Somogyi Néplap, 1983. augusztus (39. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-10 / 188. szám

ÚJ SZÍNI ÉVAD Közös nyelven Beszélgetés eszperantista nöküldöttekkel a békéről Liliom, Svejk, Hamlet a deszkákon — Bort, búzát, békessé­get! Nem ismerte Eliza Kehlet e jókívánságunkat, de a lé­nyegét fölfedezte magának. — Szentendrén jártunk — mesélte —, s eljutottunk a Kovács Margit-emlékjjnú- zeumba. Ott jutott eszembe, hogy nemcsak az eszperan­tó-világkongresszus miatt volt érdemes eljönni Ma­gyarországra. Különösen az a relief hatott rám, amely három jelentős dolgot szim­bolizál: a bort, a kenyeret és a békét Ügy érzem, hogy az itt élők mindennek bir­tokában vannak, s szívesen kínálják másoknak is. Amit innen hazaviszünk, az ez az érzés. És ez nagyon fontos! Mert ahogy az italt és az ételt nem nélkülözheti a test, a béke épp oly nélkü­lözhetetlen a lélek számára. Eliza Kehlet Dániában született, ma Belgiumban lakik, és Luxemburgban dolgozik. Tolmács az Euró- pa-parlamentben. Vele és néhány társával beszélget­tem azok közül, akik az eszperantó-világkongresszus küldötteiként a Magyar Nők Országos Tanácsához is el­látogattak. ök a magyar nómozgalomra voltak kíván­csiak, én meg rájuk. E kü­lönféle és különös emberek­re,, akik úgy is mint nők, úgy is mint eszperantisták — nem találok erre jobb ki­fejezést — mindenekfelett érzékenyek a békére. Kü­lönböző a hitük, az eszmé­nyük, más-más a jövőké­pük, de van hitük, van esz­ményük, s a jövőt — első­sorban a gyerekek jövőjét — nemcsak elképzelni tud­ják, hanem cselekednek is érte. A holland Jelly Koopmans- Schotanus asszony például, akinek négy fia, három uno­kája, s egy dédunokája van (az utóbbi csecsemő kivéte­lével az egész család mond­hatni anyanyelvi szinten el­sajátította az eszperantót), hivatására nézve evangéli­kus lelkész. De — mint mondta — ezenkívül, illetve ezzel együtt az eszperantó és a béke papja volt. — Rotterdamban élek, va­lamikor énekesnő voltam. Az utóbbi években a lelkészi hivatásomnak teszek eleget, legjobb tudásom szerint Sok összejövetelt szerveznek, nemcsak hívőknek. Számom­ra az a legfontosabb, hogy a békéért a hívők és nem hí­vők összefogjanak. Az NDK-beli neves szí­nésznő, Wera Dehler az édesanyja mellett foglalt he­lyet s leginkább vele tár­salgóit. Édesanyja, Ruth Pa- intner-Trump is színész volt nyugdíjazásáig, ő München­ben él. — Akkor szakadt ketté a család — mondta Wera Deh­ler —, amikor Berlin is ket­tészakadt. Nálunk az eny­hülés családi szükséglet is. — Nyolcvanhárom éves vagyok — mondta az édes­anyja —; átéltem két há­borút, e nem akarok újab­bat — Én is Berlinben szület­tem — mondta Ursula Grat­tapaglia, akit a nevéről olasznak hittem. Ursula Grattapaglia Olaszországba ment férjhez, majd a csa­láddal együtt kivándorolt A brazil fővárostól nem mesz- sze, Goiasban telepedtek le Ursula ííz éve egy szociális intézményt vezet, egy árva­házat, amelyben leginkább olyah gyerekek találtak ott­hont, akiknek a szüleit vala­melyik helyi háború pusztí­totta el. — Egy huszonegy és egy huszonnégy éves fiam van — mondta. — Eszmélésük óta eszperantisták, főként azért, mert nem akarom, hogy bárki ellen fegyvert fogjanak. Ezért eszperantista a többi gyerekem is, a ne­veltjeim. Indiaiak, afrikaiak, fehérek, feketék, valameny- nyien testvérüknek érzik a másikat. Mert ez így van A francia egyetemista, Anna Ambles, az NSZK-ban élő Ruth Paintner-Trump és lá­nya, az NDK-ban élő Wera Dehler, valamint Ursula Grattapaglia, a német—olasz —brazil eszperantista. rendjén. Tudja, Brazília nagy ország, ritkán lakják, ezért nem érzik annyira a nyelvi nehézségeket. A há­borút sem ismerik, mégis sokan tanulnak eszperantóul. Ez a nyelv nálunk ablak a világra. Párizsban, egy ki* bérelt szobában él Anna Ambles egyetemi hallgató. Minden béketüntetésen részt vesz, s hisz a jövőben. — Lesz olyan időszak — mondta hittel —, amikor nagyobb lesz a barátság és az egyetértés az emberek között Én a németekre sem úgy gondolok, mint ellenség­re. — De ön nem éít a há­ború alatt — Az anyám igen. Az édesanyám 2sidó. Tudom, hogy sokat szenvedett... Én nem azt akarom, hogy Fran­ciaországban ne legyen há­ború; én azt akarom, hogy sehol se legyen. — Mi, eszperantisták — mondta még a dón Eliza Kehlet — szükségképpen vagyunk békeharcosok. Tu­dom, hogy van különbség Kelet és Nyugat között az eszperantó tekintetében is, hiszen itt az állam támo­gatja ezt a mozgalmat, ná­lunk meg szinte kizárólag magánvállalkozók fedezik a költségeket, de azért, higy- gye el, mi is megtesszük a magunkét odahaza. Elhiszem, Továbbá tudom, hogy amennyire beszélgetőpart­nereim számára fontos a beke, legalább annyira fon­tosak a békemozgalom szá­mára ók maguk. A. G. ö magi a jól ismert tás­ka dobozból előhúzta az új­ságírók szakmai folyóiratá­nak, a Magyar Sajtónak egy sárga fedelű számát, a SAJ­TÓ feliratot ollóval korül- nyírta, és egy cellux szalag­gal a szélvédőre ragasztotta. Ily módon a Trabant az ötödik Nagyhatalom tekinté­lyét sugározta. Sapinda az egész át le­lett áthúzódó poliglott transzparenssel köszöntötte ókét: ÜDVÖZÖLJÜK A SÁRIN - DAI NAPOK KEDVES VEN­DÉGEIT GRÜSS GOTT! WELLCO­ME! BON A SERA! ZDRASZTVUJTYE! Ezután egy szomorúan ko­pott utcasor következett, majd a harmadik »árkon egy hivatásos és két önkén­tes rendőr. Mögöttük az út­testen az a fajta csoportje­lenet, amelyet mindnyájan ismerünk a május elsejei felvonulások gyülekezőhe­lyedről. Az egyik önkéntes rendőr paraacsotóan jobbra kanya­rodj!-«* integetett, de a hi­vatásos észrevette a „Sajtó” feliratot, és odament a ko­csihoz, tisztelgett, majd el­magyarázta, hogy az újságíró elv társaknak balra tessék befordulni, igen abba az ut­cába, amelybe behajtani ti­los, de most lehet, aztán a Jedrel Bálint utcában jobb­ra, majd a Rákóczi úton balra, aztán a Förgeteg kö­zön át az Avaresz kertbe, oroman már látható a tanáé»-' épület mögötti parkoló; előt­te van a dísztribün. — Ki volt Jedrel Bálint’ — hajolt bele a tájékozta­tásiba Miké. A rendőr megbocsátás n nézett a műveletlen idegen­re és tüzetesen felvilágosí­totta: — S&pdnda büszkesége. Nagy ember. A „Sajtó” feliratú gépjár­mű befordult a számára sza­bad tilos utcába, majd par­kolt a kijelölt helyen, ahon­nan azonban a parancsnok egyedül indult el felderítés­re. Mífce kis csoportot látott közeled™ az emelvényhez. Elöl egy feltűnően magas homloka egyén ugrándozott a készséges cioeronék buz­galmával, őt testes alak kö­vette méltóságteljesen, annak oldalán pedig, de a rituá­lis fél lépéssel hátrább a kí­séret kúWn-külön nyilván tekintélyes tagjai, A tribün hullámzó közönsége a tisz­teletreméltó férfiak előtt kettévált, miként a Vörös- tenger Mózes előtt, bár neki ahhoz imádkoznia is kellett. Itt viszont a hullámok taps­Hat nagy színházi bemuta­tót ígér a kaposvári Csáky Gergely Színház a nézőknek az 1985/84-es évadban. Mint Babarczy László igazgató egy nyári bes*élgetéskor el­mondta, olyan jelentékeny nézői bázisa van a társulat­nak, amely lehetővé teszi a bemutatók számának csök­kentését egy produkcióval. A hat darabot a következő hét­ből választják ki: Molnár Ferenc Liliomát, ezt a kül­városi legendát — „Egy csir­kefogó élete és halála” a té­mája — első bemutatónak szánják Babarczy rendezésé­ben, Lukáts Andorral és Po­gány Judittal a két főszerep­ben. A világ színházait dia­dallal járó, filmen is kasz- szasiker West Side Story is elérkezik Kaposvárra. Shakespeare Rómeó és Júliá­jának ez a Manhattanban játszódó, modern változata Leonard Bernstein zenéjével Artur Laurents szövegével és Stephen Sondheim verseivel készült Nagy erőpróba lesz! Jaroslav Hasek örök Svejkje is átrándul Ceské Budejovicéből Kaposvárra, hogy Burian—Spiro darab- változatában eldönthessük, ő az ostoba vagy a világ ve- szítette-e el körülötte a jó­zanságát? Ismét lesz eredeti Shakespeare-bemutató! A Hamletet látjuk majd. Ez több mi nt negyedszázada nem szerepelt a kaposvári deszkákon, egy legendás elő­adás óta... A színház dra­maturgja, a kitűnő író — Spiró György — darabot írt a társulatnak A kert cím­mel. Történelem-pszichológiai dráma. Spiró a múlt évad­ban Esti műsor című darab­jával egyszerre volt jelen két magyar színházban, A béke- császár című drámakötete is egyértelmű elismerést vál­tott ki olvasók, kritikusok körében. (Az új évadban a Katona József Színház is tart Spiró Györgytől bemu­tatót, Az ikszek című regé­nyének változatából.) \ Mihail Bulgakov A Mester és Margarita című regénye több magyar kiadást is megért. Színi változatát Ljubimov rendezte meg a Tagankán, egy másik va­riánst a Thália Színház mu­tatott be, s készült több filmváltozat is. A Csiky Gergely Színház új adaptá­ciót írat a műből; ebben vendégszerepel majd a ter­vek szerint a tavalyi évad nagy ásza, Garas Dezső. A hetedik darab a brüsszeli születésű Michel de Ghelde- rode 1929-es elszomorító bo­hózata, a Pantagleize, amely „a háború másnapján vagy a másik háború előestéjén” játszódik. Az Európa kiadó tavaly jelentette meg a szer­ző néhány drámáját. A vá­laszték — ezt már most el­mondhatjuk — az eddiginél szélesebb nézői rétegek igé­nyeit veszi figyelembe, Üj bemutatókra készülnek a stúdiószínházban is. Per Olov Enquist A tribadok éjszakája című színjátékat — melynek Strindberg a lóhő­se — körülbelül százötven, néző előtt játsszák majd es­ténként Máté Gábor rende­zésében. Kottái Róbert is új­ra lehetőséget kap a rende­zésre: Szép Ernő egyfelvona- sosait állítja színre a .stúdió­ban. Itt tartják Csurka Ist­ván Ki lesz a bálanya? cí­mű drámájának premierjei is. A gyermekszínházban két bemutatót terveznék az új évadban. Lázár Ervin A kis­fiú és az oroszlán című me­séjének színpadi változatai és E. T. A. Hoffmann Dióto- rő című meséjének premier­jét. A nagyszínházi bérlete- zés már meg is kezdődött. ' I- L. Gazli volt a kezdet Magyar nye/vü szovjet lapok augusztusi számai Az évszak forróságával ellentétben jéghideg téma a Szovjetunió című lap augusz­tusi számának egyik vezető anyaga Az abszolút nulla fokhoz közeledve című ösz- szeállítás korántsem csak a természeti és műszaki dísz­ei plinák elvontabb régióiban járatos olvasóknak szól, s az alacsony hőmérséklet gya­korlati hasznosításával fog­lalkozik. Forró vidékre ka­lauzolja viszont az olvasót a regényes hangvételű Gaz­li volt a kezdet című cikk; ebből megismerhetjük a Szovjetunió egyik legna­gyobb földgázlelőhelyének múltját és távlatait Egy másik létfontosságú nyers­anyag és energiahordozó ki­termelése szempontjából lé­nyegesek a Szerelés 245 mé­ter mélységben című riport­ban bemutatott eszközök. Mind nagyobb arányban bá­nyásznak olajat a tengerek' borította kontinentális1 ta­lapzatból. A szovjet szak­emberek új eljárása az ez­zel kapcsolatos munkákat könnyíti meg. A lap a számának ma­gyar tárgyú oldalait csak­nem teljesen a Mordvoin Autonóm Szovjet Szocialista m fakadtak, amely tovább gyűrűzött, maként az olaj­árak emelkedése — hogy megmaradjunk a közel-kele­ti hasonlatoknál. A testes szemnélyoég közben jobbra- balra köszönhetett: Üdvöz­löm, elvtársam ... Szervusz Pistám... Kéacsőtoom, elv­tára itá ..: Tisztelettel kö­szöntőm, professzor űr... Jó napot, jó napot... Áhá, áliá még látjuk egymást M*e velük sodródott. Mi­kor végre a társaság a mik­rofonokkal felszerelt hétágú gyertya tartóhoz érkezett vagyis a kijelölt főhelyre, egy római szenátor laza kéz- emelésével leintette a tapsot, másikuk bejelentette, hogy Besnyő eávtáes, a megyei tanács elnök« kávám «aólani. A teatea agyúm kié cédá­inkat Maciét elé a kabátzse- bébők, éa mindjárt felolvasta a megszóMtásoka t: „Kedves dvtársnók és elvtársak! Tisztelt tanepüő közönség!" Egyébként rtgttcosaa három- négy szavakra tagolt rövid beszédében átadta a megyei tanács szívélyes üdvözletét (FolptefjaW Köztársaságról szóló össze - állítás foglalja el. A ma­gyarok nyelvrokonai által lakott terület az őszi BNV-n önállóan mutatkozik be. A Lányok, Asszonyok cí­mű lap augusztusi számá­ban a kurszki csata 40. év­fordulója alkalmából Örök dicsőség címmel a második világháború sorsdöntő csa­tájáról szóló kétrészes cikk első részét olvashatják. A Lakodalom van « mi utcánkban című riport egy magyarok lakta kárpátalji falu életét mutatja be. Ér­demes beszámoló elemzi a győri Rábatext és a lenina- káni textilkombinát kapcso­latát Megemlékezik a lap az OSZDMP II. kongresszusá­nak 80. évfordulójáról, A Szeptembertől — Műves* és mecénás — címmel új ki- állitássorozatot indít a Ma­gyar Nemzeti Galéria. A so­rozatban a XX. századi kép­zőművészetnek elsősorban magángyűjteményekben ta­lálható alkotásait tárják a közönség elé. A sorozatot Czóbel Béka Kossuth-díjas, kiváló művész — fesitő és grafikus — tárla­tával nyitják meg. Czóbel az idén lenne száz esztendős. Festői és grafikai tanulmá­nyait a nagybányai szabad­iskolában, Münchenbe« és Párnában végezte, tagja volt a századelőn nagy feltűnést keltő Nyolcak művészcso­portnak. Később Hollandiá­ban élt, többször szerepéit Amszterdamban tárlatokon, i itt készült első jellegzetesen, egyéni képe, a EM labdával. A hoöandiai állomást Ber­lin, Budapest, Hatvan, majd újra Párizs és Szentendre követte, ezekben a varovok - ban nSvédebb-hoaszafab ideig élt és alkotott Efatá mecéná­sa Frachter La?«s volt Feuchter a század első te­léig élt kortárs művészek Alkotásait gyűjtötte, többek között Effry József. Caöbei Béta éa DerkoeUs Gyula festményeit vásárolta meg. A művészet iránti jő érzékéről tanúskodott, hogy Czóbel műveit mar akkor megvásá­rolta, amikor a festőt még fiü sem tedeatéfc, leszerelés minden népnek érdeke címmel pedig Indira Gandhi nyilatkozatát közli. A Szovjet Irodalom idei 8. számában, olvasható Anato­li) Ivanov Gyűlölködés cí­mű regénye. A háború évei­ben egy hátországi faluban játszódó mű — több évti­zedre visszapillantva — nemzedékeken át öröklődő indulatok, többszörösen is gyilkosságot előidéző gyűlö­let rajzát adja. A népballa- dák tragikuma szövi át e művet, amelynek fő kérdé­se: meg tudnak-e szabaduld ni az új nemzedékek elődeik értelmetlen ellenségeskedé­sétől. A folyói rat lírai ro­vatában Jevgenyi) Jevtusen­ko új verseiből találunk vá- ' logatást — Tandori Dezső és Jevgenyij Szidorov elemző soraival kísérve. Korabei! Czöbel-gyűjtemé­nyének csaknem 20 darabját mutatják be a közönségnek a szeptemberben nyíló tárla­ton; ezek az 1920—SO-aa évekből származnak. E mű­tárgyakat a Galériának is—; mét össze kell gyűjtenie, hi­szen a család időközben né­hány műtől megvált. így a családtól, más Tnagángyűj- tőktői éa a szentendrei Czó- bel-múzeumból válogatják össze a művész e korai kor­szakát reprezentáló anyagot,' A képeket Czóbel és Frucli­ter néhány egymásnak írt levele, valamint a műgyűjtő visszaemlékezéseinek néhány részlete egészíti ki. Ez utób­biak olyas, művészettörténe­ti adatokat » tartalmaznak, amelyek eddig ismeretlenek voltak a szakemberek előtt. A művész alkotásait és a mecénásával való kapcsola­tát feltáró emlékeket szep­tember középétől tekinthetik meg az érdeklődők. A sorfal jövőre folytató­ik, ugyancsak magángyűjte­ményből. A tervek szerint a másod*: nesz a század gaz­dag raja- és grafikusművé­szete* reprezentálja majd. SOMOGYI NÉPLAP Művész és mecénás A Galéria új sorozata GOMBO FAL ii ellslmft , tora»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents