Somogyi Néplap, 1983. augusztus (39. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-03 / 182. szám

Találkozások a múlttal Bármennyire furcsán hang­zik is, jóformán alig tudunk valamit egyik legjelentősebb középkori településünkről, a hajdani királynéi birtokról, Segesdröl. Bencze Imre tanácselnök a község múltjáról szóló fel­jegyzéseket, érdekes iratokat tesz elém. A közelmúltban kapták meg egy magyar származású, Párizsban élő ferences szerzetestől. A húsz­oldalas beszámoló szerzője korabeli krómdkáik segitségé- tc! próbálja bővíteni hiányos ismereteinket, 124.1-ben ide menekült, s itt ápolták a muhi csatában súlyosan se­besült Kálmán herceget, majd itt talált menedéket IV. Béla is. Egy 1264-ben keltezett oklevél jeles kirá­lyi birtokként említi Seges- det, az egy évvel későbbi pe­dig Segesd ispánjairól be­szél. Mindezekből biztonság­gal következtethetünk arra, hogy a középkorban erős és virágzó település állt valahol a mai Segesd területén. Or. Magyar Kálmán, a me­gyei múzeum régésze még egy adalékkal szolgál. — Borsa Ivánnak a szen- ven uradalommal kapcsola­tos. okilevéltárában akadtam egy édekes, 1274-ben keltezett iratra, amely Segesdet civi- taskent jelöli. A civitas megjelölés előbb várat, majd a tizenharmadik században a varhoz tartozó, városseerű települést jelentett, vagyis a földesúrtól független jogokat elveztek, saját halászati, sza­badkereskedelmi joggal ren­delkeztek, jelentős kézmű­vességük volt. — Milyen lehetett ez a haj­dan virágzó város?. Dr. Magyar Kálmán sétára hív. A dombon, a Pékó por­ta kertjének végében Lava.y rábukkantak a mezőváros romjaira, s az idén. már a porták alapjainak kibontásán dolgoznak. Szorgalmas diákfiúk lapá­tolják a földet, néhol kefmé- tér mélyről, miközben figye­lik, mi is kerül elő a rejté­lyes múltból. A kíváncsisko­dónak természetesen más a szenzáció, mint a régésznek, akinek például egy III. Fer- dinánd korabeli dénár Igen sokat jelent — A víztorony melletti ásatás során találtuk, így bi zonyítható, hogy az ott fel­tárt sír 1627—1667 közötti. Ezzel rendkívül fontos in­formációhoz jutottunk. Ma már tudjuk, hogy hói állt az az Árpád kori vár és teme­tő, ismerjük a mezőváros he­lyét, sőt tudjuk azt is, hogy a maga nemében páratlan ásatás részesei vagyunk, hi­szen így, egészében, még se­hol sem tártak fel középko­ri települést. — Tudjuk, hogy Segesd ki­rálynéi birtok volt, de hol volt a királyi palota? — Valamely kiemelkedő helyen, távolabb a várostól, hisz abban az időben elkülö- n ültél? az uralkodók és a te­lepülések lakói. Ma még nem ismerjük a pontos he lyet, de az nem is csoda, egy-egy ilyen ásatáshoz gyak­ran évtizedek kellenek. Ok­levelek tömegéből kell tájé­kozódná, többször be kell járni a terepet. Magam is több mint tíz évig készültem az itteni munkára. Segesden az ásatás köz­üggyé vált. A tanács amiben csak tud, segít, a termelő­szövetkezet sem akar kima­radni. A helybeli diákok csa­patostul jelentkeznek dolgoz­ni, de jönnek egyetemisták és középiskolások is. Talán el­kelne itt is egy építőtábor a történelmet ' kedvelő tanu­lókból. Bizonyára lenne je­lentkező. A teveli Teffner Katalin, aki most megy ne­gyedikbe, a pécsi Pollack Mi­hály építőipari sizakközépis- kolából azért jött el, mert' hallott az itteni ásatásokról a barátnőjétől. Az esztergá­lyosnak készülő Török Csaba pedig azért, mert segesdi, s érdekli községének a törté­nete. ö az egyik legszorgal­masabb munkás; nevéhez fűződik a hét első munka­napjának legnagyobb szenzá­ciója, a bronz korsó megta­lálása. Ezért az órabéren fe­lül külön jutalom jár. Felvetődött, hogy kisebb kiállítást kellene szervezni a művelődési házban, ahol ké­peken mutatnák be az ása­tást, s kiállítanának néhány, már restaurált leletet. Mind­ez nemcsak a segesdieknek, hanem az arra látogatóknak is örömére szolgálna. Nagy Jenő — Jó család, kétségkívül egy jobb család — dörmög- te Mike, és Klárika gyerme­teg arca jelent meg előtte. — É6 az a hevenyészett ko­rona milyen lehet? Olyas­féle abroncskorona, mint amilyet Lajos király ábrázo­lásain látni? És ha megta­lálom, nagy dicsőség lesz? — Híressé válik, Mike fi­am — jelentette ki a prof. — Számon tartják az aka­démiai körök és a Ki-kicso­da lexikon. Sőt a tévében részt vehet a „Korszerű magyarság” • kerekasztalvi- tájában. 10. • — Persze a Tibornak biz­tos te tetszel — fakadt ki Klári —, e! se megyek a randira. Én már így magá­nyosan fogok meghalni Nem sajnálsz? Ennek a rövid kifakadás- nak a tisztázása hajnalig el­tartott volna, Csibi tehát meg sem kísérelte, hanem így szólt: — Siess, mert elkésel. Már fél hét. — Jes&zusom! — kiáltott fel Klári, és rohant ki a fürdőszobába. Mikor már harmadszor is átöltözött, ba­rátnője a kezébe nyomta a mozijegyet, megismételte, hogy Tibor mellett fog ülni, és a többi az ő dolga. — Jó, de akkor te menj el Szandáékhoz. Te olyan Ügyes vagy, ón meg úgyis mindent elrontok. Nem volt nehéz meglátnia Tibort Két méterével kima­gaslott az Uránia előtt vá­rakozó tömegből. Rengete­gen ácsorogtak ott, az előző előadás elhúzódott. Klári szűkülő körökben körüljárta őt. Felséges Salakja nem­csak a szemeket vonzotta, itt-ott súrolt is valakit. Üt- törését halk szisszenések és kamaszok sóhaj tozásai kísér­ték. Csak Tibor nem észlel­te, meredt, miként az árboc. Klári a csigavonal középé é érve hirtelen elhatározással vetetlenül kicsit nekiesett. Tibor szeme alá egy szőke hajzuhartag omlott, melle ke­ményen puha, egyszóval elasztikus páros lökést fo­gott fel. — Elnézést kérek — mond­ta, miközben egyenesbe iga­zította a lányt. — Jó, de máskor ne lök- dössön! — Izé — mondta a mélák —, szóval én nem lökdös- tem, véletlen volt. Kétségkívül nem a szavak embere. A sejtés, hogy ket­tejük közül ő a legokosabb, szárnyakat adott Klárinak. — Biztosan azért gázolt ti — kezdett csevegni —, mert annyira vár valakit, hogy oda sem figyel más illetők­re. Nem is akarom zavarni, csak azért karolok magába, nehogy még egyazer elsodor­jon, amilyen szép nagy col­los ember. Remélem, nem fél, hogy az a valaki meglát bennünket együtt? Igazán könnyű megmagyarázni, ennyivel csak tartozik egy nőnek, akit csaknem elti­port. Érdekes, magának sem jön a partnemője, nekem re a partnerem, esküszöm, ez 9 sors keze. Ha nem jönnek, elmegyünk együtt egy csen­des presszóba és beszélge­tünk. Maga is elmondja , . . Érezte, hogy a fiú kariz­mai megmerevednek. Felné­zett, az meg két méter öt centire kihúzva magát így szólt: — Utcán nem ismerkedem! — Csak házassági hirdete seket ad tel! Az jobb?! A FÉLELEM BÉRE O lvastam, hogy Ringó Starr, a hajdani Be- aties-dobos állandó rettegésben él John Lennon meggyilkolása óta. A mű­vész testőrökkel véteti kö­rül magát, egyetlen lépést sem tesz nélkülük. Felesé­gének, Barbarának mégsem sikerül őt rávennie arra, hogy hagyják ott Los Ange­lest, és költözzenek vissza hazájukba, a ködös Albion- ba. Eddig a hír első fele. Ol­vastán azonnal a nagy si­kerű Yves Montand-film jut az eszembe: A félelem bére. Csakhogy abban a robbanóanyagot szállító so­főr a meggazdagodás lehe­tőségéért vállalja a veszélyt! De mi késztethet egy millio­most arra, hogy orvlövé­szektől, megszállott őrül­tektől tartva állandó féle­lem terhelje napjait? Mifé­le érv választatja vple e sa­játos rabságot, amikor má­sutt testőrök nélkül is biz­tonságban élhetne? Mi, az egyszerű, fizetésből élő emberek — azt hiszem — hiába tornásztatjuk kép­zeletünket, nem lelünk ma­gyarázatot. Valószínű, hogy cselszövést, szerelmi vihart, extrém tragédiát, netalán- tán krimit festenénk az in­dok köré. Mert a prózai vá­lasz a legkevésbé érthető: hajthatatlanságának oka, hogy az Egyesült Államok­ban jóval kevesebb a jöve­delemadó, mint Angliában. Bár nincsenek birtokomban az egykori Ringó Starr Be- atles-dobosának számlái, nem küldte el nekem pon­tosan vezetett éves könyve­lését — azt kötve hiszem, hogy esetleges átköltözése a szigetországba egzisztenciá­lis összeomlásai fenyeget­né, esetleg nejének kellene munkát vállalnia, hogy a gyerek majdan egyetemre járhasson. Igaz, mindig is rossz számtanos voltam. Né­hány millió dolláron felül matematikai ismeretem lift­je elakad — * egy család fényűzéssel bővített fogyasz­tását, no meg az utódokról való gondoskodást teljes­séggel befejezettnek érzem. Mondjuk tíz. és tizenötmil­lió dollár között a fülem csak hangzásbeli különbséget jelez, a mennyiségi differen­cia — privát méretekben — alig-alig hozza mozgásba agy sejtjeimet. — Lennél csak milliomos, mindjárt jobban mérlegelnél — legyint rám barátom, akivel képzeletben már gyakran volt öttalálatos lot­tószelvényünk. Igaza van. Feltételezem, hogy az elém tett betétkönyvek közül a — Honnan ... honnan tud­ja? — Juszt se mondom meg. Gyerünk be, mert kezdődik az előadás. — És már indult volna is, de a fiatalember visszatartotta: — Izé, szóval előbb mond­ja meg. — Vegye elő a jegyét! — Akkor megszökik. — Nem. Vegye elő. — Aztán, hogy a jegy elő­került, diadalmasan oda- nyújtotta a magáét. Az ösz- szehasonlitó műveletek kielé­gítően záródtak. — Maga nem is kurva — állapította meg csodálkozva Tibor. — És ki is találom, kicsoda. A Klárika nem tu­dott eljönni, és magát küld­te ide. Maga a Csibi, ugye? — Nem. Én vagyok a Klá­ri és ő a Csibi. Átéléssel szavalta: — „Már belefárad­tam a kocsonyás életbe, és csendes megnyugvásra vá­rok egy erős férfi oldalán”. Én írtam a Pipacs jeligére. Most pedig mehetünk mozi­ba ! — Nem, Menjünk beszél­getni. Egy kétes presszóban, ahol a törzsvendégeknek még ko­rai volt az idő, találtak egy csendes sarkot, hogy tisztáz­zák a tisztázni valókat. Az­tán beállt az a fajta csönd, amely sziveket, szemeket, kezeket és ajkakat közele­désre csábit. Ifalyleijuk.) tizenötmilliósat választa­nám és nem a tízmillióról szólót. Készek a terveim is: kertes házat vennék valahol a budai hegyoldalban, üdü­lőt a Balaton partján, szebb autót, mint ami van, s min­den évben családostul utaz­nánk a nagyvilágba. Ám ezek a vágyak még az ösz- szeg felét sem emésztik fel! Hiába, szűkre szabott a fan­táziám ... Ügy tetszik: az életmódomon nemigen vál­toztatna a rengeteg pénz. örömmel nyugtáztam iro­dalmi Ijetilapunk interjújá­ban, hogy Rubik Ernő gon­dolkodását sem rajzolta át a bűvös kocka haszna, neki £incs szüksége a gazdagság kelléktárára. M ost ugye a fentiekből azt kellene kikövet­keztetni, hogy a pénz nem boldogít. Így fogal­mazva azonban bodicseket kap a valóság, mert a pénz igenis örömet szerez — csak éppen nem az egyedüli ér­tékmérője az emberi élet­nek. Talán társadalmi be­rendezkedésünknek kö­szönhető. hogy a pénzzel szorosan összefüggő vágyak szűkre szabottabbak, mint másutt — ám az önmegva­lósítás sokkalta összetetteb­ben és sürgetőbben követeli jussát... Amikor a fiatal mérnök a gyárkapun belüli munkanél­küliségről panaszkodik, hosszan beszél arról, kik és hogyan próbálják elaltatni benne a kezdeményezőkész­séget, csak utána említi: a fizetési boríték is lehetne vastagabb ... Ostorozzuk a túlzott anyagiasságot, de szerencsére már régóta nem tudjuk, hogy a pénzéhség milyen torzulást, károkat okoz. Megértettem Ingmar Berg- mant, aki szintén a magas jövedelemadó miatt hagyta el Svédországot, holott nyil­ván neki sincsenek megél­hetési gondjai. Csakhogy Ringó Starr választása meg- hökkentőbb és bizarrabb! Nála a jövedelemadó a nyu­galommal kerül 6zembe, a pénz a biztonsággal, a szám­jegyek és százalékok világa a normális, kiegyensúlyozott élettel. Mert testőrökkel kö­rülvéve nemigen beszélhe­tünk boldogságról, a rette­gés aligha hozhat békét, al­kotómunkát és kényelmes pihenést, a félelem idegfe­szültsége neurotikussá te­het egy egész családot. Ügy vélem, hogy a szabadság ér­zetének édesmindegy, hogy miként veszik el — ha ön­magunkat zárjuk kalodába, önmagunk fcoglyai vagyunk, ha mások zárnak be. leg­feljebb a kulcsot is más őr­zi —, de rabság mindkettő. John Lennon halála min­den valószínűség szerint ar­ra intette az Egyesült Álla­mokban élő hírességeket, hogy elegendő egy őrült go­lyója, mely véget vet gaz­dagságnak, sikernek — jó tehát védekezni. Védekezni, de hogyan? A látszatdemok­rácia szentesítette lőfegy­verhasználat a másik olda­lon is fegyverhasználatot szül, senki sem bízik sen­kiben, gerillák védekeznek gorillák ellen, szellemes szerkezetek szolgálnak még szellemesebb szerkezeteket, azért, hogy biztonságot nyújtsanak a szemben álló fortélyos szerkezetek ellen. A biztonság azonban így is viszonylagos. A közbizton­ságot lassanként fölváltja az egyéni biztonság garantá­lása — már akf ezt a luxust megengedheti magának. Ám. ahogy a félelemnek bére van, úgy ennek is: kalícká- vá változik a ház, a sétát útvonalban határozzák meg, a családi kör testőrökkel együtt értendő. A védőőrizet nem tűri a bensőséges han­gulatot, az intimitást. R ingó Starr jövedelmé-' ről nincs kimutatá­som — de fölösleges is lenne. Jövedelemadó ide vagy oda — más életet vá­lasztanék. Eszembe jut, hogy a Beatles-fiúk mennyi dalt énekeltek a gazdagok, a pénz világa ellen. És most lám, egy megöregedett be- aüe vagyonának rabja lett... Sajnálom ót. Tamas Ervin A Dóm téren: Hunyadi László A hét vége kiemelkedő művészeti eseménye volt a szegedi Dóm téren Erkel Fe­renc Hunyadi László cimű operájának bemutatója Nem véletlenül került az idei programba ez a klasszikus magyar opera: 1959. július 25-én ennek bemutatásával kezdték a felújított szabad­téri játékokat Ám nemcsak ez a tény utalt a negyedszá­zaddal ezelőtti premierre. Az alkotók közül jó néhányan — közöttük a rendező Mi kő András, a díszlettervező Var­ga Mátyás és a jelmezterve­ző Márk Tivadar biztosította a folytonosságot Az első hét előadáson az azóta elhunyt Vaszy Viktor volt a karmes­ter, akitől a vezénylő pálcát az idén Pál Tamás vette át. Több főszerepből fiatal mű­vészek léptek közönség elé, így például a címszereplő Kelen Péter, akinek igencsak jelentős erőfeszítésébe ke­rült, hogy az alkatával eűén- tétes figurával megküzdjön. Az előadás legszebb, leg- emlekezeteiebb élmenyet Misura Zsuzsa szerezte Szi­lágyi Erzsébet szerepében — énekes és figura szerencsés találkozásának lehettünk ta­núi. Kalmár Magda mint Gara Mária nagyszerűen helytállt csakúgy, mint apja, Gara nádor szerepében, Gre­gor József. Tetszett Gyimest Kálmán mint Czillei, Bárdi Sánfior mint V. László, Vő- mossy Éva Mátyás nadrág­szerepében és Mersei Miklós Rozgonyiként. A Hunyadi László a múlt hét végén mindkét estén telt ház előtt, nagy sikerrel ment. A közön­ség 5-én, péneteken és 7'-én, vasárnap láthatja még a Dóm-színpadon. Képünkön! Szilágyi Erzsé­bet (Misura Zsuzsa) két fiá­val, Mátyással (Vámossy Év») és Lászlóval (Kelen Pé­teri* GOMBCS FAL hi iltilintt him

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents