta a kaposvári Balázs János Képzőművészeti Kör vezetője, ott születhettek tus- és grafitrajzai. Ezeken a tanulmányokon kevés, egyszerű vonallal, a legjellemzőbb tulajdonságok kiemelésével ábrázolja figuráit. Tersz.tyánszky Krisztina SOMOGYI NÉPLAP
