Somogyi Néplap, 1983. augusztus (39. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-10 / 188. szám

Egymásramulogatás helyett összefogás Az elmúlt évtizedekben Janus-arcú kép rajzolódott Ri a hont építésügy produk­tumáról. Ha a közelmúltunk látványos eredményeivel akarunk büszkélkedni, több­nyire az új városok, lakóne­gyedek egyikére kalauzoljuk látogatóinkat, megemlítve, * h'ogy húsz év alatt másfél­millió új lakást adtunk át, tehát új otthonba költözhe­tett csaknem a fele lakos­ság. S természetesen meg­mutatjuk vendégeinknek új gyárainkat, , gyermekintéz­ményeinket, művelődési ott­honainkat, a végre-valahára tető alá került új kórháza­kat is. A Janus-arcú kettősség­hez tartozik, hogy a munka- fegyelem • lazaságaira, a ha­nyag munkára keresünk pél­dát, ismét az építésügy jut először az eszünkbe. S mintha egészen más szem­üvegen néznénk az alkotá­sokat, ilyenkor már aztvesz- szük észre elsősorban, hogy rosszul zárnak az ablakok az új lakótelepeken, silány a tapéta, gyakoriak az anti- humánusan kicsiny lakószo­bák, es így tovább. Ilyen­kor persze önkéntelenül föl­tesszük a kérdést: vajon ki felel ezekért a hibákért? A választ valamennyien tudjuk. Az építők a terve­zőket okolják, mondván: az ő rajzasztalukon jelentek meg először azok a kicsiny lakószobák, Ők írták elő, hogy csak olcsóbb tapébákat használhatnak stb. A terve­zők persze azonnal tovább­adják a labdát, arra hivat­kozva, hogy ők sem csoda­tevők, abból az összegből, amit nálunk egy lakásra szánnak a megrendelők, a beruházók, nem telik több­re... S természetesen a be­ruházók sem maradtak adó­sak a válasszal, azt felelve, hogy a világ egyetlen or­szága sem tud annyit szánni az építkezésekre, amennyit a tervezők kivitelezők igé­nyelnének, mindenütt kor­látozottak a keretek, s kü­lönben is, valljuk meg, elég drágán dolgozik nálunk az építőipar... Szolgálatkész építők Lánc, lánc, eszterlársc — valamennyien tudjuk, hogy évtizedekig tartott ez az egy - másramutogatás. S persze mindig a felelősség elhárítá­sával társult. Ennek a köl­csönös hibakeresésnek min­dig az állampolgár, végső- fokon az ország latta ká­bát ... Valószínűleg as »többi évek új és nehezebb gazda­sági körülményei magyaráz­zák, hogy kezd kimenni a divatból az egymásramuto- gatás. Ma, amikor észreve­hetően kevesebb a beruhá­zás, aligha menne sokra az az építőipari vállalat, amely továbbra is magas lóról pró­bálná tárgyalni a tervezők­kel s beruházókkal. A ter- yezóvállalatok is belátják, hogy nem boldogulhatnak az építők nélkül, ezért mi­kor egy újabb építkezés ter­veit papírra vetik, jobban figyelembe veszik a velük partnerkapcsolatban álló ki­vitelezővállalat gépi fölsze­reltségét, adottságait és le­hetőségeit, mint azelőtt. S bár a beruházók, a megren­delők alkupozíciója, akarat­érvényesítési lehetősége ma jobb, mint korábban, azért ennek is van határa. Mert bár ma valóban kevesebb a beruházás, s szolgálatké­szebbek az építők, azért nincsenek kiszolgáltatott helyzetben. Ennélfogva a beruházónak ma sem fűző­dik érdeke ahhoz, hogy ha­logassa a döntést, ne készít­se elő idejében az építésre alkalmas területet, mert könnyen olyan választ kap­hat az építőktől: Igaz, hogy nincs annyi megrendelésünk, mint azelőtt, de azért akad meg másutt k ... Mindezt napjainkban már az építésügy yaiameoayi közreműködője tudja. S bár — ez természetes! — a terv­egyeztető tárgyalásokon ma sem ritka az emelt hangú vita, a korábbi felelősségát­hárítás helyett egyre inkább érződik a kölcsönös megér­tés, a segítőkészség. Mintha mindenki a maga bőrén ér­zékelné, hogy a másik fél fogyatékosságait listába gyűjteni, azokat vég nélkül sorolni — zsákutca. Ölyan zsákutca, amelybe betérni időbe és pénzbe kerüL Kölcsönös felelősség A nehezebb gazdasági kö­rülményeken túl más fejle­mények is az együttműködé­si hajlamot erősítették. Köz­tük például az is, hogy az elmúlt években elég sok ma­gyar építőmunkás dolgozott külföldön vagy valamelyik külföldi cég magyarországi építkezésén, így saját szemé­vel láthatta, tapasztalhatta: a! munka csak akkor lehet folyamatos, jól szervezett, ha nem a hibakeresésre, hanem az akadályok mielőbbi elhá­rítására helyezik a hang­súlyt A már említett együttmű­ködési készséget fejlesztik a mind jobban terjedő fővál­lalkozások*' is. A beruházók inkább egy-egy fővállalkozó­val egyezkednek, mint az ilyen-olyan profilú építőipa­ri vállalatok sokaságával A fővállalkozó tárgyaljon az alvállalkozókkal, hiszen így szövetségesre tesz szert a beruházó. Így az alvállalko­zók is jobban átérzik, hogy nem sokra mennek az egy- másramutogatassal, mert a megálmodott épület csak akkor készülhet el idejében, ha valamennyien átérzik, hogy elsősorban a felelőssé­gük kölcsönös. Az állampolgárok, az or­szág lakói nemcsak idejében, netán határidő előtt átadott épületeket, hanem jobb mi­nőségű munkát is várnak az új szellem terjedésétől. Lé­nyegesen rövidebb hibajegy­zéket, kevesebb panaszra adp okot... Az idő lesz a döntőbíró. Az mutatja meg majd, hogy a jobb együtt­működési készség mennyire válik anyagi erővé. F. T. Befej eződött a dohány törése •z érsekvadkerti Magyar—Cseh Barátság Tsz-ben. A 44 hektárról leszedett dohányleveleket nagy teljesítményű géppel szárítják. (MTI-fotó — Kerekes Tamás felv. — KS) Növekvi export* bevétel Keresettek külföldön a zalaszentgróti faipari szövet­kezet bútorai és más ter­mékei: rusztikus ebédlő­szekrényeikből és kerti szer­vizasztalaikból elsősorban az NSZK-ban fogy több, de Franciaországból is szintén jelentős mennyiséget kértek. Zalaszentgróti üzemük mel­lett a keszthelyiben is ké­szítik ezeket a kelendő ter­mékeket, így rövid határ­időre tudják szállítani a megrendelt bútort. Mivel a telepeken megvannak a több, a jobb és a folyamatos mun­kához szükséges személyi, illetve tárgyi feltételek, a szövetkezet tízmillióval akarja túlteljesíteni az idei évre tervezett 42 millió fo­rintos tőkésexport-bevéte- lét; a kilátások kedvezőek, máris megközelítették a harmincmilliót. Előrehala­dott tárgyalásokat folytat­nak egy svéd céggel olyan konyhaszekrények gyártásá­ról. Dinnye­dömping A több napos esózest kő­vetően rohamosan érik a görögdinnye Heves megye kertvidékein. A termés bő­séges, a’ kínálat a vártnál is magasabb. Tegnap 30 ezer mazaa zöldséget és gyümöl­csöt szállítottak piacra az országnak énről a vidékéről és a szállítmányok több mint a , fele görögdinnye. Értékesítési gondokat okoz, hogy a későbbi fajták érés­ben utolérték a korait és most egyszerre telítik a pia­cot. A Heves megyed Zöldért üzletkötői és a termelőszö­vetkezetek szakemberei or­szágszerte keresik a lehető­séget az áru elhelyezésére 'A kínálatot azzal is fokozzák, hogy a termést közelebb vi­szik a vevőhöz. A 3-as főút mentén szinte egymást érik a dinnyestandok, s az üdü­lőhelyeken is rögtönzött el­árusítóhelyeken kínálják az ízletes görögdinnyét A hevesi tájakról as ex­portigényeket is maradékta­lanul ki tudják elégíteni: na­ponta 80—100 vagon görög­dinnye utaak a határon túlra. Számítanak helytállásukra Négyezer diák nyári munkája — Mi volt a dolgotok? — Mi ettük meg az oda­égett süteményvégeket — mondta a cukraszüzemnél nyári munkást levő egyik fiú. — Mindennap elküldték bennünket a boltba tízórai­ért, utána meg az irattáriban üldögéltünk — így egy má­sik ifjú doigoeó. E néhány év előtti bestei­ge bésmorzsá krá emlékezve indultam a megyei tanács munkaügyi osztályára, hogy a nyári diákfoglailkaztatás idei tapasztalatairól érdek­lődjek. — Azelőtt vadéban előfor­dult, hogy például a bér­színvonal kozmetikázása ked­véért alkalmaztak rosszul űzetett semmittevőket — mondta Balogh László osz­tályvezető. — Ma már csak a gazdasági szabályozók kényszere miatt is egyre rit­kái* a formális foglalkozta­tás. Azok a főként szolgálta­tó, kereskedelmi es idegen­forgalmi vállalatok, amelyek az idén diákmunkaerőt igé­nyeltek, enélkül a segítség nélkül egyszerűen képtelenek A termőföld nemzeti kincsünk Gondolni kell a szántókra is Somogy megye területe 603 ezer 609 hektár; ebből szántóterület 287 ezer, gyep 72 ezer a kert, szőlő és gyü­mölcsös 37 ezer az erdő 144 ezer. A művelés alól kivett terület — a vízfelülettel és a nádassal együtt — 84 ezer hektárt foglal el. Tizenhá­rom évvel ezelőtt huszonki- lencezer hektárral több szántónk, tizennyolcezer hektárral több rétünk, le­gelőnk volt. Azóta több a kert, a szőlő, a gyümölcsös, illetve az erdő, viszont nőtt a művelés alól kivont föld nagysága is, ennek követ­keztében pedig csökkent a megművelt földterület. Ha olyan ütemben folytatódna ez, mint amilyenről a szá­mokból következtetni lehet, eljutnánk odáig, hogy afcg maradna szántóföldünk. Ez persze csak feltételezés, hi­szen a termőföld védelmé­ben hozott rendelkezések a legkisebb csonkítások ellen is biztosítékot nyújtanak. Minderről szó esett tegnap délelőtt Somogybabodon is, ahol a megye mezőgazdasági bizottsága tartotta ülését. « egyetlen napirendi pontként ár. Mohar Lászlónak, a me­gyei fhldhsvataä vezetőjének dotcrjtssteflŰMi a termő­földdel való gazdálkodás helyzetér®, feladatainkról, az új föld értékelési rendszer előkészítéséről szolé beszá- Qtpiat hallgatta Az elmondottak ellenére sem szabad azt gondolni, hogy tragikus folyamatról van szó. Mint tegnap is el­hangzott: az ésszerű gazdál­kodásnak köszönhetően az építési célra elvont terület évi növekedése — h úszón- kétévi tapasztalat alapjan — nem éri el a négyszáz hek­tárt. Megjegyzendő az is, hogy ezek a területek rend­kívül kás értékűek. Aa el­múlt években több kisebb település, házcsoport szűnt meg, s helyükön szántóföl­dek vannak. Érdekesség, hogy a közelmúltban több­ször változott az állami gaz­daságok, a termelőszövetke­zetiek, a tanácsok és közüle- tek, valamint a kisegítő, il­letve egyéni gazdaságok te­rülete. Ez a különböző föld­cserék következménye; ked­vező feltételeket teremtettek így az ésszerű, s elsősorban a gazdaságos földművelés­hez. E folyamat telassult.’ a korábbi, mintegy IS 009 hektárt érintő változtatások­kal a legégetőbb gondokat sikerült orvosolni. A földhivatal munkatársai minden évben megtartják a hntárszemlékieC Kedvező ta­pasztalai, hagy a meaógaa- diságl üzemek minden tal­palatnyi területet megmű­velnek, így tavaly senkit sem kellett megbírságolniuk, $ Ki storejtUssek ytjnn* mod sem kell majd súlyos szankciókkal sújtani a tu­lajdonosokat. Sokakat érintő téma volt az új földértékelési rend­szer előkészítése. A Minisz­tertanács 1979-es rendelete kimondja; „A földek katasz­teri tiszta jövedelmén ala­puló földértékelési rendszer helyett új, tudományosan megalapozott, korszerű rend- szent, a miretateres íöldérté- kelési rendszert keli beve­zet».’*. Aj éj értékelési módra való áttérést 1981-ben kezdték meg. c 1985-ig be is fejezik. A megszűnő arany­korona- rendszer a várható haszon alapján rangsorolt, az új a föld természetes termő­képességét veszi figyelembe. A bizottság javaslatokkal is edöahtt: a településfejlesz­tőknek jobban szem előtt kellene tartaniuk, hogy a kistermelésnek milyen terü­leti igényei vannak, illetve ennek szellemében át kell dolgozni a korábbi terveket A jövőben a mezőgazdasági terület más célú felhaszná­lásánál a mennyiségi csök­kenés ütemének alacsony sanken tortám megtett — fokozottan firrriifwnhf Wi anaazősegét, a lehetőleg esek a gyengébb termőértékeket szabad fölhasználni *, l volnának ellátni feladataikat. Ezen a nyáron mintegy 150 vállalatnál 4000 tanuló dolgozik- Közülük több mint kétezer a Balatori-parü idénym.unkaiheJyeken. A gyerekek túlnyomó több­sége érdemi munkát végez, a felnőttekével azonos köve­telményekkel. A munkálta­tók egyre nagyobb része tö­rekszik artra, hogy a nyári foglalkoztatás szervezett és tervszerű legyen, öt helyen már építőtábor keretében foglalkoztatják a diákokat, s valóban komolyan számíta­nak a helytállásukra A kaposvári tejüzem üzem­vezetője, Tóth Gábor: — Havonta általában 188 ezer liter tejet dolgozunk föl. Júliusiban és augusztus­ban kétszer ennyit. A Bala­ton-part ellátásával kapcso­latos többletfeladatainknak nem tudnánk eleget tenni a diákok nyári munkája nél­kül. Ezen a nyáron összesen 60 gyereket foglalkoztattunk, közülük 36-an élelmiszeripa­ri szakközépiskolások voltak, akik. termelési gyakorlatukat töltötték nálunk, ök nem bérért dolgoztak, ám mivel elégedettek voltunk a mun­kájukkal, több mint 12 ezer forint jutalmat fizettünk ki nekik. A töbfbtek «rabért kapnak. Ez a munka nehézségétől függően 11 és 18 forint kö­zött váltakozik, azonos az ugyanott dolgozó felnőtteké­vel. Jakab Évét a tejesomagoüó gép mellett le kellett váltani a beszélgetés perceire. — Először az a legnehe­zebb, bogy végig kell állni a nyolc órát Pár nép alatt megszokja az ember. Koráb­bam már dolgoztam nyáron egy másik vállalatnál. Az valóiban csak olyan látszat- muoka volt ftt hajtani kel!. — Eljönnél-e ide dolgozni? — Már csak azért sem, mert közgazdasági aaakkö- aépéekoíába járok. Ennek el­lenére örülök, hogy épp ide jöttem. Sok embert megis­mertem. Tudom, hogy hány napig kell. a gép mellett áll­ni egy farmer áráért Kalmár Attila a juftetttei munka írtén a Táncsics gimnáziumban kendi majd tanulmányait — Azt gondoltam, úgyse mernek itt semmi komolyat rám bízni, hogy égés* nap esők krémíbiiói. nyalogatok majd. Azután kiderült, hogy már eteő nap komolyáé, kel­tett dolgozni. Először megle­pett de azóta már őrülök ennek. Jó érzés, hogy vala­hol már teljes értékű mérn­két tadok végezni. Amit üt ládába rakok, délután már a BafertoBHpartl feSSókbee tej A Patyolat Vá&afeÉ maa­kaűgyé csoportvezetője Ma- rosvári Györgynél — Komolyan rá vagyunk htokra s tortokja, Snank-or nyáron két-háromszoros a munkánk, ugyanakkor a vál­lalat már a nem csúcsidő­szakiban is létszámgondokkal küzd. Az idérí 79 tanulót vettünk föl. Sokan jöttek fő­iskolások, sőt egyetemisták, akiket éjszakai munkára is beoszthattunk. Csaknem ki*. . vétel nélkül nagyszerűen helytállnak. Az egyik tanító­képző főiskolás kislány pél­dául már a negyvenedik éj­szakai műszakot csinálja egyhuzamban. Csak csodálni lehet A diákok már az első napon megismerik a felada­tokat, és a felnőttekével azo­nos normában, dolgoznak azonos bérért. Tiba Katinak beszélgeté­sünk közben »etetnie” kel­lett a gépet —' Reggel hattól déhitán kettőig ezernél több ágyne­műt simogatok rá a szalagra. Nem álllhatok le, mert ötünknek — köztük idős, patyolat! dolgozóknak —kol­lektív normánk van. Tőlem is függ, hogy ők megkap­ják-e a pénzüket Látszólag egyszerű munka ez, az első napokban mégis alig álltam a lábaimon. Azután túljutot­tam a holtponton, és most valamiféle önbizalmat ad, hogy sikerül helytállnom. Molnár Ildikóéit hármas vannak testvérek, így a har­madik gimnáziumi év kezde­te előtt különösen jól jön. az itt keresett pénz. — Gyakran hallani, hogy a mai fiatalok közül sokán közönyösek, nem szeretnek dolgozni, a könnyebb «tat választják. Persze ilye« is van, kövesebb szó esik azon­ban áriról, hogy miért. Sok függ a felnőttiek példájától és a társakétól is. Én azért jöttem ide, mert az isko­lánkból mások is vállalkoz­tak rá. A munkában azért •igyekszem, mert látom, hogy a többiek szántén becsülete­sen. dolgoznak, percnyi pihe­nés nélkül. Az elmúlt szün­időben dolgoztam egy másik vállalatnál. Ott csak teng- tünk-lengtünk. Most féL öt­kor kell kelnem, utána a műszakba« alaposan elfára­dok, este már tévézni sincs kedvem, mégis soJdcal job-, ban érzem magam. A munkaügyi osztályveze­tőt arról js kérdeztem, hogy a vállalatoknál miként fog- 1 alkarnak a fiatalokkal, s hogy milyen az irányításuk­kal megbízott művezetők ér­dekeltsége. A diákmunkások­kal beszélgetve értettem meg, hogy ez rosse kérdés volt. önmagában a munka és a munkatársak példája minden másnál nagyszerűbb Bernié erő. RM Peren* SOMOGYI NÉPLAP I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents