Somogyi Néplap, 1983. október (39. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-02 / 233. szám
Színházi virág Október Lilioma Milyen furcsa: ajkban az években, amikor sikk volt fitymálva beszélni Molnár Ferenc drámaépítész kvalitásai ról, egyszeresek megjelentek a Liliom-álteregók a fiatal Fejes Endre józsefvárosi. Moldova György angyalföldi vagányaival az irodalomban. Fejeséi ugyanolyan névelőnélküliséggel beszéltek — s besizélnek ma is —, mint a Liliom Marikája. Mégis, úgy gondolom, a Liliomot elővenni ma sem minden bátorság nélküli tett, s nem amiatt, hogy Sznob Klotildban feltámadhat a hazafattyas ellenszenv, hanem, mert a darabhoz — enyhe rubeola rózsaszíne okán — csak igazán eredeti koncepcióval szabad hozzányúlni, akkor maradhat meg mindvégig a molnári kényes egyensúly, mely nem engedi a produkciót giccsszakadék- ba hullani. A kaposvári Liliom-variáns ennél ia több: korszerű előadásban tálalja Molnár Ferenc művét Ezt egy olyan rendezői! beavatkozás alapozza meg, mely három jelenet sorrendjének fölcserélésével valósággal új értelmet ad a kerek égésének, sőt egyszeriben valósaoriSbfoé, ugyanakkor mégis költőivé — s ettől a finom humor sem idegen — teszi a művet Ez a példátlanul szerencsés rendező- dramaturgusi műtét a mába, s meggyőződésem, hogy a jövóbe menti majd a Liliomot Miről vám szó? A darabvégi, tulajdonképpen a művet megfejelő két jelenet — Liliom a menyotrszágban, illetve földi eltávozáson — a kaposvári előadásban előre kerül, Így Liliom halál előtti víziójává, az értelem végső lobban árává vélik. Ha élne, egy mában gondolkodó Molnár Ferenc elismerően emelné üdvözlésre monokli ját... «Milyen is a kaposvári Liliom? Egyszerre legenda t* rfcfósóc, költészet ét realitás. Nem a századfordulói vurstli felcicomázott, pufók puttókkal ékesített körhintáját látjuk, hanem a népszóra- kozta tó intézet illúziókat romboló háttérvilágát: a hullámvasút vagy szellemvasút vázrendszerét. S mégis, Do- náth Péter díszlete állványzatköltemény, melynek cezúrái a fabódék, kerítésrészletek. Asztmás harmonika nyekereg, s nem véletlen, hogy csak az álomképben színesedik ki a lizsé, zakatolnak az égszínkék és rózsaszínű szellemvasiúti kocsik, egyenként csak füstös vonat- szerelvény dübörög át a színen. S csak kicsit másak azok a kiscselédek itt, mint társaik, akik a darab cselekményének ideijén pontosan 67 920-ríi éltek a fővárosban. Molnár úgy exponál, ahogyan rajta kívül csak kevesen tudtak: az első pillanatokban ott a képlet előttünk. Ez a képlet fog hamarosan átrajzolódmi, az érzelmi szo- ciogramm-vonalai átrendeződnek. Liliom, a döírzspapír- szavú, de alapjában véve emberi normáiktól nem eltérő jassz murikaadónöjétől, Muskátliétól a kiscselédihez pártol; a paradicsemonkívüliség állapota viszont itt is majdnem bűnhöz vezet, s ezért a végsősoron el sem követett bűnért az életével fizet. Tudja és egyetért azzal, hogy fizetnie kell. SzínésEasargonnal: érmék az előadásnak minden részlete „ki van találva”. Nincs egyetlen olyan momentuma, mely kiigazításra várna. A városi néprajzzal, flaszter- foüildórml foglalkozó szakember is repesne örömében, ha a vasedényt homokba súroló Julikét vagy Liliom kávéba „katonázott” kenyér evését látná. Olyan évadnyitó előadás ez, mely hosszú évek úján először egy teljesen kész, az évad egészére jótékonyan sugárzó produkcióval lepi meg a közönséget. Diplomás fiatalok Felmérés a 35 éven aluliakról A diplomás fiatalok népesedési, foglalkozási jellemzőiről és anyagi viszonyairól bocsátott közre kiadványt a Statisztikai Kiadó Vállalat A statisztika szerint 1970 óta csaknem kétszeresére emelkedett a 35 éven aluli diplomás fiatalok száma az országban, ma már jóval több mint 200 ezren vannak, s a mintegy félmillió diplomás több mint 42 százaléka tartozik ebbe a korosztályba. A nők aránya a fiatal diplomások között meghaladja az 50 százalékot, s ez jóval több á korábbiaknál. Néhány területen egyértelműen kimutatható az elnőiesedés: az oktatásban a nők aránya a fiatalok körében 77 százalék, ezen belül a 25 éven aluliaknál 88 százalék. Ugyancsak többen vannak a nők a közgazdászok között — 66 százalék —, az egész- »égügyi dolgozóknál — 61 százalék —, a kereskedelmi szakmában — 59 százalék — és a jogi területen — 55 százalék. Ez utóbbi szakmában a leginkább szembeötlő a változás, hiszen az idősebb jogi diplomások között a nők aránya mindössze 13 százalék. A fiatal diplomásoknak mintegy az ötödé végez vezető, irányító munkát, de többségük beosztott ügyintézői munkakört lát eL A férfiak között lényegesen nagyobb a vezetők, irányítók aránya — 32 százalék —, a nőknek mindössze 10 százaléka dolgozik ilyen beosztásban. A fiatal diplomások életében is kulcskérdés az önálló lak as. A vizsgált házaspárok közül az önálló lakással rendelkezők aránya 69 százalék, más részük albérletben vagy • szülőkkel együtt él. A Budapestet; élő diplomás fiataloknak a legkedvezőtlenebb a lakáshelyzete, a házaspároknak csak 47 százaléka él önálló lakásban. Az adatok tanúsága szerint a lakáshoz jutás esélye a községekben élő fiatal értelmiségieknél a legkedvezőbb, a 30 éven aluli házasoknak 41 százaléka jut szolgálati vagy tanácsi lakáshoz, Budapesten és a megyeszékhelyeken csak 20, illetve 17 százalékuk. A fiatal diplomások keresete a szakmunkásokénál alacsonyabb, s ez különösen a kezdőknél, a 24 éveseknél vagy annál fiatalabbaknál mutat jelentős eltérést. A fiatal diplomás nők átlagkeresete 4010 forint; ez még az azonos korú férfi kollégákétól is elmarad, ami 4877 forint. A Budapesten dolgozó fiatal felső fokú végzettségűek átlagkeresetével azonos a megyeszékhelyeiken élőké néhány százalékkal viszont magasabb a többi városban és a községekben lakóké A kezdő diplomások 28 százaléka végez egy- vagy többféle jövedelemkiegészítő munkát, ez számukra átlagosan havonta valamivel több mint 1000 forint többlet jövedelmet jelent Főként a férfiak vállalnak különmunkát: 35,u százalékuk átlagosan 1191, a nőknek pedig 21,6 százaléka 924 forintot keres melléktevékenységgel. A felmérés szerint az értelmiségi fiatalok egészségesebben táplálkoznak, kevesebbet fordítanak élvezeti cikkekre és lényegesen többet tanulásra, művelődésre, üdülésre, egészségügyi és testápolási kiadásokra, /közlekedésre, mint a más rétegbeli fiatalok. Babarczy László, a rendező nem hagyott védtelen felületet; olyan remekléssel írja be magát lelkűnkbe, mint a cselédcsevegő, melyben két színésznő valóságos tanulmányt nyújt át a maHeniu- mi nagyváros tiszta szívű, butuska kis, szolgálóiról. Babarczy képes volt kiigazítva, újraértelmezve átszabni minden egyes figurát! Tessék utánanézni, ha valaiki nem hiszi! Ez nem az a Julika. Pogány Judit gyönyörű, tiszta sugárzású proletár madonnája egyáltalán nem naiv, megesett kis lény. A maga szántjón tudatos, az élet hullám- vasútjának alsó ívét vállaló emberke. Egyetlen, s Ina így akarom érteni; „véletlen” döntése van csak, a drámai vétségül szolgáló, amely öröikire Liliomhoz köti. Julika ugyanis Babarczy és Pogány értelmezésében József Attila-i lémyecsike, ki ugrana egy jó szóra nyomban... És ezit a jó szót — életéiben talán az elsőit — a reszelő&za- vú Liliom mondja ki. Szép, lelket melengető alakítás Pogány Judité. Liliom sem az a Liliom Lukáts Andor megfogalmazásában, Fél évszázaddal korábbi szabad legények, szerző-mozgó emberek városiba szakadt unokája. Nem tehet a természete ellen, a világ határai neki a vurstli szélein húzódnak. Kifejezési eszközei között a pofon is ott viam, s dehogy Juliikét — önmagát veri, ha élettáirsára emel kezet. Felejthetetlen, amikor megtudja, gyereke lesz; ahogy az ujjongás szét- áramüik benne. Szívemhez legközelebbi alakítás Csákányi Eszteré, a másik kdscseléd szerépében. Hogy milyen utat járt be ezzel a figurával a színésznő, annak . érzékeltetésére most nincsen hely, ehhez önálló írásra lesz szükség Lázár Kati Muskátnéja pompás alakítás, mélyen emberi, szánandó nőt hoz; akinek —mivel nem az a lompos, élveteg hölgy, .mint Molnárnál — tragédiája, hogy szépsége teljében éppen Liliomba pistul bele. Ficsúr — Tóth Béla — sem az az ellentmondást nem tűrő, akaratát Liliomra kényszerítő durva figura; árnyékká gyávult öreg bűnözőbalek, aki önmaga már képtelen a bűnre is. Gőz István ragyogó Hugó hordár; a színész a figura feltörekvési szándékát — ezit a lélekálla- potot — is kivetíti, állandó pipiskadésével már edőre ígéri a létrán való feljebbju- tásl A mennyei jelenet humorát Koltai Róbert Fogalmazó-Öreg istene biztosítja. Lukács Csilla: Julika „kicsiben” — hibátlan. Hunyad- kilrti György — lám, az éjszaka még Liliom halálát konstatáló orvos is véget vet az életének — képes arra, hogy egyetlen pillanat alatt belénk fagyassza a nevetést és egy élet tragédiáját felmutassa. Krum Ádám, Cser- na Csaba és a többiek munkáját is hasznosnak találom; az egyenarcú rendőrök közül Balázs Andor öreg, látszat- szigorral nyájas alaptermészete elen küzdő Berkovdcsa a legjobb. A befejező kép zseniálisan fogalmazza meg a molnári mű kettősségét: fönt mintegy misztériumszínpad felső régiójaként a legenda — melyet angyalszárnnyal felhőibe írtak —, alul Julika és a fel- kötöt állú Liliom. A valóság Leskó László NEVELÉSRŐL ____________________ A z eredményes tanulás feltételei Az új tantervek szerint dolgozó iskolák tanulóinál nagyon fontos szerepe van az otthoni tanulásnak — a növekvő tananyag, a követelmények, illetve az ötnapos tanítási hét miatt. Sok feltétele van azonban az otthoni eredményes munkának. Az alapvetőek közé tartozik a nyugodt, derűs családi légkör. (Idegesítő légkörben nehéz elvárni a gyermekektől a rendes, nyugodt tanulást,) Legalább ennyire jelentős az a szemléiéi is, amely a tanulás fontosságával kapcsolatban uralkodik a szülők körében: ha a felnőttek szükségesnek érzik a műveltség megszerzését. a tanulásnak van becsülete előttük, akkor ezt magáévá teszi gyermekük is. A legfontosabb az, hogy a gyermek rendszeresen tanuljon otthon, de az sem mellékes, hogy mikor tanul és mennyit. A most már elég hosszú Iskolai nap után nem helyes azonnal kezdeni az otthoni tanulást. Kell a ki- kapcsolódás a gyermeknek is; játék, mozgás, szívesen vállalt önkéntes tevékenység (hobbi, barkácsolás), ami más jellegű, mint az iskolai tanulás. Egyórás — másfél- órás kikapcsolódás után azonban kezdjen hozzá a tanuláshoz, ne hagyja azt a késő esti órákra! Vannak ugyan hívei az esti tanulásnak is (nagyobb a csend, a lefekvés után jobban megmarad a tanulóban a? anyag), de mégsem volna helyes szokássá tenni. Főleg a kisgyermek — egész nap tevékenykedve — nagyon elfárad estére, s olyankor nehezebben tanul. A másik: ha lefekvés előtt tanul, gyakran nem tud utána elaludni. Végül az sem jelentéktelen veszély," hogy a késő estébe nyúló tanulás megrövidíti az alvási időt. Szerte a világon tapasztalják a gyermekeknél az alváshiányt; sokszor 2—3 órával alszanak kevesebbet, mint amennyi szükséges a fejlődésükhöz. A „mennyit tanuljon otthon?" kérdésre nehéz jó választ adni. Kisebb iskolásgyermek, napközis tanuló esetében az ajánlott idő naponta fél vagy egy óra, a nagvobbaknál legföljebb 2—3 óra. Ez az iskolai órákkal együtt úgyis a felnőtt munkaidejének megfelelő időtartamot jelent Az eredményes tanulás elveire, módszereire vonatkozó gazdag anyagból csak néhány dologra térünk ki. Vitás kérdés, hogy hangosan vagy némán tanuljon-e a gyermek. Pszichológiai vizsgálatok bizonyítják, hogy a szöveg hangos olvasása eseten jobb a tanulás eredménye. Mégsem javasolható a hangos tanulás több okból: ha napközis, majd kollégista lesz a kisdiák, ott nem tudják neki a hangos tanuláshoz szükséges külön helyiséget biztosítani, s ha már felnőttként dolgozik, ott is inkább a csendben, mások zavarása nélkül végzendő munkára van szükség. Persze bizonyos tárgyaknál — így az idegen nyelv, az ének vagy a vers tanulása esetén — szükséges a hangos tanulás. Helyes a csendben való tanulás után az ellenőrzés során a felmondás is. Az otthoni tanulás legfőbb elve az értelmes tanulás legyen ! Bármilyen életkorú tanulóról van is szó, ne magoljon. Iskolában, otthon egyaránt szoktassuk rá arra, hogy amit tanul, elolvas, azt értse meg; a szavak, fogalmak jelentését, a szabályokat, a törvényeket fogja föl. Ha a tankönyv elolvasása utón ez nem történik meg, néma meg az előbbi leckéket, keresse ki a lexikonból, más könyvből, kérdezze meg a pedagógustól vagy a szülőtől. De ne tanuljon értelmetlenül! Ezzel nem az olykor szükséges szó szerinti tanulás ellen szólunk, hiszen egy törvényt vagy szabályt nem lehet saját szavainkkal elmondani pontosan és a verset is betű'szerint kell megtanulni.« A kisebb gyermeknél nem is ítélhető el kezdetben a szöveg, a kifejezések pontos megtanulása, ha megértette — ők ugyanis még nem rendelkeznek megfelelő szó- kinccseL De korán el kell kezdeniük a saját szavaikkal való felelést Még egy veszélyről szólunk, A jobb tanulóknál, a gyorsabb felíogóképességű- eknél gyakran előfordul, hogy az egyszeri elolvasás után kialakul a „mar értem ’ helyzet Úgy érzik, elég az egyszeri elolvasás. De ez többnyire nem elég. így nem lesz tartós az ismeret, sem tudják elmondani, amit s esetleg a már másnapi órán tanultak, mert a felidézéshez több szükséges. Különösen, ha arra gondolunk, hogy az ismeretek egymásra épülnek, s egy-egy anyagra még hónapok múlva is szükség lesz — az újabbak megértése érdekében. A tapasztalatok szerint a két- három elolvasást követő felmondás esetén már szilárddá válhat a tanult anyag, s később is támaszkodhat rá a tanuló. Dr. Szeleiül i Gábor GYÖNGY Régen, kendertilolás idején, kint az udvaron mindent beszöszölt a szálló kenderhaj, és a gyanútlan kapirgáló tyúkok lába összefésülte. Lépésről lépésre húzták, villás ujjú lábuk között egyre vastagabb egyre rövi- debb lett a kenderkötés. Ettől az önbilincseiéstől aztán zavarodottan estek-keltek, dőltek jobbra, balra, mint részeg a gyalogúton, a gyerekek meg nevetve összefogdoshat- ták a kender rabjait. Kint tombolt a nyár, vörös tyúkok futkostak az udvaron. Bent meg a fehérre meszelt falak között gyógyszerszagú döbbenet, amikor nagyapám elment... Gyerekként, ha utánaira- modtam, nagyapám csak mosolygott, és engedte vezetni a lovakat. Fogtam a gyeplőt. A lovak sima nyakán meg-meg- rándult a bőr, s a csiklandozó legyek ijedten karikáztak föl róluk. — Hő! Gyiiii! — Rántás a szíjon, a lovak foga ráharapott a zablára, kicsit fölvágták a fejüket, s indultak a kaszált zöldillatú lucernás felé, ahol míg nagyapám her- senö rendet vágott, én két marokra gyűjtöttem játékait a mezőnek a piros katicabogarakat. Emlékszem arra a futásra, a szúrós tarlón keresztülrepítő örömre, hogy hittem, öszszeszedhetem a távoli dombokon billegő apró házakat, hogy kötényes zsebébe gyömöszölve házatihetem majd, mint izzadó tenyeremet sárgára pöttyözö katicákat. De a kilenc holdnyi táblához mindig gyalogosan mentünk. Körbe, akácfákkal szegett földdarab, a nevezetes „ki- lenchód". Megőrizte déd- nagyapám Dionüszoszhöz pártolt s a helyi szentségekből csak hetet emlegető jókedvét, mert a medállevelű akácok között járva sűrűn megemlegették a régi öregek: mikoris dédnagyapám bortól támadt fölénnyel rikkantotta | felesége felé, akitől azért józanul félt s aki esténként olvasóval a kezében fohászkodott a bajságok ellen: — Hej, szép Juliskám! Morzsold csak a rózsafüzért! Én meg úgyis eliszom a ki- lenchód körül az összes akácfát. a hétszentségit! Nagyapa is ivott, de csak a csendért. Sose szentségeit, csak a bóbiskoló nyugalomért. — Csak képe sieg igyák, Sándor! — óvta olykor méltatlankodva, kendője alól egy oldalpillantással nagyanyám. Később, mikor az idő ösz- szefogott a betegséggel és kifosztották nagyapám erejét, egyre többet emelgette a borospoharat. Nagyanyám eldugta a pince kulcsát, sokszor annyira, hogy saját maga se lelte meg. Akkor futott az olvasóért, leült, fekete szoknyája körbe ölelte a Kéket, és híven mormolta az imát, nem titkolva szándékát, miszerint a jóisten kegyelmével lelje meg a pince- kulcsot A baj akkor kezdődött, mikor nagyapám nem nyúlt többé pohár után, i a szavakat is elvetette, mint hiábavalóságait a kínok, a félelem ellen. Amikor a küszködő zihálás a nyitott ajtón át a forró udvar levegőjét is elviselhetetlenül összerángatta, nagyanyám kezében ez ebédre szánt kendermagos csapkodott, s a villanásra odavágott esőr-kibontotta vér lassan végigfolyt a kezén. — Jaj, ne sírjon, Nanion ángyom! — parancsolt rá a szomszédasszony hangja. — A sírás visszahívja a lelket, és csak megnyújíja Sándor bátyám szenvedéseit. . . Nagyanyám ijedt rebbe- néssel ült le az ajtó elé, a lépcsőre. Arcát két kézzel szorosan betakarta. Jaj, dehogy akar ő több szenvedést neki! De az az arc, ott az agyon már nem a Sándoré .. . — Angyalom... — tört ki szájára szorított ujjai közül. Remegő gyöngyként hullott a szó: — Angyalom... — szűkült a halál ellen a zokogástól összetört hang, de ez a hang csillant, mint mezők fölött az őszi verőfény tiszta, szép szerelme. A föld napszámosaiban szorosra zárt kagyló az érzelem ... Nagyapám csendben ment el. Milyen megbokrosodott lovak ragadták magukkal? Miér vitték el kagylóba zárt csöndjét, mosolynyugalmát? Kint tombolt a nyár. Vörös tyúkok tébláboltak az udvaron, s feketére száradt a vér nagyanyám kézfején. Somtói Margit SOMOGYI NÉPLAP
