Somogyi Néplap, 1983. október (39. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-15 / 244. szám
Plesniyy Károly raji» Simon Ottó Zene csak a zuttcgás q folytön fuldokló elcsukló mégis tovább csak a mindcnség lüktetése a születő sikoly — apály a szájról gyöngyöző nevetés szétpattanó buborék csendje sincs mar csak a paták szívein dobogása riadt madár szárnycsattogása Fölfeszítve kín-gyönyör keresztre, Kit belső törvény hajt küzdelemre, Életre búzát — ki áldoz — a mag, Míg kalászai nem aránylanak. Galambosi László Kezemről a hattyú Már az őszirózsát csókolják a méhek. Dongó a dióra dülöngélve lépked. Musíillatú fények araszolnak szőkén. Darazsak birkóznak sajtárváró tőkén. Mér az őszirózsát öleli a váza. Búcsúzó fecskéktől hullámzik a pára. Homlokomat hajtom fekete felhőbe. Piros poharamban fanyarabb a lőre. Hosszan üldögélek, borozok magamban. Köddel teli harang kondul a magasban. Koravén a Világ, ölén csonttá páva. Öreg kutak fölé baglyot küld a káva. Bagolyszárnyak alól szállnék, üldögélek. Bukó őszirózsát csókolnak a méhek. Kezemről a hattyú régen fölrepült már. Kökényes lovamról hóba hull a csótár. Kanizsai találkozó írótábor a jugoszláviai Magyarkanizsán A z utolsó pfilaftatba« ugrottam fel a vicinálisra. Rögtön az ajtó mellett szabad volt a pad, leültem. Velem szemben egy idős parasztnéni nyugtatta kezét a szatyrán. Amikor megmozdult a vonat, egy nagy, fekete bük- szából elővett egy karórát, megnézte —i. Pontosan induhmk — mondta. — Mostanában pontosabbak a vonatok. Váltat vontam. Aztán tekint etemet újra a nénire kaptam. — Olyan gyakran utazik a néni, hogy ennyire tudja? A nagy bukszát elrejtette szatyrába, melyet körülölelt, mérni egy gyermeket. — Gyakran bizony, mert én hontalan vagyok. Érthetetlenül bámultam rá. Hogyan? Hontalan ? Magyarországom? Vagy csak htmcutíkodva ugrat, gondoltam. De tekintete nyugodt volt, árnyéka sem rejtőzött benne a viccelődésnek. — Hogyhogy hontalan? — Hát csak úgy, hontalan, otthontalan. — Nincs családja? A néni elmosolyodott, hüvelyk- és mutatóujjával végigsimított ajkán. — Jaj, dehogy nincs! öt gyermekét neveltem én fel Békésben. Most mind itt él Pesten, no meg Pest környékén. A mosoly kibújt ráncai közül, arca tükrözte a boldogságot. Döbbentem néztem rá. — Ugye nem érti? Nem is csodálom. Ritka sors az enyém — mondta egy pillanat műiva, amikor látta, hogy arcomról nem tűnik el a csodálkozó kétkedés. — Mondom, öt gyermeket neveltünk fel. De öt. évvel ezelőtt meghalt az uram, s vesztemre azon az őszön én is leestem a lábamról, valami kórt elkaptam, úgyhogy hónapokig nyomtam az ágyát. Jöttek a gyerekek hasa, persze, hogy jöttek, hol az egyik, hol a másik egy-két napra. Mert akkor már mind itt dolgozott Az is különös, hogy mind mesz- szire röppent a szülői fészekből. Előbb a középső fiú jött íel, az aztán mint a mágnes, húzta maga után a többit. Mire észbe kaptunk az urammal, már csak ketten voltunk. Baj nem volt fiatalabbak voltunk, a munkát Is bírtuk. Hanem az pram halála után az a néhány hónap, amit belegen töltöttem az ágyban kcrrnya- doavá, az bizony rettenetesen hosszú volt Csak töprengtem, hogy mi is leszén- velem A gyerekek nem szaladgálhatnak le állandóan Pestről, mert nekik is megvan a maguk baja. A aaotn- szédassaony se gondozhat örökké, az is olyan vén, mint én vagyok. Nem marad más, be keQ mennem sb otthoni». Egy pillanatra elhallgatott ölében megigazította szatyrát, melyet egy pillanatra sem engedett el, aztán egy leheletnyi örömmel a hangjában folytatta: — Karácsony1 előtt jobban lettem. Mire lejöttek ünnepelni a gyerekek, már föl is keltem, örültem, hát hogyne örültem volna, hogy ott vannak köröttein. Csak később fogtam gyanút, hogy mind ott van. Mert minden ünnepre jöttek, de hol az egyik, hol a másik. Egyszerre? Soha. Csak nem vagyok halálomon, hogy leszaladtak? Ki tudja, mit írt nekik az orvos?! EJszomorodtám, de nem szóltam, vártam. Ünnep első napján, délután, amikor Bába Mihály II hontalan csak úgy ültünk, beszélgettünk, az unokák meg kint az udvaron, a kertben szánkóztak a nagy hóban, azt módja a kisebbik lányom: mama, ez így nem mehet tovább. Egyikünk se tud itt lenni magával állandóan, de azt se várhatja el telünk, hogy ott rettegjünk, hogy mi van a mamával, nehogy úgy járjon, mint Bencéné, akit egy hét múlva találtak meg holtan az ágyában, amikor rátörték az ajtót. Megmondom őszintén, pityeregni kezdtem, hogy megemlítette azt a szomorú esetet. Ha ez a sorsunk, mondtam a lányomnak. Na lett erre haddelhadb, hogy így, hogy amúgy, a sorsot is lehet irányítani. Egyszerre beszéltek a lányaim, a fiaim, a menyeim, a ve- jeim. Befogtam a fülemet, felét sem értettem annak, amit mondtak. — Elrontották ae ünnepi hangulatot — jegyeztem meg. — El, el alaposan. És jó, hogy így történt. Azt mondja az idősebbik fiam: mama, a házat eladjuk, a pénzt beteszi a takarékba, jön velünk, egy percre sem hagyjuk magára. Hol az egyikünknél, bog a másikunknál fog Hakni, ameddig jólesik. Szóra* iroríbe-kAibe-karifcába. A házra már vevő is vom. Úgy gondottanit és mondtam isc szóval eladnátok a fejem föJüS. a tetőit Nem úgy van az, a ház féle az enyém, az apátot részére meg hasaon- elveaetem van. Arról lemondok, art eladhatjátok, maria, de az enyémet nem. Jaj, de nem akarom untatni hosszú történettel — nevetett — Mire lámpát gyújtottunk és becsalogatták a gyerekeket az udvarról, beláttam én is, hogy jobb a békesség, hogy nincs értelme az én makarskodásontnak, mert ki tudja, hogy kilábalok-e még egy betegségből. Szóval beleegyeztem. — Eladták a házat, szétosztották a pénzt egymás között, kocsit, meg iste* tadja mit vettek rajta, és a némi most meg hontalan. — mondtam csipkelődve. — A pénz fele megvan. A másik felét meg én osztottam szét Nem elfajzott gyerekek. Jói keresnek, szépen élnek. Még a Laci fiam is akinek nem sikerült az első házassága. No, szóval a tavasat én már az idősebbik fdaméknál töltöttem, a nyarat a lányomnál, az őszt a kisebbik lányomnál. De minek folytassam, vándorlók egyik gyér,me kémtől a másikig. Nem vagyok sokáig egyiknél se, hogy meg ne unjanak. Mert azt nem szeretném, ha láb alatt lennék. Az . a szerencsém, mondom, hogy mind itt, a közelben lakik. Nem kall sokat vonatozni. Vidám hangú kalauz kérte a jegyeket Amikor rápillantott a nénire, majdnem harsányan felneiveitetít: — Jó napot, Mariska néni, már megint költözik? — betelt az kiő, fiam, megyek tovább. — És most melyik gyermekéhez? — A lányomhoz. A kisebbikhez. — Hej, de jó sora van magának, Mariska néni. Csak utazgat, élvezi az életet — Ahhoz már öreg vagyok. Meg aztán mit is tehetnék, utazni muszáj, hontalan vagyok, fiam. — Hontalan? — nevetett a kalauz. — Maga, Mariska néni, akinek annyi otthona van, ahány gyermeke?! Még ilyet! — csattogtatta jegy- lyukasztógát, s nevetgélve lépett tovább. — Jó ember — intett a néni a kalauz után. — Ha nincs utas, leül mellém és elbeszélgetünk. És én úgy szeretem, ha meghallgatnak. A gyermekeimnek nincs idejük, rohannak,- örökké csak rohannak. Néha egy hét is eltelik, hogy szót váltunk, hogy elbeszélgetünk. Zökkent a vonat, fékezett. A néni kinézett az ablakon, aztán gyorsan felállt. — Én már itthon vagyok. Minden jót — búcsúzott sietÚj könyvek A Balatonról Az Állami Könyvterjesztő Vállalat reprtntprogramjának jóvoltából két szép kiadványt vehetünk a kezünkbe a Balatonról. Szerelmey Miklós a múlt század neves rajzolója tíz képben mutatja be a tavát, híressé vált albumában, amely l(84«-ban és lSöl-ben magyarul, l®5ö-be.n pedig németül látott napvilágot. E« utóbbinak alapján készült az ÁKV hasonmás kiadása. A metszetek, illetve kőrajzok a tó környéki udvarházakat kúriákat ábrázolják romantikus stílusban ... Az első balatonj gőzhajót, a Kisfaludyt 1846. szeptember 2ll-én bocsátották vízre. ' Széchenyi István születésnapján. A „legnagyobb magyar” volt a lelke, mecénása ennek is, mint annyi másnak a reformkor tettre kész évtizedeiben. Erre . az alkalomra írta Széchenyi István a Bj- latoni gőzha józás című művét. — Már csak az idősebbek ismerik Entz Géza A Balaton élete című, közel félévszázada megjelent könyvét. A neves szerző fia most A változó Balaton című könyvével apja nyomdokaiba lép. Ismeretterjesztő könyv, legérdekesebbek azok a részletei, amelyek a kevéssé közismert tavat mutatják be, a téli Balatont. Harmincegyedszer rendeztek a jugoszláviai Kanizsán (Magyarkanizsán) irótábort. Nekünk eléggé ismeretlen, csak azoknak mond valamit, akik — írók-költők lévén — maguk is részt vettek rajta. Ha egy esemény már harmincegyedszer ismétlődik meg, valóban érdemes rá fel- figyelnüinik. Az idei, szeptember 15-től szeptember 18-ig tartott, s e sorok írója abban a szerencsében részesült, hogy ő is ott lehetett. A korábbi írótáborokról először három, hely-, beli pedagógustól értesültem. A régi kanizsai szálloda kicsi volt, az íróka t • 'költőket egy-egy család fogadta be. A máshonnan jött írók találkozása a kanizsaiak ünnepe volt. Azóta ebben a Tisza- parti, főleg magyar nyelvű helységben nagy gyógyüdülő- központ, gyógyszálló épült, s a vendégeket, itt szállásolják el. A kanizsaiak ma már csak az író—olvasó találkozókon futnak össze velük. Ez az, amit a helybeliek tapasztalnak, de egyéb változás is történt 1962-ben az első irótábort még nem is Kanizsán tartották, hanem Csantavéren. Onnan Topolyára, Zentára köl-, töztek, hogy végül is Kanizsán találják meg végleges helyét. A vajdasági magyar írók meghitt összejöveteleként kezdődött. Egy akkori újságcikk szerint először csak nyolcán találkoztak a saját kontójukra. Igaz, hogy már régóta nemzetközi a tábor. (Az idén például egy angol író is részt vett rajta mint legtávolabbi vendég, a kelet-európaiakról nem beszélve.) De elsősorban mégis a vajdasági írók, « főleg a magyar nyelvűek fóruma, Itt fogalmazódott meg több antológia ötlete, megannyi versfordítás született magyarról szer b - horvátra és fordítva. Itt érett vállalkozássá az újvidéki magyar kiadóház* a Fórum, nem egy terve. (Kezdetben ugyarüs hosszabban időztek Kanizsán az alkotók, s verseket is írtaik, egymás müveit is lefordították.) A tábor lényegéhez még két dolog tartozik: az egyik az. hogy különböző tanácskozásokat tartanak, a másik pedig, hogy a vendégek minden évben találkoznak a kanizsaiakkal. Király László Könyörgés a pénztárosaikért te akihez imádkozni szoktam vedd észre e kialvatlan asszonyokat egyszer add hogy jó férfiak várjanak rájuk otthon úgy zötyögnek a zörgő autóbuszokon az álmot elveri szemükből a zakatolás repítsd fel őket hadd szánjanak jöjjön idő mikor a világot körüljárják és nem álmodnak ajtócsattogást s ha fölszállnak öleljék őket puhán hintázó zöld egek és vidd őket a kísértésbe egyszer hogy legyen mire emlékezzenek Szász Endre festménye Joréat» Papov SZERETET Egymásnak adják a kilincset az emberek Vakarelszki elvtársnál. Jönnek innen-on- nan, ezért-azért. Lihegve beront Angelova és mondja: — Vakarelszki elvtárs, ez a Tomova egyszerűen kibírhatatlan. Jönnek hozzá, ő mag a subaszőnyegével foglalatoskodik. Ha jegyzőkönyvet kell vezetnie — rossz a szeme, viszont ha szőnyegről van szó — egy sassal is fölvenné a versenyt. Nagyon kérem önt, szóljon nelei! Angelova kimegy, Vaka- relszki pedig fölemeli a kagylót: — Tomova, igaz, hogy valami szőnyeget csináltál? .— Igaz, Vakarelszki elvtárs. Szarvas és két itnője. Ha érdekű a feleségét, odaadom a mintát. ■ — Tomova, hímezz esek hímezz, de óvakodj Angelo- vától! — mondja szigorúan Vakarelszki. — Menj inkább varrni a telefonközpontba! Kopognak, s belép Mircsev. — Vakarelszki elvtárs, ez a Kiko gyerek megőrült. Tegnap nem akart kivinni a telepre, s ugyanakkor sülötökkel tömte tele a csomagtartóját. Beszéljen a fejével, mégsem mehet ez így tovább! Mircsev kimegy, Vakarelszki pedig fölemeli a kagylót. — Kiko, már ezerszer megmondtam neked, hogy máshol kereskedj. Miért a sárid üzletben szerzeb be a sütőtököt? — Főnök, ki adott föl ezúttal? — válaszol kérdéssel a sofőr. — Nem fontos, hogy ki! — korholja Valsarelszld. — Máskor ne halljak Mircsev- töl ilyen dolgolcat rólad ... Kopognak, belép Sztankov. — Valtarelszki elvtárs, Dragiev naponta bonyolít le vidéki hívásokat valamilyen Verocskával. Figyelmeztettem, s tudja mit válaszolt? Nem tudok otthonról telefonálni, mert az asszony, ez a tigris, kikaparja a szememet. — így van rendjén, őrizni kell a családi tűzhelyet — mondja gondterhelten Vakarelszki. A váratlan érvtől Sztankov dadogni kezd: — Ho-ho-gyan, talán he- ■ lyénvalö dolog magáncélokra használni a vállalati j esz- közökéit — Persze, hogy nem helyénvaló — mordul rá Val<a- relszki és elküldi egy kézmozdulattal. Ezután földmeli a telefonkagylót és beleordit: — Dragiev, hogy van ez a dolog a vidéki magánbeszélgetéseiddel? — Persze az én dolgom rögtön szemet szúr — mondja keserű hangon Dragiev —, de ha ez a kongatófa telefonközpontos betegszabadságra megy és utána nem adja le az igazolást, nem tűnik föl. — Miért a központost kevered bele? — szidja össze Vakarelszki. — Sztankov panaszkodott. — Akkor ő meg miért oktat gépjárművezetést munkaidőben? — mcsorgatja a fogát Dragiev. — Ó, s nyomorult. jezsuita! — Ne sértegesd! — Nem önnek mondtam, hanem neki ... — Tudom, hogy neki, de őt sem szabad. Végül is felnőtt férfiak vagytok. Akkor bonyolitsd a vidéki hívásaidat, amikor ö oktatni megy, megértetted? — Az Ön szava törvény, Valcarelszki elvtárs! — válaszolja engedelmesen Dragiev. Vakarelszki elégedetten bólint és elmosolyodik, mintha a gyermekeivel játszana a szőnyegen.,. ■srdftetta; Adamecz tí.'.uu.u: Az idei tanácskozások tárgyai a következők voltok: » szépirodalom és a kiadóik kapcsolata (nálunk is időszerű volna), az utóbbi húsz év költői irányzatai (erről is I lehetne nálunk beszélni), végül az újvidéki Fórum Könyvkiadó jövő évi terve. A, vendégek nemzetközi ösz- szetételónek. ellenére a helyi, a vajdasági gondok voltok előtérben. (Ennek jogosultságát be is láttam, így ran ea rendjén, időt is szakítottam a kanizsai, a zenlai, az óbecsei fiatal nemzedékkel való beszélgetésre útitársammal, Lázár Ervinnel együtt.) Az írók-költők az ifjúsági otthonban, a gyógyszállódéban, a Csápé Imre utcában találkoztak a kanizsaiakkal. Minden tisztelet a kanizsaiaké, a jugoszláviaiaké, hogy így is áldoznak az irodalomra, a kelet-európai barátságra, többek között ebben a kis vajdasági kétnyelvű faluban, a tizenkétezre« Kanizsán. A híre nem olyan nagy nálunk, mint Strugáé; de számunkra és a Vajdaság számára legalább annyira fontos. Győri László
