Somogyi Néplap, 1983. augusztus (39. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-31 / 205. szám

Tiszt&lt Szerkesztőség í Hogy a jongoai nyűn szerdal és szombati kirakodóvásá milyen híres, azt bizonyítja az a sok ezer látogató, ah hetente kétszer itt megfordul. De hogy mi marad a vásá után, azt csak a: itt lakók, illetve itt üdülök tudják. Saj­nos a vásár kinőtte a kijelölt területet, az árusítás már a vásárhoz vezető utcákon megkezdődik. Mivel ezen a te­rületen mindössze egyetlen kis méretű hulladékgyűjtő ta­lálható, a vásárnapok délutánján mérhetetlenül sok sze­mét gyűlik össze. A szerdai szemetet csak csütörtökön, a szombatit pedig hétfőn vagy kedden takarítják el. Az utakat elborító szemét miatt már szóban bejelentést tet­tünk a fonyódi nagyközségi tanácsnál — eredménytelenül. A megyei Köjálhoz is fordultunk, de érdemleges intézke­dés nem történt, csak a szeméthegyek nőttek még maga­sabbra. i Kihez forduljunk? Tanácsrendelet kötelezi a vizparti telektulajdonosokat, hogy a partot tartsák tisztán, a viz áltál odasodort szc- metet két nap alatt takarítsák el. Vajon ez a szabály ! a kikötőkre nem vonatkozik? A fonyódi öböl vasút fe­löli részén hetek óla rothadó szemétnek és haltetemeknek ; az eltávolítása leinek a feladata? i. Tudom, hogy a balatoni szemét hovatovább unalmassá válik, de nekünk, akik naponta benne gázolunk, egyáltalán nem az. Tisztelettel: dr. Kengyel Miklós Fonyód. Karácsony u. 33, Valami bűzlik... 1983. ougusztus 31., szerda — no persze nem Dániá­ban, ahogyan Hamlet mon­dotta, hamem itt Somogy ban, az ecelesüvegekben. Amint lapunkban a hét végén kö­zöltük, a Baján gyártott húszszázalékos töménységű ecet árusítását — a minőség állítólagos fogyatékosságai miatt — a Somogy megyei Köjál beül tolta. Mit kell hát tennie azzal a hét—nyolc­száz forint értékű uborkával, paprikával, paradicsommal és más zöldségfélével, amelyet ezzel az ecettel tartósított? — kérdezte Nagy Józsefné olvasónk Kaposvárról, a Hu­nyadi János utcából. Kidob­ja? Vagy mégsem? S ha igen, ki téríti meg a kárt? Vörös István, a terméket forgalmazó Főszért főosztály- vezetője telefonhívásunkra óva intette a háziasszonyo­kat aN bajai ecettel kezelt konzervek megsemmisítésé­től. — ' Az mtezkedesxe az kényszentett bennünket, hogy — egy állampolgár pa­nasza nyomán — formalde­hidet találtunk az ecetben. A szabványok szerint ilyen anyagot egyetlen élelmiszer sem tartalmazhat. Most vár­juk az Országos Élelmezési cs Táplálkozástudományi Intézet véleményét, s annak alapján döntünk. — Végtére is meg kell -e semmisíteniük a háziasszo­nyoknak az ecettel készített konzerveket? — Nem hiszem... A ven­déglátóiparban is ezt hasz­nálják, sőt, őszintén meg­mondom magának, én is ez- zgl tettem el mostanában uborkát és ezzel eszem a sa­látát. Kis mennyiségben az ecet nem ártalmas, nagy mennyiségben pedig senki sem fogyasztja. L. A. XXXIX. évfolyam. 205, sióm Újabb roham a tanszerekért Hosszan kellett várakozni Mintegy kétszáz diák vár­ta ' a tegnap reggeli üzletnyi­tást a megyeszékhelyen a Somogy megyei Iparcikk- kiskereskedelmi ■ - *■ váUsfat 129. szám boltja előtt, hogy beszerezze a még1 hiányzó tanszereket. Hiába ‘Volt ugyanis a július 18-t.ól augusztus 19-ig tarló ked­vezményes tanszervásárlás reklámhadjárata, az elmúlt evek „bevált” tapasztalatá­hoz hasonlóan ez idén is maradt jócskán beszerezni való a tanévkezdésre. — Az előszezonban egy­millió-négyszázezer forint­tal kevesebb volt a bevéte­lünk, mint a múlt év ha­sonló időszakában, viszont úgy látszik, most ez az ösz- szeg szeptemberben ugyan­ennyivel túlszárnyalja a ta­valyit — mondja Fejes Ist­ván, a bolt vezetője. — A tanévnyitó napján kétszáz­ezer forint került a pénztá­rakba, és ez az összeg gyak­ran filléres tételekből tevő­dik össze. A munkát ráadá­sul nehezítette egy tartós áramszünet is, így a pénz­tárgépeket kézzel kellett működtetni. Bizony, nem volt könnyű dolga annak a tangónak, aki akár csak egy radírt is akart venni, mi­vel a vásárlókosarakra hosz- szan kellett várakozni. Tavaly kevés volt a ce­ruza, a körző, a radír, ezek­ből az idén megfelelő az el­látás. Hiánycikk viszont a bekötőpapír és a névcímke, a kereslet ötven százalékát sem tudta kielégíteni a bolt. Az eddigiek alapján mi­korra várják a bevásárlóláz csitulását? — Általában szeptember húszadika táján szokott alábbhagyni a tanszerbeszer­zés, addig még visszaérkez­nek a most mezőgazdasági munkán lévő diákok is, akik szintén igyekeznek megvásá­rolni a szükséges eszközöket. Gyógyszerellátás és -fogyasztás — A megyei Köjál nemrégi­ben a tízszázalékos ecetet is betiltotta, azután Budapesten az Országos Élelmezési és Táplálkozástudományi Inté­zet szakemberei bizonyítot­ták, hogy vaklárrpa volt az egész, a minőség kifogásta­lan, tehát ismát elkezdhet'ük az árusítását. Most ugyanez a história ismétlődik a húsz­százalékos ecettel, örülnénk, ha végre vataiki hiteles véle­ményt mondana — és írna — erről a termékről, raktá­rainkban ugyanis jelenleg több mint százötvenezer pa­lack vár a sorsára, s tudo­másom szerint legalább ugyanennyi a nagy- és kis­kereskedelmi hálózat raktá­raiban. A kereskedelem szempont­jai persze nem feltétlenül azonosak az egészségügyi szempontokkal, megkérdez­tük hát dr. Fapp Terézt, a megyei Köjál főorvosát. Az ecet árusításának felfüggesz­tését másfél hete ő javasolta. Országos átlagban mint­egy 7 ezer lakosra jut egy gyógyszertár, ezzel szemben megyénkben 5 ezer lakosra — tájékoztattak a Somogy megyei Gyógyszertári Köz­pontban, ahol azt is elmond­ta dr. Györbiró Árpád fő­gyógyszerész, hogy akadnak ugyan hiányzó gyógyszerek, ám az orvosok folyamatosan tájékoztatást kapnak arról: ezeket milyen hasonló hatá­súval lehet helyettesíteni. Általános tapasztalat, hogy a gyógyszerek vásárlásakor nem takarékoskodunk, hi­szen a térítési díjak nem je­lentősek. Ezek legutóbbi vál­toztatásai különösen az idő­sebb. korosztály, a nyugdíja­sok számára volak kedve­zőek. A megye 67 gyógy­szertárában kívánságra díj­talanul felülvizsgálják az úgynevezett házipatikák „készleteit”, s felvilágosítást adnak a különféle tabletták, készítmények további hasz­nálatáról, illetve arról, hogy melyek a lejárt gyógyszerek. A megye gyógyszertárral való ellátottsága jónak mondható, ám Kaposvárról nem lehet ugyanezt elmon­dani, hiszen az elmúlt évti­zedekben alig változott a patikák alapterüiete. Remél­hetőleg a jövő év elején a Május 1. utcában ismét ki­nyit a gyógyszertár-, s ezzel némileg tehermentesítik a Kossuth térit, melyet a ter­vek szerint a későbbiekben kibővítenék majd. Az el­képzelések között szerepel az is, hogy a rendelőintézeti gyógyszer-szobát teljes értékű gyógyszertárrá alakítják át. A korábban háromszori ismétlésre felírt receptek ma már csak kétszer érvé­nyesek, ugyanis így az or­vosok jobban tudják ellen­őrizni a betegek gyógyszer- fogyasztását, amely évről évre mintegy 6-7 százalék­kal nő. A fájdalomcsillapí­Hájnallta hatéves. Hajnal­ka' iskolába mént. Hajnalka derűs, nyílt szívű és őszinte. Hajnalka, meg gyerek . .. Boldog volt az első taní­tási napon. Az évnyitót ko­molykodva feszengte végig, mint a felnőttek, pedig alig észrevehetően már akkor megjelent egy halvány mo­soly az ajkán. A tanító bá­csik és nénik között ugyanis fölfedezett egy ismerőst. „Bárcsak az ő osztályába ke­rülnék ....” — sóhajtotta szinte észrevétlenül, és alig várta a' névsorolvasást. Az a tanító néni ugyanis1 négy évig -nővérkéjének osztályfő­nöke volt. járt is náluk, meg amikor ö ment szüleivel az iskolába Anitáért, mindig megsimogatta a fejét, és mondott néhány kedves szót. Emlékezett rá. De jó is vol­na . . Csak az elsősök maradtak az udvaron. Névsorolvasás. S ha lehel boldog pillanata egy elsős kislánynak az első ta­nítási napon, akkor Hajnal­ka igazán boldog volt. ( Forrón sütött a nap, s ami­kor már osztálytermükkel, a tanító nélkül is megismer­kedtek a gyerekek, az ő osz­tályuk lement az udvarra, A tanító néni leült a padra, az apróságok körülvettek,, la a bői ez év első hat hónapjá­ban 1 millió 640 ezer tab­letta fogyott,' 200 ezerrel több, mint az előző év ha­sonló időszakában. A pati­kák nagyon sok nyugfatót adtak és adnak el, az utób­bi időben különösen az An- daxin forgalma növekedett. Összességében — változat­lan árakon — 1,5 millió fo­rinttal többet, 29 millió fo­rintot költöttünk ez év első hat hónapjában gyógysze­rekre és készítményekre, mint tavaly januártól júniu­sig. kezét, fogta, ki az ölébe ült — mert nem könnyű mai cl holnapra elfelejteni az óvo­dai szokásokat —, és beszél­gettek. Hajnalka egyszer csak az előtérbe furakodolt. Beletúrt göndör hajába, nagy csodálkozó széniét a pedagó­gusra vetette és azt mondta: — Tanító néni! Amikor é,i még kicsi voltam, emlékszem, a tanító néni olyan szép volt és fiatal... Most nem ilyen­nek látom. Egy kicsit meg­öregedett ... Az asszony el\nrult, és megértő mosollyal nézett a kicsire. — Tudod, Hajnalka, azóta eltelt egy két cv. Meg aztán akkor nem ilyen volt a fri­zurám... — és szent ígére­tet tett: hamarosan rövidre vágatja, és olyan lesz, mint rége n. A kislány megszeppent, mintha úgy érezte volna, hogy valamit elrontott. — De azért így is nagyon tetszik a tanító néni... S ha lehet boldog pillana­ta egy negyvenéves asszony­nak az első tanítást napon, akkor a tanító néni igazan buldog volt. Mert Hajnalka és a többi apróság még gye­rek, Nyílt szívű és őszinte. Velük meg igazan lehet szol c-rfem... naiHSUS közönségcsalogatá a kaposvári reudezvénylroda elótí az a színház! tabló, asely a társulat tagjainak arcképével toboroz nézőkéi az új színházi évadra. NAPSÜTÉS Gyerkőcök A kisfiú találkozik a nagyfiúval, aki az ö nővé­rének udvarol. — Láttam ám, amikor átölelted és megcsókoltad Marit — jelenti ki a kisfiú, — Pszt, pszt, ne ordíts, itt van egy tizes, nesze. — Köszönöm, itt van ne­ked öt korona. — Miért adsz vissza? — Mert én mindenkitől ugyanannyit kérek: öt ko­ronát. Okos kulya — Kiválóan idomított kutyám van — dicsekszik a házigazda a vendégek­nek. — Ha adok neki há­rom koronát, cigarettát hoz érte. — Ezt nem hiszem.! Ép­pen egy fél órája adtam neki öt körönét, és most se cigaretta, se kutya! — Csahogy én azt mond­tam magának, hogy ciga­rettára három koronát adok neki. Ha öt koronát kap, akkor moziba megy. Félelem — Félek, nagyon félek, — Miért fél? — Nagy meggondolatlan­ságot követtem el. — Mégpedig? — Egy értekezleten szen­vedélyes szavakkal megbí­ráltam az osztályvezetőmet. Nem lesz ebből valami ba­jom? — Ha a bírálat jogos volt, ne féljen. Forduljon az igazgatójához, aki majd megvédi önt. — Nem lehet. Én vagyok az igazgató . Hol a zseb? A zsebtolvaj elmegy az újságosbódé TrteUett, és odaszól a kollégájának: — Várj egy pillanatot, divatlapot kell vennem. — Miért van szükséged rá? — Hát nem érted: hi­szen tudnom kell, hogy az új ruhamodelleken hol lesznek a zsebek! Minden gépesítve A férfi bemutatja új autóját a barátnőjének. Megnyom egy gombot, s az ablakok kinyílnak. Üjabb gombnyomás: a te­tő fölemelkedik és eltűnik a kocsi farában. Üjabb gombnyomás, és egy ven­tillátor felcsapja a hölgy szoknyáját... Ekkor az ifjú hölgy dühösen felkiált:' — A fene vtgye, kézzel már semmit sem csinálsz?! SOMOGYIN6PhW’ Az Somo?v megyei Bizottságának lapja. Főszerkesztő: JÁVORI BtLA Főszerkesztő-h.: dr. Kercz* !mr§ Szerkesztősé?: Kanosvár. La fin ki Sándor u ? FoMacírr»; Kancává* Pf.í 31. *401. Telefont 11-510. 11-511. 11 - 512. Riadja a Somogy meevel Lapkiadd Vállalat Kaposvár. Latinka Sándor a, & Telefont 11-51* Postacím: Kaposvár. Pf.: 9L 7480 Felelős kiadó? Batalrza fáno*. Terjeszti a (Vlaqvár Posta. Előfizethető a hírlapkéz besütő postahivataloknál és kézbesítőknél« Előfizetés) díj egy hónapra 54 Ft negyedé?«» 102 Ft (él évre *4 BU egy évre int Ft. »odes: 85 56? ISSN ®133—06 US Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Május L ti, ifin. Felelős vezető? ; Farka* Béla igaz grids' 7 Kéziratokat ne^ őrzarüt asegí H asm idunk vissz*

Next

/
Thumbnails
Contents