Somogyi Néplap, 1983. augusztus (39. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-28 / 203. szám

■ RÁHÉZÉSRE Mozgássérült amatőr fotósok találkozója Meseerdő és tábor Lágy. gyönyörű fények napudvarában szőke mosolyú erdei tjindér a fényerdő fe­lejthetetlen fái közül tekint ránk. Kiszakított, kimereví­tett, elérhetetlen pillanat. Meseerdő —; az optika, a gép, a vegyszerek, az ezüst nyomd papír segítségével mondja el a fotós álmodott vágyait. Szabó János első dí­jas képe a megyei könyvtár­ban. Egyedül maradok „Vicá-- val ’: arcán a tizenévesek tisztasága, a „még minden lehetséges” nyílt mosolya. Ar­ca rabul ejt, karját köve­tem, amint ujjai megérintik a tolószék gumikerekét. Mol­nár Béla különdíjas képe sokáig elkísér. A könyvtár előtt nagy tö­meg. Nem a kiállításra jöt­tek. Frissen nyírt hajú fi- ' üktől nehéz pillantású asszo­nyok búcsúznak. „H" rend­számú buszok, teherautók várnak a fiúkra. S bent, a hűvös teremben sorakoznak a képek; mind­egyik másról beszél, ám va­lahol közös a nevező ... A képsorozat egyikén izmos testű fiú gerelyt hajít, akár egy görög szobor. Tolószék­bein ül, a mozgássérültek va­lamelyik bajnokságán. To­rokszorítón megrázó kép. A Május 1. utcai épület friss festék szagú. A szemer­kélő esőben két szakember a homlokzatot igazítja, az ecsetvonások végén járnak. Az ajtó melletti levélszekré­nyen a plakátokról ismert grafikai jel: stilizált tolószék. Bent, a hosszú asztalnál négy férfi ül, beszélgetésük, vitájuk megszakad. Majd csak egy óra múlva folytat­ják — jólesik, hogy velem. Addig is ismerkedünk, bemu­tatkozunk, kezet fogunk. Van akinek nincs mivel. — A mozgássérültek nem­zetközi évében, 1981-ben ala­kult meg a legtöbb egyesület — mondja Szabó János, a mozgássérültek Somogy me­gyei egyesületének titkára. — Ekkor- aktivizálódott a moz­galom, létrejöttek a megyei egyesületek. Azzal a céllal, hogy kapcsolatot teremtse­nek, összehozzák az ország­ban és később a határokon kívül élő mozgássérülteket. Több kezdeményezés indult főleg a sport- és kulturális területen. Így például a szol­nokiak nemzetközi fotópályá­zatot hirdettek a mozgásié-, rültek részére. — 1981 nyarán létrejött a Mozgássérültek Egyesülete Országos Szövetsége — foly­tatja Molnár Béla számító­gé pp rogramozó matematikus Budapestről —, amely össze­fogja, irányítja az egyesüle­teket, valamint képviseli őket a magasab fórumokon, megőrizve a megyeiék önál­lóságát. A pályázatra harminchat fotó érkezett, az első kapos­vári táborba kevesen jöttek el. — Nemzetközire terveztük, de nem sikerült — mondja Szabó János. — A szervezés­ben még nincs elég tapasz­talatunk. — Mit jelent önöknek a kaposvári táborozás? A választ Balázs József, egyébként geodéziával foglal­kozó fotós adja: — Nerp könnyű elmenni egy másik városba. Fizikai­lag nehezen tudjuk elviselni az utazást. A pécsi egyesü­letben most formálódik fo­tószakkörünk, sikerült labort is kialakítanunk. Szakmai segítséget kapunk. Rokkant- nyugdíjas vagyok, szabad időmet kitölti a fotózás. Ahogy beszélünk, oldódik a hangulat. Marikát, Hegedűs Lajosnét, az egyesület ügyin­tézőjét, suta szóval minde­nesét hallgatjuk: — A somogyi egyesületnek ötszázharminc tagja van, a mozgássérültek harmada. A belépés önkéntes. Az érdek- képviseleten kívül különböző programokat szervezünk. Van kézimunka- és bőrdísz­műves szakkörünk, ez utób­bi az egyesületen belüli kis­vállalkozás alapja lesz. Tag­jaink szívesen jönnek kirán­dulásainkra, oldott a hangu­lat, mert egymás közt va­gyunk. Persze nem akarunk elszigetelődni, jönnek család­tagok, patronálok is. — A mozgássérülteknek sok szabad ‘idejük van. A fotózáson kívül mivel töltik ki? Hargitai Tibor pécsi böl­csész a fejét csóválja: — Hibás szemlélettel köze­lít. A mozgássérültek nagy része dolgozik, többségük érettségizett, sok közöttük a diplomás. Amit a különböző szakkörökben csinálnak, ugyanolyan igénnyel teszik, mint az egészségesek. A fo­tózás nem hézagkitöltő. Nem azért fotózik valaki, mert mozgássérült, hanem mert ez a szenvedélye. A kaposvári táborban olyan feltételeket biztosítottak sízámunkra, amelyek figyelembe vették helyzetünket. Ezt más szer­vezet nem tudta volna ilyen részletekre figyelő alaposság­gal megoldani. A lengyeltóti Somogy Népe Mg. Tsz műanyagüzeme felvételt hirdet gépkezelői munkakörök betöltésére. Bérezés; teljesítmény szerint. Jelentkezés személyesen az üzem­vezetőnél, Lengyeltóti, Fonyodi u. Molnár Béla csendesen folytatja, széke mögött járó­gép támasztja a falat: — A mozgássérült igényei ugyanolyanok, mint az egész­ségeseké. Családot alapítani, lakást szeretne kapni... — ... minden évben több száz lakást adnak át me­gyénkben is — veszi át a szót Marika. — Ha a terve­zők csa'k egy lakást igazíta­nának a mozgássérült hely­zetéhez, már az is nagy do­log lenne. Gondot okoz a kulturális rendezvények megközelítése is. Például egy tolókocsis gyereket nem en­gednek be a Szabad Ifjúság moziba tűzrendészeti okokra hivatkozva ... — A mozgássérült nehezen kér — mondja Hargitai Ti­bor. — Nem akar visszaélni állapotával... Kiderül, hogy megérkezé­semkor a nemrég Pesten, a mozgássérültek számára épí­tett lakásokról beszélgettek. Marika szerint „az egy rezer­vátum”. Béla ott fog lakni és dolgozni. Szerinte a lakó­telep középén is elszigetelőd­het az ember. Végül a jövőről esik szó. A következő pályázatot ha­marabb közzéteszik, tanulva az idei hibából. És kiszélesí­tik, hogy a fotózás iránt ér­deklődőik, a kezdők is eljö­hessenek jövőre a második kaposvári táborba. Kőszegi Lajos Mindig csodáltam azokat a szakembereket, akik a kü­lönböző szerkentyűkön szin­te egyszeri ránézéssel meg tudták állapítani, hol a hi­ba. Az utóbbi időben azon­ban kissé megrendült a bi­zalmam. Lehel hűtőgépünk állan­dóan levizesedett, nem akart hűteni. A szakember ráné­zett a „bűnösre”, és menten kise'őadást rögtönzött a jó hrűtés kellékeiről, a gázzal való üzemelésről, a gáz ki­fáradásáról, elpárolgásáról stb. A végén kimondta a szentenciát: A motort ki kell cserélni! Kibökte az érte járó, négy számjegyű összeget. Mivel a hibamegállapítást felületesnek, a motorcserét túl drágának tartottam, másnap másik szolgáltatótól hívtam szakembert. Fiatal volt, feltehetően kezdő a szakmában. Nem elégedett meg a ránézéssel. Utána is hosszasan vizsgálta, bekap­csolta, kikapcsolta, nyitogat- ta, csukogatta a hűtőgépet, és a végén azt mondta: „Az ajtó tömítése elmerevedett, ezért vizesedik el a hűtő­tér!” Percek alatt kicserél­te a tömítést néhány forin­tért. A motor kiválóan mű­ködik! kislány (lehet, hogy fiatal­asszony) megkérdezte: „Mi baja van a rádiónak?” — Nem tudom. Egyszerűen el­hallgatott — válaszoltam. Ránézett a készülékre, és szó nélkül kiállította a megrendelő lapot. A „vár­ható költség” rovatba 160 forintot . vésett. És csodák csodája! A rádió megjavítá­sa után valóban 160 forin­tot kellett fizetnem. Honnan tudta előre...? szer, kétszer, háromszor .: Az ötödik jelenésem után bosszúsan azt mondta a mester: „Jöjjön be holnap, kiállítok egy csereszel­vényt!” Nem mentem. Egy másik szakember beszabá­lyozta az órát, azóta nincs vele bajom. Vettem egy leértékelt éb­resztőórát 120 forintért. Ál­landóan sietett. Garanciális lévén elvittem a szakem­berhez, aki ránézett és ezt mondta: „Ebből sohasem lesz pontos óra.' Nyugodtan el lehet dobni!” Nem dob­tam el. Mivel a javítás után is tovább sietett, visz- szajártam a mesterhez egy­Sűrű látogatója vagyok a Patyolatnak. Az árakkal nem manipulálnak, szabott árak vannak jól látható he­lyen kifüggesztve. A ránézés azért itt is dívik. Eddig még bármit vittem tisztíttatni, ránézés után az „átvett ru­ha leírása” rovatba mindig bevezették, hogy foltos, ko­pott, néha azt, hogy színhi­bás, napszívott stb. Vegyem úgy, hogy az én érdekem­ben? Dr. Szendi József Gázbojlerünk megtagadta a melegvíz-szolgáltatást. A szakember ránézett, s mivel neki sem sikerült meleg vi­zet varázsolni, magabiztosan kijelentette: „A kazán el- vizkövesedett, így baleset- veszélyes. Ki kell cserélni a kazánt!” Négy számjegyű összegért két nap után ki is cserélte. Meleg víz nem jött. Ekkor így érvelt: „Megtet­tem a magamét! A többi a vizesekre tartozik! A csö­vek is vízkövesek ...” A vízvezeték-szerelő nem nézett semmit. Biztos kézzel kiemelte az elosztócsapot, tömítése elől kikotorta a vízkőlerakódást. Azonnal lett meleg víz, potom negy­ven forintért. Rádiónk megunta a mű­sorközlést! Elballagtam vele a szolgáltatóhoz. Az átvevő Továbbképzés az iskolai KISZ-vezetőknek Kéthetente szabetfidöklub Augusztus huszonnegye­dikén és huszonötödikén to­vábbképzést szervezett a köz- gazdasági szakközépiskola az iskolai KISZ-bizottság tagjainak. A megyei és a városi KISZ-bizottság mun­katársainak közreműködé­sével elsősorban módszerta­ni segítséget adtak a fiata­loknak. A két nap tapaszta­latairól Makkfalvi Árpád KISZ-titkár így nyilatko­zott: — Hasznosnak tartom a továbbképzést. A KlSZ-tiszt- ségviselők a különféle szek­ciókban módszertani útmu­tatót kapnak a meghívott előadóktól, és ezt bizonyára jól tudják hasznosítani mun­kájukban. Csak fölkészült vezetőkkel lehet jó mozgal­mi életet kialakítani. Sze­retnénk, ha erősödne a ta­nár—diák—szülő kapcsolat. A szülőknek is tisztába kell lenniük azzal, hogy mit kö­vetelnek a gyerektől. Igye­kezni fogunk minél jobb vi­(81361) Bár álmosak voltak, ren­delkezés híján sem elaludni sem szoba iránt érdeklődni nem mertek. Csibi kocogás­nak eredt, Klári és Tibor meg veszekedtek. A dolog úgy kezdődött, hogy a lány felelősségre vonta collos partnerét a „Ne, ne!” fel­kiáltásokért. — Mit kéreted magad, mint egy szűzlány? Méghoz­zá hangosan, hadd tudják meg mások is, hogy nem keile.-c neked. Hülye vagy te, vagy impotens? — kérdezte any- nyi gúnnyal, amennyi csak kitelt tőle. Tibor elsápadva, mereven, de konokul állt. Kiszemelt arája azonban egyre inkább belelovalta magát a dühbe. — Persze azt gondolod ró­lam most, hogy egy kis kur­va vagyok. Na és? Egy kis kurva vagyok, és kész! Min­dig is az voltam, annak szü­lettem, soha se leszek más, bánom is én, na és, elme­hetsz a frászba. Nem tagad­tam le neked, mert nem is adtál rá alkalmat, hogy leta­gadjam, mert te nem kérdez­tél semmit, te nem kérdezel semmit, érdekel is téged,' hogy milyen vagyok én va­lójában, téged én nem érde­kellek. Bejelentetted, hogy nem törődsz azzal, a.ni volt, és prédikálsz, és közben ki­guvad a szemed, úgy bá­mulsz ide ... meg ide. — Melleit megdobta, farára rá- vert, aztán előredőlve topor- zékolt. — De nem tettem apácafogadalmat, és ha ne­ked nem kellek, sőt megszé- gyenítessz, elmehetsz a fené­be. Tibor arca veresedett, kar­jai már rángtak, és vesztére megszólalt. — Elég ócska lányt ismer­tem. Nem akarok benned csalódni... — Mit? Te nem akarsz bennem csalódni? Én, én, én, én, csalódtam benned. Te gyáva, te impotens, te... Ekkor kapta a pofont. Nem akármilyen pofont, hanem olyat, amelybe a műszerész beleörúötte minden aprólé­kos alaposságát. A grófok és bárók, a nagy Kaánok le­származottja megingott, egy ideig rezgett szétterjesztett lábain, azután hátat fordí­tott, és elszaladt. Üvölt ve kiáltotta vissza: — Te vadállat! Esküszöm, juszt is lefekszem az első ré­szeg, borostás csavargóval! A férfi, akivel elsőnek szembetalálkozott, valóban borostásnak bizonyult, bár részegnek nem, ehelyett vi­szont bricsesznadrágja egy hámozás alatt álló banánhoz rmti hasonló A Jérfit nem egészen a véletlen hozta ide, hanem először az a felisme­rés, hogy lám, ott a bokrok között látható Mike úr tár­saságának két tagja, másod­szor az ügyes készülék, amelynek antennáját feléjük irányítva, minden elhangzott szó tudomására jutott. A lány azonban a véletlent ál­dotta. Az igazat megvallva máris lecsillapodott, de úgy vélte, meg kell leckéztetnie partnerét. — Hová oly sietve, kis­lány? Csak nincs valami baj? — kérdezte az illető. Csapzottsága ellenére mo­dora, sőt megjelenése is úri­emberre vallott. Kefehaja gondosan nyírva, vadász za­kója jólszabott, arca sovány, hangja kulturált. — Semmi, semmi, csak ko­cogtam és elfáradtam — fe­lelte szőke hajtömegét igaz­gatva a lány. — König. Walter König, Münchenből — mutatkozott be a férfi. — Ha fáradt, biz­tosan éhes Is. Meghívhatom reggelire? — Ojjé — mondotta a le­ányzó. — Főleg éhes vagyok. — Akkor tartom szeren­csémnek. Csak előbb átöltö­zöm. Az emeleten van a lakosztályom, mindjárt jö­vök. Lakosztálya van! Nem is egyszerűen szobája. Akkor biztosan azért csapzott csu­pán, mert mulatott. — Ugye, egész éjjel mula­tott? — kérdezte a lány. — Nem merem tagadni — válaszolta diszkréten König, bár nem egészen értette, hogy vadászöltönye, csíkok­ban feslö nadrágja és kilu­kadt harisnyája miért keltet­te éppen a dáridózás képze­tet. UUelvtmtjuk) szonyba kerülni az üzemek^ gyárak KISZ-bizottságaivaL Kraliczki Zoltánná, az is­kola igazgatója ezzel egészí­tette ki az elhangzottakat; — Szeretnénk, ha a vá­rosban tanuló középiskolás diákok hasznosan töltenék el szabad szombatjukat. Ezért gondoltuk, hogy sza­badidőklubot hozunk létre a tanulók számára iskolánk­ban. A klub kéthetente, szombat délelőttönként mű­ködik majd. Ügy tervezzük, a sport, a mozgás lesz a meghatározó, talán alakí­tunk aerobic-klubot is. A sportoláson kívül filmvetí­tés és zenehallgatás szere­pel a programban. Beszélge­téseket tervezünk érdekes emberekkel, esténként pedig diszkót a sportcsarnokban. A rendezvényeket diákiga­zolvánnyal rendelkezők lá­togathatják. Reméljük, hogy a klubnak sikere lesz, s ez­által hozzá tudunk járulni a szabad idő hasznosabb el­töltéséhez. B. Zs. Az UNITECH Ipari Szövetkezet, Barcs fölvesz egy hatósági munkában jártas felsőfokú végzettségű w w M w építészt Jelentkezés a szövetkezet elnökénél, 7570 Barcs, Nagyhíd u. 1. (81356) Állami gazdaság, kaposvári munkahellyel fölvesz 1 gépkocsivezetőt, 1 raktárost és 1 üzletkötőnőt. Jelentkezés: 11-281 telefonszámon. (234782) Fénymásolást vállalunk 2—3 napos határidőre, kis mennyiséget azonnalra. TERVSZÜV, Kaposvár, Május 1. u. 7., alagsor, fénymásoló. __________________(234788) G ÜMBŐ PAL' to ellslM kim

Next

/
Thumbnails
Contents