Somogyi Néplap, 1983. október (39. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-16 / 245. szám
KÖZÖS FELELŐSSÉG • • Önismeret, önértékelés A nyolcadik osztályosok és a középiskolák negyedik osztályosai között egyre gyakoribb téma a pályaválasztás. Hogy ki milyen hivatást választ, döntően befolyásolja felnőttkori kiegyensúlyozottságát vagy éppen előkészíti később jelentkező neurózisát. Igaz, az elhibázott pályaválasztás felnőttkorban is korrigálható, de ennek lehetősége egy részt viszonylag kevés, másrészt többszörös energiabefekte'ést igényel, mint az időben jól kialakult pályaorientáció. Amikor valaki pályát választ, többnyire tudatosan törekszik értékeinek hasznosítására, igényeinek megvalósítására. Ettől függ, hogy boldog embernek mondhatja-e majd magát vagy mindennapos kudarcokkal kell küszködnie. Nehéz időszak a választás mind a gyerek, mind a szülők számára. A tapasztalat mégis azt mutatja, nagyon sok az elhibázott választás. Mi ennek az oka? A gyerekek egy része amikor továbbtanulásra jelentkezik, elfogadja a szülő vagy az osztályfőnök javaslatát, s elkötelezettséget vállal olyan pályával kapcsolatban, amely érdeklődési körét nem elégíti ki. Más esetben amiatt hibás a pályaválasztás, mert a fiatal nem érzi át a pályaválasztás fontosságát, közömbös számára, milyen elkötelezettséget vállal, választását csak külső tényezők határozzák meg. Gyakran előfordul, Kaposváron a Mozimó- zeumban néhány éve társadalmi bizottság alakult — azzal a céllal, hogy kapcsolatot teremtsenek a filmforgalmazás és a közönség között A bizottság — amelynek tagjai iskolák, közművelődési intézmények és a mozi üzemi vállalat képviselői — olyan formák kidolgozásán fáradozik, amely ben a filmek közelebb kerülnek a közönséghez, s egyben mód nyílik arra is, hogy a forgalmazok jelzést kapjanak a nézőktől. Filmklubokat szerveztek, s a különböző klubokban igyekeznek minden korosztálynak „testhez álló” filmajánlatot összeállítani. Az eiső ilyen kísérleteket a Táncsics gimnáziumban indították a múlt tanévben. A diákok körében nagy sikert aratott e kezdeményezés, ezért számukra az idén is két sorozatot vetítenek. Az első és második osztályosoknak olyan választékot kínálnak, amelyből a filmművészet alapjaival ismerkedhetnek meg, s a vetítések után elbeszélgetnek a látottakról, közelebb juthatnak gz alkotások megértéséhez. A harmadik és negyedik osztály számára készült filmprogram igényes filmeket tartalmaz, egy-egy irányzatot ölel föl vagy rendezők munkásságát. Ebben a tanévben Bergman és Bunuel alkotásai állnak a középpontban; ezek elgondolkodtatják a fiatalokat. Ezáltal pótolják a középiskolákban általában elhanyagolt filmesztétikaoktatást is. Most a kísérletet más iskolákra is kiterjesztik: Az 503-as szakmunkásképző kollégiumának két sorozatot kínál a moziükemi vállalat; a filmek válogatásánál arra törekedtek, hogy témájukban, jellegükben alkalmazkodjanak a diákkorosztály igényeihez. Többségük a közösséggel, a fiatalok ~ beij- leszkedési problémáival foglalkozik. A kísérletezések másik iránya, hogy a sorozatokkal közvetlenül is segítik az iskolai oktatást. ,Az eddigi, általános filmajánló hogy a választás előtt álló tanuló túl kevés pályát ismer vagy egyes szakmáiknak csak a nehézségeiről hall, szépségéről annál kevesebbet. Pedig minder) hivatásnak megvan a maga szépsége. Csak erről szégyenlősen hallgatunk, mintha restellenünk kellene, hogy szívesen végezzük a munkánkat. A pályaválasztás hosszú folyamat eredménye legyen! Az önértékelés kialakulása már akkor megkezdődik, amikor a csecsemő épp csak tudomást vesz a világról. Minél harmonikusabb közte es anyja között a kapcsolat s minél több lehetőséget kap változatos ingerekre való reagálásra, annál hamarabb alakul ki benne a környezet iránti kíváncsiság, kutatási kedv. Előfordulhat, hogy felfokozott megismerési vágya a szülők ellenállásába ütközik, ezért a tiltások lassanként kioltják kíváncsislkodá- sát; a gyerek olyan képet alakít ki önmagáról, amilyennek a környezete megfesti. Csak iskolába lépve tűnik föl bátortalansága, határozatlansága, önbizalom- hiánya: szinte keresi azokat a helyzeteket, amelyekben eleve kudarc éri. Szoros összefüggés található mind az iskolai, mind a munkahelyi teljesítmény és az önértékelés között. A rosszalló minősítés csökkenti, a dicsérő növeli az önértékelést, ez utóbbi viszont — jellegének megfelelően — lehúzza vagy emeli a teljesítményt. listákkal szemben arra törekszenek, hogy szaktárgyhoz, iskolatípushoz alkalmazkodó sorozatokat állítsanak össze. A „Házi olvasmányok filmen” kezdeményezés élvezői szintén a Táncsics gimnázium harmadik és negyedik osztályosai. A tanárok és a diákok egyaránt örömmel fogadták azt a lehetőséget, hogy a kötelező és ajánlott olvasmányok egy részét a vetítővásznon láthatják. A tanulók egy tanévben hatnyolc alkalommal vesznek részt ilyen vetítésen. A gyerekek önmagán1« kialakult véleményét nehezen korrigálható módon befolyásolja a kortársakkal való összehasonlítás. Amikor otthon az egyik testvért ügyetlenebbnek emlegetik a másiknál, ez a jelző a helyzettől függetlenné válik, s személyiségvonássá alakul. Gyakori gond az az eset is, hogy a gyerek nem kap visszajelzést környezetétől, s így nem ismeri értékeit vagy gyengéit. Az iskolai, osztályfőnöki jellemzések gyakran csak a tanulmányi murikára vonatkoznak, maga a gyerek teljesen elvész, személytelenné válik. Természetesen a magyarázat megvan erre is: túlzsúfolt tananyag, sok adminisztrációs munka, nem jut idő a gyerekek megismerésére. Közben nem vesszük észre, hogy hasonló a helyzet otthon is. Pedig „életbe vágó” kérdésekről van szó, hiszen a jövő építése a ma még iskolás gyerekeknek a feladata lesz, s hogy hogyan felelnek meg ennek, az mindnyájunkat érint. Ne hagyjuk hát magukra a gyerekeket sem a döntés időszakában, sem az azt megelőző években! Igyekezzünk megismertetni velük nemcsak a számhavehető szakmákat; a továbbtanulási lehetőségeket, hanem minél jobban önmagát is. Szánjunk egy kicsit több időt személyesebb kapcsolatok kialakítására. Eredményét később kölcsönösen fogjuk élvezni. Sípos Ferencné Ha a kísérlet beválik, a következő tanévben bővítik a lehetőségeket. A tervek szerint a filmvetítéseket a Mozimúzeumból nagyobb terembe helyezik át: olyan helyre, ahol a város többi iskoláinak tanulói is elférnek. A továbbiakban a sorozatok tervezése más tantárgyakra is kiterjed majd. elsősorban a történelemre. Egy-egy sikeres alkotás érzelmileg is közelebb viszi őket az órákon tárgyalt korhoz, történelmi eseményhez. Marika színeváltozása Két drága kfci mindenes cseléd menekül a vurstli vampja, Muskátné elől. Olyanok, mintha ikrek volnának. Julika és Marika. Ez a Marika, ha lehet, még falusiasabb kis virág; fekete szandál a lábán fehér zoknival, bordó szoknya, mintás blúz. Hátát verő vastag copf. Kezében fehér zsebkendő: mosolyát is, sírását is rejti. Egyébiránt arra szolgál, hogy a cselédke zavarában gyű- rögesse izzadt ujjai között. S mégis, noha épp Marika szarul rá Julika oltalmára; ő erőltet magára bátorságot kedves, rekedt hangocskáján Muskátnéval szemben. Molnár Ferenc Liliomának kaposvári előadásában, amikor a ligeti vagány lányokat hajkurász, ő kap a szoknyájához, mintha vele művelné a huncutságokat Liliom. Ha nem volna képzavar, azt mondanám: vihog a szeme. Egy kapcsolat alakulásánál ő a háttérember, a harmadik, s ezt hogyan is tudná emelt fejjel elviselni egy kis cselédlány? ö az, aki Julikát szinte megkétszerezve éli ezt a kapcsolatot is, amíg Liliom haza nem küldi, s nem épp gyengéden. Amit Julika — ez az önmagával szigorú, zárt egyéniség — magában tart, azt Marika felerősítve adja ki; szócsöve szinte, ö marasztalja a hintáslegényt, ő provokálja ki a fordulatokat. Ha ő leül, akkor úgy ül, ahogy az a nagykönyvben meg van írva: merev felsőtest, magasan összefont karok. De sebezhető kis jószág; sebet az önérzete kaphat. Éppen csak most szegődött a fővárosba mindenesnek, és azt a lelki időszakot éli, amikor minden egyes új ismeret megszerzése legalább akkora kín neki, mint öröm. J Felejthetetlen, ahogy gyötrődve henceg szívszerelmé- ről, Hugóról. Mert a cseléd: szótárban nem szerepelnek az ilyen szavak: szerelem. (Ezért nem tudja kimondani Julika még Liliom halála után sem!) Ez g Marika azonban rögtön tüskéket növeszt, mikor barátnéja ki- fcacagja. S akkor egy pillanatra homályosan megsejtjük, hogy ez a kiscseléd még viszi valamire, ez tűszúrás- mondatokkal gonosz is tud lenni. Mi mindent vonultat föl eszközökben a színésznő ahhoz, hogy egyetlen jelenetben széles érzelmi skálát érzékeltessen. A, zavar blúznyak babráló mozdulatairól a megalázóttság kifejezéséig: a szavakat valahogy a beszívott levegővel mondja — befelé, önmagába. Nem tudom, hogyan csinálja, de tökélePeraő ritmusra Társastánck tubák versenye Kaposváron DIÁKOK A MOZIBAN Sokat ígérő kezdeményezés tesen jellemzi a lelkiállapotot ez a „fizikai képtelenség”. Az a szerbusz, amivel búcsúzik, gyönge szárnyú madárként röppen fel a szájáról. Ugyanaz a Marika a társadalmi hierarchia lépcsősorán .eggyel följebb jutva jelenik meg a következő részben, talán meg sem fogalmazott eszménye ugyams a józan polgári létbe épülés. „Ki- kupálódotit.” Míg Julika fekete — fehér aprómintás — ruhában tesz-vesz bódélakóként, ő szinte városi jelenség: bordó® ruha, hozzá választott szandál, harisnya, gyöngysor, ridikül jelzi a változást. Copfját kontyba fonta. Villamospénzével segélyezi barátnőjét, de számon tartja mennyit adott. Praktikusan jószívű. Bár szerelmi légyottjait ugyanolyan butuskán, szemérmesen adja ki, a hangjába egyre gyakrabban köt beton is. Egyre magabiztosabb, egyre inkább fölénybe kerül Julikéval szemben. Pereg a nyelve. S amikor újra szerbuszt mond, ez már egy egészen más előjelű köszönés, mint az első felvonásbeli. S valóban: mire legközelebb látjuk, már „dáma”; drapp, jól szabott ruhában, félszemére húzott divatos kalapban, színházi réti kuliét Szinte tnseíj a langaléta Hugót, akinek dolgát a krupéi szintig viszi az isten, ha 'szerencséje lesz. S Marika majd tesz róla, hogy szerencséje legyen! A kontraszt most már a két egyívású nő között óriási;- Julika el is sírja magát, s ha Hugó nem is, Marika érti mitől. A kétszobás bérleményből lesz még saját ház is! Azt hiszem, ez a volt kis cseléd tudja, hogy minden dicsekvő szava .sebet ejt Julikán. S bár az a tégla a fényképezésnél, ahogy pipiskéd ik, kigurul alóla; ő féljut oda, ahová ágaskodik. Amikor Liliom meghal, úgy vigasztalja Julit „szerencséjével”, hogy az már vérlá- zitó. Gondolkodása is egészen más nyárspolgárivá idomult; célszerű, és éppen emiatt kissé rideg. Muskátné most már nem mondhatná rá, hogy butában ilyen ostobát még nem látott. Mégis, ahogy az első jelenetben megsejtettük benne ezt a Marikát, van valami most is, ami visszautal arra a régire. Hogy mi, azt nem tudom, ez egyike a színésznőt alakító nagyszerű Csákányi Eszter titkainak! Lesk6 László Szépszámú közönség eiftt mutatkoztak be tegnap délelőtt Kaposváron az országos társastáncklubok képviselői. A házigazda Killián ifjúsági ház társastáncköre Miskolcról, Kecskemétről, Székenfehérvárrótl, Budapestéi, Jászberényből, Mar- tonvásárról hívott meg E és D2 kategóiás táncospárokat. A verseny angolkeringővei kezdődött, majd lassú csárdással, csacsacsávaj, jíve- vel folytatódott. A tánc örömének hódoló fiatalok közül az egyik pár Takács Csaba és Wagner Zsuzsa. Csaba a mezőgazda- sági főiskolán tanul, Zsuzsa a mosd ősi szanatóriumban dolgozik; két éve táncolnak. Zsuzsát arról kérdezem, hogyan kapott kedvet a társastánchoz. — Két éve alakult a kaposvári klub, azóta táncolok itt. Előtte tánciskolába jártam, és sportoltam. Remek hangulatú a kulb, Csabával most versenyzők először. Csaba épp az őszi termelési gyakorlatról érkezett haza: — Reméljük, minősítést szerzünk. Sokféle tánccal próbálkoztam, amíg eljutottam a társashoz... Kedvencünk a esacsacsa. — Versenyen és klubon kívül táncolnak-e közösen? Mosolyogva mondják: — Ahol csak lehetőségünk v*n rá. A középdöntő szüneteben lélegzetvételnyi időre elérem a magyar társastánc országos bajnokait is, akik a vetélkedő zsűri tagságán kívül táncbemutatót is vállaltak. Jánosi László és Bruber Márta, á budapesti HVDSZ Jókai művelődési házának táncpedagógusa is. László 1962-ben kezdte, Márta 1968-ban, és 1972-től együtt táncolnak. A sikeres párt nemrég felvették az NSZK profitáncszövetségé- nek tagjai közé, ami ugyancsak rangos elismerésnek számít. — Legutóbb Innsbruckban a standard- és Brémában a tíztánc-EB-n is a legjobb tizenkettő közé kerültünk. A társastánc rohamos fejlődésnek indult. Az ott végzett negyven táncofctató országos hálózatot alakított ki — mondta Bruber Márta. A férj exportüzletkötő, a csinos feleség pedig egyik budapesti szállodában szoba főnök. — Mit látunk az országos bajnok pártól? — Szambát, tangót, jíve- et amolyan Jánosi—Gruber módra! A verseny késő délután fejeződött be, a közönség ütemes tapsatoi kiserve. B J, SOMOGYI NÉPLAP