Somogyi Néplap, 1983. szeptember (39. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-07 / 211. szám
Jobbító szándékkal Megbízhatóbb szolgáltatást ígér a posta Nem éppen gyakori jelenség manapság, hogy az ügyfélnek valahol visszaköszönnek, udvariasain válaszolnak kérdéseire. Bármennyit bosz- szankodurik ezen — az még nem segít, nem változtat a helyzeten. így látták a Magyar Posta vezetői is, amikor ehlatározták a „mosoly- tanfolyamok” megrendezését. Ez ugyancsak afféle gúnynévként ragadt rá a postai tanfolyamokra, de végül is — eredményt hozott. Szép volna most folytatni, hogy a tanfolyamok nyomán egyszeriben megszűntek a postával szembeni panaszok. Ez azonban — tételezzük fel, hogy egyelőre — még messze van az igazságtól. Példákat bárki kapásból tudna mondani arra, hogy egy hétig tartott, amí.g a szomszédos városban feladott levelet megkapta, hogy a táviratot akkor találta meg a levelesládájában, amikor már nem volt időszerű annak tartalma -r- és így tovább. A táviratok megérkeznek — Maradjunk a táviratoknál — mondja Szakács Lászlómé, a Magyar Posta ügyosztályvezetője, hallván az előbbteket. — Túlzás nélkül mondhatjuk: aggasztó volt a helyzet még a közelmúltban is e terem 20—30 százalékkal kevesebb volt a távinatkézbe- sííő, mint amennyire szükség lett volna. S akik — a gyakori fluktuáció során — egy ideig maradtak, azok között is sok volt a fegyelmezetlen. Nem volt ritka eset, hogy a táviratot, a szemét-tartóba dobták vagy másképp tüntették eL Bizony, sok volt a jogos panasz. Ma viszont a közönséges táviratok 6, a sürgősek 4 órán. belül megérkeznek a címzetthez. — És ha mégsem? — Akkor a feladó visszakapja a távirat teljes díját, mégpedig attól függetlenül, hogy hol történt a hiba. A pénzt bármelyik postahivatalban felveheti. Az érem másik oldala: a kézbesítőknél ösztönző juta- lcwnrendszert vezettek be. Ez annyit jelent, hogy havi 600 —600 forintot kap a fizetésén kívül az a kézbesítő, aki a mennyiségi és — főleg! — a minőségi előírásokat teljesíti. Tavaly 12 millió táviratot kézbesítettek, csaknem ugyanannyi csomagot és 730 millió levelet, nem Is szólva az 1300 millió darab, 90 ezer tonna súlyú különböző újságról és folyóiratról. Ami ugyan nagyon sok munkával és fel-felmerülő nehézséggel jár — de a különböző küldemények feladói és címzettjei mégis joggal követelik meg a kifogástalan munkát. Megfizetik az egyáltalán nem csekély postai díjakat. Igaz, hogy posta csak egy van (mint minden országban), s a monopoJhelyziet nagyon csábító lehet: úgysem fordulhat az ügyfél másik postához. A Magyar Posta azonban mégsem ebből indul ki. Talán inkább abból, hogy hajdanágan világszerte nagyon jó híre volt. Tudták róla például, 'hogy szinte mindig megtalálja a küldemény címzettjét, bármilyen hiányosan írta fel az adatokat a feladó. Most 3200 Hivatalnál van círnnyomozáa, a Budapest 70. számú postán pedig külön apparátus foglalkozik ezzel. (Talán nem fölösleges megemlíteni, hogy jórészt öreg postások végzik ezt a munkát, s ha nyugdíjba mennek, nem biztos, hogy lesz megfelelő utánpótlás.) Kétségtelen, hogy nem gondtalan a postások élete. Nagyobb városokban talán könnyebb, hiszen szabadság idején, szabadnapokon gondoskodnak a helyettesítésről. De érkeznek expreaszikülde- mények, táviratok, s nem utolsó sorban újságok a legkisebb lakott helyekre is. Ott vagy a családtagok állnak be helyettesnek, vagy másokat — nyugdíjasakat, háztartásbeli asszonyokat — kérnek föl, hogy némi mellékkereset ellenében vállaljanak szombat-vasárnapi munkát. Nyugdíjnaptár Előfordul olyan eset is, hogy a kezdeményezést dicsérik széles körben — csak éppen azt tudják kevesen, hogy a postától származik. Ilyen a minden év végén kézbesített „nyugdíjnaptár'’, amelyből jó előre megtudják a nyugdíjasok, hogy a következő évben melyik hónap melyik napján várhatják járandóságukat. Igaz, ez a postának is előny, hiszen nem kell újra meg újra fölkeresni a nyugdíjast, aki általában ráér otthon maradni. Mindent összevetve: a posta szemmel láthatóan kifelé tart a sokéves hullámvölgyből. Természetes, hogy ez nem megy egyik napról a másikra- De a posta most már nem is türelmet kér. Inkább segítséget: észrevételeket, idejében adott jelzéseket, hogy mielőbb segíteni lehessen ott, ahol még vannak — mert vannak — hibák. V. E. Hagyomány a kiváló Bensőséges eseményre került sor a napokban a kis- gyalaní Petőfi Termelőszövetkezetben. Nándorfalvi Nándor elnök és a szövetkezet más vezetői elbúcsúztak két bevonuló fiataltól: Bódis László és Varga István mezőgazdasági szerelőktől, majd átnyújtották neki a bevonulási segélyt. — Arra kérünk mindkettőtöket, hogy szolgáljatok becsülettel, kövessétek a tőlünk korábban bevonultak példáját. Büszkék vagyunk arra a szép hagyományra, Szabó Zuhan hogy a szövetkezet katonafiataljai valamennyien kiválóként jöttek vissza a hadseregtől. Ezt várjuk tőletek is és azt, hogy leszerelés után itt folytassátok majd munkátokat. A szárítótelepen levő kis műhely előtt a kellemes napsütést kihasználva a szabadban dolgozik Szabó Zoltán gáz- és vízvezetékszerelő. Néhány percre megáll, fölidézzük a hadsereghez fűződő emlékeit. — Engem is éppen ügy Szabó László Bővül a választék Kevés iskola rendel tejet A tej ipali vállalatok az idén a tavalyinál 10 százalékkal több iskolatejet, kakaót, karamellát állítanak elő. Ez a mennyiség azonban mindössze az általános és középiskolás tanulóifjúság 25 százalékának elegendő. A tejipari vállalatok trösztjének tájékoztatása szerint sokkal több dobozos tejtermék előállítására lenne mód, a korábbi csomagolóanyag-gondok is megszűntek, ma már itthon is gyártják a műanyag poharakat. A szállítás sem okoz problémát. Az iskolái? azonban sok helyen , elutasítják a tejipar, illetve a szállító vállalat ajánlatát arra hivatkozva, hogy hiányzik a megfelelő tároló- és elosztóhelyiség, gondot okoz a poharak és egyéb hulladékok eltakarítása, elszállítása. Kevés helyen van Jcorszerűen fölszerelt iskolabüfé. Az is- kolatej-árusítás legkorszerűbb módját, az automata adagolót pedig még csak kísérletként vezették be néhány nagy középiskolában. Az Országos Egészségnevelési Intézet az illetékes tanácsokkal, valamint a tejipari vállalatokkal közösen széles körű propagandát fejt ki annak érdekébe, hogy mind több gyermek jusson egészséges reggeli, tízórai italhoz. Reméljük, ez a hírverés Somogybán is sikeres lesz, mert jelenleg nálunk sem jobb a helyzet az országosnál. A Kaposvári Tejipari Vállalattól Nagy Lászlóné elmondta: — Kapacitásunk gyakorlatilag korlátlan, azaz arra elegendő, hogy ellátási körzetünkben akár minden gyereknek jusson egy pohár tej. De általában csak szeptember végétől, október elejétől növekszik meg a fogyasztás. Tavaly a körzetünkben levő 46 ezer gyerek közül elvileg negyven ezerhez juthatott volna el az iskolatej; ennyien tanultak olyan iskolában, amelyikbe vittünk termékeinkből. De naponta csupán ' 4950 pohár tejet, 8100 pohár kakaót és 2700 pohár karamellát szállítottunk az iskolákba, azaz mindössze 15 750 diák fo- gyasztott tejterméket. Mi az idén is igyekszünk agitálni, reklámot csinálni, de a fo gadókészség javulása nem tőlünk függ. Ha kell, mi szállítunk. Jó utakon a településfejlesztés Nélkülözhetetlen a társadalmi összefogás Csoikoinyavisonta megyénk egyik legfurcsább települése. Jószerével egyetlen utcából áll. Mondják, tizenöt évvel ezelőtt még hatezren éltek itt és a környező pusztákon, illetve Rinyaúilakon. Ma alig háromezren vannak. A fiatalok Pécsre és az egyre jobban fejlődő Barcsra költöztek. Nemcsak azért történt ez, mert az elmúlt évek ben divat volt városba költözni, hanem objektív okai is voltak. A falu központi részein nem lehetett építkezni, a szélen pedig nem engedtek újabb portákat létesíteni. Az utóbbi években csak a fürdő környéke épült. Márton Lajostól, a községi pártvezetőség titkárától hallottam, hogy ismét egyre többen érdeklődnek a cso- konyavisontai fürdő után. Nemcsak jugoszlávok jönnek, hanem németek, no és hazaiak is. A vendégjárásnak nem mindig örülnek a helybeliek. Ha egy hétvégén a szokásosnál többen érkeznek, akkof gyorsan fogy a tej meg a kenyér, és a csoko- nyavisontaiaknak alig marad. Igazi vendéglőjük nincsen. Ha valaki ebédelni szeretne, annak el kell mennie Barcsra vagy Lábodra. Közelebb nincs meleg kony- hás étterem, így a közét-' keztetést sem tudják megoldani, s az idősebbeken sem tudnak segíteni. Amikor legutóbb a párttitkárral találkoztunk, éppen a tanévnyitóról jött, és az iskola miatt berzenkedett. Legalább négy új tanteremre lenne szükség — szolgálat búcsúztattak, mint a többi bevomulót. Nekem akkor még két esztendőt kellett szolgálnom, de az első pillanatban megfogadtam: nem hozok szégyent a szövetkezetre. Háromszoros kiválóként, szakaszvezetőként távozott a hadseregből. Éppen befejeztük a beszélgetést, amikor tehergépkocsi gördült be az udvarra. A pilóta, Szabó László akkor vonult be, amikor batyja, Zoltán leszerelt. — Az elhatározásom hasonló volt, mint bátyámé. Én ugyancsak Kaposvár mellett szolgáltam, de már csak 18 hónapot. Mindenben követte testvére példáját: háromszoros kiválóként, s ugyancsak szakaszvezetői rendfokozattal szerelt le. Vörös János rancsnokaim lehetővé tettek, hogy a szolgálat mellett tanulhassak, így katonaként elvégeztem a technikusi minősítő tanfolyamot. Én „csak” a hadsereg kétszeres élenjárója lettem, amikor ez év elején leszereltem. A legfrissebb katonaélményei Vörös János növény- termesztő brigádvezetőnek vannak. — Én kissé távolabbra, Zalaegerszegre kerültem. Mielőtt 1978-ban a termelő- szövetkezetbe jöttem — szüleim is itt dolgoznak —, a kaposvári Móricz Zsi gmond Mezőgazdasági Szakközépiskolában érettségiztem. PaA bekeretezett fényképek ott láthatók a tsz tanácstermében, a Kiváló termelőszövetkezel kitüntetés mellett. Amikor vendégek érkeznek, Nándorfalvi Nándor elnök éppen olyan büszkeséggel szól a fiatalokról, mint arról, hogyan nyerte el a szövetkezet a kiváló címet. Sssfaí László mondta, s egy olyan helyiségre, amelyben a napközisek vannak, este pedig a szórakozni vágyókat lehet fogadni. Csokonyavisontá- nak nincsen művelődési há za, csupán egy szemnek szép könyvtár várja az érdeklődőket. Ha nagyobb rendezvényt akarnak tarta ni, akkor a gépjavító művelődési termét kell kölcsönkérni, de oda is mindössze százhúszan, százharmincán férnek be. — Milyen lehetőségei vannak településfejlesztésre egy olyan kis településnek mint amilyen Csokonyavi- sonta? — kérdeztük Márton Lajost. — A tanácsi pénzeszközök hiányában minden eddiginél nagyobb szükség van a társadalmi összefogásra. Ha el akarunk érni valamit, akkor csakis ez az út járható. A lakosság, s ezt tapasztalatból tudjuk vállal mindent, ha értelmes célt tűzünk ki. Két évvei ezelőtt 2,5 millió forint értékű társadalmi munkát vé geztek a helybeliek. Akkor a településfejlesztési versenyben megyei harmadikok lettünk. Tavaly 2,2 millió forintnyi értékkel gazdagítottuk lakóhelyünket. Sok segítséget kapunk a kisiparosoktól is. ök korszerűsí tették az iskola világítását ők terveztek az óvoda központi fűtését, és ők is csinálták meg. Gondot okoz a termelőüzemek kérdése. A helyi, illetve a rinyaújlaki tsz kivételével nincs olyan üzemünk, amelynek a központja is itt lenne, s igy azok hozzájárulhatnának a településfejlesztési pénzekhez. Az egykori gépjavító ma jórészt a barcsi Vörös Csillag érdekeltsége. Az Unitech központja ugyancsak ott van. Egyedül a szocialista brigádjaik önzetfen segítségével számolhatunk. — Sikerül-e a közeljövőben megoldani a csokonya- visontai gondokat? — A gondok sürgetőek, tehát orvosolnunk kell azokat. Ahogy ismerem a falunkat, tudom, hogy összefogással megépítjük az iskolát, s talán a vendéglőt is. -n K. J. mai kommentárunk Élményekkel gazdagodva Sokan indultak útnak az idei nyáron, s mennek most ősszel is, hogy fölkeressék, hazánk nevezetesebb tájait, történelmi helyeit, amelyeket korábban csak tanulmányaikból, olvasmányaikból ismertek. Azok, akiket nemcsak <f.z a cél vezetett, hogy egy-egy tájegységünk nevezetes ételeivel, boraival ismerkedjenek, valóban élményekkel, tudásban gazdagodva térhettek vissza. Félreértés ne essék, kgy ilyen országjáráshoz, több napos kiránduláshoz, a jó hangulathoz hozzá tartozik, hogy a résztvevők megkóstoljanak egy különleges alföldi gulyást, egy szegedi halászlét. Am szegényes az országjárás, ha annak csupán a különböző gasztronómiai ínyencségek földerítése a célja, Szerencsére az országjárók többségét nem csupán ez készteti indulásra. Példák sokaságát ismertethetném, hogy az útnak induló üzemi vagy vállalati közösségek miként dolgozták ki jó előre útiprogramjukat, s hogy abban mi minden szerepelt, kezdve a történelmi emlékekkel való ismerkedéstől a közös szórakozásig. De csupán egyet említek. A Zselic SE honismereti csoportjának következetes törekvése, hogy útjaik során valóban a honnal ismerkedjenek, s maradandó élményeket szerezzenek. Legutóbb egy negyventagú csoportjuknak az Alföldre, a Viharsarokba tett négynapos kirándulása is ezt bizonyítja. Szeged, Orosháza, Szentes, Hódmezővásárhely, Gyula volt többek között útjuk célja. S e helyeken Szántó Kovács János, Achim András harcainak színterével, illetve a magyar operairodalom megteremtőjének, Erkel Ferencnek emlékeivel ismerkedtek. Jutott arra is idő, hogy néhány vidám, jó hangulatú, órát töltsenek a kondorost csárdában, g'yönyörködjeúek a szarvasi arboretum természeti kincseiben, megtekintsék a békésszentandrási szö- nyeggyárat, a kecskeméti tanácsháza dísztermét. S végül a pusztavacsi Jeltorony volt útjuk végállomása. — Felejthetetlen élményekkel tértünk haza — mondták az országjárás résztvevői. Megismerték hazánk, a parasztmozgalom, valamint a zenetörténelem emlékeit, láthatták fejlődő, gazdagodó országunkat. Így van értelme, tartalma az országjáró kirándulásnak. S az ilyen utakon részt vevőkben óhatatlanul is erősödik a múltunk, jelenünk értékei feletti büszkeség, s ezzel együtt a hazánk iránti szeretet is! Sz. L. Ikarusok Kuvaitba A Mogürt Külkereskedelmi Vállalat és az Ikarus szerződést írt alá egy kuvaiti vállalattal százhúsz Ikarus 250 típusú légkondicionált, távolsági autóbusz szállítására mintegy 10 millió dollár értékben. A magyar autóbuszok jól ismertek és népszerűek a közel-keleti országokban. Kuvait 15 év óta rendszeresen vesz magyar járműveket. A távolsági Ikarus-bu- szok a különleges éghajlati viszonyok között is jól beváltak, például olyan távolságokon, mint a Kuvait— Irak és a Kuvait—Szaúd- Arábia hosszú távú vonalakon.
