Somogyi Néplap, 1983. szeptember (39. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-17 / 220. szám
/ szakmai folyóiratok értéke Az exporthoz a piacot is ismerni hell A szakemberek azt mondják, hogy a gazdasági helyzet egy cseppet sem kedvez a textiliparnak. Nem kell a szövet, a cérna és a kész ruha sem. Pontosabban: nagyon nehéz piacot találná. Ha valaha szüksége volt a hazai iparnak a külföldi divat figyelemmel kísérésére, a piackutatásra, a rugalmasságra, most nagyon nagy szükség van rá. Dt. Várni Jánossal, a kaposvári ruhagyár vezetőjével beszélgetünk. — A vásárlónak úgy hat, korábban szerencse kellett ahlíoz, hogy a ruhagyár termékeiből vehessen, most pedig mintha a „kelleténél” is többért lehetne kapni. Ez azt jelenti, hogy nem megy az export ? — Oszlassuk el a félreértéseket! Először is: ruháinkból a kaposvári mintaboltunk mintegy 20—25 millió forint értéket forgalmaz, ez megfelel egy kisebb nagykereskedelmi vállalat forgalmazásának. Fontos szerepük van a belföldi gy érmék ' ruha-ellátásban is. A hazai, hasonló gyárak termékeinek negyven százaléka kerül a boltokba, mi hatvan százalékot adunk, ezért is kaphatók mindertütt a mi termékeink. Az azonban igaz, hogy ma szerfölött nehéz külföldön piacot találni. Véleményünk szerint nem szabad mindenáron exportálni; a tőkésországokba például 1981-ig 2,5 millió dollár értékben szállítottunk árut, tavaly pedig 1,3 millióval kevesebbet. Egyszerűen azért, mert nem találtunk olyan piacra, ahol számunkra is kedvező üzletet köthettünk volna. — Eszerint végleg lemondanak az export növeléséről? — Szó sincs róla! Keressük a jobb megoldásokat. Ha a terveink valóra válnak, még nem érjük el a két évvel ezelőtti szintet, de már 2,3 millió dollár értékű ruhát exportálhatunk, s 1985- ben 4 millió dolláros kivitelről beszélhetünk. Járható útnak tartjuk az arab országokkal és az Egyesült Államokkal való üzletkötést is. Amire még nem volt példa: az Amerikai Egyesült Államokkal olyan szerződést kötöttünk, amelynek értelmében az idén harmincezer női kosztümöt és blézert szállítottunk. Ugyanakkor tárgyalunk kabátok gyártásáról is. — Ahhoz, hogy tárgyaló- asztalhoz ülhessenek, tudni kell azt is, mire van szüksége a másik félnek. Mennyi■ re ismeri a külföldi divat- irány zabokat? — Alapvető dolog, hogy figyelemmel kísérjük a világpiacot. Információink több csatornán érkeznek: egyrészt a külkereskedelmi vállalataink révén, .másrészt a Woolmark védjeggyel fémjelzett IWS társaságon keresztül, ennek mi is tagjai vagyunk. így teljes képünk van az igényekről és a lehetőségekről. Aztán ott vannak a világ legkülönbözőbb részein megjelenő szakfolyóiratok, ezekre nem szabad sajnálni a pénzt... Az utóbbi mondat jutott eszembe, amikor a napokban Lovkó Imrénél, a nagyatádi cémagyár főmérnökénél épp levélbontáskor kopogtattam. Asztalán a legkülönbözőbb vaskos, színes, szakmai lapok, katalógusok feküdtek. — Minderre szükség van, avagy a fele a szemétkosárba kerül ? — Egyik sem fölösleges. Itt vannak például azok a lapok, amelyek a legújabb cémázógépeket mutatják be. Nemsokára Milánóba utazom az egyik legnagyobb szakmai gépvásárra, s tudnom kell, hogy a rendelkezésemre álló néhány nap alatt mit nézzek meg a legalaposabban. Ha vásárolni akarunk, a számunkra legjobb berendezést kell választani. Ez pedig ismeretek nélkül elképzelhetetlen ... — önök sokát utaznak? — Mostanában kevesebbet, mint korábban, pedig a szakmai út a közhiedelemmel ellentétben nem kirándulás. Gyárunk évente 400 millió forint értékű . cérnát exportál külföldre, főképp Nyugatra. Az üzleteket nem mi kötjük, de mi ajánlunk a választékból, mi mondjuk meg, hogy mire vagyunk képesek, öt évvel ezelőtti portékát hiába propagálunk. Ismerni kell a pillanatnyi igényeket, ehhez pedig sokszor nem elég a szakfolyóirat Aztán meg kell tanulni a csomagolás művészetét. Nem a mindenáron való utazások mellett kardoskodunk, csupán azt mondjuk: ha értelme, haszna van, vagy lehet akkor váltsunk repülőjegyet A hét végén épp a magyar—japán kereskedelmi tárgyalások kapcsán hangzott el többször is: az üzletkötést még tanulnunk kell. Az alapokat is. Most nagyon nagy szükségünk van rá — ezt bizonyítják Kaposváron es Nagyatádon egyaránt Nagy Jenő A számítástechnika és alkalmazás* fl gép önmagában semmit sem old meg Befejeződött a négynapos konferencia Az autó egyenes úton is hol jobbra, hói balra tér el a jó iránytól; ezeket az eltéréseket a vezető beidegző- dött apró kormánymozdulatokkal korrigálja. Egy számítógéppel vezérelt autóban kisebbek a kilengések, hiszen az elektromos érzékelők az ember érzékszerveinél is gyorsabban jelzik a kitérést A gépbe beprogramozható az útvonal, valamennyi kanyar, az optimális sebesség. A számítógép csupán akkor jön zavarba, ha az úton olyan akadály elé kerül, amely nem szerepel memóriájában. Az is érthető, hogy hepehupás dűlő- útón az autó számítógépének gyakrabban kell irányt módosítania, mint az aszfalton. Az egyszerű példa érvényes valamennyi, számítógéppel irányított rendszerre Voltaképpen irányított rendszer maga a népgazdaság is. Itt is igaz, hogy kiegyenlítettebb gazdasági helyzetben kevesebb döntésre, iránymódosításra van szükség. Ismerjük az adottságokat, a rendelkezésünkre álló erőforrásokat, és még ezer más adatot is, túl sok azonban a bizonytalansági tényező, hogy egyáltalán elképzelhető legyen a népgazdaság számítógépes irányítása. A számítógép ugyanis csak addig csalhatatlan, amíg pontosan mérhető, biztonsággal számszerűsíthető információkkal látják el- Márpedig ez esetben aligha táplálhatóak bé előre a világpiaci változások vagy például egy aszály hatása. Mindezt végig kell gondolni a kisebb, irányított rendszerék esetében is. Elképzelhetetlen egy olyan vállalat termelésének számítógépes irányítása, ahol nem ismerjük pontosan a gyártási folyamat összes elemét, ide értve a munkafegyelem vagy a szervezettség színvonalát. A kaposvári számítástechnikai konferencia záró napján a számítógépek alkalmazásának feltételeiről és realitásairól Háklár László, a Pénzügyminisztérium Számítástechnikai Intézetének igazgatója tartott gondolatébresztő előadást. Mint mondta: a számítástechnika alkalmazásának egy sor feltétele van, s ha ezek hiányoznak, a számítógép több csalódást hoz, mint eredményt Óriási statisztikákat, készítünk, de azokat gyakran csak papírhalmaznak tekinthetjük, ha nem tudjuk „kiszitálni” a valóban fontos, friss, a gép számára emészthető adatokat. Lassú az információáramlás; 35—40 napos adatok elemzése már nem szolgálhatja jól a dön- téselőkószítést. Elhangzott: nem egyszer ágyúval lovunk verébre; a kiválasztott eszközök tudása nincs mindig arányban a féladattal. . • Személyi számítógépeket csaknem félszáz cég gyárt ma Magyarországon. Kis szériában és olyan áron, amely miatt a felhasználónál néha drágább a leves, mint a hús. Végül is önmagában semmit sem old meg, ha egy vállalathoz vagy intézményhez szímító- gép kerül. Megfelelő szervezésre, fegyelemre és információs rendszerre is szükség van. Bonyolult feladat a számítógép alkalmazása a tanácsi igazgatásban vagy az oktatásban. Ezzel kapcsod»- tos jó tapasztalatokról az ÁSZL, valamint a Pénzügyi és Számviteli Főiskola képviselői számoltak be. Űj számítógéptípus alkalmazási lehetőségeit mutatta be a Központi Fizikai Kutatóintézet, a SZÜV pedig a hasznosítás egyik leggyakoribb területéről, az ügyvi- telgepesitésböl hozott friss módszereket. összességében a négynapos rendezvénysorozat, amelyen ezernél több szakember vett részt, jól szolgálta a számítástechnika szélesebb körű elterjesztését. Nemcsak azzal, hogy új utakat mutatott meg, hanem azzal is, hogy eloszlatott több, a számitástechnikával kapcsolatos illúziót, megalapozottabbá téve igy a hasznosítási szándékokat és terveket. B- P. ProbafO fSolás. Az állami gazdaságok borkombinátjában folyamatosan figyelemmel kísérik a szőlő érettségi tokát — hogy megállapíthassák a szüret kezdetének optimális időpontját. Ezért hatnaponként vesznek mintákat a szőlőtáblákról, prőbafokolást végeznek és refraktométerrel vizsgálják a szőlőszemek cukortartalmát. (MTI-fotó — Kosma István felv. — KS) Tűrhetetlen „átlagos” Májusban tartott a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet átfogó vizsgálatot Somogybán, s erről beszélgettek a héten a megyei tanácson a Kermi és a megyei kereskedelmi felügyelőség, valamint az érintett kereskedelmi vállalatok képviselői. Aikiik megszólaltak, különösebb szenvedély nélkül tették ezt, pedig' a vizsgálat előterjesztett eredménye adott volna ökot némi élénkségre Az általános megállapítás: Somogybán a fogyasztási cikkek minősége és a fogy asztói érdekvédelem átlagos, nem rosszabb az országosnál, de világraszóló jő példákat sem lehet említeni. Az általános megáUapííások általában ilyenek, valószínűleg azért, mert az efféle ösz- szegzésekikel nehéz is volna vitatkozni, mivelhogy minden szélső ártok beléjük fér. Vitázni tehat nehéz velük, viszont a szenvedélyek — így a jobbító szenvedélyek — elaitatására alkalmasak az attag-vezérszavas summaza- tok, mint jelen esetiben is. így nem támadt zúgás. amikor a. vizsgált bútorok felét hibásnak minősítő, avagy a falazóanyagok hetven százalékát r ömlött minőségűnek találó részeredmények ismertetésére került sor. Pedig ettek — ne féljünk a szótól — eléggé vérlázító adatok. (Még néhány: a vendéglátók a fröocsök felét túlvizezték, egy tojásszáLlítmány negyven- három százaléka nem felelt meg a feltüntetett minőségnek, az ajtók és ablakok 36 százaléka ellen volt kifogás...) Némiképp, persze érthető, hogy senki sem csapott az asztalra, senki sem horkant föl, .hiszen a hallgatóság azokból a kereskedelmi ve- zetőkjbői állt, akik forgalmazzák az említett cikkeket, 9 ki ismerné jobban a bajokat, mint ők maguk. Felszólalásukban azután el is ismerték a hibákat, szóltak Objektiv nehézségeikről (amelyek kétségtelenül léteznek), beszéltek arról, hogy ők sokszor az ipar kiszolgáltatott jai. Azután az is kiderült, hogy a nem kereskedelmi eredetű hibákról az ipar elmondhatja, hogy az alapanyag-szál lítók kiszolgáltatottja, a szállító pedig azt mondhatja, hogy ... Tehát bármikor, bárhol megszülethetnek a szenvtelen magyarázatok a nyugodt tanácskozásokon, amelyek meleg, baráti légköriben zajlanak le. S ezek a magyarázatok sok szempontból — elsősorban persze a magyarázóéból — még igazak is. Azután összegzik : a helyzet átlagos, kirívóan rossz példa kévés akad, de kiugróan jő teljesítmény sincsen. (Minden méregfog kihúzva!) S ezzel rögtön vissza is* kérdezhetjük: miért épp Somogy kereskedőitől követeljünk szenvedélyeiket, asztal- csapkodást „Ez igy tűrhetetlen !” megjegyzéseket, hiszen ők nem válthatják meg az országot, az átlagos helyzetnél sokkal jobbat objektív akadályok miatt nem képesek produkálni. Valóban, miiért tőlük követeljük? A válasz egészen egyszerű: mert itt, Somogybán először a Somogyiaktól keß kémünk bármit, amire vágyunk. Például türelmetlenebb, feszültebb értekezletet, kemény tetteiket L. F. A katonák barát§a Szemerkélő esőben átázott, fáradt katonák vonulnak be a laktanyába. Lépteiken, mozgásukon látom: nemrég ölthet ték magukra az egyenruhát. Az egyik, különben fegyelmezett fiatal, ismerősét meglátva — ha parancsnoka tiltó szava nem állítaná meg — hangos kiáltással lépne ki a sorból. — Egy esztendeje még én is így vonultam. Ök csak néhány napja, hogy megkezdték a szolgálatot, most épp egy eléggé fárasztó — nekik még szokatlan — gyakorlatról érkeztek meg. Mire az eskü napja, szeptember 24-e elérkezik, meglátja, mennyire megváltoznak. Remélem, hogy velük is közvetlen, baráti kapcsolatot tudok majd kialakítani, mint a nemrég lőszereitekkel; velük' igen jól megértettük egymást. Gelencsér Attila zászlós századpolátikai megbízottként mondja mindezt. Vele figyeljük a gyakorlatról érkező katonákat. ■ — Én szintén sorkatonai szolgálatot teljesítek. Barcsról vonultam be, tavaly augusztusban. Az I. számú általános iskolában voltam pedagógus a feleségemmel együtt. Az egyenruha felöltését követően hamarosan Kalocsára kerültem; az elsők között végeztem el azt a tanfolyamot, amely fölkészített századpolitdkai megbízotti munka végzésére. Felejthetetlen négy és fél hónapot töltöttünk ott társaimmal ... örült, hogy otthonaihoz most közelebb került. — Várakozással kezdtem meg munkámat. Sokat töprengtem, hogyan alakítsam kapcsolatomat nálam alig fiatalabb katona-. társaimmal, akiknek én beosztásom révén felettesük lettem. Szerencsére az első századpa- rancsnok szintén fiatal, hivatását épp elkezdő tiszt volt, s aki nemrég a helyére lépett, korban szintén közel áll hozzám. En huszonnégy esztendős vagyok, Leskő Miklós hadnagy pedig huszonhárom. Jól megértjük, segítjük egymást. Hiszen közös a feladat, a cél: jó katonákat kell nevelni, fölkészíteni, segíteni kell őket, hogy szolgálatukat eredményesen lássák eL Hét hónapja látott munkához új beosztásában. Megnyerő, közvetlen férfi. Gondoskodik az emberekről, hogy mindenki időben, megfelelő minőségű és meny- nyiségü reggelit, ebédet, vacsorát kapjon, segíti a közművelődést, a politikai oktatást, és nem egyszer tart előadást. Gondja van a szabad idő hasznos eltöltésére, a sportolási lehetőségek kihasználására, a kulturális foglalkozásokra. A hozzá kérelemmel fordulók ügyét azonnal elintézi, KISZ-mun- kával is foglalkozik. Sokan keresték meg családi ügyükben, katona társai bizalommal vannak iránta. Bár eleinte" furcsa volt, hogy felettesük, századpolitikai megbízottuk tegezi őket, ez soha nem ment a fegyelem rovására, sőt erősítette a beosztásához nélkülözhetetlen tekintélyét. Vtűcics , János őrnagy, * parancsnok politikai helyettese is megerősítette ezit. — Határozott, jó katona — mondta —, s társait is erre neveli. Vele együtt mi is most tanuljuk a század-politikai megbízotti munkát, s kedvező tapasztalatokat sze-, reztünk. Gelencsér Attila zászlós gyakran van vasárnap ls szolgálatban. Olyankor beszélget a katona torsaihoz érkező látogatókkal, a szülőkkel, testvérekkel is. Azért, hogy még jobban megismerje fiatal társait, s így még közelebb kerüljön hozzájuk. Néhány hónap van hátra katonai szolgálatából. Februárban szerel majd le, s visszamegy Barcsra, ott a városi úttörő-munkát irányítja majd. A hadseregben tanultakat e beosztásában is eredményesen kamatoztathatja. Szalai László SOMOGYI NÉPLAP
