Somogyi Néplap, 1983. augusztus (39. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-06 / 185. szám

Egyszerűbben, emberibben Beszélgetés a választási-rendszer továbbfejlesztéséről Országszerte az érdeklődés előterében áll — mási jelen­tős kérdésekkel együtt — a választási rendszer tovább­fejlesztése. A párt Központi Bizottságának júliusi határo­zata kimondja: „A társadiai- mumkbajn végbement fejlődés alapján megérett a helyzet arra, hogy a gyakorlatban bevált elvekre építve tovább­fejlesszük a választási rend­szert”. S mindjárt az indo­kot is: „A dolgozók minde­nekelőtt a maguk által vá­lasztott népképviseleti testü­letek és képviselőik útján vesznek részt a szocialista állam irányításában, a köz­ügyek intézésében, a társa­dalmi ellenőrzésben”. A vá­lasztási rendszer továbbfej­lesztéséhez, korszerűsítésiéhez tehát hozzá tartozik, hogy a népet, a választókat — és egyben az államhatalmat — képviselő szervek, testületek miunkája is korszerűsödjék. Mindezekről: a választási rendszer továbbfejlesiztésé- ről és a közigazgatás korsze- 'rűsítéséiről kérdeztük dr. Fo- nyá Gyulát, a Miniszterta­nács Tanácsi Hivatalainak elnökhelyettesét. — Miért van szükség a választási rendszer tovább­fejlesztésére? — Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy a választási rendszer- alapjában véve jó, mind az országgyűlés, mind a tanácsok összetétele meg­felel a társadalmi követel­ményeknek. A fejlődés azon­ban szükségessé teszi, hogy továbblépjünk, hiszen leg­utóbb 17 évvel ezelőtt, 1996- ban rendelkezett törvény az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választásának korszerűbb megoldásáról. Növelni kell a demokratád must, erősíteni a népfront­jelleget. A legfontosabb pe­dig az, hogy növekedjék a nópképváseistlefj szervek tár­sadalmi és- politikai sízerepe, jelentősége. — Mennyiben új a ket­tős jelölés? — Az 1971-es országgyűlési választáson 49, az 1975-ösön 34, a legutóbbi, az 1989-as országgyűlési választáson pe­dig mindössze 15 kerületiben állítottak két jelöltet. A ta­nácstagi választókerületek közül 1971-ben 3015, 1973-ban 1706 és 1989-ban 1779 helyen volt kettős jelölés. Volt, ahol a lakosság nem értette: mi az értelme a ket,tős jelölés­nek. Bizonyára nem előzte meg ott a jelölést megfelelő politikai munka. Az is elő­fordult, sőt nem is ritkán, hogy a másodikként jelölt nem szívesen vállalkozott, úgy éregte, hogy eleve hát­rányosabb helyzetben van. Most viszont — ha a KB- határozatiban közölt alapel­vek törvényerőre emelked­nek — nem lehet szó bukás­ról, még idézőjelbe tévesein, hiszen az a jelölt, aki leg­az is, hogy minden nevet, ameüy felmerül, jelölő gyű­lés elé kell vinni. Ha példá­ul valakit jelöltsége megsza­vazása érdekében a választó- körzetben tartott akár har­madak vagy a negyedik je­lölő gyűlésen említi meg egy választópolgár, a továbbiak »órán mindenütt föl kell ol­vasni a nevét. Változás az is, hogy nem lesznek öt fős or­szággyűlési választókerületi bizottságok, ezeknek eddigi feladatait a választókerület székhelyén működő heflyi vá­lasztási elnökségek látják el. S egy évszázados hagyomány is megszűnik, mivel mér rég nincs jelen tősége: ezentúl nem lesz szesztilalom a vá­lasztások napján. — Számszerű változást hoz-e az új választási rend­szer? — Mintegy tíz százalékkal több országgyűlési képviselő lesz: ennyit választanak meg az országos listáin. A tanács­tagok száma viszont csök­ken. Eddig a községi taná­csoknak legalább 190, a vá­rosi- és városi-kerületi taná­csoknak legalább 159 tagjuk volt, s ez nehézkessé tette a testületek működését. — A párthatározat hang­súlyozza a közügyek inté­zésének, a társadalmi el­lenőrzésnek a fontosságát. A választott testületeknek ebben fokozott szerepük lesz. Ez viszont feltételezi az egész közigazgatás kor­szerűsítéséit. — Ez a korszerűsítés egy­általán nem új, évek óta tant. Célja, hogy csökkenje­nek a lakosság terhei, ahogy a jog sokkal kevésbé hatá­rolja be az emberiek min­dennapi életét, mint koráb­ban. Sok város környéki köz­ség is hosszú idő óta együtt intézi ügyeit a központi sze­repkört betöltő várossal; péi- dáül közösen oldják meg a vízellátást, a szemétszállítást. Még nagyobb annak a jelen­tősége, hogy a községeikből pótolják a városok a mun­kaerőt. Ahhoz viszont, hogy a falun lakó és a városban dolgozó emberek be tudja­nak járni munkahelyükre, a | város teremti meg a közié- | kedési hálózatot. E községek tanácsai' mellérendelt hely­zetben vannak a várost ta­náccsal1, fölötte&ük a megyei tanács, ám ennek nem mond ellent, hogy egyes ügyekben a másodfokú hatóság a vá­rosi tanácsnál működik. Be­bizonyosodott az évek során, hogy ez a rendszer egysze­rűbb, jobban ki lehet hasz­nálni a meglevő intézmé­nyeket, kevesebb az admi­nisztráció. Mindez megfelel annak az elvnek, amelyet a KB-határozat kifejez, és szer­ves egységet alkot a válasz­tási rendszer továbbfejleszté­sével. T. E. Kaposváron a Kanizsai ót és a Kinizsi-lakótelep között levő hóközpont összekötésén dolgoznak a Dclviép szakemberek Körülbelül egy kilométer hosszú szakaszon végzik a földmunkát, lehelyezik az U alakú vasbeton testeket, s azokba rakják a hőszigetelt acél­csöveket. A munkával az év végére készülnek el. Erre a vezetékre kapcsolják rá a Kini­zsi-tömbön kívül a most épülő Toldi-lakótelepct is. 7 elfes gépesítés Üj, nagy teljesítményű ga­bonavetési technológiát dol­gozatit ki a MÉM Műszaki Intézete a Rába Gépgyárral és a KITE termelési rend­szerrel együttműködve. Az intézet — részben kül­földi tapasztalatok alapján — a technológia teljes folyama­téit gjépe&ítette, mégpedig olyan sikerrel1, hogy a ter­melékenység a hagyományos módszerekhez képest három­szorosára nőtt. További előny — jani egyébként a terméshozamokra is jótékony hatással van —, hogy a ve­tessél egyidőbem kerül, sor az első műtrágyázásra és a talaj fertőtlenítésére is. Az új rendszerben a von­tató három összekapcsolt Rába XH 6209-as vatőgépet húz, ez a „vonta” 12,8 méter szélességiben vb lósággal, ont­ja a magokat a talajba. A vetőgépet mechanikus szer­kezetekkel töltik fel, ezúttal már elmaradhat a nehéz zsákolás! nwrnks. A munkát egyetlen ember, a traktoros irányítja* Zsákutca — kérdőjelekkel Kigurul a krumpli Somogyból Ha vasúti vagonokban gurul a megye- és ország­határon túlra s a hazai vagy a külföldi fogyasztó asztalára kerül, nem baj. Ha viszont a somogyi me­zőgazdasági üzemek ter­mesztéséből gurul ki, tűnik el egyik évről a másikra, vajon kinek jó? A termelő­nek semmiképpen, hiszen talajadottságainál fogva en." nek a növénynek a termesz­tésére rendezkedett be, mil­liókat költött olyan munka­eszközökre, amelyek kizáró­lag a burgonyával kapcso­latos tevékenységnél hasz- nosíthatóak. S most mégis a burgonya termőterülete csökkenésének, illetve meg­szüntetésének vagyunk ta­núi nem egy somogyi nagy­üzemben. Ott fordítanak há­tat a krumplinak, ahol nem is olyan régen a burgonya­termesztés igencsak kifize~ tődő tevékenység volt... Egy megyei tanácskozáson hallottam a napokban — csupa olefin szakember volt együtt, aki jól ismerte a té­mát —: csak önerőből kép' telenek a somogyi mezőgaz­dasági nagyüzemek tartani vagy növelni a burgonya­termesztés jövedelmezősé­gét, hiszen ez az ágazat a magasabb színvonalon ter­melő gazdaságokban is olyan helyzetben van, hogy épp csak átbillen a mérleg nyelve a nyereség oldalára. Pfeiffer Elemér, a megyei Teszöv titkárhelyettese a közelmúltban átfogóan ele­mezte, miként alakult a burgonyatermesztés jövedel­mezősége 1981-ben és 1982­ben a somogyi termelőszö­vetkezetekben, s ebből az értékelésből kitűnik: a jöve­delem rövid idő alatt rend­kívüli mértékben csökkent, két év alatt 555 hektárral — egynegyedével! — esett vissza a termőterület, s to­vábbi területcsökkenéssel, illetve egy-egy gazdaságban az ágazat teljes felszámolá­sával számolhatunk. Mindez főként azért van, mert a termelés közgazdasági felté­telei nem teszik érdekeltté a termelőszövetkezetek több­ségét 1981-ben a tizenhárom téesz közül tízben, tavaly már csak hétben adott jö­vedelmet a burgonyá, de ezekben a gazdaságokban is egyre kevesebbet: 1981-ben az egy hektárra' jutó átlagos ágazati eredmény megköze­lítette a 20 ezer forintot, 1982-ben viszont még a 2900 forintot sem érte el. Mind­ebben a költségek tetemes növekedése játszotta a fő szerepet.,. Nyomós oka van tehát annak, ha egyik évről a másikra száz hektárakkal csökkentik ter­mőterületüket a gazdaságok vagy teljesen fölszámolják az ágazatot. Tájtermelés jelleggel ter­melték a krumplit hosszú ideig Somogybán, áru- és ve­tőburgonyát egyaránt. Most, hogy fogyatkozik vagy ép­pen eltűnik a korábbi tisz­tes nyereseg, nem tehetik meg, hogy más növényre térnek át, hiszen egyrészt ehhez vannak meg az esz­közeik, másrészt ezeken a helyeken többnyire nem is találnak olyan növényt, amely azon a termőhelyen helyettesíthetné a krumplit. Bezzeg könnyen boldogulnak azok az üzemek, amelyek vetőgumót Termelhetnek! — halljuk gyakorta. Nézzük meg, hogy is van ez! Gergő Sándor (Somogyi Burgonyáié rrmesztési Rend­szer, Dél-somogyi Állami Gazdaság) tizenkét téesz, egy hazai és két csehszlová­kiai állami gazdaság múlt évi tapasztalatait összegezve így summázta véleményét: „A termelési költségek ál­landó emelkedése, a tonnán­kénti 3309 fprintos felvásár­lási ár a termelőüzemek többségében az étkezési burgonya termesztését veszteséges ágazattá degra­dálja.” S erre az évre vo­natkozóan: „Az idén a hek­táronkénti 1,7 tonnás átlag­terméssel lehet elérni a ve­tőburgonyánál, hogy a be­vételek és a költségek ki­egyenlítsék egymást. A ve­tő- és az óruburgonya át­lagköltsége hektáronként 1977-ben 49 150 forint volt, tavaly már megközelítette a 80 400 forintot, az idén pe­dig 85 ezer forint körül lesz ... Legutóbb a görgete- giek jelentették be, hogy megszüntetik a burgonya- termesztést, a homokszent- gy.örgyiek pedig 400 hektár­ról 250-re csökkentették ..." Tény, hogy a termelők a vetőburgonyáért csaknem háromszor annyi pénzhez jutnak, mint az étkezésiért, de — s> ezt is Gergő Sándor­tól tudjuk — a múlt évben már a rendszer taggazdasá­gaira volt bízva, kívánnak-e vetőgumót szaporítani, • nem minden üzem vállalta az ezzel járó kockázatot... Két év alatt háromról hatra nőtt a burgonyát vesz­teséggel termelő somogyi tsz-ek száma — s ez önma­gában is sok mindent kife­jez. Még inkább elgondol­kodtat, hogy kivétel nélkül olyan gazdaságokról volt szó mindkét évben, ahol a búr- gonyatermesztésnek hagyo­mányai vannak és a müsza- ki-technoíógiai színvonal it kielégítő. Két éve a csoko- nyavisontaiak, a homok- szentgyörgyiek ■ és a kutasiak tartoztak ebbe a sorba, ta­valy a kör tovább bővült a barcsi, a kadarkúti és a n- nyaújlaki termelőszövetke­zettel, de a lábodiak is csak elenyésző ágazati ered­ményt értek el. Tapasztalatok tanúsítják, hogy nem napjainkban kez­dett kigurulni a krumpli a megye gazdaságainak ter­mesztéséből, s ami ehhez az indítékot adja, azt is jól Is­ménk a szakemberek. Ta­nácskozásokon, pezsgő vitá­kon igyekeznek megállítani ezt a folyamatot, ám ennél több kellene ahhoz, hogy a burgonya ismét a „helyére kerüljön”. Abban a megyé­ben, amely Szabolcs mellett ennek a növénynek a hazá­ja, s ahol annyi ügybuzga- lommail foglalkoznak régóta a termesztésével, nem sza­bad hagyni, hogy oly mesz- szire guruljon termőhelyé­től, hogy vissza már sohase kerülhessen. Hern esz Ferenc A Főfotó új ,.szolgáltatása” Fő a bizonytalanság! alább a szavazatok 25 szá­zalékát megkapja, pótképvi­selő, illetve pót-tanácstag le©z, s a hely megüresedése esetén ő kerül a testületibe. — Üj a tervezetben az országos Usta. Ez miben jelent változást? — A választási rendszer a területi elven épül, vagyis az országgyűlési képviselők a választók területi érdekű kö­zösségtől kapják mandátu­mukat. Vannak szórtban cáyan országos politikai, tár­sadalmi, közéleti vezető sze­mélyiségek, akiknek mun­kássága az egész országot át­fogja, s mintegy kifejezik sze­mélyükben is a szocialista nemzeti egységet; őket a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsa jelöli, s az ország va­lamennyi választópolgára szavaz rájuk. Hadd mondom el itt azt is, hogy aki a vá­lasztás napján nem állandó lakóhelyén tartózkodik, az csak az országos listára ad­hatja le szavazatát. — Ha már áttértünk a szavazásra: önnek mecha­nizmusában milyen válto­zások lesznek? — Kezdjük a jelölő gyű­léseknél! Két jelöltet minde­nütt któl aiíilaoi, de ekáras Kár, hogy a néhány »ap­ja kezembe került nyomta­tott cédula teljes szövegét hely hiján nem tudom itt idézni, mert az önmaga ka­rikatúrája. Dióhéjban: a Fő­fotó arról értesíti a cetlin megrendelőit, hogy ezután ne bízzanak benne Ugyanis aki a jövőben színes fotói­nak kidolgozását megrende­ld náluk, annak majd kül­denek valamilyen képeket, de hogy mekkorákat és mi­lyen felületűeket (fényes, matt vagy selyemraszter), azt előre ne is akarja tudni a tisztelt megrendelő. Fő a bizonytalanság! Hivatkoznak persze szállí­tókra meg egyebekre, és megnyugtatásként közük, hogy az ár képenként vál­tozatlanul hét forint. Végül megköszönik a szíves meg­értést e* varjak a megren­delést. Köszönik avagy nem, a szives megértésről esetem­ben — s még jó néhány, a tájékoztatót olvasó alkalmi ismerősöm esetében — szó sincs. A változatlan árral együtt is eléggé drága dolog a színes fotózás, tehát el­várhatom (-hatjuk): azt kapjam a pénzemért, amit előre kiválasztok, vagy azt, amit előre egyértelműen megígérnek. A színes amatőrfelvétólek előhívása és nagyítása sze­rény tudomásom szerint szolgáltatás, nem pedig ke­gyes ajándék, amelynek nem illik nézni a „fogát”. Szép dolog ugyan a válto­zatosság, ám ez esetben nem egészen az. Aki színes­sel fényképez, az általában ragaszkodik egyfajta meg­szokott képmérethez és' fe­lülethez. Ehhez az állandó­sághoz igazítja a többi két léket: fotóalbumot, tároló­dobozt és hasonlókat. Ha ezek után meglepik olyan képiekkel, amilyenek nem férnek bele a dobozba, a műanyag borítóba, nem ille­nek bele a megkezdett sor­ba, akkor mérges les.z. Mondhatják erre többen: túlzott precízség, fakszni... Meglehet, a maguk szem­pontjából igazuk van. Ne­kik mindez nem fontos. De akinek van valamiféle szen­vedélye — horgászik, bélye­get gyűjt vagy mini köny­veket eszik reggelire; egyre megy —, az általában egy kicsit bogaras is. És az effé­le ártalmatlan raplik jogát fenntartja magának. A fo­tózás is ilyen enyjje hóbor­tokkal fertőzött szenvedély; rendszerezéssel, számozás­sál, dátumozással és egyéb gazságokkal kisebb-nagyobb mértékben együtt jaró fog­lalatosság. S aki ehhez pén­zért ad szolgáltatással sege­delmet, az nem mondhatja: mit faksznizik a tisztelt hobbis, hanem a vesszőpari- pához kapcsolódó balga kö­veteléseket is illendő ki­szolgálnia. A cédula legszebb mon­data: Tájékoztatónk az eb­ből eredő esetleges rekla­mációk megelőzése érdeké­ben készült. Ezt most lefor­dítom magyarra: Eszi, nem eszi, nem kap mást! A ha­zai szolgáltatások némelyi­kére, s a szolgáltatói maga­tartásra néhány esetben eme jelszó — fájdalom — még ráillik, de ez nem mentség. Ezzel a módszerrel legközelebb a Főfotó akár azt is közölheti: Objektív okok miatt az ön által meg­rendelt színes kepeken ezen­túl a kék zöld lesz, a zöld pedig kék. És ne is tessék hőborögni, mert tájékozta­tónk a reklamációkat előze­tes hatállyal megszűntnek és nem létezőnek nyilvánít­ja. l, r. Felújították az egresi vendéglőt A magyar- egresi ven­déglő ugyan­csak elhanya­golt állapot­ban volt, ezért a mie­lőbbi felújítását, korszerűsí­tését még a kaposvári áfész márciusi küldöttgyűlésén kérték a helybeliek. A mun­kákat igen rövid idő alatt végezte el a szövetkezet bri­gádja. Több mint 500 ezer forintért kívül-belül rendbe tették aiz üzletet. A havi for­galmat 200 ezer forint körül várják. A kisközség köz­pontjában levő korszerűsí­tett vendéglátóhelyet augusz­tus első napján vették bir­tokukba a lakosok. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Thumbnails
Contents