Somogyi Néplap, 1983. augusztus (39. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-13 / 191. szám

Bencze József Elégia Sok itt az árnyék-némajáték, lobogó bajban köd lepi a tornyot. Ez nem Dózsa-kastély, és én nem vagyok parasztkirály! Bóbiskol az ágyakon a hangya-álom, egészségünkért van itt orv viadal. Süket a falak csöndje, kábító a visszhang. Szivemben sírnak elítélt hangyák álmai. Itt megtudtam a köszáli zergék ellésidejét, a kastély nekem nyomorékkórház. Megfagy az őszi harmat a fűszálon, mint mosoly a bajszokon, mind esdő látogatás után. Prófétákkal szélben madarakkal vacsorázom, szívemnek köd-ábrándok mesélnek, cinege-büfé az ablakom, a kis csupasz verebeket is megevő falánk mátyásmadárra haragszom. Nyárunk testünk szúnyog gyarmat, a betegek halnak itt, mint a növények, ijedtek a menekült arcok, közel élnek itt a bogarak, hernyók és földi giliszták. \ A kakas. Szaiay Lajos grafikája. Á KÁBÁT 1 Országgyűlések rendhagyó helyszíneken Á sajátság méltósága A megértés, a népek, nem­zetek, nemzetiségek közele­désének szükségessége a ve- zérmoüvuma Gall Ernő leg­újabb esszégyűjteményének. Gáli Ernő a kolozsvári Ko­runk főszerkesztője, egyete­mi tanár, ihletett filozófiai és társadalomtudományi író. Tudományos felkészültség­gel és igénnyel vázolja föl a nemzetiségi lét legfontosa bb kérdéseit; nemcsak az etikai kérdésekre keresi a választ, megrajzolja a nemzetiségi művelődés, a nemzetiségi közgondolkodás történetét is. Két személyiség portréja különösen megnyerheti az olvasót: a korán, elhunyt fi­lozófus, Bretter György gon­dolat- és életútja, és Mikó Imréé. „A csendes Petőfi ut­cában alkotó Misó munka,s- ságából Gáli a nemzetiségi jogászt emeli ki, az a tudo­mányágban nemzetközileg is elismert tudóst, kinek vas­kos könyve — a Nemzetiségi jbg és nemzetiségi politika — valóságos enciklopédia. Gáli a kapcsolódásokat kere­si, s megmutatja a régmúlt­ban. a közelmúltban egy­aránt. „Ha nincs más alter­natíva, mint az együttélés, akkor létfontosságú korpa­rancs, hogy az együttélöknek jói kell egymást ismerniük.” A holnapok és holnaputánok Európájának ebben a részé­ben nem a „társbérleti na­cionalizmusoké”, hanem a nemzetek és nemzetiségek — minden előítélettől mentes — közeledéséé és barátságáé a jövő. Gáli Ernő A sajátosság méltósága című esszégyűjte­ménye gondolkodó főknek szóló, tanulságos olvasmány. S példagyűjtemény a kétoi- dalról történő hídépítéshez is. Kerényi Grácia Holdfogyatkozás Mit várod a teliholdat? Fogyatkozik, letör holnap. Csak támolyogsz fcjbeverten, mip hálói sző, át a kerten. Ne irigyeld fáid lombját, bár befonják, bár kibontják ezt a pengefényt ma éjjel, tölítkezve macskakéjjel. Fogyatkozik a hold holnap, tépi hálóját a zord nap; lombjaid sejtelmessége tűnik, mint a fák meséje. Asztalához intette a pin­cért, fizetett és fütyörészve indult a sarokban álló fo­gashoz. Igazán kellemes este volt — gondolta —, már ré­gen szórakoztam ilyen kel­lemesen. Kedves volt az a nő is Attiláék társaságában. Valamelyik nap majd felhí­vom telefonon, és megbeszé­lek vele valami programot. Gondolatai annyira elfog­lalták, hogy észre se vette, amikpr a fogashoz ért. Majdnem fölbukott benne. A kabátját kereste, de nem volt sehol. Egy nyűtt, bar­na, átmeneti vacak lógott a helyén. Az ő vadonatúj té­lik;;! átjának hűlt helye volt Szólt a pincérnek, az meg hívta az üzletvezetőt. Egyik se tudott a kabátról semmit., ö egyre csak azt hajtogatta: „Kérem, ne vic­celjenek, adják vissza a ka­bátomat; szeretnék haza­menni.” — Nézze, uram! — szólt kissé ingerült hangon az üzletvezető. — Én nem lop­tam el a kabátját, a kollé­gám szintén ártatlan. Higy- gye el, mi is haza akarunk menni... Vigyázott volna jobban a cuccára! Nekünk az a dolgunk, hogy kiszol­gáljuk a kedves vendéget, nem pedig az, hogy a kabát­ját őrizzük ... — Ügy is jó — vágott vissza Tatai önérzetesen. — Akkor telefonálok a rend­őrségre. — Semmi akadálya, uram. Fáradjon az irodámba! Perceken belül megérke­zett az URH-s kocsi két rendőrrel. Komor arccal szalutáltak, aztán fölvették a jegyzőkönyvet. Tatai föl­jelentést tett ismeretlen tet­tes ellen. Hajnalban ért ha­za hullafáradtan, rosszked­vűen, zakóban, rendőrségi autóval. Másnap elmesélte kaland­ját a kollégáinak. Azt várta, hogy vele bosszankodjanak. De nem: kinevették. Sőt az osztály tréfamestere rögtön el is nevezte kabátosnak. Egyik délelőtt magához hívatta a főnöke. Idézése érkezett a rendőrségtől lo­pási ügyben. — Kérem, Tataikám — fogadta az osztályvezető Za­vartan. — Mesélje el, mit jelent ez! A mi kis kollektí­vánk, ugyebár, milliókkal dolgozik; magában is meg­bízunk, de tudni szeretnénk, milyen ügye lehet a rend­őrséggel. Érthető, ugyebár : — Természetesen, főnök. Egy étteremben ellopták a kabátomat... — Hm ... Mondja el rész­letesen, hogy történt! Elmondta. A főnök elmo­solyodott, és visszaküldte az asztalához. Aztán egész nap azon derült, hogy Tatait éj­jel fél háromkor rendőrségi autón fuvarozták haza. — No, jól van — mondta. — Minél előbb intézze el a kabátügyet, aztán fátyolt reá... Csak okosan, Tatai­kéin, csak okosan! Mi meg­bízunk magában. Méghog.v rendőrségi taxival... Néhány hét múlva ismét levele érkezett a rendőrség­ről. A főosztályvezető tit­kárnője hozta lobogtatva. — Tataikám, itt a postá­ja. Idézés bűnügyben. Csak nem sikkasztott? Juj, de iz­gis !.. . Mennyivel sáros ? — Ugyan, drága Tériké, ne bántson már maga is! Ellopták a kabátomat a té­len egy étterenfiben. Ennyi az egész. — Nono, kis hamis ... Is­merem én magukat, férfia­kat. Vagy sikkasztanak, vagy gyereket csinálnak su- tyiban, aztán meg le akar­ják tagadni. — Ezzel már perdült is ki az ajtón. A kollégák hangosan rö­högtek Tatai i háta mögött. Közben a nyom»zók dere­kasan dolgoztak, hamarosan el is fogták a tettest. Kide­rült, hogy egy régóta körö­zött betörő társaság a lu­das, sok egyéb lopás is ter­heli még a lelkűket. A bűn­jelek között ott volt Tatai télikabátja is. Már őszre járt az idő. sárgásvörösen hullottak a falevelek, amikor újra ko­pogott a postás. Tértivevé- nyes idézést hozott a bíró­ságról. A kollégák már elő­re röhögtek és szinte fuldo­kolva kérdezték: — Idézés bűnügyben, Ta­taikám? Sikasztás, gyermek­— Hol van Pötyike, a szakácsnő? — kérdezte asz­taltársaitól az üzemi étkez­dében Sehovai Ernő utókal­kulátor. — Már hetek óta nem láttam. — Tényleg, hol van? — kontrázott Bezerédi Lajos, a lottózóbrigád vezetője. — Csak nem beteg? Kernácsi titokzatosan asz­taltársai felé hajolt, s úgy suttogta: — Én tudom ... — Na, bökje már ki — noszogatták. — Nem lehet, Htok, én is csak véletlenül tudtam meg. Ha elterjedne a híre, belát­hatatlan következményei lennének. A népgazdaság viszonylatában — tette hoz­zá még ultima rációként. — Na ne hülyéskedjen — sürgették —, mi hallgatni fogunk, mint a sir. — Hát akkor figyeljenek — fogta a hangját még sut- togóbbra Kernácsi. — A do­log akkor kezdődött, amikor tartási per vagy kabátlopás? Kitől is loptad azt a kabá­tot? — Menjetek a francba! — dühöngött a férfi, s gyorsan zsebre vágta a borítékot. Decemberben nyugdíjba vonult a főosztályvezető. Mindenki előbbre lépett a ranglétrán, csak Tatai cso­portvezetői kinevezése ké­sett. Hetekig tanácskoztak a főnökei, de senki se merte aláírni a kinevezését. Az igazgató is csak hiimmögött. — Hát igen — dörmögte. — Egyáltalán ki lehet-e ne­vezni valakit, akinek bíró­sági ügye van? Miért is rán­gatják állandóan? Ugye. nem pálunk lopott? Kérlek Vazul elvtárs, nézz utána nőnél. előbb! A személyzetis szorgal­masan jegyzetelt. Másnap magához hívatta Tatait, é.s közölte vele, hogy lejárt az erkölcsi bizonyítványának az érvényességi ideje, újat kell beszereznie. — Tudom — tette hozzá sokatmondóan —, hogy ez nem is olyan egyszerű most, a maga helyzetében,, de hál enélkül nem megy... — Nem értem — hülede- zett a derék ■ hivatalnok-. — Miért ne lenne egyszerű? És miért pont az én helyze­temben . . . — No jó, megértem, ké­nyelmetlen ügy. De beszél­jünk nyíltan! Mondja: egy ilyen értelmes, intelligens ember, mint maga, hogyan keveredhetett bele abba a bűnszövetkezetbe? — Mibe?! — Ügy ugrott talpra, mintha fölgyújtották volna alatta a széket. — Csak nem engem hibáztat, mert egy étteremben ellop­ták a kabátomat? Szó szót követett. És Ta­tai másnap beadta a fel­mondását. Mikor hat hét múlva bement a munka­könyvéért — ugyanis a fel­mondási idő alatt nem kel- . lett bejárnia —, egy levelet adtak át neki. A bíróságról küldték. Az állt benne, hogy hétfőn reggel kilenc órakor átveheti ellopott télikabát- ját a Központi Kerületi Bí­róságon. T. Ágoston László D. Kiss Csaba a kapitalista gazdaság vál­sága a baromfipiacra is be­gyűrűzött, s itt álltunk tér­dig csirkében. Akkor adták ki a titkos rendeletet, hogy az üzemi étkezdék tyúkot csak tyúkkal adhatnak, reg­gelire, ebédre, vacsorára. Pötyikéék sütötték, főzték, dinsztelték a rengeteg tyú­kot, úgyhogy időnként azzal is álmodtak. Az első furcsa jelre Pötyike férje figyelt föl. Az asszony egyszer va­csora után csipogni majd kotkodácsolni kezdett. S ez egyre gyakrabban előfordult vele. Később apró, sárga pi- hék nőttek a testén, mint a kiscsirkéknek. Hiába jártak orvostól orvosig, senki nem tudott te pitém Mindenféle Ha az Elnöki Tanács ösz- szehívja az országgyűlést, senki sem kérdi, ugyan, ho­vá. Mi sem természetesebb, hogy a helyszín a pesti Du- na-parton álló Parlament épületébe. Aki jártas múl­tunkban, tudja, hogy a török hódoltságig, azaz Buda oz­mán kézre kerültéig ugyan­csak Pesten, a Rákos meze­jén jött össze a nemesség törvényt alkotni, azután pe­dig a Bécsihez közel fekvő ideiglenes fővárosban, Po­zsonyban tartották a tekinte­tes karok és rendek országos gyűléseiket, a diétákat. Általában így volt. Akad­tak azonban szép számú ki­vételek, a megszokottól elté­rő helyen, helységben tartott országgyűlésit is. I. Károly Róbert történetesen azért tartott 1323-ban Temesvárod országgyűlést, mert az An jou-ház hívei a déli részeken voltak túlsúlyban, az őt el­lenző oligarchiáq viszont az északi országrészeket bírták. Ezért is építtetett először Temesvárod várkastélyt ma gának. A különleges politikai-ka­tonai helyzet hozta magával, hogy Hunyadi János kor­mányzóságának ideje alatt az 1452. február 12-re, Po­zsonyba hirdetett országgyű­lés testületileg átlovagoit Bécsibe és ott együttes ülé­sen tárgyaltak az ausztriai rendekkel arról, hogy miként bírhatnák rá Frigyes csá­szárt V. László és a korona kiadására. Hogy ott tárgyal­hassanak, annak az adott le­hetőséget, hogy Frigyes ek­kor éppen Rómában tartóz­kodott. ahol ezidőtájt, márci­us 16-án koronáztatta meg magát római császárrá. Egyébként ez volt az utolsó római koronázás. Amikor Frigyes V. Lászlóval vissza­tért és a pápa sem tudta rá­beszélni a korona és V. László kiadására, az osztrák és cseh rendek csapatai Bécsújhelyi megostromolták. Frigyes engedett, a magyar küldöttség megállapodott a tiz,viharom esztendős V. Lászlóval, hogy 1452. novem­ber 11-re összehívja a ma­gyar országgyűlést, megped:; Bécsbe, amelyre azután a fő­urak, a köznemesek és a vá­rosok követei is igen nagy számban mentek el. A ta­nácskozások jó hosszú ideig tartottak, általában az „Am Hof” téren még ma is álló templomban. Itt, a ma is Am Hof-nak nevezett téren is­merték el 1453. januárjában a főórák, főpapok és a köz­nemesség a király, V. László hatalomátvételét. Egyébként hosszú folyamat eredményeként alakult úgy, hogy a rendek, a főurak és a király következetesen Rá­kos mezejét, illetve Pestet tekintsék tanácskozásaikhoz a legalkalmasabb helyszín­nek. Kezdetben Esztergom és Fehérvár (ma Székesfehér­vár) a formálódó első rendi országgyűlések helye, ám közben, 12*79-ben Tétény, 1289-ben a Fejér megyei Fö­veny, a következő esztendő­ben a mai Óbuda. Hunyadi Mátyás gyakran hormonokat kapott az asz- szonyka, de csak azt érték el, hogy a sárga pihékböl gyönyörű kendermagos tol­la lett. Amikor aztán kotla- ni kezdett, és harminckét egészséges kiscsirkének adott életet, elvitték otthon­ról, s most valami intézet­ben van megfigyelés alatt. Nagyon vigyáznak rá . .. Éj­jel-nappal őrzik. Ugyanis te­lítve van a piac, s nem sze­retnék az illetékesek, ha még több csirke lenne. Hát ezért nem látják az urak Pötyikét — fejezte be sut­togva Kernácsi, s várta a hatást. Egy darabig döbbent csend volt, majd Sehovai szólalt meg, mélán piszkálva villájával a csirkepörköltet: — Remélem nem sértődik meg Kernácsi kolléga, de régen hallottam ilyen szu­perszonikus marhaságot — mondta, s egy unott mozdu­lattal megvakarta a szárnya tövét. tartott országgyűlést székhe­lyétől távol. Már mindjárt királlyá kiáltásának évében, 1458-ban december 6‘-ára Szegedre hívott össze ország- gyűlést, hogy sürgősen meg­változtassa a honvédelmi tör­vényeket, amelyekről az elő­ző hónapok háborúiban ki­derült, rosszul szolgálják az ország védeimét. Mátyás azért hirdette Szegedre a gyűlést, mert kedvelte a vá­rost, hiszen ifjú-gyermek ko­rában sokszor megfordult benne. Szegeden és környé­kén élt a Szilágyi-csa:ád egyik ága, anyai rokonsága, és számított a támogatásuk­1403-ban Tolnára hirdetett országgyűlést, fejenként hí­va meg oda a nemességet, hogy onnan egyenesen a tö­rök ellen vezethesse őket. 14ö8han ismét egy másik vi­déki városban, Egerben tar­tott országgyűlést, 1485 tava­szán pedig Vácott, noha nem volt jelen, mert Bécset ost­romolta. Viharos országgyűlés szín­helye volt Hatvan 1525-ben. A király, az ifjú II. Lajos július 3-án érkezett a város­ba. A gyűlés a szabad ég alatt zajlott, egy nagy me­zőn. Az uralkodó, a külföldi diplomaták és a főurak, fő­papok részére emelvényt ácsolták. A köznemesség szá­mát egy jelenlevő tizennégy- ezerre becsülte. Verbőczi István hatalmas beszédben vádolta a királyi tanácsot, amelynek tagjai — Szálkái prímás, Báthory nádor és Sárkány Ambrus országbíró — indulatosan védekeztek. Sárkányt csaknem lekasza­bolták a király emelvénye előtt, s amikor elmenekült, II. Lajos nyomban eladomá­nyozta birtokait Szapolyai alvezáreinek. Ezután a ne­messég elcsapta az ugyan­csak elmenekült Báthoryt és helyébe Verbőczit választotta nádorrá. A következő esztendőben a mohácsi csatatéren elvérzett az ország. Ugorjunk át egy századot. A magyarság töröktöl-tatár­tól és császári zsoldosoktól szenved. Az elégedetlenkedők élére akkor egy kiváló férfi, Bocskai István váradi kapi­tány, bihari főispán áll. A szabad hajdúkkal győzelmet győzelemre halmozva, már mint erdélyi fejedelem, 1695. április 15-re országgyűlést hirdet Szerencsre. A tanácskozást a szerencsi református erődtemplom fa­lai között, 1605. április 17— 20. között tartották, amelyen a felső-magyarországi és er- déliy rendeken kívül a Habs- burg-fennhatóság alatti terü­letekről is eljöttek a nemes­ség követői, itt kiáltották ki Bocskait Magyarország feje­delmévé. A törvényeket nem a korábban szokásos latin, hanem magyar nyelven hoz­ták. Itt született meg az az emlékirat, amelyben a ne­messég igazolta és indokolta felkelését, annak jogosságát Itt határozták el a további hadműveleteket, amelyek so­rán a seregek Sopronig, Ptv zsonyig nyomulnak, s 1603. június 23-án megkötik a bé­csi békét. Az 1321-ben épült szeren­csi templom mai nemesen egyszerű formáját 1480 kö­rül kapta. Kívülről semmi sem árulja el, hogy valami­kor hazánk történetének egyik fontos állomása volt. Cs. K. V Pötyike

Next

/
Thumbnails
Contents