Somogyi Néplap, 1983. augusztus (39. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-04 / 183. szám
Ellenvélemény egy „alapmű” Valóságos hajsza kezdődött a könyvhéten Lady Chatterley szeretője után. Tízezrek zarándokoltak a sátrakhoz, a boltokban Da- wid Herbert Lawrence 1928- ban keletkezett, s magyarul évtizedek óta először megjelent munkájáért, olyanok is. akiknek talán valamelyik kötelező olvasmány volt az utolsó élménye a huszadik század regényirodalmából a nyolcadik osztályban. A feketepiacon ma kétszázötven-háromszáz forintért árusítják. A komolyabb irodalmi értékítéletekhez nem szokott, de a szakkifejezésekkel gátlástalanul dobálózó. álműveltek pedig máris kiállították a jeles bizonyítványt: a Lady Chatterley szeretője nélkülözhetetlen alapmű! Ugyanaz ismétlődik tehát, ami néhány esztendeje Joseph Heller: Valami történt című, erősen bestseller-ízű regényének kiadásakor. Bizonyos körökben kapásból alapműnek nyilvánítanak bármely tisztességesen megírt alkotást, ha benne a szeretkezések száma és intenzitása felülmúlja a hazai — Szilágyi Vilmostól, Lux Elvirától, Miskolczi Miklóstól tudjuk: szerény — átlagot. Vajon valóban alapmű-e Lawrence-nek ez a terjedelmes, s annak idején a pornográfia vádjával elítélt-betiltott műve. A cselekmény végtelenül egyszerű: Sir Clifford Chatterley-nek, a kiégett lelkű, a szabadversenyes kapitalizmus hajcsárszellemét megtestesítő, ráadásul nyomorék bányatulajdonosnak szép, okos és szeretetre vágyó felesége, Connie,, természet- járásai során megismerkedik Mellors-szal, az ősi fér- fiösztönösséget jelképező vadőrrel, a civilizáció számKalocsay Kálmán nevét viselő eszperantó-emlékszobát avattak szerdán az aba- újszántói múzeum épületében. Dr. Kalocsay Kálmán orvos, Abaújszántó szülötte, egyik kezdeményezője és megteremtője volt a magyar eszperantómozgalomnak és a magyar eszperantó irodalomnak. Emlékét, nevét eddig utca és emléktábla őrizte szülőhelyén. Most, a hazánkban rendezett eszperantó világkomgreszushoz kapcsolódóan, a magyar, ezen belül a Borsod megyei eszkönyvespofc kivetettjével. Természetesen szerelem szövődik közöttük, melyet - ágyjelenetek — pontosabban gyep- és pokrócielenetek — sora pecsétel meg. A nagy egymásra találás szükségszerűen könnyes búcsúval fejeződik be, annak a közhelynek a szellemében, hogy az átkos civilizáció elembertelenítő. kiüresedést okozó, elidegenítő hatásai alól nincs menekvés. Eközben Lawrence hosszasan elszórakoztat bennünket mélyebbnél mélyebb eszmefuttatásokkal az ipari társadalom okozta elaljaso- dásról és erkölcsnemesítő beszélyekkel a természeti szerelem szépségeiről. Regényének sokat emlegetett kiválóságát azonban a részletesen elemző utószó kitűnő szerzőjének, Kéry Lászlónak összes fáradozása ellenére sem érezzük. Nem értjük például, miért kellett Lawrence-nek a férj, Sir Clifford lelki nyomorúságát még a testi nyomorúsággal is „megfejelnie”. Vajon zsarnoki jelleme, kegyetlensége feleségével és munkásaival, kiüresedettsége nem lehetett volna élegendő ok Connie-nak ahhoz, hogy megcsalja? Kell-e a szobor két lábát külön-lkülön talapzatra helyezni ahhhoz, hogy biztosan álljon? Továbbá: hogyan is állunk Mellors, a vadőr alakjával? Ez a jóember az egyik pillanatban csak félszavakat, vagy inkább szótagokat képes kipréselni magából, dünnyög és makog, mint a neandervölgyi Member, nem sokkal később azonban — úgy tetszik, a térdnadrágban történt szeperántisták ezzel a múzeumi emlékszobával is adóznak az úttörő emlékének. Dr. Kalocsay Kálmán munkásságát számos eszperantó nyelven írt munka és eszperantó fordítás dokumentálja. A múzeumi emlékszobát Kardos József, a nagyközség elnöke adta át, majd az ünnepség résztvevői — közöttük a budapesti világkongresszus küldöttei — megkoszorúzták dr. Kalocsay Kálmán emléktábláját, és Kalo- csay-emlékfát ültettek eL retkezós intellektusát »visszaadja — spengleri színvonalon elmélkedik a polgárosodás kárairól, a tömegek lelki elnyomorodásáról. Jogosan keletkezhetnek kételyek az olvasóban a sokszor emlegetett — körül- hozsannázott vagy elátkozott — szerelmi jelenetekkel féle logika indokolja példá- kapcsolatösan is. Vajon miül, hogy Connie, az arany- ketrecben nevelt, a széltől is óvott polgárasszony tökéletesen érti a testi együttlét- tel kapcsolatos leg zamatosabb kifejezéseket is, ám — s itt az ellentmondás — a kevésbé „fűszereseket” alig vagy egyáltalán nem? Mi vei magyarázhatjuk — ha cssfe nem az ötletpatak kiszáradásával —, hogy a tíz-ti zenkét szeretkezés leírása minden szempontból szinte teljesen azonos? Longoßz vagy Apuleius csaknem kétezer- esztendővel korábban bizonyára gúnyos mosolyra húzta volna a száját az egyhangúságtól, a még náluk is jóval korosabb Sappho vagy Homérosz pedig valószínűleg nem tudna hová lenni a csodálkozástól, ha közölnék velük: a huszadik században ez a könyv számít ínycsiklandónak, sőt pornográfiának. Alig több ily módon a Lady Chatterley szeretője, mint közepes giccsregény, nehéz szósszal leöntött köny- nyű eledelecske. Igaz, szerzője — tanult, okos mestere lévén a szónak és a szerkesztésnek — ügyesen laví- rozik a könnyes érzelgősség és a magasröptű eszmények, a brutalitás és a finomkodás, az ösztönösség és a filozófiai megalapozottság, a prüdéria és a vad szexualitás között, ám — éppen ezért — a regény egyes rétegei között áthidalhatatlan szakadék tátong. Nem más ez a könyv, mint Rousseau nézeteinek kései — s alaposan eltorzított — ismételgetése, ha úgy tetszik — s a felszín lehántása után ez sem kétséges — folytatása azoknak a századfordulós tucatműveknek, melyekben az ápolt grófkisasszony beleszeret a birtokán alkalmazott juhász cserzett bőrébe, s a palota helyett a nádkunyhóban véli megtalálni üdvösségét az ösztönember oldalán. Operett, melyet a hangszerelés minősége hébe- hóba operássá tesz. De mégis operett. Lengyel András Eszperantó emlékszoba Tibor keze is elindult, de a konyakos pohárnál megállt. Ekkor Klári megszólalt: — És különben is, még lehet, hogy sok pénz vár rám, — Arról nem írt — Nem, mert titok. — Montija el. — Nem lehelt. — Hat... akkor ne mondja. — Nem is mondhatom, arról igazán nem lehet ilyen rövid ismeretség után beszélni, hogy rám hagyott a nagyapám egy valódi királyi koronát, csak meg kell keresnünk. — Hóit ha olyan nagy titok, ne beszéljen róla. — Most mát mindegy, most már kierőszakolta. Elmondok mindent. Én, ba mindenáron tudni akarja — kezdte —. btaronesz vagyok... így bukkantak egymásra. Annát meggyőzően jelzett, Hogy Klári váratlanul sírva takadt és így szólt: — Az a» egy faj nekem, hogy csúnya vagyok, magának is csak a Csibi tetszik. — Nem igaz — válaszolta a fiú. — Én abba szerettem bele, hogy azt írta: „Kocsonyás-élet”, az olyan... iáé .. poéták us . — Jobbat nem is mondhatott volna. És még ráadásul meg !s simogatta a sok szőke hajat. Klári erre kíméletesen, csak lasisan, óvatosan, nehogy elrettentse ezt a szelíd hóri- horgasit, ajkai közé dugta a nyelve hegyét. 11. A takarítónő sehogy se akarta beengedni Csábit. Az ajtót csak résnyire tárta, a láncot, amely belülről védte a lakást, nem emelte le. Mikor a fekete hajú lány mór legalább harmadszor ismételte meg, hogy nem pénz- beszedő, nem ügynök, nem házi agitációra jött, hogy a neve többszöri kérdezősködés ellenére is Balázs Katalin, és a üzente Klara bacaíndje, aki aa ő megbízásából. mire már rángatózni kezdett a szája széle, és, hámlani a nyugalma, hirtelen csoda történt. A lánc lehullott, a takarítónő pedig a varázsütésre átváltozott igazi magyar úriasszonnyá, amilyet a mai fiatalság csak régi filmekből ismer. — Fá radj csak be, kedves- kém! — mondotta azon a sercenve éneklő hangon, amely zsíros-ropogós, töltöttkáposztás, zsímóros-rokolyás vármegyelbólnk képzetét idézte. — Hát te volnál a Szentbe Clarisse lánykájának a barátnéja, az a bizonyos Csibi? Sok szépet mesélt rólad az a bolondos-bo- lo-ndos, sízegény csitri. Ö, kicsiny fecskefiókám, itt lelt fészket ebben a kis otthonban, ahova befogadtam az én Ciarisse-omat, nehogy holmi próbákat költöztessenek a nyakamra. Na, de mit is fecsegek itt neked, bocsáss meg, de most éppen ánga- zsálva vagyok a takarítással. Manapság nem lehet a személyzetet megfizetni, de hát ezt te is jól tudod. Csdtoi rábólintott: »(bérleti díványához valóban nem kapott személyzetet. Hosszú idő telt ei, amíg a t ángyra térhetett. — Clarisse néni lábtörésére tetszik emlékezni? — Szegény Clarisse! Milyen fiatalon pusztult el. AJSg múlt harminchat esztendős. Ilyen as elet: S*oHímző asszonyok Ősi motívumok Bogláron Káprázatos kép fogadja a* látogatót a könyvtárban. Térítők, faliképek, blúzok, mellények sokasága: ahány párnát kiállítottak, annyiféle hímzést láthat a szemlélő. — Nem véletlen ez a zsúfoltság — mondja Pados József né, a bogiári kézimunkaszakkör vezetője. — A ma már csak múzeumokban látható úgynevezett tiszta szobákat is így rendezték bej a ház asszonyainak kézügyességét dicsérő hímzésekből, szőttesekből a lehető legtöbb került az asztalra, az ágyra, a falakra. A bogi ári szakkör megyénkben a legrégibbek közé tartozik. A szakkör kifejezés talán nem is helyes, hiszen a huszonnyolc esztendővel ezelőtt alakult közösség önkéntes társulásként indult. Ma a művelődési ház égisze alatt működik, de — jellegéből adódóan — megőrizte önállóságát. — Egy-egy alkalommal á ltalában negyvenen jövünk össze — folytatja Padosné. — Az asszonyok többsége •nyugdíjas. Van, akinek az életkora közelebb van. a százhoz, mán* a hetvenhez... A VI. országos népművészeti kiállításra a szakkör több munkát is elküldött A 78 éves Kiss György Endré- né — többszörös dédnagymama — szép elismerést ka- pott Ahol csak lehet szerepéének a bogiári asszonyok. — Honnan az igényes munkához szükséges sok szép hímző fonal, az alapanyag? — Bizony nagyon nehéz hozzájutni. Az eredeti motívumokhoz eredeti alapanyag, fonal szükséges'. A ma haszmorú, szomorú, de néha édes. — Az a Mbtörés. .. ágy 1944 tájt lehetett... — Ó! Ezenkilencsaáznegy- vennégy! Gyönyörű esztendő! Életem legszebb ideje. Képzeld, negyvenhárom szilveszterén tizennyolc éves voltam, elsőbá'lios! A beköszöntő új év tiszteletére elo-Htották a kristály csillárokat És akk-oe kaptam az első igazi csókot egy fess utászhadnagytól. — Clarisse néni akkor még csak tízéves tehetett, és eltörte a lábát. — Igen, tízéves lehetett. És ha eltörte a lábát, csak akkor történhetek Hiszem kisdedként is már babujgattam- csicsijgattaim, csak negyvenhárom őszétől negyvenöt tavaszáig szakadtunk ei egymástól. Érdekest, sose beszélt a malőrről a kis hamis. f’Lehet, hogy el se törte?” — Csibi már minden kudarcra felkészült.) — Vagy mégis ? Igen, egyszer, mikor fájták az ízületei, mintha mondta volna, hogy valamelyik lába, na persze a bal... vagy mégis inkább a jobb ? Szóval az hasogatta, mert el volt törve. („Ba csőid. R keil bócsúans már.”) — Vagy mégse? Mondd meg Klárikának, . nézzen utána a mama naplójában, most már egészen kíváncsi lettem. nálatos műanyag keverékek nem alkalmasak erre a célra. Ezért aztán járjuk a vásárokat. Ott időnként fellelhetők a valódi szőtt vásznak. Megkeresünk olyan takácsokat is, akik még művelik óéi mesterségüket. Az alapítók közül ma már csak hárman tagjai a körnek. Sokan örökre elmentek közülük, de jöttek, helyükbe újak. A három évtized aftatt a szakkörnek két vezetője volt. Orbán Feremmé, akit még ma is hívnak az ország művésztelepeire és Pados Jö- zsefné. — Nagy szerencse, hogy nem váltottuk sűrűn egymást. Ennek köszönhető a folyamatos működés, a jól összekowácsolódott társaság. Itt nem számít se a kor, se az iskolai végzettség, se a fogla-llkozásbeld különbség. A másik nagy előny, hogy szakkörünk pótolja a nyug- díjaskhiibot. Sokan vannak, akik távolról költöztek ide, vagy messze él a családjuk. Az idős, magányos, egyedül élő asszonyok nálunk megtalálják a helyüket, a társakat Ez a családjuk. — Milyen mintákat, motívumokat használnak fel hímzéseiken? —Elsősorban somogyiakat. De ezen a fémen is vannak gondok. A ml tagjaink alacsony nyugdíjat kapnak. Itt a Balaton, sok a külföldi, aki a magyar hímzések közül a Belgiumba utazott tegnap a Pécsi Nevelők Háza kamarakórusa, amely az Europa Can tat — az európai amatőr kórusmozgalom — idei találkozóján képviseli hazánkat. Az úgynevezett éneklő hét helyszíne: Brugge városa. A találkozók szép hagyománya, hogy a különböző országok kórusai egy-egy atelier-t, azaz műhelyt alkotva megtanulnak néhány kórusművet és együttesen mutatják be a közönségnek. Az idén magyar atelier is lesz: a Kodály-műhely munkáját Tillai Aurél Liszt-díjas karnagy, a pécsi együttes vezetője irányítja. A Mátrai képek, a Jézus és a kufá-rok, s iméntiéi jcsicsásabbat” kena. si. S persze jó pénzt ad érte. Sorra készülték tehát aa eredetihez még csak nem is hasonlítható, giccses kalocsai térítők, túlszínezett karádi minták. Bármerre járnak,.az emberek, azt látják, hogy a népművészeti boltokat elárasztották a „futószalagon gyártott”, magyar hímzésnek kikiáltott darabokkal Ezért szükséges tehát, hogy asszonyainkat megismertessük * valódi motívumokkal melyek kétségtelenül sokkal munkaigényesebbek, de annál- értékesebbek. — Van-e hagyomány» Bogláron a hímző művészet, nék?-— Kifejezetten bogiári ha» gyományrói nemigen tehet beszélni A közelben azóta, ban több olyan telepü lés van, mely saját moti vum. v i tággal rendelkezik. Ezt próbáljuk mi folytatni'. A szakkör tagjai kapcsolatot tartanak a pécsi, » mezőkövesdi, a .galáatad kézi- munkakörökkel Kölcsönösen fölkeresik egymást, tapasztalatokat cserélnek. Jw» gosizlávdából is jönnek ven. dégek. A Balaton déli pari)» ján közlekedő buszjáratok közül egyre több áll meg a község központjában, hogy * turisták a most megnyílt k»í állításon, megcsodálhassák at boltiári hímzőasszonyok keze munkáját. Ambras Agnes a Landes Organi című műö veket tanulják meg és adják elő. A mecsek aljai pedagógus énekkar immár harmadik alkalommal jár Belgiumban. 1980-ban részt vett a Knok- keheist városban rendezett nemzetközi kórusfesztivá-' Ion és elnyerte a fődíjat: az Európa-kupát. 1981-ben a belga rádió meghívására Brüsszelben önáltló hangversenyt adott, amelyből rádíóú felvétel készült. SOMOGYI NÉPLAP Belgiumban szerepel a Pécsi Pedagógus Kórus (Folytatjónk..) 30MBÓ PAL Ai illatom lam
