Somogyi Néplap, 1983. szeptember (39. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-27 / 228. szám

Területi labdarúgó-bajnokság (Folytatás a 4. oldalról) győzelemhez. Bizony, ha a Rákóczi csatárai jobban koa* centrálnak, súlyos veresége* mérhettek volna ellenfelükre. Jók: Kurdi, Pető, Czabula, il­letve Vass, Tóth. Jutási Róbert Mohács—Táncsics SE 4:0 (3:0) Mohács, 800 néző. V.: Ru- becz. Mohács: Hornyák — Tóth, Markovics, Rumszauer, Brecska — Ambrus, Hámo­ri, Dárdai — hőrincz, Tuke- rics (Vincellér), Freppán. Ed­ző: Mathesz Imre. Táncsics: Füredi — Balogh, Szeitz, Obert, Mim — íwl:- mann (Jurin), Martin, Varga — Ratting, Pazaurek (Boh­ner), Balaton. Edző: Véber János. A 30. percben született az első gól: Lőrincz húsz méter­ről lőtt a hálóba a későn mozduló Füredi mellett 1:0. Négy perccel később, egy szögletrúgás után a Táncsics védői elméláztaik, és Rum­szauer 6 méterről a kapu bal oldalába fejelt. 2:0. A 43. percben ismét késlekedtek. a Táncsics védői, ekkor Amb­rus külde fejessel a labdát 8 méterről a bal sarokba. 3:0. A 65. percben állította be a hazai együttes a végered­ményt; Szeitz a 16-oson be­lül szabálytalankodott Frep- pánnal. s a megítélt büntetőt a sértett a bal sarokba vág­ta. 4:0. A vártnál könnyebben ju­tott a két pont birtokába a minden csapatrészeben jobb mohácsi együttes. A Táncsics támadóinak csak egy-egy fel­lángolásuk volt, de igaza ve­szélyt nem tudtak jelenteni a hazaiak kapujára. Szeren­csére a negyedik gól után a Mohács ia lefékezett, öncélú játékával inkább a közönsé­get szórakoztatta Az erőtle­nül, szétesően és figyelmetle­nül játszó Táncsics az ilyen arányú vereséget megérde­melte. Jók: Rumszauer, Dár­dai, Freppán, Ambrus, illet­ve Varga, Mim. Jurák József Bo*i arletl e—Masaszaszvar 3* (2:0) Munkában a sellyei védelem. Boglárlelle, 700 néző. V.: May. Boglárlelle: Horváth — Kolovics, Gulyás, Fejes, Pin­tér — Andermann, Pirger (Hollóst), Kiss — Kalász, Ju­hász, Pusztai. Edző: Bolla László. Mázaszászvár: Bálint :— Czár (Beke), Maglódi, Kato­na, Komáromi — Kója, Guth, Roth — Dunai P., Dunai Gy. (Hódost), Agócsi. Edző: Roth Antal. A viharos erejű szélben idegesen, sok hibával tar­kítva kezdte a játékot a ha­zai együttes. A vendégek csaknem vezetést szereztek. Tíz perc elteltével talált ma­gára a Boglárlelle, s attól kezdve átvette az irányítást. A 41. percben nem minden­napi góllal szerzett vezetést: Pusztai szögletből érintés nélkül csavarta az ellenkező sarokba a labdát. 1:0. Két perccel később Pusztai gurí­totta le egy szabadrúgásból Gulyásnak, s az 22 méterről bombázott a bal felső sarok­ba. 2:0. Szünet után széllel szemben is fölényben játszott a Boglárlelle, s a 70 percben Pusztai 8 méterről hagyott ki újabb lehetőséget. Nem így a 84. percben: ekkor 14 mé­terről küldött pattogós lövé­se utat talált a hálóba. 3:0. Magabiztos játékkal fek­tette két vállra ellenfélét a hazai együttes. A bányászok a mezőnyben ügyesen ado­gattak, de csak egy-egy el­futásra vállalkoztak. Ha a hazaiak kissé jobban kon­centrálnak, győzelmük na­gyobb arányú is lehetett vol­na Jók: Horváth, Fejes. Ju­hász, Pusztai, illetve Bálint, Kója, Dunai, P. Hódosi. Hajas Gyula A további eredmények: Szigetvár—Komló 6:2, Bonyhád—Boly 2:0, Nagymá- nyok—Kisdorog 0 :í, PBTC— Siklós 0:1. 1. Nagyatád Siklós 3. K. Rákóczi 4. Mohács 5. Senye C. Bólv 7. Bonvhád 8. PVSK 3. Kisdorog 10. Tánesics SE 11. Komló 12. Szigetvár 13. Boglárlelle 14. Mázaszászvár 15. PBTC ie. Nag^mányok 7 4 2 1 11- s 10 7 4 2 1 S- 4 10 7 4 1 2 11- 4 9 7 2 5 — 11- 6 9 7 3 3 1 3- 5 9 7 3 2 2 14-11 S 7 3 2 2 11-13 8 7 j 3 2 11- 3 7 7 3 1 3 13- 9 7 7 3 1 3 11-15 7 7 2 2 3 3- 9 8 7 2 2 3 í- 3 8 7 2 1 4 3-11 5 7 1 3 3 «- 3 5 7 2 I 4 3-13 5 7 — 1 b 2-1« 1 Országos ifjúsági bajnok­ság: Siófoki Bányász—Rába ETO 0:5 Országos serdülőbajnok- ság: Siófoki Bányász—Rába ETO 0:13 Területi ifjúsági bajnok­ság: Rákóczi I.—Sellye 1:1 Mohács—Rákóczi II. 10:1 Mázaszás zvár—Boglárlelle 2:1 PVSK—Nagyatád 2 rl Á Csurgó került az (Folytatás a 4. oldalról) Góüövők: Fazekas, Dé­le any, Ágoston, Gulyás (11- esböl), Gyökeres (öngól). Jók: Nagy J„ Nagy Z„ Ágos­ton, illetve Gelencsér, Gyu­ri cza, Lepenye. Kaposgép VL ifi—Fonyód ifi 7:0 Gone* István Somogysárd—Karad 6 KI (3:0) Somogysárd, 200 néző. V,: Cservölgyi. Somogysárd: Baranyai — Sági Gy., Sturm, Páll, Sági ti. Van- rstira, Máli, Knrucz, Serei, Szu- kies, Lukács (Kaszás). Edzöj Petz János. Karód: Szincsák (Károlyi) — Oberhuber (Verkulács), Komá­romi I., Sostai, Komáromi u., Lázár, Takács, Buzsáki, Lesz, Lepenye, Horváth. Góllövők: Sturm, Vancsu­KupadonloH Rómában és Házéiban Az Európai Labarúgó- szövetség (UEFA) végre­hajtó bizottsága úgy dön­tött, hogy az 1983/84. évi kupasorozat döntői közül a BEK-fináléra május 30-án a római olimpiai stadionban, a KEK záró találkozójára pedig két héttel korábban a baseli St. Jakob stadionban kerül sor. Nincs telitalálat a totón A 39. játékhét nyertes szelvénye: x 1 1 2 1 2 1 x X x 1 1 1 +2 x. Telitalálat nincs ezen a héten. Három fogadó ért el tizenhárom találatot, nyere­ményük 959 604 forint. A ti­zenkettesek 12 626, a tizen­egyesek 619, a tízesek 92 fo­natot érnek. ra. Serei (2—2). Jók: Van- csura, Páli, Kurucz, Serei, illetve Lesz, Horváth. Somogysárd ifi—Karúd ifi 3:0 Vanesura Vilmos A forduló válogatottja: Kornai (Barcs) — Vészi (Kiss J. SE), Páli (Somogy­sárd), Vancsura (Somogy­sárd), Gémesi (Szőnyi SE), Németh (Kiss J. SE), Nagy J. (Kaposgép VL), Fábián (Vasas), Edesár (Barcs), Végül eljutott a koronához. Óvatosan kézbe vette. Tibor egész közel tartotta az egyik stekklámpát. Sárga fém vil­logott, benne apró kövek szórták a sugarakat. A hölgy lassan megforgatta. Egy pil­lanatra Mike kezébe adta, retiküljéből olyasféle nagyí­tót húzott elő, mint amilyet az órások használnak. Amíg vizsgálta, még lélegzet sem hallatszott, csak látszott a 1 hideg levegőben. Aztán ki­nyilvánította: — A korona anyaga dub- lé. Sárgaréz, aranyfüst bevo­nattal, amely itt-ott foszlik róla. A kövek sem valódiak. : Hanem a forma magán ' vi­seli a kora reneszánsz min- . den jellegzetességét. j összefoglaló ítélete így i hangzót!; élre Markek (Csurgó), Pável Zs. (Vasas). 1. Csurgó 7 8 _ 1 22- 7 12 2. Kiss J.' SE 7 8 — 1 IC- 3 12 3. Marcali 7 5 1 1 31-10 11 4. Vasas 7 4 2 1 23-10 10 5. Tab 7 3 4 — 20-12 10 a. I.atinca SE 7 3 2 2 «- 7 8 7. Somogysárd 7 3 1 3 10- 7 8. Kaposgép 7 3 1 3 13-11 7 fl. Tarnóca 7 1 5 1 8- 8 7 10. Barcs 7 1 4 2 8- 8 6 ll. Zimány 7 2 2 3 11-18 8 12. Kadarkút 7 1 2 4 7-14 4 13. Fonyód 7 1 2 4 5-28 4 14. K. Gazdára 7 3 4 8-13 3 15. Szőnyi SE 7 1 1 5 8-21 3 1«. Karád 7 — 2 5 1-25 2 — Egyelőre vegyünk min­dent leltárba. Sorsáról ké- sőhb fogunk dönteni. A tu­lajdonjog kérdése is határ­eset. Kérem szíves türelmü­ket. — Mégis — szólalt meg a gyakorlatias Csibi —, mire számíthatunk? Mi a valószí­nű? A hölgy elmosolyodott. — Nos, ismételten türel­met kérek. Annyit azonban mondhatok, hogy két eset van. Vagy a — habozott a szóval — a gyűjteményt ma­gasra értékeljük, ez esetben az Önök jutalma is számot­tevő lesz. Vagy nem, akkor viszont a jogos örökős ren­delkezhet vele. A jogos örökös ezt a kije­lentést aligha hallotta, mert 4peo felkiáltott; HOFÉLIA Türelmünk rózsát termett Hofi Géza fején. Mert szin­te biztos, hogy azt a virág­kertet Hofélia homlokára a mi tűrésünk eredményezte. A Hofi-kabaré ugyanis csak fé­lig igazolta címét vasárnap este a kaposvári Latinca művelődési központban. Az első részben főként régi, többnyire joggal feledett slá­gereket hallottunk, divatja­múlt előadói stílusban, noha a konferanszié — Bodor Zol­tán — politikai kabarét ígért napjaink gondjairól. Ehelyett a jobb sorsra ér­demes művész, romos Opera­házunk magánénekese, Kül- key László gondtalan napo­kat idézett fel énekével Ná- polyróL Utána leleplezte in- kognitóját a zongorista: ő Havasi Viktor, az egykori táncdalénekes, aki ma is komponál. Régi dalainál csak szójátéka volt avíttább, mely- lyel előre felértékelte önma­gát, hogy poénjaiért esetleg őt kísérik... (A rossz poé­nért néha nem is ártana!) Azért legyünk igazságosak: Szerelem című új szerzemé­nye szép. Ennyi jót azért nem mondhatunk el Payer Andrásról: modoros, bájolgó, énekstílusával szinte „töri a magyart”. A sok sláger és annak ne­vezett, igazából be sem fu­tott szerzemény után a Bo­dor fivérek ízes, valószínű­leg Debrecen környéki kiej­téssel előadott száma jelen­tett felüdülést. „Sójukban” tényleg aktuális politikai, társadalmi gondokra reagál­tak. Műsoruk után újabb operaénekes, a Liszt-díjas Ütő Endre lépett föl, Husz- ka- és Kacsóh-operettek kerszámaival vizsgáztatva le dobhártyánkat. Az erősítés Ütőnél ugyanis felesleges ... Végülis jutalmunk nem maradt e!. Hofi Géza mégis­csak megjelent ophéliai jel­mezben, és valóban kabarét csinált. Azt a piebejusi szem­szögből fogalmazott, tucatnyi mozgásgeggel dúsított kaba­rét, mely egyedülálló, szinte intézményesítette őt. „A” Ho- fivá így lett. Hála a kriti­káknak, megszabadult kolon- caitól; a közönség egy-egy tagjának kipécézése, a „Csak hódolat illet meg”-attitűd, az egyes újságok — elnézést a szóért — cikizése a múlté. Elsőrendű szempont a mon­danivaló. Ehhez választ esz­közöket Igaz, a plebejusi szemszög néha békaperspek­tíva, rálátásnji magasból másként festenek a dolgok, de Hofi-Ophélia az átlagla- josok gondolatait mondja ki vagy ha úgy tetszik: közve«, títi oda, ahol madárperspek­tívából is látszanak a dől», gok. Nincs szándékomban poén» gyilkossá válni, nem közlöm csattanóit — azok érdekében, akik majd ezután látják mű­sorát színpadon vagy képer­nyőn. Tény azonban, hogy humora e műsorával nemi­képp árnyaltabb lett. a barna és a fekete is kitetszik. S hogy mennyire élő a kapcso­lat közte és a közönség kö­zött, arra .jellemző: olykor elég egy fél kacsintás, egy gesztus, egy látszatra tétova mozdulat, és mi értjük, .mit akar közölni szavak nélkül. Neki nem kell kikényszerí- tenie a közönségből azt, hogy vele énekeljen, mint a rossz táncdalénekeseknek. Műsora közben föl sem. merül bennünk, hogy Ophe­lia jelmezét voltaképpen az égvilágon semmi sem indo­kolja, miként az sem. hogy ..összehord hetet-hayat”. az egyes műsorblokkok között nincs szerves összefüggés. Va­lóban gondjainkat-bajain-' kát sorolja, de úgy, hogy közben meg is könnyebbül lünk tőlük egy kicsit. l. r. TabS füzetek A helytörténeti bizottság kezdeményezése Régi terv volt Tabon a nagyközség krónikájának megírása és közreadása. Annyi kudarc, hiábavaló munka után most végre megvalósul a lelkes hely­történetírók vágya. Tavaly decemberben a nagyközségi — Nézzétek! Nézzétek! Tessék nézni! A szoba bal hátsó sarká­ban állt, egy drapériát hú­zott félre. A drapéria mögött benyíló lapult. Odasereglet- tek, odavilágítottak. Mintha egy privát szentélyt szemlél­tek volna. Szemből hatalmas festmény . lógott, féloldali fordult nőalakot ábrázolt. Arcáról felismerték a fres­kón és viaszfigurán szereplő vajdalányt, ruházata azonban a múlt század közepének di­vatját tükrözte. A festmény mellett két bronz falikandaláber díszlett, előtte pedig hófehér már­ványasztalon két, mindössze két tárgy hevert. Az egyik vörös szattyánbőrbe kötött mappa, a másik fekete ma­rokén kötésű könyv. Korona, az annyira áhított korona, a kívül festményen ábrázolt korona eredetije — sehol A változatlanul didergő bundás hölgy a mappát szét­tárta, egy pillantást vetett a benne rejlő merített papírív­re, és már vissaz is csukta. Bár kissé tovább böngészte, de hasonlóan járt el a nyomtatott kötettel. Hossza­sabban időzött a képnél. Vé­gül némi habozás után mind­háromról meghozta verdikl­m, A kép — mondotta — is­meretlen festő műve. Nem szignálta. Talán Madarász Viktor vagy Wagner Sándor alkotta. Alaposabban meg fogjuk vizsgálni. A mappa magánlevelet tartalmaz, az örökös a leltárbavétel után máris átveheti. A kötet is őt illeti meg, azzal a kikötéssel, hogy megőrizni és kívánságra tudományos kutatás céljaria betekintést engedni köteles. Klári máris nyújtotta utá­nuk a kezét, de Mike azt ja­vasolta, hogy a két hagyaté­kot otthon nézzék meg, nyu­godtan. Erre csak ké6ő dél­után került sor, miután már minden leltárba került a nagy értékű freskótól kezdve az utolsó talmi násfáig és boglárig: és miután máraz alagsor bejárati ajtajára rá­került a hatósági pecsét 43. Végül is elérkezett Klári ideje. Feltűnően félrevonult a szoba sarkába, ő, a főszerep­lő, akinek szavait hárman is lesik. Ajkait beszíva, a dí­ványra kuporodva felütötte a könyvet. Időnként figyelmez­tetően azt mondta, hogy psszt, holott senki sem szó­lalt meg. Aztán megunta a jelenetet és megkérdezte: tfolytatjuk) tanácsülésen végre valaí, mennyi akadályt sikerült el­hárítani, s így megállapodás született, hogy Tabi füzetek címmel 24 füzetben megje­lentetik Tab történetét. Az általános helytörténeten kí­vül külön füzetekben ösz- szegzik a helyi üzemek, in­tézmények múltját. A na­pokban jelent meg az első, a Videoton tabi gyáregysé­gének történetét bemutató füzet. Bolevácz József, a nép­frontbizottság, valamint a központi könyvtár által életrehívott helytörténeti munkabizottság vezetője szerint évi egy-két füzet megjelentetése látszik kivi­hetőnek. A második füzet Tab földrajzát dolgozza föl, s már előkészítés alatt áll a kisipar és kiskereskede­lem történetét bemutató anyag. Ugyancsak megkez­dődött az anyaggyűjtés 1919, valamint a fehérterror korszakának megírásához. Érdekesnek ígérkezik az el­ső népnevelési egyletek es körök történetéről a köz- művelődés mai helyzetéig átfogó képet adó téma. Je­lentős anyag gyűlt össze a vasút történetével kapcso­latban is. Megnehezíti az önkéntes helytörténészek munkáját, hogy a második világhábo­rú alatt a település múltjá­nak közigazgatási dokumen­tumai csaknem teljesen megsemmisültek. Elsősor­ban a tabi könyvtár dolgo­zóinak köszönhető, hogy a több évig tartó gyűjtőmun­ka során elveszettnek hitt írásos emlékeket is sikerült megtalálni. Gazdagabbá teszi a ren­delkezésükre álló anyagot az a több mint félezer fotó, amelyet tavaly a Változó Tab címmel rendezett kiál­lítás előkészítésekor gyűj­töttek. Ugyancsak nagy se­gítséget ad az a mikrofilm­tár, amely az 1849 óta meg­jelent valamennyi, Tabbal kapcsolatos sajtóközlést, sőt az egykori helyi lapok évfo­lyamait is őrzi. (Képünkön.) A tabi helytörténeti bi­zottság egy újabb elképze­lés megvalósítását is elkezd­te: a környező községek ta­nácstagi csoportvezetőinek, népfrontelnökeinek, népmű­velőinek és könyvtárosainak segítségével a hét társköz­ségben is megkezdték a helytörténeti kutatást. Ed­dig több mint ötven idős ember visszaemlékezését, fa­lujukkal kapcsolatos vallo­mását vették magnószalagra. B. F. SOMOGYI NÉPLAP GO M BŐ PÁL hí tilalmit kaem

Next

/
Thumbnails
Contents