Somogyi Néplap, 1983. augusztus (39. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-27 / 202. szám
JÓ EGÉSZSÉGET! Tarláshibás gyerekek tábora — Kézilabdázik a doktor néni — válaszolja érdeklődésemre a nyakkendő« kispajtás a balatoni enyves álsói KISZ-tábor kapujában, majd elvezet a sportpályára, hogy a bordó mezes felnőttek csapatában megmutassa a táborvezetőt. — Rosszabb ma az idő, mint az előző napokon, ezért nem lehet úszni, így rendkívüli programként egy felnőtt —diák kézilabda-mérkőzést iktattunk be — mondja dr. Vörös Katalin marcali városi főorvos, a tábor vezetője. — Eszerint vannak itt egészséges gyerekek is? — Minden gyerek valamilyen tartáshibával, gerincferdüléssel vagy csípőficamból visszamaradt rendellenességgel került hozzánk. Az évközi iskolaorvosi ellenőrzések négyszáz általános iskolásnál állapítottak meg valamilyen hibát. Ennyi az, akiről biztosan tudjuk, hogy tartása eltér a normálistól. Az országos statisztikában megyénk e tekintetben igencsak az élen áll, azért is határoztunk úgy, hogy megrendezzük az egészségnevelési tábort. A megyei tanács egészség- ügyi osztálya mellett a Vöröskereszt és a megyei KISZ- bizottság támogatásával jött létre e tíznapos turnus. Sajnos, csak százötvenen lehetnek itt. mivel ennyi a tábor befogadóképessége. Sok szülő azonban megköszönte már azt a levelet is, amit legelőször küldtünk ki mind a négyszáz tartáshibás gyereknek. — Az országban első alkalommal megrendezett táborban mi okozza a legtöbb nehézséget ? — A pajtások zöme most első ízben van huzamosabb ideig távol a szüleitől, táborban sem voltak még sokan. Az itteni rend és tisztaság megkövetelése az első napokban okozott némi bonyodalmat. A reggeli szobaszemlén azonban — tapasztalatom — példás tisztaság és rend uralkodott mindenütt. A szigorú doktor néni vezette bíráló bizottság kőszívére jellemző, hogy a tizenhármai szoba fiújainak nyolc ponttal kellett megelégedni ük, ugyanis nem vitték ki a kosárból a szemetet. Ez két pont levonás, az egyébként eszményi rend ellenére is. Közben a sportpályát két raj foglalja el. A leterített plédeken keményen tornáznak. Három gyógytornász vezetésével naponta többször is speciális gyakorlatot végeznek a táborlakók. A vezényszavak közti nyögések, jajszók bizonyítják az erőfeszítést. Az idegén is meggyőződhet a szorgalomról, pedig többségüknek az ilyen mozgás fájdalmakat is okoz. Később azonban örömmel mennek a tanárokhoz, hogy elújságolják: jobban érzik magukat. — E tíz nap során minden gyereket megvizsgálunk, elmondjuk neki és írásiban a szülőknek is odaadjuk azoknak a gyakorlatoknak a leírását, amelyeket majd otthon kell végezniük. Ennyi idő alatt természetesen nem lehet jelentősebb eredményt elérni, de módszereket, gyógyulást segítő javaslatokat tudunk adni — mondja dr. Vörös Katalin. Mintha sporttáborban lennénk, úgy zajlanak a versenyek. Amíg a tanár—diák futballmeccs szerveződik, az asztalitenisz-bajnokság már befejezéséhez közeledik. Szaka Zsolt Balatonújlakról érkezett, s moßt a nagyatádi Fapp Zolival a nézőtéren foglal helyet. A zöld asztalnál folyó mérkőzés nem nagyon érdekli őket, arra szőnek haditervet, hogy hatoljanak be majd a sötétség leple alatt a szomszédos táborba; az éjjel ugyanis ellopták a tábor zászlaját, s ők megesküdtek, hogy vissza szerzik. — Az úszástól féltem a legjobban — mondja Szaka Zsolt. — Hiába lakom a Balaton mellett, mégsem tudok úszni. Itt. azonban mindennap van úszásoktatás, és én már több tempóig is elmegyek.- Hétvégére, remélem, megtanulom... Elgondolkodtató tény: a táborba érkezett gyerekek kilencvenöt százaléka nem vagy csak pár métert tud úszni. Sajnos, valamennyi általános iskolában hasonló a kép. A ..Jó egészséget” tábor rendezésével most három szervezet arra szövetkezett, hogy százötven betegségre hajlamos gyerekből egészséges felnőttet igyekezzen nevelni. Munkájuk megérdemelné ..az év ötlete” címet — ha csak az ő ügyük volna. De mindannyiunké, hiszen gyermekeinkről van szó! Varga István 004 Naplójegyzetek Svájcból II. Bern, július 15. A svájci autóutak praktikusan, minél gyorsabb haladás érdekében épültek. Hogy az autósoknak ne kelljen sokat kapaszkodniuk vagy ha mégis elkerülhetetlen, akkor csak a legszükségesebb mértékben.- Hatalmas, letekintve némi borzongást keltő viaduktok emelkednek városok fölé. Máshol alagutak vezetik az autóst. A sebesség a gondolkodásmód kifejezője. Ha valaki pillanatokra lassít a tempón, akkor bizonyos lehet abban, hogy hátul megszólal egy duda. Mindig van, akinek sürgős az útja, s nem szívesen veszi, ha a bal oldali sávban százhúsz lilo- méter alatt mutat az óra. Kamionok, teherautóik is tartják ezt a sebességet, némileg megijesztve a kiskocsival arra járó magyar turista Icát. Főleg akkor, ha valaki nem tudja pontosan az utat, s gondolkodik azon, hogy Bünplizen vagy egy másik elővároson át kísérelje meg a bejutást Bem centrumába. Mi a fővárost kerestük. Hamar kiderült, hogy ilyen nincs Svájcban. Bern tulajdonképpen kantonszékhely, és semmivel sincs több joga, mint Züirichnek (amely egyébként nagyobb város is) vagy Lausanne-nak. A jogi kifejezés ebben a helyzetben nem is helytálló, legföljebb annyira, hogy a Bundeshaus, azaz a Parlamentsgebäude ott áll a Szövetség téren. De azt meglepődve hallgattuk, Állami gazdaság, kaposvári munkahellyel fölvesz 1 gépkocsivezetőt, 1 raktárost és 1 üzlclkölőnot. Jelentkezés: 11-281 teleíonszámon. (234782) hogy minden kantonnak külön rendőrsége van, nemcsak egyenruha szerint, hanem úgy is, hogy a berni - nem léphet be a fribourgi kantonba (még akkor sem, ha bűnözőt üldöz). Legalább eny- nyire különös volt, hogy az érettségizők — ha egyetemre készülnek — kétféle vizsgajegyet kapnak: egy kantonit és egy szövetségit. (Egzáment persze csak egyet tesznek, de a szövetségi osztályzat szigorúbb, mert csak azzal lehetnek egyetemi polgárok.) Az egyetemeket is a kantonok tartják fenn, de az oklevelet egész Svájcban elismerik. De nem minden főiskoláét. A tanítóképzőt végző fiatal csak abban a kantonban dolgozhat (külön vizsga nélkül), ahol tanult. (Logika ebben is van. A katolikus többségű kanton nem szívesen alkalmazna református vagy evangélikus tanítót.) Megkerestük a berni egyetemet. Hamar kiderült: nemzetközi intézmény. Afrikai, japán, spanyol diákok tanulnak együtt svájciakkal. Hogyan? Az egyik képlet az, hogy Fribourg kantonból odakerül egy fiatal, s minthogy francia anyanyelvű — meg kell tanulnia németül, mert Bernben a professzorok többsége így beszél. Másik variáns, amikor német anyanyelvű fiatal jelentkezik Fribourgba, s kikerülhetetlen számára a francia. (Könnyebbség, hogy a legtöbb érettségiző két vagy három nyelvet megtanul, így nincs megértési nehézsége.) A Bundeshaustól és az egyetemtől nem messzire föltűnik a kaszinó, majd mögötte a katedrális. Az ajtóban látható kiírás szerint Münster evangelische Kirche, de a hatalmas méretek vitathatatlanná teszik az előbbi megjelölés jogosságát. A gótika és a reneszánsz csodálatos keveredése. A főhajóban föltekintve értjük meg a XIV. századi embert, aki számára az egyetlen lehetséges irány a föl volt. Az eszerint épült hatalmas főhajón a reneszánsz nem tudott változtatni. de a monumental;s szürkeséget feloldották színes üvegablakokkal es művészien faragott padokkal. Az ablakokban megjelenített bibliai történetek gazdag színskáláját szinte kényszerítette a szürke falak egyhangúsága. Aztán a templomkertben, az Aare partján jött a kontraszt. A szépen lenyírt pázsiton fekvő alakok, sörösüveg-körítéssel. A mellettünk levő padom öt-hat „szipós”- naik kinéző fiatal és közöttük egy apáca. A kép önmagáért beszélt. A hölgy szóval tartotta a fiúkat, igyekezett meggyőzni őket útjuk helytelenségéről. Hogy sikerrel-e, azt nem tudom. Amit világosan láttunk: az arcokra kiülő közöny. Laczkó András (Folytatjuk.) Ha szól a sziréna Mentősök. Kaszkadőröket felülmúló bátorságú, kemény gyomrú férfiak. Hétköznapi hősök. Víg kedélyűek, ki nem fogynak egymás ugratásából. „Papa, ha azt a száznyolcvan kilós nénit láttad volna, mit hajlott az alatt a hordágy. Két ebédet eszek, hogy bírjam helyetted is!” Mosoly, derű, de ha megszólal a csengő, az asztalszélről lebukott bögreként törik szét arcukon a vidámság. Nem tudni, mi a feladat ... — ötvenhat októberében kerültem a mentőkhöz. Kerülhettem volna éppen jobbkor is. Akkor szereltem le, itt mindjárt gépkocsin kezdtem. Három kocsi volt akkor a mentőállomáson, ha jól emlékszem. NDK-s Ga- rantok meg egy Fiat ezerszázas, mind elavult masinák. Kemény ősz volt. A következő évben változott a rend, bevezették a tizenkét órás szolgálatot is. A mentők a kórházudvaron álltak éjjel-nappal, mi magunk szereltük őket. Beletanultunk. A hatvanas évektől rohamos fejlődés indult meg, mind a technikában, mind a szakemberképzésben. Mi, gépkocsivezetők ötvenöt éves korban nyugdíjba mehetünk, de erre most még gondolni sem akarok. — A ment övezetüket a magunkfajta úrvezetők cros- sozóknak véljük. Varga Ferenc elcsodálkozik, szája mosolyra nyílik. — Én mennék annyiszor nyolcvannal a városban, min maguk ... A szolgálati vezénylőben színes, méretarányos térképen, a megyei településhálózat. A legapróbb falu is centis betűkkel jelezve. Huszonegy mentöt számolunk meg rajta Kiss Sándor szolgálatvezetővel. — Nyerő szám — mondja Balikó Mátyás, a társa. Csörgő telefonok, jelentéstevő URH-rádiók, rövid, hangos megbeszélések teszik zavarossá előttem a képet, Balikó Mátyás kifakad: — Az emberiség nagy találmánya — mutat a tele- fonkésziilékre. — Még a piroson úgy-ahogy; ez a közvetlen vonal a rendőrséggel. De a többi? Nincs vonal, kicseng-becseng, szétkapcsolnak, más jön be rajta. Jelezzem a kórháznak, hogy sürgős beteget hoznak, készüljenek! Jön vissza a mentős, már a kórházból: Matyi bácsi, elfelejtettetek szólni. Nézd, mutatom neki, a társam még mindig vonalat keres. Ha kijönnek a postáról, mindig mondják: ha baj van, gyerekek, szóljatok. Tudjuk, ti, mentősök vagytok, a telefonra legjobb- ban ’ rászorulva. Mi meg kínunkban csak nevetni tudunk, hiszen éppen ezért szóltunk ... — A cébé? — Jelenlegi állapotában csak zűrzavart okoz. Ha lenne egy kialakult információs hálózat és hozzánk a letisztázott tények, nem a vaklárma futna be, segítene. Ha valaki összehangolná, és nem harmadkézből kapnánk jelentéseket... A kórház szállítást kér, egy vidéki telefonon nehezen lélegző beteghez hívják a mentőket. Szól a csengő ... A megyei mentőállomás vezetője dr. Jandó Ferenc főorvos. Az asztalán ugyancsak borzongató tárgy emlékeztét egy nehezen elfelejthető esetre. A legutolsó ön- gyilkosság eszköze, egy szürkésfehér kötél. — Köztudomású: Magyar- országon magas az öngyilkosságok száma, a kísérleteké még több. Elítélem ezt a halálnemet. — A mentők az egészség- ügyi alapellátáshoz tartozó, nélkülözhetetlen szervezet. A közvetlen veszélyforrás észlelésétől a segítségnyújtásig terjed a munkájuk? — A mentők munkájának 60—70 százaléka betegszállítás, és szerencsére kevesebb a balesetekhez, gyilkosságokhoz való kiszállás. Harminchét mentőkocsi és kilenc mentőállomás dolgozik a megyei betegellátás szolgálatában. Jó a kapcsolat köztünk és a hálózat között 1962 óta, amikor So- mogyot is bekapcsolták a balatoni rádiós hálózatba, pillanatok alatt munkába léphetünk. Itt / a kaposvári mentőknél három-három orvos és mentőtiszt, több mint negyven ápoló, gépkocsivezető és kilenc mentő dolgozik. — Elég-e ez a személyi és gépkocsilétszám ? — Panaszkodhatnánk, de nincs értelme. Fura a mi munkánk, akkor dolgozunk jól, ha itt bent vagyunk. Minden egyes megszólaló sziréna a mi szívünket isi összeszorítja. Meglehetősen leköt bennünket a rendszeres kivizsgálásra, kezelésre szállítás Pestre, Pécsre. Például egy hosszabb ideig tartó művesekezelés és csere. Az egyik rohamszolgálati Mercedes — ebből kettő van — a nyáron Siófokon szolgál. A főorvos alig fejezi be a válaszát, két hosszú csengetés jelzi: az esetkocsi indul .., Kupi Károly mentőtiszt és Pincze János ápoló húsz percen belül vissza is tér. — Az egyik városi üzemi konyhán lett rosszul egy ötvenéves asszony. A rosszul- létek száma növekedőben van. Egy nagyobb izgalom, a meleg, a fülledt levegő, és a vérnyomás csökken. Kupi Károly tizenkét éve mentős, ezalatt végezte el az egészségügyi,főiskola mentőtiszti szakát. Higgadtság, pontosság, ezek a szavak illenek legjobban rá, de egy kis humorért sem kell a szomszédba mennie: . — Kérdezi tőlünk a főnök a konyhán, nem lehetne egyúttal egy alkoholista dolgozójukat is beszállítani. Mondtam neki, majd a következő fuvarral visszük, addig ne engedje inni. Jót nevetünk. Pincze János szakápolót 1970 óta köti munkája a men tőkhöz. Jó kedélyű, előzékeny ember. Arról beszél, hogy milyen fontos itt a csapatszellem. Kérdésemre, hogy mennyire viselte meg a tizenhárom évi mentőzés, így válaszol: — Hozzászokik az ember, amennyire tud. Embertársainkon próbálunk és legtöbbször tudunk is segíteni. A gyermekbaleset nagyon megvisel: azt itt, belül hetekig érzem. Mentősök. Az ember bizalommal, reménnyel gondol a munkájukra. Ha emberélet kerül veszélybe, ők érnek > legelőbb a helyszínre. Az életért küzdenek. Bckcs József GOMBO PÁL ni tífiiiittt torma — A hajlandóságai uram, nem érdekelnek — szögezte le Mike. — Érdemeket azonban valóban szerzett. Épp ezért nem arra gondolok, hogy az elévült bűnöket hozza töredelmesen a csépare- kettyés-i rendőrség tudomására. Hanem arra, hogy szépen átsétálunk a kiállítás termeibe. ahol nyilván van lakástelefonja. Onnan felhívja azt a sapindai, hangsúlyozom, sapindai rendőrtisztet, aki legközelebb áll a szívéhez, és bejelenti neki, hogy sürgősen szüksége volt a kiállítás kiegészítéséhez néhány dokumentumra. Ezért hirtelen felindulásból behatolt a kastélyba, amelynek tulajdonképpen a gondnoka. És mii tett ott, na mit? Kibontotta azt a falat, ahová a csépa- rekettyésiek illeteklelen beavatkozása elöl elrejtett bizonyos helytor le neü értek keL Ennél a lehetőségnél kecsegtetőbb nem lévén, Teszár hajlandóvá vált. 23. A sertehajú úr várt. Éhesen, szomjasan, borotválatla- nul, de várt és hallgatott. Sőt, lehallgatott. Fölmérhe- tetlen értékű dokumentum birtokába jutott tehát. Nemcsak megtudta a magyar kémelhárítás egyik ügynökéről, hogy magánszámlára kutat kincs után, sőt egyetlen valamiféle korona után, hanem ezt bizonyítani is népes. Ezt pedig felhasználhatja! Hogy mire? Még habozott. Egyelőre annyi bizonyos, hogy érdemes jobban beszállnia az ügybe. Lehet eső, lehet hó. Lehet, hogy némi részt ő is- leszakít a kincsből, ha megtalálják. Lehet, hogy ez az az archimédeszi pont, «melynél fogva felgöngyöli a Sl- házi-ügyet. Lehet, hogy megzsarolja vele Mikét, sőt Zweiget is, tehát a magyar elhárítást. Lehet, hogy Budi, lehet,- hogy másik megbízója javára. A lényeg: a maga hasznára. König megbillentett a gyuíásdoboznyi minimagnón egy birizgát, mire a tapadó- korongon kinyílt egy parányi szelep, és a szuperérzékeny mikrofon tollas műanyag nyelvében lelibegett a földre. Tulajdonosa magához vette, es Mercédesén néhány perc múlva már el is haladt a Jedrel Bálint utcai talpon- büfé előtt Hirtelen lefékezett. Korgott a gyomra. Betért a büfébe. Vásárolt két adag téliszalámit, hozzá kenyeret, valamint két üveg sört. A hajnali törzsközönség nem vonzotta igazán, ezért az Avarvész park egyik kies padjára telepedett le. Orra előtt egy* tábla magadott: „Ebeknek tilos a hajózás.” Miközben csomagját bontogatta, bosszankodott, hogy rent, a cárjában — hiába, ezek a barbár magyarok! — nincs egy vacak csatlakozó a villanyborotva számára. Az ilyen hiú gondolatokért per- * a Magyarok la lene 1« szokott sújtani Ezúttal is megtette. Nem bottal vert, hanem ebekkel. A kutyák a szalámi illatát messziről megorrontották, és már szaladtak; szökclltek is. A valódi doberman, a németjuhász, az angol kopó, honfitársa a bokszer, a szálkásszőrű pin,- csi, a mopszli, a főleg korcsok, sőt még egy frissen csatlakozott törpespicc is, megrohanták a padot. A szalámi ízlett nekik, a kenyeret elnyelték, a törpespicc, amit mindig félrelöktek, még a valutáris vendég zokniját is. megkóstolta. König belerúgott a törpespiccbe, egy karateütéssel eltávolította a bokszért, és kocsiba szállt. Szállt? Belerepült! Nemsokára azok táborához csatlakozott, akik áldják a gondviselés bölcsességét. Mert e megfutamodás nélkül alighanem később érkezik a Grand Hotel kertjéhez, mint amikor éppen szilárd gerincet faraghat egyelőre puhatestű terveinek. 24. Mike utasítása úgy szólt, hogy a cséparekettyési Grand Hotel kertjében várják meg. Míg tehát a vezér Teszárral küzdött, ők hárman a hotel kertjében üldögéltek egy ku- tyamenles pádon. (Folytatjuk)
