Somogyi Néplap, 1983. október (39. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-02 / 233. szám

Kongresszus előtt Nemzetiségeink ÁRUT, FUVAROZÓT KERESNEK A VÍZí SZÁLLÍTÁSRA II Dráva kínálja a lehetőséget A közeli hónapok jelentős eseményei lesznek a nemze­tiségi szövetségek kongres­szusai. E fórumok értékelik a szövetségek öteszfcendős tevékenységét, áttekintik a hazánkban élő nemzetiségiek életének, oktatásának és népművelésének helyzetét. Somogybán a nemzetiségi lakosság számaránya alig több mint 1,3 százalék. Ezen belül 1500 a délszláv és 3300 a német anyanyelvű. A kis létszám és alacsony szám­arány azonban nem csökken­ti a különböző szintű poli­tikai, állami, társadalmi és gazdasági szervek, intézmé­nyek felelősségét a nemzeti­ségiekkel való foglalkozás­ban, mert az MSZMP nem­zetiségi politikája nem létszám függvénye, hanem elvi, politikai kérdés. Az elmúlt negyedszázad­ban a párt politikája alap­ján és vezetésével széles bázison nyugvó egység és összefogás jött létre társa­dalmunkban a szocializmus építése programjának meg­valósítása érdekében. Ennek az egységnek a részesei a hazánkban élő nemzetiségiek. A megye életének alakulá­sa és a közelmúltban lezaj­lott nemzetiségi gyűlések ér­tékelései egyaránt bizonyít­ják, hogy Somogybán is ér­vényesülnek a párt nemzeti­ségi politikájának elvei, al­kotmányunk előírásai. Nem­zetiségi lakosságunk élet. és munkakörülményei a magya­rokéival együtt és azonosan alakultak. A nemzetiségiek: képvise­lői ott vannak az országgyű­lésben, a megyei és a helyi tanácsokban, a népfrontbi- zottságokbam, a társadalmi szervekben, és szószólói a nemzetiségi ügyeknek, egyenrangú és egyenjogú ré­szesei a döntéseknek. A kü­lönböző szervek vezető tes­tületedben — a helyi adott- óságok alapján — rendszere­sen foglalkoznak a nemzetí- d ségiek helyzetével, jogaik érvényesülésével, tájékozta­tásukkal. A nemzetiségi lét legfon­tosabb tényezője az anya­nyelv. Ennek hiányában csökken, sót meg is szűnhet az együvé tartozás érzése, és természetszerűleg vele jár a hagyományok megőrzésé­nek. gondja is. E vonatko­zásban igen sajátos helyzet alakult ki megyénkben. So­mogybán & nemzetiségi nyelv használatát és oktatását már a korábbi évtizedekben is befolyásolták a nemzetiségi­ek sajátos települési viszo­nyai, mivel a négy délszláv község kivételével a német nemzetiségiek többsége egy­mástól távol eső faluba te­lepült a magyar anyanyelvű­ekkel vegyesen. Az elmúlt évtizedek társa­dalmi, gazdasági fejlődésé­vel, a termelőszövetkezetek megalakulásával és gyakran negy-öt községre kiterjedő egyesülésével, az ipari fog­lalkoztatás és a tömegközle­kedés fejlődése révén az el­járó-bejáró dolgozók szá­mának növekedésével, so­kaknak a városba költözésé­vel a családi, rokoni kapcso­latok, a falusi közösségek zártsága feloldódott, ezt még csak fokozza a nemze­tiségi és -a magyar anyanyel­vűek házassága, a kulturális lehetőségek gyarapodása, a sajtó, a rádió, a televízió el­terjedése, a mozihálózat bő­vülésé. A felsoroltak tovább erő­sítették a nemzetiségi la­kosságban a magyar hazafi- ság érzését és az ezzel együtt járó kötelezettségek tudatos vállalását, a szocialista Ma­gyarország építésében való aktív részvételt, az érdekazo­nosulást a magyar lakosság­gal — anélkül, hogy bárki is arra ösztönözte volna a nemzetiségi állampolgáro­kat, hogy adják fel nyelvü­ket, kultúrájukat, hagyomá­nyaikat. A vázolt körülmények mellett tiszteletre méltó eredmény Lakócsán a dél­szláv, Ladon a német nemze­tségi nyelvoktatás megszer- mneae mjraie, illetve U* ta­nulócsoport órarendjébe va­ló beépítéssel, összesen több mint 3000 tanuló részvételé­vel. Az oktató-nevelő mun­ka mindkét helyen színvona­las. Egyes településeken a tanulók nemzetiségi nyelvi képzése a tanórákon kívüli szakkörökben történik. A nemzetiségi lét megvál­lásának és elismerésének ki­fejezője, hogy számos nem­zetiség lakta község, közin­tézmény és utca nevét két­nyelvű felirat jelzi. Tapasz­talni, hogy ez nemcsak kül­sőség: mögötte ott van a nemzetiségi politika gyakor­lata, tartalma is. A nemzetiségi kultúra megőrzését nagymértékben segíti az amatőr művészeti mozgalom. Érmek legkiválóbb művelői a lakócsai, a szulo- ki, az ecsenyi együttesek, az erősítést és fejlesztést igény­lő miklósi énekkar. Szerep­léseik a megyében is és a megye-, sőt — a lakócsaiak esetében — az országhatá­rokon tűi is érdeklődést kel­tenek, elismerést szereznek. Ugyanígy jó eszköze a nép­művelő munkának a nemze­tiségi községek vagy az érin­tett tanácsi székhelyek — Lakócsa, Lad, Nágoce, Szo­lok — könyvtárainak szerb- horvát, illetve német nyelvű könyvekkel való ellátottsága. Kezdeti eredmények mu­tatkoznak a hagyományápo­lást szolgáló honismereti munkában es a klubimozga­lomban. Mindkét vonatko­zásban vannak még lehető­ségek az előrelépésre. Az elért eredmények és a további fejlődés igénye a párt nemzetiségi politikáján alapul, amelyet nemzeti lé­tünk alaptörvénye így rög­zít: „A, Magyar Népköztár­saság a területén élő min­den nemzetiség számára biz­tosítja az egyenjogúságot, az anyanyelv használatát, az anyaryelven való oktatást, sajáit kultúrája megőrzését és ápolását.” Mindannyiunk közös kötelessége, hogy e helyes politika és az alkot­mány előírásai szerint te­gyünk többet a lehetőségek megteremtéséért A nemzeti­ségi kongresszusoktól biz­ton remélhetjük, hogy újabb ösztönzést és biztatást adnak a velünk egy hazában élő és közös céljainkért dolgo­zó szerb-horvát és német anyanyelvű honfitársaink­nak a lehetőségek jobb fel- használására. Varga Károly « Hazafias Népfront Somogy «negyei Bizottságának titkára Hétköznapi ünneppel, szá­mos fontos közéleti ese­ménnyel búcsúzott el me­gyénkben szeptember. A százharmincöj; évvel ezelőtti törénelmi esemény, a pákoz- di győzelem évfordulóján hazánk jegyveres erőit kö­szöntöttük. Ez a hétköznapi, csak az érzéseinkben piros- betűs nap elválaszthatatlan tudatunkban a béke gondolatától, amelyért a mai feszült nem­zetközi helyzetben annyi erőfeszítést tesz földünk jó szándékú emberisége. A tegnapi nappal az év utolsó negyedébe léptünk. A nagy fordulók mellett ezek az évközi elköszönő három hónapok is számvetésre késztetnek minden gazdál­kodóegységet. Megyénk ipa­ri üzemeinek félévi teljesí­tése nagy differenciáltságot mutatott. Az akkori tények — kivét a lemaradóknál — újabb erőfeszítésekre ösztö­nöztek, és most űjabb mér­leg készül: mit sikerült tör­leszteni az adósságból. Még tizenkét hét van hátra az évből, még van idő arra, hogy a tények ismeretében —, ahol szükség van r# — * Székes, egyenes folyószaka­szon siklik a hajó Tubújfalu alatt. Egy éve — amikor utoljára itt; jártunk — még csak szűk csatorna volt a mostani meder helyén. A Dráva engedelmeskedett az ember parancsának: a sza­bályozási tervnek megfelelő­en kiméiyitette új medrét. Eltüntette, felhordta a ho- mok&zigetet; ezen a kanyar­gós, holtágakkal teli részen biztonságosabbá vált a hajó­zási. A határfolyó szabályozása a terveknek — és a magyar —jugoszláv vízügyi egyez­ménynek — megfelelő. A Duna és a Mura torkolata közötti, közös érdekű folyó- szakasezon — az egyezmény értelmében — csak a másik fél érdekeinek is megfelelő vízgazdálkodási munkákat lehet végezni. A folyó bal partján — egyeztetett tervek alapján — a magyar, a jobb parton pedig a jugoszláv vízügyesek végzik a szabá­lyozást, függetlenül attól, hogy éppen hol van az or­szághatár. A munka 1008-ban Maty térségében kezdődött, s fokozatosan haladtak fölfelé. Ahol végeztek ott egyenlete­sebb, állandóbb a meder, biztonságosabb a hajózás, nyugodtabb a zabolátlan fo­lyó. A holtágakat rőzseágya- kon nyugvó terméskő zárja A Dráva szabályozási mun­kái évente 15 millió forintba kerülnek. A máriagyűdi kő­bányáiból uszályokon érkezik az építőanyag; évente mint­további intézkedésekkel se­gítsék elő az ez évre kitű­zött célok elérését. Nemcsak az iparra vonatkozik ez, ha­nem megyénk másik fő gaz­dasági ágazatára, a mező- gazdaságra is. Csúcsidő van, nagy erővel folyik az őszi érésű termé­nyek betakarítása és a korai kalászosok — az árpa, a rozs — mellett napról napra több nagyüzem lát hozzá jövő évi kenyerünk, az étkezési búza vetéséhez. Említésre méltó tény, hogy a népgaz­dasági igényeknek megfele­lően megyénk gazdaságainak többsége az előző éviné! nagyobb területen termel kenyérgabonát. A vetés a holnapot megalapozó munka, éppúgy, mint a jöv5 év terveinek, feladatainak meghatározása. Ez utóbbihoz sok segítséget adott a műit héten az a nagyérdeklödést kiváltó ta­nácskozás, melyet Kaposvá­ron tartottak. Kostyál Rezső, a Pénzügyminiszérium fő­osztályvezetője a közgazda- sági szabályozók jövő évre vonatkozó változásairól, az ezzel összefüggő időszerű kérdésekről tájékoztatta me­egy 3® ezer köbméter, s ro­zséból is felhasználnak tíz­ezer köbmétert. Az uszályok egyre messzebb jtrfnak el a torkolattól, s a miunkáik ny o­mán egyre könnyebb a ha- jóivezetöík, kormányosok dol­ga. A Barcs fölötti szakaszon, Vízvár és Bélavár között, va­lamint Zákány térségéiben is biztonságosabb már a hajó­út: a kanyargós, sokágú fo­lyó medrét a jugoszláv víz­ügyi szakemberek egyenesí­tették kd. Nem tettek mást, minit átvágták a kanyarókat, gyénk nagyüzemeinek veze­tőit. A tervezés biztonságá­hoz megfelelő ismeretek kel­lenek, éppúgy nélkülözhe­tetlen ez, mint a személyes tapasztalatok sora. Nemcsak a mi gazdasági irányítóink igyekeztek új ismereteket szerezni a múlt héten hoz­zánk is jöttek a határokon túlról tapasztalatoka gyűj- ' teni. Lengyelországi testvcrmegycnkbSI, Cziechanavból négytagú kül­döttség tartózkodott a heten megyénkben Waldemar Ris- ke vajdasági tanácselnökhe­lyettes vezetésével, az agrár- tudományi egyesület meghí­vására. Vendégeinket fogad­ta Tanai Imre, a megyei pártbizottság titkára és Su­gár Imre, a megyei tanács elnöke is. A küldöttség ag­rártermelésünk módszereit tanulmányozta, ellátogattak a kaposvári tejüzembe, a húskombinátba, fölkeresték a homokszentgyörgyi, a vé- sei, a tabi termelőszövetke­zetet és a Böhönyei Állami Gazdaságot. Ezzel egy idő­ben a héten lengyelországi testvérmegyénkből ifjúsági küldöttség is járt megyénk­ben, ők a KISZ-bizottság s ezekbe a „vezérárkokba” engedték a vizet. A gyors já­rású folyó megtette, amit az ember kívánt: kimélyitette az új medret, elhordta a fölös­leges földet, s megnyugodott. Hajózható a határfolyó. A parti fűzesek őrizte csendben szinte mozdulatlan a víz. A csendet és a vég­telen nyugalmat csak a Barcsról induló motoros hangja töri meg: a Dél-du­nántúli Vízügyi Igazgatóság használja kőszállításra a fo­lyót s a barcsi tanács költ­vendégekénl az ifjúsági szö­vetség tevékenységét, mun­kamódszereit tanulmányoz­ták. S ha a fiatalokról esik szó, itt kell megemlíteni azt is, hogy az ifjúsági mozga­lom megyénkben fontos fel­adatot vállal magára a párt oktatáspolitikai állásfoglalá­sának megvalósításában. A feladatokat először a megyei KISZ-bizottság határozta meg a múlt héten pedig az úttörőelnökség foglalkozott azzal, hogy mit tehet a cél érdekében a gyermekmozga­lom. A megyei elnökség sze­rint az önkormányzati szervek eredményesebb működésével nagyobb lehetne az iskolai demokratizmus. Az úttörő mozaglorn fő feladatának tartja a gyerekek közéleti, politikai nevelését. Szeptember utolsó hetének eseményeinek sorában fel­tétlenül említést érdemel, hogy a Barcsi Városi Tanács elfogadta és jóváhagyta a város általános rendezési tervét. A somogyi krónika min­dentől nem emlékezhet meg, de legalább címszavakban nem maradhat ki belőle kulturális életűnk néhány kiemelkedő eseménye: az el­múlt héten ismét megnyitot­ta kapuit a színház, megkez ­dődött a megy« múzeumi hónap és a képzőművészeti világhetet számos rangos rendezvénnyel köszönti me­gyénk. Vörös Mária ségvetésd üzeme kotor kavi­csot a varos közvetlen kör­nyékén. Igazi áruszállítás nincs még a Dráván. — A hajózás kérdése az utóbbi időben előtérbe került — hallottuk dr. Hernády Alajostól, a Dél-dunátúli Vízügyi Igazgatóság vezetőjé­től. — Éhez azonban meg kell teremtetni a még hiány­zó műszaki, közgazdasági es jogi feltételeket. A műszaki feltételek közül a legfonto­sabb a folyószabályozás foly­tatása, a kikötőik, az átrakók és a raktárak építése, a téli menedékhelyek és hajójaví­tók kialakítása, a hajópark létrehozása. Tudná kellene azt, hogy milyen szállítási igény van a térségben, és szükség volna arra is, hogy kidolgozzák az egységes tarifarendszert. A hajózás jogi feltételeinek biz­tosítása érdekében az utóbbi években sok minden történt. 1975-ben a jugoszláv és a magyar kormány egyezményt között a drávai hajózásról és a torkolattól Vízvárig terje­dő szakaszt megnyitotta a nemzetközi hajóforgalom szá­mára. Elkészült a szabályzat a folyón történő hajózás fel­tételeiről és a hajóaóut ki­tűzésének módjáról. Ennék alapján. Felsőszentmárton és Vízvár között a magyar, Eszék és Felsőszentmárton között között pedig a jugo­szláv lél végzi ezt a munkát. A parton, a hidakon és a mederben — a terveknek megfelelően ott vannak már a hajóút irányát, szélet, mélységét, illetve a hajózási akadályokat, korlátozásiakat jelentő jelzések. Ezek a jelek azonban sok­kal több jugoszláv hajót irá­nyítanak jelenleg, mint ma­gyart. A szomszéd ország vízügyi szervein kívül je­lentős forgalmat bonyolít le a Dráván a Don.ji Miholja- con létrehozott kavicskotró vállalat: 450 tonnás uszályai és 500 lóerős tolóhajói járják a vizet. Jugoszláv zászló alatt gyakran lehet találkozni a beliscei tateldolgozó vízi jár­műveivel is. — Évek óta hangoztatjuk — mondta dr. Hernády Ala­jos —, hogy a szabályozás előrehaladtával, a rendszeres hajózóút kitűzéssel biztonsá­gos a Dráván a hajózás. Az a véleményünk, hogy a fo­lyó kínálta lehetőség kihasz­nálása egyre időszerűbb. Egy éve tájékoztattuk azokat a vállalatokat, üzemeket, ame­lyek fuvaroztatóként szarni- táéba jöhetnek Az eredmény az, hogy — a barcsi tanács­csal összehangolva — megbí­zást adtak a Vizitemnek: vizsgálja meg, melyek a drá- vai szállítás feltételei és mi­lyen árukat lehet gazdasá­gosan a vízi úton a címzett­hez eljuttatni. Míg a tanulmány készül, tovább folyik a szabályozás nem éppen olcsó munkája, Dr. Kcrczs Imre A HÉT SOMOGYI KRÓNIKÁJA

Next

/
Thumbnails
Contents