Somogyi Néplap, 1983. október (39. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-16 / 245. szám

KÖZÖS FELELŐSSÉG • • Önismeret, önértékelés A nyolcadik osztályosok és a középiskolák negyedik osztályosai között egyre gya­koribb téma a pályaválasz­tás. Hogy ki milyen hivatást választ, döntően befolyásolja felnőttkori kiegyensúlyo­zottságát vagy éppen előké­szíti később jelentkező neu­rózisát. Igaz, az elhibázott pályaválasztás felnőttkor­ban is korrigálható, de en­nek lehetősége egy részt vi­szonylag kevés, másrészt többszörös energiabefekte'ést igényel, mint az időben jól kialakult pályaorientáció. Amikor valaki pályát vá­laszt, többnyire tudatosan törekszik értékeinek haszno­sítására, igényeinek megva­lósítására. Ettől függ, hogy boldog embernek mondhat­ja-e majd magát vagy min­dennapos kudarcokkal kell küszködnie. Nehéz időszak a választás mind a gyerek, mind a szülők számára. A tapasztalat mégis azt mu­tatja, nagyon sok az elhi­bázott választás. Mi ennek az oka? A gyerekek egy része amikor továbbtanulásra je­lentkezik, elfogadja a szülő vagy az osztályfőnök javas­latát, s elkötelezettséget vál­lal olyan pályával kapcso­latban, amely érdeklődési körét nem elégíti ki. Más esetben amiatt hibás a pá­lyaválasztás, mert a fiatal nem érzi át a pályaválasz­tás fontosságát, közömbös számára, milyen elkötelezett­séget vállal, választását csak külső tényezők határoz­zák meg. Gyakran előfordul, Kaposváron a Mozimó- zeumban néhány éve társa­dalmi bizottság alakult — azzal a céllal, hogy kapcso­latot teremtsenek a film­forgalmazás és a közönség között A bizottság — amelynek tagjai iskolák, közművelődési intézmények és a mozi üzemi vállalat kép­viselői — olyan formák ki­dolgozásán fáradozik, amely ben a filmek közelebb ke­rülnek a közönséghez, s egy­ben mód nyílik arra is, hogy a forgalmazok jelzést kapja­nak a nézőktől. Filmklubokat szerveztek, s a különböző klubokban igyekeznek minden korosz­tálynak „testhez álló” film­ajánlatot összeállítani. Az eiső ilyen kísérleteket a Táncsics gimnáziumban in­dították a múlt tanévben. A diákok körében nagy sikert aratott e kezdeményezés, ezért számukra az idén is két sorozatot vetítenek. Az első és második osztályosok­nak olyan választékot kínál­nak, amelyből a filmművé­szet alapjaival ismerkedhet­nek meg, s a vetítések után elbeszélgetnek a látottakról, közelebb juthatnak gz alko­tások megértéséhez. A har­madik és negyedik osztály számára készült filmprog­ram igényes filmeket tar­talmaz, egy-egy irányzatot ölel föl vagy rendezők mun­kásságát. Ebben a tanévben Bergman és Bunuel alkotá­sai állnak a középpontban; ezek elgondolkodtatják a fiatalokat. Ezáltal pótolják a középiskolákban általában elhanyagolt filmesztétika­oktatást is. Most a kísérletet más is­kolákra is kiterjesztik: Az 503-as szakmunkásképző kollégiumának két sorozatot kínál a moziükemi vállalat; a filmek válogatásánál arra törekedtek, hogy témájuk­ban, jellegükben alkalmaz­kodjanak a diákkorosztály igényeihez. Többségük a kö­zösséggel, a fiatalok ~ beij- leszkedési problémáival fog­lalkozik. A kísérletezések másik iránya, hogy a soroza­tokkal közvetlenül is segítik az iskolai oktatást. ,Az ed­digi, általános filmajánló hogy a választás előtt álló tanuló túl kevés pályát is­mer vagy egyes szakmáik­nak csak a nehézségeiről hall, szépségéről annál ke­vesebbet. Pedig minder) hi­vatásnak megvan a maga szépsége. Csak erről szé­gyenlősen hallgatunk, mint­ha restellenünk kellene, hogy szívesen végezzük a munkánkat. A pályaválasztás hosszú folyamat eredménye legyen! Az önértékelés kialakulása már akkor megkezdődik, amikor a csecsemő épp csak tudomást vesz a világról. Minél harmonikusabb közte es anyja között a kapcsolat s minél több lehetőséget kap változatos ingerekre való reagálásra, annál hamarabb alakul ki benne a környezet iránti kíváncsiság, kutatási kedv. Előfordulhat, hogy fel­fokozott megismerési vágya a szülők ellenállásába ütkö­zik, ezért a tiltások lassan­ként kioltják kíváncsislkodá- sát; a gyerek olyan képet alakít ki önmagáról, ami­lyennek a környezete meg­festi. Csak iskolába lépve tűnik föl bátortalansága, ha­tározatlansága, önbizalom- hiánya: szinte keresi azokat a helyzeteket, amelyekben eleve kudarc éri. Szoros összefüggés található mind az iskolai, mind a munkahe­lyi teljesítmény és az önér­tékelés között. A rosszalló minősítés csökkenti, a dicsé­rő növeli az önértékelést, ez utóbbi viszont — jellegének megfelelően — lehúzza vagy emeli a teljesítményt. listákkal szemben arra tö­rekszenek, hogy szaktárgy­hoz, iskolatípushoz alkal­mazkodó sorozatokat állít­sanak össze. A „Házi olvasmányok fil­men” kezdeményezés élvezői szintén a Táncsics gimná­zium harmadik és negyedik osztályosai. A tanárok és a diákok egyaránt örömmel fogadták azt a lehetőséget, hogy a kötelező és ajánlott olvasmányok egy részét a vetítővásznon láthatják. A tanulók egy tanévben hat­nyolc alkalommal vesznek részt ilyen vetítésen. A gyerekek önmagán1« ki­alakult véleményét nehezen korrigálható módon befolyá­solja a kortársakkal való összehasonlítás. Amikor ott­hon az egyik testvért ügyet­lenebbnek emlegetik a má­siknál, ez a jelző a helyzet­től függetlenné válik, s sze­mélyiségvonássá alakul. Gyakori gond az az eset is, hogy a gyerek nem kap visszajelzést környezetétől, s így nem ismeri értékeit vagy gyengéit. Az iskolai, osztályfőnöki jellemzések gyakran csak a tanulmányi murikára vonatkoznak, maga a gyerek teljesen elvész, személytelenné válik. Termé­szetesen a magyarázat meg­van erre is: túlzsúfolt tan­anyag, sok adminisztrációs munka, nem jut idő a gye­rekek megismerésére. Köz­ben nem vesszük észre, hogy hasonló a helyzet otthon is. Pedig „életbe vágó” kérdé­sekről van szó, hiszen a jövő építése a ma még is­kolás gyerekeknek a felada­ta lesz, s hogy hogyan fe­lelnek meg ennek, az mind­nyájunkat érint. Ne hagyjuk hát magukra a gyerekeket sem a döntés időszakában, sem az azt megelőző években! Igyekez­zünk megismertetni velük nemcsak a számhavehető szakmákat; a továbbtanulási lehetőségeket, hanem minél jobban önmagát is. Szánjunk egy kicsit több időt szemé­lyesebb kapcsolatok kialakí­tására. Eredményét később kölcsönösen fogjuk élvezni. Sípos Ferencné Ha a kísérlet beválik, a következő tanévben bővítik a lehetőségeket. A tervek szerint a filmvetítéseket a Mozimúzeumból nagyobb te­rembe helyezik át: olyan helyre, ahol a város többi iskoláinak tanulói is elfér­nek. A továbbiakban a so­rozatok tervezése más tan­tárgyakra is kiterjed majd. elsősorban a történelemre. Egy-egy sikeres alkotás ér­zelmileg is közelebb viszi őket az órákon tárgyalt korhoz, történelmi esemény­hez. Marika színeváltozása Két drága kfci mindenes cseléd menekül a vurstli vampja, Muskátné elől. Olya­nok, mintha ikrek volnának. Julika és Marika. Ez a Ma­rika, ha lehet, még falusia­sabb kis virág; fekete szan­dál a lábán fehér zoknival, bordó szoknya, mintás blúz. Hátát verő vastag copf. Ke­zében fehér zsebkendő: mo­solyát is, sírását is rejti. Egyébiránt arra szolgál, hogy a cselédke zavarában gyű- rögesse izzadt ujjai között. S mégis, noha épp Marika szarul rá Julika oltalmára; ő erőltet magára bátorságot kedves, rekedt hangocskáján Muskátnéval szemben. Molnár Ferenc Liliomának kaposvári előadásában, ami­kor a ligeti vagány lányokat hajkurász, ő kap a szoknyá­jához, mintha vele művelné a huncutságokat Liliom. Ha nem volna képzavar, azt mondanám: vihog a szeme. Egy kapcsolat alakulásánál ő a háttérember, a harmadik, s ezt hogyan is tudná emelt fejjel elviselni egy kis cse­lédlány? ö az, aki Julikát szinte megkétszerezve éli ezt a kapcsolatot is, amíg Liliom haza nem küldi, s nem épp gyengéden. Amit Julika — ez az önmagával szigorú, zárt egyéniség — magában tart, azt Marika felerősítve adja ki; szócsöve szinte, ö ma­rasztalja a hintáslegényt, ő provokálja ki a fordulatokat. Ha ő leül, akkor úgy ül, ahogy az a nagykönyvben meg van írva: merev felső­test, magasan összefont ka­rok. De sebezhető kis jószág; sebet az önérzete kaphat. Éppen csak most szegődött a fővárosba mindenesnek, és azt a lelki időszakot éli, ami­kor minden egyes új isme­ret megszerzése legalább ak­kora kín neki, mint öröm. J Felejthetetlen, ahogy gyöt­rődve henceg szívszerelmé- ről, Hugóról. Mert a cseléd: szótárban nem szerepelnek az ilyen szavak: szerelem. (Ezért nem tudja kimondani Julika még Liliom halála után sem!) Ez g Marika azonban rögtön tüskéket nö­veszt, mikor barátnéja ki- fcacagja. S akkor egy pilla­natra homályosan megsejt­jük, hogy ez a kiscseléd még viszi valamire, ez tűszúrás- mondatokkal gonosz is tud lenni. Mi mindent vonultat föl eszközökben a színésznő ahhoz, hogy egyetlen jelenet­ben széles érzelmi skálát ér­zékeltessen. A, zavar blúz­nyak babráló mozdulatairól a megalázóttság kifejezéséig: a szavakat valahogy a beszí­vott levegővel mondja — be­felé, önmagába. Nem tudom, hogyan csinálja, de tökéle­Peraő ritmusra Társastánck tubák versenye Kaposváron DIÁKOK A MOZIBAN Sokat ígérő kezdeményezés tesen jellemzi a lelkiállapo­tot ez a „fizikai képtelen­ség”. Az a szerbusz, amivel búcsúzik, gyönge szárnyú madárként röppen fel a szá­járól. Ugyanaz a Marika a tár­sadalmi hierarchia lépcsőso­rán .eggyel följebb jutva je­lenik meg a következő rész­ben, talán meg sem fogalma­zott eszménye ugyams a jó­zan polgári létbe épülés. „Ki- kupálódotit.” Míg Julika fe­kete — fehér aprómintás — ruhában tesz-vesz bódélakó­ként, ő szinte városi jelen­ség: bordó® ruha, hozzá vá­lasztott szandál, harisnya, gyöngysor, ridikül jelzi a változást. Copfját kontyba fonta. Villamospénzével se­gélyezi barátnőjét, de szá­mon tartja mennyit adott. Praktikusan jószívű. Bár sze­relmi légyottjait ugyanolyan butuskán, szemérmesen ad­ja ki, a hangjába egyre gyak­rabban köt beton is. Egyre magabiztosabb, egyre in­kább fölénybe kerül Juliké­val szemben. Pereg a nyel­ve. S amikor újra szerbuszt mond, ez már egy egészen más előjelű köszönés, mint az első felvonásbeli. S valóban: mire legköze­lebb látjuk, már „dáma”; drapp, jól szabott ruhában, félszemére húzott divatos ka­lapban, színházi réti kuliét Szinte tnseíj a langaléta Hu­gót, akinek dolgát a krupéi szintig viszi az isten, ha 'sze­rencséje lesz. S Marika majd tesz róla, hogy szerencséje legyen! A kontraszt most már a két egyívású nő kö­zött óriási;- Julika el is sír­ja magát, s ha Hugó nem is, Marika érti mitől. A kétszo­bás bérleményből lesz még saját ház is! Azt hiszem, ez a volt kis cseléd tudja, hogy minden dicsekvő szava .se­bet ejt Julikán. S bár az a tégla a fényképezésnél, ahogy pipiskéd ik, kigurul alóla; ő féljut oda, ahová ágaskodik. Amikor Liliom meghal, úgy vigasztalja Julit „szeren­cséjével”, hogy az már vérlá- zitó. Gondolkodása is egé­szen más nyárspolgárivá ido­mult; célszerű, és éppen emiatt kissé rideg. Muskátné most már nem mondhatná rá, hogy butában ilyen osto­bát még nem látott. Mégis, ahogy az első jelenetben megsejtettük benne ezt a Marikát, van valami most is, ami visszautal arra a régire. Hogy mi, azt nem tudom, ez egyike a színésznőt alakító nagyszerű Csákányi Eszter titkainak! Lesk6 László Szépszámú közönség eiftt mutatkoztak be tegnap dél­előtt Kaposváron az orszá­gos társastáncklubok képvi­selői. A házigazda Killián ifjúsági ház társastáncköre Miskolcról, Kecskemétről, Székenfehérvárrótl, Buda­pestéi, Jászberényből, Mar- tonvásárról hívott meg E és D2 kategóiás táncospárokat. A verseny angolkeringővei kezdődött, majd lassú csár­dással, csacsacsávaj, jíve- vel folytatódott. A tánc örömének hódoló fiatalok közül az egyik pár Takács Csaba és Wagner Zsuzsa. Csaba a mezőgazda- sági főiskolán tanul, Zsuzsa a mosd ősi szanatóriumban dolgozik; két éve táncolnak. Zsuzsát arról kérdezem, ho­gyan kapott kedvet a tár­sastánchoz. — Két éve alakult a ka­posvári klub, azóta táncolok itt. Előtte tánciskolába jár­tam, és sportoltam. Remek hangulatú a kulb, Csabával most versenyzők először. Csaba épp az őszi terme­lési gyakorlatról érkezett haza: — Reméljük, minősítést szerzünk. Sokféle tánccal próbálkoztam, amíg eljutot­tam a társashoz... Kedven­cünk a esacsacsa. — Versenyen és klubon kívül táncolnak-e közösen? Mosolyogva mondják: — Ahol csak lehetőségünk v*n rá. A középdöntő szüneteben lélegzetvételnyi időre el­érem a magyar társastánc országos bajnokait is, akik a vetélkedő zsűri tagságán kívül táncbemutatót is vál­laltak. Jánosi László és Bruber Márta, á budapesti HVDSZ Jókai művelődési házának táncpedagógusa is. László 1962-ben kezdte, Márta 1968-ban, és 1972-től együtt táncolnak. A sikeres párt nemrég felvették az NSZK profitáncszövetségé- nek tagjai közé, ami ugyan­csak rangos elismerésnek számít. — Legutóbb Innsbruck­ban a standard- és Brémá­ban a tíztánc-EB-n is a leg­jobb tizenkettő közé kerül­tünk. A társastánc rohamos fejlődésnek indult. Az ott végzett negyven táncofctató országos hálózatot alakított ki — mondta Bruber Márta. A férj exportüzletkötő, a csinos feleség pedig egyik budapesti szállodában szo­ba főnök. — Mit látunk az országos bajnok pártól? — Szambát, tangót, jíve- et amolyan Jánosi—Gruber módra! A verseny késő délután fejeződött be, a közönség ütemes tapsatoi kiserve. B J, SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Thumbnails
Contents