Somogyi Néplap, 1983. szeptember (39. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-17 / 220. szám
— Halló irányítótorony! Itt a Jégmadár! Sürgős közleményt adok. Hallanak engem? — Halljuk, Jégmadár. Sót, látjuk is a képernyőn. Milyen az idő odafönt? — Kitűnő. Csak az a probléma, hogy egy színész repül szárnymagasságban mellettem. Értük, amit mondok? Jobboldalt, néhány méterre a grammból egy színész repül. — Jégmadár, maga meg- ér»l Világos?... És egyáltalán: honnan tudja, hogy sánész? — Kopasz-paróka vaa rajta, és műraflfiából horgolt barálcsbéba. Valószínűleg könne barát a Rómeó és Jtíliá- bói. — Hogy maga milyen járatos ezekben a színházi Ügyekben... — Színésznek felimétetiz- tem, csak nem találták elég teherbirának a testalkatomat, így lettem vadászpilóta ... Segítség! — Mi van, Jégmadár? Még mindig tort a magassági víziója? — Tart. És ha rá* a esű- rókapomra, addig mehetek egyirányba, amíg az üzemanyagom el nem fogy. — Szálljon le azonnal, Jégmadár! Vigye a gépet jobfookiaii búk aford u lóba, éi szálljon le! Vége. — Ős Egoa? c— Igen. — Tudja miért hivattuk be? — Fogahnam sincs. — A k.-i repülőtér egyik vadászpilótája — aki egyébként azóta szigorú megfigyelés alatt áll — elmondta, hogy tegnap délután öt óra négy perckor egy barátcsuhába öltözött színész közelítette meg kilencezer méter magasságban a jobb szárnyát, közvetlenül a csűrőlap fölött. Ez természetesen őrültség, és úgy hívják, hogy magassági vízió vagy magassági mámor. Mégis van itt egy furcsa dolog: a személy - leírás pontosan magára illik, s abban az időpontban Ön Lőrinc barátot játszotta a Tanyaszinház társulatával K. községben. — Igen. Valóban azt játszottam, és repülni is tudok. — Jó, jó, értjük má. Nem keD komolyan venni. Csak azt szeretnénk tisztázni, hol és mikor láthatta önt ez a pilóta, Lőrinc barát jelmezében. — Ott, a szárny mellett — mondta Ös Egon aegédszi- nész, és székestül együtt fölemelkedett ötven centire a padló fölé. — Nem mondtam, hogy felállhat! Még nem fejeztük be. Még följebb emelkedett, és — most már szék nélkül — elkezdett körözni a lámpa körül. (A kfhaUgatási jegyzőkönyvben ezután vastag filctollal áthúzgálásök következnek. Gyakorlatilag olvasha- táttiai.) A tewegó ott, fent a magasban hűvös volt, és szinte tokba* tartani, senki sem tudja. Túlzott feltűnést persze ezzel sem keltett, mint ahogy Lőrinc baráttal vagy a Hamlet második sírásójával sem. — Repülni tud? Ka és? Meg Lehet élni belőle? Nem. Akkor meg mire ez a felhajtás ? Néhány szerelmes levelet kapott eleinte, de miután kiderült, hogy senkit sem tud felvinni magával, sőt már a masszív Zenit fényképezőgépe is veszélyes túlsúlynak bizonyult a levegőben, tizenéves imádói is elmaradtak. Egy korsó sör mellett futottunk össze a múltkor a Jerevániban. — Honnan repültél ide? — kérdeztem, hogy jópofának lásson. — A filmgyárból rúgtak ki Mester Attila A repülő segédszínész Rómeó már megölte magát a színpadon, amikor ös Egon segédszínész belépett a k.-i kultúrház öltözőjébe, és töltött magának egy kávét a taperend előtt. Csuhájának friss, ózondús levegőszaga volt. — Merre jártál? — kérdezte tőle a már rég halott Tybalt — Repülte*»... IBetve jártam egyet. ■— így, jelmezben? — Na és! A község teljesen kihalt. Mindenki itt van az előadáson. Csak a repülök. Valahol repülőtér lehet h* közelben... No menjünk! ■ Meg kell hajolni. simogató. A városban 35—40 fokos melegben fulladoztak az emberek, a strandok zsúfolásig megteltek, és nem lehetett kapni se sört, se fagylaltot. Ös Egon segédszínész könnyű szabadidősruhában, csuklóján bőr karpereccel és a legújabb divat szerinti klumpában lebegett a táj fölött, mintegy hatezerötszáz méter magasan. Távolabb egy TU—134-es — a burgaszi járat — leszálláshoz készülődött, gázt adott, és kiengedte a féklapokat Szerencsére nem vették észre. A pilóták ilyenkor mással vannak elfoglalva, az utasok meg nem mernek kinézni az ablakon. Ös Egon kedvtelve csodálta egy darabig az alatta elterülő világot. „Ki gépen száll fölébe, sőt gép nélkül kivált, annak térkép e táj” — dúdolta, kissé kicsa- . varva Radnóti sorait, aztán hanyatt feküdt, két kezét feje alá tette, egyik lábát átvetett a másikon, és hagyta, hadd vigye, amerre akarja a könnyű északnyugati légáramlat (Szikszai Károly Wosztráeió/*) éppen, illetve én jöttem el, mert szemétikedtek velem, — Mi történt? — Filmsorozatot csinálnak a Bel jajé v-kÖnyvbőL Tudod, A repülő ember ... Nagyon jé könyv. Jelentkeztem. Azzal kezdték, hogy mit keresek itt. Mondom én vagyok Ös Egon, a repülő segédszí- nész — Na és? — Én valóban tudok repülni — mondtam —, és a. gázsim sem túl magast — Feró! Van itt egy jelentkező a főszerepre. Az a segédszínész, aki tud repülni és a gázsija se túl magas. — Meg van véve. Állítsátok ki a szerződést Gondolhatod, hogy örültem. Végre egy nekem való szerep. Amikor K. fölött ráijesztettem arra az ideges vadászpilótára, már azt a jelenetet gyakoroltam, amikor a repülő ember leül, megpihenni egy utasszállító gép szárnyára. i — Azután? — Azután a pilóta a fcrtmmelölappai kiegyensúlyozta a másik szárnyat és nyugodtan halad tovább. — A filmgyárban mi történt azután? — kérdeztem, mert már kezdett érdekelni a dolog. — Ja ... Három forgatási nap után elvették tőlem a szerepet, és odaadták a Ha- zay Kantnak, aki valóban tehetséges színész, de ahogy repül, az kész röhej. Képzelj el egy kissé már pocakosodó négy venes színészt, aki ötszázas damilhuzalokra függesztve, teljes átéléssel kalimpál a. repülőgépmakett szárnya mellett. — Nem értem.., Te miért aetn voltál jó nekik? — Megmagyarázták, hogy nem tudok repülni. Hogy repülni nem ügy kell, ahogy én csinálom. Széttárt karokkal kell, bedőlve a fordulókba, lábfejek egymás mellett es spiccben leszorítva. — Látta maga a Szuper- mant, hogy repül? — kérdezték. — Nem láttam — mondtam nekik. — Nem vetítették nálunk még a filmet. — De a Fülesben csak látta a képregényt? — Persze. Meg is fejtettem a hátoldalát — Na látja. Ügy kell repülni, ahogy az a színész csinálja. — Könyörgök, az az amerikai színész fölemelkedett már öt centire a padló fölé életében egyszer is? — Nem, de el tudja játszani. Mint ahogy a Hazay művész úr is eljátssza a repülő em bert. Maga he verészik: a levegőben, meg függőleges testhelyzetben sétál, mintha a Váci utcában nézegetné a kirakatokat. Hol van az a néző, aki ezt be fogja venni? — Ne haragudj — mondtam ott a Jerevánban a második korsó sör mellett —, ebben azért van valami. Vannak bizonyos konvenciók. Ha az operaszínész a szívére teszi a kezét, az nem azt jelenti, hogy az infarktus kerülgeti, hanem hogy szerelmes. Ha meg nem a szívére teszi, az megint mást jelent. A repülést én is úgy képzelem el, hogy az ember széttárja a karját, és bedől a fordulókban. — Ügy nem lehet repülni... Próbáltam már. Egyszerűen képtelenség. — Ide figyelj, Egon! Te repülni mentél abba a stúdióba vagy egy főszerepet eljátszani? — Nem érted. Sajnos, te sem érted — mondta ekkor szomorúan a repülő segéd- színész, és elhúzott magasan, a virágzó platánfák fölött. Senki sem nézett utána, csak én. Szépen magyarul — szépen emberül Állati! Már Aesopus, illetve Pha- edrus állatmeséinek szereplői is igen alkalmasak voltak arra, hogy egy-egy állatnévvel bizonyos embertípust szimbolizáljanak, így például a farkas a kegyetlenség, a bárány az ártatlanság, a kígyó az álnokság jelképévé vált. E kört a későbbi állat- meseírók (La Fontaine, Krilov stb.) bővítették. Sőt később már nem kellett mesét írni ahhoz, hogy egy bizonyos állatnév egy-egy emberi tulajdonsággá váljék. Gondoljunk csak Petőfi Sándor kéit versére (Kutyák dala, Farkasok dala)! Itt a kutya á szolgaságot, a farkas pedig a szabadságot jelenti. Nemcsak az irodalomban lelhetők fel efféle kifejezések, hanem mindennapi beszédünkben is gyakran használjuk őket. A kutya itt újabb jelentést kap, mivel többnyire a hűséget jelezzük ezzel az állatnévvel. A hangya és a méh a szorgalmas, gyűjtögető embert jelenti. Aesopushoz képest megváltozott a bárány szó jelentése is, mivel manapság inkább gondolunk a türelamSzergej Hazanov Hogy mikor vált köztudottá, amit Ös Egon segódszí- nész megpróbált sokáig tiIby András A FÁK A PARTON A fák a parton... Hogy motoz a szék Az ágakat hintázza szakadatlan, s a fonnyadó lomb sűrűn, akaratlan, kerengve hull, s színe mint a vér. A fák a parton tudják, itt az ősz. A madár toila fázón borzolódik, reggel a tó párába burkolódzik, a víz színén a szél fodrot redőz, A fák a parton alkonyattal égnek messzi fűzétől sápadt őszi égnek, a távolban ielbúg egy vén hajó. A fák a parton szépen, sorban állnak murit elítélteik, kik parancsara várnak, s fejük lehajtják majd, ha hull a hó. Nyugodt boldogság Amikor Andrej Lvovics könyvet olvas avagy filmet néz a háborúról, mindig elnehezül a szíve. Nem egészen érti, mi is az a hősiesség, merészség, de azt azért érzi: a legcsekélyebb kínvallatást sem bírná elviselni. A lövészárokban nem hasalna, kigyulladt repülőgépét nem irányítaná az ellenséges tankokra ... És ő mélységesen boldog, hogy nincs háború, s hogy efféle hősiességekre nem nyílik lehetősége ... Amikor Andrej Lvovics könyvet olvas vagy filmet néz a szerelemről, kissé mindig elszomorodik. Nem egészen érti, milyen is tolójában az igazi szenvedély, ám érzi, hogy felesége miatt nem vetné magát a vonat elé, égő kunyhóból nem mentené ki, sőt párbajra sem hívna ki miatta senkit. Mindezekért mélységesen szerencsésnek érzi magái. Tudomásul veszi,' hogy « XIX. század véget ért, eljött a tettek ideje, a szerelem pedig ideig- óráig tart — ilyesfajta áldozatra senki sem kényszerítheti. Amikor Andrej Lvovics modern filmet vagy színművet néz valami erkölcsi problémáról, ahol a hősök a végsőkig kihegyezett konfliktushelyzetek közepette tálalják ki érzelmeiket, viszik véghez becsületüket érintő cselekedeteiket — Andrej Lvovics- nak nagyon furcsa. Nem egészen érti mitől sisteregnek az indulatok, a hás miért helyezi saját érdekeit a közösség érdekei fölé, mi az a manapság divatba jött polgári bátorság stb... Ezért hát Andrej Lvovics — hála az elvtelenség létezésének — sosem keveredett konfliktusokba sem kollégáival ... Andrej Lvovics kimondha- tatkmnl boldog, elégedett, hogy a hivatalban, ahol hosz- szú évek óta dolgozik, sohasem voltak problémái. összegezve az egészet: Andrej Lvovics boldog, hogy ennyi örömöt kapott a sorstól. Sikeresen elkerülte, hogy kenyerét az éhezőkkel, bánatát másokkal megossza, hogy szűk utcákban huligánokkal verekedjék. Sikerült becsületesnek, jónak, a társadalom tiszteletre méltó tagjának megmaradnia. Hálás az eddig csöndben véget ért évekért, amelyeket a családi fotók, dobozba rakosgatása közben ezerszer újra elemez ... így él Andrej Lvovics, a szerencsés ember, egy a sok közül, örülve annak, hogy életük nagyobbik fele aggodalom és nyugtalanság nélkül telt el. Ha néha viszont szomorúság fogja el amiatt, hogy mindezekben nem volt része s kedve támad megkóstolni az efféle érzéseket, akkor csak megnyom egy gom- got, és a televízióból megcsapja a szerelem, a hősiesség szele. Ám ettől megijed, újra mérsékletesen kezd élni, s megköszöni a sorsnak háborítatlan nyugodt boldogságát. FsctMtott*: Borat« Rozália re, mint az ártatlanságra. Ev. rendjén is van, hiszen . más korok más és más jelentést csatoltak egy-egy állatnévhez. Sajnos, azt is el kell mondanunk;-hogy ebben -a vonatkozásban stílusunk kissé eldurvult. A buta (vagy legalábbis szerintünk a/.) .embert sokan egészen magától értetődően nevezik marhának, ökörnek, tinónak. Nos, nemcsak a férfiakra vonatkozik ez, hanem nőkre is; az argóban egyszerűen tyúknak, pipinek, csirkének, libának hívják a nőket, s többnyire még jelzőket is tesznek elé. Természetesen nem lehet azt mondani, hogy az állatnévvel kifejezett tulajdonság mindig durva. Nyelvünk mindig igen finoman von határt a durvaság, a szellemesség. a gúny és az irónia közé. így tehát a szavakat csak a megfelelő környezetben szabad (lehet) értelmezni. Az persze más kérdés, hogy egyesek nem képesek ezt a határt megvonni. A csúnyán evő vagy a durva beszédű embert mindenki disznónak hívja, ugyanígy nevezzük a tinitapacát is. Tréfásan azt is szoktuk mondani, hogy van „politikai Brehm” is (utalva a tudós világhírű művére). Tudniillik a héja azokat az embereket jelöli, akik a politikai enyhülés ellenségei, míg a másik oldalon a galambok vannak. A gorilla egy-egy politikus vagy üzletember testőrét jelenti, a poloska pedig a rejtett mikrofont. Nemcsak a politikai hírekben szerepelnek álladók, hanem a műszaki életben’ is gyakran hivatkozunk rájuk — igaz, hogy összetett szó második elemeként: 'ütközőbak, döngölőbéka, vasmacska, csőgörény stb. Az angolból fordított regényekben gyakran szerepelnek a következők: fcilencágú macska (=korbács), szárazföldi patkány. Bátran hasznába tjük ezeket a kifejezéseket — tía csak akkor, ha árnyaltabbá akarjuk tenni stílusunkat, és nem akkor, amikor ezekben a szavakban a durvaság, nyegleség és mások lenézésé nyilvánul meg. Mizser La jo« Fiatalság. Vörös Ferenc grafikája
