Somogyi Néplap, 1983. augusztus (39. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-31 / 205. szám
Vándorgyűlés Kaposváron Régészeti és művészeti emlékek Somogybán Három napra a somogyi megyeszékhelyre látogatott a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat mintegy száz tagja, hogy megismerkedjék, megyénkkel, az itt folyó tudományos kutatómunka legújabb eredményeivel. Tegnap tudományos ülésszakon adtak számot a szakemberek a régészeti feltárásokról, művészettörténeti kutatásokról. Entz Géza, .a társulat elnöke rövid megnyitójában is már elhangzottak azok az érdeklődésre számot tartó új kutatási eredmények, nevezetességek, melyek az ország más vidékén élő szakembereket is kíváncsisággal tölti el. Csupán fölidézte, hogy a legkorábbról ismert falusi templomot e tájon találták meg, 1055-től ismert Balatonlellén; az első családi monostort — 1061ben — szintén itt alapították, Szentjakabon. Erről értékes írásos emlékek is ismertek. A nemrégiben emlékhellyé nyilvánított «o- mogyvári ispánsági vár és bencés apátság szintén kiemelkedő fontosságú a tudomány számára és a nemzeti tudat gyarapításában. Dr. Balassa Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese üdvözölte a társulat tagjait, s rövid ismertetőt tartott a házigazda sízerepét betöltő Somogy megyéről Ezt egészítette ki Mészáros Balázs, a Somogy megyei Múzeumok igazgatója a múzeumi hálózat munkájának bemutatásával a fejlesztési elképedésekkel Két szekcióban kezdődtek meg az előadások. A régészeti kutatások fontosságéf támasztották alá a szakemberek, akik a hetvenes években megkezdődött somogyi ásatásokról adtak számot. Bárdos Edit a zamárdi, avar kori temető feltárásának értékes leleteit ismertette. Eddig négyszáznegyvennyolc sírt tártak fő1, a régi település teljes megismerése — mint mondta — még mintegy két évtizedet vesz igénybe. Zamárdi ősi településének jelentőségét bizonyítva ismertette azokat az úgynevezett import árukat, amelyek közvetett úton kerültek e helyre; ahol még mintegy két—háromezer sír feltárása adhat igazán valós képet, milyen szerepe volt hajdanán a községnek. Az idei ásatás során került elő az a VII. századi üvegpohár, amely Itáliából jutott hazánk területére, s hozzá hasonlót is csak Olaszországban, a lon- gobárd sírokban találtak. Az egyiptomi eredetű kopt tál valószínűleg bizánci köz ve tű téssel került Zamárdiba, egykori tulajdonosához. Dr. Magyar Kálmán az ispánságii és nemzetségi központok kutatásáról tartott előadásában többek között a segesdi központot mutatta be. Itt az idén föltárták az egykori város központi épületét, amelyet négy méter széles sánc vett körüL Mellette török korból való cölö- pös házak kerültek felszínre. A kutatás célja, hogy feltárja Somogy honfoglalás kori, államalapítás kori helyzetét, s azí rekonstruálja. Az urna mezős kultúrának legfirisebb somogyi emlékeit ismertette Honti Szilvia, bizonyítandó, hogy a késő bronzkor és a kora vaskor mezsgyéjén nem szakadt meg e sajátos kultúra, az agyagedények a folytonosságról győzik meg a szakembereket. Hallottunk Somogy várról is — Bakay Kornéltól, a feltárás vezetőjétől. Wessetzky Vilmos pedig a Thot ma- jomszobrocska kapcsán — amelyet Somogybán találtak — az egyiptomi kultúra világába kalauzolta el hallgatóit. Költő László a régészeti leletek korszerű vizsgálatáról tartott előadásit A művészettörténeti szekciókban is a somogyi emlékeikkel foglalkoztak: Horváth János Somogy képzőművészeti hagyományait mutatta be, Laczkó András Zichy Mihály és a könyvek címmel tartott előadást. Bernáth Mária Rippl-Rónai József visszaemlékezését elemezte. Arra vállalkozott, hogy a tollat fogó festő gondolatait azonosítsa a művész alkotásainak világával. Géger Melinda Vasza- ry Jánosról, Pogány Gábor pedig Somogy mai képzőművészetéről tartott ismertetőt. A Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat vándorgyűlése ma somogyi kirándulással folytatódik. Ennek során a résztvevők ellátogatnak megyénk nevezetes múzeumaiba, holnap pedig Kaposvárral és Szennával ismerkednek. h. a Botond a buszváróban Lélekben rálegyintenék: „Nem nagy ügy!” Hallgatom falusi ismerősödet, aki elpa- naszkodja, hogy a nemrég épült buszmegállót tegnap éjjel megrongálták ismeretlen tettesek. Elkeseredett. Hogyne volna az, amikor benne van ebben a bádog- tetejű kis épületben az ő keze munkája is. A falu összefogott, hogy a foghíjas utca egyik üres telke elé oda kerüljön ez az eső és szél ellen védő váróházacska, s most műanyag falait bezúzták felelőtlen elemek az éjsuba védelme alatt. Ismerősömnek fáj ez a vandalizmus. Talán jobban zavarja, mintha a saját kerítéséből törtek volna ki egy darabot. Akkor — ahogy ismerem — még viccelődött is volna, hogy kolbászból font mesebeli kerítésnek vélték. „Nem nagy ügy” hogy bezúzták a nemrég emelt buszváró műanyag falát? Igenis nagy, zúgolódik ismerősöm. A faluközösség keze munkájának eredménye. Nem kértek rá egy fillért sem a falukörzet-központtól. Maguk teremtették meg ezt a kis objektumot. Reggel itt várnak a központi község óvodájába gyereküket kísérő fiatal anyák, a városba ingázó munkások, a nyugdíjasok, akik ügyes-bajos dolgaikat intézik a községi közös tanácsnál. Mintha több volna a felelőtlen ember, mondja falusi ismerősöm, aki mindig is gondolt a közösséggel. És még mielőtt friss elkeseredésével érvelnék a csúnya általánosítás ellen, már- sorolja is. Néhány hete, hogy a kultúrotthon — ő még így mondja a művelődési házat — ablakát betörték. Azóta a szél szabadon jár ki és be a cakkos üvegen. A kis ligetet is közhasznú munkával teremtették, padokat is állítva a facsemeték közé. Nem maguknak, hanem a majdaniaknak. Nézzem meg — biztat kesergő beszélgetőtársam —. a fáeskák egy részé derékba törve, a padok egyike-másika támla nélkül... S különben is, csak láttam volna a busz- várót: egyeseknek szeméttárolót, másoknak éjszakai illemhelyet jelentett néha. Ismerősöm — már nem fiatal ember — emleget egy régi mondást, akkoriban jelszónak hívták az ilyesféléket: „Tiéd az ország, magadnak építed!” Azt mondja, úgy tetszik, mintha nem sokan ismernék nálunk ezt az egykori jelszót. Lehet, hogy valóban nem, az azon-, ban bizonyos, hogy megtanítani rá a fiatajabbakat azoknak feladata, akik akkor — úgy harmincnyolc A gondonokék házasságuk harmadik napjától kezdve minden vadászó urat megkérdezték, hogy: ahonnan jöttek, az milyen messze van az erdészlaktól? Budapestről kiderült, hogy távolsága a Zugtól 138 kilométer, Bécs- ről, hogy 323, Rjazanról, hogy légvonalban 2350. A légvonalat térképről számították ki, ismerték a léptékeket, és beszereztek egy milliméteres celluloid vonalzót is. De a főforrás a vendégek maradtak. Mélyen megvetették azokat, akik nem voltak képesek válaszolni. Annál is inkább csak azokat, akik hanyagságból, vagy rosszindulatból hamis adatot mondtak be. A párizsiakról, egyáltalán a franciákról megvolt a véleményük. Az egyik 1325-öt mondott, « másik éve — először hirdették meg ezt a programot. Sihederin- dulat, kivagyiság, ostobaság törte ketté a facsemeték derekát, rongálta meg a buszvárót, zúzta be a művelődési ház ablakát. Azt hiszem, kesergő ismerősömnek és a falu vagyonát gyarapító társainak hamarosan újabb közhasznú munkája akad: lefülelni az éjszakai botondokat, akik nemcsak azt az intézményablakot törik be rongálhat- nékjukkor, hanem azt a sima, fényes tükröt is meg- repesztik, amelyet a falu jó közérzetének nevezünk. 1648-at. Még azt sem tudják, hol laknak! Ezért egyre bővülő táblázatukba a francia városokat kizárólag ceruzával vezették be. Ezerkilencszázötvemhá romban kínaiak is jártaik itt. Nos, kiderült, hogy a pekingi Téli Palota 12 673 kilométerre esik a világ valódi közepétől. 26. A kívülről is reprezentatív vadászlakot agancsok egész sora díszítette, a két úrvezető érdeklődését azonban inkább a nyitva álló pin- ceajtö piszkálta föl Miké összehalmozott bútorokat képzett mögé, azok mögé meg egy bon tani való falat, amögé meg egy fényes reneszánsz királyi koronát vilL. L. Ázutea művésze A szegedi ünnepi hetek alkalmával rendezett 25. országos kirakatversenyen Molnár Pál és Bakonyi Beáta az élelmiszerkii-akatok kategóriájában II. díjat nyert. Az I. és a III. díjat nem adták ki. Van, aki szívesen szerepel újságban, rádióban, televízióban, ha lehetősége nyílik rá, mások fanyalognak a megnyilatkozásoktól, ismét mások középutat ajánlanak: „Ezt tőlem hallotta., de a nevem nélkül...” Molnár Pál egyik csoportba sem tartozik — ő csaknem föl- lelhetetlen. A Somogy megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat öt dekoratőréhez száznál is több bolt tartozik; nyakig vannak a munkában, s nincs lazítás. Aztán nagy nehezein mégis találkozunk. — Jó dekoratőrnek tartja magát? — A megyében, élelmi- szerkirakatok dolgában jónak. Ezt: tettem, ezt tudom, a többit döntse el a vásárló. Tíz éve dolgozom a szakmában, s megvetem az álszerénységet. Ez az utca egyenrangú ötletadóként dolgozik ő is. — Mitől jó ma egy kirakat? — A tiszta képet adó, a szellemesen vásárlásra ösztönző kirakat a példa. S a kevesebb többet mond, ha az a kevés igazán értékes. Ehhez társul a dekoratőr munkája, egyéni elképzelése, ötlete és a kereskedelmi egység érdeke; mi végül is az ő kiszolgálóik vagyunk. Legnagyobb gondunk a megvalósításban az, hogy a dekorációs anyagok fele csak valutáért szerezhető be. Manapság azonban a nagyobb üzletek építése már szinte kirakaté'lenes: rácso- zott üvegek vannak vagy nagy portálok, amelyek mögött a polcokon már az áru jön ... Maradnak tehát a feliratok. — Milyenek a magyar kirakatok a külföldiekhez képest? — Az a véleményem, hogy nem maradtunk le. A magyar dekoratőröknek egyébként rangjuk van külföldön. A nagy eltérés az áru megjelenés formájában mutatkozik: ott színesebb, érdekesebb, meghökkentőt b. „Egy jó ötlet felöleli a munkát...” — Az emberre óhatatlanul is hat az utcán látott dekoráció. — Az ízlésformálásra gondol? Ez lényegi szempont a munkánkban. Ezért ha csak tehetem, keresem az új lehetőségeket, tanulok mások- tóL Sajnos, a szakirodalmunk magyar nyelven elég kevés. — Harmincegy éves, és megbecsülik a szakmában. Mi a kedvtelése? — Eredetileg grafikusnak készültem, de nem vetlek föl a képzőművészetire. Egy kis kitérő után néhány éve Két karikatúra a „Kezdő” cfmű sorozatból. * művészete. Ha valamit jól megcsinálok és látom, hogy körülállják, az mindig többre ösztönöz. Ha pedig rossz a rendezési lehetőség, nincs hozzá anyagom, a boltvezető meg erősködik, hogy gyerünk, rakjunk még bele öt kiló színes kisördögöt, az lehangol. Az elképzeléseimből egyébként keveset engedek. Főként tervezni szeretek, míg Bakonyi Bea, akivel Szegeden sikert értünk el, értő munkatársként fölépíti. Természetesen mindig Igaz, mostanában az anti- reklám is előtérbe került a kapitalista országokban. Például a kereskedő becsomagol egy felirat nélküli barna papírba valami jó minőségű szappant. A többi szappannál kilométerekről megérzem, hogy milyen az, a dobozán pedig ott mosolyog egy ismert bájos nő, gngem mégis az érdekel, mert új, mert kíváncsi vagyok rá, hogy miért kapta ez a rendhagyó külső bemutatkozási formát. újra a rajz és főként a kart»' katúra foglalkoztat. Együtt nézzük végig a karikatúrákat. Lendületesen magyarázza, hogyan született egy-egy ötlet. — Némelyik figurája mol- nárosan sajdikos. — Sosem szégyelltem a jobbtól, az ügyesebbtől tanulni, és Sajdik Ferenc méltán tanítómestere egy karikaturistának. Békés József lámló gyémántokkal. König elképzelései nem öltöttek ilyen éles kontúrokat. Ö nem is annyira az ínyenc boroknak, mint annak az eljövendő percnek ízét kóstolgatta. amikor a szocialista kémelhárítók számára szigorúan tiltott privát akción rajtakapott szakállas kollégát megzsarolja és beszervezi. Azt a percet nem szabad elmulasztani! Nem is fogja, önkéntelenül ránézett Klárira, aki majd neki bizalmas kettesben mindent elíecseg. Bandi bácsi sietett elő, s bekísérte őket a földszinti terembe, ahol kortól patinás tölgyfagerenda padló fölött és ugyancsak kortól elsötétült tölgyfagerendák alatt terített tölgyfaasztal fogadta őket. Aztán lepakoltak, átöltöztek. König a kánikulára és a sapindai ebekre való tekintettel rövid tiroli nadrágban jelent meg. Tájékoztatta négy vendégét, hogy a vadászatra holnap hajnalban kerül sor. Egyelőre Pesten két őzet és három tucat fácánt kötött le; neki van puskája, a többieknek majd a vadászok hoznak. — Most pedig — javasolta — talán sétáljanak egyet az erdőben, nekem sajnos halaszthatatlan munkára van. Mihelyt a többiek eltűntek a láthatárról, megkezdte munkáját. Poloskákkal 6zórta tele a vad ásziákot. No persze nem biológiai poloskákkal, amelyek már kimentek a divatból, hanem elektronikus poloskákkal, amelyek minden hangfosziányt felcsípnek, és kelő hullámh06z- szon a megfigyelőhöz továbbítanak. A telepítést befejezve kipillantott szobája ablakán és látta, hogy Juli néni közeleg. Gyakorlott, sebes mozdulatokkal előpattintotta a lehallgatót, hogy majd a súlyos háziasszony léptein ellenőrizze a poloskák érzékenységét. Nem hallott azonban sem dobbanásokat, sem recsegést. Üjra kinézett. Juli néni lenn álldogált, mellette hites ura egyik kezével egy biciklit tartott kormányánál fogva, másiik kezével a vadásziakra mutogatott. A technika legkorszerűbb vívmányaival felszerelt szakember, hogy kíváncsiságát kielégítse, a legősibb lehallgatási módszerhez folyamodott: résnyire tárta az ablakot és fülelt. — Én megyek. Figyelemmel lásd el a szolgálatot! — adta ki az utasítást Bandi bácsi. — T* mm Tsgyka arra, hogy miket mondasz! — figyelmeztette párja. König úr az ártalmatlan, mondatokban — szakmai ártalomból — gyanús felhangot vélt felfedezni. A következő sízavak pedig, mint világító rakéták pukkantak tudatában. — Mónikának parancsold meg — mondotta Juli néni —, hogy ne mutogassa magét! Maradjon a Siházban. Parancs! Siház! Egy Mónika, egy ilyen városi nevű nő az erdőben. Le lehet fogadni, hogy ez a Mónika szőke! ... Le lehet fogadni, ki lehet fürkészni, de nem szabad megkérdezni. — Van itt valahol síterep? — kérdezte később csakúgy mellékesen Juli nénitől, aki a földszinti teremben forgolódott. — Ilyenkor júniusban nem igen szoknak sízni — felette kitérően. Szemei egy rézkarcot vettek célba, amelyen piros frakkos urak piros rókát űzlek. (Folytatjuk.) GÜMBÜ PÁL ki eltolásit terese
