Somogyi Néplap, 1983. szeptember (39. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-04 / 209. szám

Korszerűsödő iskolák Beszélgetés Drecin József művelődési államtitkárral Gyermekek a süllyedi fedélzeten A teljes felújítás október végére várható A 196 ezer élsó osztályos tanulóval együtt 1 millió 270 ezer — az előző évinél 25 ezerrel több — diák ült be augusztus 29-én az általános iskolák padjaiba. Jó helyzet­ben vagyunk, mert — gazda­sági és más gondjaink elle­nére — az oktató-nevelő munka megújításában bizta­tó eredmények születtek. Természetesen ebben a tan­évben sem lesz kevesebb a tennivaló. Felkérésünkre Drecin József művelődési miniszterhelyettes a felké­szülésről, az oktatás anyag i- bechnikai feltételedről, körül­ménye iiről, korszer üsd bésérő 1 idott tájékoztatást. — Egyes településeken még hiányosak, néhol rosz- ■ zak a feltételek, még min­dig sok az elavult felsze­reltsége iskola és a szük­ségterem. Milyen fejlesz­tésről lehet számot adni? — Az elmúlt tanévben a Sf<7 általános iskolából 722 mködött váltakozó tanítás­sal. A 40 442 osztályterem ki- enc százaléka minősíthető szükségtanteremnek, n mint­egy ötezer tantermet használ­jak váltakozva A mostani oktatási évben 1375 új tan­erem vájrta a tanulókat, na­gyobb részük új, önáló isko- aépületben van. Ez tette le­hetővé ezer új tanulócsoport szervezését, s azt is, hogy ne növekedjék az osztályok ta­valyi huszonhetes átlaglét­száma. A tanácsok 1983-ban 4 milliárd forintot irányoztak eló az általános iskolai háló­zat fejlesztésére, ez csak­nem 700 millióval haladja meg a VI. ötéves tervben er­re az évre tervezett összeget. Ez döntően annak eredmé­nye, hogy több megyei ta­nács meggyorsította a fej­lesztéseket, illetve korábban kezdte meg eredetileg ké­sőbbre tervezett iskolák épí­tését Javítja a képet az is, hogy a tanácsok az általános iskolákra költik felújítási pénzeik jelentős részét A beruházások jelenlegi, szük­ségszerűen lassúbb üteme mellett fontos a meglevő épületek jó állapotának meg­őrzése. A múlt évben a kul­turális ágazat teljes egészé­ben 2 milliárd 745 millió fo­rintot fordított eirre a célra, amelyből 1 milliárd 29 mil­lióval részesültek az általá­nos iskolák. — Jelentősek még az egyes iskolák közötti kü­lönbségek, ami nyilvánva­lóan késlelteti a tanulók egyenlőbb esélyeinek meg­teremetését ... — Kétségtelen, hogy a fo­lyamatos felújításokra az említettnél még több pénzre lenne szükség. Tény, hogy is­koláinknak mindössze negye­de nem szarul felújításra, ötödrészüket meg már nem is érdemes felújítani, hiszen legtöbbjük vályogból ké­szült. Tetézi gondunkat, hogy az oktatóhelyek 21 százaléka eredetileg más célt szolgált. Az egy tanteremre jutó ta­nulócsoportok száma mégis csökkent, ma után többAerem Matyóföld emlékei Nemes szenvedélynek hódol dr. Molnár Lajosné tanárnő. Sri hal mi lakásán négy évtized alatt a Matyóföld népi életé­nek mintegy 400 tárgyi emlékét gyűjtötte össze. épült és épül, min* ahány csoport alakult. Természete­sen segít ebben az úgyneve­zett egyéb helyiségek, tehát a napközis szobák, az úttö­rő- és klubhelyiségek, a könyvtárak igénybevétele, Az iskolák közötti különbsé­gek felszámolása a tárca ré­gi törekvése. A kiegyenlítés, a felfelé nivellálást jelentő közelítés azonban még hosz- szú időt igényel. Meg kell fontolni alaposan minden döntésit, hiszen a helyi gon­dok átmeneti, kapkodó megoldása egyrészt rontja a meglevő színvonalat, ugyan­akkor más természetű, meg­lehet: súlyosabb problémát szülhet Nyilvánvaló, hogy a tanteremhiány felszámolá­sának legjobb módja egy új Iskola, amely nemcsak fede­let hanem korszerű, színvo­nalat, hatékony oktatást te­remt a gyerekeiknek. Ám le­het, ez az iskol^ még oly nagyszerűen fölszerelt is, ha zsúfolt kevesebbet képes nyújtani, mint egy tárgyi el­látottságban szerényebb, ke­vésbé korszerű, de nyugodt légkörű intézmény. Az opti­mális megoldást mindenütt mérlegelést érdemlő szem­pontok összevetésével kell megtalálni. — A jó iskola fogalmába beletartozik a taneszközök és állóeszközök korszerűsí­tése is. Milyennek látja eb­ből a szempontból az or­szágos helyzetet? — Igen jelentősnek tartom az iskolavilágítási program végrehajtását A megyei ta­nácsok pályázatokkal folya­modhattak vissza nem térí­tendő állami támogatásért Valamennyi jóváhagyott pá­lyázat költségigényét fedez­tük, az eredetileg előirány­zott összeg háromszorosát: 62 millió forintot utaltunk ki az illetékes tanácsoknak. Gyors ütemben folynak a világítás­korszerűsítési munkálatok. A pályázatba be nem vont, il­letve nem vonható, jelenleg nem megfelelő megvilágítású tantermek ilyen jellegű át­szerelése azonban még sok pénzt és időt igényéi... A tanácsok minden évben — az idén is — számottevő össze­gekkel egészítik ki a tanesz­köz-beszerzésre központilag biztosított 60 millió forintot. Az új nevelési-oktatási ter­vek bevezetésével egy időben készülnek az alapvető fontos­ságú taneszközök. Jelenleg is folyamatosan érkeznek az iskolákba a szükséges segéd­letek. A minisztérium az in­tézmények tíz százalékában megvizsgálta a taneszköz-el­látottságot. Arról a megnyug­tató tényről győződhettünk meg, hogy az iskolák rendel­keznek az új nevelési-okta­tási terv teljesítéséhez félté ■- lenül szükséges eszközökkel. A műveltséget alapozó álta­lános iskolák megfelelő kö­rülmények között kezdheti le­folytathatják ősztől a fiatal generáció oktatását. G. R. A Somogyi Néplap 1974. október 12-i számában egy hangulatos, üdvözlő cikk jelent meg a Petőfi utcai óvoda átadásáról. A gyer­mekek örömmel vehették birtokukba az akkor telje­sen modemnek tekinthető kétszintes — megyénkben ez volt az első ilyen —, kiváló felszereltségű óvodát. Ti­zenkétmillió forintba került a kétszázötven kisgyermek birodalma, s idézem az épí­tők dicséretes helytállásá­ról: „a költségvetési üzem dolgozói a két évre tervezett munkálatokkal fele idő alatt végeztek”. Eddig a cikk, és eddig az öröm is. Néhány év múlva ugyanis jöttek a bajok. No, nem csőstül mindjárt... Először az óvoda konyhája kezdett süllyedni, majd falak repe­deztek meg, aztán a gyere­kek mosdói, fürdői körül tá­madtak gondok 1979-80- ban, így a városgazdálkodási vállalat — mely időközben a költségvetési üzem helyébe lépett — megint munkához látott. A kivitelező szava­tossági felelőssége lejárt, így a városi tanács, mint fenntartó, újra a zsebébe nyúlhatott. Akkor már töb­ben azon a véleményen vol­tak, hogy ezen a szanált, roskadó, löszös területen gondatlanul végezték el az alapozást. Az azóta jelentkező prob­lémák ezen a nyáron tetőz­tek. A két kétszintes szárny közül az egyiket teljesen le­zárták, míg a másiknál a mosdókat, a WC-ket bontot­ták. A felújítások hármas szervezésben folynak: az eredeti tervező, egy pécsi vállalat mérte föl a hibá­kat, alakította ki a re­konstrukció menetét közö­sen a városgazdálkodási vál­lalattal, míg a Somber az ellenőrzést, irányítást végzi. Az óvodában a hat cso­port helyett most négy mű­ködik. A kisgyerekeknek je­lenleg az emeletre kell jár- nik tisztálkodni, s a föld­szinti átalakított személyze­ti illemhelyet vehetik igény­be, természetesen állandó felügyelet mellett. Kovács Jánosné, az óvoda vezetője nem panaszkodó típus, most mégis azzal kezdi: — Legjobban az bántott bennünket, hogy néhány szü­lő rögtön a Köjál-ért kiál­tott. A gyerekek balesetve­szélyes, sőt, mint állították: életveszélyes körülmények­nek vannak kitéve a felújí­tás és az épület állaga miatt. — Mutatja a két Kö­jál-jegyzőkönyvet. Ezekben erről szó sincs. — Tényleg nehezebb körülmények kö­zött, nagyobb felelősséggel folyik az óvodai munka. A napokban felállítjuk az építkezést elválasztó kerí­tést is az udvaron, ez telje­sen megszünteti még a lehe­tőségét is a balesetveszély­nek. Az ígéretek szerint ok­tóberben a két csoportunk is — mely most a Petőfi ut­Pöttöm országom Rozálka hetvenhárom éves. Pöttöm országában — kis há­zában — mint csodálatos kis angyal él. Negyvenwattos égő fényében teszi elém kedvenc étkemet, a tükörtojást. Hár­mat mint mindig; atya, fiú, szentlélek — nevet ilyenkor. Rossz fiú vagy — építget csendes szavakat —, már csak a névnapomon látogatsz el hozzám. Apró szobái falán két sor­ban megsárgult fotók sora­koznak, a televízión — a mo­dern kor eme jelképén — ná­la finom porvéteg árulkodik a „használatáról” Tízkor, mint mindig, villanyt olt ná­lam a tisztaszobában. Reggel a szőlőbe készülünk, de előt­te még jóízűt álmodom az idén fosztott kacsatollal tö­mött párnákon. — Előrébb tekeredett az W6 — csacsog a hajnali úton. —• Magtárban a gabona, édes mar a szőlő, zörög a kukori­calevél, pedig hol van még Mihály napja. A latyakos földúton fű­szálak simulnak a vászonci­pőmre, őneki pedig fénylik a három számmal nagyobb gu­micsizmája. A kapákat én viszem, ő. az elemózsiát, s a vizet kicsiny fonott korsójá­ban. — Két évig kotorták a fo­lyót, most hát csak alkalmi hídjaink vannak, sokszor bo- tolog rajta a lábam — mond­ja. A hosszú berekág azon­ban segít rajtunk: először ő topog át vele, majd visszalö- lji nekem erre a partra. Ta­lán félméteres víz folydogál alattam sárgán elöbukó tavi- rózsa-tengerrel, nincs hát mitől félnem, mégis izgatot­tan egyensúlyozok. — Tedd csak vissza a ..se­gédet”, jönni fog az öreg Mónus utánunk. Ismered, alig lat már — figyelmeztet Rozálka kedvesen. Erdőin haladunk át, az egy­kori öreg tölgyesen, amelyre csak felnőtt csihatok és ki­vágott tüskök emlékeztetnek. Negyedóra múlva már a sző­lők között kanyargunk, majd egy homokhordó bukkan elénk. Ezen le, aztán fel, és ott is vagyunk. A szőlőben, mely az eladás miatt kicsinnyé zsugorodott, gyönyörű sárga és kék für­tök kínálják magukat. Gaz egy szál sincs. A megkapált földön még jól látható a friss gereblyézés. — Tudod, nem gondoltam, hogy tényleg eljössz, így az­tán megkapáltam utoljára — mondja Rozálka cinkosan. Körüljárjuk a két vágót, sehol sinnes nyoma szőlölo- pásnak. Sosem tudtam meg­győzni róla, hogy ez a ge- reblvézcs értelmetlen. Ha va­laki rájár, hat úgyis csak a nyomát üthetjük bottal. Hajthatatlan volt ebben, pe­dig még ő mesélte a történe­tet a tolvajról, aki lábbelijére zoknit húzott, hogy a nyoma felismerhetetlen legyen. Falatozunk hát jóízűen, beszélgetünk. Eldöntjük a szüret napját. Meglegyen-e szeptemberben, vagy inkább október első vasárnapján? Megválaszolatlan marad a kérdés még otthon is, mikor a naptáramat lapozom. Itt egy találkozó, amott egy uta­zás, az utána következő va­sárnapon egy régein tervezett otthoni munka szerepel. Ro­zálka választ váró arcára pil­lantok. Türelmes, idő baráz­dált arcocska. Felelek hát, és beírással szentesítem is: jön­ni fogunk biztosan. Előtte még azért levelet írunk ne­ki. A faluban ittmaradt öregekhez mindig visszatér szüretre a família. Ígérem hát neki és hatásos érvvel meg is toldom: — Látod, a névnapodra is eljöttem. Végigsimítja mosolyéval a vázaba tett ajándék virágai­mat: — A legszebb kakaso­mat pucolom íöl nektek. Békés József eai lakásóvodában van — visszatérhet az épületbe. Az udvaron ugyanakkor mindössze három munkást láttunk. A pécsi maszek, aki az épület alapozásának meg­erősítési munkáit vállalta, visszalépett. Mi a tényleges helyzet, ezzel kopogtattunk be a Somber igazgatójához, Görög Ottóhoz. — Az 1973—74-ben épült óvoda generális javításra szorul. Föltehető, hogy a kivitelező hanyagságából fa­kadt az építmény süllyedése. Itt valamikor régi épületek álltak, s elbontásuk után számos, pince, kút, gödör maradt vissza. Ezek kedve­zőtlen hatása csak ma je­lentkezik. Egyetlen dolog van, ami a mai napig sem tisztázott teljesen. Vajon ezek az ismeretlen gödrök és a bennük összegyűlt csa­padékvíz okozták-e a süllye­dést és a közművek meg­rongálódását, vagy éppen a közműveknek a gondatlan kiépítése miatt keletkezett a süllyedés? Az már 1980-ban kiderült, hogy hibásan üze­meltették a szennyvízcsator­nát, s ez akkor eldugult. — Mikorra várható a most már remélhetőleg végsőnek tekinthető átadás? — Véleményünk szerint október végén költözhetnek vissza a gyerekek. Jelenleg még vannak gondok. Az alá­falazást az Univerzum Gmk végzi, a belső munkákat a városgazdálkodási vállalat, a külsőket a Surján völgye Tsz vállalta. Az ő árszabá­suk egyelőre azonban elfo­gadhatatlanul magas. — Milyen új megoldások biztosítják majd a zavarta­lan üzemelést? — A tetőről a csapadék­vizet ezután két acélcsövén vezetjük el, a szennyvízcsa­tornát vasbeton köpenyben helyezzük él, az alapokat je« lentősen megerősítjük. Szin­te teljesen új közmű épül az egész intézményben. A szo­kásosnál nagyobb biztonság­gal készül a rendszer kiépí­tése. Előreláthatólag ötmil­lió forintot emészt föl a fel­újítás. B. 3. Fiatal szakemberek tábora A hagyományokhoz híven az idén is megrendezték a Balatonfenyves-alsói KISZ- táborban a fiatal agrárszak­emberek és az érdekvéde­lemmel foglalkozó fiatalok találkozóját A péntek esti tábornyitáson több mint öt­ven meghívott fiatalt üdvö­zöltek a megyei KISZ-bi- zottság mnkatársai. Szombaton délelőtt mind­két szekció meghallgatta a megyénk első félévi gazda­sági feladatainak teljesítésé­vel kapcsolatos előadást. Ez­után a fiatal agrárszakem­berek a bogiári borkombi­nátban részt vettek a siófo­ki járás mezőgazdaságban dolgozó fiataljainak szines, egész napos találkozóján. Itt különböző szakágakban, pél­dául traktoros ügyességi ver­senyen mérték össze tudá­sukat Megismerkedhettek a borkombinát jelenével, a Szombaton Skóciába uta­zott a Magyar Állami Ope­raház Balettegyüttese, amely Dózsa Imre balettigazgató vezetésével az edinburghi fesztiválon vendégszerepei. A balettegyüttes a Play­house Theatre színpadán hat alkalommal lép a közönség elé a Próba című rockbalet­tel, amelyet Bach zenéjének alapján Presser Gábor és Fodor Antal írt. A darab­nak egyébként ez lesz a kül­földi premierje. Az öperaház balett-társu­lata nem először vesz részt e világhírű kulturális talál­kozón. Első alkalommal 1963-ban mutatkozott be Edinburghban; Bartók: • A modern borászati technikák­kal, a bormúzeumban pedig a szőlőművelés történetét láthatták. A délutáni baráti beszélgetésen tapasztalatai­kat mondták el a szakmun­kások és a fiatal vezetők. A Fenyves alsói táborban az érdekvédelmisek Bőgő Józsefnek, a megyei KISZ- bizottság titkárának filmve­títéssel egybekötött beszá­molóját hallgatták meg, majd délután kiscsoportos foglal­kozás keretében a KISZ ak­tuális érdekvédelmi tevé­kenységének lehetőségeit vi­tatták meg. Ma a megyei tanács me­zőgazdasági osztályának ve- zetőhelyettese ad választ a fiatal agrárszakemberek kérdéseire, míg az érdekvé­delemmel foglalkozók a KISZ termelékenységet se­gítő feladatairól hallanak. fából faragott királyfi, X csodálatos mandarin, Far­kas Ferenc: Furfangos diá­kok, Aram Hacsaturján: Ga- jane című táncjátékának harmadik felvonása és a koncertműsor szerepelt prog­ramjában. Másodszor 1973- ban vendégszerepeit itt: ugyancsak A csodálatos mandarint, valamint Hacsa- turján: Spartacus című ba­lettjét mutatta be nagy si­kerrel. Skóciában az Opera-balett

Next

/
Thumbnails
Contents