Somogyi Néplap, 1983. szeptember (39. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-25 / 227. szám

SiZOttrfTAM NEHÉZ Visstavérják okét fiz alkalmatlanok páholyban Tanácstalanul tárja saét karjait a tapasztalt művelő­dési vezető egy-két órával azután, hogy munkatársával — annak mulasztásai miatt — tengelyt akasztott. „Lehe­tetlen fegyelmi büntetést adnom — magyarázza visz- szafolytott haraggal —, a kolléga lépten-nyomon a kö­rülményekre hárítja á fele­lősséget, valósággal lyukat beszél a hasamba! A legszí- vésebben fölmondanék neki, . mert betelt a pohár, de a szakmai alkalmatlanságot, a felkészültség és a szervező- készség hiányát nehéz bizo­nyítani. Nem indítok hát el­járást, mert nem akarok hó­napokig a szakszervezethez, az egyeztető bizottsághoz meg a bíróságra járni”. A kérdésre: miért nem 1 vizsgálta meg annak idején tüzetesebben az álláshelyre pályázó ifjú hölgy szakmai tudását, kézlegyintéssel vá­laszol: „Mert senki más nem jelentkezett, a státust be kel­lett töltenem”. Akadnak máá példák is. A megyeszékhely egyik gim­náziumának igazgatója né­hány éve történt esetet em­lít. „A pályakezdő tanár is- temigazából berúgott egy ta­nulmányi kiránduláson, egy negyedikes diák vezette ha­za a kocsit. Már emiatt is megérdemelt volna egy sú­lyos fegyelmit. Bűneit azon­ban tetézte azzal, hogy ha­nyagul tanított, tanítványai semmit sem tudtak. A tan­évzáró értekezleten kényte­len voltam megkérni, hogy változtasson munkahelyet. Szerencsére fölismerte a le­hetőségeit, így nem kénysze­rültem komolyabb intézke­désre.” Szeptember 8. óta Szlávik Lajos festményei láthatók a harcsa Dráva Múzeumiban. A festőművész 1922-bón , szüle­tett; a Képzőművésze ti Fő­iskolán Szőnyi István volt a mestere. Munkássága során elsősorban tájfestészettel fog­lalkozott. Barcson kiállított képei viszont új témakörrel lepik meg a látogatót, újabb festményeinek' nagy többsé­gén ugyanis az ember játssza a központi szerepet. A háttér jelentéktelen, a környezet elemei legtöbbször nem is je­lennek meg a képeken. Ez­által a figurák monumentá- lisssó nőnek, szimbolikus ér­telmet kapnak. Az egyszerű vonalakkal áb­rázolt alakok egy-egy ellesett pillanatban, mindennapi helyzetekben jelennek meg. Sok kép csoportosan ábrázol­ja őket. Általános, alapvető emberi érzéseket, gondolato­kat. illetve különféle kapcso­latokat ábrázolnak. Leggya­koribb témák: a szerelem, az anya és a gyermek kapcso­lata, az összetartozás, a kö­zös sors vállalása. Néhány képen feltűnik áz ember és az őt körülvevő állatok har­móniája is. A jelképes értelmet hor­dozó 'figurákon a fej, az arc, az apróbb részletek hát­térbe szorulnak. Elsősorban az alak. a testtartás fejezi ki a közvetiténi kívánt meny megoíÖás hajlandósága tetszik ki a fiatal gyárigaz­gató szavaiból. „Nyolc éve, amikor átszervezést hajtot­tunk végre, a gyár egyik ve­zetőjét — mert nem tudott hozzáértően bánni az embe­rekkel és anyagokkal — más beosztásba helyeztem. Fut­kosott fűhöz-fához, hol a megyei munkaügyi döntőbí­róságnál, hol a NEB-nél ko­pogtatott, a megyei pártbi­zottsághoz, majd a pártközt ponthoz fordult. A procedú­ra három évig tartott. Végül elfogadták a véleményemet. Sohasem mondtam, hogy szakmai alkalmatlanság miatt elbocsátani. Csak azt: visz- szahívni. így egyszerűbb az eljárás.” , Lehet, hogy így kell ezt csinálni? A kecske is jóllak­jon és a káposzta is megma­radjon? Az emberi önérze­ten világért se ejtsünk se­bet? Az utóbbi, két eset kivétel­nek számít. Megyénkben a tanácsok által irányított ipa­ri üzemekből emberemléke­zet 1 óta nem bocsátottak e! senkit szakmai alkalmatlan­ság miatt, a tucatnyi kapos­vári általános iskolából, is csak egyet-kettőt. A megyei munkaügyi döntőbíróság sta­tisztikáiból kitűnik: az idén két, tavaly ugyancsak két ilyen üggyel kellet foglalkoz­niuk. Az ügyfelek között volt előadó, osztály- és főosztály- vezető. Kétkezi dolgozó egy sem. Dr. Szentes Józseftől, a bíróság elnökétől azt is meg­tudtuk: bár az Országos Bér- és Munkaügyi Hivatal még nem hozta nyilvánosságra a legfrissebb adatokat, a ta-, érzést, hangulatot. Egy­szerűséget, humánumot áraszt a színek puritán kezelése is. A legtöbb festményen csu­pán egy-két szán variációja van: a meleg barna a piros árnyalataival. Ennek ellenére a figurák nem elmosódottak, éles kontraszttal — olykor a képfelület megbontásával is — határozott körvonalakkal emelkednek ki a háttérből. Az emberi sorsot, az életet néhány alkotáson bibliai je­lenetek idézése teszi egyete­messé. Ilyen például a Pro­fán Golgota, illetve az Alfa + Omega című jelképes ér­telmű kép. Az ember mellett néhány festményen megjelenik a vi­déki környezet is. A Kapuk és a Magyar táj egyszerű vonalvezetéssel adja vissza a csendes falusa utca hangula­tát Szláv ik Lajos festményei szokatlannak látszanak. Elna­gyolt, nyújtott, sokszor kissé torzított figurái néha idegem- szerűek. A képek jelentősége azonban .nem is ebben rej­lik. A művész egyszerű tó­nusaival, moáumentálissá növelt, fenséges nyugalmat árasztó alakjaival, olykor misztikus elemekkel is gaz­dagított képeivel egyetemes emberi mondanivaló megra­gadására törekszik. T. K. pasztalatok szerint más me­gyékben is elenyészően ke­vés az ilyen per. Ugyanis többnyire lehetetlen bizonyí­tani a szakmai alkalmatlan­ságot. Ezért a vállalatok ve­zetői igyekeznek más ürü­gyet keresni a „könnyűnek” talált beosztott eltávolításá­ra. Jegyzetfüzetemben ilyen idézet szerepel: „Csak egyszer csípném el, hogy munkaidőben kocsmá- zik!” Csak egyszer tolna el valamit istenigazából! De. van annyi esze, hogy nagy baklövést nem csinál. Tudja, hogy rögtön útilaput kötnék a talpára.” Kit a munkaerőhiány kényszerít megalkuvásra, kit a jogi procedúra rettent visz- sza az elbocsátó üzenettől. Mások emberségesen arra gondolnak: a gyengécske munkatárs gyermekeinek is kell valamit aprítaniuk a tejbe ... Opportunizmus késztetett arra számos iskolaigazgatót például, hogy sikertelenül tanító pedagógusokat is meg­tűrjön, esetleg napközis ne­velőnek nevezzen ki iskolá­jában. És ki ne tudna olyan esetek ről, amelyek után az egyik munkahelyen szakmai tudat­lansága miatt csúful kudar­cot vallott vezető egy másik vállalathoz kerül, ugyancsak irányítónak? A labdajátékokban azokat a játékosokat bámuljuk meg, akik a zónavédelem helyett gyorsan és határozottan tér­nek rá a szoros emberfogás­ra. A sakknagymesterek kö­zül azokat csodáljuk, akik a pozíciójáték helyett vállal­ják a frontális támadás koc­kázatát ... A legtöbb munkahelyi ve­zetőben kevés a hajlandóság arra, hogy egykori döntéseit bátran felülbírálja, holott ez­zel aligha veszítene tekinté­lyéből. Ellenkezőleg! Képzel­jük csak el, hogyan tartaná ma számon a hadtörténet Napóleont, ha nem lett vol­na mersze változtatni eltö­kélt szándékán Marengónál, Wagramnál vagy Austerlitz- nél. .. Felkészületlenségük miatt szerencsétlenül csetlő-botló vagy sunyin lébecoló embe­rek — akarva, akaratlanul — a munkahelyi közösséget bomlasztják, a produktumok színvonalát szorítják lejjebb, előidézve az ismert magatar­tásformát : miért dolgozzam agyon magamat, miért „pe- dálozzak”, ha X. kollégám vígan úszkálhat a langyos vízben... A vezetői tekin­télyféltés, az „önmagamat felülbírálni nem vagyok haj­landó” magatartás ily módon milliós gazdasági károkat okozhat... Lengyel András E gy észak- és nyugat­dunántúli tanulmá­nyi kirándulás után megálltunk Marcaliban, és a Baglasban vacsoráztunk. Ez volt az első találkozásom ez­zel a névvel. Azt gondoltam, talán Marcali egyik kies fek­vésű határrészét jelöli a szálló és étterem neve. Pár évvel később a kéthe- lyi tsz jóízű rizlingjének pa­lackján meglepődve fedeztem föl a Boglyas nevet. A bor­címke szemléletesen utalt Kéthely környezeti fekvésé­re, kapcsolatára a Balaton- parttal és a Boglyas helyé­re is. Gyerekkorom óta minden nyarat a Balaton partján töltöttem, és szenvedélyesen jártam a szőkébb vagy tá- gabb környéket, hogy eszté­tikai ismereteimet és élmé­nyeimet bővíteni tudjam. Ezen a nyáron is többször végigjártam • jellegzetes hegyközségeket, és kerestem < régi etnikai, építészeti ha­gyományokat eredetiben vagy továbbélésükben. A turistatérképeken a sző­lőhegyeket is feltüntetik, és ezek megközelítése a. Volán vagy a MÁV járatainak se­gítségével a sétáló-vándorló turistának nem jelent külö­nösebb nehézséget, ha az időjárás is kedvező. Kéthely hosszan elnyúlt te­lepülés, háromszor is megáll áz autóbusz. A falutól délre eső megállóhelyen, a so­Középponlban az ember Szlávik Lajos képei Barcson Nem köszön el a Búcsúelőadás Vörös neonbohóc lüktető reklámfényekkel csalogatta a nézőt csütörtökön este a Fő­városi Nagycirkuszba. Ezút­tal azonban nem világhírű artisták, állatidomárok, má­gusok attrakciói vonzották a pestieket a „kupola” alá, hanem ezek a számunkra kedves nevek: Lukáts An­dor, Csákányi Eszter, Beze- rédy Zoltán, Máté Gábor, Spindler Béla, Pogány Judit. És természetesen: Garas De­zső! A Csiky Gergely Színház két előadással vendégszere­peit a Nagycirkuszban: Mül­ler Péter Búcsúelőadás című történelmi bohócjátékát ad­ták elő. Fél hétkor már csak az optimisták álltak be a pénztár előtti sorba. — A keddi előadáson ha­sonló veüt a helyzet — mondta Hevesi András, a színiház zenei vezetője, aki­vel az üvegkapu előtt talál­koztunk. Az ezernyolcszáz ér­deklődőt befogadó nézőtéren egy gombostűt sem lehetett volna leejteni. Ott volt a Mario és a va­rázsló játékszínbeli előadása­in is. De erről már Babar- czy László igazgatót kérdez­tük, akit vendégváró házigaz­daként az előcsarnokban ta­láltunk meg. — A Mario és a varázsló fogadtatásáról csak a legjob­bakat mondhatom. Három zsúfolásig telt házunk volt; akinek ülőhely nem jutott, vállalta az áll dogé!ást. Sőt, Beckett: Ó, azok a szép na­pok című drámájának két előadását újabb kettővel kell megtoldanunk hétfőn és kedden. A Fővárosi Nagycir­kusz — a nagy sikerre va­ló tekintettel — november tizenharmadikára és tizen­negyedikére visszavárja a Búcsúelőadást. „Kapósak” a kaposvári produkcióit Miközben a kö­zönség gyülekezik az előtér­ben, egyre több ismerős ar­cot fedeztünk fel. Eljött Koncz Zsuzsa, Vitray Tamás, Kállai Ferenc, Margittay Ági, Ragályi Elemér, ott volt a magyar sajtó kritikusi szak­osztályának fele. Képmagnó­jukkal megjelentek a televí­ziósok, s ha igaz: a keddi Stúdió ’83 adásban már lá­tunk részleteket a Búcsúelő­adásból. Nem hinném, hogy a toll képes volna visszaadni, mi­lyen érzés az, amikor ezer­nyolcszáz várakozó ember kö­zött ül az ember. Két idős hölgynek a jobb oldalamon mogyszentpáli útkereszte­ződésben szálltam le. Innen nyugatra csak pár száz mé­ter volt a dombvonulat, me­lyet öreg-hegy néven ismer­nek. A felfelé kaptató út jobb oldalán találhatjuk az 1820-ból származó kápolnát, melyet azóta kétszer újítottak fel. Fényes toronysapkája messzire látszik, és felhívja a kiránduló figyelmét a táj­ra is. Meglepően kevés rótt már a nádas-zsúpot pince 1983 nyarán. A hetvenes évek de­rekán jártam itt utoljára. Ak­kor sokkal többet találtam belőlük. Nem is gondoltam arra, hogy gyakrabban el kellene jönni, és valamilyen formában följegyezni, meg­örökíteni a népi építészeti emlékeket. Akkor még több voM a szőlő ií. Ma a táj a rohamos válto­zás korában él: kukorica- és burgonyaföldek váltakoznak itt egyre fogyó és apadó sző­lőterületekkel. Ilyen távolság­ra a Balaton partjától egyre nagyobb nehézségeket okoz a házak tetőzetének felújításá­hoz a nádzsúp megszerzése. Még egy keményebb télen hagyján, de az elmúlt tél szokatlanul enyhe volt, és nem lehetett nádat aratni, pedig a környék lakosságá­mindenesetre adrenalin túl­termelése lehetett, olyan iz­gatottak voltak. S közben Mussolini, Chaplin, Hitler, Einstein, Lawrence Olivier arcképei és államférfim idé­zetei között csemegézték a Leo jégkrém, a Sugár áru­ház reklámjait. A jól ismert előadás forr­pontjává Lino átváltozó mű­vész Hitler-paródiája vált. Azt a sokkoló hatást, me­lyet Bezerédy Zoltán már akkor kiváltott bennünk, amikor bohócként elfordulva tólünk váratlanul Hitler- maszkban perdült vissza, mét csak lehetetlen leírni. Akárcsak Csákányi Eszter légy-dalának hatását, vagy Máté Gábor káprázatos szó­lójeleneteit, Spindler Béla szongjait, Gyuricza István megrendítő bohóckodását, Lukáts Andor feneketlen mélységű alakítását, lélegzet­elállító légtornász mutatvá­nyát. Háló nélküli alakítás volt, Fellini írta: „A Fehér Bohóc olyan5 mint egy ki­kezdhetetlen istenség.” Nos, Garas Dezső ennek a ki­kezdhetetlennek a roppaná­sát játszotta el megrendító- en ... S akkor még nem is beszéltünk Hunyadkürti György, Komlós István, Serf nak egyik bevételi forrása volt ez a század elején. Tudjuk, hogy ha az időjá­rás a tetőzetet kikezdi, a vert falú pincék hamar ösz- szerogynak, szinte ráhajolnak a földre. Ezután már nem kell sok erő, egy irtókapával is el lehet egyengetni a te­rületei. A XIX. századbeli vaske­reszt néhány nádtetős pincé­től övezetien az öreg-hegy és a Parapli között segíti a tájékozódást. Amerre a sze­münk körbetekint, új, mo­dern, néhol emeletes, hul­lámpalás hétvégi „szerszámos kamrák”, házacskák sorát látja. Kissé lehangoló a kép. A Boglyason a szövetkezet nagyüzemi szőlészete, pincé­je. Bár csak • magaslati pontot kerestem ■ pin­ce fölött, ahonnan belát­hattam volna a Tapolcai­medencébe, Ők vendégcsalo- gatóan javasolták, hogy üljek le egy pár percre, és kóstol­jam meg a borukat, mert ilyen séta közben egy kicsit pihenni és beszélgetni is kell. Azzal az egy-két pohár borral nem lesznek szegé­nyebbek — mondta a pince­gazda —, és hozzátette: —Ma úgyis ritka az olyan vendég, aki azért járja a határt, hogy a régebbi kor emlékeit keresse. Egyed, Karácsony Tamás, Pogány Judit sikeréről. A szünetben Kállai Feren­cet kérdeztük. — Hivatalos minőségben jelent meg, mint a Színház- művészeti Szövetség egyik vezetője, vagy magánsze­mélyként ? > — Természetesen magán- személyként, azaz nézőiként. Érdekelt a kaposváriak pro­dukciója. — Mi a véleménye áz elő­adásról? — Nagyon jó, sőt kitűnő előadás. Ez a véleményem. A véletlen Kishonti Ildikói ültette mellém. Érthetően elfogult néző és kolléga, hi­szen a Búcsúelőadás győri ősbemutatóján ő alakította Marylint. — Girünwalsky Ferenc filmjében forgatok, holtfá- radtan estem be a cirkusz­ba, de örülök, hogy itt lehe­tek. Fantasztikus, milyen jó előadás. Bezerédy Zoltánról eddig is jókat hallottam, de az mind kevés, amit róla mondtak. Egyszerűen zse­niális a paródiája . .. Csütörtökön éjszaka ezer­nyolcszáz néző ütemes tapsa voksolt a két művész véle­ménye mellett... Leskó László Engedtem a csábitásnak. Pár percnyi pihenő után frissebben mentem tovább. Nem is volt messze a Bag­lyostól az Új-hegy (utam végcélja). Balatonújlak sző­lőhegye. Itt a pincék zöme még a régi „kontyos” jelle­gű tetőzetet őrzi, és van olyan új tulajdonos, aki a megvásárolt pincét eredeti formában állította helyre. / tt szintén van már szerszámos kamra,, modern hétvégi há­zikó, és akad néhány düle- dezö pincefal is. De itt az új és a régi azonosulása ked­vezőbb látvány * a szemnek, mint az Öreg-hegyen. Nem bántam meg, hogy végigbarangoltam ezeket a hegyközségeket. Meggyőződ­tem arról, hogy a jövevé­nyek között mind többen vannak olyanok, akik szívü­kön viselik a táj jellegének megőrzését. Jambrich Kizmér A tetefonkőnyvben is Marcali­ban is Baglas megjelölés szere­pel. K éthelyen Baglya*. Nem vagyok nyelvész, de a domb aIaK|aröl a boglya, baglya asz. szociieiO jutott eszembe, Így mindkettőt helyesnek tartom. A BAGLYAS

Next

/
Thumbnails
Contents