Somogyi Néplap, 1983. szeptember (39. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-14 / 217. szám

Szovjet katona művészek Kaposváron ízletes vinegret Már a Pax Romans ide­jén verssorrá fogalmazódott az az igazság, mély szerint fegyverek és múzsák bé­késen élhetnek egymás mel­lett, s a történelem azóta sokszor igazolta a latin böl­csességet: leginkább talán a Szovjetunió történetében. A históriai emlé.kezet saá- rrtos tényt raktározott el a polgárháború és a Nagy Honvédő Háború idején a harctereket járó színtársu­latokról, egyenruhás muzsi­kusokról, énekesekről, cir­kuszi artistákról. Később vi­lághírre szert, tevő művészek tucatjai kezdték pályafutá­sukat uniformisban. A művé­szet békeidőben is nagy sze- repet játszik a szovjet had­sereg életében. Nem volt hát alaptalan az a várako­zás, amely a déli hadsereg­csoport ének- és táncegyüt­tesének, valamint zenekará­nak hétfői kaposvári föllé­pését előzte meg. Az 1957-ben alakult, a le­nini Komszomol központi bi­zottságának érdemrendjével kitüntetett együttes — élén Szergej Nazarkov művészeti vezetővel — az előzetes vá­rakozásoknak megfelelően sokszínű programot kínált a Latinka Sándor Művelődési Központ színháztermében összegyűlt szép számú kö­zönségnek. A művészet le­hetséges funkciói közül nem is annyira az ismeretterjesz­tőt, nem is annyira a katar- tíkus élményt szerzőt része­sítették előnyben: sokkal in­kább a szórakoztatás, a jó­kedvre hangolás volt a cél­juk. Műsorukat a szovjet esztrád ismert, ma is kedvelt hagyományainak szellemé­36. Most egy klubba vezetjük az olvasót. Az okot sejtheti: Kaánék volt kastélyában szé­kel. Ezt persze ki kellett nyomozni, ment Klári csak annyit tudott, hogy valahol a Pasaréten volt De állt még, esténként négy szintje világlott a Cickány utcában, kétévenként pedig külön p. ü. min. alapból részlegesein át­építették. Hivatalos neve könnye­debb korszakunk szellemét leheli. így hangzik: Művész- féleségek Klubfciesége. Rö­vidített elnevezése a levélpa­pírokon és a meghívókon még fokozza a bohém be­nyomást: MÜFÉKLUFÉ. Tag­jai azonban csak úgy emle­gették: a klub. Ez jól hang­zik: ..Megyek a klubomba.” Minit az angol urak. Itt azon­ban hölgytagok is vannak, és * portás nem hord egyenru­ben szerkesztették. Az alap­hangulatot meghatározó lendületes katonadalok után — amelyek közül a három tankistáról szólót a hazai közönség is jól ismeri- — szabálytalan egymásutánban hangzottak föl tréfás ukrán és orosz népdalok, vidám műüalc.k, egy-egy románc a múlt századból, filmzene-, daljáték- és operettrészletek —a skála a Háry János to- borzójától Kálmán Imre A montmartre-i ibolya című operettjének „Ma önről ál­modtam megint..kezdetű népszerű betétszámáig ter­jedt — a balettkar pedig orosz, ukrán és magyar nép­táncok feldolgozásaival tet­te színesebbé a spektrumot. Az utóbbiak közül a ponto­san és ízlésesen előadott ka­locsai néptánccsokor késztet­te különösen nagy tapßra a közönséget. Az esztrádszerűségból kö­vetkező műfaj-, stílus- és íz­lésbeli sokrétűség mellett a produkciók színvonalának homogenitása jellemezte a déli hadseregcsoport együt­tesének műsorát. Énekkaruk teljesítménye a legkényesebb ízlésű hallgatókat is ki kel­lett elégítse hangzásának óriási vivőerejével, egységé­vel és tisztaságéval, a tenor- szólam fényével, a basszus komolyságával. Szólistáik ismét arról győzték meg a szemlélőt: Nyesztyerenko, Stokolov, Ognyivcev tündök­letes pályája * azért is szük­ségszerű, mert Oroszföldön nagyszerű basszusok terem­nek. A krónikásnak mégis egy más hangfajhoz tarto­zó énekes nevét kellett két­szer aláhúznia és felkiáltó­hát, hanem fakó arccal egy pult mögött sárga fedelű krimiket olvas. Köszönni nem szokott, az érkezőket a ruhatárosnő üdvözli „Kabát­tal tilos bemenni!” felkiál­tással. Mike feltűnt a Cickány utcában. Azt dúdolta, hogy Szerencse fel, szerencse fel; az eső ellen négyzetes tás­kájával védekezett, a szom­szédos kerítésen esernyő alól átbámuló őregurat adj- isitermel köszöntötte, és már­is tanulmányozhatta az elő­csarnokban kifüggesztett Út­mutatót. Nappal lévén, eb­ben sem portás^ sem ruhatá­rosnő nem zavarta, ők szol­gálataikat az esti órákra tar­togatták. Az Útmutató sze­rint a földszinten üzemelt a Haladó Bohém étterem és a kávébár, továbbá két, lexiká­lis személyekről elnevezett klubszoba, az első emeleten a nagyterem, egyben filmve­jellel megtoldania jegyzet­füzeiében: Samil Sagalimo- vét. Egy világviszonylatban is ritka kincs, egy gyönyö­rű színű, óriási terjedelmű és csodálatosan hajlékony tenorhang birtokosa ez a fia­tal művés?, s énektechniká­jában hibákra vadászni i6 egyenlő volna a kákán cso­mót kereséssel. Nem volna meglepetés, ha néhány év múlva a Moszkvai Nagy­színház vagy a leningrádi Kirov Operaház ünnepelt sztárjaként látogatna vissza hozzánk, Radames vagy Otelló jelmezét öltve magá­ra. Másodikként ez olvasható a krónikás által aláhúzott nevek listáján: Mihail Gol- gyin hegedűművész. Igaz, az általa előadott két mű — részlet Szviridovnak A vi­har című filmhez szerzett kísérőzenéjéből és Monti nevezetes csárdása — inkább a technika, mint a muzika­litás szempontjából számít igazi próbatételnek, Golgyin játékának szép és erőteljes tónusa, tisztasága és ihle- tettsége mégis sikeres mű­vészpályát sejtet ízletesre sikeredett hát a vinegret, a látszatra ösz- szeegyeztethetetlen nyers­anyagokat tartalmazó orosz vegyessaláta. A déli hadse­regcsoport kitűnő művész- együttesének következő fel­lépésekor talán több lesz benne a hús is: a mélabú­jával, gyengédségével vagy épp temperamentumával a magyar közönség előtt min­dig sikeres ősi orosz népze­ne. Lengyel András tftő, egy harmadik klubszo­ba és az Éttermi Igazgató­ság. A második és harmadik emeletet viszont teljes egé­szében az apparátus birto­kolta. Székelt ott egy darab elnök, egy darab titkár, két darab h. főtitkár, számos elő­adó, K útkapcsolatok Osztá­lya, Gazdasági Osztály, Fő­könyvelőség, Gondnokság és a többi. Mike érdeklődését a szövetségi kirendeltségek ra­gadták meg. Mivel ezek a negyedik emeleten működ­tek, beszállt a felvonóba, és már emelkedett is felfelé. Miike a képzőművészek ki- rendeltségét kereslte föL — Hondonné — mutatko­zott be neki az iletékes. Sző­ke haja frissen kifésült hul­lámai a hamvasítótól túlcsil­logták lurex blúzát De a te­kintete unott volt Ezt Mike nem hagyhatta annyiban. — Én mint művésizember — jelentette ki — irtózom a lélektelen hivatali szobáktól és a jellegtelen emberektől. Üdítő meglepetés ez a csi­nos környezet, és főként a maga esztétikus lénye, asz- szonyom. — A kedves tagok — rea­gált Hondorné — csak Ma­nyikénak szólítanak. Szemében immár érdeklő­dő fénypontok táncoltak. Mindig odafigyelt, ha di­csérték. Mik« IwwMltt«, hogy ve­GÜMBD PÁL! Ai eltolásit keim Hatékonyabb pedagógiai munkát Ülésezett a megyei pedagógus szakszervezet Számos érdekes — sokakat érintő — kérdésről tárgyalt tegnapi ülésén a Pedagógu­sok Szakszervezetések So­mogy megyei Bizottsága. Sótonyi Sándor, a megyei tanács művelődési osztályve­zetője az 1983—84-es tanév kiemelt feladatairól adott tájékoztatást. Kitért a kü­lönböző típusú iskolákban elért eredményekre, a vál­tozásokra, a tervekre. Az általános iskolákban gondot jelent, hogy az első osztályosok közül sok az évet ismétlő gyermek. — Nem élünk a korrekciós le­hetőséggel — mondta a mű­velődési osztály vezetője —, bizonytalanok vagyunk az osztályozási rendszerben. Ügy hat, hogy az osztályo­zás fegyelmezési eszközzé vált, nem pedig a végzett munka értékelésévé. Kedve­ző azonban, hogy például a tavalyi első osztályosok csaknem kivétel nélkül óvo­dából kerültek az iskolába. Az óvodai nevelési-oktatás: folyamat — a tapasztalatok szerint — sokat seg't az is­kolai életbe való beilleszke­désben. Ugyancsak kedve­zően változott az általános iskolák nyociadik osztályo­sainak továbbtanulásra je­lentkezése: nagyon kevés ki­vétellel valamennyien sze­retnének tovább tanulni. Ebből következik, hogy a középfokú intézményekben az osztálylétszámok rendkí­vül nagyok. A pályaorientáció ma el­sősorban a szakintézmények felé irányul; ennek is sze­repe van abban, hogy pél­dául a csurgói gimnázium óvónőképzői tagozatán 40 fölötti osztálylétszámok van­nak. Kevesebben jelentkez­nek viszont gimnáziumba. A tervek is a szakiskolák és a szakközépiskolák fejlesz­téséről szólnak. (Egyébként ezekből az intézményekből is többen jelentkeznek pe­dagógus pályára.) Ahogy Fiola Pálné dr., a Kaposvá­ri Tanítóképző Főiskola do­cense elmondta, a felvételi vizsgák tapasztalatai sze­rint változatlanul a gimná­ziumot végzett fiatalok ve­zetnek a humán tárgyakban; ez természetes dolog, ám a pedagógus felelőssége is, hogy tanítványát — aki tör­ténetesen szakközépiskolába jár — a megfelelő pályára irányítsa. Az iskolák pályára irá­nyító tevékenysége azonban ma sem kielégítő — muta­tott rá Sótonyi Sándor. — Az egyes foglalkozásokat, mint választási lehetőséget, ma sem ismerik a gyerekek. Megyénkben az idén 504 pedagógusi állást hirdettek meg, ezzel szemben nincs betöltve 187 általános isko­lai és 37 középiskolai állás. E gond oka az alacsony kezdőfizetésben és a megol­datlan lakáskörülmények­ben keresendő. A községek­ben a helyi tanácsok fel­adata is a pedagógusok la­káskörülményeinek javítá­sa, megteremtése. Az oktatás tárgyi felté­telei nagymértékben javul­tak. Az idén 84 új tanter­met adtak át; ezek fölsze­reltsége évről évre kielégí­tőbb. A végzős gyerekek osz­tályfőnöki értékelése sze­rint a pedagógus szinte alig tud valamit tanítványá­ról — hangzott el az érte­kezleten. Ugyanakkor föl­vetődött az is, hogy vajon nem túl sok-e a pedagógu­sok adminisztrációs munká­ja. A tanítványok jellemzé­se alapvető feladata az ok­tatónak, a túlzott adminisz­tráció viszont valóban csök­kentésre szorul. Az idei feladatokat a párt Központi Bizottságának áp­rilisi állásfoglalása alapján készült szakszervezeti fel­adatterv határozza meg. Feladatokat ad az oktatás­ügyben dolgozók élet- és munkakörülményeire, illet­ve a felsőoktatás és a köz­oktatás fejlesztésére vonat­kozó kormányprogram elő­készítésében való közremű­ködés is. A. RÁDIÓJEGYZET Becére invitálta a rádió­hallgatókat tegnap délelőtt a Társalgó. Másfél óra iroda­lomkedvelőknek — így alcí- mezik ezt a műsortípust. Ez­úttal igazi szimpozionon ve­hettünk részt a kiváncsi mikrofon jóvoltából, amelyet Sumonyi Papp Zoltán biztos keze tartott. A szerkesztő- műsorvezető költő is, tehát jó kézben volt az a „mi- ki” ... Szimpozion présházban? Igen: a régi görögök a lako­ma utáni társalgást nevezték így; ma az iddogálással al­kalmat teremtő magas szín­vonalú beszélgetést hívjuk így. A műsor bizonyította is ezt. A présház tulajdonosa ma­ga A jó gazda — hogy egyik verse címét idézzem rá ■—1 Takáts Gyula, aki immár harminc éve foglalta magá­nak a becei hont, hol az év egy részét tölti termő ma­gányban, de barátokkal ia Ki mindenki meg nem for­dult itt már! Lassan lexi­kont töltenének csak a ne­vek: Devecseri Gábor, Som­lyó György, Tüskés Tibor, Fodor József, Nagy László, Ágh István, Juhász Ferenc, zetékneve az egyetlen hasz­nálható megszólítása. A fel­vételi kérelem kitöltéséhez azonban szükséges volt a ke­resztneve is. Manyika ebből az alkalomból közölte, hogy az ő hatéves kisfiacslkája szintén Csabi. A grafikus nem kételkedett benne, még­is kérte, hogy mutasson ró­la fényképeket. A valóban hatévesnek látsizó gyermek bájos volt a hét esztendeje készült fotókon, amiket Hon- domé magával hordott. — Maga hol sült le ilyen barnára? — faggatta a bol­dog anyát Miké. — Brindisiben —■ felelte kelletlenül, mert Olaszország tói közel volt Aranyos kar­órájára pillantott és házite­lefonon jelezte Szimmedtné- nek, hogy sajnos sok a mun­kája, a mai értekezletennem tud részt venni. Nem adhat­ta át azonban magát a le­endő taggal való társalgás élvezetes munkájának, mert már be is nyitott SzimmeLt- né, vörös boglyahajjal és ezüst nyaklánccal. A folyó ügyről megállapította, hogy Mikét mint hírlapírót is ajánlani lehet, hiszen szer­ződése van a Mai Hírekkel. Ezt a kijelentést már a zo­mánc karkötői Ácsné is hal­lott* ál a színészek nevé­ben hwiysseit fPM****** Becei szimpozion Berták László, Jankovich Fe­renc, Jékely Zoltán... Most, a becei szimpozion- ra Fodor András, Simándy József, Lajta Kálmán, Eg- ressy István volt hivatalos. Igazoltan távol: Tatay Sán­dor. Megemlegették, mint je­les szimpozion előzményt ama Fáy András fóti prés­házi alkalmait, hol a kor je­lesei fordultak meg. „A jó gazda” Becén Bacchus-köny- vet nyitott 1971-ben; itt örö­kítik meg magukat, hangu­latukat versben, rajzban a vendégek. Valódi alkotói közérzetet biztosít ez a kör­nyezet: a Bacchus-könyv fel­olvasott kis remekei erről győznek meg. S szóba kerül­ték a kapcsolatok, a barát­ságok, az eltávozottak is, ahogy ez az ilyen meghitt alkalmakkor lenni szokott Ki szemérmesebben, ki nyíl­tabban „adja ki magát”. Közben szárnyra kel egy-egy vers — Takáts Gyula kis esszét rögtönöz a vers és a költemény különbségéről —, regény- és tárcarészletek, da­lok hangzanak föl. S míg partok nélkül csobog a be­szélgetés szőlőről, borról — Simánóv igazi szakértő —, egysziercsak ikaroszi lesz a sző: a költő arról mond fe­lejthetetlen szavakat, ami a dolga — azt venni versbe, aminek nincsen szótára. Lám, a pince alkotóműhelyként, de falusi jósdaként is állja he­lyét. Verset súg a bor, ha magányos a költő. ‘ S világ dolgait hányja-veti meg a falusi gazda és a művész is, ha társasága van a hegy te­véhez. Takátsi definícióval -----t_____________________ „ a bor a természet költemé­nye”. Malomkő asztalnál ül­nek: Kunffy festő ajándé­kozta „a jó gazdának”. Egy­kori, európai rangú somogyi piktorok is ültek már ennél a kőnél Kunffynál. Mert itt mindenhez emlékek fűződ­nek. Szinte megelevenedni látjuk — mi ia, akik soha­sem jártunk arrafelé — azt a nevelő, szőlőszemeket daj­káló tájat Anekdoták, adomák teszik igazivá a présházi szimpo- ziont Műsorrá a szerkesztői asszociatív készség építi. Az, amely Lajta Kálmán 1300-as években játszódó regényének részletéhez korabeli lantmu­zsikát illeszt, a szomszédság­ról folytatott eszmecseréhez a Parasztbecsület bordalát, Ágh István esszéjéhez a há­zigazda költészetéről bizonyí­tó erejű költemény stb. Cso­da, hogy a szafcődó Simándy József mégiscsak belekezd ezüsthangján a szimpozion derekán a Traviata bordalá­ba zenei kíséret nélkül? Lám csak, milyen gondolattársítá­sokra indítja a neves énekest a Lajta ötlötte sző: a sajtó- lóház... S micsoda korfes­tő írás az „igazoltan távol lévő” Tatay Sándor könnyed hangvételű, mégis súlyos tár­cája, melyben Egry Józsefet idézi, amikor Franco-ellenes gyűlésre indultak! És meg­jelent még — immár nem testi mivoltában, de igenis élőn — Jankovich Ferenc, Nagy László, Devecseri is. Talán ez volt a legszebb, ez az élővé idézés ebben a présházi szimpozion ban. L. L. Tanácskozás az ifjúságpolitikáról Az ifjúságpolitika tudo­mányos megalapozását szol­gáló kutatások elnevezésű program titkársága — a KISZ Központi Bizottságá­val és a Központi Statiszti­kai Hivatal ifjúsági szak­mai munkaközösségével — vitaülést rendez Budapesten az ifjúság társadalmi hely­zetével kapcsolatos kérdé­sekről. A szeptember végén rendezendő tanácskozáson a kutatók és az ifjúságpoliti­kával foglalkozó szakembe­rek értékdflc a kiemelt ku­tatási program során szüle­tett tudományos munkákat, eredményeket, as es alka­lomra készített ifjúsági té­májú elemző tanoimányokat. A tanácskozáson elsősor­ban az ifjúság helyzetét meghatározó főbb társadal­mi folyamatok alakulását elemzik, s ennek kapcsán szó lesz az ifjúság anyagi­egzisztenciális helyzetéről. Előadásokban foglalkoznak az ifjúság lakáshelyzetével, kereseti lehetőségeivel, a családi és életkörülmények­kel, értékelik, hogy a fiata­lok milyen szolgáltatásokat és milyen mértékben vesz­nek igénybe, s hogy alakult az elmúlt években a turiz­mus. Beszámolnak azokról a vizsgálatokról is, amelyek a fiatal értelmiségiek és a se­gédmunkás fiatalok helyze­té» mérték föl; foglalkoznak «* «jóság önálló élet- és pályakezdésének főbb jel- lemzflNtí, konfliktusaival. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Thumbnails
Contents